Népszabadság, 1968. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

1968. szeptember 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG Magyar államférfiak távirata a VDK vezetőihez az ország nemzeti ünnepe alkalmából HO SÍ MINH elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének TRUONG CHINH elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetgyűlése Állandó Bizottsága elnökének Hanoi Kedves Elvtársak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 23. év­fordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében szívből jövő, testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és a hazája szabadságáért, az emberi haladás ügyéért küzdő hős vietnami népnek. A felszabadulás óta a vietnami nép a Vietnami Dolgozók Pártja vezetésével kiemelkedő eredményeket ért el a szocializmus építésé­ben, és évek óta hősies elszántsággal, sikeresen védelmezi hazája függetlenségét, szocialista vívmányait az amerikai agresszorok bar­bár támadásaival szemben. Dolgozó népünk testvéri együttérzéssel kíséri a vietnami nép harcát, és őszinte elismeréssel adózik az imperialisták feletti győzel­meinek. A magyar nép — internacionalista érzelmeitől vezettetve — ere­jéhez mérten a jövőben is megad minden segítséget és támogatást harcoló vietnami testvéreinek. Szilárd meggyőződésünk, kedves Elvtársak, hogy a hazájuk sza­badságáért és függetlenségéért vívott igazságos harcuk győzedelmes­kedni fog! Testvéri üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak első titkára, LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Péter János külügyminiszter a VDK nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Nguyen Duy Trinht, a VDK külügyminiszterét. A SZOT elnöksége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Ma­gyar Béketanács ugyancsak táviratban üdvözölte VDK-beli testvér­szervezetét (MTI) NDK-tiltakozás a nyugat-berlini revansista összejövetel ellen A Német Demokratikus Köz­társaság külügyminisztériumának szóvivője állásfoglalásában élesen elítélte „A haza napja” elnevezé­sű, vasárnapra Nyugat-Berlinben összehívott revansista összejöve­telt Az állásfoglalás az NDK kor­mánya nevében a revansista meg­nyilvánulás betiltására szólítja fel a nyugat-berlini illetékeseiket Klaus Schütz nyugat-berlini fő­polgármester egy nyilatkozatban visszautasította a revansista ösz­­szejövetel betiltására vonatkozó követelést, ugyanakkor azonban egyes józanabb nyugat-berlini la­pok „kevéssé szerencsésnek” mi­nősítik az ilyen jellegű összejöve­telek megtartását Nyugat-Berlin­­ben. (MTI) Folytatódnak a harcok Brazzavilla-­­ongóban Szombat reggel újabb harcokról érkezett jelentés Brazzaville- Kongóból. Pénteken a hadsereg egységei megütköztek a szélsőbal­­oldali diákszervezet tagjaival, akik egy kiképzőtábor területén sáncolták el magukat. Az ország­ban rendkívüli állapotot és kijá­rási tilalmat rendeltek el. A kongói rádió szombat reggeli adásában felszólította a dolgozó­kat, hogy folytassák munkájukat, de a kijárási tilalmat nem oldot­ták fel. Jól értesült körük szerint a szél­sőbaloldali diákok és a hadsereg közötti konfliktus a júliusi siker­telen államcsíny óta érlelődött, amikor a hadsereg egyes vezetői kulcspozíciókba kerültek. (AFP) Mao Ce-tung utasítására ellenőrzés alá helyezik a „vörösgárdistákat" (Pekingi tudósítónktól.) Kína egész területére kiterjesz­tették a vörösgárdista szerveze­tek visszaszorítására irányuló mozgalmat. A központi lapok közlik, hogy — Mao Ce-tung utasításának megfelelően — „a munkásságot és a hadsereget képviselő” úgyneve­zett propagandacsoportok a pe­kingi és a sanghaji egyetemek után az ország csaknem minden iskolájába végleg bevonultak. Kujcsouban a tartományi szék-*­hely minden nagyobb gyáregysé­ge „munkás-paraszt-katona” pro­pagandacsoportot alakított, ame­lyek majd átveszik a vörösgárdis­ták ellenőrzését. Anhuj tarto­mányban a helyi „forradalmi bi­zottság” végrehajtási utasítást adott ki az egyetemekre, főisko­lákra és középiskolákba bevonu­ló csoportok megalakítására. Liaoning tartomány székhelyén, Senjangban 110 ezer embert szer­veztek be a „propagandacsopor­tokba”, amelyek magukhoz ra­gadták az eszmei és gyakorlati irányítást minden tartományi egyetemen. Néhány helyen még küzdelem folyik ezért. A kanszui újság je­lentette, hogy a tartományi „for­radalmi bizottság” tagjai 30 000 Renmin Ribao-példányt osztottak szét a bányákban és az üzemek­ben abból a lapszámból, amely nemrég közzétette Mao Ce-tung legújabb utasításait és Jao Ven- Juannak, a „kulturális forradal­mi csoport” nemrég feltűnt ideo­lógusának cikkét a szélsőséges frakciók felszámolásáról. Hszin­­csiang-Ujgur tartomány lapja pe­dig arról közöl riportot, hogy a vörösgárdistákat és más „forra­dalmi fiatalokat” bevonultatták a hadseregbe. P. K. A­ vezeték és a A­z üzemi demokrácia mosta­nában sokféle ankét, közvé­lemény-kutatás és sajtóvita témá­ja. A kezdeményezők, a szóvivők meglepő módon gyakran éppen a gazdasági vezetők. Az egyik ko­hászújság hasábjain indított vi­tában így fakad ki valamelyikük: „Mintha berozsdásodtak v volna a zsilipek, amelyek elszabadítják az aktivitás hullámait. Lehet, hogy sok formális rendezvénnyel az évek során eljátszottuk a bizal­mat, s most nem figyelnek ránk az emberek." Másutt is panasz­kodnak a munkásfórumok pasz­­szivitására, s azt mondják, hogy a különböző szintek között ma már szembetűnő különbségek vannak tenniakarásban, kezde­ményezésben, felelősségvállalás­ban. Az éles megfogalmazások a va­lósnál ugyan kedvezőtlenebb ké­pet festenek az üzemi demokrá­cia állapotáról, a növekvő igé­nyeket és követelményeket azon­ban ezzel még nyomatékosabban hangsúlyozzák. A nagyobb válla­lati önállóság kiemelte a vezetők szerepét, felelősségét, de szeren­csére nem erősítette az arisztok­ratikus mentalitást. Sőt a legtöbb gazdasági vezető megértette, vagy megérezte, hogy felelőssége nemcsak az állammal, a dolgo­zókkal szemben is nőtt Dönté­seik, intézkedéseik most már közvetlenül érintik az egész kol­lektíva anyagi és szociális helyze­tét A vállalat jobb munkájának, eredményesebb gazdálkodásának, előnyösebb piaci helyzetének a dolgozók is haszonélvezői. A baj­nak, a kárnak, az elszalasztott lehetőségeknek pedig valameny­­nyien kárvallottjai. Ezért a be­osztottak érdeke, hogy ne csupán az intézkedések fegyelmezett vég­rehajtói, hanem egyben — mint a vállalat „társtulajdonosai” — a vezetés részesei is legyenek. Hol kezdjük, mivel és hogyan aktivizáljuk dolgozóinkat? — kérdezik a cselekvésre kész veze­tők az ankétokon, a vitákban. A vállalat feladatai kétségtelenül bonyolultak, sok kérdést nem le­het széles körű vitára vagy plá­ne szavazásra bocsátani. Az igaz­gató is mind kevésbé bocsátkoz­hat a részletekbe. A belső szak­­apparátusokon kívül specialisták, tanácsadók, szakértők és külső szakvállalatok — piackutatással, matematikai módszerek alkalma­zásával, gépi programozással stb. — készítik elő a döntéseket. Sok félreértés forrása, hogy többnyire általánosságban beszélnek a munkások bevonásá­ról a vezetésbe, s így például el­mosódnak a különbségek az üze­mi demokrácia közvetlen és köz­vetett, képviseleti formái között. Enélkül pedig nehéz megmonda­ni,­ hogy a sokféle tennivaló kö­zül mi a fontos, a lényeges. Nyil­vánvaló, hogy a dolgozók első­sorban a tevékenységi helyük (a műhely, az üzem) vezetésében vehetnek részt közvetlenül. Még a műhelyekben is előfordul, hogy a dolgozók közvetve, a választott képviselőiken — a szakszervezeti bizalmijukon, a brigádvezetőjü­kön — keresztül nyilatkoznak pél­dául a feladatok, vagy a jutal­mak elosztásáról. A legtöbb gyári és vállalati feladatot pedig csak így közvetve vitathatják meg döntés előtt a dolgozók. Ezek a viták persze akkor lesznek iga­zán demokratikusak, hasznosak, ha előzetesen és időben tájékoz­tatják a dolgozókat és képvise­lőik, az illetékes szakszervezeti tisztségviselők meghallgatják, s tolmácsolják véleményüket a döntésre váró kérdésről. A dolgozókat leginkább sző­kebb munkahelyük gondjai, fel­adatai foglalkoztatják. Ezek meg­oldásában közvetlenül is részt vesznek személyes véleménynyil­vánítással és tevékeny munká­val. Az így formálódó közvetlen termelési és emberi kapcsolatok forrasztják össze a műhely, az üzem kollektíváját. Ezeket az el­sődleges munkahelyi közössége­ket többnyire személytelen, laza termelési kapcsolatok és az anya­gi érdekek fűzik össze a vállalat­nál. A műhely, az üzem kollektí­vájának légköre, munkakedve, termelési és társadalmi aktivitá­sa mindenekelőtt a meghatározó, a jellemző a vállalatra. Így az üzemi demokrácia kulcsemberei jelenleg nem a vállalatok igaz­gatói, hanem a munkát közvetle­nül irányító műhely-, üzem- és osztályvezetők. Mégis a műhelyatmoszférában tükröződik a vállalat veze­tése, demokratizmusa. A reform nyomán szélesre tágult helyi in­tézkedési jog- és hatáskör több kérdésben megbízható alapokra építi a vezető és a kollektíva kapcsolatait. A dolgozók ja­vaslatai, észrevételei felett most már nem lehet átsiklani az­zal, hogy „nincs rá keret", s a népszerűtlen intézkedésekre sem magyarázat a „központi rende­let”. A vezetőnek érvelnie, gon­dolkodnia, döntenie kell, a meg­lepő munkásvélemények halla­tán sem tárhatja szét kezét ta­nács­tal­anul. Ahol a szabadságolási tervet a brigádvezető készíti — mert ő fe­lel a kis közösség zavartalan munkájáért minden évszakban —, ahol a dolgozók önmaguk meósai, ahol az üzemvezetőnek bérezési, jutalmazási, fegyelme­zési s a napi termelési ügyekbe pedig intézkedési joga van, ott nem nehéz minősíteni a vezetőt, hiszen az egész kollektíva színe előtt naponta vizsgázik. De sok vállalatnál még nem végezték el az ésszerű munka- és hatáskör­­megosztást, s az üzemvezető ma is keretekre, rendeletekre hivat­kozhat, vagy csip-csup ügyekben a vezérigazgatóhoz futkos, jól ál­cázva képességeit, a dolgozókat pedig hiába noszogatják szólásra a termelési tanácskozásokon. Ez­zel viszont a vállalat vezetői ál­lítanak ki magukról nem éppen hízelgő bizonyítványt. Az üzemi demokrácia fejlesz­tése a vállalat szuverén ügyeire — mondhatnánk a belső gazda­sági és társadalmi mechanizmus­ra — tereli a figyelmet. Úgy tű­nik, sok gazdasági vezető saját munkájának gyengéjére tapint akkor, amikor a dolgozók passzi­vitásának okait firtatja. Az elsőd­leges munkahelyi közösségek al­kotó, kezdeményező szellemének fejlesztése és vezetésének erősíté­se tehát a jelen fő feladata. A műhelyek, az üzemek, az osztá­lyok vezetőinek kezében van a zsilipek kulcsa, amellyel az egész vállalatot felrázó hullámokat el­szabadíthatják. Ezek a vezetők informálhatják legjobban a dol­gozókat a nagyvállalat lehetősé­geiről, feladatairól, döntésre váró kérdéseiről, ők világíthatják meg leginkább a nagy távlatok, a piac megannyi kapcsolatát a műhelyek napi részletfeladataival. És ha urai a helyzetnek, azon vannak, hogy méltó partnert találjanak a dolgozók választott képviselőiben, akik előre tekintve demagógia és részrehajlás nélkül, ha kell vál­lalati szinten is partnerek, jól tol­mácsolják társaik igényeit, észre­vételeit, véleményét. Akár az ésszerű, gazdaságos munka, akár az üzemi demokrá­cia napjainkban magas követel­ményeit vizsgáljuk, egy ponthoz érünk, hiszen lényegében egy összefüggő feladatról van szó, a tárgyi és a személyi feltételek is ugyanazok. Akire kisebb-nagyobb emberi közösséget bíznak, hozzá hatáskört, jogot, hatalmat adnak, attól joggal számon kérik beosz­tottai az érdemi munkát, az em­berséget. Az igazán tehetséges vezető a kollektíva vezetője és nem főnöke. Mindig van benne annyi őszinte meggyőzőkészség, szuggesztív erő, hogy a sok foga­nat nélkül maradt észrevételbe, panaszba elfáradt emberek figyel­mét is felkeltse, érdeklődését éb­ren tartsa, feloldva a passzivitás görcsét. A jó vezetőnek jó a kol­lektívája A jó kollektíva pedig minden tagját, de különösen akit maga fölé emel élteti, doppingol­ja. P­ersze az új helyzetben, ha nem véd a rendeletek, a keretek pajzsa, kiderülhet a ve­zetőről — többről már ki is de­rült —, hogy tehetségtelen, alkal­matlan feladatainak ellátására. Nemcsak az érintett kollektívák, az adott munkára alkalmatlan ember ellen is vétenek, ha túlzott tapintatból vagy vélt humánum­ból mégis beosztásában hagyják, illetve helyezik egyik posztról a másikra, pedig eleve biztosak a kudarcban. De külön is vétenek a tehetségek ellen, akiket a kol­lektíva elismer és jobbnak tart mint a feladatára alkalmatlan vezetőt A jó munkahelyi közös­ség nem ismeri a hivatali tekin­télyt, minden teszt módszernél összetettebben, tárgyilagosabban osztályozza, rangsorolja tagjait A nagy múltú, jó hírű kollektí­vák éppen arról ismertek, hogy lépésről lépésre emelik mind föl­jebb, mind többre, képességeik újabb csúcsaira tehetséges tag­jaikat. Előre lép, akiben van hoz­zá erő és hátra, aki lemaradt A túl sok elnézés éppen úgy árt mint a meggondolatlan kockázat,­­ ha emberi sorsokról van szó. Ezért is vallják olyan büszkén ezekben az önerejükben bízó, és saját törvényeik szerint fejlődő kollektívákban az idős szakik: valamikor a vezérigazgató, a párt­­bizottság titkára nálam inasko­­dott, az emberség ábécéjére is én tanítottam. A tervteljesítés százalékai, a jelszószerű általánosságok helyett közgazdaságilag egyre konkrétabban a nyereségben mérjük a kollektívák összteljesít­ményét. Aligha lehet napjainkban túlhangsúlyozni a gazdaságos ter­melés, a hatékony munka szere­pét, mégis fontosabbnak tűnik a humánum, az őszinte, igazságos emberi légkör ezekben a munkás­közösségekben. A számszerűsíthe­tő gazdasági sikereknek is ez a forrása, a meghatározója is. (Mi­ben lehet több és jobb a szocia­lista üzem a kiválóan szervezett és technikailag a jól felszerelt tő­késnél, ha nem emberségben!) A tudománnyá érő szociológiára vár a feladat, hogy kidolgozza az üze­mi kollektívák korszerű szocia­lista követelményrendszerét, ve­zetési módszerét Azzal a konk­rétsággal és hitelességgel, hogy ha az irányító szervek komplex ellenőrzéseik alkalmával majd mintát vesznek a műhelyek lég­köréből — a laboratóriumi ha­sonlattal élve —, a mintából az igazgató és közvetlen munkatár­sainak karaktere, vezetési stílu­sa, tehetsége, demokratizmusa le­gyen vagy­elemezhető. „ Kovács József S Dr. Tímár Mátyás látogatása Borsodban Dr. Tímár Mátyás, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, a Gazda­sági Bizottság elnöke, kétnapos látogatást tett Borsod megyében. Pénteken délelőtt­­ dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Havasi Béla, a Mis­kolci Városi Pártbizottság első tit­kára és dr. Fekete László, a vá­rosi tanács vb-elnöke társaságá­ban — megtekintette Miskolc ne­vezetességeit, majd részt vett a városi pártbizottságon megtartott aktívaülésen, ahol gazdasági éle­tünk időszerű kérdéseiről, az új gazdasági mechanizmus bevezeté­sének tapasztalatairól tartott elő­adást. Délután a Diósgyőri Gép­gyárat kereste fel és beszélgetett a gyár vezetőivel, dolgozóival. A miniszterelnök-helyettes szombaton — dr. Bodnár Ferenc társaságában — Tokaj-Hegyaljára látogatott. Megtekintette a híres borvidéket és a Hegyalja két vá­rosát, Sátoraljaújhelyt és Sáros­patakot. Dr. Tímár Mátyást a já­rási tanács, valamint a két város párt- és állami vezetői fogadták, akikkel hosszabb megbeszélést folytatott.

Next