Népszabadság, 1971. május (29. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-04 / 103. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 fillér 1971. május 4. kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 103. szám Köszöntjük a szakszervezetek XII. kongresszusát Három és fél millió szervezett dolgozó képviseletében 700 küldött részvételével ma kezdi meg ötnapos tanácskozását a magyar szakszervezetek XXII. kongreszszusa. A szakszervezeti választások tapasztalatait összegezve értékeli az előző kongresszus óta végzett munkát, s a tagság növekvő igényeit, a fejlődő társadalom szükségleteit szem előtt tartva, határozza meg a mozgalom további feladatait. A szervezett dolgozók nagy várakozással tekintenek e jelentős esemény elé, és azzal az igénnyel, hogy a kongreszszus fejlessze tovább mindazt, ami a szakszervezeti munkában helyesnek bizonyult, s tárgyilagosan tárja fel a munka gyenge pontjait is, s mutasson utat a fogyatékosságok megszüntetéséhez, az érdekképviselet és az érdekvédelem még hatásosabb érvényesítéséhez. Az előző kongresszus óta eltelt négy év a magyar társadalom fejlődésének mozgalmas és eredményes időszaka volt. Ezekben az években került sor a gazdaságirányítás reformjára, a szocialista építés gyorsítását szolgáló, nagy jelentőségű intézkedések bevezetésére. A szakszervezetek — ahogyan ezt az MSZMP X. kongresszusa értékelte — eredményesen vettek részt a reform megvalósításában. A szervezett dolgozók is elismeréssel fogadták a szakszervezetek erőfeszítéseit, a reform elveinek megmagyarázására, megértetésére, a gyakorlatban való alkalmazására. A reform életbelépésével egyidejűleg a Munka Törvénykönyve rögzítette a dolgozók, s a képviseletüket ellátó szakszervezetek jogait. A legutóbbi négy év eredményei jó alapot adnak a kongresszusnak, hogy még nagyobb igénnyel, több előrelátással, szélesebb távlatokkal határozza meg a következő esztendőkre szóló tennivalókat. A mozgalmi munka olyan programját, módszereit dolgozza ki, amelyek révén a szakszervezeti vezető szervek, tisztségviselők és aktivisták még jobban kiaknázhatják erőiket, lehetőségeiket a szocialista építés gyorsítására, a dolgozók társadalmi és egyéni érdekeinek öszszehangolt védelmére. Az üzemi szakszervezeti választásoknál s a szakmai kongresszusokon elhangzott véleményekből világosan kirajzolódtak a szakszervezeti munkának azok a területei, amelyek elmaradtak az általános fejlődéstől, vagy az eddiginél több gondot, nagyobb figyelmet, újszerű megoldásokat igényelnek. A tagság egyöntetű állásfoglalása sürgeti például az üzemi demokrácia fokozott érvényesítését, azoknak az akadályoknak az elhárítását, amelyek útját állják a dolgozók kezdeményezéseinek. Hogyan lehet a szocialista munkaversenyt e kezdeményezések felkarolására jobban felhasználni, milyen módszerek segítik hatásosabban a dolgozók tájékoztatását, a kollektíva véleményének, javaslatainak érvényre juttatását a vállalati döntésekben; mit kell tenni azért, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzés jobban szolgálja a dolgozók öntudatának, aktivitásának a fejlődését; — ezekben a kérdésekben a kongresszus útmutatása jelentős haladást indíthat el. De minden bizonnyal állást foglal a tanácskozás abban is, hogy hogyan segíthetik a szakszervezetek az üzemi demokrácia kibontakozásához szükséges feltételek megteremtését, a vállalati belső mechanizmus, a vezetés módszereinek fejlesztését, s a dolgozók beleszólását korlátozó nézetek: a közömbösség, a bürokrácia, a lekicsinylés megváltoztatását. Különös figyelmet érdemelnek a kongresszustól a szocialista brigádmozgalom és a törzsgárda hűséges, önfeláldozó tagjai, azok a dolgozók, akik a legtöbbet tesznek a szocialista gondolkodás, a felelősségteljes tulajdonosi magatartás meghonosításáért. A szakszervezetek azzal, hogy példájukra nevelik, ösztönzik a dolgozókat, igen sokat tehetnek a közgondolkodás, a szocialista tudat fejlődéséért, a társadalmi felelősség széles körű elterjesztéséért. A szakszervezeteknek az életszínvonal fejlődését szolgáló sokoldalú tevékenysége a tagság érdeklődésének a középpontjában áll. A legutóbbi években a szakszervezetek erősödő tömegkapcsolataik révén alaposan megismerték a dolgozók különböző rétegeinek a helyzetét, s jól érzékelték a gazdasági reform sok intézkedésének az életszínvonalra tett hatását. Az így szerzett tapasztalatok módot adtak rá, hogy a szakszervezetek az irányító szervekhez továbbított jelzésekkel, javaslatokkal a továbbiakban is segítsék a gyakorlati végrehajtás közben helyenként jelentkező kedvezőtlen tendenciák megszüntetését. A kongresszus minden bizonnyal jóváhagyja és tovább erősíti a szakszervezeteknek a dolgozók jelzéseire, véleményére alapozott érdekvédelmi tevékenységét. Ösztönzést ad ahhoz, hogy a mindennapi problémák intézésével, megválaszolásával együtt, hosszabb távra kidolgozott tervekkel a munka- és életkörülmények javítását szolgáló összehangolt fejlesztési elképzelésekkel vegyenek részt a szakszervezetek az életszínvonal-politika elveinek, irányának a kidolgozásában. A kongresszusra vár az a feladat, hogy megfogalmazza a szakszervezetek véleményét a bérek és a szociálpolitikai juttatások, fejlesztésének arányairól, az elosztás elveiről és sorrendjéről, és állást foglaljon az árpolitikával, az ármozgásokkal kapcsolatban is. Határozott állásfoglalásra, a helyenként tapasztalható bizonytalanság és véleménykülönbség tisztázására van szükség a munka- és életkörülmények javítását szolgáló jogok alkalmazásában, a hatáskörök megosztásában, a különböző dolgozói rétegek eltérő érdekeinek egyeztetésében. A kongresszus hozzásegíti a szakszervezeti tisztségviselőket, hogy e kérdésekben a társadalmi, a vállalati és az egyéni érdekeket egyeztetve oldhassák meg sokoldalú feladataikat. A kiindulópont a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységénél változatlanul az, hogy a mozgalom teljes erejével, aktivistái, tisztségviselői személyes példamutatásával, a dolgozók megnyerésével és kezdeményezéseik felkarolásával segítse az életszínvonal emeléséhez szükséges anyagi eszközök megteremtését, a népgazdaság erőinek a gyarapítását. A magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa társadalmi életünk kiemelkedő eseménye. Munkáját az ország közvéleménye nagy figyelemmel, érdeklődéssel kíséri. Kívánjuk, hogy a tanácskozás megfeleljen a várakozásnak és sikerrel váltsa valóra a hozzá fűzött reményeket, adjon új ösztönzést a magyar szakszervezeti mozgalom fejlődéséhez. Május elsejét ünnepelte az ország Több mint negyedmillió felvonuló budapesten Nagygyűrlések, tömegdemonstrációk vidéken A főváros és az ország népe a proletár internacionalizmus, az európai béke és biztonság megteremtéséért vívott harc, a vietnami és az arab népek iránti szolidaritás jegyében, a X. pártkongresszus határozatai szellemében ünnepelte a 37. szabad május elsejét. A budapesti dolgozók derűs hangulatú, színes felvonulásának több mint negyedmillió részvevője volt. A felvonulást 38 ország és több nemzetközi szervezet küldöttei, a magyar munkásmozgalom veteránjaival, kiváló dolgozókkal együtt tekintették meg a Dózsa György úton felállított dísztribünökről. Az ünnep tiszteletére díszbe öltözött a Felvonulási tér. Az egyesített munkáskórus hangversenye közben, háromnegyed 10- kor foglalták el helyüket a díszemelvényen a párt és a kormány vezetői. A dísztribünön foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, dr. Horváth István, a KISZ kb első titkára, Kelemen Lajos, a fővárosi tanács megbízott elnöke, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, dr. Beckl Sándor, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnöke, továbbá a munkásmozgalom több régi harcosa, a termelőmunka több kiváló képviselője. Pontban 10 órakor fanfár jelre indult meg a felvonulók áradata. Imponáló látványt nyújtott a menet nyitóképe: elöl hét méter magas vörös zászlóval népviseletbe öltözött fiúk, lányok serege haladt. Vörös zászlóerdő következett, majd az ünnepet köszöntő jelszót emelték magasba az egyenruhás munkásőrök: „Éljen május 1.” Virággal díszített földgömb, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” felirat emlékeztetett a proletár internacionalizmusra; „Éljen a párt!” — hirdette az utána következő tömb transzparense. Kádár János, Losonczi Pál és Fock Jenő nagyméretű arcképe után a Magyar Népköztársaság hatalmas méretű címerét vitték a felvonuló fiatalok, s felcsattant a taps, amikor a negyedik ötéves terv céljaira, megvalósítandó feladatainkra hívták fel a figyelmet az ügyes makettek, ötletes dekorációk. Emberméretűnél nagyobb, jelképes vagbimbóval vonult a következő csoport, s a világ szirmait a szocialista országok zászlaiból állították össze. 2500 úttörő haladt a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Úttörő Szövetség emblémája mögött, majd kék egyenruhás ifjúgárdisták díszszázada előzte meg a teret egész szélességében átfogó feliratot: ..Hűség a néphez, hűség a párthoz!” Mögötte a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség képviselői haladtak, őket különböző szakmák ruháiba öltözött, jelvényeit magasba emelő 3500 fiatal követte. Fehér blúzos lányok ritmikus zászló- és dobgyakorlatokkal színesítették a menetet, s még nem ült el a tribünökön a köszöntő taps, amikor nagyméretű ötágú vörös csillagot közrefogva a térre érkezett a szolidaritást, a békét és barátságot hirdető fiatalok serege. Tábláik szabadságot, önrendelkezési jogot követeltek Vietnamnak és az arab népeknek, tiltakoztak Angela Davis bebörtönzése ellen. A 15 000 fiatal alkotta tömböket, élőképeket népi táncosok követték, majd nagyméretű májusfát hoztak a felvonulók. Még látni lehetett az ifjak seregének a Hősök tere felé úszó zászlóerdejét, amikor — rövid szünet után — megindult a főváros lakosságának ezerszínű menete. Nyolc oszlopukat az idén a XIII., a XIV., a XX., a II., a XX., a XI., a VI. és az V. kerület képviselői vezették, a tömeg élén vezető párt- és állami személyiségek, miniszterek, a termelőmunka, a tudomány és a művészetek kiemelkedő képviselői haladtak. Az indulókat, jelszavakat sugárzó hangszórók rendre közvetítették a térre érkező üzemek, vállalatok nevét, üdvözölték a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett kollektívákat. Végeláthatatlan sorban haladtak Budapest patinás gyárainak, nagy hírű üzemeinek küldöttei. Htttiúr Jtínos ti t/ Hiti Sitt sut ti A felvonulás közben a dísztribünön Kádár János a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásáról a következő nyilatkozatot adta a sajtó, a rádió és a televízió munkatársainak: — A nemzetközi munkásosztály e nagy ünnepén, május elsején, szívből köszöntöm a felvonulás részvevőit, hazánk munkásságát, parasztságát, értelmiségét, a szocializmust építő magyar népet. Kicsit hűvös az idő, de ennek ellenére ezen a budapesti felvonuláson is érződik a lelkesedés, a magabiztosság, az őszinte ünneplés. Erre szerintem van is okunk és alapunk, mert a múlt vasárnapi választás nagyszerű politikai eredménye, népünk kiállása a párt, a Hazafias Népfront szocialista programja mellett, valójában befejezése egy csaknem másfél éves nagy politikai kampánynak. Ez a pártkongresszus előkészítésével kezdődött és befejeződött a választással, vagy úgy is mondhatom, ezzel a május elsejei ünnepséggel, öszszes eredményeink biztatóak, és biztos alapot adnak a további munkához, önbizalommal és nyugodtan tekinthetünk előre, abban a tudatban, hogy szocialista céljainkat, az ideieket és a következő évekét is, megvalósítjuk. (Folytatás a 3. oldalon.) Megindul az ünnepi menet a Dózsa György úton.