Népszabadság, 1970. július (28. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-12 / 162. szám

1970. július 12. vasárnap NÉPSZABADSÁG Új olajmező Zalában A kutatás kezdete: 196,7 — Két és fél nap alatt 160 méter A közeli napokban újabb név került a zalai olajtermelők térké­pére: Ortaháza. Ez a terület a nagylengyeli olajmező szomszéd­ságában van és a zalai olajkuta­tók 1965-ben kezdték feltárni. Az első eredmények csupán kicsiny szénhidrogénnyomokat mutattak ki, de az adatok birtokában meg­kezdték a geofizikai felméréseket is. A műszeres vizsgálat már biz­tatóbb jelekre engedett következ­tetni, így 1969-ben hozzáláttak a gyakorlati munkához. Először az Ortaháza II. jelű kút készült el, ahol nagy meny­­nyiségű szénhidrogénre bukkan­tak. Ezután került sor a III-as, a IV-es, majd a VI-os kút fúrá­sára. A kutakat általában 2100 méter mélységűre tervezték. Ma már négy feltárt kút műkö­dik, s mindegyik termelésre alkalmas. A Dunántúli Kő­olaj- és Földgáztermelő Vállalat megépítette az első olajgyűjtő tankállomást is, hiszen az olajat tartálykocsival szállítják el. Az eddigi tapasztalatok szerint a ku­tak hozama — a kutatófúrások után — 170—180 köbméter napon­ta. Új olaj­mezőt találtak Zalában? — Ne siessük el a dolgot. A je­lek biztatóak­, a kutatás tovább folyik — mondja Péter Richard, a feltáróüzem fúrási üzemvezető­je. — Ezek csupán kutató jelle­gű fúrások, s ha majd megtalál­juk a végleges határokat, akkor alkothatunk megalapozott véle­ményt. Mi mindenesetre remény­kedünk. Annyi már biztos, hogy a fúrá­sok a II-es, a III-as és a IV-es kutat már átadták a termelővál­lalatnak és a jövő héten kerül sor a VI. jelű kút átadására is. Különösen örvendetes, hogy a kutak földgázhozama jelentős. A legelsőnek üzembe helyezett kút például naponta 70 ezer köbmé­ter gázt ad. A naponta nyerhető gáz- és olajmennyiséget szabá­lyozzák, így tehát a működő or­­taházai olajkutak hozama 90—180 köbméter között mozoghat. A helyszínen nagy munka folyik. Lánctalpas traktorok fú­róberendezés-alkatrészeket, a fú­rótorony összeállítható darab­jait állítják az újabban kijelölt pontokra. Polgár István főfúró­mester szocialista brigádja már az ortaházai V-ös kút fúrásán dolgozik. — A múlt hét elején kezdtünk dolgozni az V-ösön — mondja a kútfúrómester. — Két és fél nap alatt 160 métert haladtunk lefelé. Hogy milyen volt az eddigi mun­kánk? Olyan az altalaj, hogy azt mondhatom: rutinfeladat volt. A III-asnál és a IV-esnél 45—45 nap volt a fúrási idő. Itt, az V-ös kútnál egy szovjet berendezéssel dolgozunk, amelyet három 400 ló­erős motor hajt. Úgy terveztük, hogy a jövő hónapban célhoz érünk. Július második hetében Lakatos Ernő főfúrómester irányításával egy brigád egy Rotary­ 50-es be­rendezéssel hozzákezdett a VIII. kút fúrásához is. Úgy tervezik, hogy az év végén a jelenlegi négy kút mellett még­ nyolcat fúrnak. Azzal számolnak, ha a következő fúrások eredménnyel járnak, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt újabb fúróberendezéseket csoportosít erre a területre. Ortaháza határában, egymástól mintegy 800 méter távolságra két vékonyka „fáklya” világít. Amíg nem épül meg a végleges beren­dezés, az olajjal együtt feltörő gázt vékony csövön vezetik ki és égetik el a szabadban. Két vékony lángocska csupán, de a zalai ola­josoknak reményt keltő fényfor­rás. K. L L'f/t/í'fMii és (itntavs saocittlisiti *sí>r3Ő</<<se Somogy megye közös gazdasá­gaiban kevés mezőgazdasági mér­nök és mezőgazdasági gépészmér­nök dolgozik. Számuk növelésére a Gödöllői Agrártudományi Egye­tem és a Somogy megyei tanács végrehajtó bizottsága szocialista együttműködési szerződést kö­tött. Eszerint a megye középisko­láiban — főképp a harmadik osztályos tanulók között — tájé­koztatókon ismertetik az egye­tem életét, az oktatás módszereit Az egyetem évente egy alkalom­mal negyven somogyi diákot lát két napra vendégül, hogy be­mutassák nekik az intézményt. Ugyancsak Gödöllőn tájékoztat­ják majd a megye iskolaigazga­tóit és pályaválasztási felelőseit. esztendő elején még egy-egy Pols­ki Fiat termelési költségeinek 25 százaléka volt importanyag és al­katrész, s ez év végére már 5—7 százalékos­ arányt tervezünk. — Sokan attól tartanak, hogy az importarány csökkenésével romlik majd a minőség. — Megnyugtathatom, hogy az import csökkenésével arányosan nem romlik, hanem javul majd a minőség. Főleg azért, mert nö­vekszik a darabszám, a gyártási és a szervizi tapasztalat. Kooperáció Jugoszláviával A személygépkocsi valamennyi főegysége: a karosszéria, a mo­tor a sebességváltó, a kormány­mű, a lökésgátló, a fékberende­zés stb. Lengyelországban ké­szül. Mintegy 150 lengyel válla­lattal kooperálnak, valamennyit kisebb-nagyobb mértékben érinti a Fiat-licenc vásárlása. A hátsó­­hidat a komplett differenciálmű­vel, a hűtőt Jugoszláviából im­portálják. Cserébe viszont motort, sebességváltót, kormányszerkeze­tet stb. szállítanak. A Zasztava­­gyárban az idén már 4000 Fiat 125—PSZ gépkocsit szerel­nek össze. Ez a nemzetközi koo­peráció, amelyben az import és export kiegyenlíti egymást, nem csökken, hanem növekszik, a ter­meléssel arányosan. A lengyel autópiac és az export Polski-Zasztava Fiatok mind nagyobb darabszámban készülnek tehát Jugoszláviában, Lengyelor­szágban viszont változatlanul gyártják a Warszawát, a Syrenát. Az idén 17 ezer készül az előbbiből és 20 ezer az utóbbiból. A varsói személygépkocsi-gyártók csupán a Polski Fiatot szeretnék gyártani, de nem tőlük függ, nem is tudják megmondani, hogy mikor szüntetik meg a másik két típus előállítását. Egyelőre még a belső ellátásban ez a két hagyo­mányos márka dominál, áraránya is kedvezőbb. A Polski Fiat ára 180 ezer, illetve 195 ezer zloty, a Syrena viszont 73 ezer, a War­­szawa pedig 120 ezer zlotyba ke­rül (1 forint hivatalos átszámí­tással 1,17 zloty). — Polski Fiat-termelésünk 65 százalékát exportáljuk — foly­tatja Bielecki főmérnök. — Az NDK-ba körülbelül hasonló mennyiséget szállítunk, mint Ma-­­gyarországra. Szállítunk újabban Hollandiába, Finnországba, Gö­rögországba, Libanonba, Auszt­riába is. — Tud-e valami biztatót mon­dani a tartalékalkatrész-ellátás­­ról? Az igazat megvallva, erre volt nálunk a legtöbb panasz. — Meggyőződésem, hogy már­is jobb a Polski Fiat alkatrész­­ellátása, mint eleinte, a jövőben pedig még tovább javul. A ma­gyarázat egyszerű: amíg Nyugat­ról vásároltuk az anyagok, alkat­részek számottevő részét, nem szívesen vállalkoztunk szocialis­ta exportra. De ahogy csökken az importhányad, úgy válik szá­munkra egyre kifizetődőbbé az alkatrészkivitel. Kovács József Szerelőszalagon a Polski Fiat. Kongresszusi versenyben KÖLTSÉGMEGTAKARÍTÁS, TERMELÉKENYSÉGNÖVELÉS KŐBÁNYÁN Milyen volt az első félév négy kőbányai gyárban és mire számí­tanak a másodikban? Kik és ho­gyan küzdenek a problémák meg­oldásán gyáruk eredményes mun­kájáért? A REMIKBEN még nincs meg az első félévi mérleg, de az már bizonyos — a meó által átvett ter­mékek mennyiségének ismereté­ben —, hogy körülbelül öt száza­lékkal túlteljesítették a tervet Minek köszönhető? Erdős Sándor igazgató: — A felszabadulási, a kong­resszusi munkaverseny a magya­rázat, konkrétabban: a folyama­tos verseny, az ebben részt vevő 93 brigád biztosította elsősorban a termelés ütemességét, ami min­dennek az alapja. Hogy van versenyszellem, ez egy, a brigádnaplókba be sem került esettel is illusztrálható: az árvíz sújtotta területek telefon­­központjait minél előbb rendbe kellett hozni, s ehhez a gyártól tízezer ellenállást és 550 konden­zátort kértek. A szocialista bri­gádok néhány nap alatt szállítot­ták, még arra sem szántak időt, hogy ezt a felajánlást beírják a naplójukba. A teljesítés megörö­kítése helyett pedig itt vannak a köszönő levelek. Ez „rohammun­ka” volt, de annak a felajánlás­nak a teljesítése, ami ugyancsak az árvízkárokkal kapcsolatos , már folyamatos munka. A Remix ugyanis mintegy kétszázalékos eredményterv-túlteljesítést aján­lott fel az árvízkárok kihatásából származó nemzetijövedelem-ki­­esés pótlására. Nem lesz könnyű a második félév. A fő probléma, hogy vá­ratlanul kiesett egy nagyobb megrendelés, amit most majd mással kell pótolni. A legvalószí­nűbb, hogy a számítógépgyártáshoz szükséges újfajta alkatrészekkel töltik ki a hirtelen szabaddá vált kapacitást. Jelenleg az alkatré­szek fejlesztésén dolgoznak, de még az idén 30 ezer ilyen alkat­részt gyártani is akarnak. Több műszaki brigád felajánlásában ol­vasható, hogy céljuk a fejlesztés mielőbbi befejezése, azután a zök­kenőmentes sorozatgyártás előké­szítése, segítése. (Ilyen felajánlás olvasható például a Reform technológiai brigád naplójában.) Ezen új termék remélhetőleg nye­reséges gyártása is biztosítja az imént említett mintegy kétszáza­lékos eredménynövelést. Az ehhez hasonló feladatokat a gyáregységvezető beírja a bri­gádnaplóba, ehhez kapcsolódnak a felajánlások, amelyeknek a tel­­teljesítését vagy nem teljesítését ugyancsak a gyáregységvezető igazolja. Minden hónapban. Ez az eredményes első félév egyik hasznos, s a továbbiakban is ér­tékesítendő tapasztalata. Egy má­sik tapasztalat: kitűnően bevál­tak azok az újfajta brigádok, amelyek az idősebbek, illetve a fia­talok kollektíváinak egyesüléséből születtek. A továbbiakban is tár­gyalnak ilyen „összeházasodások­ról”. A KŐBÁNYAI TEXTILMŰ­­VEKBEN 97 százalékos volt az első félévi tervteljesítés. Az elma­radás oka, hogy a 3500-as mun­káslétszámból átlag 600-an hiá­nyoznak. S ha egy szövőnő hiány­zik — húsz gép tétlenkedik! — Ha nem lenne mintegy 700 főnyi törzsgárdájuk, még na­gyobb volna az elmaradás. Nem­csak a törzsgárdabeliek megbíz­ható munkája az alap, hanem az is, hogy ők — igen gyakran ered­ményesen — arra törekszenek, hogy meggyőző szóval maradásra bírják a máshova gravitáló fiata­lokat — mondja Pálos István fő­mérnök. Hogy az óriási létszámhiány el­lenére nem volt nagyobb az el­maradás, annak még két oka van: 1. Az életrevaló, a piaci igények­hez alkalmazkodó üzletpolitika. .. a kiterjedt munkaverseny. Ennek köszönhető, hogy a nyereség a ta­valyinál kedvezőbben alakult. A műszakiak felajánlása zöm­mel arra vonatkozik, hogy a ter­mék útja a bálától a készáruig megrövidüljön, a fizikai dolgo­zók felajánlásai­ nagyobb figyel­met fordítanak a szokásosnál ér­tékesebb anyagból készülő termé­kek gyártására, csökkentik a se­­lejtet, s több első osztályú árut készítenek. Az árvíz okozta nem­­zetijövedelem-kiesés pótlására tett utólagos felajánlásoknak is ez az alapjuk. . Nehéz munkakörülmények kö­zött versenyeznek a szövőnők, a fonónők, a hőség, a por hátráltat­ja képességeik teljes kifejtését. Említésre méltó, hogy új verseny­díjazást találtak ki, mivel eddig többnyire ugyanazok a brigádok nyerték újra és újra az első díja­kat. Most egy bizonyos szintet ál­lapítottak meg (tekintettel a gyár­tott áru mennyiségére, minőségé­re, a selejtre, a takarékoskodás­ra), s az ezt elérő brigádok kö­zött kisorsolják a díjakat. Az el­ső fordulóra 120 ezer forintot ajánlott fel versenydíjként Sütő vezérigazgató. Kilenc brigád érte el a kitűzött magas szintet, ám a sorsoláson megint csak ugyanaz a két brigád nyerte az első díjakat, amelyek eddig is, míg nem volt sorsolás, talán a második fordu­lóban, amikor a díj 260 ezer fo­rint, másként dönt a szeren­cse ... Szokatlanul nagy a versengés a Kiváló dolgozó cím elnyeréséért. Nyolcszázötvenen küzdöttek érte, 170-en lettek kiváló dolgozók. Ebben a gyárban is van olyan felajánlás, dicséretes tett, ami nem kerül a brigádnaplóba: a munkásnők egyenként húsz-húsz gépen dolgoznak, éppen elég ennyi gép, és a rajtuk futó anyag figyelemmel kísérése. De ha va­laki hiányzik , a szomszédok át­vesznek annak gépeiből is. A gyűrűsfonónők pedig, ahol a le­szedő segédmunkások létszáma sem teljes, ilyenkor maguk sze­dik le az anyagot, tehát segéd­munkát is végeznek. Igaz, némi pótdíjért. De ha nem volna való­ban élő versenyszellem, kétszeres pótdíjért sem csinálnák... A BUDAPESTI KONZERV­GYÁRBAN 11 százalékos terme­lékenységemelkedés volt az első félévben. Dr. Pálvölgyi Tibor, az üzemgazdasági főosztály vezetője így rangsorolja az eredmény for­rásait: 1. korszerűbb munkaszer­vezés; 2. a kooperáció javulása az üzemrészek között; 3. a mun­kaidő jobb kihasználása révén a munkaintenzitás növekedése; 4. „amit elsőként kellett volna mon­danom: az imént említettek mind ott szerepeltek és szerepelnek a brigádok felajánlásaiban, az egy­százalékos nemzetijövedelem-ki­­esés pótlásához is ezekkel a mód­szerekkel kíván hozzájárulni a gyárunk”. A műszakiak és a fizikai mun­kások rengeteg ötlettel, javaslat­tal rukkoltak ki az év eddig el­telt hónapjaiban. S a felajánlá­sok is azt ígérik, hogy a problé­mák leküzdésére, a második fél­évi eredmények növelésére egy sor munkahelyen újításokkal, öt­letek realizálásával segítik gyáru­kat. Győrfi Lajos lakatos például olyan ügyes kisgépet alakított ki, amely a kézi munkát kiküszöböli. Káldos György és Weber Mi­hály munkások olyan kis csoma­gológépet szerkesztettek, amely hat-nyolc ember munkáját te­szi feleslegessé. Az energiagazdálkodási csoport megoldja a hűtővíz újrafelhaszná­lását. Az energiatelepiek soron kívül elvégzik a fontos csőszerelést. A dobozüzemben a drága im­portanyag megtakarítása az egyik cél, s olyan sablonokat szerkesz­tettek, amelyek segítségével keve­sebb lesz a hulladékanyag, így — a régebbi felajánláson túl — újabb havi 20 ezer forint megta­karítást érnek el. A KŐBÁNYAI PORCELÁN­GYÁRBAN látható, hogy milyen szeszélyes a piac igénye. Főleg, ha összehasonlítjuk a Kőbányai Textilműveknél tapasztaltakkal: a textilgyárban az értékesebb cikkek iránt növekvő vásárlóigény tapasztalható, a porcelángyárban csökkent a korongos, vagyis az értékesebb termékek aránya és több sajtolt porcelánra, keramikus kondenzátorra van igény, ami olcsóbb s munkaigényesebb. Központi kérdéssé vált a gyár életében, s így a versenyfelaján­­lásokban is: a selejtcsökkentés. És központi­­kérdéssé vált a kon­denzátorüzem, ami azért is prob­lémát okoz, mert ott sok az idős munkás. Pedig ebben az üzem­részben most a termelékenység erőteljes növelése kívánatos. A megoldás? Sok fiatalt vettek fel ide, illetve helyeztek ebbe az üzemrészbe, s a legtöbb felaján­lásban ott szerepel a termelé­kenység növelése. Persze a fiata­lok fejlődése nem megy egyik napról a másikra. Serkenti őket a gyár vezetőségének a versenyki­írása: ifjúsági brigádok vetélked­nek a termelékenység emelésében, a selejt csökkentésében. Ered­ményhirdetés: 1971. március 21. Minden élvonalbeli ifjúsági bri­gád nevezett az értékes díjak re­ményében is. A fiatalokat no és nem kevésbé a nagy feladatok előtt álló idősebbeket — segíteni kell. A módszerek is kiolvasha­tók a versenyfelajánlásokból, íme néhány:­­ A Horváth László vezette 22 emberből álló Célgép komplex­brigád folyamatosan tervez, konstruál, kivitelez szellemes kisgépeket­, a többi között ezü­stö­­ző, forrasztó automatát. A szerszámműhely soron kívül vállalja terven felül befutó ren­delések gyártásához a felszerszá­­mozást. A gyárban nagy feladatokat vállalnak a fizikai munkásokból és műszakiakból álló komplex­brigádok, így a tavaly óta arany­jelvényes Ferrit-brigád. A ferrit­­gyártmányok jelentősebb százalé­ka dráguló importanyagból ké­szül. Ha a drágulás tovább tart, vajon versenyképes marad-e a gyár? Éppen ezért a gyár vezető­sége feladatul tűzte ki az import­anyag helyettesítését. A kísérletek sikerültek, az egyik felajánlás te­hát már megvalósult. Most a töb­bin a sor: az új anyaggal más a termelés, az új anyag érzéke­nyebb az égetésnél, nagyobb a munkások felelőssége. A kong­resszusi versenyre a pótfelajánlá­sok már a gondos munka megva­lósítását ígérik. Négy gyár Kőbányán. Sok prob­lémával és rengeteg küzdeni tu­dó emberrel. György István 5

Next