Népszabadság, 1974. augusztus (32. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
W ZABARSAG ♦ VALAKINAP• MELLÉKLET Vitorlás Igazán kár, hogy az augusztus 20-i légi és vízi parádé elvonta a tömegek figyelmét a nap másik szenzációjáról. Egy kéttonnás vitorlás a Duna-parton, a Szabadság-híd mellett, úgyszólván feltűnés nélkül indult útnak. A Diesel-motorral is fölszerelt egyszemélyes vízi jármű kapitánya a start előtt szerény nyilatkozatot tett, miszerint körülhajózza a világot. A hatvanezer kilométeres tengeri úthoz, számításai szerint, két évre lesz szüksége, s hogy eközben ne érje baj, kétszáz liter ivóvizet, két mázsa hazai konzervet és egy mázsa könyvet visz magával. Továbbá: Nyugat felé kívánja megkerülni a Földet, minthogy figyelembe véve az uralkodó szeleket, ez rövidebb, mint a keleti irány. Ő mondta így, én csak idézem, csakúgy, mint azt a kijelentését, hogy a világ körülhajózásával végleg beteljesednek az álmai. Nem vagyok különösebben irigy természetű, annak is örülni szoktam, ha mások álmai valósulnak meg, kiváltképp amikor jómagam rosszat álmodom. Ezt a Duna-tengerjáró vitorlás férfiút titokban mégis irigylem, hiszen kivételes ember lehet. Mert igaz, hogy ma már elég könnyen kapni útlevelet, de leginkább csak harmincnapos kinttartózkodásra. Nem kis feltűnést kelthetett tehát hősünk, amikor az IBUSZ- nál hosszas sorbaállás után benyújtotta az ablakon útlevélkérelmét, mondván, hogy hétszázharminc napra szándékszik kimenni. A tisztviselő erre valószínűleg csodálkozva feltolta szemüvegét a homlokára, hogy talán rosszul értette a számot, lehet, hogy csak kétszázharminc napot mondott a kérelmező, de az is sok. Megvakarta hát a fejét és bizonyára azt gondolta, hogy majd meglátjuk, de aligha fog menni. Manapság azonban nincsenek lehetetlenek. Itt van mindjárt a külföldi fizetőeszközök ügye, belőlük, mint tudjuk, a kiutazó turista 3300 forintnak megfelelő valutát kaphat. Akárhogyan számolom, a világkörüli vitorlázás minden napjára 4 forint 52 fillárnyi külföldi fizetőeszköz jut, ami akkor sem túl nagy összeg, ha két kikötő között, a nyílt tengeren nem kell sokat költekezni. Persze a tengerek magyar vándora üzemanyagköltséget is kaphatott, mégpedig a kisebb részt benzinre, a nagyobbikat jelen esetben levegőre, minthogy annak mozgása hajtja előre a vitorlást. Ezzel együtt elgondolni is rossz, hogy a kapitány kétmázsányi konzervjéből, napi háromszori étkezést számítva, mindössze kilenc deka jut egy evésre; attól tartok, hogy egy idő után kénytelen lesz ráfanyalodni vagy a horgászatra, vagy az egy mázsa könyvre. Gondolom, mindez átfutott az IBUSZ-tisztviselő fején is, de végül is megtalálta a megoldást, hiszen ha Jelky Andrással nem kukacoskodott a Habsburg-finánc, Körösit is kiengedték a batyujával, a norvégok meg papirusz (nem papiros) hajót adtak Heyerdahlnak, amelynek neve Rá, akkor mi is adjunk valamit rá. Utóvégre nem két kardigánért viszi az a jó ember a bőrét a föld körül. S ha valahol a Csendes-óceán közepén kifogy mindenből, még egy fia külföldre szakadt hazánkfia se segít rajta, mint más turistákon. És az sem mellékes körülmény, hogy az egyszemélyes vitorlás kapitánya doktor, közelebbről körzeti orvos, aki Táróról indult el, és befut a szent, nagy óceánba. De ne higgyék, hogy könnyű lesz neki. Még a búcsúzáskor is kesergett, hogy nagyon tart a magánytól. Amin nem csodálkozom, hiszen a tardi körzeti rendelőben aligha szokhatott hozzá. Bizonyára ezért határozott úgy, hogy most két évig orvosi magánygyakorlatot fog folytatni. És képzeljék csak, mekkora lesz az öröm, mondjuk a Galapagos-szigeteken, ha föltűnik a tardi körzeti orvos vitorlája. — Daktari, daktari! — kiáltják majd boldogan a szigetlakók, minthogy náluk ismeretlen a mindenkire kiterjedő orvosi ellátás. Csak nehogy közben itthon, más orvosi körzetekben is kedvet kapjanak a doktorok az elvitorlázáshoz. A. J. Kezdetben volt a határozat. Aztán, tavaly ősszel, bejelentették a népesedéspolitikai intézkedéseket, hogy egyebek között felemelik a szülési segély és a gyermekgondozási segély összegét, szigorítják a művi terhességmegszakítások engedélyezését. Rá kilenc hónapra megjelent egy közlemény, amely szerint az idén mintegy harminc százalékkal több gyermek születése várható, mint tavaly. Pont kilenc hónap telt el tehát, éppen annyi, amennyi idő a fogamzástól a gyermek megszületéséig eltelik. Ez kétségkívül jól hangzik, túlságosan is jól, az ilyenre szokták mondani, hogy ki van találva. A tényleges helyzet ugyanis az, hogy kilenc hónap ide, kilenc hónap oda, az újszülöttek sokasága nem központi határozatra jön a világra. A szüléseknek más nélkülözhetetlen előzményei is vannak. A szülési kedv felkeltését célzó intézkedések, a család és az anyaság intézményes védelme és támogatása mellett például az, hogy szülőkorba kerültek az ötvenes évek újszülöttei, a mai népes 20—24 éves korosztályok. Zsúfolt kórtermek A budai János Kórház szülészete vörös téglás épület, lépcsőit újabban különösen sokan koptatják. Többségükben várandós kismamák, de nőgyógyászati betegek és bár csökkenő számban, de „futóvendégek” is, akik nem kívánt terhességüket jönnek engedéllyel megszólattatni. Utóbbiak nem jókedvűek, de nekik sem örülnek az orvosok és ápolónők. Amióta nagyobb a szülési kedv, ezen a szülészeten is mind szőkébben vannak. A kórtermek ajtól sarkig nyitva, meleg van. Üres ágy csak néhány akad, de az is foglalt, aki hiányzik belőle, az most az előkészítőben, a szülőszobán vagy a műtőben van. Azért, hogy rövidesen gyermeket hozzon a világra. Vagy azért, hogy hat-hét hónap múlva ne hozzon gyermeket a világra. Az „ábéseket” ránézésre is meg lehet különböztetni a többiektől. És nemcsak a közeli anyaság külső jeleinek hiánya miatt. Őket a nőgyógyászati betegekkel sem téveszti össze az ember, mert láthatólag zárkózottabbak, elszigetelik magukat a kórterem közös életétől, ha valamelyik ágyszomszédjuk szól hozzájuk, esetleg feleletet sem kap. Az egynaposok — így hívják őket, mert rendszerint reggel érkeznek és délután már távoznak is — jobbára befelé, magukba figyelnek, de másképpen, mint a mindenórás várandósok. Némán indulnak, ha a nevüket hallják és sápadtan, öszszeszorított szájjal érkeznek vissza a kerekes hordágyon. S akkor sem közlékenyebbek, amikor kurtán elköszönnek. A második emeleti orvosi szobában várni kell, az osztályos szülész-nőgyógyász még nem fejezte be a soros műtétet. Néhány perc múltán sietve érkezik, az előzetes megbeszélés szerint hozza a szülészeti naplót. Majdnem új, nemrég kezdték meg, miután az előző már betelt. Felüti a mai napnál: — Nulla óra öt perckor leány, 2400 gramm. Háromötvenötkor leány, 2800 gramm. Négyötvenkor leány, 3400 gramm, öt óra tízkor Hú, 3800 gramm. Ötharminckor leány, 3000 gramm. Hatharminckor fiú, 3400 gramm. Héthúszkor leány, 2800 gramm és hétötvenkor megint leány, 2900 grammal. Eddig tehát hat-kettő a lányok javára. Jelenleg hárman vajúdnak. Rápillant az órájára. Egy percig sem tartott, míg elmondta. A szülőszobában mindez külön-külön is örökkévalóságnak tűnhetett, főként az anyáknak. De essünk túl az adatokon. Az óhajtott kedvező változás itt is lemérhető. Dupla öröm — A két legfontosabb adatot említem, amelyből következtetni lehet a javulás mértékére. Tavaly a kettes szülészeten egész évben 1310 újszülöttet segítettünk a világra. Csupán az idei elő félévben már 895-öt, tehát az esztendő végéig legalább négyszázzal több gyerek várható. A másik: 1973-ban 2734 művi terhességmegszakítást végeztünk az osztályon. Az idén június végéig csak 955-öt. Ebben tehát joggal számítunk legalább nyolcszázas csökkenésre a tavalyihoz képest. Az orvos kétszeresen örül, először a több újszülöttnek, másodszor a kevesebb terhességmegszakításnak. A demográfiai mélypont idején nemcsak a születésszám vészes visszaesése miatt aggódtunk — magyarázza —, hanem mert ha szabad úgy mondanom, romlott az újszülöttek minősége is. A művi abortuszok és a koraszülések összefüggése kimutatható és különösen káros lehet az első terhesség megszakítása. Az évenkénti kétszázezret is meghaladó művi terhességmegszakításnak is tulajdonítható, hogy példátlanul felszökött a koraszülések aránya, már a 11 százalékot is elérte. A nem kívánt terhesség megelőzése, a korszerű védekezés gyors terjedése azért is örvendetes, mert ha lassan is, de fokozatosan csökkenteni fogja a csecsemők veleszületett rendellenességeinek aggasztó számát. Jelenleg ugyanis veleszületett rendellenesség következtében háromszor annyi magzat hal meg, mint a különféle fertőző betegségekben együttvéve. Makacs távhitek — Ez önmagában is aggasztó, ráadásul sok érintett anya nem mer újabb terhességet vállalni, hátha az, újszülött szintén fejlődési rendellenességgel jön a világra. — Sajnos ez így van. Pedig egyáltalán nem bizonyos, hogy megalapozott az aggodalmuk. Talán kevesen tudják, de a János Kórház gyermekosztályán folyik genetikai tanácsadás is, ahol megfelelő vizsgálatok után felelősen meg tudják mondani a szülőknek, hogy újabb terhesség esetére milyen mértékben kell számítani a magzat esetleges fejlődési rendellenességére. Vagy, és ez a gyakoribb, közlik, hogy nincs ok aggodalomra. Egyébként azok a mendemondák, amelyek szerint a fejlődési rendellenességek összefüggésbe hozhatók a fogamzásgátló tabletták korábbi tartós szedésével, minden alapot nélkülöznek. Magam is végeztem vizsgálatokat ezzel kapcsolatban. Ezek eredményeként kimutatható volt, hogy a hormonális fogamzásgátlással élő nőknél semmivel sem gyakoribbak a kromoszóma-rendellenességek, mint másoknál. — Sok nő mégis változatlanul idegenkedik a tablettától, fél az esetleges következményektől. — Igen, sajnos, eléggé makacsul tartják magukat bizonyos tévhitek. A mi tapasztalataink egyértelműleg cáfolják a tablettaellenesek híreszteléseit. Az újabb keletűek közül például a rák fokozottabb veszélyét. Bizonyítható, hogy az Infecundint és Bisecurint rendszeresen szedő nők körében a daganatos megbetegedések sem gyakoribbak, sőt például emlőrák náluk kifejezetten kisebb arányban fordul elő. Ismét az órájára pillant, ezúttal már félreérthetetlenül. Mennie kell, várják a szülőszobában. Már a folyosón mondja: A döntés joga . Amikor annak idején feloldották a szigorú abortusztilalmat, ezt feltétlenül helyeseltem, mert az volt a véleményem, hogy a nő joga eldönteni, kíván-e szülni vagy sem. Azóta széleskörűen hozzáférhetővé váltak a megelőzés módszerei és eszközei, ezért ugyanezt ma úgy fogalmaznám, hogy a nőnek legyen joga eldönteni, akar-e és mikor akar terhes lenni. Ehhez pedig manapság minden lehetősége megvan. Kivéve, ha a korábbi terhességmegszakítások miatt meddővé vált. Az osztályunkon szült anyáktól különben távozásuk előtt mindig megkérdezzük, hogy terveznek-e belátható időn belül újabb gyermeket. Ha a válasz nemleges, akkor ajánlunk számukra az egészségüket nem károsító fogamzásgátlókat. Elsősorban tablettát, mert annak rendszeres szedése gyakorlatilag százszázalékos biztonságot nyújt, de előfordul, hogy a vizsgálat alapján más védekezési eszközt javaslunk. Például olyan asszonyok számára, akik semmiképpen sem tudnak megbarátkozni a tablettás fogamzásgátlással, úgynevezett infrauterint, más szóval orvos által felhelyezett hurkot. Még csak annyit, hogy fel sem tudom fogni, miért késik a tavaly már bejelentett harmadik „antibébi” pirula, a Continuin forgalombahozatala. Nagyon fontos volna, hogy mielőbb kapható legyen, és nemcsak valamiféle választékbővítés végett. Az anyák a szoptatás időszakában ugyanis nem szedhetnek Infecundint vagy Bisecurint, a Continuin viszont nem befolyásolja a tejelválasztást. És eltűnik a szülőszoba ajtaja mögött. A szomszédos kórteremben három ágy mellett is nagy csokor virág az éjjeliszekrényen, rózsák és szegfűk. Akik kapták, éjszaka és hajnalban új életet, hoztak a világra. A nővér figyelmeztet, hogy még gyengék, nem szabad őket nagyon faggatni. Ők azonban tiltakoznak, hogy most már jól vannak. Az első ágyon az „egyeske”, dr. Kovács Józsefné gyógyszerész: — Első szülésem volt, fiú lett, Gábor, 3800 gramm. A férjem fiút is várt, én azt mondtam, hogy lánynak éppúgy fogok örülni. Hogy féltem-e? Minek tagadjam, de most már tudom, hogy azért annyira nem kellett volna félni. Úgy döntöttünk, hogy élünk a lehetőséggel és három évig otthon maradok a picivel. Nem a véletlen A „ketteske” Bakó Lászlóné. Neki már van egy kétéves kisfia, most lánya született, Gabriella. 2400 grammal, de szerencsére egészséges, virgonc. — Szintén otthon maradok gyermekgondozási segéllyel — mondja. — Kettőjük után egy évig havi ezerhétszáz forintot kapok, ez több mint a laboránsi fizetésem. Két szőke ifjú anya mellett barna a harmadik, a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat dolgozója, Koppányi Zsoltné. Egy éve még sportolt, az MTK távolugrója volt, legjobb eredménye 620 centiméter. Legújabb eredménye Koppányi Szabolcs, mint első gyermek. Terveznek neki kistestvért? — Talán majd egy kislányt, de egyelőre nincs önálló lakásunk, férjem a szüleinél lakunk. Meg aztán belker főiskolán tanulok, munka mellett, szeretném előbb befejezni. Hogy „megtervezték-e” a kicsiket, vagy netán a véletlen játszott közre világrajöttükben? Micsoda kérdés, hiszen mindhárman, azaz helyesebben hatan akarták és várták Gábort, illetőleg Gabriellát, illetőleg Szabolcsot. Mire a róluk szóló sorok megjelennek, talán már haza is vihetik őket, hogy teljesebb legyen otthon a boldogság. S ha, mint némelyik közintézménynél szokás, kapucédulát állítanának ki számukra, itt a kilépéskor kellene ráírnia az akkurátus portásnak, hogy „plusz egy fő". ÁRKUS JÓZSEF PLUSZ EGY FŐ ■a 5»