Népszabadság, 1974. szeptember (32. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

Vj VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VASÁRNAPI MELLÉKLETTEL 24 OLDAL • ÁRA: 1,20 FT NÉPSZABADSÁG 1974. szeptember 1. vasárnap A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁN­T KÖZPONTI LAPJA XXXII. évfolyam 204. szám Harmincöt évvel később Harmincöt éve már, hogy el­dördültek a második világháború első ágyúlövései. A Gdansk észa­ki szegélyén húzódó keskeny fél­sziget, a Westerplatte maroknyi lengyel helyőrségére tüzet nyi­tottak a német hadihajók nehéz­­lövegei. A fekete keresztes harci gépek Varsó felé repültek, a ha­tárpóznákat lánctalpak zúzták össze. Megindult a fasiszta hadi­gépezet, hogy meghódítsa a vilá­got, hogy örökre átuázolja a tér­képeket. Hitlernek, aki a Fehér Terv fe­dőnevű, szeptember 1-i támadási parancsot aláírta, végnapjaira a világból csak a Reichstag üszkös­fekete kőkoporsója maradt meg. De az ár, amelyet az emberiség fizetett, iszonyú volt. Tizenhat­­millióan haltak meg a három földrész frontjain, sarkvidéke­ken, sivatagokban, dzsungelek­­ben, a tengereken és a levegőben. Több mint harmincmillióan pusz­tultak el a hátországokban és a fasizmus megsemmisítő táborai­ban. További tízmilliók egész éle­tükre nyomorékokká váltak. Több mint félmillió magyar pusztult el, hazánk felnőtt lakos­ságának nyolc százaléka ... Soha nem volt ilyen háború az emberiség életében. A történelem összes megelőző háborút együtt­véve nem követeltek ennyi áldo­zatot. Harmincöt év alatt sok könyv­tárnyi kötetet publikáltak a há­borúról, előtörténetéről, s persze arról is, hogy miként lehetett volna elkerülni. A történelem, igaz, nem kedveli a feltételes mó­dot, de e kérdésre mégis lehet válaszolni. Ha sikerül a második világháború előtt hatékony kol­lektív biztonsági rendszert létre­hozni, ha a nyugati diplomáciai elképzelések éle nem a Szovjet­unió ellen irányul, akkor az ese­mények menete másképp alakult volna. Az emberiség szerencsét­lenségére a nyugati hatalmak váltakozó kormányai a realizmus rövid életű felvillanásai ellenére csupán a szovjetellenességben voltak következetesek. Ebben az értelemben 1925-től, a locar­­nói egyezmény évétől, szinte egyeness út vezet a tragikus 1939-es esztendőig, amikor az an­gol és a francia fél meghiúsítja a moszkvai tárgyalásokat, ame­lyeket a szovjet kormány azért kezdeményezett, hogy hatékony kölcsönös garanciákkal állják el Hitler útját. Erre emlékeztetni, s a tanulsá­gokat levonni, alkalmazni, nem felesleges dolog. A történelmi lecke ma egy teljesen más nem­zetközi helyzetben is erőt ad a békéért és a nemzetközi bizton­ságért folyó küzdelemnek. Napjaink bonyolult és részle­teiben gyorsan változó nemzetkö­zi helyzetében az alapvető rea­litás, a hosszú távú és tartós té­nyező ez: visszavonhatatlanul megváltoztak a világ erőviszo­nyai. Az erőviszonyok átalakulá­sának máig legfontosabb összete­vője, hogy olyan helyzet alakult ki, amelyben az imperializmus többé nem remélheti a szocializ­mus történelmileg kialakult ha­tárainak felgöngyölítését kato­nai erővel sem. A szocializmus nemzetközi súlyának, hatóerejé­nek növekedése egyben azt je­lenti, hogy reális lehetőség van egy új világháború elkerülésére, hiszen a népek kollektív történel­mi tapasztalatát megtestesítő nagy erejű békemozgalom törekvéseit — ez a mozgalom egyébként új, a második világháború utáni tör­ténelmi jelenség — erősíti a szo­cialista diplomácia egész tevé­kenysége. De tisztán kell látni valami mást is: a történelmi lehetőségek bizonyosságokká nem maguktól válnak, az enyhülés nem olyan automatikus folyamat, amelynek üteme egyszer s mindenkorra adott, és a világból nem tűntek el a feszültségi gócok. Egyes or­szágokban végre elérkeznek a gyűlölt fasizmus végnapjai , de közben az agresszív katonai blok­kok folytatják az ellenforradalom, s a feszültségek exportját. A hábo­rúkról sem lehet még múlt idő­ben beszélni. Vietnamban folyta­tódnak Thieu területrabló műve­letei, a Közel-Keleten azok, akik négy háború kitöréséért felelő­sek, a minap monstre mozgósítá­si „gyakorlatot” rendeztek, és Cipruson senki sem tévesztheti össze az ingatag fegyverszünetet a béke csendjével. A hábo­rúk ma is szenvedést és megpró­báltatásokat hoznak a népeknek, és különböző mértékben mindig azzal a kockázattal járnak, hogy túlterjednek annak a térségnek a határain, ahol elkezdődtek. Semmi sem veszélyesebb azon­ban, mint a múlttal igazolni a je­lent, s a háborút valami öröktől fogva adott elemi csapásnak te­kinteni. Az értelmes és tudatos cselekvés a kor parancsa, s ez küzdelmet jelent a látszatmegol­dások ellen, a konfliktusok alap­vető, politikai rendezéséért, a né­pek érdekeinek megfelelő módon, igazságos alapon. Ezért foglalunk állást a Vietnam ügyében kötött párizsi békeegyezmény betűjé­nek és szellemének betartása és betartatása mellett; ezért valljuk, hogy a közel-keleti békét nem a csapatok fizikai szétválasztása teremti meg, hanem a hódító erők teljes visszavonása; ezért állít­juk, hogy a független Ciprusi Köztársaság helyreállítása nélkül nincs megoldás a szigetország bajára. , Egyszersmind tisztában va­gyunk azzal is, hogy messzebbre kell tekintenünk az adott konf­liktusoknál, hiszen a béke védel­me nem jelenthet „tűzoltó mun­kát”. Ki kell alakítani a bizton­ság „rengésálló épületeit”. Ebből következik az is, hogy nagy tü­relemmel és az objektív nehéz­ségeket nem tagadva, de állhata­tosan és a halogató törekvéseket nevükön nevezve törekszünk ar­ra, hogy szilárdabb alapra he­lyezzük az európai biztonságot annak az értekezletnek mielőbbi, legmagasabb szinten való sikeres befejezésével, amely már eddigi tevékenységével is egyedülálló a földrész történetében. (Ha azt hinné valaki, hogy ez csak Euró­pa ügye, hadd emlékeztessünk rá: innen indult az első világhá­ború, s innen az a második is harmincöt éve, amelynek vég­napjait már a távoli japán váro­sok felett jelezte a „végső fegy­ver” gombafelhője.) Ennek az ér­tekezletnek a sikere valós hozzá­járulás lehet ahhoz is, hogy meg­teremtsük a kölcsönös bizalmat, amely egyebek közt a történel­mileg kialakult határok kötelező tiszteletben tartásán alapul — bi­zalom nélkül pedig nincs bizton­sági rendszer —, s ahhoz is, hogy a következő nemzedékek olyan légkörben nevelkedjenek, ame­lyet nem szennyez a nacionalis­ta-soviniszta népbutítás, a mili­tarista gőz. Hogy újabb generációk nője­nek fel, amelyek csak könyvből ismerik a háborút, s a tévéből a nagy csatákat. Vajda Péter EGÉSZ ESZTENDŐBEN CSÚCSFORGALOM Az őszi erőpróbára készül a vasút Ebben a félévben 66 millió tonna árut kell elszállítani­­ A MÁV intézkedései a fuvarozás gyorsítására A MÁV áruforgalmi teljesít­ménye jelentősen meghaladja a korábban tervezettet. Az idén — a már módosított, megemelt terv alapján — megközelítően 130 millió tonna árut szállít el a vas­út; ilyen teljesítményt csak 1980 —1985-re vártak. Ma már szinte egész évben csúcsforgalom van a vasútnál. Az idén nyolc hónap alatt 84,5 mil­lió tonna árut szállítottak el, 5,1 millióval többet a tavalyinál. Eb­ben az időszakban 30 000-rel több tehervonat közlekedett; minden három vagon közül csak egy szál­lított belföldi, kettő pedig export­import vagy tranzitárut. Az első félévi 62,9 millió ton­nával szemben a második félév­ben 66 millió tonna áru elszállí­tása vár a vasútra. Szeptember­ben és októberben 11,6—11,8 mil­lió tonnás teljesítményre lesz szükség. A tranzitforgalomban is jelentős, 13 százalékos növekedés várható. Az egyik legnagyobb őszi feladat a cukorrépa szállítá­sa, annál is inkább, mert a tava­lyinál 50—60 ezer vagonnal töb­bet jeleztek, s a folyamatos ter­meléshez szeptember elején mint­egy 14—15 ezer vagon répát kell az Alföldről a sárvári és a pető­­házi cukorgyárba szállítani. Az almatermés szállításához 36—37 ezer vagonra lesz szükség, miköz­ben a következő hónapokban már számolni kell a kedvezőtlen idő­járással is. A MÁV a hatalmas árumeny­­nyiség pontos, minél zavartala­nabb továbbítását belső üzem­­szervezéssel, s a fuvaroztatókat érintő intézkedésekkel készíti elő. A nagyobb szállítási feladatokat segíti 71 Diesel-mozdony és több mint 2000 vagon üzembe állítása. A járműjavító üzemek meggyor­sítják a kocsik átadását, s intéz­kedtek az idegen kocsik gazdasá­gosabb felhasználásáról. Fokozot­tabban alkalmazzák a hatékony vasúti munkamódszereket, egye­bek között anyagi ösztönzéssel növelik az irányvonatas áruto­vábbítást. A vasúti munkaerő­­hiány enyhítésére a nyári idény befejeztével felszabaduló vonó­erőt és vonatszemélyzetet a sze­mélyforgalomból a teherszállítás­hoz irányítják át. Tárgyaltak a Volánnal a rövid távú fuvarok közútra tereléséről. Csökkenteni kívánják a 30 kilométeren belüli vasúti szállításokat, s a fővárosi pályaudvarok közötti fuvarokat. A MÁV erőfeszítéseket tesz azért, hogy a folyamatos terme­léshez szükséges anyagok rendel­kezésre álljanak, s a késztermé­kek, az exportszállítmányok ide­jében célhoz érjenek. A különféle intézkedések ellenére nem tudják vállalni valamennyi áru késede­lem nélküli továbbítását; számol­ni kell azzal, hogy a fuvarigé­nyek egy részét — köztük építési alapanyagok szállítását — nem tudja a MÁV időarányosan telje­síteni. A vasút változatlanul kéri megbízóitól, hogy fokozzák az éj­szakai, a szombati és a vasárnapi rakodásokat. A chilei egyházak vezetőinek felhívása a junta terrorja ellen Raul Silva Henriquez bíboros, Helmut Frenzl evangélikus és Vasquez Del Vallé metodista püs­pök, valamint Angel Kreiman rabbi pénteken petíciót intézett a chilei juntához, és ebben azt kö­vetelte, hogy vessenek véget a rendkívüli állapotnak. A négy egyházi vezető ezenkí­vül amnesztiát követelt valameny­­nyi bebörtönzött számára, akit po­litikai vagy társadalmi okok miatt tartanak fogva. A chilei hivatalos sajtó „szem­telenségnek” minősíti az egyház­férfiak felhívását, és csodálkozá­sát fejezi ki amiatt, hogy a chi­lei katolikus egyház nem akar hivatalos hálaadó misén megem­lékezni a Népi Egység megdönté­sének első évfordulójáról. A Párizsban július elején meg­tartott chilei szolidaritási érte­kezlet küldöttsége pénteken New Yorkban tolmácsolta Roberto Gu­­yer ENSZ-főtitkárhelyettesnek az európai közvélemény tiltakozását a chilei fasiszta junta terrorcse­lekményei ellen. (MTI) Kiküldött tudósítónk jelenti Lisszabonból: Mozambik képviselőivel a jövő héten tárgyalásokat kezd a portugál kormány kialakult, az is jelezte, hogy a kabinet két nap alatt három hosz­­szúra nyúlt minisztertanácsot is tartott. A szerdai megbeszélése­ken Spinola államfő, csütörtökön pedig Costa Gomes vezérkari főnök vezette a tanácskozásokat. A fenyegető politikai válságot, amely az áprilisi antifasiszta for­dulatot végrehajtó katonai moz­galmon belül támadt nézetelté­rések miatt keletkezett, a jelek szerint sikerült elhárítani. Így ezek után a minisztertanács pén­teken néhány sürgetően fontos, elsősorban gazdasági ügyben hozhatott határozatokat. A kabinet az alacsony fizeté­sű dolgozókat annyira sújtó, a bukott fasiszta rezsim által meg­alkotott bérrendszer áttekintése után megszüntette a siérek eddig érvényben levő befagyasztását. De csak­ a különösen alacsony fi­zetéseknél engedélyeznek gyors emelést, a többieknél bizonyos megkötöttségeket és korlátozáso­kat vezettek be. Ez az intézke­dés a kormánykörök várakozása szerint megnehezíti majd a jobb­oldali és az ultrabal uszítást, s azt, hogy sztrájkok kirobbantá­sával ássák alá a kormányzat gaz­dasági pozícióit. Lisszabonba érkezett hírek sze­rint a mozambiki fővárosban a felszabad­ítási mozgalom, a FRE­­LIMO képviselői érintkezést ke­restek a portugál kormányszer­vekkel, hogy a jövő héten valahol­ találkozót készítsenek elő a te­rület függetlenségéről való tár­gyalásra. A Lisszabonban elter­jedt hírek szerint Mario Soares vezetésével már össze is állítot­ták a portugál küldöttséget a jö­vő héten várható tárgyalások megkezdésére. Árkus István Pénteken a késő éjszakai órák­ban véget ért a portugál főváros­ban a kormány több napos ta­nácskozássorozata. A kiélezett belpolitikai helyzetet, amely Lisz­­szabonban a múlt hét közepén Bu­d­apestre érkezett Rau­l K­oa kubai külügyminiszter Pója Frigyes külügyminiszter meghívására szombaton hivatalos baráti látogatásra Magyarország­ra érkezett dr. Raul Ron, a Kubai Köztársaság külügyminisztere. A kubai külügyminiszterrel együtt Budapestre érkezett felesége is. Fogadásukra a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Puja Frigyes és felesége, Rácz Pál külügyminisz­ter-helyettes, jelen volt a fogad­tatásnál dr. Meruk Vilmos, a Ma­gyar Népköztársaság havannai nagykövete és Floreal Chomon, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Puja Frigyes üdvözli Raul Roát a repülőtéren.

Next