Népszabadság, 1969. július (27. évfolyam, 150-176. szám)

1969-07-22 / 168. szám

Lengyelország nagy jubileuma Nagy ünnep virradt Lengyelor­szágra: ma van 25 esztendeje, hogy kibocsátották a nevezetes Júliusi Manifesztumot. Chelm volt az első lengyel város, amelyet a szovjet katonák lengyel fegyver­­barátaikkal együtt felszabadítot­tak a fasiszta uralom alól. Hinnek a kicsiny szabad földdarabnak a kivételével az egész országot a megszállók birtokolták. Még füs­töltek Oswiecim és Maidenek embermilliókat elemésztő kemen­céi. A hitleristák még nem mond­tak le arról a tervükről, hogy Varsót beszántják a földbe, s a lengyeleket, mint nemzetet, meg­semmisítik. A Chelmben közzétett úgynevezett Lublini Kiáltvány Lengyelország ezeréves történel­me legnagyobb fordulatának a kezdetét jelzi. 1914. július 22-én­ a len­gyel történelem első nép­­kormánya fordult kiáltván­­­nyal a nemzethez. A népi Len­gyelország ettől a naptól számít­ja történelmét. A manifesztum meghatározta az ország további fejlődését, amidőn meghirdette a népi hatalom szerveinek létreho­zását, a tartós szövetséget és ba­rátságot a Szovjetunióval, az el­szakított nyugati területek vis­­­szacsatolását az egységes lengyel él­lámhoz, a demokratikus szabad­ságjogok biztosítékait és a föld­reformot. A felszabadulást megelőző bur­­ssoá-földesúri kormányzás húsz esztendejének a legnyilvánvalóbb eredménye az ország függetlensé­gének elvesztése volt. Csődbe jutott az úri Lengyelország kül­politikai szövetségi rendszere: a nyugati hatalmak kiszolgáltatták lengyel híveiket a hitleri Német­országnak. A lengyel tragédia 2075 napos pusztulást hozott: itt kezdődött és végződött a háború. A szocialista negyedszázad lengyel történelem legeredménye­­­sebb, legnagyszerűbb 25 eszten­deje. Hogy érzékeltessük a dina­mikus fejlődést, hadd álljon itt egyetlen adat: a mai Lengyelor­szágban a háború előtti 42 kilo­grammos egy főre jutó acélter­melés már 340 kilogrammra emel­kedett, s 11 millió tonnás évi ter­melésével Lengyelország a világ kilencedik acélgyártója lett. Most, a Bugtól az Oderáig, a Balti-tenger partjaitól a Beszki­­dek csúcsái­g terül el az erős, független, virágzó szocialista len­­­gyel állam. A népi Lengyelor­szág nyugati határának, az Ode­ra—Neisse-vonalnak a sérthetet­lensége az európai biztonság meg­szilárdulásának már szinte jel­képe. Az európai biztonság meg­teremtéséért kifejtett erőfeszíté­sei, belső szilárdsága és megala­pozott fejlődése, a Szovjetunió­hoz, a szocialista országok közös­ségéhez fűződő szövetségi viszo­nya szilárd helyzetet és nagy nemzetközi tekintélyt biztosít a Lengyel Népköztársaságnak. Országainkat, népeinket és párt­jainkat a szocializmus építésének megbonthatatlan kötelékei fűzik­­ össze, s a nemzetközi helyzet és munkásmozgalom problémái megítélésében a teljes nézetazo­nosság jellemzi szemléletünket. A közelmúltban aláírt új magyar— lengyel barátsági, együttműködé­si és kölcsönös segítségnyújtási szerződés a marxizmus—leniniz­­mushoz, a proletár internaciona­lizmushoz való hűségen alapuló barátságunk fejlődésének újabb fejezetét nyitotta meg. Nagy nem­zeti­ ünnepén szívből köszöntjük a testvéri lengyel népet és továb­bi sikereket kívánunk hazája, s a haladás szolgálatában végzett nagyszerű munkájához. VILÁG PROLETÁRJAI; EGYESÜLJETEK! Ár»; so­mw, NÉPSZABADSÁG 1969. július 22, kedd AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA X­V­. évfolyam, 168. szám Armstrong és Aldrin eredményes holdraszállása és a holdséta u­­ton a Föld felé — újra együtt a holdkomp és az űrhajó Washingtoni tudósítónk jelenti: Az Apollo—11 asztronautái eredményesen teljesítették utazá­suk fő feladatát. Mialatt Col­­lins űrhajós az anyaűrhajón a Holdtól körülbelül 110 kilo­méterre rótta égi köreit. Arm­strong és Aldrin, magyar idő szerint hétfő hajnalban, a vasár­nap este Holdat ért holdkompról kiszállt. Előbb az űrhajóparancs­nok, majd társa lépett ki a Hold­ra, s eredményesen végrehajtot­ták a tudományos programot; ezt jól láthatták világszerte, hazánk­ban is a tv-nézők. Ezután vissza­­szálltak a holdkompba: Arm­strong, aki elsőként hagyta el a kompot, összesen 2 óra 11 percet töltött a Holdon. Hétfőn este, 10 óra után a Holdról visszatérő holdkompot újra összekapcsolták az anyaűrhajóval. A történelmi jelentőségű hold­­raszállás közvetlen előkészítése­képpen az Apollo—11 szombaton ellipszis alakú pályára tért a Hold körül. A pályát később csaknem kör alakúra módosították, a Hold­tól mintegy 110 kilométerre kerin­gett az űrhajó. A holdkompra — vasárnap, magyar idő szerint dél­után, a tizenegyedik Blold körüli­ keringés során — először Aldrin ment át, majd negyvenöt perccel később Armstrong. Megkezdték a rádióbeszélgetések során Sasnak nevezett holdkomp berendezései­nek előkészítését az út döntő sza­kaszára. A tizenharmadik Hold körüli keringés során elválasztották az anyaűrhajótól a holdkompot, a kettőnek egymástól való távolsá­ga ekkor még nem volt több 10— 15 méternél. Ismételt alapos mű­szaki ellenőrzés után a Holdra szállító berendezés hajtóművének működtetésével mintegy 300 mé­terre növelték meg a távolságot a Kolumbiának nevezett anyaűrha­jó s a holdkomp között. Magyar idő szerint este 7 óra 50 perckor a houstoni űrközpont utasítást adott a Sasnak: induljon el az úgyne­veze­tt leszállópályára ... S tizen­két perccel később a Sas meg­kezdte útját. Röviddel kilenc óra után került sor arra a manőverre, amely lefékezte a Lunar Module Holdra szállító szerkezetet: ez most már lefelé, a Nyugalom­ ten­gere felé repült. A hajtóművek se­gítségével a Holdhoz rohamosan közeledve, a holdkompsebessé­­get eredményesen csökkentették. Armstrong és Aldrin pillanatnyi szünet nélkül közölte a Földdel gyorsan csökkenő magasságuk, s az úgynevezett beesési szög koor­dinátáit. Armstrong hangja csak az út végén emelkedett fel: — Houston, itt, a Nyugalom­ tengere bázis, a Sas leszállt... Magyar idő szerint ekkor este 9 óra 17 perc volt. Az út utolsó perceiben oly ke­vés idő maradt a beszélgetésre, hogy Armstrong csupán a leszál­lás után közölte a Földdel, hogy a leereszkedés utolsó szakaszában kikapcsolta az automatikai és kézi irányításra tért át. Az ok: a Sas a Holdon nyílegyenesen egy fut­­ballpál­ya nagyságú kráter s a tő­szomszédságában levő sziklák cso­portja felé tartott... A veszélyt sikerült elkerülni, s mint az űrha­­jóparancsnok Holdról küldött el­ső jelentéséből kiderült, a komp­lábak csaknem sima, egyenletes talajon álltak. — Az ablakon ki­nézve magunk körül sziklákat lá­tok, mindenféle formát, szabályos és szabálytalan alakot, amit csak el lehet képzelni, nem sok az ár­nyalat, csupán néhány érdekesebb­­ színt látni. Ahol állunk, ez vi­szonylag sík felület, egy sor 5 és 50 láb közötti átmérőjű kráter­rel ... Egy-két láb átmérőjű mik­­rokráterek ezreit látjuk. Előttünk egy dombvonulat, amely talán egy fél mérföldre vagy egy mér­földre lehet tőlünk ... (A leszállás előtt végrehajtott módosítás következtében hosszabb ideig nem tudták megállapítani a holdratérés pontos helyét. Végül kiderült, hogy a kijelölt leszállási körzettől mintegy 6—8 kilométe­­re értek Holdat.) Neil Armstrong első lépésén­ a Holdon a tervezettnél hamarabb került sor. A holdkomp űrhajó­sainak kérésére a pihenést s alvást kiiktatták a programból. Az űrhajósok felöltötték a „Hold­­öltözéket", amely lehetővé teszi a Holdon való mozgást, s a kapcst­­­lat fenntartását a Földdel. Ezt kö­vetően fokozatosan megszüntet­ték a túlnyomást a holdkompban­, majd kinyitották a Holdra vezető „kijárati ajtót”. Magyar idő sze­rint hétfő hajnali 3 óra 52 perc volt, amikor a holdkomp alj­a (Folytatás a 2. oldalon.) Aldrin (balról) a napszélvizsgálót kezeli, Armstrong (háttal) a holdkomp felé tart. A­ magyar és a trngvrl népet igaz barátság fűzi egybe Minappi t­udapostvn M.•• tisfff4*I»rszsifj­f*»Isbts<­i­lásának 23. vriurda h­tján. (Tudósítónktól.) A Magyar Szocialista Munkás­párt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa Lengyelország felszabadulá­sának 25. évfordulója alkalmából barátsági nagygyűlést rendezett hétfő délután Kőbányán, az Egye­sült Villamosgépgyár művelődési házában. A nagygyűlés elnökségében he­lyet foglalt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nöke, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Korom Mihály igazságügy­miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Böjti János külügyminiszter-helyettes, Szépvölgyi Zoltán, a budapesti pártbizottság titkára, Timmer Jó­zsef, a SZOT titkára, Szakall Jó­­­­zsef, a X. kerületi pártbizottság el­­­­ső titkára és Tadeusz Hanuszek,­­ a Lengyel Népköztársaság buda­pesti nagykövete. Részt vettek a — A hitleri fasizmus uralma alóli felszabadulás évfordulója minden évben kiemelkedő esemé­nye a Lengyel Népköztársaságnak — mondotta bevezetőjében Apró Antal elvtárs —, de most különö­sen az: negyedszázaddal ezelőtt kezdődött az a nagy történelmi fordulat, amely elvezetett a mai nagygyűlésen a társadalmi és tö­megszervezetek képviselői és a budapesti dolgozók küldöttei. Bugár Jánosnénak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtit­kárhelyettesének, a nagygyűlés el­nökének bevezető szavai után Ap­ró Antal elvtárs mondott ünnepi beszédet. szocialista Lengyelországhoz. A lengyel nép aktívan részt vett a második világháború harcaiban; a szovjet és lengyel katonák közösen hullott vére jelképezte a szovjet­­lengyel fegyverbarátságot és pe­csételte meg a két nép testvéri összefogását. (Folytatás a 3. oldalon.) és pró Antal iknnvpi bessiiio

Next