Népszabadság, 1974. szeptember (32. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-22 / 222. szám
i Az ifjúsági törvény egy katonai alakulatnál VÉGREHAJTÁS KÖZBEN Mosolyogva nézi a parancsnok az irodaablaka alatt ebédre vonuló katonákat, még csak egy hete öltötték fel az egyenruhát, nem csoda, ha ma még lötyög rajtuk, ha a lépéseik még nem azonos ritmusúak. — Tizenegy hónap múlva tessék megnézni őket az egyetemen. Testi erőben, tartásban, mozgásban egészen mások lesznek — mondja Geller István alezredes, ennek az alföldi kiképzőbázisnak a parancsnoka, aki tapasztalásból tudja, hogy az egyetemi előfelvettek nemcsak katonai ismeretekben, hanem fizikai erőben is gyarapodnak, mire leszerelnek. De más irányú tapasztalásai is vannak, hiszen nemcsak leendő agrármérnökök, illetve közlekedési és távközlési mérnökök töltik itt mint egyetemi előfelvettek a katonaidejüket, hanem17 éves korukban hivatásos tiszthelyettesi pályát választott fiúk is két évig, speciális szakszerelők nyolc tyjnapig, egyetemet végzett, tartalékos tiszti tanfolyamra behívott mérnökök, négy hónapon át. Mellesleg ők, a tartalékostiszt-jelöltek „hazajönnek”, annak idején a 11 hónapjukat is itt szolgálták ... Mindenesetre sokféle a feladat és talán még sokrétűbb az igény ezen a kiképzőbázison. Azok részéről is, akiket képeznek, és azok részéről is, akik képeznek. Ha az ember egyszerűsíteni akarna, akkor azt mondhatná, olyan tág körben jelentkezik ez mindkét oldalról, amilyen szélesen az ifjúsági törvény mint keret át tudja fogni a fiatalok jogait-kötelességeit. Mert ez a törvény tényleg* *, csak kereteket ad. Viszont éppen ezért igényekre serkent. Hogyan töltik ki ezt a kerettörvényt egy olyan katonai alakulatnál, ahol nemcsak a katonák fiatalok, hanem a tisztek nagy többsége is? 32 év a tisztikar átlagéletkora, vagyis a zöme 25—26 éves. Még ők is az ifjúsági törvény hatókörében élnek. Helyőrségi klub épül Az utóbbi hónapokban hadseregszerte vizsgálták-elemezték a parancsnokok, a politikai helyettesek, hogyan érvényesül egységeiknél az ifjúsági törvény egyegy megfogalmazása a fiatalság neveléséről, a munkában, a társadalmi életben való részvételéről, mi módon alakul szociális helyzete, egészségének védelme, művelődése és sportolása. A vizsgálatok tulajdonképpen a törvény alapján megjelent egy-egy miniszteri parancsról készültek, hiszen ez bontotta tételekre a teendőket. A napokban viszont a Honvédelmi Minisztérium Katonai Tanácsa tekintette, át, mi történt hadseregszerte. Aminek a bemutatásától most tekintsünk el, és maradjunk csak a mi alakulatunknál, itt, az Alföldön, a történelmi falucska tövében, ahol ugyan még néhány nagy és fontos más alakulat is szállást kapott néhány évtizede, de a helyőrségi klub, az egyetlen igényes szórakozóhely, csak most épül. Igény lett volna rá nyilván évtizede is, pénz azonban csak most jutott. Sok pénz kellett hozzá, de szép is lesz, talán párját ritkítja majd modernségben, méretekben: színházterem és mozi, olvasók és barkácsszobák, játéktermek és tanácskozók, nem is sorolom tovább. Kivárták az itt, a várostól negyven kilométerre élő tisztek — mondja az idegen. Csakhogy a tisztikar jórészt alig néhány éve került ide a főiskoláról. Lakás várta őket vagy a nőtleneket kulturált szállás. — Azért van még lakásgond itt is, bármekkora a tiszti telep, s bármennyire is éltek a fiatal tisztek az új lehetőséggel, a lakásvásárlási, -építési kölcsönnel. A helyőrségi klub mellett pompás sportkombinát. Talán háromnegyed millió közpénzt vitt el, de megér vagy 12 milliót. Ennyi benne ugyanis a társadalmi munka. A helyőrségi klub meg a sportkombinát, íme a törvénybe iktatott fontos jog a kultúrához, a sporthoz, itt rövidesen igencsak reprezentatív külsőt kap. Ami nem azt jelenti, hogy a kiképzőbázis tisztjei, katonái eddig meg voltak fosztva a kultúrától vagy a testedzési lehetőségtől! — Ön hányszor megy egy évadban színházba? — szól az újságíróhoz a bázis párttitkára. Nyíri István alezredes. — Nálunk ugyanis minden katona egy szezonban átlagban kilencszer. A negyven kilométernyire levő városba, a száz kilométernyire levő fővárosba. Csak úgy mellékesen megjegyzi még, hogy az egyetemi előfelvettek valamivel ennél is többször. Az ifjúsági törvény megjelenése óta megkétszereződött a kulturális keretük, amit sok ötlettel tesznek még hatékonyabbá. — Ott ez a századklub, berendezésével meg azokkal, akik minden szabad idejüket jóformán itt töltik, a katonákkal — mutat körül Berényi János kész agrármérnök, a négyhónapos tartalékos tiszti tanfolyam hallgatója. — Én igazán le tudom mérni a fejlődést, hiszen 1965—1966-ban itt töltöttem a tizenegy hónapomat mint előfelvett. Persze akkor is volt klub. De nem ilyen. Ez a fiatalokhoz illő külsőségeiben. És a tartalésában. Fontos, mert a gyerekek itt töltik minden szabad idejüket, ennél az alakulatnál nem nagyon van kimenő. Minek? Hová? A falusi kocsmába? Legfeljebb ha megnyílik a helyőrségi klub... * Jogosítvány, kollokvium Hol itt az értelmes időtöltés — erről kesergett néhány éve is több egyetemi előfelvett, mármint, hogy a tizenegy hónapot nem töltik mindvégig értelmes elfoglaltsággal. Az utolsó hónapokban „lötyögnek”. Márpedig minden jó parancsnok szerint akkor kezdődik a baj, ha a katonái úgy érzik, „lötyögnek”. Van változás? Például itt értelmesen telik el a 11 hónap? — Vigyázni kell bizonyos fogalmakkal, mert mondjuk egy kétórás őrszolgálat az őr számára talán nem „értelmes elfoglaltság”. De persze szükséges — mondja Bocskai Dezső hadnagy, a bázis KISZ-bizottságának titkára. És kifejti a véleményét, hogy az egyetemi előfelvettek kiképzési-elfoglaltsági rendjének az alakításából sokat tanultak az évek során a hadseregben. De roppant sok függ az egyetemektől is: tartják-e a kapcsolatot leendő hallgatóikkal, éreztetik-e velük, hogy számon tartják őket, számítanak-e rájuk, nemcsak mint tanulókra, hanem mint az egyetemi közélet leendő aktív munkásaira, akarnak-e segíteni nekik... És utal egy-két nem éppen szívderítő tapasztalatra, amikor az „anyaintézmények” egyes karok, főiskolák papnak érezték ezt a feladatukat. A parancsnok, Geller alezredes elmondja, hogy a 11 hónap után itt leszerelő fiúk már gépjárművezetői jogosítványt és 60 órás traktorvezetői gyakorlatról szóló papírt visznek magukkal. Továbbá, ha sikeresen vették az akadályokat, üzemtanból egy eredményes, indexbe írt kollokviumot is. Lehetővé tettük, hogy a katonák egy elsőéves tárgyból, üzemtanból vizsgára készüljenek. Tisztjeinket az egyetem továbbképzi, ők pedig konzultálnak a vizsgára készülő katonákkal. Az egyetemiek kijárnak ide, segítenek a fiataloknak is, majd vizsgáztatnak persze, és ha a kollokvium „jó” vagy „jeles”, az érdemjegy bekerül az indexbe. Ha ennél rosszabb, akkor nem. De alig hiszem, hogy a felkészülés kárba veszne. Különben erre a „vizsgaötletre” is az ifjúsági törvény vezetett bennünket; még többet adni a fiataloknak, még tartalmasabbá tenni katonaidejüket — ez volt az alapgondolat. És én azt hiszem, hogy ez a két nagy plusz, a jogosítvány és a vizsga — erős kötést ad nekik a hadsereghez, a katonaélethez. Fontos érezni is a hazafias kötelességet, nemcsak tudni. A beszélgetésbe egy rajparancsnok is „beleszól”. Tisztelettudóan bár, de nagyon határozott állásponttal. Bődi Szabolcs őrvezető, az egyetemieknél rajparancsnok. Nem könnyű a sora, hiszen nős, pedagógus, és már tizenharmadik hónapja sorkatona. Tényleges idejét tölti, ugyanis a főiskola elvégzése előtt valamilyen okból kimaradt. Bődi nem panaszkodik, mindenben jelesen elöl jár: nemcsak néphadseregünk kiváló katonája, hanem a napokban vehette át a „Szovjet hadsereg kiváló katonája” megtisztelő jelvényt is. Nagyon határozott a véleménye: — Az egyetemi előfelvettek most még fizikailag gyengék, a terheket nehezebben bírják. De tévedés azt hinni, hogy szellemileg is tunyák. Igénylik demokratikus jogaik érvényre juttatásának lehetőségeit! Ezért oly aktívak például a századgyűlések. És csak azt a tekintélyt tisztelik, amelyről érzik, hogy megalapozott, akár szellemiekkel, akár gyakorlatiakkal. Ezt a századgyűlésen meg is mondják. Demokrácia a seregben — Tévedés lenne azt hinni, hogy a demokratikus vezetési igény csak az egyetemi előfelvettek egységeinél tapasztalható — mondja Keresztúri János, a tiszthelyettesképző iskola II. évese. És máris javában vitázik valami olyasmiről, ami látszólag nagyon nem ideillő. Mert a katonaéletről meg a demokratikus jogokról — így együtt — valaha nem nagyon eshetett szó. — Nem kell szégyellni, hogy a mai hadseregben demokratikus jogai vannak a katonának vagy a beosztott tisztnek. Ettől nem gyengébb, hanem ütőképesebb lesz a mi hadseregünk — biztatja őket Nyíri István alezredes, amikor a fiatalok hirtelen megakadnak, az újságíróra néznek, vajon nem szaladtak-e túl a fogalmazásban ... — Demokratikus, ha úgy tetszik, törvényes joga például egy katonának, hogy olvasson, tanuljon — folytatja a párttitkár. — Ma már az olvasást nem tekintik „bűnös szenvedélynek”, mint egykor. És a katona szabad idejében ráfekhet az ágyára is, hogy ott olvasson. Hozza persze rendbe utána, mert a laktanya, a körlet mégiscsak katonai rendet kíván. De elképzelhető volt ez akár öt-hat éve is? Pedig apróságról van szó. A jó közérzet kialakításához mégis hozzátartozik. Lehet, hogy némelyek ebből igencsak eretnek gondolatokat olvasnak ki, de meggyőződésem, hogy az ifjúsági törvény végrehajtása a hadseregben főleg ilyesmit, az értelmes, a célok elérését nem veszélybe sodró, hanem segítő parancsnoki magatartást kíván. Mert hiába ad kereteket az ifjúsági törvény, ha a parancsnokok nem érzik, mivel kell, mivel lehet kitölteni. Kel a segítő szándék — Ami persze nem jelenti azt, hogy a tárgyi feltételek mellőzhetőek — egészíti ki Geller István. És sok, az ifjúsági törvény nyomán teremtődött tárgyi feltételt említ. Például azt, hogy a fiatal, a főiskoláról érkező, „első munkahelyes" tisztek fogadását ma már miniszteri parancs szabályozza. De ezt is végre lehet hajtani formálisan és őszinte megértéssel, segítő szándékkal. Új dolog a családalapítási kölcsön is, fiatal tisztek kaphatják és bizonyosan nagy segítség az induláshoz annak a hat tisztnek a 15—20 ezer forintos kamatmentes kölcsön, aki elsőként kapta ennél az egységnél. Vagy a 13 lakásvásárlási kölcsön ... Ez is új dolog ... És mégis, a tárgyi feltételeken túl is, az az alapvető, hogy érez-e segítő szándékot a fiatal tiszt vagy a katona. Mármint a parancsnokaitól. — Itt, a seregben a sok sajátosság mellett is könnyebben talál segítségre az ember, ha gondja van. Mint ahogy a jó ötleteket, a hasznos elképzeléseket is gyorsabban felkarolják, mert nagyon komolyan veszi mindenki azt, amit úgy neveznek, hogy törvény... — fejti ki ebbeli tapasztalatait Horváth Benőnek, a tiszti tanfolyam hallgatója, aki nyolc évvel ezelőtt töltötte ennél az alakulatnál tizenegy hónapját, mint egyetemi előfelvett. Most kész ember, már dolgozott is, van összehasonlítási alapja. Több önfegyelmet és odaadást tapasztal ma itt, mint amit tapasztalt nyolc évvel előbb. Hatalmas a változás, pedig a katonaság ma is katonaság, a sok-sok, gyakran első pillanatra nem mindig a legértelmesebbnek látszó kötöttségével. És nem is vitatja senki, hogy a kötöttségek mennyire kellenek, hiszen fegyver van a kezükben. De az értelem sem szorulhat háttérbe; öntudatos fegyelem kell, olyan, amit értenek is! — Mondd csak nyugodtan, hogy ma már jobban felkarolják az ember gondolatait, ha vannak — lökdösi szókimondásra társa, Berényi János. — Mert a fórumokat is megteremtették ehhez és komolyabban veszik. Amikor mi töltöttük itt a soridőt, 11 hónap alatt talán kétszer volt századgyűlésünk. Most meg egy hónapja vagyunk itt és már háromszor. Ami nemcsak üres szám, nemcsak forma! Eszmecsere, vita és sok-sok közösségi haszon jön ki belőle. Meg magunk is formálódunk. Olyan megfogalmazásban bizonyára még nem nagyon esett szó az ifjúsági törvényről sehol, mint most itt: minél inkább megvalósul betűiben és szellemében ez a törvény, annál inkább próbára tehetők az emberi jellemek. — Mert mind kevésbé lehet arra hivatkozni, hogy csak a hallgatás joga a miénk — mondja Bődi Szabolcs. — A véleménynyilvánítás sokféle lehetősége közepette sokkal inkább előbukkannak az emberi gyengék is. Sokrétű feladat Ránézek jegyzetemre, s látom, hogy jóformán szó sem esett arról, hány klubja van az alakulatnak, mennyi tisztnek tették lehetővé, hogy a testvéri szocialista országok életével megismerkedjék, mire költik a sorkatonák felemelt illetményüket, hány rászoruló nős, vagy családfenntartó sorkatona illetményét egészíti ki a hadsereg, ellenőrzik-e, hogy az itt szerzett cím után járó munkahelyi különszabadságot megkapják-e a leszerelő fiatalok... Vagyis azokról a dolgokról, amelyeket kérdésként akartam feltenni, hiszen az ifjúsági törvény végrehajtását szabályozó miniszteri utasítások ilyen konkrét teendőkben is megfogalmazták a törvény szellemét. És még mi mindenben? Hogy legyenek az alakulatnál uszodák és tornatermek, hogy a nős, a családos sorkatonák lehetőleg a lakhelyüktől 100 kilométeren belül eső helyőrségben teljesítsenek szolgálatot, hogy a veszélyeztetett környezetből bevonult katonák sorsával különösen törődjenek, hogy 1975. január 1-től a hadsereg egyetlen alakulatának egyetlen klubjában, kantinjában se áruljanak szeszes italt, viszont lehessen kapni tejet és valóban nagy választékban üdítő italokat... A sorolásban álljunk meg, mert ezenkívül még szóba hozhatnánk a szocialista nevelést, az életviszonyok javítását, a katonai szolgálat társadalmi megbecsülését segítő intézkedéseket is, amelyek hadseregméretekben tükrözik, mi minden történt az ifjúsági törvény végrehajtásáért a katonaságnál. De az előbbi villanásokkal éppen azt akartuk elérni, hogy jelezzük: a hadsereg e kiképzőbázisán a fiatal tisztek és katonák jól értik, mennyire sokrétű és összetett feladat az ifjúsági törvény végrehajtása. Nemcsak tárgyiasult feltételeket kíván, hanem megfelelő szellemet is. Megértőt, segítőt, azonosulót. SZABÓ LÁSZLÓ NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET