Népszabadság, 1968. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
1968. szeptember 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG Magyar államférfiak távirata a VDK vezetőihez az ország nemzeti ünnepe alkalmából HO SÍ MINH elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének TRUONG CHINH elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság Nemzetgyűlése Állandó Bizottsága elnökének Hanoi Kedves Elvtársak. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 23. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében szívből jövő, testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és a hazája szabadságáért, az emberi haladás ügyéért küzdő hős vietnami népnek. A felszabadulás óta a vietnami nép a Vietnami Dolgozók Pártja vezetésével kiemelkedő eredményeket ért el a szocializmus építésében, és évek óta hősies elszántsággal, sikeresen védelmezi hazája függetlenségét, szocialista vívmányait az amerikai agresszorok barbár támadásaival szemben. Dolgozó népünk testvéri együttérzéssel kíséri a vietnami nép harcát, és őszinte elismeréssel adózik az imperialisták feletti győzelmeinek. A magyar nép — internacionalista érzelmeitől vezettetve — erejéhez mérten a jövőben is megad minden segítséget és támogatást harcoló vietnami testvéreinek. Szilárd meggyőződésünk, kedves Elvtársak, hogy a hazájuk szabadságáért és függetlenségéért vívott igazságos harcuk győzedelmeskedni fog! Testvéri üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Péter János külügyminiszter a VDK nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Nguyen Duy Trinht, a VDK külügyminiszterét. A SZOT elnöksége, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Béketanács ugyancsak táviratban üdvözölte VDK-beli testvérszervezetét (MTI) NDK-tiltakozás a nyugat-berlini revansista összejövetel ellen A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának szóvivője állásfoglalásában élesen elítélte „A haza napja” elnevezésű, vasárnapra Nyugat-Berlinben összehívott revansista összejövetelt Az állásfoglalás az NDK kormánya nevében a revansista megnyilvánulás betiltására szólítja fel a nyugat-berlini illetékeseiket Klaus Schütz nyugat-berlini főpolgármester egy nyilatkozatban visszautasította a revansista öszszejövetel betiltására vonatkozó követelést, ugyanakkor azonban egyes józanabb nyugat-berlini lapok „kevéssé szerencsésnek” minősítik az ilyen jellegű összejövetelek megtartását Nyugat-Berlinben. (MTI) Folytatódnak a harcok Brazzavilla-ongóban Szombat reggel újabb harcokról érkezett jelentés Brazzaville- Kongóból. Pénteken a hadsereg egységei megütköztek a szélsőbaloldali diákszervezet tagjaival, akik egy kiképzőtábor területén sáncolták el magukat. Az országban rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendeltek el. A kongói rádió szombat reggeli adásában felszólította a dolgozókat, hogy folytassák munkájukat, de a kijárási tilalmat nem oldották fel. Jól értesült körük szerint a szélsőbaloldali diákok és a hadsereg közötti konfliktus a júliusi sikertelen államcsíny óta érlelődött, amikor a hadsereg egyes vezetői kulcspozíciókba kerültek. (AFP) Mao Ce-tung utasítására ellenőrzés alá helyezik a „vörösgárdistákat" (Pekingi tudósítónktól.) Kína egész területére kiterjesztették a vörösgárdista szervezetek visszaszorítására irányuló mozgalmat. A központi lapok közlik, hogy — Mao Ce-tung utasításának megfelelően — „a munkásságot és a hadsereget képviselő” úgynevezett propagandacsoportok a pekingi és a sanghaji egyetemek után az ország csaknem minden iskolájába végleg bevonultak. Kujcsouban a tartományi szék-*hely minden nagyobb gyáregysége „munkás-paraszt-katona” propagandacsoportot alakított, amelyek majd átveszik a vörösgárdisták ellenőrzését. Anhuj tartományban a helyi „forradalmi bizottság” végrehajtási utasítást adott ki az egyetemekre, főiskolákra és középiskolákba bevonuló csoportok megalakítására. Liaoning tartomány székhelyén, Senjangban 110 ezer embert szerveztek be a „propagandacsoportokba”, amelyek magukhoz ragadták az eszmei és gyakorlati irányítást minden tartományi egyetemen. Néhány helyen még küzdelem folyik ezért. A kanszui újság jelentette, hogy a tartományi „forradalmi bizottság” tagjai 30 000 Renmin Ribao-példányt osztottak szét a bányákban és az üzemekben abból a lapszámból, amely nemrég közzétette Mao Ce-tung legújabb utasításait és Jao Ven- Juannak, a „kulturális forradalmi csoport” nemrég feltűnt ideológusának cikkét a szélsőséges frakciók felszámolásáról. Hszincsiang-Ujgur tartomány lapja pedig arról közöl riportot, hogy a vörösgárdistákat és más „forradalmi fiatalokat” bevonultatták a hadseregbe. P. K. A vezeték és a Az üzemi demokrácia mostanában sokféle ankét, közvélemény-kutatás és sajtóvita témája. A kezdeményezők, a szóvivők meglepő módon gyakran éppen a gazdasági vezetők. Az egyik kohászújság hasábjain indított vitában így fakad ki valamelyikük: „Mintha berozsdásodtak v volna a zsilipek, amelyek elszabadítják az aktivitás hullámait. Lehet, hogy sok formális rendezvénnyel az évek során eljátszottuk a bizalmat, s most nem figyelnek ránk az emberek." Másutt is panaszkodnak a munkásfórumok paszszivitására, s azt mondják, hogy a különböző szintek között ma már szembetűnő különbségek vannak tenniakarásban, kezdeményezésben, felelősségvállalásban. Az éles megfogalmazások a valósnál ugyan kedvezőtlenebb képet festenek az üzemi demokrácia állapotáról, a növekvő igényeket és követelményeket azonban ezzel még nyomatékosabban hangsúlyozzák. A nagyobb vállalati önállóság kiemelte a vezetők szerepét, felelősségét, de szerencsére nem erősítette az arisztokratikus mentalitást. Sőt a legtöbb gazdasági vezető megértette, vagy megérezte, hogy felelőssége nemcsak az állammal, a dolgozókkal szemben is nőtt Döntéseik, intézkedéseik most már közvetlenül érintik az egész kollektíva anyagi és szociális helyzetét A vállalat jobb munkájának, eredményesebb gazdálkodásának, előnyösebb piaci helyzetének a dolgozók is haszonélvezői. A bajnak, a kárnak, az elszalasztott lehetőségeknek pedig valamenynyien kárvallottjai. Ezért a beosztottak érdeke, hogy ne csupán az intézkedések fegyelmezett végrehajtói, hanem egyben — mint a vállalat „társtulajdonosai” — a vezetés részesei is legyenek. Hol kezdjük, mivel és hogyan aktivizáljuk dolgozóinkat? — kérdezik a cselekvésre kész vezetők az ankétokon, a vitákban. A vállalat feladatai kétségtelenül bonyolultak, sok kérdést nem lehet széles körű vitára vagy pláne szavazásra bocsátani. Az igazgató is mind kevésbé bocsátkozhat a részletekbe. A belső szakapparátusokon kívül specialisták, tanácsadók, szakértők és külső szakvállalatok — piackutatással, matematikai módszerek alkalmazásával, gépi programozással stb. — készítik elő a döntéseket. Sok félreértés forrása, hogy többnyire általánosságban beszélnek a munkások bevonásáról a vezetésbe, s így például elmosódnak a különbségek az üzemi demokrácia közvetlen és közvetett, képviseleti formái között. Enélkül pedig nehéz megmondani, hogy a sokféle tennivaló közül mi a fontos, a lényeges. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók elsősorban a tevékenységi helyük (a műhely, az üzem) vezetésében vehetnek részt közvetlenül. Még a műhelyekben is előfordul, hogy a dolgozók közvetve, a választott képviselőiken — a szakszervezeti bizalmijukon, a brigádvezetőjükön — keresztül nyilatkoznak például a feladatok, vagy a jutalmak elosztásáról. A legtöbb gyári és vállalati feladatot pedig csak így közvetve vitathatják meg döntés előtt a dolgozók. Ezek a viták persze akkor lesznek igazán demokratikusak, hasznosak, ha előzetesen és időben tájékoztatják a dolgozókat és képviselőik, az illetékes szakszervezeti tisztségviselők meghallgatják, s tolmácsolják véleményüket a döntésre váró kérdésről. A dolgozókat leginkább szőkebb munkahelyük gondjai, feladatai foglalkoztatják. Ezek megoldásában közvetlenül is részt vesznek személyes véleménynyilvánítással és tevékeny munkával. Az így formálódó közvetlen termelési és emberi kapcsolatok forrasztják össze a műhely, az üzem kollektíváját. Ezeket az elsődleges munkahelyi közösségeket többnyire személytelen, laza termelési kapcsolatok és az anyagi érdekek fűzik össze a vállalatnál. A műhely, az üzem kollektívájának légköre, munkakedve, termelési és társadalmi aktivitása mindenekelőtt a meghatározó, a jellemző a vállalatra. Így az üzemi demokrácia kulcsemberei jelenleg nem a vállalatok igazgatói, hanem a munkát közvetlenül irányító műhely-, üzem- és osztályvezetők. Mégis a műhelyatmoszférában tükröződik a vállalat vezetése, demokratizmusa. A reform nyomán szélesre tágult helyi intézkedési jog- és hatáskör több kérdésben megbízható alapokra építi a vezető és a kollektíva kapcsolatait. A dolgozók javaslatai, észrevételei felett most már nem lehet átsiklani azzal, hogy „nincs rá keret", s a népszerűtlen intézkedésekre sem magyarázat a „központi rendelet”. A vezetőnek érvelnie, gondolkodnia, döntenie kell, a meglepő munkásvélemények hallatán sem tárhatja szét kezét tanácstalanul. Ahol a szabadságolási tervet a brigádvezető készíti — mert ő felel a kis közösség zavartalan munkájáért minden évszakban —, ahol a dolgozók önmaguk meósai, ahol az üzemvezetőnek bérezési, jutalmazási, fegyelmezési s a napi termelési ügyekbe pedig intézkedési joga van, ott nem nehéz minősíteni a vezetőt, hiszen az egész kollektíva színe előtt naponta vizsgázik. De sok vállalatnál még nem végezték el az ésszerű munka- és hatáskörmegosztást, s az üzemvezető ma is keretekre, rendeletekre hivatkozhat, vagy csip-csup ügyekben a vezérigazgatóhoz futkos, jól álcázva képességeit, a dolgozókat pedig hiába noszogatják szólásra a termelési tanácskozásokon. Ezzel viszont a vállalat vezetői állítanak ki magukról nem éppen hízelgő bizonyítványt. Az üzemi demokrácia fejlesztése a vállalat szuverén ügyeire — mondhatnánk a belső gazdasági és társadalmi mechanizmusra — tereli a figyelmet. Úgy tűnik, sok gazdasági vezető saját munkájának gyengéjére tapint akkor, amikor a dolgozók passzivitásának okait firtatja. Az elsődleges munkahelyi közösségek alkotó, kezdeményező szellemének fejlesztése és vezetésének erősítése tehát a jelen fő feladata. A műhelyek, az üzemek, az osztályok vezetőinek kezében van a zsilipek kulcsa, amellyel az egész vállalatot felrázó hullámokat elszabadíthatják. Ezek a vezetők informálhatják legjobban a dolgozókat a nagyvállalat lehetőségeiről, feladatairól, döntésre váró kérdéseiről, ők világíthatják meg leginkább a nagy távlatok, a piac megannyi kapcsolatát a műhelyek napi részletfeladataival. És ha urai a helyzetnek, azon vannak, hogy méltó partnert találjanak a dolgozók választott képviselőiben, akik előre tekintve demagógia és részrehajlás nélkül, ha kell vállalati szinten is partnerek, jól tolmácsolják társaik igényeit, észrevételeit, véleményét. Akár az ésszerű, gazdaságos munka, akár az üzemi demokrácia napjainkban magas követelményeit vizsgáljuk, egy ponthoz érünk, hiszen lényegében egy összefüggő feladatról van szó, a tárgyi és a személyi feltételek is ugyanazok. Akire kisebb-nagyobb emberi közösséget bíznak, hozzá hatáskört, jogot, hatalmat adnak, attól joggal számon kérik beosztottai az érdemi munkát, az emberséget. Az igazán tehetséges vezető a kollektíva vezetője és nem főnöke. Mindig van benne annyi őszinte meggyőzőkészség, szuggesztív erő, hogy a sok foganat nélkül maradt észrevételbe, panaszba elfáradt emberek figyelmét is felkeltse, érdeklődését ébren tartsa, feloldva a passzivitás görcsét. A jó vezetőnek jó a kollektívája A jó kollektíva pedig minden tagját, de különösen akit maga fölé emel élteti, doppingolja. Persze az új helyzetben, ha nem véd a rendeletek, a keretek pajzsa, kiderülhet a vezetőről — többről már ki is derült —, hogy tehetségtelen, alkalmatlan feladatainak ellátására. Nemcsak az érintett kollektívák, az adott munkára alkalmatlan ember ellen is vétenek, ha túlzott tapintatból vagy vélt humánumból mégis beosztásában hagyják, illetve helyezik egyik posztról a másikra, pedig eleve biztosak a kudarcban. De külön is vétenek a tehetségek ellen, akiket a kollektíva elismer és jobbnak tart mint a feladatára alkalmatlan vezetőt A jó munkahelyi közösség nem ismeri a hivatali tekintélyt, minden teszt módszernél összetettebben, tárgyilagosabban osztályozza, rangsorolja tagjait A nagy múltú, jó hírű kollektívák éppen arról ismertek, hogy lépésről lépésre emelik mind följebb, mind többre, képességeik újabb csúcsaira tehetséges tagjaikat. Előre lép, akiben van hozzá erő és hátra, aki lemaradt A túl sok elnézés éppen úgy árt mint a meggondolatlan kockázat, ha emberi sorsokról van szó. Ezért is vallják olyan büszkén ezekben az önerejükben bízó, és saját törvényeik szerint fejlődő kollektívákban az idős szakik: valamikor a vezérigazgató, a pártbizottság titkára nálam inaskodott, az emberség ábécéjére is én tanítottam. A tervteljesítés százalékai, a jelszószerű általánosságok helyett közgazdaságilag egyre konkrétabban a nyereségben mérjük a kollektívák összteljesítményét. Aligha lehet napjainkban túlhangsúlyozni a gazdaságos termelés, a hatékony munka szerepét, mégis fontosabbnak tűnik a humánum, az őszinte, igazságos emberi légkör ezekben a munkásközösségekben. A számszerűsíthető gazdasági sikereknek is ez a forrása, a meghatározója is. (Miben lehet több és jobb a szocialista üzem a kiválóan szervezett és technikailag a jól felszerelt tőkésnél, ha nem emberségben!) A tudománnyá érő szociológiára vár a feladat, hogy kidolgozza az üzemi kollektívák korszerű szocialista követelményrendszerét, vezetési módszerét Azzal a konkrétsággal és hitelességgel, hogy ha az irányító szervek komplex ellenőrzéseik alkalmával majd mintát vesznek a műhelyek légköréből — a laboratóriumi hasonlattal élve —, a mintából az igazgató és közvetlen munkatársainak karaktere, vezetési stílusa, tehetsége, demokratizmusa legyen vagyelemezhető. „ Kovács József S Dr. Tímár Mátyás látogatása Borsodban Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Gazdasági Bizottság elnöke, kétnapos látogatást tett Borsod megyében. Pénteken délelőtt dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, Havasi Béla, a Miskolci Városi Pártbizottság első titkára és dr. Fekete László, a városi tanács vb-elnöke társaságában — megtekintette Miskolc nevezetességeit, majd részt vett a városi pártbizottságon megtartott aktívaülésen, ahol gazdasági életünk időszerű kérdéseiről, az új gazdasági mechanizmus bevezetésének tapasztalatairól tartott előadást. Délután a Diósgyőri Gépgyárat kereste fel és beszélgetett a gyár vezetőivel, dolgozóival. A miniszterelnök-helyettes szombaton — dr. Bodnár Ferenc társaságában — Tokaj-Hegyaljára látogatott. Megtekintette a híres borvidéket és a Hegyalja két városát, Sátoraljaújhelyt és Sárospatakot. Dr. Tímár Mátyást a járási tanács, valamint a két város párt- és állami vezetői fogadták, akikkel hosszabb megbeszélést folytatott.