Népszabadság, 1971. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÚJÉVI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL •ÁRA: 120 FT -----MPSZABADSÁG 1971. január 1. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 1. szám • • _ _ Ösztönző jókívánságok Boldog új évet kívánunk! Vajon hányszor hangzott el tegnap és a mára virradó éjszakán a régóta megszokott jókívánság? Nem is széles e világon, hanem csak e hazában is hány millió ember kívánt hány milliónak boldog új esztendőt 1971-re? Aligha túlzás azt mondani, hogy mindenki mindenkinek — szóban, kézszorítás vagy baráti ölelés kíséretében már az óév utolsó munkanapján a munkahelyeken (s ha egy korty ital is előkerült a jókívánságok mellé valahonnan, ez alkalommal ezt sem vették túl szigorúan), aztán folytatódott a kiszámíthatatlanul sok társas összejövetelen, emelkedett jókedv közepette, akárcsak a családi körben töltött szilveszteréjszakákon, s hasonlóan a városok, sokfelé a nagyobb falvak utcáin is, jelezvén, hogy mostanában amolyan karnevállá, síppal-dobbal, nádi hegedűvel hangossá tett népünnepéllyé dagadt az új esztendő köszöntése. Hajdanról származik a mondás, hogy sírva vigad a magyar — most már vigadva vigad, s inkább az jut eszünkbe, hogy nemzeti himnuszunk könyörgése mind teljeset valóság lesz: jókedvvel megáldott népünk lassan-lassan a bőséghez is eljut. S amint közelebb ér hozzá, vajon a boldogsághoz is közelít-e? A mi társadalmunk a munka társadalma, s mi nem az aszkétizmust hirdetjük, a belenyugvást és a lemondást egy túlvilági boldogulásért, hanem ismerjük és elismerjük, hogy a gondtalan élet ezer szállal a teremtő munkához, tehát eszközökhöz, anyagiakhoz is kötődik. A szocialista társadalom boldogságeszménye mégis sokkal, de sokkal szélesebb az anyagi javak megteremtésének és birtoklásának vágyánál; a mi célunk az öntudatos, a helyét a világban és a társadalomban fölismerő, eszerint tudatosan cselekvő, művelt ember, aki a többi emberrel, más népekkel együtt békességben, testvériesen építi a kiteljesedő emberiesség világát. De amikor azt mondjuk: boldog új évet kívánunk! — ebben elsősorban benne van az az ösztönzés, hogy már nemcsak pusztán kívánni lehetséges, hogy pusztán kívánni már nem is elegendő: kívánd és csináld a boldogabb új esztendőt, az egész jövendőt ! Ilyenkor, újév táján, sokféle összegezés készül az előző évről és sokféle terv az újra vonatkozóan. Lapunkban is talál ilyenfélét az olvasó, s megállapíthatja, eseményekben mennyire gazdag esztendőt hagytunk magunk mögött és tettekre sarkalló tervekkel fogunk munkához holnap. Munkánk foglalata a Magyar Szocialista Munkáspárt 1970-ben tartott X. kongresszusának útmutatása, s bízvást mondhatjuk, hogy belőle eredő gazdasági-társadalmi céljaink elérése senki mástól, csak mi tőlünk függ. Boldog új évet kívánni annyit is jelent hát, mint készen lenni rá, hogy a lehetőségeinkhez mért reális célok eléréséért megfeszítjük erőinket. A történelem alakulását hosszú, sőt sokszor rövid távon sem lehet teljes biztonsággal megjövendölni. Mégis erőt ad az a tudat, hogy ha az árvizes-aszályos 1970 mindent összevéve a nemzet gyarapodásának éve volt, nem lesz ez másképp mától fogva sem. Boldog új évet kívánunk! — ez a mi megfogalmazásunkban és érzelemvilágunkban békét is jelent; az egy és oszthatatlan békét az egész haladó emberiségnek, minden népnek, mert a béke gondolata mindenütt az élettel, a háború meg a halállal társul. Ha csak saját országhatárainkon belül tartjuk tekintetünket, rendet, nyugalmat és társadalmi megbékélést, nemzeti összefogást látunk. De munkánk eredményes elvégzésének, a fent már körvonalazott boldogságeszményünk kiteljesedésének megannyi külső tényezője is van. Amikor boldog új évet kívánunk családunknak, rokonainknak, akkor ez a kívánság mindazokhoz szól, az egész világon, akik ugyanazt tartják jónak, mint mi: az emberi haladást, a szabadságot, a gyarapodást, s akik mindezekért tettekkel küzdenek. Szóljon és szálljon hozzájuk üzenetünk, először is szocialista testvérnépeinkhez, a világ munkásosztályához és a szabadságukért küzdőkhöz, miránk továbbra is számíthatnak, elsősorban azzal, hogy idehaza, saját portánkon megteszszük, ami a dolgunk, s azzal is, hogy mellettük állunk nehéz harcaikban, mindazokkal szemben, akik saját boldog új esztendejüket csak mások rovására, más népek leigázásával, pusztításával, egyenlőtlenségek fenntartásával és kiterjesztésével- vélik megvalósíthatni. Boldog új esztendőt kívánva, méltán óhajtjuk tehát, hogy azok a szoros kézfogások és táviratokban kifejezett jókívánságok, amelyek a nemzetközi politikai életben az újév velejárói, ne maradjanak puszta formaságok, hanem érleljenek és fejezzenek ki valóban jobb megértést országok és népek között. De nemcsak országok és népek között. Újév napján, amely a vidám szilveszterezést követi, önkéntelenül vetődik föl a gondolat: lám csak, milyen figyelmesek, jóakaratúak is tudnak lenni egymáshoz az emberek. Megölelik, megcsókolják egymást — az utcán sokszor még az ismeretlenek is —, pedig ugyanazok ők, akik közül oly sokan máskor hajbakapnak semmiségeken, tapintatlanok egymáshoz, olykor önzők és rosszindulatúak. A szilveszteri jókedv és talán alkoholmámor természetesen nem tarthat egész éven át. A társadalom élete gondokkal is terhes, a napi munka gyakran fárasztó. Annál inkább kívánatos, hogy fejlődő szocialista társadalmunk emberi viszonylatai mindinkább csiszolódjanak, hogy ezeket a viszonylatokat igenis egész éven át, mindenkor a kölcsönösség, a jóindulat,az együvétartozás tudata jellemezze. Egy ilyen társadalmi közérzet éppúgy megtestesítené viszonyaink mindinkább szocialista voltát, mint fejlődő gazdaságunk, telítődő kirakataink és fényesedő főútvonalaink. Boldog új évet kívánunk! — jelentse ez a nagyobb tiszteletet és megbecsülést, az elvtársiasság szellemének gyorsabb térhódítását is hazánkban! Elmúlnak az ünnepek, kinek pihenéssel, kinek munkatöbblettel — főképp a háziasszonyoknak —, s holnap új év feladatainak elvégzéséhez fogunk mindannyian. Munkánkban, egész életünkben csendüljön egybe a ma szavakban kifejezett szándék azokkal a tettekkel, amelyek a kívánt boldogság irányába mutatnak 1971-ben és további jövendőnkben. Jó erőt, egészséget, boldog új esztendőt hozzá! A MINISZTERTANÁCS VI.ÉSK Zárójelentés az ár- és belvíz sújtotta területek eredményes újjáépítéséről Beszámoló a kormánynak a KGST végrehajtó bizottsága 50. és a magyar—szovjet kulturális együttműködési bizottság 7. üléséről A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese beszámolt a KGST végrehajtó bizottsága 50. ülésének munkájáról. A tanácskozás részvevői főképp az integráció programjával kapcsolatos okmányok kidolgozásával foglalkoztak. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter tájékoztató jelentést adott az idei árvíz okozta épületkárok helyreállításának és újjáépítésének helyzetéről. Közvetlenül az árvízvédelmi munkálatok befejezése után olyan határozat született, hogy mindazok, akiknek lakóházát az árvíz lerombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épületekben pedig legalább két helyiséget lakható állapotban át kell adni. A július elején megkezdődött építkezések a felelős állami és társadalmi szervek munkája és a széles körű társadalmi öszszefogás nyomán a vártnál is jobb eredményt hoztak: Szabolcs- Szatmár megyében november 10-ig az előirányzatot túlteljesítve 4171, december 20-ig pedig 4673 lakás készült el. Csongrád, Békés és Szolnok megyében ez év végéig 898 lakás épült újjá, és befejeződött 1312 lakás helyreállítása. A kivitelezési munkákat 29 minisztériumi, 7 tanácsi vállalat, sok kisz és kisiparos végezte. Részt vettek az újjáépítésben a magyar néphadsereg, a Belügyminisztérium és a munkásőrség alakulatai, a KISZ által szervezett ifjúsági építőtáborok lelkes fiataljai és az érintett területek lakói. Az újjáépítési munkában elismerésre méltó eredményeket értek el a Szabolcs-Szatmár megyei párt-, tanácsi és társadalmi szervek, továbbá a tervező és építőipari vállalatok, a MÁV és a közúti autóközlekedés dolgozói. A TÜZÉP, az OTP, valamint az építőanyag-ipari vállalatok jelentős munkát végeztek az újjáépítés feltételeinek biztosításában, a néphadsereg és a belügyi szervek tagjai nagy tömegű anyag kirakását segítették elő. Ugyancsak jelentős volt az a segítség, amit a Szovjetunió és több más baráti ország nyújtott a helyreállítási munkákhoz. A kormány az építésügyi és városfejlesztési miniszternek, mint helyreállítási kormánybiztosnak zárójelentését jóváhagyólag tudomásul vette, egyúttal köszönetét és elismerését fejezte ki a helyreállítási munkák valamennyi részvevőjének. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter javaslata alapján a kormány hozzájárult, hogy Hejőcsabán új cementmű épüljön. A mintegy 3,5 milliárd forintos beruházást 1971-ben kezdik el, s az előreláthatólag 4 évig tartó építkezések befejeztével a cementellátás legfontosabb problémái megoldódnak. A művelődésügyi miniszter a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság 7. üléséről tett jelentést. A Moszkvában folytatott őszinte, baráti légkörű tanácskozásokon a következő napirendi pontok szerepeltek: együttműködés a társadalomtudományok területén az egyetemi oktatásban; tapasztalatcsere a nemzetközi versenyeken, fesztiválokon és képzőművészeti kiállításokon való részvételről; a bizottság eddig hozott határozatai végrehajtásának elemzése a színház-, zene- és filmművészet területén, valamint az 1971—72. évi munkaterv jóváhagyása. A kormány a jelentést elfogadta. A Minisztertanács titkárságának vezetője jelentést terjesztett a kormány elé az országgyűlés decemberi ülésszakánelhangzott képviselői javaslatokról. A Minisztertanács felhívta a miniszterek figyelmét a javaslatok megvizsgálására és megfelelő intézkedések megtételére, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Január 4-én kezdődnek a közel-keleti közvetett béketárgyalások tetett arra, hogy február 5-e után Kairó nem hajlandó újra kiterjeszteni a tűzszüneti megállapodás érvényességét, csak akkor, ha a közvetlen béketárgyalásokon konkrét megállapodások születnek az izraeli csapatok kivonásának menetrendjéről. Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter szerdán fogadta Richard Beaumont-t, Nagy-Britannia kairói nagykövetét, akivel január 3-ra tervezett londoni látogatásáról tárgyalt. A francia fővárosban bejelentették, hogy Riad január 6-án kétnapos látogatásra Párizsba érkezik, hogy Pompidou elnökkel, Chaban-Delmas miniszterelnökkel és Maurice Schumann külügyminiszterrel a közel-keleti politikai helyzet kilátásairól folytasson eszmecserét. Golda Meir szerdán beszédet mondott az előtt a katonai egység előtt, amely a dél-libanoni területek ellenintézett legutóbbi agresszív támadást végrehajtotta. Meir harcias kijelentéseket tett a korszerű fegyverzettel ellátott izraeli hadsereg ütőképességéről, és ismét közvetlen tárgyalásokat javasolt Egyiptomnak. „A béketárgyalások sikeréért fogunk munkálkodni, de nem leszünk meglepve, ha kudarcba fulladnak” — mondotta. Ugyanezen a gyűlésen Bar-Lev vezérkari főnök felszólította a katonákat, hogy állandóan legyenek készenlétben, mert — mint mondotta — „a háborúnak még nincs vége”. Az ENSZ szóvivőjének közlése szerint csütörtökön bejelentik Jarring ENSZ-megbízott New Yorkba való visszatérésének időpontját Megfigyelők egybehangzó véleménye szerint a közvetett béketárgyalások felújítására január 4-énkerül sor. , Anvar Szadat szerdán több órán át tanácskozott az egyiptomi katonai parancsnokokkal a közel-keleti helyzet politikai és katonai kilátásairól. Az egyiptomi elnök ismételten figyelmez- EGÉSZSÉGÜNKRE! (Kéri Dániel felvétele.)