Népszabadság, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)
1969-09-02 / 203. szám
Magyar vezetők távirata a VDK megalakulásának évfordulója alkalmából HO SÍ MIMI elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága elnökének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének, Hanoi Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 24. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép nevében forró, testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek, a szabadságért, a függetlenségért, az emberi haladásért harcoló vietnami népnek. A felszabadulása óta eltelt 21 év alatt a bátor és szabadságszerető vietnami nép a Vietnami Dolgozók Pártja vezetésével hősiesen védelmezte hazája függetlenségét és eltökélten haladt előre a szocializmus építésének útján. Örömmel állapítjuk meg, hogy a vietnami népnek az amerikai imperialisták és zsoldosaik agressziója ellen vívott hősi harca az elmúlt év során is új, nagy győzelmeket aratott katonai, politikai és diplomáciai téren egyaránt. Kedves Elvtársak! A testvéri vietnami nép nemzeti ünnepén, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében teljes testvéri szolidaritásunkról biztosítjuk Önöket, a harcoló és építő vietnami népet az amerikai imperialisták elleni igazságos küzdelmében. Következetesen támogatjuk a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a vietnami kérdés rendezésére vonatkozó álláspontját, követeljük az amerikai és más külföldi csapatok haladéktalan kivonását Dél-Vietnamból, a genfi egyezmények tiszteletben tartását. Az internacionalizmus eszméitől vezérelve, a magyar nép a jövőben is erejéhez mérten minden segítséget és támogatást megad az agresszió visszaveréséhez, a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségének megvédéséhez. Szilárd meggyőződésünk, hogy a vietnami nép igazságos ügye győzedelmeskedik. Testvéri üdvözlettel KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke FOCK JENŐ a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. * A vietnami nemzeti ünnep alkalmából Péter János külügyminiszter táviratban üdvözölte Nguyen Duy Trinht, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszterét. (MTI) Ragygyűltő* a Magyar Hajjá- és Darui vár bán (Folytatás az 1. pillanoi. VDK népe — folytatta —, tiszteletben tartva a genfi megállapodásokat, hozzákezdett az újjáépítéshez, a szocializmus alapjainak lerakásához, s kiemelkedő eredményeket ért el az ipar, a mezőgazdaság fejlesztésében, a kultúra felvirágoztatásában. Az ország déli része az amerikai imperialisták és a korrupt délvietnami bábrezsim katonai támaszpontjává vált, ahol kegyetlenül elnyomták a népet. Ahogy fokozódott az amerikai agresszió, erősödött a nép ellenállása, amely 1960-ban tömegméretű felkeléssé szélesedett. Megalakult a DNFF, amely a dél-vietnami nép hősies harcát irányította. Ez év júniusában megalakult a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya, amely a dél-vietnami nép egyedüli és törvényes képviselője. A hős vietnami nép küzdelme a népek világszerte fokozódó imperialistaellenes harcának fontos része. Népünk együtt érez a vietnami néppel, biztosítjuk vietnami testvéreinket, hogy mint eddig, a jövőben is számíthatnak a Magyar Népköztársaság erkölcsi és anyagi támogatására. A többi szocialista ország is hasonló álláspontot foglal el, s ennek az erőnek is szerepe volt abban, hogy az amerikai agresszorok tárgyalóasztalhoz kényszerültek Párizsban. Nem a vietnami nép hibája, hogy a megbeszélések nem haladnak előre, az USA szándékosan akadályozza a tárgyalások menetét. Nagy nemzeti ünnepükön szívünk minden melegével köszöntjük a VDK-t, az egész vietnami népet — mondotta befejezésül dr. Ajtai Miklós —, s a világ haladó erőivel együtt követeljük: az amerikaiak vessenek véget a VDK elleni háborús cselekményeknek, vonják ki a maguk és csatlósaik egységeit Dél-Vietnamból, tartsák tiszteletben a genfi egyezményeket. Befejezésül a szónok további sikereket kívánt a VDK dolgozó és harcoló népének. Mtoanf/ i-utHtff ívlsaólalútta Ezután Hoang Luong emelkedett szólásra. Tolmácsolta a VDK kormányának és a vietnami népnek meleg, baráti üdvözletét, hazája mélységes háláját, s őszinte köszönetét fejezte ki pártunknak, kormányunknak, egész népünknek a vietnami nép igazságos harcához nyújtott támogatásáért, testvéri szolidaritásáért. — Szeptember 2-a dicsőséges nap a vietnami nép számára — mondotta —: huszonnégy évvel ezelőtt ezen a napon jelentette ki ünnepélyesen népünk és a világ előtt Ho Si Minh elnök, hogy Vietnamnak joga van a szabadsághoz és a függetlenséghez, s valóban, hazánk függetlenné és szabaddá vált. Az azóta eltelt évek során országunk nagy, mélyreható változásokon ment át. Harcoltunk a francia gyarmatosítók ellen, s legyőztük őket. Most ismét súlyos harcokat vív népünk az amerikai agresszió ellen, s ebben a küzdelemben is helytállunk: az imperialisták — minden erőfeszítésük ellenére — sorozatos kudarcokat szenvednek. Ezután a vietnami kérdés békés rendezését akadályozó amerikai mesterkedésekről szólt a nagykövet, s hangoztatta, hogy a vietnami probléma egyetlen megoldási módját a VDK ismeretes négy pontja és a DNFF tízpontos javaslata tartalmazza. — A vietnami nép — mondotta a nagykövet — a testvéri szocialista országok és a világ békeszerető erői sorában mindig maga mellett érezte a Magyar Szocialista Munkáspárt, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a testvéri magyar nép együttérző támogatását, értékes segítségét az amerikai agresszió elleni harcban éppúgy, mint a szocializmus építésében. Meleg baráti köszönet ezért a támogatásért, amely a proletár internacionalizmus nagyszerű megnyilvánulása, a népeinket egyesítő harcos szolidaritás hű kifejezése. A nagy tapssal fogadott beszédek után az Internacionálé hangjaival zárult a nagygyűlés, majd a Magyar Hajó- és Darugyár pártbizottsága és vezérigazgatósága baráti találkozón látta vendégül a nagygyűlés elnökségének tagjait és a megjelent külföldi vendégeket. A baráti összejövetelen a gyár dolgozói nevében ajándékokat nyújtottak át a testvén vietnami nép küldötteinek. BMSMMM& mi 2. OKTATÁSÜGYÉői főiskolák Az Elnöki Tanács három új főiskola létesítését rendelte el pénteki ülésén: Kecskeméten a gépipari és automatizálási, Budapesten pedig a Bánki Donát gépipari, valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari főiskola létesítését. A győri műszaki főiskolával, a Kandó Kálmán főiskolával és a Miskolci Műszaki Egyetem karaként működő dunaújvárosi kohó- és fémipari főiskolával együtt az utóbbi időben összesen hat új főiskolával gyarapodott a felsőfokú oktatási intézmények országos hálózata. S ebben az az újdonság, hogy a győri kivételével valamennyi felsőfokú technikumból alakult. Az iskolareform óta tulajdonképpen megváltozott a szakemberképzés koncepciója. Eredetileg arról volt szó, hogy három szakképesítési fokozat lesz: a szakmunkást (ideszámítva az akkor még egy szakmára képző szakközépiskolák növendékeit), a technikusi (erre a fokozatra a régebbi középfokú technikumok helyett az újonnan létesített felsőfokú technikumok képeztek), valamint az egyetemi fokozat. Ebből a felépítésből világosan látszik, hogy a felsőfokú technikumok tulajdonképpen a középfokú technikumok szerepét vették volna át, természetesen magasabb színvonalon. Közben kiderült, hogy a szakmunkásnál átfogóbb ismeretekkel rendelkező középfokú végzettségű szakemberekre is szüksége van a népgazdaságnak, s ezért az egy szakmára képző szakközépiskolákat átalakították, mégpedig úgy, hogy a régebbi középfokú technikum lett a modell. Ezzel a szakemberképzés négyszintű lett: szakmunkási, szakközépiskolai, felsőfokú technikumi és egyetemi. Megváltozott tehát a felsőfokú technikum szerepe, hiszen már nem a középfokú technikumot kell pótolnia, hanem a felsőfokú képzést egészíti ki. Pontosabban: a mérnök mellett szükségessé vált az üzemmérnök, aki mindenekelőtt jól képzett gyakorlati szakember, s irányítani tudja a termelést. Lényegében ez indokolja a felsőfokú technikumok főiskolákká szervezését. A Minisztertanács tulajdonképpen már 1966-ban szabályozta a főiskolává válás feltételeit. A szakemberszükséglettől és az egyéb tárgyi és személyi feltételektől függően a felsőfokú technikumok egy részét ezekben az években, más részüket pedig 1—2 ötéves terv alatt főiskolává szervezik.* Minden felsőfokú technikumot külön-külön megvizsgálnak, s mindegyiknek megjelölik az utat a főiskolává váláshoz, avagy megmondják — mert ilyen példa is lesz! —, hogy középfokú szakközépiskolává alakítják át. A legfontosabb tényező az, hogy a főiskolává válás sehol sem iS lehet címtáblaátfestés, hanem mindenütt szigorúan megkövetelik a kellő színvonalat. Ezért ezeket a főiskolákat szakmailag szoros szálakkal akarják az azonos profilú egyetemhez kötni, sőt a felügyeletet is az a szakminisztérium gyakorolja felettük, amelyik irányítja azon a szakon az egyetemi képzést is. Mindez azért olyan fontos, mert a főiskolák és az egyetemek egymás kiegészítői, vagy azzá kell fejlődniük, tehát a tantervet s általában az oktatást célszerű körültekintően egyeztetn. Az eddigi és a most létesített főiskolák kísérleti intézmények abban az értelemben, hogy nekik kell tapasztalataikkal segíteni a további főiskolák alapítását. Mint új felsőoktatási intézménytípus azonban végleges a műszaki főiskola. A most létesítettek magasabb fokra léptek, s ehhez a teljesítményhez gratulálunk, valamennyi főiskola tanári karának jó munkát kívánunk. Tóth László ÜGYINTÉZÉS Nyaralt a hivatal Itt a szeptember, túlnyomórészt befejeződtek a nyári szabadságolások. A statisztikák még majd ezután veszik számba, hány százezer dolgozó és családtagja töltötte évi pihenőjét a balatoni vagy más üdülőkben. Noha a nyaralók sokasága okkal illette zokszóval a gyakran szeszélyes és kellemetlen időjárást, azért így is mindenkinek jól jött a kikapcsolódás és most friss erővel folytathatja munkáját. Mi a nyári szabadságolásoknak most egy olyan tanulságát érintjük, amely az itthon maradottak számára semmivel sem volt kevésbé kínos, mint az üdülőkre nézve a sok hűvös, szeles, esős nap. Ugyanis minden előzetes tapasztalás, kérlelés és figyelmeztetés ellenére az történt, hogy a vállalatok és a hivatalok százaiból nem az ügyintéző dolgozók, hanem az ügykörök mentek el szabadságra. Ennélfogva sok helyütt hetekig szünetelt bizonyos ügyek intézése. A tisztségviselők, az ügyintézők nagy sokasága anélkül távozott el, hogy munkakörét ideiglenesen átadta volna valamelyik közvetlen munkatársának helyettesítése céljából. Reméljük, e kifogás hallatán senki sem nyitja tágra a szemét: amióta világ a világ, a távollevő ügyintézőket mindig helyettesítette valaki. Elvégre az élet nem áll meg, nem állhat meg azért, mert X. elvtárs szabadságon van. Ha nem állt is meg, bizony sok helyütt szünetelt, tízezreknek nem csekély kárára és bosszúságára. Egész nyáron át sokat mérgelődtünk az áldatlan helyzet miatt. Személyesen vagy telefonon kerestünk valakit, mire az volt a válasz, hogy az illető szabadságon van. Ki helyettesíti? — kérdeztük. A válasz: senki, két hét múlva tessék újból keresni. Erre ijedten elmondtuk, hogy a szóban forgó ügy nem tűr halasztást, lehetetlen, hogy ez az ügy egyetlen személy jelenlétéhez kapcsolódjék, egy vállalat vagy egy hivatal nem mehetett el nyaralni és így tovább. Ám az esetek tömkelegében hangzott el az udvarias vagy a türelmetlen válasz: sajnálom, ezt csak X. elvtárs intézheti el. Ilyenkor az ember kínjában arra gondolt: vajha annak az üdülőnek a szakácsa is éppen szabadságra ment volna, ahol a mi pótolhatatlan és senkivel sem helyettesíthető ügyintézőnk éppen gondtalan napjait tölti... Jól tudjuk, hogy a szabadságra eltávozottak helyettesítése sok esetben meglehetősen nehéz terhet ró arra, aki a maga munkakörén felül a társáért is elvállalja. De először is ez viszonos helyzet, őt is helyettesíteni kell, ha szabadságra megy. Kell, mert az ő munkaköre sem maradhat hetekre betöltetlenül. Csak restségnek és lelkiismeretlenségnek nevezhetjük az ügykörök nyári felfüggesztését, azt a nemtörődömséget, ami az idén ezer meg ezer esetben hetekre megbénította a munkát, bajba keverte a társvállalatokat, az ügyfeleket. Ezekért az állapotokért kétségtelenül a vállalati és hivatali vezetők a felelősek. Azért is, mert igen gyakran őket sem helyettesítette senki és azért is, mert nem gondoskodtak a folyamatos munka rendjéről a szabadságolások alatt. Eső után köpönyeg? Ami az idén történt, azon persze már nem lehet segíteni. De a legkevesebb, hogy minden munkahelyen vonják le a tanulságot, ez többé nem ismétlődhet meg. Mindenki elmehet nyaralni, de a folyamatos munkát, az ügyfelek tízezreit, a zajló életet azalatt sem lehet szabadságolni. Horváth József KENYÉR, PAPÍR Ezt is megértük hát: szeptember elsején életbe lépett a kenyércsomagolási rendelet. Eszerint Budapesten és a megyeszékhelyeken az állami, a szövetkezeti, valamint a magán-kiskereskedelmi üzletekben tegnaptól kezdve tilos a kenyeret teljes csomagolás nélkül árusítani. A teljes csomagoláson azt kell érteni, hogy a kilós vagy kisebb kenyeret, csakúgy, mint a kétkilóst, körülburkolják az e célra készült papírral, míg a zsemle, kifli és társai zacskóban kerülnek a vevő kezébe. Egyszerű, nem? Olyannyira az, hogy rövidesen el sem tudjuk majd képzelni másképpen. Mármint, hogy volt idő, amikor nem így volt mindez. Egyelőre azonban szokatlan az új, s a premier alkalmából előtolakszanak az emlékek. Kenyérről és papírról egyaránt. Tudniillik e két fogalom kapcsolata nem szorítkozott mindig a csomagolásra. Valamikor, a háború előtt az üzletekben többnyire adtak papírt a kenyérhez minden vevőnek. Aztán jött a háború, s mind nagyobb szerepet kapott a papír. Nevezetesen az a papír, amit kenyér nélkül kaptak az állampolgárok, s amit úgy hívtak, hogy kenyér jegy. Ezzel új helyzet állt elő. A vevő adta a papírt és cserébe kapta a kenyeret. Amennyire emlékszem, eleinte szép — ma úgy mondanánk, hogy minőségi — papírra nyomtatták a jegyeket, s a kenyér is ízletes volt. Később mindinkább romlott a papír minősége, de ez még a kisebbik baj volt. Romlani kezdett a kenyér minősége és mennyisége is, sötétedett és zsugorodott. Hát ennyit a háborús időkről, amelyek a kenyér és a papír között az utóbbi javára hoztak létre új kapcsolatot. Mivel hivatalos papír nélkül nem lehetett hozzájutni a kenyérhez. Tegnaptól kezdve tulajdonképpen szintén ez lett a dolog lényege, miután papír nélkül tilos kenyeret adni. Csakhogy ez a papír szerencsére nem jegy, hanem csomagolás. S végül szólni kell két dátum egybeeséséről, ami nyilvánvalóan véletlen, de jelképesnek is tekinthető. Húsz évvel ezelőtt éppen szeptember elsején szűnt meg véglegesen a kenyérjegy intézménye, s ezzel az ország egész területén szabaddá vált a kenyérforgalom. Ettől kezdve bárki papír nélkül kaphatott kenyeret a boltokban, ami azt jelentette, hogy a vevő nem adott jegyet, de az eladó sem papírt. Most az új rendelettel, remélhetőleg, helyreáll a normális állapot, szintén szeptember elsején. A tanulság: nem mindegy, hogy az ember papírra vagy papírba kapja a mindennapi kenyerét. Az utóbbinak jobban örülünk. S bár a telhetetlenség látszatától is őrizkedni kívánunk, hadd tegyük hozzá, hogy örömünk még teljesebb volna, ha a kenyér teljes csomagolása mellett három szerény kívánságunk is mielőbb valóra válna, nevezetesen: Szombat este is mindig lehessen kenyeret kapni. Hétfő este is mindig lehessen kenyeret kapni. Általában egész héten mindig lehessen jó minőségű kenyeret kapni- Árkus József