Népszabadság, 1973. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-01 / 204. szám
2 A VDK kormánya a szocialista országokból érkező segítség hatékony felhasználásáról A VDK Minisztertanácsa legutóbbi ülésén meghallgatta és jóváhagyta Pham Van Dong miniszterelnök és Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyettes jelentését a VDK párt- és kormányküldöttségének a közelmúltban a Szovjetunióban, Kínában, Mongóliában, Koreában, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában tett látogatások eredményeiről. A VDK Minisztertanácsa szívből jövő őszinte köszönetet mondott a meglátogatott szocialista országok pártjainak, kormányainak és népeinek azért az értékes segítségért és támogatásért, amelyet a vietnami népnek az Egyesült Államok ellen vívott nemzeti ellenállási háborúban, a szocializmus észak-vietnami építésében nyújtottak és nyújtanak. A minisztertanács konkrét intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy hatékonyabban használják fel az érkező segítséget és a gazdasági együttműködésből adódó lehetőségeket, s ezáltal is fokozzák a szocializmus építésének ütemét, növeljék a VDK erejét az élet minden területén. (VNA) Új szakaszban a japán diplomácia A külügyminisztérium 1973-as „Kék könyve" A japán külügyminisztérium pénteken hozta nyilvánosságra 1973. évi diplomáciai „Kék könyvét”, amely 1972 áprilisától 1973 márciusáig tekinti át a japán diplomáciai tevékenységet és a nemzetközi fejleményeket. A „Kék könyv” méltatja az elmúlt évben tapasztalt, világot átfogó enyhülési folyamatot, s „reális japán diplomáciát” sürget. Rámutat: „A japán diplomácia új szakaszba lépett, miután megoldott két fontos problémát. Okinawa ismét Japán fennhatósága alá került, s Japán és a Kínai Népköztársaság között diplomáciai kapcsolatok jöttek létre”. Japánnak — hangoztatja a „Kék könyv” — diplomáciai tevékenységében elsőrendű fontosságot kell tulajdonítania az ázsiai országokkal, így Kínával fenntartott kapcsolatainak. Japánnak ebben az összefüggésben „óvatosan és fokozatosan” elő kell segítenie a kapcsolatfelvételt a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, „miközben tovább folytatja az együttműködést Dél-Koreával”. A „Kék könyv” a japán—amerikai kapcsolatokról szólva leszögezi, hogy Japán „az Egyesült Államokhoz fűződő legszorosabb, legbarátibb kapcsolatainak fenntartása alapján” fogja kifejteni diplomáciai tevékenységét, s azt állítja, hogy ebben a vonatkozásban a japán—amerikai „biztonsági” szerződés „elengedhetetlen Japán békéjének és stabilitásának megőrzéséhez”. A külpolitikai beszámoló megállapítja azt is, hogy Japán és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak fejlesztése hozzá fog járulni az egész világ, de különösen Ázsia békéjéhez és stabilitásához. Ugyanakkor utal Japánnak arra a szándékára, hogy változatlanul folytatni kívánja a területi kérdésekben a vitát. (Kyodo) Befejeződött a bizonyítási eljárás a Jakir—Kraszin-perben A Jakir—Kraszin-ügyet tárgyaló moszkvai bíróságon pénteken a bűnösséget alátámasztó okmányok ismertetésével, valamint a tárgyi bizonyítékok felmutatássával befejeződött a bizonyítási eljárás. Ismertették a többi között az azokról a titkos rejtekhelyekről készített nyomozati jegyzőkönyvet, amelyekben a vádlottak a felforgató szovjetellenes irodalmat tartották. Megtartotta vádbeszédét az államügyész. Többek között kijelentette: — Azok a rágalmak, amelyeket Jakir és Kraszin terjesztett a Szovjetunió életéről, külföldről indultak ki, onnan szították ezeket. Jakirt és Kraszint felhasználták a Szovjetunió ellen irányuló propaganda céljaira. — A vádlottak cselekedeteinek a szovjet társadalmi és államrend gyengítése volt a célja — mondotta az államügyész. A koholmányokhoz, amelyeket Jakir és Kraszin terjesztett, az „Amerika hangja”, a „Szabadság” és más ellenséges rádióadók, valamint a külföldi szovjetellenes központok kiadványai szolgáltatták az alapanyagot. Az államügyész hangsúlyozta, hogy Jakirt és Kraszint nem nézeteik és meggyőződésük, hanem a szovjet törvények megsértése miatt vonják felelősségre. Hozzáfűzte: " A felelősségre vonást megelőzően a társadalmi és állami szervek, valamint egyes személyek minden lehetőt elkövettek, hogy befolyást gyakoroljanak rájuk. Ismételten figyelmeztették őket cselekedeteik törvényellenességére. A vád képviselője főbüntetésként három-három évi szabadságvesztés, mellékbüntetésként pedig ugyancsak három-három évi száműzetés kiszabását kérte Pjotr Jakirra és Viktor Kraszinra. Az ügyész közölte, hogy figyelembe vette a vádlottak őszinte beismerését, a bűncselekmény feltárásában való aktív közreműködésüket és azt az ígéretüket, hogy a jövőben nem sértik meg a szovjet törvényeket. A védők elismerték, hogy a bűncselekmények elkövetése a tárgyaláson bebizonyítást nyert és hogy jogi minősítésük helytálló. Ennek ellenére a védelem a bíróságtól enyhébb ítéletet kért. Jakir és Kraszin az utolsó szó jogán elismerte bűnösségét és megbánta tettét. Mindketten enyhe ítéletet kértek. A bíróság tanácskozásra ült össze. Szombatra várják az ítéletet. Mint ismeretes, Jakirt és Kraszint azzal a váddal állították bíróság elé, hogy felforgató propagandát fejtett ki, és rágalmazó koholmányokat terjesztettek külföldi szovjetellenes szervezetekkel, köztük az úgynevezett Népi Munkaszövetséggel együtt. (TASZSZ) 1973. szeptember 1., szombat NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány torban Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártjának első titkára hazaérkezett Hanoiba. Le Duan a VDK párt- és kormányküldöttségének élén baráti látogatást tett a Szovjetunióban, majd az SZKP Központi Bizottságának vendégeként szabadságát is ott töltötte. Hazatérőben két napot Pekingben időzött, ahol fogadta őt Csou En-laj kormányfő és a kínai fővárosban találkozott Norodom Szihanukkal, a kambodzsai nemzeti egységfront elnökével is. (MTI) A kölcsönös megértés légkörében Tokióban befejeződtek a szovjet—japán gazdasági együttműködési bizottság vezetőinek tárgyalásai. A közzétett dokumentum szerint hasznos véleménycserét folytattak a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. (TASZSZ) Csi Peng-fej kínai külügyminiszter fogadta a Pekingben tartózkodó pakisztáni hadügyi és külügyi államminisztert. (Új-Kína) NDK—osztrák kereskedelmi és fizetési megállapodást írtak alá Berlinben. Eszerint a két ország közötti fizetési forgalom január elsejétől schillingben vagy egy más, szabadon átváltható valutában bonyolódik majd le. (ADN) Pompidou programja Kínában Mint párizsi tudósítónk, Fábián Ferenc jelenti, a francia fővárosban pénteken részleteket közöltek Pompidou köztársasági elnök küszöbönálló és már korábban bejelentett hivatalos látogatásáról Kínában. Pompidou eszerint szeptember 11-én utazik Pekingbe. Programján a kínai vezetőkkel folytatandó három tárgyalás, továbbá 14-én egy sajtóértekezlet, valamint két vidéki út szerepel. Az elnök szeptember 17-én indul vissza Párizsba és előreláthatólag másnap Párizsban is sajtóértekezletet tart. Leszerelési bizottság Véget ért a nyári ülésszak Véget ért Genfben a leszerelési bizottság nyári ülésszaka. A záróülésen felszólalt Alekszej Roscsin, a Szovjetunió képviselője. A szovjet nagykövet korunk egyik legfontosabb feladatának nevezte a fegyverzet korlátozása és a leszerelés területén elért megállapodások megerősítését. A leszerelési bizottság a záróülésen elfogadta az 1973. évi munkabeszámolót, amelyet az ENSZ- közgyűlés 23. ülésszaka elé terjesztenek. (TASZSZ) Fejszál-interjú az NBC amerikai televíziónak Szaúd-Arábiát aggasztja Washington merev közel-keleti politikája Fejszál Szaúd-Arábia uralkodója csütörtökön interjút adott az NBC amerikai televíziónak. A király „súlyos aggályait” fejezte ki az Egyesült Államok Izraelbarát és arabellenes politikája miatt. Az NBC az interjú bevezetőjeként hangsúlyozta: a növekvő energiahiánnyal küszködő USA egyre nagyobb mértékben szorul rá az arab olajra. Izrael fő támogatójaként mindinkább megnehezül kőolajszükségletének kielégítése még az olyan „hagyományos arab barátjánál” is, mint Szaúd- Arábia. Az NBC rámutatott, hogy Fejszál Washington közel-keleti „kulcsfigurája”, mivel Szaúd- Arábia a Közel-Kelet legnagyobb olajtermelőjeként jelenleg napi 9 millió barrell kőolajat hoz felszínre, s lehetősége van ennek a mennyiségnek viszonylag gyors megkétszerezésére. Az USA ezt szorgalmazza, hogy fedezhesse a 70-es években fokozódó energiaéhségét. — Súlyosan aggaszt bennünket — jelentette ki Fejszál király —, hogy Washington nem változtat közel-keleti politikáján és továbbra is a cionizmus mellett száll síkra. Ha az Egyesült Államok kitart eddigi politikája mellett, attól tartunk, hogy megromlanak kapcsolataink amerikai barátainkkal. Egyre inkább tarthatatlan helyzetbe kerülünk ugyanis az izraeli agresszió sújtotta arab országokkal szemben. Nem kívánjuk ugyan korlátozni az USA-ba irányuló kőolajexportunkat, de Tel Aviv fenntartás nélküli amerikai támogatása rendkívül nehézzé teszi számunkra, hogy folytassuk az amerikai olajszükségletek kielégítését és fenntartsuk barátságunkat az Egyesült Államokkal — hangoztatta Fejszál. (MTI) Csou En-laj kongresszusi beszámolója szerint A KKP-ban „nem ért véget a két vonal harca" Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Pekingben pénteken közzétették a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Csou En-laj által a KKP X. kongresszusán felolvasott beszámolóját, amely három részre tagozódik: az első a IX. kongresszuson meghatározott vonal végrehajtásával, a második Lin Piao csoportjának felszámolásával, a harmadik a jelenlegi helyzettel és feladatokkal foglalkozik. A referátum általában a közelmúlt időszak irányvonalát erősíti meg, szovjetellenes kirohanásai azonban a szokottnál is hevesebbek. A beszámoló azt a kényes feladatot tűzte maga elé, hogy igazolja a IX. kongresszust, amelyen a központi bizottság beszámolóját Lin Piao tartotta, és ugyanakkor ítélje el a volt honvédelmi minisztert. Ezt úgy oldotta meg, hogy leszögezte: a IX. kongreszszus beszámolóját Lin Piao Mao Cetung személyes irányításával készítette el; a végül nyilvánossága került szöveget Lin Piao csak „vonakodva” olvasta fel. A kongresszus után — hangzik Csou En-laj beszámolójában — Lin Piao, a figyelmeztetések ellenére, folytatta a szabotázst, és noha Mao elnök ,,erőfeszítéseket tett megmentésére” végül is összeesküvést szervezett Mao meggyilkolására. Új elemet jelent Csou En-laj beszámolójában az a megállapítás amely szerint Lin Piao elhajlása a IX. kongresszuson az volt, hogy véget akart vetni a politikai harcnak, annak, hogy „a forradalmat a proletárdiktatúrában is folytassák”. Liu Piao, úgymond, a termelés növelésére kívánt koncentrálni, és ezzel a „kulturális forradalomban” megdöntött Liu Saocsi politikáját kívánta feléleszteni. Ily módon a jelentés a kínai politikában „szélsőbalról” felemelkedett Lin Piaót és Csen Po-tót „szélsőjobboldalinak” bélyegzi, és ezzel mind a „kulturális forradalomban” feltűnt és posztjukat azóta is megtartott vezetőket, mind pedig az új erőre kapott régi gárda tagjait úgy jellemzi, mint a „forradalom folytatásának” egyöntetű híveit. A Lin Piao-ügyről szóló beszámoló másik jellemzője, hogy — mindenfajta bizonyíték nélkül — úgy próbálja beállítani, mintha a szovjetellenes magatartásáról közismert Lin Piao (aki egyébként az 1969-es határincidensek idején honvédelmi miniszter volt) a Szovjetunió érdekeit szolgálta, sőt „szuperkém” lett volna. A központi bizottság kongreszszusi beszámolójának egyik legfigyelemreméltóbb része azonban az a figyelmeztetés, hogy ezzel „a két vonal harca a párton belül nem ért véget”, ilyen harcokra még „tízszer-hússzor” sor fog kerülni és „új Lin Piaók fognak feltűnni”. A beszámoló szerint minden párttagnak fel kell készülnie az elkövetkező évek ilyen harcaira. A jelenlegi helyzetről és feladatokról szóló, legterjedelmesebb fejezet a Pekingben kialakított, mindent a szovjetellenességnek alárendelő külpolitikai irányvonal részletes és a szokottnál is élesebben vádaskodókifejtését adja. A fejezet belpolitikai részében Csou, az eddigi gyakorlat megerősítése mellett, a tervezés és az összehangolás megjavítására szólított fel, hangsúlyozta a párt vezető szerepét minden téren és bejelentette, hogy hamarosan összehívják az országos népi gyűlést, amelynek feladata nyilvánvalóan az lesz, hogy a pártvezetés helyzetének rendezése után az állami vezetésben is „rendet teremtsen”. A kongresszus nemzetközi visszhangja A világsajtót változatlanul foglalkoztatja a KKP kongresszusa. A bécsi Volksstimme megállapítja, hogy a pekingi kongresszus körüli titokzatosság a kínai vezetőség mélységes elszigeteltségéről tanúskodik. A japán Jomiuri a következőket írja: „Ez a lehető legkülönösebb kongresszus volt. A pártkongresszusok előtt rendszerint összehívják a központi bizottság plénumát, amelyen meghatározzák a kongresszus napirendjét. Ez alkalommal a kongresszusról Pekingben csupán a befejezés után adtak hírt.” A lap szerint a kongresszusnak ez a szokatlan jellege arra vall, hogy a nyolc éve tartó megrázkódtatások hullámai nem ültek el Kínában. A londoni Times így ír: „Úgy tűnik, hogy azoknak a kényes problémáknak a zömét, amelyekkel a KKP jelenleg küszködik, nem emlegették. A központi bizottságban továbbra is fennállnak a régi szakadások, még a Lin Piao vezette frakció kizárása után is. Az APN kommentátora a KKP kongresszusát elemezve rámutat: az úgynevezett „pragmatikusok” és a „baloldaliak” vetélkedéséről van szó. A pragmatikusok vezetője, Csou En-laj, az államtanács elnöke; a baloldaliaké: Csiang Csing (Mao felesége), Csang Csun-csiao, Jao Ven-jüan és a „kulturális forradalom” más szervezői. A kínai hadsereg, amelyet a tisztogatások során Lin Piao marsall és a katonai vezetők csoportjának a politikai színtérről való eltávolításával „lefejeztek”, egyelőre — a jelek szerint — nem vesz részt a hatalomért folyó harc versenyében, bár a két vetélkedő fél mindegyike igyekszik a maga oldalára állítani. Mao Cetung álláspontja — mint a hírmagyarázó megállapítja — tisztázatlan. Bár Mao közelebb áll a „baloldaliakhoz”, minden jel szerint nem szánja rá magát arra, hogy „megrontsa a kapcsolatait” Csouval, és annak az államapparátus tisztségviselőiből alakult csoportjával. Azonkívül Mao magatartását mindig a kivárás és a párton belüli csoportok egymással való összeugrasztása jellemezte. Jelszava, hogy „a hegyen kell ülni és nézni a tigrisek harcát a völgyben”, a maoista vezetés belpolitikájának sarkkövévé vált, különösen a súlyos nehézségek időszakában. Az utóbbi hetekben kialakult helyzet, a külföldi hírügynökségek Kínából küldött jelentései azonban arra engednek következtetni, hogy a Csou En-laj-csoport állásainak bizonyos megerősödése esetleg kompromisszum eredménye, így, miután ez év nyarán nagy szenzációt keltve visszatért a politikai porondra Teng Hsziaoping, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a pekingi „hatalom folyosóin” nemrégiben feltűnt az államtanács egykori két elnökhelyettese: Tan Csen-lin és Ulanfu, akiket a „kulturális forradalom” kezdetén távolítottak el tisztségükből. Mint a hírmagyarázó írja, Csou En-laj mostanában minden bizonnyal visszahelyezett több más régebben eltávolított személyiséget az államapparátus különböző tisztségeibe. Természetesen a „baloldali” csoportosulás vezetői sem ülnek ölbe tett kézzel, és bár az Új Kína hírügynökség a kongresszusról szóló tájékoztató közleményét azokkal a szavakkal fejezi be, hogy „a KKP kongresszusa az egység, a győzelem és az erő kongresszusa volt”, aligha oldotta meg azokat a komoly problémákat és ellentmondásokat, amelyek a jelenlegi pekingi vezetőséget és az egész kínai társadalmat bomlasztják. Mint az APN hangsúlyozza, feltétlenül idő kell ahhoz, hogy értékelni lehessen a KKP X. kongresszusának határozatait. De már most meggyőződéssel ki lehet jelenteni, hogy aligha várható komolyabb változás a pekingi vezetőség kül- és belpolitikájának fő irányvonalában.