Népszabadság, 1974. szeptember (32. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-22 / 222. szám

­i Az ifjúsági törvény egy katonai alakulatnál VÉGREHAJTÁS KÖZBEN Mosolyogva nézi a parancsnok az iro­daablaka alatt ebédre vonuló katoná­kat, még csak egy hete öltötték fel az egyenruhát, nem csoda, ha ma még lötyög rajtuk, ha a lépéseik még nem azonos ritmusúak. — Tizenegy hónap múlva tessék meg­nézni őket­ az egyetemen. Testi erő­ben, tartásban, mozgásban egészen má­sok lesznek — mondja Geller István al­ezredes, ennek az alföldi kiképzőbázis­nak a parancsnoka, aki tapasztalásból tudja, hogy az egyetemi előfelvettek nemcsak katonai ismeretekben, hanem fizikai erőben is gyarapodnak, mire le­szerelnek. De más irányú tapasztalásai is vannak, hiszen nemcsak leendő ag­rármérnökök, illetve közlekedési és táv­közlési mérnökök töltik itt mint egye­temi előfelvettek a katonaidejüket, ha­nem­­17 éves korukban hivatásos tiszt­­helyettesi pályát választott fiúk is két évig, speciális szakszerelők nyolc tyjna­­pig, egyetemet végzett, tartalékos tiszti tanfolyamra behívott mérnö­kök, négy hóna­pon át. Mellesleg ők, a tartalékos­­tiszt-jelöltek „ha­zajönnek”, annak idején a 11 hónap­jukat is itt szol­gálták ... Minden­esetre sokféle a feladat és talán még sokrétűbb az igény ezen a ki­képzőbázison. Azok részéről is, akiket képeznek, és azok részéről is, akik képeznek. Ha az ember egyszerűsíteni akarna, akkor azt mondhatná, olyan tág körben jelent­kezik ez mindkét oldalról, amilyen szélesen az ifjúsá­gi törvény mint keret át tudja fog­ni a fiatalok jo­­gait-kötelességeit. Mert ez a törvény tényleg* *, csak kereteket ad. Viszont ép­pen ezért igényekre serkent. Hogyan töltik ki ezt a kerettörvényt egy olyan katonai alakulatnál, ahol nemcsak a katonák fiatalok, hanem a tisztek nagy többsége is? 32 év a tiszti­kar átlagéletkora, vagyis a zöme 25—26 éves. Még ők is az ifjúsági törvény ha­tókörében élnek. Helyőrségi klub épül Az utóbbi hónapokban hadseregszerte vizsgálták-elemezték a parancsnokok, a politikai helyettesek, hogyan érvényesül egységeiknél az ifjúsági törvény egy­­egy megfogalmazása a fiatalság nevelé­séről, a munkában, a társadalmi élet­ben való részvételéről, mi módon alakul szociális helyzete, egészségének védel­me, művelődése és sportolása. A vizsgá­latok tulajdonképpen a törvény alapján megjelent egy-egy miniszteri parancsról készültek, hiszen ez bontotta tételek­re a teendőket. A napokban viszont a Honvédelmi Minisztérium Katonai Ta­nácsa tekintette, át, mi történt hadse­regszerte. Aminek a bemutatásától most tekintsünk el, és maradjunk csak a mi alakulatunknál, itt, az Alföldön, a történelmi falucska tövében, ahol ugyan még néhány nagy és fontos más alaku­lat is szállást kapott néhány évtizede, de a helyőrségi klub, az egyetlen igé­nyes szórakozóhely, csak most épül. Igény lett volna rá nyilván évtizede is, pénz azonban csak most jutott. Sok pénz kellett hozzá, de szép is lesz, talán párját ritkítja majd modern­ségben, méretekben: színházterem és mozi, olvasók és barkácsszobák, játék­termek és tanácskozók, nem is sorolom tovább. Kivárták az itt, a várostól negy­ven kilométerre élő tisztek — mondja az idegen. Csakhogy a tisztikar jórészt alig néhány éve került ide a főiskoláról. Lakás várta őket vagy a nőtleneket kul­turált szállás. — Azért van még lakásgond itt is, bármekkora a tiszti telep, s bármennyi­re is éltek a fiatal tisztek az új lehető­séggel, a lakásvásárlási, -építési köl­csönnel. A helyőrségi klub mellett pompás sportkombinát. Talán háromnegyed millió közpénzt vitt el, de megér vagy 12 milliót. Ennyi benne ugyanis a tár­sadalmi munka. A helyőrségi klub meg a sportkombinát, íme a törvénybe ikta­tott fontos jog a kultúrához, a sporthoz, itt rövidesen igencsak reprezentatív külsőt kap. Ami nem azt jelenti, hogy a kiképzőbázis tisztjei, katonái eddig meg voltak fosztva a kultúrától vagy a test­edzési lehetőségtől! — Ön hányszor megy egy évadban színházba? — szól az újságíróhoz a bá­zis párttitkára. Nyíri István alezredes. — Nálunk ugyanis minden katona egy szezonban átlagban kilencszer. A negy­ven kilométernyire levő városba, a száz kilométernyire levő fővárosba. Csak úgy mellékesen megjegyzi még, hogy az egyetemi előfelvettek valami­vel ennél is többször. Az ifjúsági tör­vény megjelenése óta megkétszerező­dött a kulturális keretük, amit sok öt­lettel tesznek még hatékonyabbá. — Ott ez a századklub, berendezésé­vel meg azokkal, akik minden szabad idejüket jóformán itt töltik, a katonák­kal — mutat körül Berényi János kész agrármérnök, a négyhónapos tartalékos tiszti tanfolyam hallgatója. — Én iga­zán le tudom mérni a fejlődést, hiszen 1965—1966-ban itt töltöttem a tizen­egy hónapomat mint előfelvett. Persze akkor is volt klub. De nem ilyen. Ez a fiatalokhoz illő külsőségeiben. És a tar­­talésában. Fontos, mert a gyerekek itt töltik minden szabad idejüket, ennél az alakulatnál nem nagyon van kimenő. Minek? Hová? A falusi kocsmába? Legfeljebb ha megnyílik a helyőrségi klub... * Jogosítvány, kollokvium Hol itt az értelmes időtöltés — erről kesergett néhány éve is több egyetemi előfelvett, mármint, hogy a tizenegy hónapot nem töltik mindvégig értelmes elfoglaltsággal. Az utolsó hónapokban „lötyögnek”. Márpedig minden jó pa­rancsnok szerint akkor kezdődik a baj, ha a katonái úgy érzik, „lötyögnek”. Van változás? Például itt értelmesen telik el a 11 hónap? — Vigyázni kell bizonyos fogalmak­kal, mert mondjuk egy kétórás őrszol­gálat az őr számára talán nem „értel­mes elfoglaltság”. De persze szükséges — mondja Bocskai Dezső hadnagy, a bázis KISZ-bizottságának titkára. És kifejti a véleményét, hogy az egyete­mi előfelvettek kiképzési-elfoglaltsági rendjének­ az alakításából sokat tanul­tak az évek során a hadseregben. De roppant sok függ az egyetemektől is: tartják-e a kapcsolatot leendő hallga­tóikkal, éreztetik-e velük, hogy számon tartják őket, számítanak-e rájuk, nem­csak mint tanulókra, hanem mint az egyetemi közélet leendő aktív munká­saira, akarnak-e segíteni nekik... És utal egy-két nem éppen szívderítő ta­pasztalatra, amikor az „anyaintézmé­nyek” egyes karok, főiskolák papnak érezték ezt a feladatukat. A parancsnok, Geller alezredes el­mondja, hogy­ a 11 hónap után itt le­szerelő fiúk már gépjárművezetői jogo­sítványt és 60 órás traktorvezetői gya­korlatról szóló papírt visznek maguk­kal. Továbbá, ha sikeresen vették az akadályokat, üzemtanból egy eredmé­nyes, indexbe írt kollokviumot is.­­ Lehetővé tettük, hogy a katonák egy elsőéves tárgyból, üzemtanból vizs­gára készüljenek. Tisztjeinket az egye­tem továbbképzi, ők pedig konzultálnak a vizsgára készülő katonákkal. Az egye­temiek kijárnak ide, segítenek a fiata­loknak is, majd vizsgáztatnak persze, és ha a kollokvium „jó” vagy „jeles”, az érdemjegy bekerül az indexbe. Ha ennél rosszabb, akkor nem. De alig hiszem, hogy a felkészülés kárba veszne. Külön­ben erre a „vizsgaötletre” is az ifjúsági törvény vezetett bennünket; még többet adni a fiataloknak, még tartalmasabbá tenni katonaidejüket — ez volt az alap­­gondolat. És én azt hiszem, hogy ez a két nagy plusz, a jogosítvány és a vizs­ga — erős kötést ad nekik a hadsereg­hez, a katonaélethez. Fontos érezni is a hazafias kötelességet, nemcsak tudni. A beszélgetésbe egy rajparancsnok is „beleszól”. Tisztelettudóan bár, de na­gyon határozott állásponttal. Bődi Sza­bolcs őrvezető, az egyetemieknél rajpa­rancsnok. Nem könnyű a sora, hiszen nős, pedagógus, és már tizenharmadik hónapja sorkatona. Tényleges idejét tölti, ugyanis a főiskola elvégzése előtt valamilyen okból kimaradt. Bődi nem panaszkodik, mindenben jelesen elöl jár: nemcsak néphadseregünk kiváló katonája, hanem a napokban vehette át a „Szovjet hadsereg kiváló katonája” megtisztelő jelvényt is. Nagyon határo­zott a véleménye: — Az egyetemi előfelvettek most még fizikailag gyengék, a terheket nehezeb­ben bírják. De tévedés azt hinni, hogy szellemileg is tunyák. Igénylik demok­ratikus jogaik érvényre juttatásának lehetőségeit! Ezért oly aktívak például a század­gyűlések. És csak azt a tekin­télyt tisztelik, amelyről érzik, hogy megalapozott, akár szellemiekkel, akár gyakorlatiakkal. Ezt a századgyűlésen meg is mondják. Demokrácia a seregben — Tévedés lenne azt hinni, hogy a demokratikus vezetési igény csak az egyetemi előfelvettek egységeinél ta­pasztalható — mondja Keresztúri Já­nos, a tiszthelyettesképző iskola II. éve­se. És máris javában vitázik valami olyasmiről, ami látszólag nagyon nem ideillő. Mert a katonaéletről meg a de­mokratikus jogokról — így együtt — valaha nem nagyon eshetett szó. — Nem kell szégyellni, hogy a mai hadseregben demokratikus jogai van­nak a katonának vagy a beosztott tiszt­nek. Ettől nem gyengébb, hanem ütő­képesebb lesz a mi hadseregünk — biz­tatja őket Nyíri István alezredes, ami­kor a fiatalok hirtelen megakadnak, az újságíróra néznek, vajon nem szalad­tak-e túl a fogalmazásban ... — Demokratikus, ha úgy tetszik, tör­vényes joga például egy katonának, hogy olvasson, tanuljon — folytatja a párttitkár. — Ma már az olvasást nem tekintik „bűnös szenvedélynek”, mint egykor. És a katona szabad idejében rá­­fekhet az ágyára is, hogy ott olvasson. Hozza persze rendbe utána, mert a lak­tanya, a körlet mégiscsak katonai ren­det kíván. De elképzelhető volt ez akár öt-hat éve is? Pedig apróságról van szó. A jó közérzet kialakításához mégis hoz­zátartozik. Lehet, hogy némelyek ebből igencsak eretnek gondolatokat olvasnak ki, de meggyőződésem, hogy az ifjúsági törvény végrehajtása a hadseregben fő­leg ilyesmit, az értelmes, a célok eléré­sét nem veszélybe sodró, hanem segítő parancsnoki magatartást kíván. Mert hiába ad kereteket az ifjúsági törvény, ha a parancsnokok nem érzik, mivel kell, mivel lehet kitölteni. Kel a segítő szándék — Ami persze nem jelenti azt, hogy a tárgyi feltételek mellőzhetőek — egé­szíti ki Geller István. És sok, az ifjúsági törvény nyomán teremtődött tárgyi fel­tételt említ. Például azt, hogy a fiatal, a főiskoláról érkező, „első munkahe­lyes" tisztek fogadását ma már minisz­teri parancs szabályozza. De ezt is vég­re lehet hajtani formálisan és őszinte megértéssel, segítő szándékkal. Új dolog a családalapítási kölcsön is, fiatal tisz­tek kaphatják és bizonyosan nagy se­gítség az induláshoz annak a hat tiszt­nek a 15—20 ezer forintos kamatmen­tes kölcsön, aki elsőként kapta ennél az egységnél. Vagy a 13 lakásvásárlási köl­csön ... Ez is új dolog ... És mégis, a tárgyi feltételeken túl is, az az alapvető, hogy érez-e segítő szán­dékot a fiatal tiszt vagy a katona. Már­mint a parancsnokaitól. — Itt, a seregben a sok sajátosság mellett is könnyebben talál segítségre az ember, ha gondja van. Mint ahogy a jó ötleteket, a hasznos elképzeléseket is gyorsabban felkarolják, mert nagyon komolyan veszi mindenki azt, amit úgy neveznek, hogy törvény... — fejti ki ebbeli tapasztalatait Horváth Benő­­nek, a tiszti tanfolyam hallgatója, aki nyolc évvel ezelőtt töltötte ennél az alakulatnál tizenegy hónapját, mint egyetemi előfelvett. Most kész ember, már dolgozott is, van összehasonlítási alapja. Több önfegyelmet és odaadást tapasztal ma itt, mint amit tapasztalt nyolc évvel előbb.­­ Hatalmas a vál­tozás, pedig a katonaság ma is katona­ság, a sok-sok, gyakran első pillanatra nem mindig a legértelmesebbnek látszó kötöttségével. És nem is vitatja senki, hogy a kötöttségek mennyire kellenek, hiszen fegyver van a kezükben. De az értelem sem szorulhat háttérbe; öntu­datos fegyelem kell, olyan, amit érte­nek is! — Mondd csak nyugodtan, hogy ma már jobban felkarolják az ember gon­dolatait, ha vannak — lökdösi szóki­mondásra társa, Berényi János. — Mert a fórumokat is megteremtették ehhez és komolyabban veszik. Amikor mi töltöt­tük itt a soridőt, 11 hónap alatt talán kétszer volt századgyűlésünk. Most meg egy hónapja vagyunk itt és már három­szor. Ami nemcsak üres szám, nemcsak forma! Eszmecsere, vita és sok-sok kö­zösségi haszon jön ki belőle. Meg ma­gunk is formálódunk. Olyan megfogalmazásban bizonyára még nem nagyon esett szó az ifjúsági törvényről sehol, mint most itt: mi­nél inkább megvalósul betűiben és szel­lemében ez a törvény, annál inkább próbára tehetők az emberi jellemek. — Mert mind kevésbé lehet arra hi­vatkozni, hogy csak a hallgatás joga a miénk — mondja Bődi Szabolcs. — A véleménynyilvánítás sokféle lehetősége közepette sokkal inkább előbukkannak az emberi gyengék is. Sokrétű feladat Ránézek jegyzetemre, s látom, hogy jóformán szó sem esett arról, hány klubja van az alakulatnak, mennyi tisztnek tették lehetővé, hogy a testvéri szocialista országok életével megismer­kedjék, mire költik a sorkatonák fel­emelt illetményüket, hány rászoruló nős, vagy családfenntartó sorkatona il­letményét egészíti ki a hadsereg, ellen­­őrzik-e, hogy az itt szerzett cím után já­ró munkahelyi különszabadságot meg­kapják-e a leszerelő fiatalok... Vagyis azokról a dolgokról, amelyeket kérdés­ként akartam feltenni, hiszen az ifjú­sági törvény végrehajtását szabályozó miniszteri utasítások ilyen konkrét te­endőkben is megfogalmazták a törvény szellemét. És még mi mindenben? Hogy legyenek az alakulatnál uszodák és tor­natermek, hogy a nős, a családos sor­katonák lehetőleg a lakhelyüktől 100 kilométeren belül eső helyőrségben tel­jesítsenek szolgálatot, hogy a veszélyez­tetett környezetből bevonult katonák sorsával különösen törődjenek, hogy 1975. január 1-től a hadsereg egyetlen alakulatának egyetlen klubjában, kan­tinjában se áruljanak szeszes italt, vi­szont lehessen kapni tejet és valóban nagy választékban üdítő italokat... A sorolásban álljunk meg, mert ezen­kívül még szóba hozhatnánk a szocia­lista nevelést, az életviszonyok javítá­sát, a katonai szolgálat társadalmi meg­becsülését segítő intézkedéseket is, amelyek hadseregméretekben tükrözik, mi minden történt az ifjúsági törvény végrehajtásáért a katonaságnál. De az előbbi villanásokkal éppen azt akartuk elérni, hogy jelezzük: a hadsereg e ki­képzőbázisán a fiatal tisztek és katonák jól értik, mennyire sokrétű és összetett feladat az ifjúsági törvény végrehajtása. Nemcsak tárgyiasult feltételeket kíván, hanem megfelelő szellemet is. Megér­tőt, segítőt, azonosulót. SZABÓ LÁSZLÓ NÉPSZABADSÁG ♦ VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next