Népszabadság, 1970. október (28. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-21 / 247. szám

Miért húzódnak el az egyedi nagyberuházások? A Népszabadság közgazdasági rovatában nemrég Szabó Gergely, a Petrolber igazgatója Lehetőségek az egyedi nagyberuházások gyorsabb megvalósítására című cikkében sokoldalúan foglalkozott a beruházások elhúzódásának okaival. Általában helyes megállapításait időszerű elképzeléseit — a negyedik ötéves terv országgyűlési vitáját is figyelembe véve — a kivitelező tapasztalataival szeretném kiegészíteni. Vállalatunk minden nagyobb beruházásban részt vesz, azokban is, amelyeket az, idézett cikk említett. Közreműködtünk olyan gyógyszeripari beruházásokon, ahol a késés — az úgynevezett divatgyógyszereknél — a külföldi piac elvesztését jelenthette (a legtöbb ilyen beruházás nem késett!). Tapasztalatokat szereztünk a kohóátépítéseknél is, ahol a régi 110, később 90 napos átépítési határidők ma már 40 nap körülire csökkentek, és tanultunk néhány olyan szervezési módszert a lakásépítéseknél is, amelyeket más beruházásoknál is hasznosítani lehet. Maximalista követelmények Az építési-szerelési munkák elhúzódásának egyik nagyon lényeges oka az, hogy a kiviteli tervek az adottságokat figyelmen kívül hagyva, igen gyakran műszakilag megalapozatlan, maximalista technológiai követelményeket támasztanak. Első osztályú hegesztési varratot követel például a tervező olyan munkáknál, ahol minden szempontból tökéletesen megfelelne a harmadosztályú. Meleghajlítást ír elő a csővezetékek íveinek elkészítésénél, holott a sokkal kevésbé munkaigényes, hideghajlítású vezeték szilárdsági értéke is kielégítené a műszaki követelményeket. Különleges minőségű csövet kell beépítenünk oda is, ahová megfelelne a kereskedelmi minőségű. Emellett az utóbbi többnyire raktárról is megkapható, a különleges minőségű cső viszont — a gyártástól függően — sokszor jóval később, mint amikor szükséges lenne. Az ilyen és hasonló hibák és túlbiztosítási törekvések végeredményben rengeteg felesleges többletmunkát és többletköltséget okoznak. A technológiai tervezéssel kapcsolatban kell szólni a tipizálásról. E tekintetben mi a fejlett ipari államokhoz képest talán évtizedekkel is elmaradtunk. Külföldön például a vegyipari és hasonló beruházásoknál a csővezeték-hálózatba beépített osztókat, gyűjtőket, íveket, támaszokat, függesztőket stb. széles körben tipizálták. A tipizált szerkezeti elemeket az ipar gazdaságos sorozatban tudja gyártani, ezek raktárról megrendelhetők, s így a kivitelezési idő is lényegesen rövidíthető. Azt persze tudjuk, hogy az olyan nagyberuházásokhoz, mint például a péti új nitrogénműtrágya-gyár, az egészen speciális anyagvezetékek és más berendezések nem szállíthatók raktárról. De itt is, más létesítményeken is, igen sok az olyan szerkezeti elem, nagynyomású gőz-, levegő- és más vezeték, amelynek építésénél kitűnően lehetne alkalmazni a könnyen és gyorsan összeszerelhető tipizált csőszakaszokat — ha volnának ilyenek. A Kőbányai Gyógyszerárugyár sok év óta folyó rekonstrukciós beruházásaihoz a gyárral közösen olyan egységes szerelvényrendszert alakítottunk ki, amelyet a gyár minden készülékéhez alkalmazunk. Igaz, hogy némely készülékhez ez a szeleprendszer drága, de kifizetődővé válik azáltal, hogy minden készülék mellett ugyanott van a levegő, a vákuum, az anyagvezeték elzárószerkezete stb., s ugyanaz a készülék bármikor, bármilyen célra, minden különösebb átalakítás nélkül, azonnal felhasználható. Káros premizálás Még egy példa a maximalista követelményekről. A nagynyomású berendezések hegesztéseinek helyszíni ellenőrzése többnyire ipari röntgennel vagy izotópos anyagvizsgálattal történik. A vizsgálatot végző radiológusok a tervezők által amúgy is jócskán túlbiztosított hegesztési varrat kivágását minden józan érv, minden tiltakozás ellenére akkor is előírják, ha a zárvány műszaki értéke teljesen jelentéktelen, s a minőség gyakorlatilag maximális követelményeket elégít ki. Ez ismét tíz- és százezrekbe kerülő felesleges többletmunkát, sok-sok meddő vitát s gyakran 2—3 hét késést okoz. Az áldatlan helyzeten szerintünk csak úgy lehetne gyökeresen változtatni, ha a tervezést, a kivitelezést, a vizsgálatokat és az értékeléseket egy vállalat végezné, teljes felelősséggel. Érdemes lenne ezt a lehetőséget alaposan megfontolni, s a megvalósításra a központilag szükséges intézkedéseket megtenni. Mi addig is — átmeneti megoldásként — a saját radiológiai csoportunkat próbáljuk úgy kifejleszteni, hogy a roncsolásmentes vizsgálatok egy részét magunk végezhessük el a technológiailag szükséges legrövidebb idő alatt. A beruházóval való jó együttműködés elengedhetetlen feltétele a jó munkaszervezésnek, a kivitelezés zavartalan lebonyolításának. Az együttműködést azonban megnehezíti az a szerintünk helytelen gyakorlat, hogy a beruházó megbízottját a részfeladatok teljesítéséért rendszeresen premizálják. Ez az oka annak, hogy a nem is mindig döntő részhatáridők betartásáért semmiféle túlórát, semmiféle pluszköltséget nem sokallanak. Ezért van az, hogy a megvalósításban részt vevő vállalatok képviselői — beruházók és kivitelezők — munkaidejük és energiájuk jelentős részét sokszor véget nem érő vitákra, s az önmagukat fedező dokumentumok gyűjtésére, bürokratikus levelezgetésre fordítják. A végén pedig nemegyszer az is kiderül, hogy a sok túlórának, hajrának semmi gyakorlati haszna nem volt, mert a nagy erőfeszítéssel elkészített részmunkára csak később, esetleg hetek múltán lesz szükség. Ha van, miért nincs? A felhalmozódó készletekről minden fórumon sok szó esik, a munkahelyeken viszont változatlanul gyakori az anyaghiány. Itt nem a speciális anyagokra vagy az esetleg csak hosszabb határidő alatt legyártható bonyolult készülékekre gondolok. De miért nincs elektróda? Ha van elektróda, miért nincs oxigén? Ha mindkettő van, akkor miért nincs kereskedelmi minőségű forráső? A választ persze a saját portánkon is keressük, mert vállalatunk az idén a szóban forgó anyagokból megkapta a kért mennyiséget. A bajok fő forrása azonban megítélésünk szerint az, hogy a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok néhány kivétellel valójában még mindig csak „ellátnak" és „elosztanak". Hiányzik tehát a kereskedő a kivitelező s az ipar között. Nincs olyan partnerünk, akinek a raktárán van cső is, elektróda is, s akitől azt bármikor megvásárolhatnánk. Ezért a munkahely vezetője most is a régi módon gondolkodik: kell 50 kg elektróda, rendelek 100 kg-ot, úgyis csak 25 kg-ot kapok. (Jellegzetes hiánygazdálkodási tünet!) Munkahelyről munkahelyre viszi magával a 100—200 kilogramm — felesleges — elektródát, másutt pedig „anyaghiány’ miatt akadozik a szerelés. Bízunk benne, hogy a negyedik ötéves terv ezen is változtat. Végül itt van a szerelőipari gépek problémája. Ilyen gépeket itthon sajnos senki nem gyárt, legfeljebb a maga részére egy-egy darabot, vágj’ itt-ott az ipar egyegy kis sorozatot. Kisgépeket általában csak Nyugatról lehet beszerezni egyet-egyet, de ehhez valuta kell. A szerelőipar gépesítése viszont égetően sürget, célul tűzte ezt a negyedik ötéves terv is, ezért véleményünk szerint jó lenne néhány fontosabb gépcsoport hazai gyártását megfontolni, esetleg szocialista kooperációban megszervezni. Most talán még van rá mód, hogy a rendeltetése szerint arra hivatott kereskedelem összegyűjtse a felhasználók igényeit, összehozza a vevőt és az eladót, s a szükséges kockázatot is vállalva, megrendelje a gépeket az ipartól. Ha viszont ilyen vállalkozó szervezetünk nincs, s a gyártást nem tudjuk megoldani, akkor mindenképpen az importról kell gondoskodni. A feszített termelékenységi előirányzatok teljesítése megköveteli, hogy a szerelőipar gépesítése a negyedik ötéves tervben végre megnyugtatóan megoldódjék! PEZSGŐ BÁR-ESZPRESSZÓ XII., Márvány u. 19. * Mindennap este 7-től éjjel 1 óráig ZENE, TÁNC. Játszik a Csik Oszkár duó, Kun Erzsi énekel Olcsó eszpresszóárak,a TTl-rrm VASÁRNAP DÉLUTÁN ÖTÓRA A partnerek jobb együttműködésével ölbe tett kézzel persze addig sem várunk. A külkereskedelmi vállalatokkal együttműködve, egyebek közt olyan automaták beszerzésére törekszünk, amelyek segítségével a 7000 lakás és előregyártási kapacitásúnkat 1972-ig évi 14 ezerre növelhetjük. Távlati fejlesztési tervünk szerint a lőrinci üzemünket úgy akarjuk kiépíteni, hogy a vegyipari beruházások kivitelezésénél igen fontos 100 milliméter átmérő feletti csövek előre gyártása a többszörösére növekedjék. Az 1972-ig elkészülő modern központi anyagtelepünkön nagyarányú gépesítéssel, új tárolási módszerek bevezetésével, az anyagügyvitel gépesítésével a raktárba érkező áruk átfutási idejét akarjuk lerövidíteni. A TEK-vállalatokkal olyan szerződésrendszert építünk ki, amelylyel biztosíthatjuk a folyamatos ellátást a kereskedelmi árukból. Több ipari vállalattal megállapodást készítünk elő a részünkre szükséges szerelőipari termékek egy részének közös fejlesztésére. Az erőforrások természetesen korlátokat szabnak fejlesztési elképzeléseinknek. Ezért a fentiekben főleg azokra a lehetőségekre igyekeztem ráirányítani a figyelmet, amelyek a munka jobb megszervezésével, a partnerek szorosabb együttműködésével, különösebb anyagiak nélkül segíthetik a szerelőipar kapacitásának jobb kihasználását és a népgazdaságnak oly fontos nagyberuházások gyorsabb megvalósítását. Opitzer Károly • Csőszerelőipari Vállalat vezérigazgatója FELKÉSZÜLÉS 1971-RE Jobb minőség, nagyobb választék A legutóbbi években teljesítette feladatát a tejipar. Az idén 1200 millió liter tejet vásárolnak fel a tejipari vállalatok, 360 millió literrel többet, mint 1965-ben. Ennek megfelelően nagymértékben növekedett az értékesítés is. Tejből az idén 134 millió literrel, vajból 7200, sajtból 5300, tehén-, juh- és ízesített túróból pedig 5700 tonnával többet hoznak forgalomba, mint öt esztendővel ezelőtt. A harmadik ötéves tervben a menynyiség növekedésén kívül javult a minőség is, s összesen ötven új termékkel bővítettük a választékot. Szépen fejlődött a csomagolás is. A következő ötéves tervben hazánkban a tejtermelés 20 százalékkal növekszik. A tejipari vállalatok és a tejfeldolgozó üzemek alapvető feladata, hogy gondoskodjanak a növekvő mennyiség felvásárlásáról és feldolgozásáról, és mind teljesebb mértékben elégítsék ki a fogyasztók igényeit. Ennek megfelelően úgy kell készülni a következő évre, hogy több tejet és tejterméket hozhassunk forgalomba. A számítások szerint 1971-ben mintegy 60 millió literrel több tejet kell felvásárolni, az idén ugyanis 13 ezerrel növekszik a mezőgazdasági üzemekben a tehénállomány, és várható, hogy az egy tehénre jutó tejtermelés is nagyobb lesz jövőre. Mindezek alapján arra készülnek a tejipari vállalatok és a tejfeldolgozó üzemek, hogy 1971-ben 20 millió literrel több tejet értékesítenek. A tehén-, a juh- és az ízesített túróból 19 ezer tonnát, az ideinél 7 százalékkal többet, vajból pedig 22 ezer tonnát adnak közfogyasztásra. De növelik a sajt értékesítését is: jövőre ezer tonnával többet, összesen 16 ezer tonna sajtot adnak el a belkereskedelemnek. Az igényekhez igazodva joghurtból és kakaóból 40 százalékkal többet, összesen 26 millió litert, tejfölből 6 százalékkal többet, 28 millió litert, habtejszínből 10 százalékkal többet, összesen 4 millió litert állítanak elő a tejipari üzemek. E célok elérése jegyében kezdték meg a tejipari vállalatok és a tejfeldolgozó üzemek a felkészülést a következő évre. A Gazdasági Bizottság határozata alapján 1971. január 1-től jelentősen növekszik a tröszti vállalatok önállósága, s ez lehetővé teszi, hogy még szorosabb kapcsolat alakuljon ki a tejipari vállalatok, a tejfeldolgozó üzemek, valamint a mezőgazdasági üzemek és a kereskedelmi vállalatok között. A jövő évi tejfelvásárlási és értékesítési szerződéskötések már megkezdődtek. A tejipari vállalatok különösen fontosnak tartják, hogy jövőre minden értékesítésre felkínált tejet átvegyenek a termelőktől, hiszen ezzel ösztönözhetik leginkább a mezőgazdasági üzemeket a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére. A tejipar már esztendők óta nagy gondot fordít a műszaki fejlesztésre. Ahhoz azonban, hogy a tejet korszerűbb csomagolásban hozhassuk forgalomba, további beruházásokra van szükség. A terv az, hogy jövőre a tejnek54 százalékát palackokban és műanyag csomagolásban adjuk át a kereskedelemnek. Az idén 113 millió liter tejet hoztunk forgalomba műanyag csomagolásban, jövőre azonban 216 millió liter tejet tudunk így szállítani az üzletekbe. Felkészültünk arra is, hogy 1971-ben már az egész országban műanyag pohárban hozzuk forgalomba a tejfölt. Jövőre teljes kapacitással üzembe lép a miskolci tejüzem. Naponta 150 ezer liter tejet képes feldolgozni, jelentősen javul tehát Miskolc tej- és tejtermékellátása. Nagy segítséget jelent az is, hogy üzembe lép a gyulai tejporgyár. Fontosnak tartjuk, hogy jövőre erőteljesebben fejlesszük a Tejipari Szállítási Vállalat járműparkját. Csak így tudjuk elérni, hogy naponta többször is szállíthassunk tejet és tejterméket az üzletekbe. Arra is számítunk, hogy vidéken tovább növekszik a tejfogyasztás. Éppen ezért igyekszünk segíteni a mezőgazdasági üzemeknek, hogy minél több tejfeldolgozó üzemet létesíthessenek. A vidék tej- és tejtermékellátását eddig gátolta az is, hogy a falusi boltoknak kevés a hűtőterük. Ezért az idén 600 hűtőszekrényt és 80 hűtőpultot vásároltunk, és adtunk kétévi kölcsönre a falusi boltoknak. Célunk, hogy hazánkban jövőre tovább növekedjék a tej- és tejtermékfogyasztás. Ezért igyekszünk javítani termékeink minőségét, tovább bővíteni a választékot, és olyan kapcsolatokat kiépíteni partnereinkkel, amelyek hozzájárulnak a fogyasztók jobb ellátásához. Dr. Solt István a Tejipari Tröszt vezérigazgatója Bővülnek a győri Rába-gyár NSZK-beli kapcsolatai Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság műszaki-gazdasági együttműködésében jelentős szerepet tölt be a Magyar Vagon- és Gépgyár. Ismeretes, hogy a közútijármű-program keretében új motorgyárat létesítettek Győrött, ahol MAN-licenc alapján 192—230 lóerős Diesel-motorokat készítenek, autóbuszokba, nagy teljesítményű tehergépkocsikba. A licencszerződés értelmében a nürnbergi MAN-cég 6,2 millió nyugatnémet márkáért importál különböző motoralkatrészeket a győri vállalattól. A Rába—MAN- motorok minőségét jelzi, hogy a nyugatnémet cég a győri gyár különböző termékeit, forgattyústengelyeit, hengerfejeit, forgattyúsházait stb. építi be saját Diesel-motorjaiba. Nemrégen újabb tárgyalások kezdődtek a nürnbergi MAN-céggel a 6,2 millión felül, további 2,3 millió márka értékű Rába-gyári alkatrészek szállításáról. A győri vállalatot számottevő kereskedelmi kapcsolatok fűzik az autóbuszokat és tehergépkocsikat gyártó müncheni MAN-céghez is. Az együttműködés keretében különböző futóműalkatrészeket (fogaskerekeket, fogazott tengelyeket stb.) szállít a Rába 3,5 millió márka értékben. Ennek ellentételeként kamionkocsi-szerelvényeket importálnak a nagy teljesítményű Rába tehergépjárművekhez. Az együttműködés mindkét fél számára műszakilag és gazdaságilag egyaránt előnyös. A két vállalat között újabban tárgyalások kezdődtek műszaki együttműködésről a kamionkocsik gyártásában. Győrött egyébként az idén 120, a negyedik ötéves tervben pedig 1500 kamionkocsit készítenek, különböző választékban, 38 tonna összgördülősúlyig. Ez a darabszám már nemzetközileg is számottevő kamionokból. A közútijármű-fejlesztési program másik jelentős beruházásának, a hátsóhídgyárnak termékeit egyébként a hazai járműveken kívül máris szovjet, lengyel s a jövőben csehszlovák autóbuszokba, tehergépkocsikba is beépítik. A növekvő hazai és külföldi kereslet hatására a hátsóhídgyár kapacitását 1975-re évi mintegy 50 ezer darabra bővítik. A folyamatban levő legnagyobb Rába-gyári beruházáshoz, az évi 18 ezer tonna kapacitású öntödéhez a technológiát és a berendezések egy részét az NSZK-beli DEMAG leányvállalata, a GHW szállítja. Ez év áprilisában írták alá a szerződést, mintegy 5,7 millió márka értékben. Jelenleg már az épülő öntödei csarnok vasszerkezeteit szerelik, a jövő év derekán megkezdődhetnek a belső szerelések. A teljesen gépesített öntöde berendezéseiért a Rába-gyár ugyancsak saját termékeivel fizet. Az üzlet ellenértékének felét, hárommillió márkát már magánjogi szerződéssel le is kötötték. További újabb győri termékek szállításairól tárgyalnak a Deutsche Bundesbahnnal. K. J.