Népszabadság, 1970. november (28. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL •­ÁRA: 1,20 FT NÉPSZABADSÁG *" — i.i 1 '■■■'■ ” "" ' ' " '­­­­­ " —— y- ii ■ .i -i ■ ■ , 1970. november 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXVIII. évfolyam, 257. szám Az ifjúság hazaszeretete kötődés a hazához. A kohézió, amely az embert szorosan és szervesen a hazai valósághoz fű­zi, s amelytől hajtva érzésekben és gondolatokban is azonosul né­pe, országa életével. Ez volt az alapgondolata az im­már hagyományos egri tanácsko­zásnak, amely az idén az ifjúság hazaszeretetét tette nagyító alá. Sok szó esett erről a nemes von­zásról, amelynek a család a for­rása. Az a kis közösség, amely­ben az ember az anyanyelv első szavait kiejti, s a szülők kezébe kapaszkodva az első lépéseket te­szi a világban. A kötődést, a hazafisá­got ki-ki más szavakkal határozta meg. Volt, aki szerint kikezdhetetlen nagy érzés, olyan, mint a szere­lem. Más a nemes illúziókat kér­te számon. Egy ifjú felszólaló vi­szont azt vallotta, hogy nincsenek illúziói. A mai rohanó élet, a dü­börgő változások nem hagynak helyet az illúzióknak, de hazát szeretni racionálisan, fellengzős érzések, ábrándképek nélkül is lehet. A nagy kérdés, milyen érzések, szálak, vagy ha úgy tetszik, illú­ziók kötik a mi fiataljainkat a ha­zához. A beszélgetés őszinte volt, s így jó néhány meghökkentő adat, megállapítás is nyilvános­ságra került némely fiatalok Nyugat-imádatáról, disszidálásá­ról, a divatossá vált menyasz­­szonyexportról. Szó esett azokról is, akik itthon maradnak ugyan, de közönyösen, idegenként élnek a hazában, hamis eszményképeket dédelgetnek, elzüllenek vagy a kölcsönösség latolgatása nélkül vallják, hogy a haza csak annyit ér, amennyit ad. Hogyan is áll ifjúságunk tisz­tánlátás, nemzeti önismeret, in­ternacionalista­­ hazafiság dolgá­ban? Miért kell erről annyit be­szélni? Miért a sok helyen ta­pasztalható értetlenség? Mindezt pontosan megválaszolni nem könnyű. Biztos, hogy szerepet játszik a fiatalok múltbeli él­ményeinek hiánya, az, hogy ké­szen kapták lehetőségeiket, nem kellett verekedniük érte, nem kö­ti őket a küzdelmek, szenvedések, csaták sok-sok emléke. Igen ám, de a fiatalok bizonytalansága nem csupán az élmények hiányá­ban gyökerezik, hanem a szülők, a felnőttek nem mindig meggyőző vélekedésében is. Ahogyan a fia­­­talok vallották, a helyzetet tra­gikusan, sötét színekkel festő hangok éppúgy zavarják tisztán­látásukat, mint némelyek türel­metlen, már-már dühös hazafisá­­ga, vagy mint a kényes kérdése­ket megkerülő, dialektikusnak ál­cázott egyszerűsítések. . Bizonyta­lanná teszik őket az erőszakos deheroizálók, akik szerint valami előráncigált okból Zrínyi sem volt hazafi, de még Petőfi sem, de azok a honfiak is, akik a „ma­gyar erények” védelmében a be­tyárvilág egy-egy figuráját is odaállítanák szabadságeszmény­képnek, s azoknak a szülőknek és pedagógusoknak a latolgatása is, akik a nacionalizmustól való fé­lelmükben hallgatnak az igaz ha­­zafiságról is. Gyakori vitatéma manapság fiataljainknak forradalmisága, közéleti helytállása is. Sok frap­páns példa és vallomás bizonyít­ja, hogy fiataljaink többségének képzeletében varázslatos ereje van a szónak: forradalom. A helytállás, az önfeláldozás, a fegyveres harcok nagyszerűsége testesül meg benne. Talán éppen ezért érzi sok fiatalunk a mai nyugodt, békés körülmények kö­zött, hogy megrövidítette őt az előtte járó nemzedék, valósággal elorozván tőle a legendás harcok minden babérját. S neki már csak a munka, a szürke norma és a tervteljesítés, a színtelen vegetá­lás maradt. Az volna tehát az igazi nagy feladat: nemcsak megértetni, de érzésekké nemesíteni, fiataljaink tudatába vésni, hogy most ka­paszkodunk igazán a forradalom csúcsai felé. Az eddigi harcok csak a kezdetet jelentették, még­hozzá a könnyebb, az áttekinthe­tőbb szakaszt. A mostani küzde­lem az, ami nemcsak megméri az embert, hanem eldönti azt is, hogy méltók vagyunk-e a nagy történelmi küldetésre, a szocia­lista társadalom felépítésére. Cselekvő hazafiság. Ezt a fogal­mat kell hiánytalanul életté ala­kítani. Hogy ez a tennivalók gaz­dagságát kínáló­­program ne csak szép jelszó maradjon, hanem ha­tóerővé, igénnyé, életformává váljon, a jelen harcainak, tettei­nek részesévé tegye a fiatalokat. Munkát és felelősséget rójon rá­juk, megbecsülést szerezzen ne­kik. S éppen ennek a gondolatnak a vizsgálata közben nőtt bizonyos­sággá a felismerés, hogy a bajok ellenére sincs igazuk a vészha­­rang-kongatóknak. Sem a hosszú haj, sem a hangos zene, sem a különb magatartás vagy néme­lyek közönye, cinizmusa, sem a rendőrségi krónikák hőseinek szomorú pályafutása nem elegen­dő ok az elmarasztaló ítéletre. Tények állnak a tényekkel szem­ben. A helyét nem lelő, eszmék nélkül vegetáló kisebbséggel szemben ott áll a tanuló, a mű­velődő sokaság, a munkát, a szak­mát szerető és megbecsülő ifjú emberek sora, akik már a hétköz­napi apró dolgokban az életre való felkészülés szürkének ható teendői közben is tudnak haza­fiak lenni. S akkor tudnak csak igazán, ha valami országos gond cselekedni, segíteni hívja őket. Aki munka közben látja ezeket a lányokat és fiúkat, vagy látta őket az árvíz idején küzdeni a pusztító elemekkel, az többet nem fog csak úgy általában közönyt emlegetni, ha a fiatalokról esik szó. S az is fiataljaink mellett szól, amit a néphadsereg vezetői napról napra tapasztalnak. Kezel­­hetetlennek hitt fenegyerekek, ló­gósok, céltalan kujtorgók válnak felelős, megbízható emberré, ami­kor a célszerű fegyelem cselek­vésre, a férfihoz, a hazafihoz in­tézett szó gondolkodásra készteti őket. Van felelősségtudat a mi ifjú­ságunkban. Van hely a fejükben a tiszta eszmék számára, többsé­gük szorosan kötődik a hazához, és átérzi internacionalista köte­lezettségeit is. Főként, ha mi, idő­sebbek felelősség és eszmei tisz­taság dolgában jó példát muta­tunk nekik. A fiatalok előtt járó nemze­déknek, az idősebbeknek szólt a tanácskozás legszebb gondolata: merjünk hazafiak lenni és mer­jünk hazafiakat nevelni! Olyan fiúkat és lányokat, akikben szép és forró érzések, szocialista érzé­sek buzognak, akik mernek gon­dolkodni és képesek cselekedni. Kékesdi Gyula ELŐKÉSZÜLETEK NOVEMBER 7-RE . Ünnepségek* kassarúgások* m­egem­lékezések prsssngsserte Az ország lakói, az üzemek, hi­vatalok, intézmények dolgozói az idén is ünnepségeken emlékez­nek meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulójá­ról. Az eddigi hagyományoknak megfelelően mindenütt fellobo­gózzák az utcákat, tereket, nem­zetiszínű és vörös zászlókkal, transzparensekkel ékesítik a köz­épületek, nagyobb intézmények homlokzatát. Budapesten este díszkivilágítás teszi majd ünne­pélyesebbé a városképet. November 6-án, az ünnep elő­estéjén Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mél­tatja majd a rádióban és a tele­vízióban az ünnep jelentőségét. Ugyanazon a napon délelőtt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a kormány és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa koszorúzási ün­nepséget rendez a Szabadság téri hősi emlékműnél. A Kos­suth téren — a Parlament előtt — felvonják az állami zász­lót; előtte, november 7-én délben zenés őrségváltással tisztelegnek a fegyveres testületek tagjai. A Gellérthegyi Felszabadulási Em­lékműnél szintén katonai tiszte­letadás közepette vonják majd fel a nemzeti lobogót és a nemzet­közi munkásmozgalom vörös zászlaját. Az évforduló estéjén F. J. Tyitov, a Szovjetunió buda­pesti rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete a rádióban és a televízióban ünnepi beszédet mond. Az évforduló alkalmával a la­kosság, a tanács, a pártszerveze­tek, a társadalmi szervezetek képviselői mindenütt megkoszo­rúzzák a szovjet hősi emlékmű­veket Ünnepségeken emlékeznek a Nagy Októberre a felsőoktatási­­ intézményekben is. Az általános­­ és középiskolákban műsoros dél- t utánokat rendeznek; az úttörők­­ ünnepi csapatgyűléseken, a kom­­­­munista fiatalok KISZ-gyűlése-­i­ken vesznek részt. Több helyütt­­ megrendezik az ifjúság és a ve- I­teránok találkozóját, meghívják a­­ a rendezvényekre az oroszorszá­gi forradalmi harcok egykori részvevőit. A művelődési házak­ban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára emlé­keztető ünnepségek lesznek, s ne­ves szakszervezeti művészegyüt­tesek is fellépnek a műsorban. A rádió és a televízió is több időszerű műsort iktatott prog­ramjába az évforduló alkalmából. Négy munkás az új chilei kormányban A kommunista pártnak három minisztere van a Népi Egység új kabinetjében (Santiagói tudósítónktól.) Pénteken Allende, a Népi Egy­ség megválasztott elnöke rendkí­vüli sajtóértekezleten ismertette kormányának listáját. A kor­mányban az Egyesült Baloldal pártjai közül valamennyinek jut­tattak tárcákat. A szocialistáknak az összekötő szerepet betöltő kor­mányfőtitkári tisztségen kívül három, a kommunistáknak há­rom, a radikálisoknak három, a szociáldemokratáknak két, a füg­getleneknek két és a Mapu elneve­zésű szervezetnek egy minisztere lesz az új kormányban. A belü­gy-, a külügy- és a városfejlesztési mi­nisztérium vezetése a szocialista párt kezében lesz. A kommunis­ták adják a pénzügy-, a közmun­ka- és szállításügyi, valamint a munkaügyi minisztert az új kor­mányba. A radikálisok kapták a hadügyi, a bányaügyi és az okta­tásügyi tárcákat. Szociáldemok­rata miniszter áll majd az egész­ségügy- és a földrendezési minisz­térium élén. A függetlenek sorai­ból kerül ki a gazdasági és az igazságügy-miniszter. A Mapu egyetlen tárcája a mezőgazdasági miniszteri lesz. A kormány új jellegét tükrözi egyébként foglalkozás szerinti összetétele is. Tagjai közül né­gyen munkások, a többiek között 1 professzor, 3 ügyvéd, 1 orvos, 1 középiskolai tanár, 1 újságíró, 1 agronómus, 1 pszichológus, 1 kis­iparos és 1 közgazdász van. Al­lende sajtóértekezletén különösen azt emelte ki, hogy Chile történe­tében első ízben kerülnek be a kormányba munkások. Rámuta­­t­­ott: amikor szeptemberben a vá­­■­lasztási győzelem után kijelentet­te: a győzelem nem egy ember győzelme, hanem a népi pártoké, s az hogy novemberi, után a né­pet közvetlenül bevonják a kor­mányzásba — nem volt frázis. Az Egyesült Baloldal tényekkel kí­vánja bizonyítani­ ígéreteit, me­lyeket a népnek tett, valóra vált­ja. Allende új kormánya a novem­ber 3-i ünnepélyes beiktatás után lép hivatalba. Árkus István Új lakótelep az öreg városban Székesfehérvár lakásgondjainak megszüntetésére néhány évvel ezelőtt nagyszabású építkezés kezdődött. Sorra nőnek ki az öreg városból a toronyházak. Három helyen is dolgoznak az építők. Az idén — csupán a Welinszky-lakótelepen — 176 család költöz­het új otthonába. (Jászai Csaba felvétele — MTI Fotó: Új politikai párt Argentínában Alvaro Alsogaray volt argentin gazdaságügyi miniszter új politi­kai pártot alapított. A párt prog­ramjára tűzte „az iíj társadalmi rend megteremtését”. Alsogaray pénteken, Buenos Airesben tartott sajtókonferen­ciáján kijelentette: Argentína nem lehet „sem peronista, sem antiperonista”. Ha el akarjuk ke­rülni, hogy Argentína diktatúrá­vá fajuljon — fűzte hozzá —, ak­kor sürgősen új pártokat kell ala­pítani. Argentínában egyébként a politikai pártok nem működnek. (AFP) Plusz 21 fok! Kellemes időre számíthatunk Budapesten szombaton kora délután a hőmérséklet meghalad­ta a 21 fokot, vagyis mindössze másfél fokkal maradt el az eddi­gi abszolút rekordtól, az 1926. ok­tóber 31-én mért 22,7 foktól. A meteorológusok szerint az ország időjárása továbbra is az óceáni légáramlás hatáskörébe esik. A szombaton felerősödött szél sem rontotta el lényegesen az időt, bár vasárnapra — mond­ják a meteorológusok — már nem számíthatunk a szombatihoz hasonló, az évszakhoz képest rendkívüli melegre. Vasárnap es­tig kevés felhőátvonulást, az or­szág északi felében szórványos futó esőket, napközben megélén­külő nyugati szelet ígér a me­teorológia és azt, hogy az idő egyelőre még enyhe marad.

Next