Népszabadság, 1974. augusztus (32. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-25 / 198. szám

W ZABARSAG ♦ VALAKINAP• MELLÉKLET Vitorlás Igazán kár, hogy az augusztus 20-i légi és vízi parádé elvonta a tömegek figyelmét a nap másik szenzációjáról. Egy kéttonnás vitorlás a Duna-parton, a Szabadság-híd mellett, úgyszólván fel­tűnés nélkül indult útnak. A Diesel-mo­torral­ is fölszerelt egyszemélyes vízi jár­mű kapitánya a start előtt szerény nyi­latkozatot tett, miszerint körülhajózza a világot. A hatvanezer kilométeres tengeri úthoz, számításai szerint, két évre lesz szüksége, s hogy eközben ne érje baj, kétszáz liter ivóvizet, két má­zsa hazai konzervet és egy mázsa köny­vet visz magával. Továbbá: Nyugat felé kívánja megkerülni a Földet, minthogy figyelembe véve az uralkodó szeleket, ez rövidebb, mint a keleti irány. Ő mondta így, én csak idézem, csakúgy, mint azt a kijelentését, hogy a világ körülhajózásával végleg beteljesednek az álmai. Nem vagyok különösebben irigy ter­mészetű, annak is örülni szoktam, ha mások álmai valósulnak meg, kivált­képp amikor jómagam rosszat álmo­dom. Ezt a Duna-tengerjáró vitorlás férfiút titokban mégis irigylem, hiszen kivételes ember lehet. Mert igaz, hogy ma már elég könnyen kapni útlevelet, de leginkább csak harmincnapos kint­tartózkodásra. Nem kis feltűnést kelt­hetett tehát hősünk, amikor az IBUSZ- nál hosszas sorbaállás után benyújtotta az ablakon útlevélkérelmét, mondván, hogy hétszázharminc napra szándékszik kimenni. A tisztviselő erre valószínűleg csodálkozva feltolta szemüvegét a hom­lokára, ho­gy talán rosszul értette a szá­mot,­ lehet, hogy csak kétszázharminc napot mondott a kérelmező, de az is sok. Megvakarta hát a fejét és bizonyá­ra azt gondolta, hogy majd meglátjuk, de aligha fog menni. Manapság azon­ban nincsenek lehetetlenek. Itt van mindjárt a külföldi fizetőesz­közök ügye, belőlük, mint tudjuk, a ki­utazó turista 3300 forintnak megfelelő valutát kaphat. Akárhogyan számo­lom, a világkörüli vitorlázás minden napjára 4 forint 52 fillárnyi külföldi fizetőeszköz jut, ami akkor sem túl nagy összeg, ha két kikötő között,­ a nyílt tengeren nem kell sokat költe­kezni. Persze a tengerek magyar ván­dora üzemanyagköltséget is kaphatott, mégpedig a kisebb részt benzinre, a nagyobbikat jelen esetben levegőre, minthogy annak mozgása hajtja előre a vitorlást. Ezzel együtt elgondolni is rossz, hogy a kapitány kétmázsányi konzervjéből, napi háromszori étkezést számítva, mindössze kilenc deka jut egy evésre; attól tartok, hogy egy idő után kénytelen lesz ráfanyalodni vagy a horgászatra, vagy az egy mázsa könyvre. Gondolom, mindez átfutott az IBUSZ-tisztviselő fején is, de végül is megtalálta a megoldást, hiszen ha Jelky Andrással nem kukacoskodott a Habs­­burg-finánc, Körösit is kiengedték a ba­tyujával, a norvégok meg papirusz (nem papiros) hajót adtak Heyerdahlnak, amelynek neve Rá, akkor mi is adjunk valamit rá. Utóvégre nem két kardigá­nért viszi az a jó ember a bőrét a föld körül. S ha valahol a Csendes-óceán közepén kifogy mindenből, még egy fia külföldre szakadt hazánkfia se segít rajta, mint más turistákon. És az sem mellékes körülmény, hogy az egyszemélyes vitorlás kapitánya dok­tor, közelebbről körzeti orvos, aki Táró­ról indult el, és befut a szent, nagy óceánba. De ne higgyék, hogy könnyű lesz neki. Még a búcsúzáskor is keser­gett, hogy nagyon tart a magánytól. Amin nem csodálkozom, hiszen a tardi körzeti rendelőben aligha szokhatott hozzá. Bizonyára ezért határozott úgy, hogy most két évig orvosi magánygya­korlatot fog folytatni. És képzeljék csak, mekkora lesz az öröm, mondjuk a Galapagos-szigete­­ken, ha föltűnik a tardi körzeti orvos vitorlája. — Daktari, daktari! — kiált­ják majd boldogan a szigetlakók, mint­hogy náluk ismeretlen a mindenkire kiterjedő orvosi ellátás. Csak nehogy közben itthon, más or­vosi körzetekben is kedvet kapjanak a doktorok az el­vitorlázáshoz. A. J. Kezdetben volt a határozat. Aztán, tavaly ősszel, bejelentették a népese­déspolitikai intézkedéseket, hogy egye­bek között felemelik a szülési segély és a gyermekgondozási segély összegét, szigorítják a művi terhességmegszakí­tások engedélyezését. Rá kilenc hónapra megjelent egy közlemény, amely szerint az idén mint­egy harminc százalékkal több gyermek születése várható, mint tavaly. Pont kilenc hónap telt el tehát, ép­pen annyi, amennyi idő a fogamzástól a gyermek megszületéséig eltelik. Ez kétségkívül jól hangzik, túlságosan is jól, az ilyenre szokták mondani, hogy ki van találva. A­ tényleges helyzet ugyanis az, hogy kilenc hónap ide, ki­lenc hónap oda, az újszülöttek sokasága nem központi határozatra jön a világra. A szüléseknek más nélkülözhetetlen előzményei is vannak. A szülési kedv felkeltését célzó intézkedések, a család és az anyaság intézményes védelme és támogatása mellett például az, hogy szülőkorba kerültek az ötvenes évek újszülöttei, a mai népes 20—24 éves korosztályok. Zsúfolt kórtermek A budai János Kórház szülészete vö­rös téglás épület, lépcsőit újabban külö­nösen sokan koptatják. Többségükben várandós kismamák, de nőgyóg­yászati betegek és bár csökkenő számban, de „futóvendégek” is, akik nem kívánt ter­hességüket jönnek engedéllyel megszó­­lattatni. Utóbbiak nem jókedvűek, de nekik sem örülnek az orvosok és ápo­lónők. Amióta nagyobb a szülési kedv, ezen a szülészeten is mind szőkébben vannak. A kórtermek ajtól sarkig nyit­va, meleg van. Üres ágy csak néhány akad, de az is foglalt, aki hiányzik be­lőle, az most az előkészítőben, a szülő­szobán vagy a műtőben van. Azért, hogy rövidesen gyermeket hozzon a vi­lágra. Vagy azért, hogy hat-hét hónap múlva ne hozzon gyermeket a világra. Az „ábéseket” ránézésre is meg lehet különböztetni a többiektől. És nemcsak a közeli anyaság külső jeleinek hiánya miatt. Őket a nőgyógyászati betegekkel sem téveszti össze az ember, mert lát­hatólag zárkózottabbak, elszigetelik magukat a kórterem közös életétől, ha valamelyik ágyszomszédjuk szól hozzá­juk, esetleg feleletet sem kap. Az egy­naposok — így hívják őket, mert rend­szerint reggel érkeznek és délután már távoznak is — jobbára befelé, magukba figyelnek, de másképpen, mint a min­denórás várandósok. Némán indulnak, ha a nevüket hallják és sápadtan, ösz­­szeszorított szájjal érkeznek vissza a kerekes hordágyon. S akkor sem közlé­kenyebbek, amikor kurtán elköszönnek. A második emeleti orvosi szobában várni kell, az osztályos szülész-nőgyó­gyász még nem fejezte be a soros mű­tétet. Néhány perc múltán sietve érke­zik, az előzetes megbeszélés szerint hozza a szülészeti naplót. Majdnem új, nemrég kezdték meg, miután az előző már betelt. Felüti a mai napnál: — Nulla óra öt perckor leány, 2400 gramm. Háromötvenötkor leány, 2800 gramm. Négyötvenkor leány, 3400 gramm, öt óra tízkor Hú, 3800 gramm. Ötharminckor leány, 3000 gramm. Hat­­harminckor fiú, 3400 gramm. Héthúsz­­kor leány, 2800 gramm és hétötvenkor megint leány, 2900 grammal. Eddig te­hát hat-kettő a lányok javára. Jelenleg hárman vajúdnak. Rápillant az órájára. Egy percig sem tartott, míg elmondta. A szülőszobában mindez külön-külön is örökkévalóság­nak tűnhetett, főként az anyáknak. De essünk túl az adatokon. Az óhajtott kedvező változás itt is lemérhető. Dupla öröm — A két legfontosabb adatot emlí­tem, amelyből következtetni lehet a ja­vulás mértékére. Tavaly a kettes szü­lészeten egész évben 1310 újszülöttet segítettünk a világra. Csupán az idei elő félévben már 895-öt, tehát az esz­tendő végéig legalább négyszázzal több gyerek várható. A másik: 1973-ban 2734 művi terhességmegszakítást végeztünk az osztályon. Az idén június végéig csak 955-öt. Ebben tehát joggal számí­tunk legalább nyolcszázas csökkenésre a tavalyihoz képest. Az orvos kétszeresen örül, először a több újszülöttnek, másodszor a keve­sebb terhességmegszakításnak.­­ A demográfiai mélypont idején nemcsak a születésszám vészes vissza­esése miatt aggódtunk — magyarázza —, hanem mert ha szabad úgy monda­nom, romlott az újszülöttek minősége is. A művi abortuszok és a koraszülé­sek összefüggése kimutatható és külö­nösen káros lehet az első terhesség megszakítása. Az évenkénti kétszázez­ret is meghaladó művi terhességmeg­szakításnak is tulajdonítható, hogy pél­dátlanul felszökött a koraszülések ará­nya, már a 11 százalékot is elérte. A nem kívánt terhesség megelőzése, a korszerű védekezés gyors terjedése azért is örvendetes, mert ha lassan is, de fokozatosan csökkenteni fogja a cse­csemők veleszületett rendellenességei­nek aggasztó számát. Jelenleg ugyanis veleszületett rendellenesség következté­ben háromszor annyi magzat hal meg, mint a különféle fertőző betegségekben együttvéve. Makacs távhitek — Ez önmagában is aggasztó, ráadá­sul sok érintett anya nem mer újabb terhességet vállalni, hátha az, újszülött szintén fejlődési rendellenességgel jön a világra. — Sajnos ez így van. Pedig egyálta­lán nem bizonyos, hogy megalapozott az aggodalmuk. Talán kevesen tudják, de a János Kórház gyermekosztályán folyik genetikai tanácsadás is, ahol megfelelő vizsgálatok után felelősen meg tudják mondani a szülőknek, hogy újabb terhesség esetére milyen mérték­ben kell számítani a magzat esetleges fejlődési rendellenességére. Vagy, és ez a gyakoribb, közlik, hogy nincs ok ag­godalomra. Egyébként azok a mende­mondák, amelyek szerint a fejlődési rendellenességek összefüggésbe hozha­tók a fogamzásgátló tabletták korábbi tartós szedésével, minden alapot nélkü­löznek. Magam is végeztem vizsgálato­kat ezzel kapcsolatban. Ezek eredmé­nyeként kimutatható volt, hogy a hor­monális fogamzásgátlással élő nőknél semmivel sem gyakoribbak a kromo­szóma-rendellenességek, mint mások­nál. — Sok nő mégis változatlanul idegen­kedik a tablettától, fél az esetleges kö­vetkezményektől. — Igen, sajnos, eléggé makacsul tart­ják magukat bizonyos tévhitek. A mi tapasztalataink egyértelműleg cáfolják a tablettaellenesek híreszteléseit. Az újabb keletűek közül például a rák fo­kozottabb veszélyét. Bizonyítható, hogy az Infecundint és Bisecurint rendszere­sen szedő nők körében a daganatos megbetegedések sem gyakoribbak, sőt például emlőrák náluk kifejezetten ki­sebb arányban fordul elő. Ismét az órájára pillant, ezúttal már félreérthetetlenül. Mennie kell, várják a szülőszobában. Már a folyosón mond­ja: A döntés joga . Amikor annak idején feloldották a szigorú abortusztilalmat, ezt feltétlenül helyeseltem, mert az volt a vélemé­nyem, hogy a nő joga eldönteni, kí­ván-e szülni vagy sem. Azóta széles­körűen hozzáférhetővé váltak a meg­előzés módszerei és eszközei, ezért ugyanezt ma úgy fogalmaznám, hogy a nőnek legyen joga eldönteni, akar-e és mikor akar terhes lenni. Ehhez pedig manapság minden lehetősége megvan. Kivéve, ha a korábbi terhességmegsza­kítások miatt meddővé vált. Az osztá­lyunkon szült anyáktól különben távo­zásuk előtt mindig megkérdezzük, hogy terveznek-e belátható időn belül újabb gyermeket. Ha a válasz nemle­ges, akkor ajánlunk számukra az egész­ségüket nem károsító fogamzásgátlókat. Elsősorban tablettát, mert annak rend­szeres szedése gyakorlatilag százszáza­lékos biztonságot nyújt, de előfordul, h­ogy a vizsgálat alapján más védeke­zési eszközt javaslunk. Például olyan asszonyok számára, akik semmiképpen sem tudnak megbarátkozni a tablettás fogamzásgátlással, úgynevezett infra­­uterint, más szóval orvos által felhelye­zett hurkot. Még csak annyit, hogy fel sem tudom fogni, miért késik a tavaly már bejelentett harmadik „antibébi” pi­rula, a Continuin forgalombahozatala. Nagyon fontos volna, hogy mielőbb kap­ható legyen, és nemcsak valamiféle vá­lasztékbővítés végett. Az anyák a szop­tatás időszakában ugyanis nem szed­hetnek Infecundint vagy Bisecurint, a Continuin viszont nem befolyásolja a tejelválasztást. És eltűnik a szülőszoba ajtaja mö­gött. A szomszédos kórteremben három ágy mellett is nagy csokor virág az éjjeliszekrényen, rózsák és szegfűk. Akik kapták, éjszaka és hajnalban új életet, hoztak a világra. A nővér figyel­meztet, hogy még gyengék, nem szabad őket nagyon faggatni. Ők azonban tiltakoznak, hogy most már jól vannak. Az első ágyon az „egyeske”, dr. Kovács Józsefné gyógy­szerész: — Első szülésem volt, fiú lett, Gábor, 3800 gramm. A férjem fiút is várt, én azt mondtam, hogy lánynak éppúgy fo­gok örülni. Hogy féltem-e? Minek ta­gadjam, de most már tudom, hogy azért annyira nem kellett volna félni. Úgy döntöttünk, hogy élünk a lehetőséggel és három évig otthon maradok a pici­vel. Nem a véletlen A „ketteske” Bakó Lászlóné. Neki már van egy kétéves kisfia, most lánya született, Gabriella. 2400 grammal, de szerencsére egészséges, virgonc. — Szintén otthon maradok gyermek­­gondozási segéllyel — mondja. — Ket­tőjük után egy évig havi ezerhétszáz forintot kapok, ez több mint a labo­­ránsi fizetésem. Két szőke ifjú anya mellett barna a harmadik, a Divatáru Nagykereskedel­mi Vállalat dolgozója, Koppányi Zsolt­­né. Egy éve még sportolt, az MTK tá­volugrója volt, legjobb eredménye 620 centiméter. Legújabb eredménye Kop­pányi Szabolcs, mint első gyermek. Terveznek neki kistestvért? — Talán majd egy kislányt, de egyelőre nincs önálló lakásunk, férjem a szüleinél lakunk. Meg aztán belker fő­iskolán tanulok, munka mellett, szeret­ném előbb befejezni. Hogy „megtervezték-e” a kicsiket, vagy netán a véletlen játszott közre vi­­lágrajöt­tükben? Micsoda kérdés, hiszen mindhárman, azaz helyesebben hatan akarták és várták Gábort, illetőleg Gabriellát, illetőleg Szabolcsot. Mire a róluk szóló sorok megjelen­nek, talán már haza is vihetik őket, hogy teljesebb legyen otthon a boldog­ság. S ha, mint némelyik közintézmény­nél szokás, kapucédulát állítanának ki számukra, itt a kilépéskor kellene rá­írnia az akkurátus portásnak, hogy „plusz egy fő". ÁRKUS JÓZSEF PLUSZ EGY FŐ ■a 5­­»

Next