Népszabadság, 1968. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-16 / 113. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara 80 fillér NÉPSZABADSÁG 1968. május 16. csütörtök A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVI. évfolyam, 113. szám Az M 7-es Ma délután nyitják meg az M 7-es autóutat Székesfehérvárig. Már tudjuk, hogy nagy kincs egy ilyen autópálya vagy autóút; egyetlen útkanyarulat vagy kereszteződés sem kényszeríti las­sításra a száguldó kocsikat. Eddig csak amolyan ízelítőt kaptunk belőle, hiszen először Martonvásárig, és tavaly óta is csak a velencei elágazásig utazhattunk a nyílegyenes beto­non. Most majd sokkal jobban szembetűnik, mit is jelent valójá­ban a forgalom szempontjából ez az út. Egyetlen érdekes adat: az M 7-es Székesfehérvárig csak négy és fél kilométerrel rövidebb a régi útnál, de a gépkocsik me­netideje — 80 kilométeres sebes­séget számítva — fél órával csök­ken. Kiszámították a szakembe­rek, hogy az ebből származó üzemanyag-megtakarítás népgaz­dasági szinten évente 60 millió forintot jelent. És itt álljunk meg egy szóra. Ez az oka annak, hogy bár az alkalomhoz illően útköszöntőt kellene írni, mégsem ezt tesszük. Akik utaznak az országutakon, némi bosszankodással veszik tu­domásul, hogy a legutóbbi eszten­dőkben gombamódra szaporodnak azok a jelzőtáblák és a piros-fe­hér csíkos korlátok, amelyek az útépítésekre — s ezzel együtt a kellő lassításra — figyelmeztet­nek. De ez csupán a dolog egyik oldala, a kellemetlen oldala és ez a szembetűnő. A másik ol­dal mellett — hogy tudniillik gyors ütemben javulnak, korsze­rűsödnek főútvonalaink — egy­szerűen elsiklik a figyelem. Vala­hogy természetesnek vesszük, pe­dig akár öt esztendővel ezelőtt azt mondtuk, volna a mai úthálóza­tunkra, hogy ez már megfelelő. De azóta — nem tévedés — négy­szeresére nőtt közútjaink forgal­ma, s a számítások szerint a kö­vetkező években még nagyobb nö­vekedésre kell számítani, 1975-re megtí­zsze­reződ­i­k. Sokan kérdezik, miért fordítják az erők legnagyobb részét a főút­vonalak korszerűsítésére, miköz­ben sokkal rosszabb állapotban levő mellékútvonalaink vannak. Az igaz, hogy a 30 ezer kilométer­nyi országos úthálózatnak csak 20 százaléka főútvonal, azonban ezekre az utakra terelődik a for­galom fele. Ezért volt ésszerű az a döntés, amelynek értelmében a KPM néhány esztendeje bevezet­te, az úgynevezett koncentrált út­építést. Vagyis: az építésre és fenntartásra fordítható pénzössze­get — ez látszólag hatalmas, az idén már 2,7 milliárd forint — úgy osztják el, hogy azokra az utakra irányítják a legnagyobb erőket, ahol a jelentékenyen nö­vekvő forgalom leginkább megkö­veteli a gyors és biztonságos uta­zást.­­Ezeket a döntéseket az ará­nyok megfelelő figyelembevételé­vel hozzák. Egy példa: amellett, hogy a következő években még nagyobb lendülettel korszerűsítik a főútvonalakat, 1970-re pormen­tes burkolattal vonják be vala­mennyi makadámutat.) Mindezt végiggondolva, nem lehet kétséges a nagyarányú, koncentrált útépítések értelme, haszna. Ne említsünk mást: az M 7-es korábban megnyitott szaka­szán tizedannyi baleset fordult elő, mint a többi balatoni úton, s a szélesített, korszerűsített utak is bizonyíthatóan veszélytelenebbek. És ez a lényeg, mert rohanó, ro­bogó világban élünk, ahol az em­beréletek megóvása még a fen­tebb említett anyagi megtakarí­tásnál is felbecsülhetetlenül töb­bet jelent. Medveczky László Bud­apesten a lengyel parti és korm­ányküld­ötőség A főváros lakossága forró szeretettel köszöntötte a vendégeket Szeretettel várt, kedves vendé­geket fogadott szerdán Budapest: megérkezett a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságá­nak és a Lengyel Népköztársaság kormányának küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány meghívására hivatalos, ba­ráti látogatást tesz hazánkban. A küldöttséget Wladyslaw Go­­mulka, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára és Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnöke vezetői. A küldöttség tagjai : Boleslaw Jaszczuk, a LEMP Politikai Bi­zottságának póttagja, a köz­ponti bizottság titkára,, Józef Winiewicz, a külügyminiszté­rium megbízott vezetője, Kazi­­mierz Olszewski, a Külföldi Gazdasági Együttműködési Bizott­ság első elnökhelyettese és Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztár­saság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, aki Budapesten csatlakozott a kül­döttséghez. A vendégek fogadására már fél tíz előtt több ezren gyűltek össze a Ferihegyi repülőtéren, amely az ünnepi alkalomra zászlódíszbe öl­tözött. A főépület bejáratánál len­gyel zászlókat, nemzetiszínű és vörös lobogókat lengetett a szél; a homlokzaton magyar és lengyel nyelvű felirat köszöntötte az ér­kező vendégeket. A repülőtér be­tonján díszzászlóalj sorakozott fel csapatzászlóval. A lengyel vendégek fogadására megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a kormány el­nöke, Fehér Lajos, Gáspár Sán­dor, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Nyers Rezső, Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagjai, Aczél György­, a Központi Bizott­ság titkára, Kisházi Ödön, az El­nöki Tanács helyettes elnöke, dr. Tímár Mátyás, a kormány elnök­helyettese. Ott volt a fogadtatásnál az MSZMP Központi Bizottságának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak és a kormánynak több tagja, a politikai, a gazdasági és a kul­turális élet sok más vezető szemé­lyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok veze­tője és tagja. Tíz óra előtt néhány perccel tűnt fel a légtérben a küldöttség különrepülőgépe, amelyet a ha­tártól a magyar légierők vadász­gépköteléke kísért. Amikor a ven­dégek különgépe az épület elé gördült, a repülőtér betonjára lé­pő Wladyslaw Gomulkát és Józef Cyrankiewiczet, valamint a kül­döttség többi tagját elsőként Ká­dár János, Losonczi Pál, Fock Jenő, Nyers Rezső és Péter János külügyminiszter üdvözölte. Díszjel Karsant, a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Wla­dyslaw Gomulkának, majd fel­csendült a lengyel és a magyar himnusz; eközben 21 tüzérségi díszlövés adta hírül, hogy a ked­ves vendégek hazánkba érkeztek. Wladyslaw Gomulka Kádár Já­nos társaságában ellépett a dísz­­(Folytatás a 2. oldalon.) Érkezés után a Ferihegyi repülőtéren: Kádár János és Wladys­­law Gomulka. Folytatódtak a párizsi előtárgyalások Egyelőre nincs közeledés a két fél álláspontjában (Tudósítónk telefonjelentése.) A vietnami-amerikai hivatalos tárgyalások második, csaknem há­rom és fél órás ülése sem eredmé­nyezte a két fél álláspontjának közeledését. A mai ülés, amelyen Mai Van Bo, a Vietnami Demokratikus Köztársaság párizsi megbízottja is csatlakozott a vietnami delegá­cióhoz, Harrimannak, az ameri­kai delegáció vezetőjének beszé­dével kezdődött. A beszédeket egyébként az ülés elején egymás között írásban kicserélték, és azok felolvasása után kezdődött a vita. Harriman beszédének nagy ré­sze az amerikai agresszió létezé­sének tagadását, a bombázások igazolását tartalmazza, és a hétfői beszédhez hasonlóan a VDK-t igyekezett agresszióval vádolni. Azután felsorolta azokat a pon­tokat, amelyek alapján szerinte a két fél közösen keresheti a meg­oldást. Ezek között említette, hogy mindketten a genfi egyez­mény alapján keresik a békét, ar­ról viszont nem beszélt, hogy az Egyesült Államok kezdettől fog­va igen sajátosan értelmezi az 1954-es genfi egyezményt, hiszen a jelenlegi agressziót is úgy érté­keli, hogy az megfelel a genfi egyezmény szellemének. Külön megemlítette a genfi egyezmény katonai vonatkozásai közül — akárcsak hétfőn — a de­­militarizált övezet problémáját. Szerinte első lépésként vissza kel­lene állítani az Észak- és Dél- Vietnamot elválasztó demilitari­zált övezetet eredeti állapotába, és érvényesíteni kellene a Laosz­­ra vonatkozó genfi egyezményt is. Ezt a két kérdést Harriman azzal a céllal vetette fel, hogy bi­zonyítsa: Észak-Vietnam egyrészt a demilitarizált övezeten, más­(Folytatás a 4. oldalon.) A­z örmény k­ötel­et is tör­ött (»«/«) Gi­va m­­togyar Posztógyárban A Róbert Hacsatrjan vezetésé­vel hazánkban tartózkod­ó ör­mény baráti küldöttség szerdán Csepelre, a Magyar Posztógyárba látogatott A vendégek a kivarróüzemben részt vettek a dolgozók gyűlésén, amelyen Róbert Hacsatrjan be­szédet mondott. A gyűlés után a vendégek felkeresték a gyár több üzemét, s elbeszélgettek a dolgo­zókkal, akik mindenütt nagy sze­retettel köszöntötték őket. * Dr. Orbán László, a művelődés­­ügyi miniszter első helyettese szerdán hivatalában fogadta az örmény kulturális napok alkalmá­ból hazánkban tartózkodó örmény delegáció vezetőjét, Robert Ho­­csatrjant, az Örmény KP Központi Bizottságának titkárát s a kül­döttség több tagját .t­ Az örmény kulturális napok al­kalmából hazánkban tartózkodó örmény művészcsoport szerdán a Csepeli Papírgyár művelődési ter­mében a gyár és a nagy munkás­kerület dolgozói előtt lépett fel. Goar Gaszparjant és többi nagy­nevű művésztársát Sándor Béla, a papírgyár igazgatója és Füzes József, a pártbizottság titkára fo­gadta. A bemutatott művészi mű­sor maradandó élményt nyújtott a nagyszámú hallgatóságnak. MAI SZÁMUNKBAN: A vietnami szolidaritási hónap első­ hete (3. oldal.) Egy nap Dallasban Boldizsár Iván folytatásos amerikai útinaplója. (2. oldal.) A kormány elé kerül a pályaválasztási tanácsadás ügye (9. oldal.) Akadémiai napok Kecskeméten Kecskeméten szerdán befejező­dött az akadémiai napok prog­ramja. A Magyar Tudományos Akadémia agrártudományok osz­tálya kertészeti bizottságának az Alföld „híres” mezővárosának 600 éves jubileuma alkalmával rende­zett tudóstalálkozóján megvitat­ták az ország zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztésének helyetet feladatait.

Next