Népszabadság, 1971. szeptember (29. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

Realitások Európában Az európai biztonsági értekez­let eszméje áthatja a kontinen­sünk közgondolkozását. Nincsen olyan felelős politikus, aki állás­­foglalásaiban megkerülhetné ezt a témát. S a nyugat-berlini meg­állapodás után mindenkinek, aki nyilatkozott — szinte feltételes reflexként! — az első gondolata az volt: egy lépéssel megközelí­tették ezt a tanácskozást, érik a helyzet megrendezésére. Ez a megállapítás csak egyetlen — mondhatnánk: stilisztikai — ki­igazításra szorul. A helyzet nem egyszerűen érik — így passzív­nak és automatikusnak tetszik a folyamat —, hanem nagyon hatá­rozott erőfeszítések, kitartóan te­vékenykedő politikai erők érlel­ték és érlelik tovább az európai körülményeket a tanácskozásra. 1969. március 17-én, amikor a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testülete kiadta a Bu­dapesti Felhívást, sok állam kor­mánya ellenállással, sőt egye­nesen ellenségesen fogadta az európai biztonsági értekezletnek még az ötletét is. Akkoriban törekvés volt érzékelhető, különö­sen a NATO-országok részéről, a kelet-nyugati kapcsolatok befa­gyasztására. Rendkívül hevesen utasította el a felhívást az Egyesült Államok kormánya, mert szerinte — ki mint él, úgy ítél — az semmi más, mint csalárd kísérlet a Szov­jetunió és szövetségesei részéről az amerikaiakhoz húzó európaiak elcsábítására. (Közben Washing­ton semmi kivetnivalót nem lát olyan regionális összefogásban, mint az Amerikai Államok Szer­vezete — abban tudniillik az övé a vezérszólam.) S bár rövidesen tisztázódott, hogy még a szocia­lista országoknak sincs kifogásuk az Egyesült Államoknak — mint az európai ügyekben nem érdek­telen országnak — a biztonsági értekezleten való részvétele ellen, az alapvető amerikai ellenszenv alig csökkent. Ha lassan és nem egyenletesen is, változott viszont a hangulat Európában, sok diplomáciai apró­munka és főleg az elképzelésnek szembetűnő előnyei nyomán. En­nek ellenére a nyugati alaphang ez maradt: „ha olyan nagyon akarjátok Keleten, hát legyen meg, de ...” S ezután következett az előfeltételek hosszú listája egy olyan értekezlet megrendezésé­hez, amelynek éppen az a legfőbb vonzóereje, hogy mentes minden előzetes elkötelezettségtől. A további áthangolódást az ér­tekezlet hullámhosszára olyan si­keres külpolitikai akciók okozták, mint a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés, tehát eleven példák arra,­ hogy az európaiak szót érthetnek egy­mással, ha kitartóan és kölcsö­nösen keresik a közös hangot. Is­meretes, hogy a korábbi nyugat­­n­émet kormányok hivatalos állás­­foglalása még­ a legértelmesebb európai javaslatokat is befagyasz­totta. A Brandt—Scheel-kormány a háború után kialakult európai helyzet elismerésével megkezdte a kelet-európai országokhoz fűző­dő kapcsolatainak a normalizálá­sát és ez az állásfoglalás javítot­ta a biztonsági értekezlet esélyeit. Egyébként, amint az 1968-as visszaesés után más relációkban is szaporodott Európa keleti és nyugati felének eszmecseréje, úgy vált mind világosabbá, hogy a megvitatandó kérdések szinte követelik a többoldalú, sokszor a kontinens minden országára ki­terjedő konzultációkat és megál­­lapodásokat. Európában különben is úgy alakulnak a viszonyok, hogy a helyzetet nem lehet többé kizárólagosan a katonai stratégia szemszögéből megközelíteni, kö­vetkezőleg: a katonai egyensú­lyon alapuló és így viszonylagos biztonságot az európai országok kollektív biztonsági rendszerévé kell fejleszteni. Az időknek ezt a parancsát, a szocialista országok elemzését, leghamarabb a semleges­­orszá­gok, mindenekelőtt Finnország, majd Ausztria és Svédország is, értették meg. Miután pedig a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei megismétlődő javaslataikkal indítványt tettek a lehetséges napirendre és együt­tesen, illetve kétoldalú találkozá­son elébe mentek a másik fél­nek, a finn kormány azzal hozott új színt ebben az ügyben, hogy javasolta a helsinki nagyköveti, tájékozódó jellegű, többoldalú ta­lálkozót, így és ezután jött létre az egyik legkuszáltabb európai ügy­ben, Nyugat-Berlin kérdésében a négyhatalmi megállapodás. Ez mély benyomást keltett az egész európai közvéleményben. Az európai biztonsági rendszer és en­nek megteremtése érdekében ja­vasolt konferencia sohasem volt — és megjósolhatjuk: a jövőben sem lesz — csupán a kormányok ügye. A közvélemény jóindulatú támogatása mindig is ösztönözte a hivatalos diplomáciát, mintegy kiegészítette azt, illetve — ahol ez szükséges volt, tehát a vona­­kodók táborában — befolyásolta, ellenőrzése alatt tartotta. Bár mindazok, akik eddig is kitartóan tevékenykedtek az európai biztonsági értekezlet ér­dekében, ma megelégedéssel ál­lapítják meg: javultak az esélyei, de a közvélemény nyomására, mondhatni, a népi diplomáciára a továbbiakban is nagy szükség van. Ösztönzések és kezdeménye­zések nélkül ugyanis újra érvé­nyesülhetnek a habozások és be­folyásolhatnak az ellenhatások — akár a hivatalos Amerikától, akár egyes brit körökből vagy az NSZIC-jobboldal mérgezett nyi­lait lövöldöző utóvéd csapataitól is indulnak ki az ilyen akciók. E veszély realitását mutatja, hogy még nem is olyan régen, ez év nyarán az Economist című angol hetilap ilyen, meglehetősen cini­kus érveléssel utasíthatta el az értekezlet gondolatát: „Úgy vé­lem, hogy kapcsolatunk valóságos megjavítása az objektív helyzet lényeges megváltoztatását teszi szükségessé, és az ilyenfajta vál­tozások nem jönnek létre attól, hogy harminc-egynéhány agyon­dolgozott miniszterelnököt vagy külügyminisztert néhány hétre egy kerek asztal mellé ültetünk.” Ha nyíltan ilyen álláspontot lehet kifejteni, ez legalábbis azt mutat­ja, hogy az európai közvélemény általános jóindulata mellett to­vábbra is türelmesen és kitartóan kell a biztonsági értekezlet meg­rendezése konkrét támogatásáért küzdeni. A tömegtámogatás mel­lett az előkészítés érdekében fo­lyó tevékenység eszközei marad­nak az eddig bevált módszerek, a kormányok közötti kétoldalú eszmecserék, valamint a többol­dalú konzultációk is. A szocialista országok — köz­tük erőnkhöz képest hazánk is — nem keveset tettek az európai biztonsági értekezlet érdekében. Ezt a tevékenységünket mindig összeurópai kötelezettségnek és a világbéke érdekében tett szolgálatnak tekintettük. Most, hogy egy lépéssel közelebb jutot­tunk hozzá, ugyanilyen szellem­ben küzdünk majd tovább meg­valósításáért. Nemes János •­­ V /­­ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL • ÁRA: 1,20 FŐ NÉPSZABADSÁG 1971. szeptember 19. vasárnap­­ MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 221. szám 1 Szerdán összeül az országgyűlés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. pa­ragrafusa (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1971. szeptem­ber 22-én, szerda délelőtt 11 órára összehívta. Az elmúlt napokban lezajlott állandó bizottsági tanácskozások­ból — szeptember 13. és 18. kö­zött hét parlamenti testület ülé­sezett — kitűnik, hogy ezúttal a szövetkezetekről,­­illetve az ifjú­­sá­gról szóló törvényjavaslat kerül a képviselők plénuma elé. A szö­vetkezetekről szóló törvényjavas­lat előkészítő munkái már 1969- ben megkezdődtek. A jogalkotó munkának nem kevésbé fontos állomása lesz az ifjúsági törvény megtárgyalása és végleges formá­ban való jóváhagyása. Ennek a törvénytervezetnek a kialakítása mintegy másfél esztendővel ez­előtt kezdődött az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1970. február 18—19-i ülésének határozata alap­ján. Szombaton egyébként ülést tar­tott az országgyűlés külügyi bi­zottsága, és nyilatkozatot fogadott el időszerű nemzetközi kérdések­ről. (A nyilatkozat teljes szövegét lapunk 3. oldalán közöljük.) A TAVALY KÖTÖTT SZERZŐDÉS RATIFIKÁLÁSÁVAL lehetővé válik a széles körű, tartós szovjet-nyugatnémet együttműködés KÖZLEMÉNYT ADTAK KI A BREZSNYEV—BRANDT TALÁLKOZÓRÓL Szombaton megtörtént a záró­találkozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára és Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellár­ja között. A találkozón befejeződtek az őszinteség és a kölcsönös megér­tés szellemében folytatott konst­ruktív megbeszélések. A két államférfi pénteken ösz­­szesen 7 órán át — ebből három órán át négyszemközt — tanács­kozott a Fekete-tenger mentén fekvő festői üdülőhelyen, Orean­­dában. Az SZKP KB főtitkára és a nyugatnémet kormányfő, vala­mint a szovjet és a nyugatnémet tanácsadók zöme péntek délután sétahajózást tett a Fekete-tenge­ren. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság nemzeti zászlójával fellobogózott fehér motoros jacht a krími partok kö­zelében cirkált, s Jalta kikötőjé­be is befutott. A két államférfi e sétahajózás közben oldott hangu­latban folytatta eszmecseréjét. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt találkozójáról a követke­ző közleményt adták ki: Annak a megállapodásnak meg­felelően, amely Willy Brandtnak, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának 1970 augusztusá­ban Moszkvában tett látogatása idején jött létre, Willy Brandt 1971. szeptember 16-tól 18-ig lá­togatást tett a Szovjetunióban. A Krímben történt látogatás során egész sor megbeszélés folyt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Willy Brandt szövetségi kan­cellár között. A megbeszélések tárgyilagos és őszinte jellegűek voltak és a kölcsönös megértés légkörében folytak. A találkozón részt vettek még: szovjet részről az SZKP Központi Bizottsága titkárságának és a Szovjetunió külügyminisztériu­mának felelős munkatársai, az NSZK részéről a szövetségi kan­cellári hivatal és a külügyminisz­térium felelős munkatársai. A felek a szövetségeseik iránti teljes lojalitás szellemében meg­vitatták a kölcsönös érdekű nem­zetközi problémák széles körét, a fő figyelmet az európai helyzet fejlődésére fordítva. Eszmecserét folytattak a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság kö­zötti kapcsolatok jelenlegi hely­zetéről és további fejlesztésének lehetőségeiről. Hangsúlyozták, hogy a két ál­lam jelenlegi és jövőbeli kapcso­latai szempontjából elsőrendű je­lentőségű a Szovjetunió és a Né­met Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12-én aláírt szerződése. Ez a szerződés már most is elő­mozdítja a két ország közötti po­litikai légkör javulását, kedvező hatást gyakorol az európai ügyek egész menetére. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt megvitatta a fenti szerző­désnek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában és a Német Szövet­ségi Köztársaság szövetségi gyű­lésében szükséges ratifikációja kérdéseit és kifejezte szilárd meg­győződését, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés — va­lamint a Lengyel Népköztársaság és az NSZK közötti szerződés — hamarosan bekövetkező hatály­balépése lehetővé teszi határozott fordulat biztosítását az említett országok viszonyában oly módon, hogy a kapcsolatokban széleskö­rű, tartós, hosszú lejáratú együtt­(Folytatás a 2. oldalon.) A kedden megnyíló ENSZ-közgyűlés napirendje Kína tagsága, a Közel-Kelet, U Thant utódlása köztársaság tagságának kérdését. Az ügyet először a közgyűlés kü­lönleges politikai bizottsága vizs­gálja meg, de a döntő vitára a közgyűlés plenáris ülésén kerül sor. Ismeretes a Csou En-laj mi­niszterelnök által kifejtett állás­pont: a Kínai Népköztársaság ad­dig nem küld delegációt a világ­­szervezetbe, amíg Tajvant ki nem zárják a Biztonsági Tanácsból, valamint az ENSZ összes szerve­zeteiből. Az Egyesült Államok vi­szont arra törekszik, hogy Tajvan megőrizze ENSZ-tagságát, s csu­pán a Biztonsági Tanácsból vo­nuljon ki. A másik nem kevésbé fontos kérdés, amellyel a közgyűlés fog­lalkozik majd — a közel-keleti válság problémája. A napirend következő kulcs­problémája az ENSZ-főtitkár utódlása. Ismeretes, hogy U Thant nem hajlandó továbbra is vállal­ni a főtitkári tisztséget. Mandá­tuma december 31-én jár le. Az AFP jelentése szerint a finn kormánynak az a hivatalos beje­lentése, amely szerint Max Jakob­­son, a finn ENSZ-delegáció veze­tője is szerepel a főtitkár utód­je­löltjeinek névsorában, élénk ér­deklődést keltett az ENSZ körei­ben. A hét végén sok külföldi kül­döttség érkezett a világszervezet székhelyére, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakának munkájában. A kedden megnyíló közgyűlés több fontos problémát hivatott megvitatni, közöttük a Kínai Nép­ Csütörtöktől: hivatalos ősz Az eddiginél jobb időre számíthatunk Bár a meteorológiai ősz már szeptember 1-én beköszöntött, s az emberek az utóbbi napokban többnyire kabátban, pulóverben indultak munkába, hivatalosan még nyár van. A csillagászati ősz szeptember 23-án, csütörtökön 17.45 órakor kezdődik. E napon ugyanannyi ideig tart a nappal, mint az éjszaka. A nap az ősz első napján reggel 5.31 órakor kel és délután 17.41 órakor nyugszik. Az ősz nem jelenti azt, hogy vége a kellemes, napos időnek, sőt a sok évi tapasztalatok szerint a következő hetekben — legalább­is a nappali órákban — jobb idő­re számíthatunk, mint amilyen az elmúlt napokban uralta hazán­kat. E héten ugyanis az északról­­ érkezett hideg légtömegek szinte­­ beékelődtek a Kárpát-medencébe, s innen csak szombaton mozdul­tak ki, helyet adva a nyugatról érkező melegebb áramlatnak. Az enyhébb levegő egyelőre még meglehetősen nagy magasságok­ban húzódik, ma azonban már valószínűleg a talaj közelében is érezhetjük a hatását, s legalább egy-két fokkal az egész ország te­rületén melegebb lesz, mint szombaton. Időszerű egyébként a jó néhány hétig tartó vénasszonyok nyará­nak a megérkezése. Szeptember végén és október elején általában anticiklon alakul ki, vagyis a vi­szonylag hideg éjszakát derűs, felhőtlen nappalok követik.

Next