Népszabadság, 1975. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
1975. március 1., szombat NÉPSZABADSÁG" A Szovjetunió a békés egymás mellett élés politikájának továbbfejlesztését akarja Andrej Kirijenko beszéde Andrej Kirijenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja pénteken beszédet mondott a Szovjetszkaja Enciklopedija Kiadó ünnepségén. Külpolitikai kérdésekről szólva Andrej Kirijenko egyebek között kijelentette: Minden nehézség ellenére befejezéshez közeledik az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkája. Sok ország vezetői kifejezték: egyetértenek azzal, hogy legmagasabb szinten rendezzék meg az értekezlet harmadik, záró szakaszát. Ha pedig az értekezlet olyan dokumentumok elfogadásával érne véget, amelyek megfelelnek az értekezlet céljainak, az még szilárdabb alapokat teremtene ahhoz, hogy Európa a tartós béke, a jószomszédság és az együttműködés kontinensévé váljék; ez egészségesen befolyásolná az egész nemzetközi helyzetet. — Mi továbbra is nagy erőfeszítéseket teszünk a közel-keleti kérdés igazságos rendezése érdekében — mondotta Kirijenko. — A Szovjetunió folytatja a kapitalista országokkal való békés egymás mellett élés továbbfejleszté-sének politikáját, amit tanúsítanak Leonyid Brezsnyev Gerald Ford amerikai elnökkel, Valery Giscard d'Estaing francia elnökkel való találkozásainak eredményei, Harold Wilson angol miniszterelnök nemrégiben tett moszkvai látogatása. Nyilvánvaló, hogy a béke megszilárdításában minden siker a reakció és az agresszió erői ellen vívott szívós küzdelemben születik. Ezek az erők a legutóbbi időben igyekeznek aktivizálni ellenállásukat, az enyhüléssel szemben. Teljes mértékben számolva a nemzetközi színtéren végbemenő fejlemények minden bonyolultságával, mi egészében derűlátóan ítéljük meg a békéért és a népek biztonságáért vívott küzdelem távlatait. Országunk a jövőben is azok mellett a népek mellett áll majd, amelyek védelmezik szabadságukat és függetlenségüket az imperialista merényletekkel szemben, mondta Kirijenko. (TASZSZ) A francia baloldali pártok akciója a növekvő munkanélküliség és az infláció ellen [ PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL A múlt év június 28. óta most csütörtökön ült össze először a baloldali közös kormányprogramot aláíró pártok összekötő bizottsága és elhatározta: a kommunista párt, a szocialista párt és a baloldali radikális mozgalom országos kampányt indít a foglalkoztatottság védelmére, a növekvő munkanélküliség, az infláció ellen. A három párt közös nyilatkozata javasolja a 40 órás munkahéthez való visszatérést, a nyugdíjkorhatár leszállítását a férfiaknál 60, a nőknél 55 évre; a bérminimum felemelését; intézkedéseket a munkanélküliség ellen; az áremelkedések megakadályozását. A három párt sürgeti a tőkés társaságok extraprofitjának megadóztatását, a közös programban indítványozott államosításokat, a kis- és középvállalatok támogatását. A baloldali pártok közös sajtóértekezleten fejtik ki álláspontjukat s az ország 100 nagyvárosában tömeggyűléseket tartanak. Ez a kampány március és április folyamán zajlik le. Paul Laurent, az FKP titkárságának tagja, aki a pártot az öszszekötő bizottságban képviselte, nyilatkozatában kijelentette: az országos kampány megindítása, amelyet a párt öt hónap óta javasol, pozitív fejlemény. Megjegyezte, hogy a párt még erélyesebb állásfoglalást tartott volna szükségesnek az államosítások kiterjesztése kérdésében, és indítványozta a Citroen autógyár és a CFP olajtársaság államosítását is. Mitterrand első titkárazzal kapcsolatban, hogy Marseille-ben Giscard elnöke találkozott Defferre polgármesterrel, a szocialista párt egyik vezetőjével, és a problémák „közös tanulmányozására” szólította fel) kijelentette: „Nem mi mentünk az Elysée-be. A szocialista párt célja változatlanul a hatalmon levők megbuktatása.” A bagdadi konferencia az ázsiai kollektív biztonság megvalósításáért Az ázsiai békeszerető erők nemzetközi konferenciája háromnapos munkáját befejezve közzétette az értekezlet záródokumentumait, amelyeket a részvevő negyven ország, valamint tizennégy nemzetközi szervezet küldöttei a záróülésen jóváhagytak. A határozatok közül a legfontosabb az ázsiai békeszerető erők bagdadi nyilatkozata, amelyben sürgetik az ázsiai kollektív biztonság megvalósítását. A nyilatkozat hangoztatja, hogy az ázsiai biztonságot a békés egymás mellett élés elvére, a bandungi értekezlet szellemének fejlesztésére, az el nem kötelezettségi mozgalomra, az erőszakról való lemondásra, a szuverenitás és a területi egység tiszteletben tartására kell alapozni. A konferencián síkraszálltak az Indiai-óceán békeövezetté való nyilvánítása mellett. Felhívást intéztek a nemzetközi közvéleményhez, fokozza harcát az Indiaióceánon levő imperialista katonai bázisok megszüntetéséért. (TASZSZ) AVANTE! Kudarcra vannak ítélve a portugál kommunisták elszigetelésére szőtt tervek Az Avante, a Portugál Kommunista Párt központi lapjának legfrissebb száma az antikommunista választási propagandával foglalkozva, vezércikkében a többi között a következőket írja: A választási kampánynak bizonyos politikai pártokat, csoportokat, illetve csoportocskákat vezérlő fő vonala mindenki előtt nyilvánvalóan az antikommunizmus. Ezt a témát az ultrabaltól az ultrajobboldaliakig napirenden tartják, s annál jobban éleződik a helyzet, minél jobban közeledik a kampány kezdete. Kinek használ jelenleg az antikommunizmus? Milyen célt szolgál? Politikailag szűklátókörűség volna azt hinni, hogy a támadások csak a Portugál Kommunista Párt ellen irányulnak. E „szent szövetség” támadása minden kétséget kizáróan az egész nemzeti demokratizálási folyamat ellen irányul, az antikommunizmus leple alatt. Kudarcra vannak ítélve azok a fáradozások, amelyeknek az a célja, hogy elszigeteljék a kommunistákat és más következetes demokratákat. „A Portugál Kommunista Párt ostromlott, de nem bekerített vár.” Fő fáradozásaink a néptömegek megnyerésére és a demokratikus erők közötti megértésre irányulnak. • •00hz telentó küvdellatéityek rácsodálkozunk az óvodások, kisiskolások okosságára. Visszaemlékezünk a „mi időnkre”, és többnyire bevalljuk, kevesebbet tudtunk. Némelyik szülő az általános iskolai számtan példákon bukik el, tekintélyéből is veszítve kénytelenül elismeri, hogy nem boldogul. Mások gyermekük szolmizálását figyelik álmélkodva. Mindezért szoktuk dicsérni az óvodát-iskolát, mert íme, milyen korán megköveteli a fegyelmezett, rendszeres tanulást, látszik is azokon a csöppségeken, hogy figyelnek. Bölcsességet idézünk: „teher alatt nő a pálma”, és kellő szigorral noszogatjuk a gyerekeket. Máskor viszont aggodalmaskodunk, vajon nem túl sok az az elfoglaltság, nem nagyon nyúzott a gyerek, tényleg ennyi mindenre szüksége lesz az életben, nem mértéktelenül követelnek tőlük? A serkentést és az aggályt kiváltó pillanatnyi okokat mellőzzük a gondolat folytatásakor. Melynek végpontját viszont hadd jelöljük előre: a párttagok felelősségteljes töprengését a fokozódó igényekről munkahelyükön és közéleti szereplésükkor. A gyermeki példa mindössze azért vétetett, ms mert a növekvő követelményeket abban vesszük észre legkönnyebben, és fogadjuk el jogosultságát — ritka és gyenge ellenkezés után. Ha nem így tennénk, ha a tanintézetek nem igyekeznének többet megtanítani ma, mint tegnap, a gyerek akkor is többet tudna az autókról, az űrhajókról, a televízióról, mint mi tudtunk, mert a közvetlen tapasztalás is tanítja. Igaz, mi viszont „tudtuk”, városi gyerekek is a söröslovakat, az otthoni kenyérdagasztást szintén tapasztalásból, és a zsinórírást, éneklésen az egyszeregyet, mutogatva a betűket — az iskolából. A „megnőttek az iskolában a követelmények” kijelentésünkben tehát nem egyértelműen mennyiségi növekedésről van szó. Hanem sokkalta inkább arról, hogy a ma tanult ismeretanyag használhatóbb a tegnapinál. Hadd reméljük, hogy nemcsak napjainkban az, hanem bővítve-kiegészítve az lesz évek múltán is — legalább az a része, amely a tudásszerzés módjára, az érdeklődés ébrentartására szolgál. De hát a követelményeket nemcsak a gyerekeknek találták ki. Nap nap után olvashatunk a sportolók növekvő edzésadagjáról, fokozódó erőfeszítéseiről és mérhetően javuló eredményeiről. Számon tartjuk a centiket, kilókat, másodperceket. Az élsportoló, ha versenyben akar maradni, ezeket próbálja meghaladni. Feladata világos, egyszerű , kilónyival többet kell emelnie, tíz centivel hoszszabbat ugrania, gyorsabban végigfutnia a száz métert. A követelmény mennyiségi. Látszólag. Mert ahhoz, hogy a mennyiséggel kifejezhető eredményt elérje vagy túlszárnyalja, százféle új követelménynek kell eleget tennie. Azok összességéből jön ki majd az a nagyobb gyorsaság, rugalmasság stb. 11*-az élet más területén? Hi-ii szen annyit beszélünk, töprengünk korunk magas igényeiről, mindannyian benne élünk a — sokak szerint soha ilyen gyorsan nem fejlődő — világban. És azon belül különböző közösségek tagjaként apróbb-nagyobb dózissal kell többet adnunk magunkból, képességeinkből... Vajon így, „szenvedő alanyként", hogyan értékeljük a teher és a pálma hasonlatot? Többet nyújtani felkészültebben, edzettebben lehet. Ha a„. ..edzések”, azaz az ismeretszerzés statisztikai mutatóit nézzük, láthatjuk, hogy sokan sokfélét tanulnak és mind többen találják meg az önképzés változatos formáit — az olvasástól a tévénézésig. Van, aki hiányt pótol, akit a körülmények szorító kényszere visz az ismeretek forrásához, míg más, a szükségeshez képest némi előny birtokában is fokozni tudja tempóját. Az általános vizsgálásából tehát nem várhatunk mindenkire érvényes választ. Találunk figyelmeztető jeleket is, nevezetesen azt, hogy többen leszakadtak a mezőnytől, és szemmel láthatólag jól érzik magukat ott hátul. Ha pedig zavarja őket a középmezőny vagy netántán az élen haladók tetemes előnye, akkor legszívesebben azok haladását akadályoznák. Írókat, filozófusokat megkísértett már a gondolat, hogy mind nagyobb a távolság az élmezőny, az átlag és a leszakadtak között. Szakadékot emlegetnek, s olyasféle rémkép- pel viaskodnak, amelyben sokan képtelenek vagyunk felfogni világunkat, mert a tudomány és technika legmagasabb szintje nem értelmezhető köznyelven. Mondhatnánk, hogy e veszedelem elkerülésére még inkább kell igyekeznünk, ám őszintén szólva, mindannyian specialisták vagyunk valamiben. Szakmájáról órákig tud beszélni a mester, s ha akarja, olyan szaknyelvbe búrikolózik, hogy kívülálló reményte- I lenül hallgatja, de betanított vagy I segédmunkás is elraktároz több ! száz fortélyos mozdulatot, aminek j | fontosságát ő tudja, ő tapasztalja. j i Továbbá: a szakmai ismeretek j ! specializáltsága, azoknak alapos ismerete része csupán a velünk i ! szemben megnyilvánuló kövelményeknek. Talán még a legegy- j i szerűbben körülírható, számon kérhető, a leginkább kézzelfog- iható része. Sokkal nehezebb megfogalmazni és még inkább betartani azokat a normákat, amelyek ezer- főnyi szállal a közösséghez, a társajdalomhoz kötik az egyént. Ezek is változnak, ezekről is egyértelműen állítjuk, hogy növekednek. És milyen nehéz megszabni optimális mértéküket! Álljon itt egy — szerencsére ritka — példa a KISZ-életből. A tavalyi áprilisi | KISZ KB-ülés határozata — ahogy mondani szoktuk — növelte a követelményeket. Minden egyes KISZ-tag kötelességévé tet- t te az egyéni feladatvállalást. A | cél világos: az ifjúsági szövetséghez tartozás ne csak szavakban, hanem tettekben is nyilvánuljon meg. Nos, néhol oly sután, gorombán fogalmazták meg az új, ám sok helyen korábban is gyakorolt kívánalmat, hogy némelyik ifjú sértetten távozott, önmagát alkalmatlannak, az ügyet haszontalannak minősítve. Az informátorok, a téma előadói nyilván gyakorlatlanságuk miatt megfeledkeztek arról, hogy hiába mutatja valaki a kétméteres magas- s ságot az atlétikát kedvelőnek „ugord át, akkor maradhatsz” jelszóval, abból még nem lesz ugrás. (Ráadásul adott esetben a magasság lényegesen kisebb, fölösleges ijesztgetni vele.) Követelményeket csak úgy szabad állítani, hogy azok elérhetőek legyenek. Nem mindenki számára, de azoknak igen, akiket képességeik alkalmassá tesznek rá. Nekik viszont a felkészüléshez szükséges feltételeket kell megadnunk. Ugyancsak az ifjúsági szövetség példájánál maradva: a most zajló KISZ-vezetőségválasztó taggyűlések egyik fő témája, hogy miként bővültek az ifjúsági akciók leheőségei, mennyit javult az ifjúsági politikai körök munkája, menynyivel színvonalasabbak a kiadjványok és így tovább. A felkészítés, a nevelő munka közepette vált még világosab-bá, hogy az igények növekedése nem valamiféle mennyiségi változás. Nem egyszerűen több politikai, filozófiai fogalom megértését, nem egyszerűen több társadalmi munkát feltételez. Minőségileg kíván mást, amihez ném mely mennyiségi mutató emelkedése, másnak viszont csökkenése járul. A KISZ-esek általában jól értették a leckét. A fentebb említett kirívó példáktól eltekintve, az,új igények találkoztak a fiatalok szándékával. Miért? Másként fogalmazva és általánosítható igazságot ismételve azért, mert jókor, jó magasságra emelték a mércét. A fiatalok közösségei gyengültek volna enélkül, mert gyengítette volna őket, lazította volna fegyelmüket az, hogy erőfeszítést nem kívántak tőlük, ismételhették volna a jól-rosszul bevált formákat, függetlenül azok napi használhatóságától. Hozták volna az évekkel ezelőtt még elfogadott, jónak ítélt programokat. .. Nem mindenütt persze, hiszen központi elhatározás nélkül is jó néhány helyen felismerték, hogy az évekkel ezelőtti eredményeket újrateremteni, finoman fogalmazva anakronizmus, magyarán szólva pedig nem lehet méltó a fiatalok legjobbjait tömörítő szervezethez. Elszakadva az ifjúsági példától, ide kívánkozik, hogy az ismétlődés, a csak rutinra épülő tevékenység másutt is fegyelemlazulást, bomlást idéz elő. Termelőüzemekben is, elmélettel foglalkozó kutatók körében is, vagy akár a sport világában. A követelmények folyamatos növelésének legfontosabb színterét még nem említettük. Enélkül is köztudomású, hogy a pártszervezetekben szerepel leggyakrabban napirenden e téma. Éppen a párt hivatása miatt, amit csak úgy tölthet be, ha napra kész az újabb és újabb feladatok megoldásához. A szükségszerű megújulásból a párttagokra, azalapszervezetekre is hárulnak teendők; az új igények, a korábbinál bonyolultabb kérdések kisebb közösségeknek, személyeknek is címzettek- A tények cáfolnának meg, ha azt állítanánk, erre a fejlődésre mindenki mindenkor képes. Még azok közül sem mindenki, akikben a szándék és az akarat elegendő volna. Az egyén szempontjából fájdalmas felismerés ez, ami azonban a fejlődés törvényszerű következménye. Persze morális kérdésként is felvethetjük: helyes-e olyan követelményeket támasztani, amely nem mindenki számára elérhető. A pártban, a munkásosztály élcsapatában igenis szükséges ilyen igénnyel fellépni, de a KISZ- szervezet sem lehet meg a kevésbé szigorú, de tagjaitól erőfeszítést kívánó normatívák nélkül. _ Hasonlattal élve: haladás közben mindig az élenjáróktól kíván nagyobb erőfeszítést az út, nekik kell a legtöbb akadályt leküzdeniük, az ösvényt kitaposniuk. Hogyne tételezne-e fel ez nagyobb képességet, rátermettséget, mint amennyi a követőknek elegendő. Márpedig társadalmunk építése naponta kínálja az ösvénytaposás fáradalmait, az akadályokat, megteremti a korábban soha nem volt ellentmondásokat, problémákat. Micsoda felkészültség kell ahhoz, hogy a minden eddiginél pontosabb, jobb megoldását megtaláljuk? Mindebből talán az is kivilágo t lik, hogy a követelmények, amelyek sarkallnak, s melyeket szükségesnek találunk, nem kiötölt kívánságok, hanem a valósággal szoros összefüggésben keletkeznek. Olyan objektív tényezők, amelyek érvényesülése nélkül korunk, világunk feladatait sem oldhatnánk meg. Maros Dénes # vr/ín/hiv ás A Wlf nttfiffiia wtsvffvn A Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege megalakulásának 19. évfordulója alkalmából Heinz Barthel ezredes, az NDK budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Pacsek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Rácz Sándor, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője, a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának sok tagja, a társfegyveres testületek több vezető beosztású munkatársa. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, katonai és légügyi attaséja. Ott volt V. K. Andrjuscsenko altábornagy, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője, valamint az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának több magas rangú képviselője. 3