Népszabadság, 1971. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

1971. január 1, péntek NÉPSZABADSÁG 3 Eseményekben és eredmények­ben gazdag esztendőt ha­gyunk magunk mögött. Népünk méltó módon ünnepelte hazánk felszabadulásának negyedszáza­dos és Lenin születésének száza­dik évfordulóját. A centenárium esztendejében tartott megemléke­zések hazánkban is tovább széle­sítették a lenini eszmék vonzás­körét. Emlékezetessé teszik szá­munkra az 1970-es esztendőt al­kotó munkánk eredményei is. Si­kerrel fejeztük be harmadik öt­éves tervünket, s ebben a terv­időszakban vezettük be a gazda­ságirányítás új rendszerét. Jóleső érzés, hogy hazánk határain túl is figyelemmel kísérik és értéke­lik népgazdaságunk hatékonysá­gának növelését, a szocialista vi­szonyok fejlesztését szolgáló tö­rekvéseinket. Az 1970-es esztendő kiemelke­dő eseménye volt a Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kongresz­­szusa. Az ezúttal teljes gazdagsá­gában megnyilvánuló lenini mun­kastílus, a nyílt, bátor probléma­­felvetés a szocialista demokratiz­mus szélesedését, izmosodását bi­zonyítja. A kongresszus megálla­pította: munkásosztályunk, párt­ja vezetésével, teljesíti történelmi hivatását, alkotó módon és helye­sen alkalmazza a marxizmus—le­­ninizmus általános érvényű taní­tását hazánk viszonyaira. Gazdaságpolitikánk fő irány­vonalát 1971-ben és az új eszten­dővel induló negyedik ötéves terv időszakában is követni fogjuk. Az elmúlt esztendőben megküzdöt­tünk a szeszélyes időjárás, az ár- és belvíz okozta károkkal. Közép­távú tervünket — tervgazdálko­dásunk bevezetése óta első alka­lommal­ — több vonatkozásban túlteljesítettük. Így megalapozot­tabban haladhatunk előre a nép­jólét növelésének útján. Számos, már az előző évek so­rán kialakult kedvező ten­dencia tovább erősödött gazdál­kodásunkban. Éves tervünk reá­lisnak, megalapozottnak bizo­nyult. A különböző központi sza­bályozók hatására élénkült a ter­melés, javult hatékonysága. A minisztériumok, főhatóságok és a tanácsi szervek — bár sok eset­ben még megkésve és bátortala­nul — mindinkább élnek a rájuk bízott hatáskörrel, fellépnek a hozzájuk tartozó gazdálkodó szer­vekkel szemben is az össznépgaz­­dasági érdek védelmében. Ez is egyik tényezője az elért eredmé­nyeknek. A tervezett mértékben növekedtek a vállalati és a lakos­sági jövedelmek, termelésfejlesz­tési és fogyasztási elképzelésein­ket valóra váltottuk. A jubileu­mi és a kongresszusi munkafel­ajánlások teljesítése hazánkban számottevő anyagi, erkölcsi és szellemi erőgyarapodást eredmé­nyezett. Az ár- és belvízkárok pótlására széles körű társadalmi mozgalom indult. Az ipari termelés és az értéke­sítés általában terveinknek meg­felelően és gyorsabb ütemben nőtt, mint 1969-ben. A termelé­kenység az előző évi stagnálás után a tervezettet meghaladva emelkedett. 1970-ben az ipari ter­melés növekedésének hozzávető­legesen 80%-a az egy foglalkoz­tatottra jutó termelés emelkedésé­ből származott. Javulás mutatko­zik a munkaerő-gazdálkodásban. A mezőgazdaságban, jóllehet a kedvezőtlen időjárás és a termé­szeti csapások következtében 1970-ben a termelési érték a ko­rábbi esztendőhöz viszonyítva va­lamivel csökkent, az ágazat egé­szében a harmadik ötéves tervet a dolgozók szorgalmas és egyre szakértőbb munkája következté­ben végül is 101%-ra teljesítették. Ti/megalapozott célkitűzéseink:­­-"A hazánk történelmi múltjá­val, gazdasági és politikai viszo­nyaival, továbbá a szocializmus építésének általános törvényei­vel egyaránt számoló gazdaság­­irányítási rendszerünk a dolgozó nép alkotó energiáját bontakoz­tatja ki. Új feltételeit teremti a termelőerők fejlődésének az em­ber szükségletei, igényei kielégí­tésének. Világosan látjuk, hogy csakis a növekvő és mind hatékonyabbá váló termelés, a mind magasabb színvonalú vezetés és munkaszer­vezés biztosíthatja a szükségletek kielégítésének forrását. A most lezárult esztendőben a termelés, valamint az igények közötti össz­hang tovább javult. A lakosság pénzbevételei 10%-kal — a terve­zettnél valamivel gyorsabb ütem­ben — emelkedtek. Ugyanakkor a kiskereskedelmi forgalom több mint 12%-kal nőtt, szintén gyor­sabban a tervezettnél. Jelentősen nőtt a vállalati dol­gozók bérből és nyereségrészese­déséből eredő átlagkeresete. A termelőszövetkezeti tagok egy fő­re jutó havi jövedelme országosan szintén nagyobb a tavalyinál, az év végi részesedés azonban szük­ségképpen kisebb lesz. A ter­melőszövetkezetek egy részében azonban, amelyeket az átlagosnál is jobban sújtott az árvíz, a bel­víz, a jelentős állam­i segítség el­lenére is jövedelemcsökkenés kö­vetkezett be, illetve tartalékaik egy részét kellett felhasználniuk. Hazánkban fokozódik a lakás­építés üteme, az épülő laká­sok pedig mind korszerűbbek. Harmadik ötéves tervünk idősza­kában a tervezettnél valame­lyest több új lakást építettünk. Ezzel nagy lépést tettünk 1960- ban elhatározott 15 éves lakás­­építési tervünk, az 1 milió új lakás felépítése érdekében. Az új otthonok 30 százalékában gázzal fűtenek, az újonnan épült falusi házak 97 százalékában villanyégő szórja a fényt a lakókra. Gazdaságpolitikánk sikereitől­ természetesen elválaszthatatlanok­­ a tudományos és kulturális élet,­­ a kutatók és az alkotóművészek eredményei. Egyre fejlődő­ közok­tatásunk további távlatait nyit­ják meg a korszerűség irányába ható új törekvések. Ahhoz azonban, hogy a jövő­ben még következetesebben jár­hassuk a népjólét gyarapításá­nak szilárdan megalapozott és biztonságos útját, mérsékelnünk, vagy ahol lehetséges, meg kell szüntetnünk több ellentmondást. Olyan ellentmondásokat, melye­ket társadalmunkban részint a múlt maradványai idéznek elő, másrészt pedig, amelyek éppen­séggel gyors ütemű fejlődésünk nyomán keletkeznek. Ezen okok mellett azonban a gyorsabb fej­lődést olyan fogyatékosságok is hátráltatják, amelyek objektív okokkal nem magyarázhatók, mégis a vezetés minden szintjén több-kevesebb mértékben jelen vannak. Pártunk X. kongresszusának egyik jellemző vonása éppen az volt, hogy nyíltan feltárta ezeket az ellentmondásokat. A küldöt­tek mélyrehatóan elemezték a kongresszuson — és sok-sok ez­ren az azt megelőző időszak tag­gyűlésein — az egyéni, a csoport- és a közösségi érdekek helyen­kénti összeütközését, az egyik ér­dek érvényesítését a másik kettő rovására. Egyik fontos célunk, össztársadalmi feladatunk, hogy minél előbb és mind nagyobb mértékben valósítsuk meg e há­­rom érdek harmóniáját. Arra kell törekednünk, hogy mindenütt erő­södjék a közösségi tudat, a köz­­ügyek iránti felelősségérzet. Fejlődésünk eddigi eredmé­nyeire támaszkodva az új esztendőben magasabb szinten kell folytatnunk a szocializmus építését. Feladataink tervszerű­­megvalósításának feltételei adot­tak. Eddigi eredményeinkre és vívmányainkra, nemkülönben a testvéri szocialista­­ országokkal kiépített és szüntelenül fejlődő együttműködésünkre támaszkod­va meg tudjuk oldani feladatain­kat. Gyorsabb előrehaladásunk ér­dekében fokoznunk kell gazdasá­gunk hatékonyságát, az élő mun­ka és az úgynevezett „holt mun­ka”, vagyis a termelőeszközök mind hatékonyabbá váló felhasz­nálásának anyagi és erkölcsi ösz­tönzését. Emelnünk kell a terv­szerű és tudományos irányítás színvonalát, valamint a­ dolgozó tömegek képzettségének szintjét. Használjuk fel gyorsabban a ha­zai és a nemzetközi tudományos eredményeket a termelésben. Fordítsunk nagyobb gondot a­­ KGST-országok tapasztalatainak átvételére. Általában jobban ki kell használnunk a nemzetközi munkamegosztás előnyeit, minde­nekelőtt a szocialista országokkal való elmélyültebb koordinálás és a termelést fejlesztő együttműkö­dés lehetőségeit. Ismételten hang­súlyozhatjuk, hogy számunkra rendkívül értékes segítséget je­lentenek a testvéri országok ta­pasztalatai, jól bevált módszerei. Élünk is e tapasztalatok kincses­tárával, hiszen önmagunk útját nehezítenénk, ha kiaknázatlanul hagynánk ezeket a lehetőségeket. A társadalom minden szintjén — „lent” és „fent” egyaránt — a népgazdasági egyensúlyt tovább szilárdító, gazdaságunk intenzí­vebb fejlesztését szolgáló, a ha­tékonyság, valamint az ésszerű takarékosság követelményeit a gyakorlatban jobban érvényesí­teni tudó magatartásra van szük­ség. Fejlődésünk kulcskérdése a gazdasági tevékenység társadalmi hatékonyságának növelése, az okos gazdálkodás, az igényes és lelkiismeretes munka, a korszerű és színvonalas vállalati és intéz­ményi vezetés. Semmiféle tartós siker és meg­alapozott eredmény nem ér­hető el a vezetők és vezetettek kölcsönös bizalma, összefogása, együtt gondolkodása nélkül. Ez az együtt gondolkodás természetesen az alapvető, fő kérdésekre vonat­kozik, hiszen a munkaköri elha­tárolódásból adódóan a vezetők kitekintése szélesebb látókörig terjed, olykor szükségszerűen az országhatárokon, sőt kontinense­ken túlra is. Éppen ezért köny­­ny­en előfordulhat, hogy a dolgo­zók nem értik azonnal egy-egy vállalati vagy országos jelentősé­gű döntés célját, értelmét, vár­ható hatását. De nincs olyan fon­tos kérdés, aminek a lényegét ne lennének képesek megérteni. Meg kell tehát magyarázni. Minden szintű vezető köteles­sége, hogy rendszeresen szót vált­son vállalatának, területének dol­gozóival, tájékoztassa ők­et a szükségessé vált intézkedésekről, s, hallgassa is meg, és főképp ve­gye figyelembe a véleményüket, javaslataikat. Ha a dolgozók meg­értik, hogy hazánkban minden az ő érdekükben történik, a kis és nagy hatósugarú rendelkezések őket szolgálják, akkor bíznak a vezetőkben és döntéseikben. S ez a tettekben megnyilvánuló támo­gatás megsokszorozza a vezetők erejét, ez és csakis ez adja meg igazán munkájuk értelmét, annak „alulról jövő” erkölcsi elismeré­sét. A vezetők tehát — ha szo­cialista módon törekednek a ha­tékonyságra — sohasem szakad­hatnak el a néptől, a tömegektől, az élettől, mert az súlyos ku­darcokhoz vezethetne. Az idén sok olyan munkát kez­dünk el, amely az új, előt­tünk álló negyedik ötéves terv­időszakban vár befejezésre. Nép­gazdaságunk 1970. évi fejlődése egészében a további gazdasági előrehaladás jó alapját teremti meg. Lehetővé teszi munkánk ha­tékonyságának fokozását, a mű­szaki fejlődés ütemének gyorsulá­sával a népgazdaság intenzív irá­nyú fejlesztésének megvalósításáét, a tervszerűség mind magasabb színvonalra történő emelését. Az előttünk álló évben a nem­zeti jövedelmet 7, az ipari terme­lést 6, a mezőgazdasági terme­lést 7—8%-kal növeljük. Bér- és szociálpolitikai intézkedéseink nyomán 1971-ben a lakosság ösz­­szes pénzbevétele 8—9%-kal, a kiskereskedelmi forgalom pedig — várhatóan — 10%-kal haladja meg az 1970. évi szintet. Bérpoli­tikánkkal azt kívánjuk elérni, hogy a bérek jobban igazodjanak a tényleges teljesítményhez.­ A következő öt évre szóló szo­ciálpolitikai törekvésünk, hogy csökkentsük a családoknál az egy főre jutó jövedelmek közötti el­térést,­ amelynek fő oka a családi helyzet különbözősége. Ennek megoldása a családi pótlék és a nyugdíjak, valamint egyes ala­csony keresetű rétegek bérének emelésével lehetséges. Ezekre az intézkedésekre természetesen fo­kozatosan kerül sor, a népgazda­ság teherbíró képességének meg­felelően. Külön vizsgálatot igé­nyel még, az 1970. évi népgazda­sági mérlegek lezárásakor, hogy 1971-ben tudunk-e konkrét szo­ciálpolitikai intézkedést tenni, és ha igen, mi legyen az. Párhuzamosan a népjólét nö­vekedésével ezután is ösz­tönözni kívánjuk a fogyasztási szerkezet változásait. Az egészsé­ges táplálkozás, a korszerű lak­­berendezés és lakáskarbantartás, a kulturált életmód igényeinek, szokásainak széles körű megho­nosítását, illetve elterjedését szor­galmazzuk. Ennek nyomán to­vább korszerűsödik a lakossági fogyasztás szerkezete. Az új esztendőben élelmisze­rekből és egyéb közszükségleti cikkekből az idei ellátáshoz ha­sonló biztosítható. Az iparcikk­ellátás is — várhatóan — az el­múlt évihez hasonló lesz. Tűzifa- és tüzelőolaj-ellátásunk javítása azonban még további intézkedé­seket kíván. Az utóbbi években lépésről lé­pésre átrendeződik energiastruk­túránk. A szénre és a bányászat­­erőfeszítéseire azonban még min­dig nagy szükség van, és azt a jövőben sem nélkülözhetjük. A forradalmi munkásmozgalom és az egykori széncsaták tapasztala­taival és értékes hagyományaival rendelkező bányászok helytállá­sára a jövőben is számítunk. A gazdaságirányítás és a politi­kai szervező munka eszközeivel kell támogatnunk a zökkenőmen­tes energiaellátás biztosítását, a szállítási feladatok folyamatos­­ teljesítésének feltételeit, az al-­l­katrészellátás javítását, a korsze­rű vállalatvezetés és munkaszer- r vezés elméleti-gyakorlati ismere­­­­teinek, eljárásainak terjesztését, a munkaerő és technikai eszközök hatékonyabb kihasználását, a munkaerő gazdaságilag indokolat­lan mozgásának mérséklését. Nem­régiben megvizsgáltuk a Munka Törvénykönyvében foglaltak vég­rehajtásának helyzetét. Tapaszta­lataink szerint az előírások jók, a fejlődést szolgálják. A kollek­tív szerződések rendszere alkal­mas arra, hogy a helyi viszonyok­nak megfelelő és a változáso­kat gyorsan követni képes, rugal­mas szabályozást biztosítson, de ehhez az is kell, hogy a megkö­tött, konkrét szerződések jól kife­jezzék mind a népgazdaság, mind a vállalati dolgozók törekvéseit. A társadalom — és benne az egyén — növekvő és sokoldalú szükségleteit csakis színvonalas és hatékony munkával elégíthet­jük ki. A társadalmi haladás és a műszaki-tudományo­s fejlődés egyaránt fegyelmezett és odaadó munkát kíván a társadalom min­den tagjától. Csak igényes, lelki­­ismeretes munkával, színvona­­las, korszerű vezetéssel érhetjük el céljainkat. Az 1971. évi gazdasági felada­tok megoldása során fel kell használnunk a párt X. kongresz­­szusa és a helyi pártértekezletek tanulságait, útmutatásait. Gazda­ságirányításunk jelenlegi rendsze­re kedvezően hat a szocialista de­mokrácia fejlődésére, növeli a helyi szervek önállóságát. A fele­lős vezetők pedig csakis munka­társaik, a dolgozók közösségére támaszkodva hozhatnak megala­pozott és előremutató döntéseket. Az új esztendőben reánk váró feladatok a negyedik ötéves tervvel kapcsolatban hozott dön­téseink szerves részét jelentik. Emellett az 1971. évi tervünk ki­dolgozásánál figyelembe vettük a népgazdaság eddig elért eredmé­nyeit, továbbá mindazokat a gaz­dasági folyamatokat, amelyek fej­lődésünket befolyásolhatják. Csakis a megalapozottság és a realitás követelményeinek betar­tásával biztosítható, hogy gaz­daságpolitikánk eddig követett fő irányvonalát 1971-ben is folytat­hassuk, és hozzákezdjünk a ne­gyedik ötéves tervben megjelölt feladatok valóra váltásához. Népünk túlnyomó többsége lel­kes híve a szocialista társadalmi rendszernek. Elfogadja azt, és éppen annak erősítése érdekében igényli és javasolja az eseten­ként, helyenként mutatkozó hi­bák kijavítását, az erkölcsi, ma­gatartásbeli hiányosságok felszá­molását. A szorgalmas, becsüle­tes, jóérzésű emberek méltán há­borodnak fel, ha itt-ott önzéssel, jogtalan haszonszerzéssel, az igazság eltorzításával, méltányta­lansággal, önérzetüket sértő bá­násmóddal találkoznak. Az ilyen magatartás ellen pártunk határo­zott harcot folytat. Ugyanakkor messzemenően támogatja és bá­torítja a becsületes munka, őszin­te véleménynyilvánítás elismeré­sét, méltánylását. Csakis ez lehet a kölcsönös bizalom és megbe­csülés alapja az emberek között. A szocialista demokratizmus szélesedését szolgálja a választási törvényünk 1970 őszén elfogadott módosítása. Mint ismeretes, 1971- ben új választásokra kerül majd sor. Ezt az alkalmat jól ki­használhatjuk arra, hogy az or­szágos és a helyi politikát a fo­lyamatos ismertetésen túl részle­tesebben is magyarázzuk. Néhány olyan problémát már most előre lehet jelezni, amelyet a X. kongresszus határozatainak szellemében a Minisztertanács 1971. első félévében megvizsgál és természet­esen megfelelő határo­zatokat is hoz a további előreha­ladás érdekében. Az egyik nagy kérdéscsoport a lakáselosztásra, a lakásépítési formák továbbfej­lesztésére, valamint a lakbérek rendezésére vonatkozik. Amint erről már korábban is tájékoztat­tuk a közvéleményt, az új lakbé­rek megközelítik majd a társadal­mi költségeket, de a lakbérek ren­dezése nem jelent a lakosságnak közvetlen anyagi megterhelést, hiszen a többletkiadás megtéríté­sét a rendelkezés hatályba lépé­sekor az állam magára vállalja. Az egész ország lakosságát érdek­lik a területfejlesztési tervek, a települések arculatának változásai és a helyi tervezés új módszerei, amelyekkel szintén foglalkozik a kormány. A tanácstörvény és a szövetkezeti törvény javaslata szintén a minisztertanácsi ülések legfontosabb napirendi pontjai közé tartozik. A magyar munkásosztály párt­ját és népköztársaságunk kormányát a lenini eszmék vezér­lik. A marxizmus—leninizmus ta­nításait hazai viszonyainkra al­kalmazva igyekszünk utunkon előrehaladni. Sikereink — mint eddig is — a szocializmust építő népeknek, a szocializmus és a vi­lág haladó erőinek gyarapodását, e folyamatnak szerves részét ké­pezik. A szocialista országok ösz­­szefogása valamennyi szocialista országnak, a szocializmusért har­coló népeknek és az egész embe­riség haladásának érdeke. Ez az internacionalista összefogás sok­szorozza meg mindenkor a test­véri országok és népek erejét, hiúsítja meg a jövőben is az im­perialista hatalmak ellenséges tö­rekvéseit. Ez teheti hatékonnyá a nemzeti függetlenségükért és a társadalmi felemelkedésükért küzdő népek támogatását. A baráti országok minden ered­ménye a szocialista világrendszer valamennyi országának és a szo­cializmust építő népeknek közös vívmánya. Ez a világrendszer év­ről évre megalapozottan fejlődik. Egymás kölcsönös segítése, a szo­cialista internacionalizmus elmé­lete, valamint az élet legkülönbö­zőbb területein testet öltő gyakor­lata az, amely sokszorosára képes növelni egy-egy nép és nemzet erejét, politikai, gazdasági és kul­turális életében gazdagok gyümöl­­csöztetni képességeit. Ezért küz­döttünk és fáradozunk a jövőben is a szocialista országok összefo­gásának erősítéséért. Joggal mondhatjuk, hogy az élet és egy egész történelmi idő­szak igazolta politikánk helyessé­gét. Ennek tapasztalatait, tanul­ságait összegezte a Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kongresz­­szusa. Testvéri egységben, a szo­cialista világ pozícióit szüntelenül erősítve kívánunk ezután is to­vább haladni utunkon az új esz­tendőben. Tovább a megkezdett úton — még határozottabban és következetesebben. z Uj esztendő küszöbén ÍRTA: FOCK JENŐ

Next