Népszabadság, 1972. július (30. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-04 / 155. szám

M ípvaí Jonó Mongóliában (Folytatás az 1. oldalról.) Fock Jenő megérkezése után látogatást tett Jumzsagij Cedenbálnál, s beszélgetést folytatott vele. A beszélgetésen részt vett Luvszan, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének első elnökhelyettese, valamint több más mongol párt- és állami vezető. Fock Jenő hétfőn koszorút helyezett el Szuhe Bátor és Csojbalszan, a Mongol Népi Forradalmi Párt és a mongol népi állam két megalapítójának síremlékén. Fock Jenőné hétfőn látogatást tett az ulánbátori Képzőművészeti Múzeumban. A Minisztertanács elnökének feleségét a múzeumba elkísérte A. I. Filatova-Cedenbal, Cedenbal miniszterelnök felesége és Luvszanvandan, a Mongol Népköztársaság művelődésügyi miniszterének első helyettese, Jumzsagij Cedenbal hétfőn vacsorát adott Fock Jenő tiszteletére. A vacsorán részt vett N. Zsagvaral, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a kb titkára, miniszterelnök-helyettes, Sz. Luvszan, a politikai bizottság tagja, D. Molomzsamc, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára, Zsalan-Azsav, B. Sham-szurén, a politikai bizottság póttagja, D. Csimiddorzs, a központi bizottság titkára, külügyminiszter-helyettes, C. Dugerszuren, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnökhelyettese, D. Gotov, a Nagy Népi Hurál Elnökségének titkára, D. Gombazsav miniszterelnök-helyettes, B. Dugerszuren, Sz. Luvszangombo, T. Puncagnorov miniszterelnök-helyettesek, L. Rincsin külügyminiszter, P. Sardarszuren, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete, valamint Marjai József külügyminiszter-helyettes, Kádas István, a Külügyminisztérium osztályvezetője, Krajcsik Mihály ulánbátori nagykövet és Fock Jenő kíséretének más tagjai. A testvéri barátság és szívélyesség légkörében eltelt vacsorán Jumzsagim Cedenbal és Fock Jenő mondott pohárköszöntőt. (MTI) A szimlai megállapodás eredményei India és Pakisztán kapcsolatait az ENSZ alapokmányának szellemében rendezik Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Ali Bhutto pakisztáni elnök hétfőn Szimlában aláírta az indiai és a pakisztáni kormány közötti kapcsolatokról szóló megállapodást, amely kimondja: 1. A két ország kapcsolatait az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában foglalt elvek és a belőlük fakadó célok vezérlik; 2. Nézeteltéréseiket kétoldalú tárgyalásokkal vagy egyéb, a felek által kölcsönösen megállapított békés eszközökkel rendezik. 3. A kibéküléshez, a jószomszédi viszonyhoz és a tartós békéhez feltétlenül szükséges, hogy mindkét fél a békés egymás mellett élés, egymás területi integritásának és szuverenitásának tiszteletben tartása, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozás mellett kötelezze el magát, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján; 4. A két ország közötti viszonyt 25 éven keresztül zavaró konfliktus fő problémáit és okait békés úton rendezik; 5. Mindig tiszteletben fogják tartani a másik fél nemzeti egységét, területi integritását, politikai függetlenségét és szuverén egyenlőségét. 6. Az ENSZ alapokmányának megfelelően lemondanak a másik fél területi integritása és politikai függetlensége ellen irányuló fenyegetésről és erőszakról. Lépéseket tesznek a postai és telefonérintkezés, valamint a tengeren és szárazföldön történő érintkezés újrafelvételére, beleértve a határátkelőhelyeket és a légi összeköttetést, amely magában foglalja az egymás területe feletti átrepülést, illetve az egymás területén való leszállást. Megfelelő lépéseket tesznek, hogy előmozdítsák egymás állampolgárai számára az utazási lehetőségeket. — A lehetőségekhez képest együtt fognak működni gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos területeken. A két kormány megállapodott, hogy az indiai és a pakisztáni haderőket visszavonják saját határaik mögé. Mindkét fél tiszteletben fogja tartani Dzsammuban és Kasmírban az 1971. december 17-i tűzszünet által eredményezett ellenőrző vonalat a másik fél elismert álláspontjának prejudikálása nélkül. Ezt egyik fél sem akarja egyoldalúan megváltoztatni, függetlenül a kölcsönös nézeteltérésektől és a jogi értelmezésektől. Mindkét fél vállalja, hogy lemond a fenyegetésről és az erőszak alkalmazásáról a vonal megsértésével kapcsolatban. A visszavonulást e szerződés hatályba lépésével egyidejűleg kell megkezdeni és 30 nap alatt kell befejezni. Ezt a szerződést mindkét ország ratifikálni fogja alkotmányjogi eljárásainak megfelelően. A szerződés a ratifikációs okmányok kicserélésének időpontjától kezdve lép hatályba. A két kormány megegyezett abban, hogy vezetőik egy mindkét fél számára alkalmas időpontban ismét találkoznak, s időközben a két fél képviselői is összeülnek, hogy megvitassák a tartós békére és a kapcsolatok normalizálására vonatkozó egyéb módozatokat és előkészítő lépéseket, beleértve a hadifoglyok és a polgári internáltak repatriálásának kérdését, valamint Dzsammu és Kasmír kérdésének végső rendezését és a diplomáciai kapcsolatok felvételét. (MTI) Megkezdődött Genfben az ECOSOC tanácsának ülésszaka Szarka Károly elnöki megnyitó beszéde Hétfő délután Genfben, az ENSZ palotájában megkezdődött — Waldheim főtitkár jelenlétében — az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) 53. ülésszaka. Az ülésszakot Szarka Károly nagykövet, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője nyitotta meg, aki ebben az esztendőben a gazdasági és szociális tanács elnöki feladatait látja el. Bevezetőben hangoztatta: napjainkban már nincs a világnak egyetlen olyan jelentős eseménye, amely kiszakítható lenne az általános összefüggésekből. — Ebben a vonatkozásban szeretnék rámutatni — mondotta beszédében Szarka Károly — a háború és a béke, valamint a gazdasági és a szociális fejlődés problémái közötti összefüggésekre. A nemzetközi politikai légkör és a világ különböző országainak fejlődése között szoros a kapcsolat. Míg a politikai légkör a világ némely részén kedvezően alakul — elsősorban Európában — addig a világ más helyein válságok vannak, amelyek kedvezőtlenül hatnak az illető körzetek gazdasági és szociális helyzetére. (MTI) INDIA - PAKISZTÁN Lépések a béke felé Ha Indira Gandhi és Bhutto szimlai találkozójáról csupán egy rövid közleményt hoztak volna nyilvánosságra, hogy a két vezető találkozott és kezet fogott egymással, már az is eredmény lenne huszonöt évi szembenállás után. Igaz, hogy e huszonöt évben történt már néhány kísérlet a megbékélésre, legutóbb 1966-ban Taskentben, de az ott kötött megállapodásban legfeljebb tűzszünetről volt szó, békéről és barátságról nem. Ehhez mérten az, hogy most India és Pakisztán béke- és barátsági egyezményt kötött, még akkor is nagy szó, ha ez a megállapodás kevés kézzelfoghatót tartalmaz, s megkerüli a legégetőbb kérdéseket. India számára a legfontosabb kérdés a kasmíri béke. Az, hogy Pakisztán ismerje el az 1966-os, illetve 1971-es tűzszüneti vonalat nemzetközi határnak, s mondjon le arról, hogy Kasmírt Pakisztán részének tekinti. Indiának az az elvi álláspontja, hogy miután Kasmír India függetlenné válása és Pakisztán megalakulása után Indiához csatlakozott, indiai terület. India hajlandó azonban arról tárgyalni, hogy az évek óta pakisztáni megszállás alatt levő kasmíri részek Pakisztánban maradjanak, ha Pakisztán ezt a kérdést egyszer s mindenkorra lezártnak tekinti. A pakisztáni kormány azonban ezt a lépést — feltehetően belpolitikai okok miatt — úgy látszik, nem merte megtenni. Pakisztán számára a leglényegesebb a Bengáliában foglyul esett csaknem százezer katonájának szabadon bocsátása. India — mint ezt Indira Gandhi a Népszabadságnak április 23-án adott nyilatkozatában is hangsúlyozta — csak abban az esetben hajlandó a hadifoglyokat szabadon bocsátani, ha biztosítottnak látja, hogy egy békés Pakisztánba térnek vissza. Azt is kijelentette Indira Gandhi, nem is egy ízben, hogy a hadifoglyok az egyesült indiai—bengáliai parancsnokságnak adták meg magukat, tehát India nem tárgyalhat egymaga szabadon bocsátásukról. Bengália viszont mindaddig nem vehet részt az erről szóló megbeszéléseken, amíg Pakisztán el nem ismeri. Szirilában nem oldották meg ezeket a kérdéseket, csupán lépéseket tettek a megoldás felé , de jelentős lépéseket. Megállapodtak a kereskedelem, a közlekedési kapcsolatok, a gazdasági együttműködés felújításában, ami 1965 óta szünetel. Felújítják a postai és a távíró-összeköttetést, lehetővé teszik a polgári személyek kölcsönös látogatását. Tehát megkötötték mindazokat a megállapodásokat, amelyeket Sasztri és Ayub Khan az 1965-ös háború után nem kötöttek meg. De tovább is mentek ennél. Leszögezték, hogy tiszteletben tartják egymás szuverenitását, lemondanak az erőszakról s az azzal való fenyegetőzésről és megfékezik az egymással szembeni ellenséges propagandát. Az igazi kérdés persze az, mi válik mindebből valóra. Az, hogy mindkét ország visszavonja csapatait az elmúlt háborúban elfoglalt nyugati területekről — ami azt jelenti, hogy az indiaiak néhány ezer négyzetkilométernyi pakisztáni területet, s a pakisztániak néhány száz négyzetkilométernyi indiai földet kiürítenek — jó jel. A fő kérdés azonban változatlanul Kasmír, amelyre ez a megállapodás nem vonatkozik, s amelynek státusa továbbra is rendezetlen marad, bár mindkét fél kötelezte magát, hogy elfogadja a jelenlegi tűzszüneti vonalat és nem tesz kísérletet annak egyoldalú megváltoztatására. Ha Bhutto elhatározó lépést tesz majd a kasmíri rendezés felé, ha Pakisztán elismeri Bengáliát és a hadifoglyok ezt követően hazatérnek, akkor koronázza majd valóban siker a szimlai erőfeszítéseket. Kalmár György Kubai emigránsokat tartóztattak le az Egyesült Államokban Az amerikai szövetségi rendőrség vasárnap a Louisiana állambeli Shreveport repülőterén őrizetbe vett kilenc személyt s több ezer fegyvert, köztük gépfegyvereket, valamint nagy mennyiségű robbanóanyagot és robbantófelszerelést kobozott el. A Reuter hírügynökség értesülése szerint a lefoglalt robbanóanyag több mint hatezer kilogrammot nyomott. Az amerikai igazságügyi minisztérium nyilatkozata szerint a letartóztatottak a fegyverszállítmányt feltehetően Kubába szándékoztak csempészni a Castro-rendszer megdöntése céljából. A shreveporti repülőtéren foganatosított letartóztatásokkal egyidejűleg több személyt vettek őrizetbe Louisiana és Texas állam más városaiban is. A letartóztatottak többsége kubai emigráns. (MTI) m . JÚNIUS 4. SZAKSZERVEZETI EGYSÉG Merre tartanak Olaszországban ? Több mint négymillió olasz dolgozó kollektív szerződése jár le ez évben. Olyan hatalmas, harcos munkáskategóriáké, mint a vasasok, építők, vegyészek, mezőgazdasági munkások. A szerződések megújítása már csak ezért is kemény harcokat ígér az év második felére. De erre vall az is, hogy a tőkések alaposan levonták 1969-es vereségük, az úgynevezett forró ősz tanulságait, és minden erőt bevetnek pozícióik erősítésére. A munkanélküliség súlyosbodásával, gyárak bezárásával fenyegetőznek és nyomást gyakorolnak az alakulóban levő konzervatív, centrista kormányra, amelynek valósággal utasításba akarják adni a sztrájkjog korlátozását, a szakszervezeti vívmányok csonkítását. Ismeretes, az olasz szervezett munkásság zöme három nagy szakszervezeti szövetségben tömörül. A legnagyobb és a legkövetkezetesebben haladó CGIL, a katolikus CISL és a leginkább heterogén összetételű UIL országos tanácsai, az évek során alulról kikovácsolódott akcióegységre építve, tavaly decemberben Firenzében megegyeztek a szakszervezeti mozgalom szervezeti egyesítésében. A minden dolgozót átfogó egységes szakszervezeti szövetségnek 1973. februárban kellene megalakulnia. A megegyezési okmány szerint az új szövetséget harcos osztályszervezetként kívánják létrehozni. A tőkések a számukra nagyon is veszélyesnek ígérkező egység ellen a tüzet a leggyengébb pontra, az USL-ra irányították. Az ott működő szociáldemokrata és republikánus vezetők mozgósításával sikerült elérni, hogy az UIL előző döntését megmásítsa. Akciójukban joggal számítottak arra, hogy a CISL-ben dolgozó kereszténydemokraták egységellenes csoportjai is aktivizálódnak. Ilyenformán új helyzet alakult ki az olasz szakszervezeti mozgalomban. Az egység híveinek, kommunistáknak, szocialistáknak, haladó katolikusoknak, választaniuk kellett. Ha ragaszkodnak a kitűzött dátumhoz, elkerülhetetlenül új szakadás jön létre a szakszervezeti mozgalomban. A haladó és az elmaradott munkások alkotnának külön-külön szövetséget, egységpárti és egységellenes munkáskategóriák, fejlett északi és fejletlen déli tartományi szakszervezetek kerülnének szembe egymással, a tőkések örömére. Ezért az egyesítési folyamat lassítása, további átmeneti lépcsőfokok beiktatása mellett döntöttek. A CGIL föderatív formát javasol, amelyben az egyes szövetségek megtartanák önállóságukat, s keretet adnának az egységről szóló dialógus folytatásának. Ez a javaslat arra épül, hogy a dolgozó tömegek egység iránti vonzódása, osztályon tudata a sztrájkharcokban növekedett, közös harci tapasztalataik mind gyarapodnak. Sok üzemben alakult , egységes gyári tanács. Közösen dolgozták ki az érintett, különféle központokhoz tartozó szakszervezetek kollektívszerződés-javaslataikat. Ezek a szakmai szervezetek, amelyek ma a harc első vonalában állnak, érzik leginkább az osztályellenség nyomását, következésképpen az egység szükségét. Nem véletlen, hogy épp az elmúlt napokban az USL-hoz tartozó vasasszakszervezet kongreszszusa, központja döntése ellenére, a három vasmunkás-szakszervezet egyesítése mellett foglalt állást. Falus György Szakszervezeti egység Az olasz CGIL, CISL és az UIL újra tanácskozik Hétfőn ismét összeült tanácskozásra a három olasz szakszervezeti szövetség, a CGIL, a CISL és az UIL titkársága. A megbeszélés célja, hogy kiküszöbölje a még fennálló nézetkülönbségeket és vitás kérdéseket a szakszervezeti központokat egyesítendő szövetség megvalósításának útjából. A vitás kérdésekről már két hosszú megbeszélés zajlott le a három szövetség között, egyelőre eredmény nélkül. A vita lényege: csupán a meglevő akcióegységet biztosító intézmény legyen-e a létesítendő „csúcsszövetség”, vagy pedig híd a teljes szervezeti egyesüléshez. Ezzel kapcsolatban el kell dönteni azt is, mi legyen a szerepe a jövőben az időközben mindenütt megalakult egységes üzemi munkástanácsoknak (szakszervezeti bizottságoknak), és mi legyen a legfontosabb szakmák egyesülésével. (MTI) Az OKP közleménye elítéli az Andreotti-kormányt Az Olasz Kommunista Párt vezetőségének szombaton kiadott közleménye megállapítja, hogy Giulio Andreotti jobbközép kormánya súlyosbítja a politikai, társadalmi és gazdasági feszültséget. Az Olasz Kommunista Párt hatpontos dokumentuma aláhúzza: a jobbközép kormány puszta létével is módot ad a szélsőjobboldali erők tevékenységének fokozására, politikai programja pedig veszélyes helyzetbe sodorja az ipari termelés alakulását, a gazdasági élet egészét. Az olasz kommunisták olyan új társadalmi és gazdaságpolitikát követelnek, amely eleget tesz a dolgozó osztályok követeléseinek és végre megvalósítja azokat a reformokat, amelyek az iparban, a mezőgazdaságban szükségesek.