Népszabadság, 1973. szeptember (31. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

2 A VDK kormánya a szocialista országokból érkező segítség hatékony felhasználásáról A VDK Minisztertanácsa leg­utóbbi ülésén meghallgatta és jó­váhagyta Pham Van Dong mi­niszterelnök és Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyettes jelenté­sét a VDK párt- és kormánykül­döttségének a közelmúltban a Szovjetunióban, Kínában, Mongó­liában, Koreában, Magyarorszá­gon, Lengyelországban, Romániá­ban és Bulgáriában tett látogatá­sok eredményeiről. A VDK Minisztertanácsa szív­ből jövő őszinte köszönetet mon­dott a meglátogatott szocialista országok pártjainak, kormányai­nak és népeinek azért az értékes segítségért és támogatásért, ame­lyet a vietnami népnek az Egye­sült Államok ellen vívott nemzeti ellenállási háborúban, a szocializ­mus észak-vietnami építésében nyújtottak és nyújtanak. A minisztertanács konkrét in­tézkedéseket hozott annak érde­kében, hogy hatékonyabban hasz­nálják fel az érkező segítséget és a gazdasági együttműködésből adó­dó lehetőségeket, s ezáltal is fo­kozzák a szocializmus építésének ütemét, növeljék a VDK erejét az élet minden területén. (VNA) Új szakaszban a japán diplomácia A külügyminisztérium 1973-as „Kék könyve" A japán külügyminisztérium pénteken hozta nyilvánosságra 1973. évi diplomáciai „Kék köny­vét”, amely 1972 áprilisától 1973 márciusáig tekinti át a japán diplomáciai tevékenységet és a nemzetközi fejleményeket. A „Kék könyv” méltatja az el­múlt évben tapasztalt, világot át­fogó enyhülési folyamatot, s „reá­lis japán diplomáciát” sürget. Rámutat: „A japán diplomácia új szakaszba lépett, miután meg­oldott két fontos problémát. Oki­­nawa ismét Japán fennhatósága alá került, s Japán és a Kínai Népköztársaság között diplomá­ciai kapcsolatok jöttek létre”. Japánnak — hangoztatja a „Kék könyv” — diplomáciai tevékeny­ségében elsőrendű fontosságot kell tulajdonítania az ázsiai or­szágokkal, így Kínával fenntar­tott kapcsolatainak. Japánnak eb­ben az összefüggésben „óvatosan és fokozatosan” elő kell segítenie a kapcsolatfelvételt a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, „miközben tovább folytatja az együttműködést Dél-Koreával”. A „Kék könyv” a japán—ame­rikai kapcsolatokról szólva leszö­gezi, hogy Japán „az Egyesült Ál­lamokhoz fűződő legszorosabb, legbarátibb kapcsolatainak fenn­tartása alapján” fogja kifejteni diplomáciai tevékenységét, s azt állítja, hogy ebben a vonatkozás­ban a japán—amerikai „biztonsá­gi” szerződés „elengedhetetlen Ja­pán békéjének és stabilitásának megőrzéséhez”. A külpolitikai beszámoló meg­állapítja azt is, hogy Japán és a Szovjetunió baráti kapcsolatai­nak fejlesztése hozzá fog járulni az egész világ, de különösen Ázsia békéjéhez és stabilitásához. Ugyanakkor utal Japánnak arra a szándékára, hogy változatlanul folytatni kívánja a területi kérdé­sekben a vitát. (Kyodo) Befejeződött a bizonyítási eljárás a Jakir—Kraszin-perben A Jakir—Kraszin-ügyet tár­gyaló moszkvai bíróságon pénte­ken a bűnösséget alátámasztó ok­mányok ismertetésével, valamint a tárgyi bizonyítékok felmutatás­­sával befejeződött a bizonyítási eljárás. Ismertették a többi között az azokról a titkos rejtekhelyekről készített nyomozati jegyzőköny­vet, amelyekben a vádlottak a felforgató szovjetellenes irodal­mat tartották. Megtartotta vádbeszédét az ál­lamügyész. Többek között kijelen­tette: — Azok a rágalmak, ame­lyeket Jakir és Kraszin terjesztett a Szovjetunió életéről, külföldről indultak ki, onnan szították eze­ket. Jakirt és Kraszint felhasz­nálták a Szovjetunió ellen irá­nyuló propaganda céljaira. — A vádlottak cselekedeteinek a szovjet társadalmi és államrend gyengítése volt a célja — mondot­ta az államügyész.­­ A koholmá­nyokhoz, amelyeket Jakir és Kra­szin terjesztett, az „Amerika hangja”, a „Szabadság” és más ellenséges rádióadók, valamint a külföldi szovjetellenes központok kiadványai szolgáltatták az alap­anyagot. Az államügyész hangsúlyozta, hogy Jakirt és Kraszint nem né­zeteik és meggyőződésük, hanem a szovjet törvények megsértése miatt vonják felelősségre. Hozzá­fűzte: " A felelősségre vonást megelőzően a társadalmi és álla­mi szervek, valamint egyes sze­mélyek minden lehetőt elkövettek, hogy befolyást gyakoroljanak rá­juk. Ismételten figyelmeztették őket cselekedeteik törvényellenes­ségére. A vád képviselője főbüntetés­ként három-három évi szabad­ságvesztés, mellékbüntetésként pedig ugyancsak három-három évi száműzetés kiszabását kérte Pjotr Jakirra és Viktor Kraszinra. Az ügyész közölte, hogy figye­lembe vette a vádlottak őszinte beismerését, a bűncselekmény fel­tárásában való aktív közreműkö­désüket és azt az ígéretüket, hogy a jövőben nem sértik meg a szov­jet törvényeket. A védők elismerték, hogy a bűn­­cselekmények elkövetése a tár­gyaláson bebizonyítást nyert és hogy jogi minősítésük helytálló. Ennek ellenére a védelem a bíró­ságtól enyhébb ítéletet kért. Jakir és Kraszin az utolsó szó jogán elismerte bűnösségét és megbánta tettét. Mindketten eny­he ítéletet kértek. A bíróság tanácskozásra ült össze. Szombatra várják az íté­letet. Mint ismeretes, Jakirt és Kra­szint azzal a váddal állították bí­róság elé, hogy felforgató propa­gandát fejtett ki, és rágalmazó ko­holmányokat terjesztettek külföl­di szovjetellenes szervezetekkel, köztük az úgynevezett Népi Mun­kaszövetséggel együtt. (TASZSZ) 1973. szeptember 1., szombat NÉPSZABADSÁG KÜLFÖLDI ESEMÉNYEK — néhány torban Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártjának első titkára hazaérke­zett Hanoiba. Le Duan a VDK párt- és kormányküldöttségének élén baráti látogatást tett a Szovjetunióban, majd az SZKP Központi Bizottságának vendége­ként szabadságát is ott töltötte. Hazatérőben két napot Peking­­ben időzött, ahol fogadta őt Csou En-laj kormányfő és a kínai fő­városban találkozott Norodom Szih­anukkal, a kambodzsai nem­zeti egységfront elnökével is. (MTI) A kölcsönös megértés légköré­ben Tokióban befejeződtek a szovjet—japán gazdasági együtt­működési bizottság vezetőinek tárgyalásai. A közzétett doku­mentum szerint hasznos véle­ménycserét folytattak a gazda­sági kapcsolatok fejlesztéséről. (TASZSZ) Csi Peng-fej kínai külügymi­niszter fogadta a Pekingben tar­tózkodó pakisztáni hadügyi és külügyi államminisztert. (Új-Kí­­na) NDK—osztrák kereskedelmi és fizetési megállapodást írtak alá Berlinben. Eszerint a két ország közötti fizetési forgalom január elsejétől schillingben vagy egy más, szabadon átváltható valutá­ban bonyolódik majd le. (ADN) Pompidou programja Kínában Mint párizsi tudósítónk, Fábián Ferenc jelenti, a francia főváros­ban pénteken részleteket közöl­tek Pompidou köztársasági elnök küszöbönálló és már korábban bejelentett hivatalos látogatásáról Kínában. Pompidou eszerint szep­tember 11-én utazik Pekingbe. Programján a kínai vezetőkkel folytatandó három tárgyalás, to­vábbá 14-én egy sajtóértekezlet, valamint két vidéki út szerepel. Az elnök szeptember 17-én indul vissza Párizsba és előrelátható­lag másnap Párizsban is sajtóér­tekezletet tart. Leszerelési bizottság Véget ért a nyári ülésszak Véget ért Genfben a leszerelési bizottság nyári ülésszaka. A zá­róülésen felszólalt Alekszej Ros­­csin, a Szovjetunió képviselője. A szovjet nagykövet korunk egyik legfontosabb feladatának nevezte a fegyverzet korlátozása és a le­szerelés területén elért megálla­podások megerősítését. A leszerelési bizottság a záró­­ü­lésen elfogadta az 1973. évi mun­­­kabeszámolót, amelyet az ENSZ- közgyűlés 23. ülésszaka elé ter­jesztenek. (TASZSZ) Fejszál-interjú az NBC amerikai televíziónak Szaúd-Arábiát aggasztja Washington merev közel-keleti politikája Fejszál Szaúd-Arábia uralkodó­ja csütörtökön interjút adott­ az NBC amerikai televíziónak. A ki­rály „súlyos aggályait” fejezte ki az Egyesült Államok Izrael­­barát és arabellenes politikája­ miatt. Az NBC az interjú bevezetője­ként hangsúlyozta: a növekvő energiahiánnyal küszködő USA egyre nagyobb mértékben szorul rá az arab olajra. Izrael fő támo­gatójaként mindinkább megnehe­zül kőolajszükségletének kielégí­tése még az olyan „hagyományos arab barátjánál” is, mint Szaúd- Arábia. Az NBC rámutatott, hogy Fejszál Washington közel-keleti „kulcsfigurája”, mivel Szaúd- Arábia a Közel-Kelet legna­gyobb olaj­termelőj­ekén­t jelenleg napi 9 millió barrell kőolajat hoz felszínre, s lehetősége van ennek a mennyiségnek viszonylag gyors megkétszerezésére. Az USA ezt szorgalmazza, hogy fedezhesse a 70-es években fokozódó energia­éhségét. — Súlyosan aggaszt bennünket — jelentette ki Fejszál király —, hogy Washington nem változtat közel-keleti politikáján és to­vábbra is a cionizmus mellett száll síkra. Ha az Egyesült Álla­mok kitart eddigi politikája mel­lett, attól tartunk, hogy megrom­­lanak kapcsolataink amerikai ba­rátainkkal. Egyre inkább tartha­tatlan helyzetbe kerülünk ugyan­is az izraeli agresszió sújtotta arab országokkal szemben. Nem kívánjuk ugyan korlátoz­ni az USA-ba irányuló kőolaj­­exportunkat, de Tel Aviv fenn­tartás nélküli amerikai támoga­tása rendkívül nehézzé teszi szá­munkra, hogy folytassuk az ame­rikai olajszükségletek kielégíté­sét és fenntartsuk barátságunkat az Egyesült Államokkal — han­goztatta Fejszál. (MTI) Csou En-laj kongresszusi beszámolója szerint A KKP-ban „nem ért véget a két vonal harca" Baracs Dénes, az MTI tudósító­ja jelenti: Pekingben pénteken közzétették a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának Csou En-laj által a KKP X. kongresszusán fel­olvasott beszámolóját, amely há­rom részre tagozódik: az első a IX. kongresszuson meghatározott vonal végrehajtásával, a második Lin Piao csoportjának felszámo­lásával, a harmadik a jelenlegi helyzettel és feladatokkal foglal­kozik. A referátum általában a közelmúlt időszak irányvonalát erősíti meg, szovjetellenes kiro­hanásai azonban a szokottnál is hevesebbek. A beszámoló azt a kényes fel­adatot tűzte maga elé, hogy iga­zolja a IX. kongresszust, amelyen a központi bizottság beszámolóját Lin Piao tartotta, és ugyanakkor ítélje el a volt honvédelmi mi­nisztert. Ezt úgy oldotta meg, hogy leszögezte: a IX. kongresz­­szus beszámolóját Lin Piao Mao Cetung személyes irányításával készítette el; a végül nyilvános­sága került szöveget Lin Piao csak „vonakodva” olvasta fel. A kongresszus után — hangzik Csou En-laj beszámolójában — Lin Piao, a figyelmeztetések elle­nére, folytatta a szabotázst, és no­ha Mao elnök ,,erőfeszítéseket tett megmentésére” végül is összees­küvést szervezett Mao meggyilko­lására. Új elemet jelent Csou En-laj be­számolójában az a megállapítás amely szerint Lin Piao elhajlása a IX. kongresszuson az volt, hogy véget akart vetni a politikai harc­nak, annak, hogy „a forradalmat a proletárdiktatúrában is folytas­sák”. Liu Piao, úgymond, a ter­melés növelésére kívánt koncent­rálni, és ezzel a „kulturális for­radalomban” megdöntött Liu Sao­­csi politikáját kívánta feléleszte­ni. Ily módon a jelentés a kínai politikában „szélsőbalról” fel­emelkedett Lin Piaót és Csen Po-tót „szélsőjobboldalinak” bé­lyegzi, és ezzel mind a „kulturá­lis forradalomban” feltűnt és posztjukat azóta is megtartott ve­zetőket, mind pedig az új erőre kapott régi gárda tagjait úgy jel­lemzi, mint a „forradalom folyta­tásának” egyöntetű híveit. A Lin Piao-ügyről szóló beszá­moló másik jellemzője, hogy — mindenfajta bizonyíték nélkül — úgy próbálja beállítani, mintha a szovjetellenes magatartásáról közismert Lin Piao (aki egyéb­ként az 1969-es határincidensek idején honvédelmi miniszter volt) a Szovjetunió érdekeit szolgálta, sőt „szuperkém” lett volna. A központi bizottság kongresz­­szusi beszámolójának egyik leg­figyelemreméltóbb része azonban az a figyelmeztetés, hogy ezzel „a két vonal harca a párton be­lül nem ért véget”, ilyen har­cokra még „tízszer-hússzor” sor fog kerülni és „új Lin Piaók fog­nak feltűnni”. A beszámoló sze­rint minden párttagnak fel kell készülnie az elkövetkező évek ilyen harcaira. A jelenlegi helyzetről és fel­adatokról szóló, legterjedelme­sebb fejezet a Pekingben kialakí­tott, mindent a szovjetellen­es­ségnek­ alárendelő külpolitikai irányvonal részletes és a szokott­nál is élesebben vádaskodó­­kifej­­tését adja. A fejezet belpolitikai részében Csou, az eddigi gyakorlat meg­erősítése mellett, a tervezés és az összehangolás megjavítására szó­lított fel, hangsúlyozta a párt ve­zető szerepét minden téren és bejelentette, hogy hamarosan összehívják az országos népi gyűlést, amelynek feladata nyil­vánvalóan az lesz, hogy a párt­vezetés helyzetének rendezése után az állami vezetésben is „rendet teremtsen”. A kongresszus nemzetközi visszhangja A világsajtót változatlanul fog­lalkoztatja a KKP kongresszusa. A bécsi Volksstimme megállapít­ja, hogy a pekingi kongresszus kö­rüli titokzatosság a kínai vezető­ség mélységes elszigeteltségéről tanúskodik. A japán Jomiuri a következő­ket írja: „Ez a lehető legkülönö­sebb kongresszus volt. A párt­­kongresszusok előtt rendszerint összehívják a központi bizottság plénumát, amelyen meghatároz­zák a kongresszus napirendjét. Ez alkalommal a kongresszusról Pe­kingben csupán a befejezés után adtak hírt.” A lap szerint a kong­resszusnak ez a szokatlan jellege arra vall, hogy a nyolc éve tartó megrázkódtatások hullámai nem ültek el Kínában. A londoni Times így ír: „Úgy tűnik, hogy azoknak a kényes problémáknak a zömét, amelyek­kel a KKP jelenleg küszködik, nem emlegették. A központi bi­zottságban továbbra is fennállnak a régi szakadások, még a Lin Piao vezette frakció kizárása után is. Az APN kommentátora a KKP kongresszusát elemezve rámutat: az úgynevezett „pragmatikusok” és a „baloldaliak” vetélkedéséről van szó. A pragmatikusok vezető­je, Csou En-laj, az államtanács elnöke; a baloldaliaké: Csiang Csing (Mao felesége), Csang Csun-csiao, Jao Ven-jüan és a „kulturális forradalom” más szer­vezői. A kínai hadsereg, amelyet a tisztogatások során Lin Piao marsall és a katonai vezetők cso­portjának a politikai színtérről való eltávolításával „lefejeztek”, egyelőre — a jelek szerint — nem vesz részt a hatalomért folyó harc versenyében, bár a két vetélkedő fél mindegyike igyekszik a maga oldalára állítani. Mao Cetung álláspontja — mint a hírmagyarázó megállapítja — tisztázatlan. Bár Mao közelebb áll a „baloldaliakhoz”, minden jel szerint nem szánja rá magát ar­ra, hogy „megrontsa a kapcsola­tait” Csouval, és annak az állam­apparátus tisztségviselőiből ala­kult csoportjával. Azonkívül Mao magatartását mindig a kivárás és a párton belüli csoportok egymás­sal való összeugrasztása jellemez­te. Jelszava, hogy „a hegyen kell ülni és nézni a tigrisek harcát a völgyben”, a maoista vezetés bel­politikájának sarkkövévé vált, különösen a súlyos nehézségek időszakában. Az utóbbi hetekben kialakult helyzet, a külföldi hírügynöksé­gek Kínából küldött jelentései azonban arra engednek következ­tetni, hogy a Csou En-laj-csoport állásainak bizonyos megerősödése esetleg kompromisszum eredmé­nye, így, miután ez év nyarán nagy szenzációt keltve visszatért a politikai porondra Teng Hsziao­­ping, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, a pekingi „hatalom folyosóin” nemrégiben feltűnt az államta­nács egykori két elnökhelyettese: Tan Csen-lin és Ulanfu, akiket a „kulturális forradalom” kezdetén távolítottak el tisztségükből. Mint a hírmagyarázó írja, Csou En-laj mostanában minden bizonnyal visszahelyezett több más régebben eltávolított személyiséget az ál­lamapparátus különböző tisztsé­geibe. Természetesen a „baloldali” csoportosulás vezetői sem ülnek ölbe tett kézzel, és bár az Új Kína hírügynökség a kongresszusról szóló tájékoztató közleményét azokkal a szavakkal fejezi be, hogy „a KKP kongresszusa az egység, a győzelem és az erő kongresszusa volt”, aligha oldotta meg azokat a komoly problémá­kat és ellentmondásokat, amelyek a jelenlegi pekingi vezetőséget és az egész kínai társadalmat bom­lasztják. Mint az APN hangsúlyozza, fel­tétlenül idő kell ahhoz, hogy ér­tékelni lehessen a KKP X. kong­resszusának határozatait. De már most meggyőződéssel ki lehet je­lenteni, hogy aligha várható ko­molyabb változás a pekingi ve­zetőség kül- és belpolitikájának fő irányvonalában.

Next