Népszabadság, 1972. szeptember (30. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

1972. szeptember 1. péntek MIPSZABADSÁG I­pedi Jenő Aátogatása et XII. kerületben Budapest XII. kerületébe láto­gatott csütörtökön Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; tár­saságában volt Nagy Richárd, a budapesti pártbizottság titkára. A kerületi pártbizottság szék­házában Fock Jenő találkozott a kerületi párt-végrehajtó bizottság tagjaival, az állami szervek és tömegszervezetek helyi vezetői­vel. A vendégeket dr. Tóth János, a kerületi pártbizottság első tit­kára tájékoztatta a X. pártkong­resszus határozata végrehajtásá­nak a városrészben született ered­ményeiről, tapasztalatairól. A látogatás a Magyar Optikai Művekben folytatódott. Posch­­ Gyula, a MOM vezérigazgatója és , Soga János pártbizottsági titkár fogadta itt a vendégeket, akik ta­lálkoztak a helyi párt- és gazda­sági vezetőkkel, tájékozódtak az üzem termelési tevékenységéről, a kormány által kiemelten kezelt számítástechnikai program vég­rehajtásának helyi eredményeiről, a műszaki fejlesztés és a terme­lés tapasztalatairól. A vendégek megtekintették több termelési részleg munkáját, megismerked­tek a MOM-gyártmányokkal, s tetszéssel nyilatkoztak a látottak­ról. A Központi Fizikai Kutató In­tézetet is felkereste Fock Jenő. Pál Lénárd igazgató és Törő Fe­renc párttitkár ismertette — az intézmény párt- és szakmai ve­zetőinek jelenlétében — a kuta­­­­tóintézet tevékenységét, majd a vendégeknek bemutatták a szá­­j­mítástechnika, az atomenergeti-­­­ka és a szilárdtestkutatási mun­­­­katerületeket. A Minisztertanács elnökéhez Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tan­­­nács elnöke is csatlakozott a lá­­j­togatás utolsó állomásán, a XII.­­ kerületi tanács székházában, ahol­­ Pozsonyi Vilmos tanácselnök tá­­j­­ékoztatta a vendégeket — a ta-­­­nács vb-tagjainak jelenlétében —­­ a kerület életéről. Sokrétű esz-­­ mecsere alakult ki, amelyben idő-­­ szerű politikai kérdéseket, város­­politikai feladatokat, kerületi ter­veket, gondokat­ elemeztek. A Mi­nisztertanács elnöke is osztotta a kerületi vezetőknek azt a véle­ményét, hogy a kerület és vele a főváros szépítése, fejlesztése az egész ország gyarapítását is szol­gálja. A KÖZÉLET HÍREI Dr. Ajtai Miklós fogadta Sven Asplingot Dr. Ajtai Miklós, a Miniszterta­nács elnökhelyettese csütörtökön fogadta Sven Aspling svéd egész­ség­ügyi és szociálisügyi minisz­tert. A Látogatásinál jelen volt dr. Szabó Zoltán egészségügyi mi­niszter, illetve Sigge­l Alliehöck, a­ Svéd Királyság budapesti nagy­követe. Szovjet pártmunkások hazánkban A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meg­hívására csütörtökön szovjet párt­­munkásküldöttség érkezett Buda­pestre, élén K. Sz. Szimonovval, a Szovjetunió Kommunista Pártja revíziós bizottságának tagjával, az SZKP KB közlekedés- és posta­­ügyi osztályának vezetőjével. A küldöttséget a Ferihegyi repü­lőtéren Bálint József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság gazdaságpoli­tikai osztályának vezetője fogad­ta; jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagy­követe is. Elutazott a guineai szakszervezeti küldöttség Lancyné Syllának, a Guineai Dolgozók Országos Szövetsége fő­titkárának vezetésével hazánk­ban járt guineai szakszervezeti delegáció csütörtökön elutazott­­ Budapestről. A küldöttség kéthe­­l­­es hivatalos látogatása alatt megbeszéléseket folytatott Gás­pár Sándorral, a SZOT főtitkárá­val is. A két ország szakszerve­zeti vezetői között folytatott szé­les körű megbeszélésekről közös közleményt adtak ki. Magyar—csehszlovák vegyipari tárgyalások Vlastimil Plechac, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsa hivatalának mi­niszterhelyettese és Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhe­lyettes augusztus 28. és 31. kö­zött Budapesten tárgyalást foly­tatott a két ország közötti vegy­ipari együttműködés és integrá­ció lehetőségeiről, időszerű fel­adatairól. A találkozó keretében megalakították a magyar—cseh­szlovák vegyipari együttműködési állandó munkacsoportot; legfőbb feladata a két ország közötti vegyipari, gazdasági és műszaki­tudományos kapcsolatok további elmélyítése és kiszélesítése. A Csehszlovák delegáció veze­tőjét fogadta dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter. A csehszlo­vák miniszterhelyettes csütörtö­kön elutazott Budapestről. Magyar S NDK szabványügyi együttműködési egyezményt írtak alá Befejezte magyarországi láto­gatását H. Emmerich, az NDK szabványügyi hivatalának elnöke. Budapesti tartózkodása során dr. Olajos Józseffel, a Magyar Szab­ványügyi Hivatal elnökével meg­tárgyalta a KGST integrációs komplex programhoz kapcsolódó­­ szabványosítási feladatokat. A két elnök egyezményt írt alá, amely­nek alapja a két ország közti mű­szaki-tudományos és gazdasági együttműködés. H. Emmerich csütörtökön el­utazott Budapestről. Svéd igazságügyi törvényhozók Magyarországon A svéd parlament igazságügyi bizottságának küldöttsége néhány napos látogatásra csütörtökön Magyarországra érkezett. Itt-tar­­tózkodásuk alatt ismerkednek az országgyűlés jogi, igazgatási és­­ igazságügyi bizottsága, valamint igazságügyi szerveink munkájá­val. Az Egészségügyi Világszervezet európai vezetőjének látogatása Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter meghívására csütörtö­kön Budapestre érkezett dr. Leó Kaprio, az Egészségügyi Világ­­szervezet európai területi irodá­jának igazgatója. Magyarországi tartózkodása során megbeszélése­ket folytat a magyar egészségügy vezetőivel és megismerkedik né­hány egészségügyi intézmény munkájával. Angol nődelegáció érkezett Budapestre Lady Eirene White, az angol felsőház tagja és Millie Miller, a brit Munkáspárt nőszervezetének volt elnöke, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa meghívására Buda­pestre érkezett. A vendégek egy­hetes vendégeskedésük során megismerkednek a nőtanács mun­kájával, és tanu­mányozzák a ma­gyar lányok, asszonyok helyzetét. Hazautazott Georges­­Marvhais Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyet­tese, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak meghívására hazánkban töl­tötte szabadságát, csütörtökön ha­zautazott Párizsba. 3 Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyette­se, aki hazánkban töltötte nyári szabadságát, elutazása előtt vála­szolt a Népszabadság munkatársá­nak, Kovács Istvánnak kérdéseire. — Sokan emlékeznek nálunk a francia népfrontra és az ellenál­lási mozgalomból a háború után született francia kormányra. Mi a különbség és mi a hasonlóság a kommunisták és a szocialisták ak­kori és mostani együttműködése között? — A Francia Kommunista Párt a baloldal egységét mindig lénye­ges eszköznek tekintette a mun­kásosztálynak a nagytőke ellen ví­vott küzdelmében. Ezért a mun­kásosztály egységéért, az összes demokratikus erők, köztük a kom­munisták és a szocialisták szövet­ségéért folytatott harc számunk­ra állandó politika, elvi politika. Igaza van tehát, amikor hasonló­ságot lát a kommunisták és a szo­cialisták hatékony együttműködé­sére irányuló erőfeszítéseinkben a népfront idején, az ellenállási mozgalomban és napjainkban. E különböző fejlődési fokozato­kon nagyon különbözőek a ma­gunk elé tűzött célok. A kommu­nista és a szocialista párt között 1934-ben megkötött akcióegység­­szerződés, majd a népfront lehe­tővé tette, hogy Franciaországban ne kerüljön hatalomra a fasizmus, és hogy a munkásosztály s a dol­gozó parasztság fontos szociális eredményeket érjen el. Az Ellenállás Országos Tanácsa programjának alapján megterem­tett egység lehetővé tette népünk­nek, hogy erőteljesen kivegye ré­szét a náci hódítók kiűzéséért folytatott nemzeti harcból; a kom­munista miniszterek részvétele a kormányban elősegítette Francia­­ország felemelkedését a felszaba­dulás után. A Francia Kommu­nista Párt történetének e két di­csőséges fejezete meghatározó sze­repet játszik a munkás-, demok­ratikus és nemzeti erők szövet­ségének megteremtésében. De a jelen céljai, amelyeket a nemrég kidolgozott közös kor­mányprogramban tűznek ki a kommunisták és szocialisták, jó­val messzebbre mutatnak, mint a népfront és az ellenállási mozga­lom idején. A francia társadalom válságban van. Családok milliói küszködnek gondokkal, néha a nyomorral. A dolgozók fizetése nem kielégítő, a fogyasztói árak rekordsebességgel emelkednek Az adók szüntelenül nőnek. Félmillió fizikai és értel­miségi dolgozó — főleg fiatalok — munkanélküli. Európában sehol sem ilyen magas a heti munka­idő. A munkás- és parasztszárma­zású fiatalok elenyésző hányada kerül egyetemre. A kis- és közép­parasztok elveszítik földjeiket. Röviden: a francia társadalom gazdasági, szociális, politikai és erkölcsi válságba került. A vál­ságnak ebben a szakaszában egy egész rendszer problémái bonta­koznak ki, követelnek új megol­dást, ami nem lehet egyéb, mint az ország gazdasági, politikai struktúrájának gyökeres megvál­toztatása. Éppen ezeket a változásokat ja­vasolják gazdasági, szociális és politikai téren a kommunisták és a szocialisták a közös kormány­­programban, hogy véget vessenek a jelenlegi rezsim igazságtalansá­gainak, hogy megnyissák a szo­cializmus felé vezető utat Fran­ciaországban. Mint látja, a kommunisták és szocialisták között megvalósított szövetség ma jóval továbbmegy, mint 1934-ben vagy 1945-ben, sőt természete is más.­­ A kormányprogramról kötött egyezmény a két munkáspárt közötti k kompromisszumok alapján született. Melyek azok a kérdések, amelyekben meg kellett találni a megegyezést, hogy az egyezmény megszülessen? — Mint tudja, 1971 októberében az FKP kidolgozta saját prog­ramját a „Népi egység a demokra­tikus kormányért". Mi úgy ítéljük meg, hogy ez a program a legjobb, ez képviseli legjobban a munkás­­osztály, a dolgozók, a lakosság, a nemzet egészének érdekeit. Mivel számunkra mindig is az volt a fő, hogy számot vetve a reá­lis lehetőségekkel, előrevigyük a demokrácia és a szocializmus ügyét, sohasem voltunk hívei a „mindent vagy semmit” elvének, ami a baloldaliságot jellemzi, és annak teljes eredménytelenségét okozza. Ezért azt mondtuk a szo­cialista pártnak: programunkat nem elfogadni vagy elvetni kell, készek vagyunk arra, hogy figyel­mesen tanulmányozzuk az ő ja­vaslataikat is, hogy kompromisz­­szumot találjunk a legkényesebb pontokon. Csupán a következő fel­tételeket szabjuk: pártjainknak közösen kell kinyilvánítaniuk szi­lárd akaratukat, miszerint eltökélt és hatékony harcot folytatnak a nagytőke ellen; kidolgoznak egy közös programot, amely a fizikai és a szellemi dolgozók, valamint a dolgozó parasztság érdekében reális és mélyreható változásokat irányoz elő az ország gazdasági, szociális és politikai életében; el­kötelezi Franciaországot egy olyan külpolitika mellett, amelynek cél­ja a nemzeti függetlenség, a béke és az együttműködés minden or­szággal. Ezen az alapon találtunk komp­romisszumot a szocialista párttal a legproblematikusabb kérdések­ben, sohasem vonva vissza saját programunkat, elveinket, proletár internacionalizmusunkat.­­ A francia burzsoá sajtó min­dent elkövet, hogy bel- és külpoli­tikai kérdésekben a kommunisták iránti bizalmatlanság állandó szí­tásával rontsa a két párt közötti kapcsolatokat, és lejárassa a kor­mányprogramba foglalt célokat. Mit tesz az FKP e támadások visszaverésére? — A Francia Kommunista Párt és a szocialista párt között meg­kötött egyezmény mélységesen nyugtalanítja a hatalmon levő reakciós erőket. Ezért lehetünk valóban tanúi az antikommuniz­­mus megélénkülésének, amelynek klasszikus módszere az, hogy a burzsoázia durván meghamisítja a szocialista országoknak a gazda­sági, szociális, kulturális terüle­ten elért eredményeit. Ez nem a burzsoázia erejének bizonyítéka, hanem épp ellenke­zőleg, gyengeségének jele: a ka­pitalista rendszer képtelen meg­oldani korunk problémáit, kép­telen kidolgozni olyan gazdasági, szociális és kulturális politikát, amely kielégítené az emberek szükségleteit, vágyait. Mi visszaverjük ezeket a tá­madásokat, és főleg arra törek­szünk, hogy a legjobban védel­mezzük a népi tömegek érdekeit, hogy megnyitva a szocializmus felé vezető utat, új, valódi de­mokráciát teremtsünk Franciaor­szágban. Ha figyelembe veszi, hogy az FKP befolyása szüntele­nül nő, hogy mind többen — fi­zikai és szellemi dolgozók, sok­sok fiatal­t lépnek be, erősítik sorait, ugyanazt a következtetést vonja le, amit én. Az antikom­­munizmus mind kevésbé kifize­tődő a burzsoázia számára. Lehet ugyan alkalmazni, de ettől még nem lesz munkája a munkanél­külinek, kenyere a rászorulónak, képzettsége az ifjúságnak. Az antikommunizmus nem leplezheti a kapitalista rendszer fogyaté­kosságait. — Franciaországban a jövő ta­vasszal választásokat tartanak. Hogyan ítéli meg ön a szocialista párttal a közös kormányprog­ramról kötött egyezmény hatását a baloldal választási esélyeire? — Amennyire dühöng a bur­zsoázia a közös kormányprogram miatt, annyira — a szó talán nem is elég kifejező— lelkesednek a munkások, a haladó erők. Egy­részt azért, mert a dolgozók áhí­toznak a demokratikus erők egy­ségére, a hatalmon levő reakciós erők legyőzésére. Másrészt, mert a baloldal közös programja egye­zik érdekeikkel. Következésképp már most ki­jelenthetjük: a közös program lé­te gyökeresen megváltoztatja az erők megoszlását Franciaország politikai életében. Ahhoz tehát, hogy a közös program győzedel­meskedjék, az szükséges most, hogy körülötte létrejöjjön a mun­kások, a demokratikus és népi erők, filozófiai és vallási meg­győződésre való tekintet nélkül mindazoknak a széles körű ösz­­szefogása, akik szemben állnak a hatalmon levők politikájával, akik mélyreható demokratikus átala­kulásra áhítoznak. Másképp fo­galmazva: sorsdöntő lesz az ösz­­szes népi erők egységén alapuló tömegmozgalom. A közös kormányprogram léte lehetőséget ad számunkra, hogy elérjük ezt a célt. Szinte fölösle­ges mondanom, hogy a Francia Kommunista Párt, amely Fran­ciaországban a legfőbb forradal­mi erő, a népünk boldogabb jö­vőjéért folytatott harcban min­dent megtesz e célok mielőbbi, ha lehetséges, az 1973-as válasz­tások során való eléréséért. A közös kormányprogram lehetőséget nyit a demokratikus átalakulásra Franciaországban GEORGES MARCHAIS NYILATKOZATA A NÉPSZABADSÁGNAK Kekkonen elnök fogadta Helsinkiben a magyar parlamenti delegációt A Finnországban tartózkodó magyar parlamenti delegációt fo­gadta dr. Urho Kaleva Kekkonen köztársasági elnök. A találkozón, amelyen részt vett Rónai Rudolf nagykövet is, meleg baráti be­szélgetés alakult ki az Ortutay Gyula vezette magyar küldöttség és a finn köztársasági elnök kö­zött. Rónai Rudolf nagykövet a ma­gyar parlamenti küldöttség tisz­teletére fogadást adott, amelyen megjelent — a többi között — V. J. Sukselainen, a finn parla­ment elnöke, A. Saarinen, a Finn Kommunista Párt elnöke, Ele Alenius, a Finn Népi Demok­ratikus Unió elnöke, Teuvo Aura, Helsinki főpolgármestere, R. Toett-Erman külügyi államtitkár.

Next