Népszabadság, 1971. szeptember (29. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
Realitások Európában Az európai biztonsági értekezlet eszméje áthatja a kontinensünk közgondolkozását. Nincsen olyan felelős politikus, aki állásfoglalásaiban megkerülhetné ezt a témát. S a nyugat-berlini megállapodás után mindenkinek, aki nyilatkozott — szinte feltételes reflexként! — az első gondolata az volt: egy lépéssel megközelítették ezt a tanácskozást, érik a helyzet megrendezésére. Ez a megállapítás csak egyetlen — mondhatnánk: stilisztikai — kiigazításra szorul. A helyzet nem egyszerűen érik — így passzívnak és automatikusnak tetszik a folyamat —, hanem nagyon határozott erőfeszítések, kitartóan tevékenykedő politikai erők érlelték és érlelik tovább az európai körülményeket a tanácskozásra. 1969. március 17-én, amikor a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete kiadta a Budapesti Felhívást, sok állam kormánya ellenállással, sőt egyenesen ellenségesen fogadta az európai biztonsági értekezletnek még az ötletét is. Akkoriban törekvés volt érzékelhető, különösen a NATO-országok részéről, a kelet-nyugati kapcsolatok befagyasztására. Rendkívül hevesen utasította el a felhívást az Egyesült Államok kormánya, mert szerinte — ki mint él, úgy ítél — az semmi más, mint csalárd kísérlet a Szovjetunió és szövetségesei részéről az amerikaiakhoz húzó európaiak elcsábítására. (Közben Washington semmi kivetnivalót nem lát olyan regionális összefogásban, mint az Amerikai Államok Szervezete — abban tudniillik az övé a vezérszólam.) S bár rövidesen tisztázódott, hogy még a szocialista országoknak sincs kifogásuk az Egyesült Államoknak — mint az európai ügyekben nem érdektelen országnak — a biztonsági értekezleten való részvétele ellen, az alapvető amerikai ellenszenv alig csökkent. Ha lassan és nem egyenletesen is, változott viszont a hangulat Európában, sok diplomáciai aprómunka és főleg az elképzelésnek szembetűnő előnyei nyomán. Ennek ellenére a nyugati alaphang ez maradt: „ha olyan nagyon akarjátok Keleten, hát legyen meg, de ...” S ezután következett az előfeltételek hosszú listája egy olyan értekezlet megrendezéséhez, amelynek éppen az a legfőbb vonzóereje, hogy mentes minden előzetes elkötelezettségtől. A további áthangolódást az értekezlet hullámhosszára olyan sikeres külpolitikai akciók okozták, mint a szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés, tehát eleven példák arra, hogy az európaiak szót érthetnek egymással, ha kitartóan és kölcsönösen keresik a közös hangot. Ismeretes, hogy a korábbi nyugatnémet kormányok hivatalos állásfoglalása még a legértelmesebb európai javaslatokat is befagyasztotta. A Brandt—Scheel-kormány a háború után kialakult európai helyzet elismerésével megkezdte a kelet-európai országokhoz fűződő kapcsolatainak a normalizálását és ez az állásfoglalás javította a biztonsági értekezlet esélyeit. Egyébként, amint az 1968-as visszaesés után más relációkban is szaporodott Európa keleti és nyugati felének eszmecseréje, úgy vált mind világosabbá, hogy a megvitatandó kérdések szinte követelik a többoldalú, sokszor a kontinens minden országára kiterjedő konzultációkat és megállapodásokat. Európában különben is úgy alakulnak a viszonyok, hogy a helyzetet nem lehet többé kizárólagosan a katonai stratégia szemszögéből megközelíteni, következőleg: a katonai egyensúlyon alapuló és így viszonylagos biztonságot az európai országok kollektív biztonsági rendszerévé kell fejleszteni. Az időknek ezt a parancsát, a szocialista országok elemzését, leghamarabb a semlegesországok, mindenekelőtt Finnország, majd Ausztria és Svédország is, értették meg. Miután pedig a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei megismétlődő javaslataikkal indítványt tettek a lehetséges napirendre és együttesen, illetve kétoldalú találkozáson elébe mentek a másik félnek, a finn kormány azzal hozott új színt ebben az ügyben, hogy javasolta a helsinki nagyköveti, tájékozódó jellegű, többoldalú találkozót, így és ezután jött létre az egyik legkuszáltabb európai ügyben, Nyugat-Berlin kérdésében a négyhatalmi megállapodás. Ez mély benyomást keltett az egész európai közvéleményben. Az európai biztonsági rendszer és ennek megteremtése érdekében javasolt konferencia sohasem volt — és megjósolhatjuk: a jövőben sem lesz — csupán a kormányok ügye. A közvélemény jóindulatú támogatása mindig is ösztönözte a hivatalos diplomáciát, mintegy kiegészítette azt, illetve — ahol ez szükséges volt, tehát a vonakodók táborában — befolyásolta, ellenőrzése alatt tartotta. Bár mindazok, akik eddig is kitartóan tevékenykedtek az európai biztonsági értekezlet érdekében, ma megelégedéssel állapítják meg: javultak az esélyei, de a közvélemény nyomására, mondhatni, a népi diplomáciára a továbbiakban is nagy szükség van. Ösztönzések és kezdeményezések nélkül ugyanis újra érvényesülhetnek a habozások és befolyásolhatnak az ellenhatások — akár a hivatalos Amerikától, akár egyes brit körökből vagy az NSZIC-jobboldal mérgezett nyilait lövöldöző utóvéd csapataitól is indulnak ki az ilyen akciók. E veszély realitását mutatja, hogy még nem is olyan régen, ez év nyarán az Economist című angol hetilap ilyen, meglehetősen cinikus érveléssel utasíthatta el az értekezlet gondolatát: „Úgy vélem, hogy kapcsolatunk valóságos megjavítása az objektív helyzet lényeges megváltoztatását teszi szükségessé, és az ilyenfajta változások nem jönnek létre attól, hogy harminc-egynéhány agyondolgozott miniszterelnököt vagy külügyminisztert néhány hétre egy kerek asztal mellé ültetünk.” Ha nyíltan ilyen álláspontot lehet kifejteni, ez legalábbis azt mutatja, hogy az európai közvélemény általános jóindulata mellett továbbra is türelmesen és kitartóan kell a biztonsági értekezlet megrendezése konkrét támogatásáért küzdeni. A tömegtámogatás mellett az előkészítés érdekében folyó tevékenység eszközei maradnak az eddig bevált módszerek, a kormányok közötti kétoldalú eszmecserék, valamint a többoldalú konzultációk is. A szocialista országok — köztük erőnkhöz képest hazánk is — nem keveset tettek az európai biztonsági értekezlet érdekében. Ezt a tevékenységünket mindig összeurópai kötelezettségnek és a világbéke érdekében tett szolgálatnak tekintettük. Most, hogy egy lépéssel közelebb jutottunk hozzá, ugyanilyen szellemben küzdünk majd tovább megvalósításáért. Nemes János • V / VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL • ÁRA: 1,20 FŐ NÉPSZABADSÁG 1971. szeptember 19. vasárnap MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXIX. évfolyam, 221. szám 1 Szerdán összeül az országgyűlés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. paragrafusa (2) bekezdése alapján az országgyűlést 1971. szeptember 22-én, szerda délelőtt 11 órára összehívta. Az elmúlt napokban lezajlott állandó bizottsági tanácskozásokból — szeptember 13. és 18. között hét parlamenti testület ülésezett — kitűnik, hogy ezúttal a szövetkezetekről,illetve az ifjúságról szóló törvényjavaslat kerül a képviselők plénuma elé. A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat előkészítő munkái már 1969- ben megkezdődtek. A jogalkotó munkának nem kevésbé fontos állomása lesz az ifjúsági törvény megtárgyalása és végleges formában való jóváhagyása. Ennek a törvénytervezetnek a kialakítása mintegy másfél esztendővel ezelőtt kezdődött az MSZMP Központi Bizottsága 1970. február 18—19-i ülésének határozata alapján. Szombaton egyébként ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága, és nyilatkozatot fogadott el időszerű nemzetközi kérdésekről. (A nyilatkozat teljes szövegét lapunk 3. oldalán közöljük.) A TAVALY KÖTÖTT SZERZŐDÉS RATIFIKÁLÁSÁVAL lehetővé válik a széles körű, tartós szovjet-nyugatnémet együttműködés KÖZLEMÉNYT ADTAK KI A BREZSNYEV—BRANDT TALÁLKOZÓRÓL Szombaton megtörtént a zárótalálkozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja között. A találkozón befejeződtek az őszinteség és a kölcsönös megértés szellemében folytatott konstruktív megbeszélések. A két államférfi pénteken öszszesen 7 órán át — ebből három órán át négyszemközt — tanácskozott a Fekete-tenger mentén fekvő festői üdülőhelyen, Oreandában. Az SZKP KB főtitkára és a nyugatnémet kormányfő, valamint a szovjet és a nyugatnémet tanácsadók zöme péntek délután sétahajózást tett a Fekete-tengeren. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság nemzeti zászlójával fellobogózott fehér motoros jacht a krími partok közelében cirkált, s Jalta kikötőjébe is befutott. A két államférfi e sétahajózás közben oldott hangulatban folytatta eszmecseréjét. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt találkozójáról a következő közleményt adták ki: Annak a megállapodásnak megfelelően, amely Willy Brandtnak, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának 1970 augusztusában Moszkvában tett látogatása idején jött létre, Willy Brandt 1971. szeptember 16-tól 18-ig látogatást tett a Szovjetunióban. A Krímben történt látogatás során egész sor megbeszélés folyt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Willy Brandt szövetségi kancellár között. A megbeszélések tárgyilagos és őszinte jellegűek voltak és a kölcsönös megértés légkörében folytak. A találkozón részt vettek még: szovjet részről az SZKP Központi Bizottsága titkárságának és a Szovjetunió külügyminisztériumának felelős munkatársai, az NSZK részéről a szövetségi kancellári hivatal és a külügyminisztérium felelős munkatársai. A felek a szövetségeseik iránti teljes lojalitás szellemében megvitatták a kölcsönös érdekű nemzetközi problémák széles körét, a fő figyelmet az európai helyzet fejlődésére fordítva. Eszmecserét folytattak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok jelenlegi helyzetéről és további fejlesztésének lehetőségeiről. Hangsúlyozták, hogy a két állam jelenlegi és jövőbeli kapcsolatai szempontjából elsőrendű jelentőségű a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság 1970. augusztus 12-én aláírt szerződése. Ez a szerződés már most is előmozdítja a két ország közötti politikai légkör javulását, kedvező hatást gyakorol az európai ügyek egész menetére. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt megvitatta a fenti szerződésnek a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában és a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi gyűlésében szükséges ratifikációja kérdéseit és kifejezte szilárd meggyőződését, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés — valamint a Lengyel Népköztársaság és az NSZK közötti szerződés — hamarosan bekövetkező hatálybalépése lehetővé teszi határozott fordulat biztosítását az említett országok viszonyában oly módon, hogy a kapcsolatokban széleskörű, tartós, hosszú lejáratú együtt(Folytatás a 2. oldalon.) A kedden megnyíló ENSZ-közgyűlés napirendje Kína tagsága, a Közel-Kelet, U Thant utódlása köztársaság tagságának kérdését. Az ügyet először a közgyűlés különleges politikai bizottsága vizsgálja meg, de a döntő vitára a közgyűlés plenáris ülésén kerül sor. Ismeretes a Csou En-laj miniszterelnök által kifejtett álláspont: a Kínai Népköztársaság addig nem küld delegációt a világszervezetbe, amíg Tajvant ki nem zárják a Biztonsági Tanácsból, valamint az ENSZ összes szervezeteiből. Az Egyesült Államok viszont arra törekszik, hogy Tajvan megőrizze ENSZ-tagságát, s csupán a Biztonsági Tanácsból vonuljon ki. A másik nem kevésbé fontos kérdés, amellyel a közgyűlés foglalkozik majd — a közel-keleti válság problémája. A napirend következő kulcsproblémája az ENSZ-főtitkár utódlása. Ismeretes, hogy U Thant nem hajlandó továbbra is vállalni a főtitkári tisztséget. Mandátuma december 31-én jár le. Az AFP jelentése szerint a finn kormánynak az a hivatalos bejelentése, amely szerint Max Jakobson, a finn ENSZ-delegáció vezetője is szerepel a főtitkár utódjelöltjeinek névsorában, élénk érdeklődést keltett az ENSZ köreiben. A hét végén sok külföldi küldöttség érkezett a világszervezet székhelyére, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakának munkájában. A kedden megnyíló közgyűlés több fontos problémát hivatott megvitatni, közöttük a Kínai Nép Csütörtöktől: hivatalos ősz Az eddiginél jobb időre számíthatunk Bár a meteorológiai ősz már szeptember 1-én beköszöntött, s az emberek az utóbbi napokban többnyire kabátban, pulóverben indultak munkába, hivatalosan még nyár van. A csillagászati ősz szeptember 23-án, csütörtökön 17.45 órakor kezdődik. E napon ugyanannyi ideig tart a nappal, mint az éjszaka. A nap az ősz első napján reggel 5.31 órakor kel és délután 17.41 órakor nyugszik. Az ősz nem jelenti azt, hogy vége a kellemes, napos időnek, sőt a sok évi tapasztalatok szerint a következő hetekben — legalábbis a nappali órákban — jobb időre számíthatunk, mint amilyen az elmúlt napokban uralta hazánkat. E héten ugyanis az északról érkezett hideg légtömegek szinte beékelődtek a Kárpát-medencébe, s innen csak szombaton mozdultak ki, helyet adva a nyugatról érkező melegebb áramlatnak. Az enyhébb levegő egyelőre még meglehetősen nagy magasságokban húzódik, ma azonban már valószínűleg a talaj közelében is érezhetjük a hatását, s legalább egy-két fokkal az egész ország területén melegebb lesz, mint szombaton. Időszerű egyébként a jó néhány hétig tartó vénasszonyok nyarának a megérkezése. Szeptember végén és október elején általában anticiklon alakul ki, vagyis a viszonylag hideg éjszakát derűs, felhőtlen nappalok követik.