Népszabadság, 1969. június (27. évfolyam, 125-149. szám)
1969-06-25 / 145. szám
9 1V. Befejeződött a berlini béke-világtalálkozó (Folytatás az I. oldalról.) Megoldatlan az európai biztonság kérdése. Európa egymással szemben álló politikai és katonai csoportokra oszlik. A Német Szövetségi Köztársaságban gondot okozó arányokat öltött a militarizmus és a neonácizmus. Európa békéje megköveteli a területi realitások elismerését és kollektív biztonsági rendszer megteremtését, ami lehetővé tenné a tömbök egyidejű feloszlatását. Folytatódik a fegyverkezési verseny. Ez hatalmas anyagi eszközöket vesz igénybe, amelyeket pedig a népek életszínvonalának emelésére kellene fordítani. Meggyőződésünk, hogy a népek szerepe megnövekedett a háború és a béke kérdésének megoldásában. A béke védelmezőinek tömegakciói jelentős sikerekhez vezettek az imperializmus elleni küzdelemben. Ebből kiindulva, az a kívánságunk, hogy minden földrészen, területi és nemzeti síkon, sokszorozzuk meg a békéért, valamint a népek politikai és gazdasági függetlenségéért küzdő valamennyi erő egységesítésére törekvő kezdeményezéseket. Sürgető felhívással fordulunk valamennyi néphez, minden jóakaratú emberhez, hogy harcoljon az agresszió és az elnyomás mindenféle formája ellen. Egyesít bennünket meggyőződésünk, hogy a tartós béke megvalósulhat. Azért jöttünk össze, mert szükség van közös cselekvésre. Meggyőződtünk arról, hogy ez lehetséges. Az emberiség életének szentsége iránti humanista felelősségtudattól vezérelve, kinyilvánítjuk elhatározottságunkat az egység-nemzetközi szervezethez, személyiségekhez, a világ összes népéhez, mindenkihez, aki béke, szabadság és igazságosság után vágyik, hogy támogassa nagyobb mértékben a vietnami nép küzdelmét és követelje mind következetesebben az amerikai kormány agressziós háborújának megszüntetését. Valamennyi országban szervezzenek nagy mozgalmat: — a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya elismerésének követelésére; — az amerikai kormányra gyakorlandó erős nyomás érdekében, összekötve azt a vietnami agreszsziós háború azonnali beszüntetésének, az USA és az amerikai blokkhoz tartozó államok csapatai feltétel nélküli kivonásának, valamint a Thieu—Ky—Huang közigazgatás agressziós eszközként történő felhasználása megszüntetésének követelésével, továbbá azzal, hogy az amerikai kormány bízza a vietnami népre ügyeinek rendezését külföldi beavatkozás nélkül, és hagyja abba a VDK szuverenitása és biztonsága elleni támadásait; — a vietnami nép sok hatásos és állandó akció segítségével való erkölcsi, politikai és anyagi támogatása érdekében, különösen 1969. július 20-a, az 1954. évi genfi megállapodások 15. évfordulója alkalmából."’ A vietnami határozat „Mi, a berlini béke-világtalálkozó 101 országból érkezett küldöttei, kijelentjük: a) Az Egyesült Államok kormánya folytatja agresszív politikáját. Dél-Vietnamban élezi a háborút, északon pedig továbbra is megsérti a VDK szuverenitását és biztonságát. Neokolonialista politikája megvalósítása érdekében támogatja Thieu—Ky—Huang közigazgatási rendszerét, amely semmiféle vonatkozásban sem képviseli Dél-Vietnam népét, és amely szembeszáll a vietnamiak alapvető nemzeti jogainak megfelelő mindennemű békés megoldással. Az amerikai kormány, e politikát folytatva, figyelmen kívül hagyja a vietnami nép hősi, győzelmes harcával való szolidaritásukat mind aktívabban bizonyító millióknak azt a követelését, hogy Vietnam szuverenitását és függetlenségét tiszteletben tartva fejezze be a háborút. b) Nagy horderejű esemény a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának megalakítása. E kormány Dél- Vietnam népének nemzeti egységét és törvényes követeléseit fejezi ki. A kormány készségét nyilvánította, hogy megkezdje a tárgyalásokat más dél-vietnami politikai erőkkel, ideiglenes koalíciós kormány alakítása céljából. A kormány a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front átfogó, tízpontos programjára támaszkodva lép fel a dél-vietnami kérdés rendezése érdekében. Ez a megoldás az 1954. évi genfi megállapodások határozatainak megfelelően biztosítja a vietnami nép jogát a függetlenségre, szuverenitásra, egységre és területi sérthetetlenségre. Megfelel a jelenlegi dél-vietnami realitásoknak és figyelembe veszi mind a háború befejezését állandóan követelő amerikai nép jogait, mind pedig a békére törekvő világ kényszerítő nyomását. Ennek megfelelően A plenáris ülés ezenkívül meghallgatta a világtalálkozó öt főbizottságának és több albizottságának az ülés elé terjesztett jelentéseit. Az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó főbizottság jelentése visszatükrözi azt az egyöntetű álláspontot, hogy az Egyesült Államok imperialista politikája és növekvő együttműködése az NSZK agresszív köreivel, fokozta a háborús veszélyt Európában. A bizottság támogatásáról biztosította az európai biztonsági konferencia összehívására vonatkozó budapesti felhívást, valamint azt a javaslatot, hogy ez év októberére hívják össze az európai közéleti személyiségeknek az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó konferenciáját. A bizottság az európai biztonság fontos feltételei között kiemelte a jelenlegi európai határok, valamint a Német Demokratikus Köztársaság elismerését. A főbizottság egyik albizottsága részletes jelentésében rámutatott a neonácizmus és fasizmus jelentkező veszélyeire Nyugat- Németországban és több más országban. A leszerelési főbizottság hatásos lépéseket sürgetett az általános és teljes leszerelés szakaszonkénti megvalósítására, mindenekelőtt a nukleáris fegyverek területén. A közel-keleti bizottság elítélte Izrael agressziós politikáját és nagy fontosságot tulajdonított a Biztonsági Tanács 1167 novemberi határozata végrehajtásának, amely kimondja, hogy Izrael ürítse ki a megszállt arab területeket. A bizottság sok akcióra tett javaslatot, amelyek mozgósítják avilág közvéleményét a közel- keleti kérdés igazságos rendezése érdekében. A kolonializmussal, neokolonializmussal és nemzeti függetlenséggel foglalkozó bizottságok az újgyarmatosítás elleni akciókra helyezték jelentéseik súlypontját. A vietnami bizottság munkája a kongresszus által elfogadott határozatban fejeződött ki. A különböző bizottságok jelentései érintették a vitában elhangzott ellenvéleményeket is. Így például az európai biztonsági kérdésekkel foglalkozó bizottság előtt több küldött felvetette az úgynevezett csehszlovák kérdést. A csehszlovák küldöttség vezetője kérte, hogy tekintsenek el országa problémáinak megvitatásától. Ezzel sok küldöttség egyetértett, néhányan ellenvéleményt jelentettek be, de a probléma a fontos kérdések súlya következtében magától lekerült a napirendről. A béke-világtalálkozó befejezése után a küldöttek egy része nem utazik haza, hanem részt vesz a Béke-világtanács ma kezdődő berlini ülésszakán. az átfogó tízpontos javaslat reális kezdeményezés, amelynek lehetővé kellene tennie az előrehaladást a párizsi Vietnam-konferencián, hogy elérjék a háború befejezését, az indokínai, a keletázsiai és a világbéke megerősítését. Mi, a világtalálkozó részvevői, felhívással fordulunk valamennyi kormányhoz, minden nemzeti és A bizottságok jelentései A Szabad Demokrata Párt kongresszusa Polgár Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Az FDP nürnbergi pártkongresszusa kedden, a kongresszus második napján megkezdte a választási platform tervezetének megvitatását. A pártszervezetek által benyújtott módosító javaslatok nagy száma ellenére a vita lanyha légkörben folyt. Az általános vélemény az — hisz ezt az FDP vezetőségi tagjai megerősítették az MTI tudósítójának —, hogy a fő cél az egység kikovácsolása a pártban. Az őszi választásoknak — mondották — az FDP nem mehet neki úgy, hogy a jobb- és a balszárnyat véleménykülönbségek állítják szembe egymással. Ezért a pártvezetőség progresszív tagjai bizonyos engedményeket tettek a jobbszárnynak, főleg az össznémet politika kérdésében, ahol a korábbinál kevésbé határozottan foglalnak állást az NDK és a határok elismerésének kérdésében. Ennek következtében alig van olyan téma, amly élesebb vitát váltani"ki Scheel pártelnök hétfői kongresszusi referátumában egyébként feltűnt, hogy — bár mindkét koalíciós pártot meglehetősen enyhén bírálta — a szociáldemokrata párttal szemben gúnyosabb kifejezéseket használt, mint a CDU—CSU-val szemben. Ennek oka — hangoztatta egy vezetőségi tag az MTI tudósítójának —, hogy a pártvezetőség a megejtett analízis alapján már alig lát reményt rá, hogy a szociáldemokrata párttal úgynevezett kiskoalíciót alakíthasson a választások után. Az FDP értékelése szerint a szociáldemokraták annyi szavazatot fognak veszteni, hogy az FDP-vel együtt nem lesz meg a kormányalakításhoz szükséges többség. A szociáldemokrata pártnak, mint jövendő koalíciós partnernek a kímélése tehát nem szükséges többé. A Szabad Demokrata Párt vezetősége csaknem bizonyosra veszi, és ez a kongresszusi felszólalásokban is kifejezésre jut, hogy a szeptember 28-i választások után is fennmarad a nagykoalíció. NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — netámj sorban El Salvadorban rendkívüli állampotot rendeltek el, miután a szomszédos Hondurasból kiutasíttottak 10 000 salvadori állampol- gárt, legnagyobb részt mezőgaz-dasági munkásokat. A két ország között a viszony tíz nap óta feszült. (Reuter) Nicolae Ceausescu, az RKP fő- titkára, a Román Államtanács elnöke kedden fogadta Boszovot, a Szovjetunió bukaresti nagyköve- jét. A találkozót a nagykövet kér- tte. (Agerpres) A Tanjug jugoszláv hírszolgála-ti iroda tanácsa június 23-án megtartott ülésén elfogadta Momcsilo Pudarnak, a Tanjug főszerkesztőjének lemondását. Pudar a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásáról szóló június 1-i Tanjug-kommentár megjelenése után nyomban felajánlotta lemondását. (Tanjug) A kairói sajtó az egyiptomi egységek támadásairól Arab ellenállók felrobbantották az olajvezetéket a haifai kikötőben (kairói tudósítónktól.) A kairói lapok beszámolnak a Szuezi-csatornán átkelt kommandók harci sikereiről. Az Al Ábrám szerint 48 óra alatt négy különleges egység kelt át a csatornán és súlyos veszteségeket okozott az izraeli megszállóknak Az Al Akhbar a legutolsó támadást a legnagyobbnak nevezi a maga nemében. A lapok szerint ellentmondások jellemzik az izraeli katonai szóvivők nyilatkozatait. Először letagadták az egyiptomi kü-i tünítmények cselekményeit, azután megpróbálták kicsinyíteni jelentőségüket. Az izraeliek — kairói lapok szerint — Szuez polgári lakosain álltak bosszút. A szuezi lakónegyedeket lövő izraeli tüzérségre azonban kisvártatva erős csapást mértek és Port Taufiktól keletre több nehéz tüzérségi állást megsemmisítettek. Kedd délelőtt felrobbantották a haifai kikötőben húzódó olajvezeték egy szakaszát. A vezeték a haifai olajfinomítóból a kikötőjbe szállítja az olajat; a robbanás után a vezeték lángra lobbant, s sűrű füstje kilométerekre ellát-szott. Tel Avivból érkezett hírügyükségi beszámolók szerint majd I nem négy órán át égett hatalmas, 180—100 méteres lángoszloppal a haifai olajvezeték. A kikötői negyed nagy részét kiürítették az arab ellenállók által végrehajtott I szabotázsakció miatt. Nagy rendőri erőket és tűzoltóságot is vezényeltek a helyszínre, amely a lezárt környéken razziázott és „több tucat gyanúsítottat’’ letartóztatott. Ammanban a Palesztinai Népi Felszabadítási Front irodája bejelentette, hogy ennek a szervezetnek a különítménye robbantotta fel a csővezetéket. Az újabb akcióval egyidejűleg az izraeli tűzszüneti vonalon fokozódott a feszültség és naponta zajlik tűzpárbaj a jordániai, egyiptomi, illetve izraeli erők között. A MENA kairói hírügynökség szerint az egyiptomi ütegek kedd délben lelőttek egy izraeli vadászgépet, amely negyedmagával átrepülte a tűzszüneti vonalat.* Nasszer elnök az EAK légierejének parancsnokává Ali Musztafa Maghdadi légitábornokot nevezte ki. A tábornok eddig a légierő vezérkari főnöke volt. Mohamed Ali Fahmi tábornokot egyúttal hadügyminiszter-helyettessé nevezték ki és megbízták a légvédelem ügyeinek irányításával. A tábornok a légvédelem vezérkari főnöke volt. * Hélou libanoni elnök kedden rendkívül éles hangú nyilatkozatban foglalt állást a palesztinai ellenállási szervezetek libanoni tevékenysége ellen. Az elnök kijelentette, a palesztinaiak ügyének egyidejű támogatása mellett Libanon nem tűri meg azt, hogy a gerillaszervezetek támaszpontokat és kiképzőtáborokat létesítsenek az ország területén. Az NSZEP a moszkvai értekezletről Az NSZEP Politikai Bizottsága kedden Berlinben nyilvánosságra hozott határozatában teljes támogatásáról biztosítja a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének eredményeit. A politikai bizottság ezenkívül jóváhagyta a Walter Ulbricht által vezetett NSZEP-küldöttség moszkvai tevékenységét. Az ADN által ismertetett határozat világtörténelmi jelentősé-gűnek minősíti a moszkvai tanácskozást, megállapítja, hogy az értekezlet választ adott a népeket foglalkoztató legégetőbb problémákra. (MTI) 1949. június 25. szerda A külső és a belső reakció a perui földreform ellen tör A perui kormány hétfőn közleményt adott ki a múlt hét végén Ayacucho és Huanta városokban lezajlott incidensekről, amelyeknek 18 halálos és 66 sebesült áldozata volt. Az incidensekért a felelősséget „sötét reakciós elemekre” hárította A közlemény szerint a földreformmal kapcsolatos új törvény kiadása előtt — amely az ország mezőgazdasági struktúrája átalakulásának elindítója lesz — sötét reakciós érdekeltségek minden módon igyekeznek megakadályozni e reformok végrehajtását, főleg erőszakos cselekmények útján. (AFP) Rendkívüli állapot Uruguayban Uruguay egész területén kedden rendkívüli állapotot rendeltek el, tekintettel a szakszervezetek országos akcióira. A rendkívüli állapot bejelentéséről szóló kormányközlemény rámutat, hogy az ország közigazgatását megbénító sztrájkok miatt hozták meg az említett határozatot. Uruguayban 1968 júniusában már hirdettek ki rendkívüli állapotot és azt 1969. március 15-én oldották fel. (AFP) AKIK A HÍREKBEN SZEREPELNEK Maurice Schumann francia külügyminiszter Annak ellenére, hogy neve az utóbbi években a gaulleizmushoz kapcsolódott, megfigyelők úgy vélik, Maurice Schumann kinevezése a külügyminiszteri posztra az atlanti irányvonalat erősíti a Chabán -Delinas-kormányban. Maurice Schumann 1911. április 10-én született Párizsban. Az egyetemen bölcsészdiplomát szerzett, majd újságíró lett. 1940-ig az AFP elődjénél, dolgozott, s a nagy riportok osztályát vezette. Az ország kitéri megszállása után bebörtönözték, de megszökött és Angliába ment, ahol a londoni rádió francia nyelvű adásait szerkesztette. Részt vett a normandiai partraszállásban és Párizs felszabadulásáig a nyugati szövetségesek összekötő tisztjeként szolgált. Egyik alapítója, majd elnöke volt az 1944-ben alakult kereszténydemokrata színezetű Republikánus Népi Mozgalomnak (MRP), amely az atlanti politika híve és szoros kapcsolatot tart a Vatikánnal és az Egyesült Államokkal. Schumann, mint a párt elnöke, tagja volt az Ideiglenes Konzultatív Nemzetgyűlésnek (1944—45.) és a két Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek (1945—40.). 1951-ben kinevezték külügyi államtitkárnak 1959-ben a parlament külügyi bizottságának elnökévé választották. Ettől kezdve többször is szembe került pártjával: támogatta De Gaulle sok olyan akcióját, amelyet a MRP helytelenített. Az 1902. áprilisában alakult első Pompidiu-kormányban Schumann elfogadta a területrendezéssel megbízott államminiszter posztját," ám csakhamar — még májusban — négy más MRP-beli miniszterrel együtt benyújtotta lemondását, tiltakozásul De Gaulle európai politikája ellen. A lemondás ellenére — miután még az év decemberében ismét a parlament külügyi bizottságának élére került — a De Gaulle-i külpolitika hű védelmezője volt. 1903. novemberében az MRP főtitkársága ezért „tudomásul vette” a tényt, hogy Schumann már „nem vesz részt többé a mozgalom tevékenységében és határozataiban”. 1967-ben a tudományos kutatások államminiszterévé nevezték ki és 1968 óta a szociális ügyek minisztere volt. Több esszé és két regény szerzője. A legutóbbi időkig rendszeresen jelentek meg írásai a FAube-ban, a párizsi kereszténydemokrata napilapban.