Népszabadság, 1969. december (27. évfolyam, 280-303. szám)
1969-12-03 / 281. szám
1069. december 3. szerda NÍPSZABADSAG Befejeződött a Közös Piac csúcstalálkozója Kedden, késő délután Hágában, kétnapos tanácskozás után, befejeződött a Közös Piac tagországainak csúcstalálkozója, amelyről közös közleményt adtak ki. A tanácskozásról közöljük Hágába küldött munkatársunk jelentését, továbbá londoni és párizsi tudósítónk kommentárját. Kompromisszum mindenkinek ? Kiküldött munkatársunk telefonjelentése.) Félórával a közös piaci konferencia befejezésére hirdetett záró sajtóértekezlet után, a hágai parlament lépcsőjén álló gárdisták hüvelybe dugták kardjukat, és bevonultak melegedni. A hírlapírók még több mint két órát toporogtak az egyre hűvösebbé váló estében és már-már veszélybe került a királynő díszvacsorája is, amikor végre" újra kirepültek hüvelyükből a díszkardok. Megjelent, fáradtságára erőltetett rutinmosollyal, Pompidou francia elnök, valamint faarccal miniszterelnöke, Chaban Delmas. Majd sorra jöttek kialvatlan szemekkel a közös piaci csúcs részvevői. Egyedül Brandt nyugatnémet kancellár ,,tartotta magát" és viszonylag optimista módon nyilatkozott kocsijába szállva. Meglátszott a konferencia részvevőin, hogy 36 órás szakadatlan munka állt mögöttük; olasz, holland és egyéb közvetítéssel próbálták létrehozni a konferencia viszonylagos sikerét biztosító kompromiszszumot. A konferencia utáni percekben tartott sajtóértekezletet követően Lans holland külügyminiszter, a Népszabadság tudósítójának kérdésére kijelentette: ellentétben korábbi megállapításával, amikor mérsékelten optimistának minősítette önmagát, ezúttal sokkal optimistább. Luns és kormányfője, De Jong a hivatalos záró sajtóértekezleten elsőbben is az Angliával való csatlakozási tárgyalások megkezdésének lehetőségét emelte ki, mely iránt a hatok állítólag egységes készséget mutattak, és az elkövetkezendő fél év előkészítése után 1970. július elsejét, követően a csatlakozási tárgyalások megkezdődhetnek. Ezek után került sor Schumann francia külügyminiszter sajtóértekezletére, aki a konferenciát a kezdeményező Franciaország és Európa közös sikerének minősítette és egészen más értelmezést adott az elkövetkező féléves előkészítési munkának. Ismét utalt Pompidou hétfői beszédében említett három alapvető szempontra, az elmélyítésre, a továbbfejlesztésre és az azt követő kibővítésre, melyek, úgymond, az európai realitások figyelembevételével fogalmazódtak meg. Schumann szerint a kibővítésre semmiféle kötelező dátum, semmiféle meghatározott szakasz nincs megállapítva. Éppen ezért, bár Schumann azt mondta, hogy Franciaországnak „nincs harmadik feltétele", teljesen bizonytalan, hogy az 1970. július 1-i dátum megtartható-e. Újságírókörökben máris az a nézet terjedt el, hogy a konferencia végső soron a defenzívában levő Franciaország sikereként könyvelhető el, bár ez a megállapítás a kompromisszum és a részletek további értékelése alapján erősíthető meg. Sajtóértekezletet tartott Scheel nyugatnémet külügyminiszter is, aki kedvezően szólott Pompidou keddi szerepléséről és megállapította, hogy az eredmény, amelyet elértek, a lehető legjobb a több éves huzavona után. Ennél többet aligha lehetett volna várni — állapította meg lakonikusan a nyugatnémet külügyminiszter. Ily módon elmondhatjuk, hogy a hágai csúcskonferencián Anglia kapott egy ígéretet, egy bizonytalan dátumot, ezzel szemben Franciaország és a többiek egyaránt haladékot kaptak, halasztást az érdemi döntések meghozására. Avar János Ellentmondó vélemények Londonban (Londoni tudósítónktól.) A hágai csúcs első napja után a londoni lapok meglehetősen borúlátóan ítélik meg a Nagy-Britanniában folytatandó tárgyalások megkezdésének kilátásait. Rámutatnak ugyan, hogy Pompidou most már elvben nem zárkózik el a közösség kiszélesítésének gondolata elől és elismeri, hogy a brit kormánnyal „pozitív szellemben" elkezdődhetnek a csatlakozással kapcsolatos tárgyalások, de felszólalásaiból ítélve arra kell következtetni, hogy nemcsak elodázni igyekszik a tárgyalásokat, hanem súlyos árat is követel cserébe, nevezetesen, a deficites francia mezőgazdaság további finanszírozását a közösség többi tagja és elsősorban Nyugat-Németország által. A szemleírók nagy hangsúllyal számolnak be a Pompidou és Willy Brandt közötti ellentétről, s a nyugatnémet, valamint más küldöttségek ragaszkodásáról egy konkrét menetrend kidolgozásához, amely pontosan meghatározná a tárgyalások időpontját és jellegét. Az olasz delegáció például már 1970 márciusában javasolja elkezdeni a tárgyalásokat. A Guardian közös piaci szakértője kedden így jellemezte a Hágában kialakult helyzetet: ,,A régóta várt közös piaci csúcs első napján nem hogy nem oszlatta szét a bizalmatlanság ködét Franciaország és EGK-beli partnerei között, hanem még sűrűbbé tette azt.” A Daily Express például egyenesen arról írt, hogy Wilson mindenképpen úgy igyekszik majd manőverezni, hogy előbb kerüljön sor a parlamenti választásokra, mint a közös piaci tárgyalások konkrét megindulására, nehogy rontsa esélyeit a csatlakozással járó súlyos gazdasági terhek nyilvánosságra hozatala. Bebrits Anna A francia álláspont lényege nem változott (Párizsi tudósítónktól.) A párizsi lapok kedden bő terjedelemben kommentálják a Közös Piac hágai csúcsértekezletét. Valamennyi egyetért abban, hogy Franciaország súlya és befolyása a korábbi időszakhoz képest észrevehetően kisebb. Ennek azonban nem pusztán és nem is elsősorban az az oka, hogy küldöttségét De Gaulle helyett Pompidou vezeti — állapítják meg —, hanem mindenekelőtt Franciaország gazdasági súlyának csökkenése, és ezzel szemben az NSZK gazdasági és politikai befolyásának növekedése. Ennek megfelelően elemzik a francia és a nyugatnémet álláspont közötti különbséget. Nem mulasztják el azonban kihangsúlyozni azt sem, hogy Franciaország állásfoglalása jelentősen megváltozott Anglia felvételének kérdésében. Ámbár olyan nézettel is találkozni, amely szerint a francia álláspont nem annyira a lényeget, mint inkább csak a hangnemet illetőleg változott meg. De Gaulle zordonan és elutasítóan azt mondotta, hogy „nem", Pompidou pedig mosolyogva és beleegyezően azt, hogy „igen, de”. Franciaországnak a „de” mögött húzódó előzetes feltételei azonban — a mezőgazdaság pénzügyi problémáinak végleges rendezése, alapos előkészítés, a jelenlegi hat tagország • közötti teljes összhang megteremtése — még mindig elegendő Anglia felvételének, vagyis a legfontosabb kérdésben való döntésnek az elodázására. Fábián Ferenc A kerek évfordulók mindig magukban hordják a veszélyét annak, hogy a megtett út tanulságait kutatva, elemezve, talán kissé túl sokáig elidőzünk a múltnál. De minden jubileumnak, minden történelmi visszapillantásnak éppen az a célja, hogy erőt adjon a holnap tennivalóihoz. A népfrontpolitika nem valamiféle divatcikk, amit tetszés szerint egyszer viselünk, másszor meg leteszünk. A népfrontban a párt szövetségi politikája ölt testet. A történelmi fejlődés hosszú időszakára érvényes politikai stratégia ez, amelynek mélyek a gyökerei a magyar történelemben, s létezése kezdettől összefonódik a kommunista párttal. Ez utóbbi volt nálunk is az életre keltője. A KMP szervezte a Márciusi Frontot, a Történelmi Emlékbizottságot, a Magyar Frontot. A párt vezetésével tömörültek a nemzet legjobb erői a nagy nemzeti célok megvalósítására: a fasizmus ellen, a függetlenségért, a demokráciáért, a békéért. Ez mutatkozott meg 1945 után is: a második világháború szörnyűséges megpróbáltatásai után a népfrontpolitika eszközével a párt egyesíteni tudta a nemzet összes haladó erőit. Világos az ebből adódó következtetés is: minden időszakbann szükség van a különböző dolgozó osztályok, rétegek szövetségére és együttműködésére. S ebben az értelemben a népfrontpolitika állandó. Egy adott szakaszban és konkrét helyzetben azonban változhatnak az új helyzetből eredő feladatok megoldásának formái és módszerei. A második világháború utolsó szakaszában és a felszabadulás után közvetlenül különböző pártok, csoportok közös frontot alkottak, s így érvényesíteni lehetett a népfrontpolitikát, amelynek 1949-ben örököse lett a Magyar Függetlenségi Népfront és 1954-ben a mai Hazafias Népfront. A szocialista jövőt igenlő tömegek nagy várakozással tekintettek a népfront új formájára és politikájára, amely akkor, mint tudjuk, átmenetileg megbicsaklott; a párt szövetségi politikájának „bal”- és jobboldali torzulásai súlyos következményekkel jártak a nagy lendülettel indult népfrontmozgalomra is. Az MSZMP levonta ennek a nehéz időszaknak a tanulságait és 1957 júniusi országos pártértekezletén a Hazafias Népfront szerepéről és feladatairól szólva Kádár János elvtárs a többi között ezt mondta: „Amikor november 4. után megállapítottuk.... hogy a sajátos magyarországi helyzetben nálunk a többpártrendszer nem realizálható, hanem a kormányzás egypártrendszerét kell fenntartanunk, ezzel kimondottuk azt is, hogy ehhez szükséges egy nagyon erős és nagyon széles Hazafias Népfront, amely az adott viszonyok között a kormányzat egypártrendszerének szerves kiegészítője. Enélkül nem lehet jól dolgozni.” 1957-ben újjászerveződött a népfrontmozgalom is. A párt nagy segítséget adott ehhez. S ma már ír Hazafias Népfront társadalmi és politikai életünk állandóan jelenlevő tényezője. Ezakkor is igaz, ha egyik vagy másik városban, községben a helyi népfrontmozgalom tevékenysége még nem mindenben felel meg a követelményeknek. Azt szeretnénk, ha a népfront politikai jelenléte kivétel nélkül mindenütt érezhető lenne, s nemcsak ünnepi alkalmakkor, hanem mindenkor minden kérdésben hallatná szavát, s formálná, alakítaná a közvéleményt. Milyen kérdésekre gondolunk? Mindenekelőtt a munkásparaszt szövetségre, ennek szüntelen erősítésére. Nagy hiba lenne ugyanis azt hinni, hogy a két osztály szövetsége nálunk egyszer s mindenkorra adott, és ezzel kapcsolatban már nincs is semmi tennivalónk. Sajnos helyenként sokan még így vélekednek erről. Pedig éppen a legutóbbi egykét esztendő szolgált erre vonatkozóan megszívlelendő tanulságokkal. Manapság a munkások körében hallani olyan véleményt, mintha a mi országunkban a munkásosztály rovására érvényesülne a párt parasztpolitikája. Parasztok körében viszont gyakran hangzik el — s nem minden irónia nélkül — a munkásokról, hogy azok „már csak öt napot dolgoznak”, s mintha ez valamiképpen a parasztság kárára történne. Persze mondanunk sem kell, hogy mindegyik nézet hamis. Úgy véljük, a népfrontnak igen nagy szerepet kell vállalnia abban, hogy helyes és tisztult álláspont alakuljon ki a munkásságban s a paraszti tömegekben erről, a politikánk alapjait érintő kérdésről. Elő kell segítenünk — s ehhez megvannak az eszközeink —, hogy ne csak fehér asztal mellett és ünnepi ruhában, ünnepi alkalmakkor találkozzanak egymással a munkások és a parasztok. De ismerjék és becsüljék meg ténylegesen egymás munkáját. A munkás ne csak a ívben lássa a parasztot, amint éppen arról beszél, mi mindenre futotta a munkaegységből, hanem lássa, értékelje azt a kemény munkát is, amellyel a tsz-parasztság ma a korábbinál fele akkora földterületen termeli meg az egész nép kenyerét! S a paraszt se annyit tudjon csupán a munkásról, hogy az csak 44 órát dolgozik egy héten, hanem legyen fogalma arról se, mit jelent hétnyolc órát egyfolytában a gép vagy éppen a forró kemence mellett állni. E kölcsönös megismerésért ma különösen sokat tehet az értelmiség, amelynek többsége köztudomásúan a munkásosztályból vagy a parasztságból jött. Ily módon nem ismeretlen számára sem a gyár, sem a föld, s ezzel — ha úgy tetszik — újszerű feladat hárul az értelmiség képviselőire: részt kell vállalniuk a munkás-paraszt szövetség erősítésének mai tennivalóiból. A népfrontmunka egy másik, mondhatni szintén kulcskérdése az a tevékenység, amelyet a szocialista demokratizmus helyes értelmezéséért és gyakorlati fejlesztéséért kell kifejtenünk. Sok szó esik manapság erről. Sajnos sokan leegyszerűsítik a kérdést és a szocialista demokráciát egyoldalúan értelmezik és szemlélik. Úgy kell foglalkoznunk e fontos kérdéssel, hogy világossá tegyük az emberek előtt: az állampolgári jogok és kötelességek együvé tartoznak. Meg kell magyaráznunk, hogy a demokratizmusnak csupán egyik oldala a beleszólás, a véleménynyilvánítás joga. A másik a kötelezettségek fegyelmezett teljesítését, a feladatokból és a felelősségből való tudatos részvállalást igényli. Tapasztalataink szerint, ahol a népfrontbizottság és a tanács rendszeresen és előzetesen — tehát a döntéseik meghozatala előtt — kikéri a lakosság véleményét, ott mindenkor számíthatnak a tennivalók megértésével, sőt támogatásával. Az emberek közéleti érdeklődését, cselekvőkészségét elsősorban ilyen eszközökkel lehet és kell felkelteni, tovább növelni. Eltör ■ kélt szándékunk, hogy ez irányú erőfeszítéseinket tovább fokozzuk, amihez igen kedvező feltételeket ad a tanácsok önkormányzati jellegének fejlesztése. talán egyik legszebb feladata a népfrontnak a szocialista hazafiság, a nemzeti érzés, a más népek iránti barátság és szolidaritás ápolása, és erősítése. Ez a munkánk igen sokrétű, éppen ezért csupán egyik vonatkozásáról szólnék ehelyütt, az úgynevezett honismereti vagy helytörténeti mozgalomról. E mozgalomnak legszemléletesebb példája a negyedszázados jubileumra való készülődés bensőséges , tartalma. Nincs már az országban jószerint olyan helység, amelyben ne dolgoznának a falu (vagy város, sőt üzem!) 25 éves történetének megírásán a lelkes hazafiak. S ami ebben külön figyelemre méltó, az az, hogy a krónikákban megszűnt a „névtelenség” és nevük szerint is elfoglalják helyüket az egykori nemzeti bizottságok és földosztó bizottságok tagjai, a helyi közigazgatás megindítói, a pártok, sőt a tsz-mozgalom szervezői is. Másként szólva, az elmúlt negyedszázad történeti megítélését ma már nem valami időszakos politikához, bizonyos nevek illendő vagy nem illendő használatához kötik, hanem magához a korhoz, függetlenül attól, mi történt később az egyes személyekkel. Akkori érdemeik részévé lettek a történelemnek. Mindezzel összefüggően nagyon fontosnak tartjuk a népfrontmozgalom művelődéspolitikai munkáját. Az említett és munkánk középpontjában álló tartalmi kérdések persze módszereink és eszközeink szüntelen megújítására, a mozgalom kereteinek további szélesítésére is ösztönöznek bennünket. Arra törekszünk — s ez nemcsak szervezeti, de elsőrendű politikai kérdés is —, hogy minél több munkás kapcsolódjék be a népfrontmozgalomba. Mert igaz, jó dolog az, hogy ma már senkinek sem jut eszébe a népfrontot holmi koalíciós maradványnak tekintem. A népfront ma a párttagok és pártonkívüliek szövetsége, a kommunisták és más világnézetűek politikai együttműködésének mozgalma. Benne tömörülnek mindazok a hazafiak — mint ezt az MSZMP IX. kongresszusa is megállapította —, akik készek tettekkel szolgálni a szocializmus felépítésének nagy nemzeti célját Ha azonban az egyes társadalmi rétegek részvétele szempontjából vizsgáljuk mozgalmunkat, már nem ilyen kedvező a kép. Még ma is él az a téves szemlélet, mintha a népfront csupán a parasztok és az értelmiségiek mozgalma lenne. Szerencsére a valóság ezt nem igazolja. A városi népfrontbizottságokban — különösen a Hazafias Népfront IV. kongresszusa óta mind több a munkás, bár számukkal korántsem lehetünk elégedettek. Arról aligha kell bővebben szólni, miért olyan fontos és kívánatos, hogy növekedjék a munkások személyes részvétele is a népfrontban, s ezzel a helyi közéletben, a közvélemény alakításában. Meggyőződésem, hogy e cél elősegítésében a népfront és a szakszervezetek vezetőinek közös tennivalója, közös felelőssége is van. Meg kell találnunk továbbá azokat a módszereket, amelyekkel több nőt és fiatalt kapcsolhatunk a mozgalomba. A Hazafias Népfront IV. kongresszusán nagyon céltudatosan törekedtünk arra, hogy az MSZMP IX. kongresszusa határozataiból valóban azokat a feladatokat ragadjuk ki, amelyek megoldásában a népfrontmozgalom a legtöbbet segíthet. Ezeket a feladatokat mindenekelőtt a szocialista nemzeti egység további erősítésére és kiszélesítésére vonatkozó gondolatokban találtuk meg. „E cél szolgálatában a népfrontmozgalom feladata különösen az, hogy nyílt társadalmi fóruma legyen mindazoknak az eszmecseréknek, amelyeket a nemzeti egység erősítése akadályainak elhárítása érdekében szüntelenül folytatnunk kell” — mondja ezzel kapcsolatban a népfrontkongreszszus állásfoglalása. A jubileumi esztendő számunkra egyszerre visszapillantás 25 év gazdag tapasztalataira, s ezek birtokában előretekintés is a közeli és távolabbi időszak feladataira. Örömmel jelentjük ki, hogy a népfrontban dolgozó kommunisták és pártonkívüliek igazi elkötelezettséggel és felelősséggel munkálkodnak a közös célok megvalósításán.. Arra törekszünk, hogy a párt elkövetkező X. kongresszusán úgy foglalkozhassék majd a népfronttal, mint a párt politikája megvalósításának fontos letéteményesével, mint társadalmunk olyan tényezőjével, amelytől a jövőben a dolgozók újabb és még nagyobb feladatok megoldását várják. Elkötelezettséggel és felelősséggel írta: Bogár Jánosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese