Népszabadság, 1970. március (28. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
1970. március 1. vasárnap NÉPSZABADSÁG Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) M. Bajbakov, az első munkacsoport elnöke, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke a végrehajtó bizottság elé terjesztette a munkacsoport által elkészített anyagokat a KGST-államok minisztériumai, hivatalai, gazdasági szervezetei, tudományos kutatóintézetei és tervezőirodái közötti közvetlen kapcsolatok megteremtésének elveiről, rendjéről, szervezeti, gazdasági és jogi előfeltételeiről a felek szerződéses viszonya, anyagi érdekeltségének növelése és felelőssége alapján. Ez a munkacsoport javaslatokat terjesztett elő az érdekelt országok által létesítendő nemzetközi szervezetek lehetséges szervezeti formáira és funkcióira vonatkozólag is. A végrehajtó bizottság jóváhagyta az e kérdésekről szóló beszámolót, és elhatározta, hogy azt a tanács 24. ülésszaka elé terjeszti. A végrehajtó bizottság megvitatott néhány valutáris pénzügyi és külkereskedelmi kérdést, amelyet Bíró József, a külkereskedelmi kérdésekkel foglalkozó munkacsoport elnöke, a Magyar Népköztársaság külkereskedelmi minisztere, Walter Halbritter miniszter, e munkacsoport alcsoportjának elnöke, az NDK árhivatalának vezetője, V. Garbuzov, a KGST pénzügyi és valutáris állandó bizottságának elnöke, a Szovjetunió pénzügyminisztere, J. Trendota, a pénzügyi és valutáris munkacsoport elnöke, a Lengyel Népköztársaság pénzügyminisztere terjesztett elő. Egyebek között megvitatták a Nemzetközi Beruházási Bank megalakításáról szóló egyezmény és alapokmány előzetes terveit. A végrehajtó bizottság ülésszakán megvitatták továbbá a szocialista világrendszer gazdasági problémáival foglalkozó nemzetközi intézet tervét A végrehajtó bizottság a barátság és a kölcsönös megértés légkörében ülésezett. (MTI) Mérlegen az állami gazdaságok tavalyi búzatermése Három megyében 20 mázsa feletti átlag Egyes táblák 40 mázsát adtak holdanként (Tudósítónktól.) Az Állami Gazdaságok Országos Központjában a napokban fejezték be a búzatermesztés tavalyi tapasztalatainak, eredményeinek az értékelését. A gazdaságok 336 036 holdon termeltek búzát, s a holdankénti hozam 18,8 mázsa lett — az átlagtermés tehát több mint két mázsával meghaladta az országos átlagot. A minden eddiginél nagyobb termés a több műtrágyának, a bőven termő fajtáknak, az agrotechnika általános javulásának köszönhető. A kenyérgabonának termelt búza átlagosan 19,5 mázsát adott a gazdaságokban. A felhasznált műtrágya mennyisége hatóanyagban számítva holdanként 155 kilogramm volt. 1968- ban 120 kilogramm műtrágyafelhasználás mellett 17,9 mázsa volt a termésátlag. Tavaly különösen jó eredményt értek el Baranya, Tolna és Békés megye állami gazdaságai. E megyékben a gazdaságok búzatermése meghaladta holdanként a 20 mázsát. A 176 állami gazdaságból tavaly már nem volt egyetlenegy sem, amelyikben 10 mázsa alatt lett volna az átlagtermés. Egy gazdaság — Baranyában a szentlőrinci — 517 holdas területéről 30,3 mázsás búzatermést takarítottak be átlagosan. Ilyen üzemi eredményt eddig soha nem tarthattak nyilván. Kiemelkedően jó eredmény a Bólyi Állami Gazdaság 25,5 mázsás holdankénti termése is, amelyet 6500 hold átlagában ért el. A Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 5756 hold búzatermő terület átlaghozama szintén magas, 25,1 mázsa lett. Ezek az átlagok jelzik annak a lehetőségét is, hogy hazánk mezőgazdasági üzemei tovább növeljék a búza terméshozamát. Erre vallanak azoknak a tábláknak az adatai is, amelyek gazdagon fizettek az aratás idején. A nagykőrösi gazdaságban egy 32 holdas tábla 41,4 mázsa, a Villány-siklósi gazdaságban pedig egy 72 holdas tábla 40,6 mázsa szemet termett átlagosan holdanként. A különböző búzafajták közül a legnagyobb területet elfoglaló Bezosztaja étkezési búzának termelve 18,9 mázsás terméssel fizetett. Egy másik szovjet fajta, a Ramnaja 12-es — igaz, kicsi területen — 21,2 mázsát adott. A puha búzák közül a San Pastore 19,7, a San Prospero 24,2, a Libellaid pedig 25,5 mázsás terméssel hálálta meg a ráfordításokat. A gazdaságokban a növénytermesztésnek ez az ága adta a legnagyobb jövedelmet. Az ősszel az állami gazdaságok az előző esztendeinél is nagyobb területen vetettek búzát. Bár még megbízható felmérések nincsenek, eddig a vetéseket nem érte különösebb kár. Jubileumi verseny a Debreceni Dohánygyárban A Debreceni Dohánygyár 45 brigádja közül már 38 megszerezte a szocialista címet. A gyár e brigádok jó munkájára építve az idén is versenyez a szocialista munka gyára címért. A jubileumi verseny elsődleges célja a termelékenység növelése. Képünkön: Rapid cigarettagyártó gépek. (Hadas János felvétele — MTI Fotó.) sreform és vezetés A gazdaságirányítási rendszer reformja harmadik évébe lépett. Ez viszonylag rövid idő, de néhány alapvető tanulságot mégis levonhatunk. A Központi Bizottság tavaly novemberi ülése részletesen elemezte ezeket a tanulságokat, és megállapította, hogy a népgazdaság irányításának új rendszere bevált, meghozta a várt eredményeket. Mindenekelőtt elértük a reform fő célját; erősödött szocialista rendszerünk, korszerűsödött tervgazdaságunk, nagyobb lett a tervszerűség, növekedett a szocialista vállalatok önállósága, jobban érvényesül a szocialista bérezés elve. A reform célja volt továbbá, hogy az egész társadalom tevékenysége hatékonyabbá váljék, s ezáltal gyorsabban emelkedjék az életszínvonal, javuljanak a lakosság életkörülményei. A reform egész népgazdaságunkban mélyreható változásokat hozott. Természetesen a gazdaságon kívül is sok mindent érintett, a tudományos és a szellemi életet, a közgondolkozást. Kihatott és kihat az egyének életére, a kollektívák tevékenységére. Mégis a reform a legnagyobb, a legjelentősebb változást a gazdasági vezetőktől követelte meg és a gazdasági vezetésre — a minisztériumoktól a vállalatokig — volt a legnagyobb hatással. Két év tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy gazdasági vezetésünk megértette a reform lényegét és a párt iránymutatása alapján a reformot helyesen alkalmazta az életben. Az, hogy a reform alapjában jól funkcionál, s már az első két évben is jelentős eredményeket hozott, nagymértékben a gazdasági vezetés sikeres tevékenységének is köszönhető. Mint minden nagy változás, így a gazdasági vezetésben végbement változás sem megy zökkenők nélkül. A leglényegesebb új vonása a változásnak, hogy a gazdaság adminisztratív, egy központból, a kötelező tervlebontás eszközével való irányítását ugyancsak központból, de legfőképp közgazdasági eszközökkel való irányítással, a szocialista tervgazdaság keretei között a piaci, az áru- és a pénzviszonyok széles körű felhasználásával váltottuk fel. Egynémely jel szerint ezt a változást sokan és sokszor félreértik. A népgazdaságnak elsősorban közgazdasági eszközökkel való irányítása nem azt jelenti, hogy feladnánk a tervgazdaságot s utat nyitunk holmi ösztönösségnek, vagy hogy nincs szükség határozott gazdasági vezetésre, a munka szigorú ellenőrzésére. Ellenkezőleg! Sok gazdasági vezető, aki eddig felső utasítások mechanikus végrehajtója volt, most valóságos vezető lett, zömében tőle függ, hogy a gazdasági döntések, amelyek most már elsősorban vállalati hatáskörbe kerültek helyesek legyenek. Nagyrészt tőlük függ, hogy döntéseik híven tükrözzék a népgazdasági érdeket, szolgálják a vállalati kollektíva érdekét is, az üzem azt termelje, amire kereslet van, és olyan minőségű árut adjon, amely az igényeket kielégíti. De a helyes döntés és az ehhez kapcsolódó leghelyesebb érdekeltségi rendszer sem pótolhatja a jó termelésszervezést. Ha már meg-hozták a döntést, vagyis hogy mit és mennyit gyártsanak, hol és hogyan értékesítsék, ennek csakis a leghatározottabb vezetéssel, intézkedésekkel, szigorú ellenőrzéssel lehet érvényt szerezni. Nincs az a közgazdasági szabályzó, nincs az a mégoly tökéletes anyagi érdekeltségi rendszer, amely a szervezeti intézkedéseket, a határozott vezetést helyettesítené. Sőt, számtalan példa mutatja, hogy a helyi vezetés és, tegyük hozzá, a felsőbb irányítás gyengeségei visszájára fordíthatják a közgazdasági szabályozóik érvényesülését és akadályozhatják a központilag kitűzött népi gazdasági célok megvalósítását. Ezekről az egyébként ismert igazságokról a legutóbbi időkben — minthogy a figyelem erőteljesen az új elemekre terelődött — kevesebb szó esett. Pedig a gazdasági szervező munka, a céltudatos irányítás és vezetés követelménye különös jelentőséget kap, ha arra gondolunk: a reform fő célja voltaképpen az, hogy minél fejlettebb műszaki színvonalon folyjék a termelés, hogy mind több termékünk legyen versenyképes a világpiacon és hogy a rendeléseket a vállalt határidőkre teljesítsék és így tovább. Ezeknek a céloknak az elérésére a gazdaságot csakis rendkívül fegyelmezett, tervszerű, pontos munkával lehet vezetni. S nálunk, ahol rendkívül kiterjedt kooperációban, sokszor több tucat üzem teljesít egy-egy nagyobb belföldi vagy külföldi megrendelést, a legkisebb hanyagság, nemtörődömség, a filléres ügyek is milliós veszteségekké dagadhatnak. Amikor egynémely gazdasági vezetőt kérdőre vonnak, miért nem határozottabb, miért nem tart rendet a területén, akkor arra hivatkozik: ő feltétlenül híve az újnak, a reformnak, de attól tart, ha erélyes rendszabályokat hoz, keményebben lép fel a munka megjavítására, a fegyelem megszilárdítására, akkor azt fogják mondani róla, hogy a gazdasági vezetés régi módszereit eleveníti fel. Nyugodtan kijelenthetjük: pontos, fegyelmezett, szorgalmas, takarékos munka nélkül semmilyen gazdaságirányítási rendszer sem létezhet. A reform legkevésbé sem passzív szemlélődést követel a gazdasági vezetőktől. Vonatkozik ez különösen az irányító szervek munkájára, amelyek nem nézhetik tétlenül a reform avagy az üzemek önállósága címén a hibákat. A kapitalizmusban a tulajdonos rendet tart az üzemeiben, a vállalatainál. A szocialista államnak is, ha úgy tetszik, a tulajdonos jogán, rendet kell tartania a vállalatainál. A reform, a vállalati önállóság nem adhat felmentést egyetlen minisztériumnak sem az alól, hogy rendszeresen figyelemmel kísérje a területén zajló fő gazdasági folyamatokat, az alapvető nyersanyagok biztosítottságától a készletképződés vagy az áralakulás tendenciáiig. A minisztériumnak nemcsak észlelnie kell e mozgásokat, hanem be kell avatkoznia, ha a népgazdasági célok veszélyeztetését látja. Figyelmeztetnie kell a vállalatokat döntéseik várható következményeire. Tanácsaival segítenie kell őket a hibák megelőzésében. Ha úgy látják, hogy a közgazdasági szabályzórendszer egyik vagy másik elemében van a hiba, a minisztériumnak időben kezdeményeznie kell azok változtatását. S ha mindez nem elegendő, s a vállalatok tevékenysége fontos népgazdasági érdeket sért, a minisztérium a tulajdonos pozíciójából felelősségre kell hogy vonja az általa kinevezett gazdasági vezetőt, s intézkedéseivel, utasításaival is segítenie kell a munka megjavítását. A gazdasági vezetésben másik ilyen egészségtelen jelenség, hogy még mindig nem folyik eléggé erélyes harc a szabálytalanságok, a visszaélések ellen. A reform bevezetésével sok jogszabály elavulttá vált és helyettük sok újat alkottak. Az is igaz, hogy régebben szabálytalannak minősülő gazdálkodási tevékenység utóbb, más szemléletmód és újabb rendeletek révén, szabályos tevékenységgé válhat. Ezért nem mindig könnyű megítélni, hogy mi a szabályos és mi a szabálytalan. Viszonylag egyszerűbb a dolog, ha bűncselekménynek minősülő szabálytalanságokról, manipulációkról van szó. Viszont sokkal bonyolultabb az úgynevezett határesetek megítélése. Ilyen például a tisztességtelen haszonszerzés ténye. Nagyon ritkán hallani, hogy a gazdasági vezető szervek ipari vagy kereskedelmi vállalattal szemben gazdasági szankciókat alkalmaztak tisztességtelen haszonszerzés miatt. Arra hivatkoznak, hogy az erre vonatkozó jogszabály elavult. Az illetékes felettes szervnek meg kell tudni ítélnie új, pontosabb jogszabály nélkül is, hogy az adott vállalat a konjunktúra, a piaci lehetőségek tisztességes és a lakosság érdekét szolgáló módon való kihasználásával szerezte-e a hasznot, avagy sem. És ha nem tisztességesnek minősülő útonmódon jutott a haszonhoz, akkor el kell járni az ilyen vállalatokkal szemben. Nem arról van szó, mintha a bírósági eljárások, a perek számát kellene szaporítani. Az esetek túlnyomó többségében nem is bűnvádi eljárásra lenne szükség, hanem az irányító szervek határozott közbelépésére. A bűnvádi eljárás csak végső eszköz. Számtalan lehetőségük van a felsőbb szerveknek: fegyelmi eljárás, gazdasági bírság, kártérítésre való kötelezés, egészen a felelős személyek leváltásáig. Egyeseket talán az tart vissza az ilyen eljárások kezdeményezésétől, hogy netán a reform ellenségének tekintik őket Pedig a reform ezen a területen sem az elnézést, a lazaságot ösztönzi. Ellenkezőleg: a reformot megvalósítani, vagyis a szocialista gazdálkodást továbbfejleszteni csakis tiszta eszközökkel lehet. Az ügyeskedőket, a manipulálókat üldözni kell. Olyan ez, mint a földeken a gyomirtás: ha nem gyomlálunk, bizony a gyom igen gyorsan elszaporodik. A rendszeres gyomirtás nagymértékben elősegítheti a kultúrnövény fejlődését Nincs ez másképpen a szocialista gazdasággal és a reform kibontakozását kísérő — de valóságban gátló — jelenségekkel sem. A közgazdasági eszközök előtérbe kerüléséből sokan azt hiszik, hogy csökken a politikai felvilágosító, a meggyőző munka jelentősége. Vannak, akik úgy vélik, hogy „pénz beszél, kutya ugat”, azaz: majd az anyagi ösztönzés megteszi a magáét; ez helyettesíti a lelkesítést, a meggyőzést, a tömegek mozgósítását. Sokszor hallani azt a nézetet, hogy csak ott lehet igazán agitálni, ahol az anyagi ösztönzés teljesen rendben van. Ahol viszont ez nincs teljesen rendben, ott hiábavaló a buzdító szó. Az anyagi ösztönzés, a reform következtében a korábbiakhoz képest lényegesen nagyobb szerepet kapott. De aki azt hiszi, hogy ez abszolút, mindenható eszköz, s helyettesíti a dolgozók meggyőzését, az téved. Az igaz, hogy az üres, semmitmondó, általános buzdítás nem sokat ér. A szocialista gazdaság egyetlen célját sem lehet elérni anélkül, hogy a feladatok összefüggéseit, jelentőségét és az ezzel kapcsolatos konkrét tennivalókat a végrehajtásban részt vevő dolgozókkal, meg ne értetnénk. Felvilágosító szó nélkül az anyagi ösztönzés sem lehet eléggé hatásos. A határozott, jó vezetés első feltétele: mindenről tájékoztatni a dolgozókat, nyíltan beszélni az emberekkel. Minden gondot, bajt, nehézséget megosztani, vitatkozni a helytelen nézetekkel, meghallgatni és megszívlelni a javaslatokat, és ha kell, mindennap újra meg újra meggyőzni mindenkit a kitűzött célok helyességéről. Ezt a munkát semmiféle pénz, anyagi juttatás nem helyettesítheti. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak, akik a reform bevezetésénél meggyőző és felvilágosító munkával megnyerték a tömegeket, most már nem elég általában a reform mellett agitálniuk. Tovább kell lépni: egyrészt ismertetniük kell a minden tekintetben kimutatható eredményeket, másrészt — épp az eredmények elérésének tapasztalataira építve — fel kell tárniuk a végrehajtás közben felvetődő gondokat, s a gazdasági vezetés támogatására, a nehézségek leküzdésére, még hatékonyabb munkára meg kell nyerniük a tömegeket. Mindez természetesen nem öncél, hiszen, a gazdasági vezetés megjavítása is mindenekelőtt gazdasági fejlődésünk meggyorsítását, dolgozó népünk életszínvonalának emelését szolgálja. Szamosi Károly 3