Népszabadság, 1972. március (30. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-09 / 58. szám

Társadalmunk becsületbeli ügye HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ELFELEJTETT EMBEREK? CÍMŰ CIKKHEZ Február 6-án Elfelejtett emberek? címmel megjelent írásunk azokról szólt, akik a felszabadulá­s első percé­től részt vettek az országépítő munkában, de most úgy érzik, magukra maradtak, mert sokszor elfelejtkeznek róluk, s a cikk nagy érdeklődést váltott ki olvasóink kö­rében. Az alábbiakban az íráshoz érkezett levelekből közlünk részleteket:, A munka lázában éltünk A felszabad­ulás után let­tem párttag. Amikor az el­ső taggyűlésen az Interna­­cionálét énekelték, sírva fakadtam. Éreztem, hogy Magyarországon ettől az időtől kezdve lett ember az ember . .. Jöttek a munka lázában égő évek. A taggyű­léseken sokszor észre sem vettük, hogy az óra már éj­fél felé jár. Jöttek a gon­dok. Munkaidő után csak­nem naponta akadt valami­lyen társadalmi megmozdu­lás, színjátszás, MNDSZ, szakszervezet, pártbizalmi­­ság, házi agitáció. Fáradha­­■ tatlanok voltunk. Észre sem vettük, hogy negyven—öt­ven évesek lettünk... Nem­egyszer egészségünket, csa­ládi életünket is feláldoztuk a célért. Közülünk sokan megrokkantak, nyugdíjba mentek, funkciót már nem vállalhattak, feláldoztak mindent, amit csak lehetett. Mit kaptak elismerésül? Helyenként csak egy köszö­nő levelet, de van, ahol még azt sem. Én nem tartozom az elfe­lejtettek közé. Nyugdíjam 1700 forint körül van. Még csak azt sem mondhatom, hogy munkahelyem, ahon­nan nyugdíjba merítem, nem törődik velem. Minden ünnepségre meghívnak, s ilyenkor valamennyien úgy érezzük, hogy hazamegyünk volt munkahelyünkre. Sze­rető gondoskodással vesz­nek körül bennünket. Mindezek ellenére osztom a véleményt, hogy sok a pó­tolnivaló. Az én korosztá­lyom, a 25 éve párttagok, régebben a lehetőségek hiá­nya miatt, ma helyenként helytelen szemlélet követ­keztében hátrányos helyzet­be kerül. Nem kapják meg azt a megbecsülést, amit megérdemelnének. Orgován Jánosné Budapest, III., Zápor u. 19. ót tőlük a stafétabotot küldték a fiatalokat a kü­lönböző iskolákba, mialat­t ők maguk a munka front­­­­ján állták a sarat Ezeket az­­ érdemeket semmi sem ki­­­­sebbítheti. Arról sem sza­­­bad megfeledkeznünk, hogy , legtöbbjük ma is becsülete­ , dolgozója társadalmunknak . Ha nem becsüljük meg őket , érdemük szerint, milyen­­ példát mutatunk a fiatalok­­­­nak? Hogyan bizonyítjuk­­ nekik, hogy érdemes a kö­­­­zösségért, a társadalomért­­ dolgozni Szeretettel és büszkén , gondolhatunk rájuk mi fia­­­talabbak is. Az ő lelkesedé­­­­sük, hitük segítségével for­­­­málódtunk és jutottunk el a­­ máig. Én köztük tanul­­tam meg, hogy optimistán, ■ bátran, félelem nélkül kell­­ élni. Szallag Sánd­orné Békéscsaba. Kulich Gy. H. V’. 15. Csak az emlékeim és az elveim Édesapám kőművessegéd volt, vöröskatona, élete vé­géig szervezett munkás. Kommunista szellemben ne­velkedtem, nem a véletlen sodort a munkásmozgalom­ba. A Budapest felszabadí­tásáért folyó harcok köze­pette, 1945 januárjában egyik alapító tagja voltam Albertfalván a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének, egyik szer­vezője a helyi demokratikus rendőrségnek. Harcos szen­vedélytől fűtve, éji nappal­lá téve dolgoztam azokon a helyeken, ahová a párt ál­lított: a nemzeti bizottság­ban, a községi képviselőtes­tületben, falujáró, propa­gandista, vb-elnök, üzemi párttitkár voltam. Ebben az időben már nős, kétgyerme­kes apa voltam, de az egyé­ni boldogulást alárendeltem a közösségért való áldozat­­vállalásnak. Most már mint volt rend­őrtiszt csaknem nyolc éve nyugdíjban élek, az orvosi bizottság által a százszáza­lékos rokkantság II. fokoza­tába minősítve. A csaknem nyolc év alatt senki sem nyitotta rám az ajtót. Nem hiszem, hogy a volt munkahelyemen — ahol megrokkantam — ,olyan nagyon sok százszá­zalékos rokkant, nyugdíjas ember lenne, hogy ne jut­na idő egy kis érdeklődés­­­re, figyelemre. Én nem vá­rok elvtelen kivételezést, vagy megkülönböztetést, csupán annyi emberséget, amennyit megérdemlek. En­nek eddig még a szikráját sem tapasztaltam. Egy minden áldozatot vállaló élet után, majdnem járóképtelenül élve, több megbecsülésre számítottam. Elmaradtak mellőlem az emberek. Semmim sem ma­radt, csak az emlékeim és az elveim. Szépek ezek és gazdagok, de kimondhatat­lanul egyedül érzem ma­gam. Nagyon örültem a cikk­nek, amely az én életemről, sorsomról is szólt. Szabó Miklós Budapest, XI., Berényi u. 22 a. Nem is köszönnek ? Már azok a meleg elisme­rő szavak is sokat jelente­nek, melyeket a cikk szer­zője ír azok tetteiről, akik a felszabadulás első pilla­natától kezdve részt vettek az országépítő munkában. Megfeledkezhetünk-e ezek­ről az emberekről ? Nálunk Vácott nemrég egy ismerő­sömmel beszélgettem, aki nyugdíjazása előtt vállalati igazgató volt. Panaszkodott, hogy volt munkatársai ma már jóformán meg sem is­merik. Ennyire igaz lenne a kidőlt keresztfa példázata? Egy nyugdíjas tanácsel­nök-helyettes ismerősöm azt mondja: „Elviharzanak mellettem azok is, akiknek sokat és lelkiismeretesen segítettem.” Vácott is elég gyakoriak az ilyen jellegű panaszok, pedig nálunk a pártszerve­zet törődik idős tagjaival. A városi KISZ-bizottság is már többször szervezett ifi­veterán találkozót. Megven­dégelték a régi harcosokat. A területi pártalapszerveze­­tek rendszeresen gondos­­kodnak a beteg elvtársak­ról. Persze gondolkozni kel­lene, hogy mit lehetne még tenni a régi tagok fokozot­tabb erkölcsi megbecsülé­séért. Papp Rezső Bátran és bizakodón Szerintem is több megbe­csülést kellene adni azok­nak, akik nagy áldozatvál­lalással kezdettől fogva áll­tak helyt társadalmunk épí­tésének nehéz korszakában. Többségük tiszta, jó szán­dékú, becsületes ember, szívvel-lélekkel dolgozott az új társadalomért. Aki em­lékszik arra a korra, tudja, hogy fiatalok-idősek sok­szor erejükön felül végez­ték társadalmi megbízatá­sukat. Az életkörülmények nem voltak fényesek. Olykor éhesen, fázva dolgoztak. Hittek a­ mában és a jövő­ben. Tudták, hogy egy kép­zettebb, új generáció veszi Vác­ ék tanítottak bennünket A cikk után sokan érez­zük, valamit tenni kell, hogy a nagy munkában el­fáradt elvtársaknak keve­sebb okuk legyen panaszra. Nem érdemlik meg, hogy miután már nincs elég ere­jük a munkához, elnézzünk a fejük fölött. Jó módszernek tartom, ahogyan a gödöllői járási pártbizottság foglalkozik az idős párttagokkal. A Ta­nácsköztársaság évforduló­ja alkalmából minden év­ben összehívják a járás te­rületén élő idős kommunis­tákat. A baráti tiszteletadás jó érzést vált ki a meghí­vottakból. Édesapám min­dig hivatalos ezekre az ösz­­szejövetelekre. Tőle tudom, milyen jó hangulat alakul ki a beszélgetések alkalmá­val. Sokáig emlékeznek rá. Megérdemlik ezek az em­berek, hogy törődjünk ve­lük. Ők tanítottak bennün­ket, mindenben élvezzük gyümölcsét áldozatos mun­kájuknak. Girál Jánosné Budapest, II., Bogár u. 10/a. ÜZENETEK Futó Sándor, Tataháza: Gombacsírát a Duna Kertészeti Mgtsz­­üzemi laboratóriuma (Budapest, V., Belgrád rak­part 21.) árusít. Termelési szak­tanácsot, részletes felvilágosí­tást a tsz gombatermelő üzem­ági központja (Bpest, XXII., Budatétény, Terv u. 3.) adhat. A tanácsadás díjtalan. Gaál Tibor, Dunaújváros: A régi mintájú , szürke vagy barna színű gépjárművezetői engedély cseréjének végső ha­tárideje 1972. december 31. A határidőre ki nem cserélt iga­zolványok érvényüket vesz­tik. Az új mintájú, rózsaszínű vezetői engedélyeket nem kell kicserélni. Tibola Istvánná, Budapest: A javító-nevelő munkára köte­lezettnek az üzemi balesetből, illetőleg foglalkozási ártalom­ból származó betegsége miatt betegállományban töltött idejét a büntetés tartamába be kell számítani. Az egyéb betegség miatt betegállományban töl­tött idő azonban a büntetés tartamába nem számítható be. Gyurcsik Béláné, Jászdózsa: A közszolgálati utazási ked­vezményre azok a közszolgála­ti munkaviszonyban álló dol­gozók jogosultak, akiket az adott munkakörre megállapí­tott törvényes munkaidő mel­lett — kinevezés vagy válasz­tás útján — meghatározatlan időtartamra alkalmaztak. A meghatározott időre alkalma­zott dolgozóknak ilyen utazási kedvezmény nem jár. A vo­natkozó rendelkezés a Pénz­ügyi Közlöny 1968. évi 37. szá­mában található. Ambrus Mihály, Budapest: A fővárosban­ régóta problémát jelent az utcaelnevezés, mert az azonos nevű utcák sok félre­értésre adnak okot,­ s a pos­tai kézbesítést is megnehezí­tik. Emiatt törekszik az Utca­elnevezési Bizottság az "azonos utcanevek megváltoztatására. Oláh Károly, Mátraverebély: Az építési kölcsön időtartama és az engedélyezett házadó­mentesség időtartama között nincs összefüggés. A családi lakóházakra engedélyezett adó­­mentesség minden esetben 15 évre szól, a lejárt házadómen­tesség meghosszabbítására te­hát nincs törvényes lehetőség. Szilágyi Sándor, Algyő: Az olajiparban dolgozók termé­szetbeni juttatásként, a válla­lattól kaphatnak gázkedvez­ményt. Ennek megítélése, vagy elvonása nem a szakszervezet hatáskörébe tartozó feladat. A gázkedvezményre jogosultság feltételeit — a vonatkozó ne­hézipari miniszteri utasítás fi­gyelembevételével — a kollek­tív szerződésben kell meghatá­rozni. Megtalálta helyét Gyermekem harmincegy éves és súlyos betegségéből eredően ötven százalékos rokkant. Kö­rülményei miatt nem könnyű megtalálnia helyét az életben, a munkában. Sokat keseregtünk emiatt s helyzetét, jövőjét tel­ Fékezők és vonatkísérők A MÁV Miskolc-Tiszai pályaudvarán csaknem ezer vonatkísérő teljesít szolgá­latot. Egyharmaduk vonat­fékező. Munkájuk nem könnyű. A téli zord időjá­rás, a nyári kánikula, az eső, a fagy sokszor­ meg­nehezíti munkájukat. Az állomás és a csomó­pont tervfeladata igen nagy. A vonatkísérők derekas helytállásának is köszönhe­tő, hogy az állomás az él­­üzem szintet már huszad­szor teljesítette. Veszélyes és felelősségteljes munká­juk mellett különösen ör­vendetes a baleset-elhárítás terén mutatkozó javulás. Évente kilenc-tíz százalék­kal csökken a balesetek száma. Csonkulásos vagy halálos baleset több éve nem fordult elő. Ez az eredmény annak is betudható, hogy a vonatkísé­rők a szakmai oktatásokon hiánytalanul megjelennek, annak ellenére, hogy több­ségük vidékről jár munka­helyére. Sokan nyolcvan­­száz kilométernél is mesz­­szebbről járnak szolgálatba. Oktatásuk eredményességét­­bizonyítja, hogy az idősza­kos igazgatósági vizsgázta­táson néhány év alatt átlag­­osztályzatuk 2,3-ról 3 egész­re növekedett. Soraikból évente húsz-harminc vo­nat­vezető kerül ki. A vonatfékezők tizenkét brigádot alakítottak. Eddig egy brigád arany, három brigád bronz jelvényt szer­zett, nyolc brigád pedig el­nyerte a szocialista brigád címet. Nagyfokú leterheltségük és kedvezőtlen munkakö­rülményeik ellenére egyre jobban kidomborodik a vas­úthoz való hűségük, szere­­tetük. Előző években ezen a területen volt a legna­gyobb a munkaerő-vándor­lás. Ma már szinte elenyé­sző, tavaly mindössze hat fő távozott el más munkaterü­letre. Kisvárdai János Miskolc NŐNAP UTÁN — Mindig mondtam fiacskám, hogy 9-én kellene tartanunk a nőnapot! (Mészáros András rajza.) HETI POSTÁNKBÓL Mi van az új hegesztőszemüveggel ? Néhány évvel ezelőtt szóvá tettem, hogy az újonnan for­galomba hozott hegesztőszem­üveg kényelmetlen, a célnak nem felel meg. A Szakszerve­zetek Országos Tanácsa Mun­kavédelmi Tudományos Kutató Intézettől 1969 tavaszán kaptam egy levelet, amelyben megír­ták, hogy helyt adnak kifogá­saimnak. Megírták azt is, hogy elkészült az új prototípus, ame­lyet a régi és az újabb típusú szemüvegből kombináltak. Eb­ből a prototípusból egy dara­bot akkor el is küldtek a cí­memre azzal a céllal, hogy pró­bál­jam ki, s a szemüveg tu­lajdonságairól írjam meg vé­leményemet. A kérésnek eleget is tettem. A szemüveget jónak találtam és javasoltam a gyár­tását. Azóta csaknem négy eszten­dő telt el, de az új szemüveg még most sem kapható, még mindig az elfuserált, kényel­metlen, rossz szemüveg van forgalomban. Vajon kinek az érdeke a rossz hegesztőszem­üveg gyártása? Egyed Mózes Budapest XV., Hevesi Gyula u. 34. jesen reménytelennek láttuk. Egy alkalommal beteg lá­nyommal felkerestük a csök­kent munkaképességű fiatalok elhelyezésével foglalkozó KISZ- védnökség Irodáját, amely Bu­dapesten a VI., Lovag utca 10. szám alatt működik. Egyszerű, kopottas üzlethelyiség foga­dott bennünket. Amikor belép­tünk s körülnéztünk — be kell vallanunk —, nem sokat remél­tünk. Nem így lett. Végtelen szeretettel, segítőkész szándék­kal foglalkoztak velünk. Ami­kor kléptünk a kis irodából, már csodás fényű „tündérpalo­tának”, a biztonság szigetének láttuk a szerény helyiséget. A segítőkész szándékot tett követte. Gyermekem, képessé­geihez mért, rendes jó munkát és munkabért kapott. Boldog — és biztonságban érzi magát. Munkája, kenyere van. Özv. Huszár Józsefné pedagógus X., Dóczy József u. 11. Rossz a lift A XIV. kerületben, a Varga Gyula András park 8 b. számú ház nyolcadik emeletén lakunk. Erről a házról az átadás előtt az újságokban dicsérő cikkek jelentek meg, hogy hamar, ha­táridő előtt elkészült és jó mi­nőségű munkát végeztek az építők, örömmel olvastuk a cikkeket. Valóban nagy öröm új lakás­ba költözni. Sajnos az egy esz­tendő alatt, mióta beköltöztünk, több a bosszúságunk, mi­ az örömünk. Ennek az az oka, hogy a lift állandóan rossz. Egy évig, amíg a lift garancia alatt állott, állandóan javították. Két hónapja a garancia lejárt és most is hol működik, hol nem. Hallottuk, hogy pereskedés, sok herce-hurca van a lift kö­rül. Minket, lakókat azonban nem a bírósági tárgyalások ér­dekelnek, hanem az, hogy jó legyen a lift, bármikor számít­hassunk rá. Ne kelljen retteg­ve elmennünk hazulról, hogy mire visszajövünk, már gyalog kell felmennünk a magas eme­letekre. Juhász Andrásné Budapest, XIV., Varga Gyula A. park 8/b. Hanyag közvilágítás Budakalászon az utcai közvi­lágítás sok kívánnivalót hagy maga után. A világítás üzemel­tetése nem alkalmazkodik a szükséglethez. Előfordult, hogy a higanygőzlámpák nyáron tíz óráig égnek a ragyogó nap­fényben, télen pedig másfél­két órával is később gyújtják meg, mint ahogy kellene. Gyak­ran előfordul, hogy este a jár­művek már régen lámpával közlekednek és mi sötétben bo­torkálunk. A közúti higanygőz, valamint a HÉV-állomásoknál működő hagyományos világítás működ­tetése egymástól néha több órával eltér. Egyik helyen vi­lágosság van, másutt korom­­sötétség. A lakosság részéről emiatt sok panaszt és csípős, bíráló megjegyzéseket lehet hallani. Az illetékesek tudnak a panaszokról, de a hanyagság, nemtörődömség megszüntetésé­re semmi intézkedést sem tesz-­­­nek. Szalay László Budakalász PÁLYÁZATI EREDMÉNYHIRDETÉS A GTE, az OKGT, valamint az ,,ÁFOR” által kiírt, „Kő­olajat és kőolajterméket tároló tartályok belső felületé­nek tisztítási megoldása külső állásról" c. pályázatra beérkezett pályaműveket a bíráló bizottság értékelte. A bizottság úgy határozott, hogy az I. és a II. díjat nem adja ki, a III. díjat viszont 30 000 Ft-ra emeli és megosztja az alábbi pályaművek között: 15 000 Ft-tal díjazza a „KOLLEKTÍVA 5” jeligéjű pálya­munkát, 10 000 Ft-tal díjazza a „HIDROKLAR” jeligéjű pálya­munkát és 5 000 Ft-tal díjazza a „SPIRÁL-SUGÁR” jeligéjű pá­lyamunkát. A díjazott pályaművek a postai ellenőrzőszelvény elle­nében, 1972. március 10-e és 20-a között átvehetők a GTE hivatali helyiségében (Bp. V., Szabadság tér 17.). Az át nem vett pályázatokat március 20-a után meg­semmisítik. Bíráló Bizottság

Next