Népszabadság, 1971. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÚJÉVI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL •­ÁRA: 120 FT -----­MPSZABADSÁG 1971. január 1. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 1. szám ­ • • _ _ Ösztönző jókívánságok Boldog új évet kívánunk! Va­jon hányszor hangzott el tegnap és a mára virradó éjszakán a rég­óta megszokott jókívánság? Nem is széles e világon, hanem csak e hazában is hány millió ember kí­vánt hány milliónak boldog új esztendőt 1971-re? Aligha túlzás azt mondani, hogy mindenki min­denkinek — szóban, kézszorítás vagy baráti ölelés kíséretében már az óév utolsó munkanapján a munkahelyeken (s ha egy korty ital is előkerült a jókívánságok mellé valahonnan, ez alkalommal ezt sem vették túl szigorúan), aztán folytatódott a kiszámítha­tatlanul sok társas összejövetelen, emelkedett jókedv közepette, akárcsak a családi körben töltött szilveszteréjszakákon, s hason­lóan a városok, sokfelé a nagyobb falvak utcáin is, jelezvén, hogy mostanában amolyan karnevállá, síppal-dobbal, nádi hegedűvel hangossá tett népünnepéllyé da­gadt az új esztendő köszöntése. Hajdanról származik a mondás, hogy sírva vigad a magyar — most már vigadva vigad, s inkább az jut eszünkbe, hogy nemzeti himnuszunk könyörgése mind tel­jeset­­ valóság lesz: jókedvvel megáldott népünk lassan-lassan a bőséghez is eljut. S amint köze­lebb ér hozzá, vajon a boldogság­hoz is közelít-e? A mi társadal­munk a munka társadalma, s mi nem az aszkétizmust hirdetjük, a belenyugvást és a lemondást egy túlvilági boldogulásért, hanem is­merjük és elismerjük, hogy a gondtalan élet ezer szállal a te­remtő munkához, tehát eszközök­höz, anyagiakhoz is kötődik. A szocialista társadalom boldogság­eszménye mégis sokkal, de sokkal szélesebb az anyagi javak megte­remtésének és birtoklásának vá­gyánál; a mi célunk az öntudatos, a helyét a világban és a társada­lomban fölismerő, eszerint tuda­tosan cselekvő, művelt ember, aki a többi emberrel, más népekkel együtt békességben, testvériesen építi a kiteljesedő emberiesség vi­lágát. De amikor azt mondjuk: boldog új évet kívánunk! — eb­ben elsősorban benne van az az ösztönzés, hogy már nemcsak pusztán kívánni lehetséges, hogy pusztán kívánni már nem is ele­gendő: kívánd és csináld a bol­dogabb új esztendőt, az egész jö­vendőt ! Ilyenkor, újév táján, sokféle összegezés készül az előző évről és sokféle terv az újra vonatko­zóan. Lapunkban is talál ilyenfé­lét az olvasó, s megállapíthatja, eseményekben mennyire gazdag esztendőt hagytunk magunk mö­gött és tettekre sarkalló tervek­kel fogunk munkához­ holnap. Munkánk foglalata a Magyar Szo­cialista Munkáspárt 1970-ben tar­tott X. kongresszusának útmuta­tása, s bízvást­ mondhatjuk, hogy belőle eredő gazdasági-társadalmi céljaink elérése senki mástól, csak mi tőlünk függ. Boldog új évet kívánni annyit is jelent hát, mint készen lenni rá, hogy a le­hetőségeinkhez mért reális célok eléréséért megfeszítjük erőinket. A történelem alakulását hosszú, sőt sokszor rövid távon sem le­het teljes biztonsággal megjöven­dölni. Mégis erőt ad az a tudat, hogy ha az árvizes-aszályos 1970 mindent összevéve a nemzet gya­rapodásának éve volt, nem lesz ez másképp mától fogva sem. Boldog új évet kívánunk! — ez a mi megfogalmazásunkban és ér­zelemvilágunkban békét is jelent; az egy és oszthatatlan békét az egész haladó emberiségnek, min­den népnek, mert a béke gondo­lata mindenütt az élettel, a hábo­rú meg a halállal társul. Ha csak saját országhatárainkon belül tartjuk tekintetünket, rendet, nyugalmat és társadalmi megbé­kélést, nemzeti összefogást lá­tunk. De munkánk eredményes elvégzésének, a fent már körvo­nalazott boldogságeszményünk ki­­teljesedésének megannyi külső tényezője is van. Amikor boldog új évet kívánunk családunknak, rokonainknak, ak­kor ez a kíván­ság mindazokhoz szól, az egész világon, akik ugyanazt tartják jó­nak, mint mi: az emberi haladást, a szabadságot, a gyarapodást, s akik mindezekért tettekkel küz­denek. Szóljon és szálljon hozzá­juk üzenetünk, először is szocia­lista testvérnépeinkhez, a világ munkásosztályához és a szabad­ságukért küzdőkhöz, miránk to­vábbra is számíthatnak, el­sősorban azzal, hogy ideha­za, saját portánkon megtesz­­szük, ami a dolgunk, s az­zal is, hogy mellettük állunk ne­héz harcaikban, mindazokkal­ szemben, akik­ saját boldog új esztendejüket csak mások rovásá­ra, más népek leigázásával, pusz­tításával, egyenlőtlenségek fenn­tartásával és kiterjesztésével- vé­lik megvalósíthatni. Boldog új esztendőt kívánva, méltán óhajt­juk tehát, hogy azok a szoros kéz­fogások és táviratokban kifeje­zett jókívánságok, amelyek a nemzetközi politikai életben az újév velejárói, ne maradjanak puszta formaságok, hanem érlel­jenek és fejezzenek ki valóban jobb megértést országok és népek között. De nemcsak országok és népek között. Újév napján, amely a vi­dám szilveszterezést követi, ön­kéntelenül vetődik föl a gondolat: lám csak, milyen figyelmesek, jó­­akaratúak is tudnak lenni egy­máshoz az emberek. Megölelik, megcsókolják egymást — az ut­cán sokszor még az ismeretlenek is —, pedig ugyanazok ők, akik közül oly sokan máskor hajba­­kapnak semmiségeken, tapintat­lanok egymáshoz, olykor önzők és rosszindulatúak. A szilveszteri jó­kedv és talán alkoholmámor ter­mészetesen nem tarthat egész éven át. A társadalom élete gon­dokkal is terhes, a napi munka gyakran fárasztó. Annál inkább kívánatos, hogy fejlődő szocialista társadalmunk emberi viszonylatai mindinkább csiszolódjanak, hogy ezeket a viszonylatokat igenis egész éven át, mindenkor a köl­csönösség, a jóindulat,­­az együ­­vétartozás tudata jellemezze. Egy ilyen társadalmi közérzet éppúgy megtestesítené viszonyaink mind­inkább szocialista voltát, mint fej­lődő gazdaságunk, telítődő kira­kataink és fényesedő főútvona­laink. Boldog új évet kívánunk! — jelentse ez a nagyobb tisztele­tet és megbecsülést, az elvtársias­­ság szellemének gyorsabb térhó­dítását is hazánkban! Elmúlnak az ünnepek, kinek pi­henéssel, kinek munkatöbblettel — főképp a háziasszonyoknak —, s holnap új év feladatainak el­végzéséhez fogunk mindannyian. Munkánkban, egész életünkben csendüljön egybe a ma szavakban kifejezett szándék azokkal a tet­tekkel, amelyek a kívánt boldog­ság irányába mutatnak 1971-ben és további jövendőnkben. Jó erőt, egészséget, boldog új esztendőt hozzá! A MINISZTERTANÁCS VI.ÉSK Zárójelentés az ár- és belvíz sújtotta területek eredményes újjáépítéséről Beszámoló a kormánynak a KGST végrehajtó bizottsága 50. és a magyar—szovjet kulturális együttműködési bizottság 7. üléséről A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Apró Antal, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese be­számolt a KGST végrehajtó bi­zottsága 50. ülésének munkájá­ról. A tanácskozás részvevői fő­képp az integráció programjával kapcsolatos okmányok kidolgo­zásával foglalkoztak. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudo­másul vette. Az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter tájékoztató jelen­tést adott az idei árvíz okozta épületkárok helyreállításának és újjáépítésének helyzetéről. Köz­vetlenül az árvízvédelmi munká­latok befejezése után olyan hatá­rozat született, hogy mindazok, akiknek lakóházát az árvíz le­rombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épüle­tekben pedig legalább két helyi­séget lakható állapotban át kell adni. A július elején megkezdő­dött építkezések a felelős állami és társadalmi szervek munkája és a széles körű társadalmi ösz­­szefogás nyomán a vártnál is jobb eredményt hoztak: Szabolcs- Szatmár megyében november 10-ig az előirányzatot túlteljesít­ve 4171, december 20-ig pedig 4673 lakás készült el. Csongrád, Békés és Szolnok megyében ez év végéig 898 lakás épült újjá, és befejeződött 1312 lakás helyreál­lítása. A kivitelezési munkákat 29 minisztériumi, 7 tanácsi válla­lat, sok kisz és kisiparos végez­te. Részt vettek az újjáépítésben a magyar néphadsereg, a Bel­ügyminisztérium és a munkás­őrség alakulatai, a KISZ által szervezett ifjúsági építőtáborok lelkes fiataljai és az érintett te­rületek lakói. Az újjáépítési munkában elis­merésre méltó eredményeke­t ér­tek el a Szabolcs-Szatmár megyei párt-, tanácsi és társadalmi szer­vek, továbbá a tervező és építő­ipari vállalatok, a MÁV és a köz­úti autóközlekedés dolgozói. A TÜZÉP, az OTP, valamint az építőanyag-ipari vállalatok jelen­tős munkát végeztek az újjáépítés feltételeinek biztosításában, a néphadsereg és a belügyi szervek tagjai nagy tömegű anyag kiraká­sát segítették elő. Ugyancsak je­lentős volt az a segítség, amit a Szovjetunió és több más baráti ország nyújtott a helyreállítási munkákhoz. A kormány az épí­tésügyi és városfejlesztési minisz­ternek, mint helyreállítási kor­mánybiztosnak zárójelentését jó­váhagyólag tudomásul vette, egy­úttal köszönetét és elismerését fe­jezte ki a helyreállítási munkák valamennyi részvevőjének. Az építésügyi és városfejleszté­si miniszter javaslata alapján a kormány hozzájárult, hogy Hejő­­csabán új cementmű épüljön. A mintegy 3,5 milliárd forintos be­ruházást 1971-ben kezdik el, s az előreláthatólag 4 évig tartó épít­kezések befejeztével a cementel­látás legfontosabb problémái megoldódnak. A művelődésügyi miniszter a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizott­ság 7. üléséről tett jelentést. A Moszkvában folytatott őszinte, baráti légkörű tanácskozásokon a következő napirendi pontok sze­repeltek: együttműködés a társa­dalomtudományok területén az egyetemi oktatásban; tapasztalat­­csere a nemzetközi versenyeken, fesztiválokon és képzőművészeti kiállításokon való részvételről; a bizottság eddig hozott határozatai végrehajtásának elemzése a szín­ház-, zene- és filmművészet terü­letén, valamint az 1971—72. évi munkaterv jóváhagyása. A kor­mány a jelentést elfogadta. A Minisztertanács titkárságá­nak vezetője jelentést terjesztett a kormány elé az országgyűlés decemberi ülésszakán­­elhangzott képviselői javaslatokról. A Mi­nisztertanács felhívta a minisz­terek figyelmét a javaslatok meg­vizsgálására és megfelelő intéz­kedések megtételére, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Január 4-én kezdődnek a közel-keleti közvetett béketárgyalások tetett arra, hogy február 5-e után Kairó nem hajlandó újra kiter­jeszteni a tűzszüneti megállapo­dás érvényességét, csak akkor, ha a közvetlen béketárgyalásokon konkrét megállapodások szület­nek az izraeli csapatok kivoná­sának menetrendjéről. Mahmud Riad egyiptomi kül­ügyminiszter szerdán fogadta Ri­­chard Beaumont-t, Nagy-Britan­­nia kairói nagykövetét, akivel január 3-ra tervezett­ londoni lá­togatásáról tárgyalt. A francia fővárosban bejelen­tették, hogy Riad január 6-án kétnapos látogatásra Párizsba ér­kezik, hogy Pompidou elnökkel, Chaban-Delmas miniszterelnök­kel és Maurice Schumann kül­ügyminiszterrel a közel-keleti po­litikai helyzet kilátásairól foly­tasson eszmecserét. Golda Meir szerdán beszédet mondott az előtt a katonai egy­ség előtt, amely a dél-libanoni területek ellen­­intézett legutób­bi agresszív támadást végrehaj­totta. Meir harcias kijelentéseket tett a korszerű fegyverzettel el­látott izraeli hadsereg ütőképes­ségéről, és ismét közvetlen tár­gyalásokat javasolt Egyiptom­nak. „A béketárgyalások sike­réért fogunk munkálkodni, de nem leszünk meglepve, ha ku­­darcba fulladnak” — mondotta. Ugyanezen a gyűlésen Bar-Lev vezérkari főnök felszólította a katonákat, hogy állandóan legye­nek készenlétben, mert — mint mondotta — „a háborúnak még nincs vége”. Az ENSZ szóvivőjének közlése szerint csütörtökön bejelentik Jarring ENSZ-megbízott New Yorkba való visszatérésének idő­pontját Megfigyelők egybehang­zó véleménye szerint a közvetett béketárgyalások felújítására ja­nuár 4-én­­kerül sor. , Anvar Szadat szerdán több órán át tanácskozott az egyipto­mi katonai parancsnokokkal a közel-keleti helyzet politikai és katonai kilátásairól. Az egyipto­mi elnök ismételten figyelmez- EGÉSZSÉGÜNKRE! (Kéri Dániel felvétele.)

Next