Népszabadság, 1972. június (30. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-23 / 146. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 80 filléó NÉPSZABADSÁG 1972. június 23. péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XXX. évfolyam, 116. szám Megkezdte tanácskozását az országgyűlés Napirenden a költségvetési zárszámadás Péter János a kormány külpolitikájáról • A beszámoló vitája C­sütörtök délelőtt 11 órakor megnyílt az országgyűlés. Az ülés­­en részt vettek: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke, továbbá Aczél György, Ap­ró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a bu­­dapesti diplomáciai képviseletek több vezetője. A­z ülést Apró Antal, az ország­gyűlés elnöke nyitotta meg, majd napirend előtt meleg szavakkal köszöntötte az ülésterem vendég­­páholyában helyet foglaló Indira Gandhi asszonyt, az Indiai Köz­társaság hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó miniszterel­nökét. Méltatta azokat a történel­mi jelentőségű változásokat, ame­lyek a negyedszázada független­né vált Indiában végbementek. A képviselők helyükről felállva, hosszan tartó tapssal, meleg sze­retettel köszöntötték Indira Gan­dhit, az Indiai Köztársaság mi­niszterelnökét. A­pró Antal ezután bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés áprilisi ülésszaka óta alkotott törvényere­­jű rendeleteiről szóló jelentését — az alkotmány rendelkezései­nek megfelelően — az országgyű­lésnek bemutatta. A jelentést a képviselők között szétosztották. Az országgyűlés tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését. A továbbiakban közölte, hogy a Minisztertanács megbízásából Fa­luvégi Lajos pénzügyminiszter, a Magyar Népköztársaság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot; dr. Ko­rom Mihály igazságügyi minisz­ter a bíróságokról szóló törvény­­javaslatot nyújtotta be az ország­­gyűlésnek; dr. Gonda György, az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának elnöke pedig — a bizottság nevében, a Minisztertanáccsal egyetértésben — a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavas­latot terjesztett be. A benyújtott törvényjavaslatokat szétosztották a képviselőknek; a költségvetés végrehajtásáról és a bíróságokról szóló törvényjavaslatokat előzetes tárgyalás céljából az országgyű­lés illetékes állandó bizottságai megkapták. A­z elnök ezután bejelentette, hogy egy képviselő interpellációt nyújtott be. Ennek tárgyát dr. Pesta László jegyző ismertette. A­pró Antal ezt követően közöl­te, hogy az alkotmány módosítá­sa szükségessé teszi az országgyű­lés ügyrendjének módosítását. A módosítás előkészítésére a jogi, igazgatási és igazságügyi bizott­ság kapott megbízást. A bizottság módosító javaslatait az őszi ülés­szakon terjeszti az Országgyűlés elé. A­pró Antal ezek után javasla­tot tett az ülésszak tárgysoroza­tára, amelyet az országgyűlés egy­hangúlag elfogadott. A napirend­­ a következő: 1. A Magyar Nép­­köztársaság 1971. évi költségveté­sének végrehajtásáról szóló tör­­­­vényjavaslat; 2. a bíróságokról­­ szóló törvényjavaslat; 3. a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat; 4. interpel­­■ ráció. A­z elnöki megnyitó után meg­kezdődött a Magyar Népköztár­saság 1971. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényja­vaslat tárgyalása. E­lőször dr. Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter emelkedett szólásra. Fock Jenő és Indira Gandhi megbeszélései C­sütörtök délelőtt az Ország­házban folytatódott Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Indira Gandhi, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke közötti megbe­szélés. A szívélyes, baráti találkozón jelen volt Péter János külügymi­niszter, Hollai Imre kügyminisz­­ter-helyettes, dr. Kós Péter, a M­agyar Népköztársaság új-delhi nagykövete, illetve P. N. Haksar, az indiai miniszterelnöki titkár­ság vezetője és C. B. Muthamma, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete. (Az indiai miniszter­­elnök további csütörtöki prog­ramjáról tudósításaink a 4. olda­lon.) A­z indiai miniszterelnök és a magyar kormányfő eszmecseréje. ifj. FALUVÉGI LAJOS: Gyorsabb fejlődésünk a hatékony gazdálkodástól függ — Az elmúlt gazdálkodási év meghatározó vonása — amely kifejezésre jut az állami költség­­vetés végrehajtásában is — az, hogy a nemzeti jövedelem az elő­ző évet meghaladó ütemben 7%­­kal emelkedett — állapí­tott­a meg a pénzügyminiszter a bevezető­ben.­­ A gazdasági növekedés üteme a legutóbbi átlagnál né­mileg magasabb, és jól illeszkedik a szocialista országok fejlődési ritmusába. A nemzeti jövedelem gyarapo­dásában számottevő tényező volt a hatékonyság javulása. A kedve­zőbb termelékenység, amely évek óta egyre inkább forrása a nem­zeti jövedelem növekedésének, 1971-ben teljes egészében fedezte ezt az emelkedést. A hatékonyság javulásában a gazdaságszerkezet tervezett irányú változása is köz­rejátszott. Nőtt a technikai hala­dást hordozó, progresszív ágaza­tok részaránya. A költségvetési bevételek a ter­melés és forgalom bővülésével, a hatékonyság javulásával párhu­zamosan emelkedtek, de valami­vel várakozásaink alatt marad­tak. A vállalatoktól származott a bevételek négyötöd része, és azok növekedése 9%-ot ért el. Az ipari vállalatok költségvetési befizeté­se több mint három­milliárd fo­rinttal volt kevesebb az előirány­zottnál. A kohászati termékek vi­lágpiaci árai ugyanis visszaestek, a költséggazdálkodás — különö­sen a gépipari vállalatoknál — nem sokat javult. A megtermelt nemzeti jövede­lemből a fogyasztást lényegében a gazdasági fejlődéssel arányosan bővítettük. A felhalmozás azonban a nemzeti jövedelemnél gyorsabb volt, ezért a tervtől eltérően ala­kult a fogyasztásfelhalmozás ará­nya, és a többletfelhasználást a külkereskedelem behozatala fe­dezte. A bevételeket meghaladó ütemben 15%-kal nőttek az ál­lami költségvetés felhalmozások­kal kapcsolatos kifizetései. A társadalmi közös fogyasztás­ra szánt eszközök ma már az ál­lami költségvetés bevételeinek 43%-át veszik igénybe. A bevéte­leknél jobban, sőtt a tervezettnél is gyorsabban, mintegy 10%-kal emelkedtek az egészségügyi, szo­ciális és kulturális intézmények kiadásai. Ezek szükségesek vol­tak az elmúlt esztendő életszín­vonal-politikai céljainak megva­lósulásához. K­öztudott — mondotta Faluvé­gi Lajos —, hogy költségvetési forrásaink több mint egynegye­dét a termelés, a forgalom és a fogyasztás támogatására fordít­juk. Ez sokszor az objektív gaz­dasági viszonyokra épülő tudatos szociálpolitikánk következménye, de nemritkán a nem gazdaságos tevékenységek fenntartását teszi lehetővé. A dotációk teljes össze­ge nem nőtt a korábbi ütemben, és hányada az elmúlt évben mér­séklődött. Végeredményben a költségve­tést 191,6 milliárd forint bevétel­lel és 194,9 milliárd forint kiadás­sal zártuk. Az állami költségvetés a tervezettet meghaladó, kereken 3,3­­milliárd forint hiányának az az oka, hogy a vállalatoktól re­mélt és várt bevételeink egy ré­sze nem folyt be, beruházási költ­ségeink és társadalmi közös ki­adásaink a költségvetés végrehaj­tása során emelkedtek. Ahhoz, hogy a költségvetés így is eleget tehessen a reá háruló feladatok­nak, már az év elején növelnie kellett adóbevételeit, és a pénz­eszközök átcsoportosításával a bank- és hitelrendszer forrásai­nak egy részét is igénybe vette. A Minisztertanács az idei nép­­­ gazdasági terv és költségvetés el­készítésével párhuzamosan intéz­kedéseket dolgozott ki, amelyek hatásai fokozatosan érvényesül­nek. A gazdasági-pénzügyi egyen­súly javítása, valutánk szilárdsá­ga érdekében ezek következetes végrehajtására és további hatá­rozott lépésekre van szükség. Eb­ben az esetben várhatjuk, hogy az idei költségvetést a tervezett arányok szerint hajtjuk végre. Az 1973. évi népgazdasági terv és költségvetés összeállításakor szi­gorú követelménynek tekintjük, hogy a népgazdasági egyensúllyal párhuzamosan a költségvetés helyzete is javuljon. Ez, egyfelől az egész termelésben megújuló erőfeszítéseket igényel a haté­konyság fokozására és az összjö­vedelem növelésére. Másfelől pe­dig minden gazdálkodó szervtől szigorúbb takarékosságot követel, és feltételezi, hogy az állami pénzalapokkal szembeni igénye­ket a lehetőségekkel pontosab­ban összhangba hozzuk. A miniszter a továbbiakban néhány olyan témakört emelt ki, amelyek az elért eredmények szempontjából alapvetőek, vagy jövőbeni fejlődésünket határoz-­ zák meg. Ezek közül az első és a legfontosabb az, hogy 1971-ben is sikerült érvényesíteni gazda­ságpolitikánknak azt az alapel­vét, hogy a lakosság életszínvo­nala, eredményeinkkel összhang­ban, tartósan, kiegyensúlyozottan növekedjék. A lakosság jövedel­me tavaly a tervezett mértékben emelkedett, az egy keresőre jutó reálbér mintegy 2,5—3 százalék­kal, az egy lakosra jutó reáljöve­delem pedig 5—6 százalékkal nőtt. A bérek a termelékenység­gel összhangban nőttek, javult a munkaerő-stabilitás. A mezőgazdasági áruértékesí­tés növekedésével együtt érvé­nyesült az, a már korábban is ható irányzat, hogy a parasztság reáljövedelmének emelkedése a munkásokét valamelyest megha­ladta. A negyedik ötéves tervben azonban egészében valóra vált­juk az eredeti célt, hogy e két osztály jövedelmi helyzete azo­nos mértékben javuljon. A nem termelő ágazatokban ta­valy — mint ismeretes — több je­lentős központi­­bérintézkedés tör­tént az egészségügy és az oktatás területén dolgozók bérének, illető (Folytatás a 2. oldal­on.) A lakosság jövedelme a tervezett m­értékben emelkedett .

Next