Népszabadság, 1973. június (31. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
Ideológiai együttműködési szerződés az MSZMP és a LEMP között Varsóban csütörtökön, aláírták a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága ideológiai együttműködési szerződését. A megállapodást az MSZMP részéről Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, a LEMP részéről pedig Jan Szydlak, a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára írta alá. Az egyezmény értelmében a két testvérpárt széles körű tapasztalatcserét folytat az eszmei-nevelő, politikai, tudományos és kulturális munka területén, a szocialista építés, a dolgozók hazafias és internacionalista nevelése, a marxizmus-leninizmus alkotó továbbfejlesztése és népszerűsítése érdekében. Előirányozták a tömegtájékoztató szervek, a tudományos és kulturális intézetek és a pártfőiskolák együttműködésének fejlesztését is. A megállapodás rögzíti a két ország felszabadulása 30. évfordulójának megünneplésével kapcsolatos együttműködést. A két párt koordinálja a nemzetközi kommunista és munkás mozgalomnak a marxizmus—leninizmus alapján megvalósuló egysége érdekében kifejtett tevékenységet. Szilárdítják egységüket és együttműködésüket a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával, s aktivizálják az ideológiai diverzió elleni harcukat. Aczél György és Jan Szydlak a szerződés aláírásakor mondott beszédében kifejezésre juttatta meggyőződését, hogy a megállapodás hozzájárul a két testvérpárt együttműködésének további megerősítéséhez, a magyar és a lengyel nép hagyományos barátságának elmélyítéséhez. A szerződés ünnepélyes aláírásán részt vett J. Lukaszevicz, a kb titkára, R. Bretek, a kb-titkárság tagja, R. Jezierski és J. Kwiatek, a kb osztályvezetői. Magyar részről jelen volt Katona István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője és Németi József, hazánk varsói nagykövete is. Erich Honecker fogadta Herbert Wehnert Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön beszélgetésen fogadta Herbert Wehnert, az SPD budestagbeli frakciójának elnökét. Wehner a népi kamara elnökségének és NSZEP-frakciójának meghívására látogatott el az NDK-ba. A beszélgetés során mindkét fél elégtétellel nyugtázta azt a haladást, amelyet az utóbbi időben az európai enyhülés és biztonság irányában sikerült elérni. Ezzel kapcsolatban méltatták az NSZK-nak a Szovjetunióval és Lengyelországgal megkötött szerződésének, továbbá az NDK és az NSZK kapcsolatai alapjairól szóló szerződésnek, valamint a négyoldalú megállapodásnak nagy jelentőségét. Erich Honecker hangsúlyozta azt a várakozást, hogy az alapszerződés a lehető leggyorsabban hatályba léphet. A szerződés pontos megtartása és teljes alkalmazása lehetségessé teszi, hogy kedvező feltételeket teremtsenek az NDK és az NSZK együttműködéséhez, ami mind a két német államban az emberek javát szolgálja. Az NDK és az NSZK kapcsolatai normalizálásának folyamatában gyakorlati és emberiességi kérdések egyaránt megoldódnak, amint ezt az alapszerződésben is számításba vették. Különleges szerepet fognak játszani azok a megállapodások, amelyeket az alapszerződésnek megfelelően a gazdaság, a tudomány, a technika, a közlekedés, a jogszolgáltatás, a posta- és hírszolgálat, az egészségügy, a kultúra és a sport, a környezetvédelem kérdéseiről és más, mindkét felet érdeklő kérdésekről fognak majd megkötni. Ez új, az érintettek számára előnyös lapot nyit majd az NDK és az NSZK jószomszédi kapcsolatainak helyreállításában. A beszélgető partnerek egyetértettek abban, hogy az NDK-nak és az NSZK-nak az ENSZ-be történő felvétele nagy jelentőségű a békés nemzetközi együttműködés szempontjából. Az európai biztonsági és együttműködési konferenciának a közeljövőben való megnyitása és sikeres lefolyása — hasonlóképpen egybehangzó nézet szerint — lényeges hozzájárulás lesz ahhoz, hogy szavatolják az európai békés fejlődést. A beszélgetés tárgyilagos és őszinte légkörben zajlott le. Erich Honecker csütörtök délután, NDK-beli tartózkodásuk záróakkordjaképpen közös beszélgetésen fogadta Herbert Wehnert, az SPD és Wolfgang Mischnicket, az FDP bundestagbeli frakciójának vezetőjét. Az Aktuelle Kamera, az NDK televíziójának hírszolgálata csütörtök este Erich Honecker, Herbert Wehner és Wolfgang Mischnick találkozásáról, továbbá a két NSZK-beli vezető politikus NDK- beli látogatásáról riportfilmben is beszámolt. A filmet fél órával később az NSZK televíziójának egyes számú programja is levetítette. (MTI) Két- és többoldalú megbeszélések a bécsi konzultáción A bécsi haderőcsökkentési konzultáció részvevői — informatív jellegű megbeszélések keretében — folytatják a napirend kidolgozását. A megbeszélések hasznosak, a légkör konstruktív — állapították meg csütörtökön a konferenciához közelálló körökben. A problémákat a részvevők körének meghatározása során jól bevált két- és többoldalú tanácskozásokon vitatják meg. Időközönként pedig a munkakoktélok szolgáltatnak alkalmat arra, hogy a delegációk kötetlen formában folytassák eszmecseréiket. Ezen a héten az angol küldöttség rendezett fogadást, amelyen mind a 19 delegáció megjelent. Erre a hétre újabb plenáris ülést terveztek. A legfrissebb értesülések szerint azonban erre az ülésre nem kerül sor, és a küldöttségek az elkövetkező napokban is két- és többoldalú eszmecserékkel folytatják a munkát. Új elnök az Ír Köztársaságban A szerdai elnökválasztásokat követően csütörtökön az Ír Köztársaságban megkezdődött a szavazatok összeszámlálása. Hivatalos adatok szerint a mintegy kétmillió választásra jogosultnak csupán 55 százaléka járult az urnák elé, hogy megválassza a köztársaság új elnökét a 90 esztendős Eamon de Valera helyére. A csütörtök este nyilvánosságra hozott hivatalos eredmény szerint az elnökválasztás győztese Erskine Hamilton Childers, a Fianna Fail elnevezésű párt jelöltje lett. Az angol származású, protestáns elnökjelölt 636 162 szavazatot kapott. Ellenfelére, Tom O'Higginsre, a kormánykoalíció jelöltjére 587 577-en szavaztak. Childers személyében első ízben lesz protestáns elnöke a túlnyomóan katolikus lakosságú Ír Köztársaságnak. (MTI) Szerdán, hat év óta először községtanácsi választások kezdődtek Észak-Írországban. A becslések szerint a választásra jogosultak 60—70 százaléka járult az urnákhoz. Csütörtökre virradó éjjel a brit hadsereg páncélos járművei szállították az egyes tartományi községek urnáit a városokba, ahol megkezdődött a szavazatok összeszámlálása. (UPI) 1973. JÚNIUS 1. CSEHSZLOVÁKIA — NSZK Az európai enyhülés újabb okmánya A csehszlovák—nyugatnémet államközi szerződés szövegének kidolgozásával elhárult az utolsó akadály is a két ország viszonyának normalizálása útjából. A felek ismételt csehszlovák kezdeményezésre 1970. október 13-tól kezdve összesen hat úgynevezett puhatolózó megbeszélést és két hivatalos tárgyalást tartottak, ám ha figyelembe vesszük, hogy Csehszlovákia először már 1958-ban javasolta a politikai érintkezés megkezdését a vitás kérdések tisztázása és a diplomáciai kapcsolatok felvétele céljából, méltán beszélhetünk másfél évtizedes kitartó erőfeszítés sikeréről. Prágában a végső megállapodást úgy tekintik, mint a szocialista országok egybehangolt békepolitikájának, az európai feszültség enyhítésére és az együttműködési légkör kialakítására irányuló következetes törekvéseinek eredményét. Egyúttal az előrelépés fontos feltételeként kellőképpen értékelik a jelenlegi bonni kormány realista külpolitikai vonalvezetését, azt a tényt hogy Brandt kancellár az első nyugatnémet kormányfőként tanúsított készséget a Prága—Bonn párbeszéd megkezdésére, az ésszerű kompromisszum felkutatására. A csehszlovák diplomácia egyik alapvető célja teljesült a hírhedt müncheni diktátumnak, a második világháború eme utolsó maradványának felszámolásával, s ez most lehetővé teszi az NSZK és a szocialista országok közötti kapcsolatok rendezési folyamatának lezárását. Csehszlovákia mindazonáltal az államközi szerződés megkötésében csak egyik eszközét látja az általános enyhüléshez való hozzájárulásának. A nemzetközi színtéren más államok vonatkozásában is számos kezdeményező lépést tett, s a rendkívül kedvező visszhang egyértelműen bizonyítja: a megváltozott légkörben viszszaszorultak azok az erők, amelyek néhány éve még terveket szőttek az ország teljes külpolitikai elszigetelésére. A belső viszonyok rendeződése, a gyors gazdasági fellendülés, valamint a szocialista közösségben elfoglalt helyének megszilárdulása Csehszlovákiát széles körben keresett politikai és kereskedelmi-gazdasági partnerré avatták. Erre mutatnak a legutóbbi néhány hónapban megkötött diplomáciai, konzuláris, műszaki-tudományos, kulturális és vagyonjogi megállapodások, valamint a csehszlovák diplomácia vezető képviselőinek nyugat-európai vagy tengerentúli tárgyalásai, a hivatalos prágai látogatások. Mindenesetre sokatmondó adat, hogy Csehszlovákia, amely 1968- ban 83 országgal, jelenleg már 95 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, s ez a szám hamarosan százra emelkedik. Megnövekedett nemzetközi tekintélyének és fokozott lehetőségeinek kihasználásával Csehszlovákia az eddiginél lényegesen aktívabb külpolitikát kíván folytatni. Erre— mint Chnoupek külügyminiszter hangsúlyozta — módot nyújtanak a csehszlovák diplomácia progresszív és demokratikus hagyományai, az antifasiszta koalícióban és az általános biztonságért vívott harcban betöltött szerepe, gazdag európai, latin-amerikai és közel-keleti tapasztalatai. Ebben a tekintetben Csehszlovákia küldetést teljesíthet az egész szocialista közösség érdekében. Prága, 1973. május 31. Flesch István ORVOS TANÁCSKOZÁS Megkülönböztetett figyelemmel Ma reggeltől háromnapos nemzetközi tanácskozás színhelye a Magyar Tudományos Akadémia várbeli kongresszusi terme. A Societas Internationalis Medicinae Generális, az Általános Orvosok Nemzetközi Egyesülete ez évi kongresszusát Budapesten rendezi. A szövetség elnökségének választása nem véletlenül esett ezúttal a magyar fővárosra, mert ezzel is elismerését kívánta kifejezni általános orvosaink kiemelkedő tevékenységéért. Kinek ne esne jól a nemzetközi elismerés? A mi általános — vagyis belföldi elnevezésük szerint körzeti orvosaink örömmel vállalták a házigazdaságot, a nemzetközi egyesület legfőbb tudományos fórumára érkezett több száz külföldi vendég fogadását, s alaposan felkészültek a szakmai eszmecserére. Az olvasók aligha a szakkérdésekre kíváncsiak, hiszen az előadások címei még a latinul tudók számára sem mondanak sokat, hacsak nem praktizáló orvosok. Különösebb szakértelem nélkül is feltűnhet azonban, hogy a kongresszus referátumai két fő téma köré csoportosíthatók. Az egyik a betegségek korai felismerése, a másik pedig az idős korúak gondozása és kezelése az általános orvosi gyakorlatban. A magyar egészségügy mindkét témakörben figyelemre méltó tapasztalatokkal szolgálhat a nemzetközi tapasztalatcsere fórumán. Mégpedig azért, mert bár az orvostudománynak a kutatásban és a mindennapos gyakorlatban is egyaránt a megelőzés a legfontosabb célja, ehhez azonban nem mindenütt vannak meg az intézményes előfeltételek. Elsősorban nem is azokra az országokra gondolunk, amelyekre az egészségügyi ellátás kezdetlegessége a jellemző. Nyilvánvaló, hogy ott mindenekelőtt több orvosra és a lakosság zömére kiterjedő alapellátás megszervezésére, biztosítására van szükség. A fejlettebb országok többségében ez már jó ideje megvan, ha különböző formákban is, az általános orvosokat azonban mindinkább az a veszély fenyegeti, hogy úgynevezett egészségügyi diszpécserekké válnak, akik főleg csak osztályozzák és továbbítják a megfelelő gyógyintézetbe a biztosított betegeket. Igazán kedvező lehetőségek a betegségek korai felismerésére, tehát hatásosabb gyógyítására, s ugyanígy a folyamatos gondozásra a szocialista egészségügy keretei között adódnak. Nálunk az egész lakosság számára egységesen területi elv szerint biztosított egészségügyi alapellátás, magyarul az orvosi körzet a megelőző-gyógyító munka jól bevált formája. Körzeti orvosainkat nem fenyegeti a diszpécserség veszélye, minthogy alkalmuk van alaposabban megismerni betegeiket, ők az elsők, akikhez panaszaikkal fordulhatnak, és ha szakvizsgálat elvégzése szükséges, annak alapján folytatják a kezelést vagy a gondozást. A körzeti orvosi rendszer fokozatosan fejlődik a háziorvosi rendszer felé, az egyes körzetek mindinkább csökkentett létszáma lehetővé teszi, hogy a doktor a beteget saját környezetében, szokásainak és életvitelének ismeretében, nemcsak a rendelőben ráeső néhány perc alatt tanulmányozhassa, gyógyíthassa. És már nem is csupán általános orvosként, hanem belgyógyászként is, minthogy a körzeteik mind nagyobb hányadában szakorvosok dolgoznak. Akadnak persze körzetek, ahol ez még csak a jövő, de az országos egészségügyi alapellátás mindenütt ebbe az irányba fejlődik. Ezért fogadják megkülönböztetett figyelemmel az orvoskongresszus külföldi részvevői a magyar referátumokat, s ugyanígy a többi szocialista országból érkezettek beszámolóit is. Árkus József JÁTSZÓTEREK Üdítő látvány a városi házrengetegben egy-egy oázis jellegű játszótér. Mostanában azonban nemcsak az önfeledten játszadozó gyerekek késztetik az embert pillanatnyi megállásra. Akarva-akaratlanul észre kell vennie, hogy a kicsiny tereken mind több az ügyes, tetszetős formájú és praktikus játszóalkalmatosság, és hogy ha lassan is, de szaporodnak a kapukkal is felszerelt, kerítéssel körülvett, kedvelt kispályák. Nem is olyan régen néhány sivár és poros térséget — ahol egykét padon kívül esetleg egy hinta vagy apró homokozó volt csupán — is játszótérnek neveztek. Manapság viszont a gyerekek számára már egészen természetes, hogy néhány,parkban játékkölcsönző is működik, vagy hogy pingpongasztaloknál ütögethetnek, esetleg minikosárpályán játszhatnak. A felnőttek számára pedig külön is örvendetes, hogy mind több a fizikai képességeket, a mozgáskultúrát is fejlesztő, jól felszerelt játszókért, sőt a különböző korcsoportok érdeklődési körét is figyelembe vevő parkok is létesülnek már. A Dagály utcában például ügyessé, a Városmajorban sport jellegű létesítményeket, a Benczúr utcában pedig speciális, úgynevezett kismamaparkot hoztak létre a Fővárosi Kertészeti Vállalat szakemberei. Az említett játszóterek létrehozása azonban nem olcsó mulatság, másfél-két millió forintba is belekerül egy-egy ilyen létesítmény. Az összeg nagysága is sejteti, hogy miért nem az igényeknek megfelelő ütemben és mennyiségben építenek újabbakat. Több tömegszervezet (pontosan egy évvel ezelőtt) felhívással fordult a társadalom minden rétegéhez, hogy munkával, felajánlásokkal járuljanak hozzá a játszótérépítési akcióhoz. A felhívásnak várakozáson felüli visszhangja támadt. Több csepeli szocialista brigád például kommunista műszakot tartott, s keresetüket ajánlották fel a nemes cél megvalósítására. Újpesten sportjátszótér építéséhez kezdtek hasonló erőforrásból, a XIII. kerületi Gyöngyösi útnál több mint egymillió forintos költséggel építenek pihenő- és játszóteret az Elektromos Művek és a munkásőrség társadalmi munkásainak segítségével. Hosszan lehetne sorolni a különböző kerületekben folyó kezdeményezések már eddig is számottevő eredményeit, de az említett példák is mutatják az ötlet népszerűségét. Az új játszótereken azonban hamar tönkremennek a játékeszközök. Legtöbbször nem is a gyerekek okoznak kárt az értékes berendezésekben, hiszen ők, a hivatalos szóhasználattal élve, rendeltetésszerűen használják a különböző játékszereket. Gyakran a kísérők, az esetleg unatkozó vagy duhajkodó felnőttek rongálják meg ezeket. Tavaly például csak a fővárosban hárommillió forintos kár keletkezett nemtörődömségből, gondatlanságból, hanyagságból: két, mindennel felszerelt játszótér ára ment veszendőbe. Éppen ezért nemcsak az új parkok, játszó- és pihenőligetek létrehozására kell összefogni. Legalább ennyire fontos, hogy a meglevő értékeket is megőrizzük. Ezt kívánja ugyanis a gyerekek érdeke. Szabó Ferenc