Népszabadság, 1976. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
1976. augusztus 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG A helsinki értekezlet eredményeit senki sem ingathatja meg Brezsnyev nyilatkozatának nemzetközi visszhangja A világsajtó továbbra is nagy figyelmet szentel azoknak a válaszoknak, amelyeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára adott a Pravda tudósítójának a helsinki konferencia évfordulóján. Az olasz Corriera della Sera kommentárjában rámutat: Leonyid Brezsnyev fontosnak minősítette a Helsinkiben elért megállapodásokat, amelyek iránytűként szolgálnak az enyhülés útján való továbbhaladáshoz, a katonai konfliktusok megszüntetéséhez, valamint az államok közötti békés együttműködés fejlesztéséhez. A Republica megállapítja, hogy Leonyid Brezsnyev élesen elítélte a nyugati hatalmak Olaszországgal szembeni gazdasági zsarolási kísérleteit. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára — emlékeztet rá a lap — kijelentette: a vezető nyugati hatalmaknak az az eljárása, hogy a kommunistáknak a kormányba való bejutását megakadályozandó nyomást gyakoroljanak Olaszországra, megsérti az európai biztonsági konferencia záróokmányában foglalt elveket. A L’Humanité és több más francia lap Leonyid Brezsnnyevnek azt a megállapítását emeli ki, hogy a nyugati országok vezető körei beavatkoznak Olaszország belügyeibe. Egyes nyugati hatalmak — írja a francia kommunisták lapja — képesek lennének torkon ragadni Olaszországot, csak hogy megakadályozzák a kommunistáknak a kormányba való bejutását. A Washington Post egyebek között a következőket írja: a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára erősen bírálta a nyugati vezetőket, amiért azzal fenyegetőztek, hogy megvonják a további pénzügyi támogatást Rómától, ha a kommunisták bekerülnek az új olasz kormányba. Leonyid Brezsnyev az olasz kérdést a helsinki konferenciával kapcsolva össze, kiemelte: ezzel a Nyugat megszegte azt az ígéretét, hogy a jövőben kerülni fogja a más országok belügyeibe való beavatkozást. Leonyid Brezsnyev — írja a Frnkfurter Rundschau — kijelentette: az európai biztonsági konferencia eredményei olyan mértékben életképesek, hogy azokat senki sem ingathatja meg. Európa — fűzi hozzá a lap — ezen a konferencián megtanulta, hogy az eddiginél állhatatosabban és alaposabban kell kutatnia az égető nemzetközi problémák megoldásának lehetőségeit. (TASZSZ) Az európai biztonsági konferencia frontáttörés volt az enyhülési folyamatban Állam- és kormányfők az első évfordulóról Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet első évfordulója alkalmából több európai ország állam- és kormányfője tett értékelő nyilatkozatot. A Za Rubezsom című szovjet hetilap szerkesztőségének körkérdésére válaszolt Urho Kekkonen finn köztársasági elnök, Jacques Chiriac francia és Anker Jörgensen dán miniszterelnök, Brúno Kreisky osztrák szövetségi kancellár, Urho Kekkonen finn köztársasági elnök. — A hetvenes évek eleje és különösen az európai biztonsági és együttműködési konferencia öszszehívása „frontáttörés” volt az enyhülési folyamat további erősítése útján. A finn fővárosban eredményesen zárult az európai biztonsági konferencia. Helsinki szelleme új reményeket és várakozásokat ébreszt, különösen a leszerelés területén megteendő továbblépés tekintetében. A finn kormány intézkedéseket hozott az európai biztonsági konferencián elfogadott záróokmány megvalósítására. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a jövő esztendőben biztosítva legyen a belgrádi találkozó sikere. Finnország ezért érintkezésben áll az európai biztonsági konferencián részt vett számos ország kormányával. A többi között közös tanácskozásokat tartottunk Ausztria, Svédország és Svájc képviselőivel. Finnország kész részt venni más olyan többoldalú akciókban is, amelyek a záróokmányban foglalt célok elérését szorgalmazzák. Éppen ezért támogattuk a szovjet kormány javaslatát, hogy a közlekedési-szállítási, az energetikai és a környezetvédelmi együttműködés problémáinak a megvitatására tartsanak európai kongresszusokat. Jacques Chirac francia miniszterelnök: Az európai biztonsági és együttműködési konferencia bebizonyította, hogy az e fórumon részt vett harmincöt állam a párbeszédre törekszik. A konferencia önmagában ugyan nem oldotta meg az európai problémákat, hiszen Európa különböző társadalmi rendszerű, kultúrájú, hagyományú és különböző gazdasági fejlettségű országokból áll. Lehetővé tette azonban az államok számára annak a felismerését, hogy ezek a különbségek nem indokolhatják a konfrontáció politikáját. Nézetem szerint nagy reményekkel biztat az az egyöntetűség, amellyel az európai biztonsági konferencián részt vett országokban hitet tesznek a Helsinkiben meghirdetett elvek mellett, és kifejezésre juttatják készségüket, hogy ezeket az elveket maradéktalanul megvalósítják. Anker Jörgensen dán miniszterelnök: — Véleményem szerint az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmánya fontos akcióprogram az európai együttműködés és kölcsönös bizalom további fejlesztéséhez. Különösen jelentősnek és építőnek tartom a záróokmánynak az egyes állampolgárokat érintő fejezeteit, valamint azokat, amelyek Európa keleti és nyugati része között még szabadabb és még őszintébb párbeszédet szorgalmaznak. Brúnó Kreisky osztrák szövetségi kancellár: — A magam részéről kezdettől fogva támogattam az európai biztonsági konferencia összehívását, mivel az enyhülés folyamata — és ez az osztrák államszerződés megkötésének pillanatában kezdődött — állandóan újabb impulzusokat és további kiszélesítést igényel. Ausztria rendkívül érdekelt abban, hogy a konferencián részt vett államok 1977. évi belgrádi találkozóján már lehetőség nyíljon rá, hogy megvonják a konferencián elfogadott határozatok végrehajtásának pozitív mérlegét. Minden területen latba veti tehát erejét, hogy a maga részéről megteremtse az ehhez szükséges feltételeket.* James Callaghan angol miniszterelnök a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette: — Helsinki után egy évvel változatlanul időszerűek azok a feladatok, amelyeket a tanácskozás során faágunk elé tűztünk. A záróokmány nem annyira meghatározott folyamat végét, mint inkább a kezdetét jelentette. Nem lehetett elvárni, hogy rövid idő alatt jelentős változások mennek majd végbe. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Helsinkinek csak akkor lesz jelentősége, ha a záróokmányban foglaltak a gyakorlatban megvalósulnak. .Bizonyos lépéseket megtettünk már ezen az úton, de még igen sok munka vár ránk. Különösen sokat kell tennünk azért, hogy megvalósuljon az utazás és az információáramlás szabadságának elve. Remélem, hogy az 1977. évi belgrádi találkozón, amelyet a helsinki értekezlet eredményei összegzésének szentelnek, jelentős haladást érünk el. (TASZSZ) 3 MINDENKI MOZGALMA ÍRTA: SARLÓS ISTVÁN A Hazafias Népfront VI. kongresszusának előkészítése a befejezéséhez közeledik. Véget ért a munka, amelynek során az állampolgárok újjáválasztották a népfrontbizottságokat és véleményt mondtak azokról a témákról, amelyek majd a kongresszuson szerepelnek. Az előkészületek héthónapos időszaka sikeres volt. Százezrek részvétele és a mintegy 30 ezer, élőszóban kifejtett vélemény ígéretes biztosítéka annak, hogy a kongresszus is be tudja majd tölteni feladatát. A gyűlések hangulata, a részvevők érdeklődése a közügyek iránt, reagálása az aktuális politikai eseményekre arról tanúskodik, hogy szinte felmérhetetlen energia áll a rendelkezésünkre, ha okosan, megfontoltan és rendszeresen kérünk észrevételeket, javaslatokat az állampolgároktól. A véle in ('■ nv «■«*«* ré k illán Általánosítható tapasztalat, hogy a véleményt mondó emberek reálisan gondolkodnak: látják, hogy terveink teljesítése, sikereink ellenére is még sok nehézséggel kell megbirkóznunk. Ezek egy részét azonban nem a fejlődés természetes velejárójának, hanem megszüntethető, kisebb-nagyobb emberi hibákra visszavezethető jelenségnek tartják. Ennek jele az egészséges türelmetlenség: gyorsaságot és határozottságot kérnek a döntéseknél, következetességet és fegyelmet a végrehajtásnál, készséget a hibák kijavítására, szigorúságot az ellenőrzésnél. Meglátni, szóvá tenni és kijavítani — ezt a követelményrendszert állítják fel az állampolgárok akkor, amikor az élet minden területén igénylik a társadalmi méretű ellenőrzést. S elhangzottak javaslatok arról is, hogy legyen biztosított a dolgozók részvétele a tervek, a rendelkezések kidolgozásában azért is, hogy gyorsítsuk a döntések megértését, elfogadását. Sokszor adtak hangot annak az igénynek, hogy a jól végzett munka híre legyen nagyobb, szóljunk többet a sikereinkről, terveink teljesítéséről, a kiemelkedő munkát végzőkről. Találkoztunk azzal is, hogy ha elhangzott egy-egy kérés, igény a településfejlesztésre vagy az ellátás javítására, akkor nagyon sok esetben társult ehhez a javaslat is, mit kell tenni azért, hogy a helyzet megjavuljon. A javaslatok szinte kivétel nélkül arról tanúskodtak, hogy előterjesztőik reálisan értékelik lehetőségeinket és tudják, sok mindent meg lehet valósítani a lakosság segítségével akkor is, ha a költségvetés az adott cél pénzügyi terheit nem tudja vállalni. A falvak, kerületek, városok vezetői jó néven vették az elhangzott észrevételeket és javaslatokat, s ezek kapcsán sok értékes információval gazdagították a részvevők ismereteit. Alkalmasak voltak ezek az összejövetelek arra, hogy szó essék a nehézségek okairól, az előrehaladás lehetőségeiről. A gyűléssorozat befejeztével most a végrehajtás, a javaslatok és a felajánlások megvalósításának ideje érkezett el. Nagyon fontos, hogy mindazt, amit a népfront vezetői a gyűléseken megígértek, azt most teljesítsék, s ha valamire utólagos választ ígértek, ne várják meg a következő gyűlést, hanem haladéktalanul közöljék a közérthető igen- és hogyanét, vagy világos és elfogadható indokkal a nemet. A bizottságoknak arról sem szabad megfeledkezniük, hogy figyelemmel kísérjék a felajánlások teljesítését, megszervezzék azokban a közös munkát. A felszólalásokból az is kitetszett, hogy jelentősen bővül azok köre, akik jól oldják meg a ma feladatait, látják el a holnap teendőit, és meggyőződtek arról, hogy csakis a jól végzett munka eredménye lehet az egész nép boldogulása. Mindennek forrása a jó politika, amely először kijelöli a reális célokat, azután megmondja, mit kell tenni, kidolgozza a cselekvés programját, s csak úgy ígér bármit, hogy kiderüljön, előbb el kell érni bizonyos eredményeket, s csak azután lehet növelni az elosztásra kerülő javak mennyiségét. A tervek, a feladatok, a gondok sokoldalú ismertetése segíti a párt politikájának és a nemzeti együttműködés programjának megvalósítását, általánosabban a népfrontpolitika helyes végrehajtását. Egység, egyittmködés A népfrontpolitika céljainak megvalósítása feladata minden társadalmi szervnek és mozgalomnak. E tevékenység összefogására a községek, a városok, a megyék népfrontbizottságai vállalkoztak. Az idei választásokat követően új erővel látnak munkához és főként az ország általános fejlődését elősegítő programok végrehajtásán dolgoznak. Munkájuk szolgálat a szó nemes értelmében: akciókat szerveznek, javaslatokat dolgoznak ki, ellenőrzik a fejlődéshez szükséges intézkedéseket, miközben gondosan vigyáznak arra, hogy ne alakuljanak át valamiféle zártkörű intézménnyé. Ezért következetesen munkálkodunk azon, hogy tevékenységükben az eddiginél is határozottabban kidomborodjék: a népfrontmunka mozgalmi munka, a népfront tömegmozgalom. A mozgalom eszköz, amely elősegíti a politika érvényesülését úgy, hogy megteremti a társadalom osztályai és rétegei együttműködéséhez szükséges feltételeket és megszervezi az egyetértők közös politikai, kulturális, gazdaságpolitikai, valamint a területfejlesztést segítő tevékenységét. A Hazafias Népfront lehetőséget teremt olyan eszmecserékre és vitákra, amelyek a fejlődésünkkel összefüggő politikai, gazdasági és kulturális témákban segítik a végleges és helyes döntések kialakítását. A viták alkalmat adnak arra, hogy egyrészt megismerjük a témákhoz kapcsolódó különböző nézeteket, s hogy azokból figyelembe vegyük mindazt, ami jól használható, másrészt lehetővé teszik, hogy a közreműködők igényeinek megfelelő formában ismertessük a népfront álláspontját az adott kérdésben. A Hazafias Népfront mindenki politikai mozgalma, mindenkié, aki magáévá teszi a szocializmus céljait és kész értük becsületesen dolgozni. Mozgalmunkat minden érdekli, ami e hazában történik és mindenhez igyekszik hozzáadni azt a többletet, aminek elvégzésére állampolgáraink vállalkoznak. Mindez lehetőséget nyújt a társadalmi rétegek közötti együttműködés és egység megszilárdítására is. Demokratikusan Az együttműködés nem egymástól elkülönült csoportosulások között jön létre, hiszen nálunk a hasznos munkát végző emberek osztályai és rétegei a társadalom egészét alkotják. A tény, hogy nálunk mindenki munkájából él, lehetővé tette azt is, hogy a békét, a biztonságot, a boldogulást lehetővé tevő szocializmus megvalósítása legyen valamennyiünk célja, érdeke. A közös érdek megteremti az egyes rétegek, a különböző felfogású és munkakörű emberek együttműködésének lehetőségét. Nyilvánvalóvá teszi, hogy senkinek sincs oka önmagát másoknál többre vagy kevesebbre tartani, hiszen az emberek értékmérője a néppel, a hazával szembeni kötelességek teljesítése. A párt szövetségi politikája tág teret nyit a munkásosztály és a parasztság testvéri összefogására, az alkotó együttműködésre az értelmiséggel, és lehetőséget ad a szocialista építőmunkában való hasznos közreműködésre a kispolgári rétegeknek is. Ezért szóltak gyűléseinken sokan arról, hogy a szocializmus építését vezető munkásosztály többek között azzal nyerte el a többi társadalmi réteg bizalmát, hogy a vezető pozíciójából adódó lehetőségeit tudatosan felhasználja a szocialista demokrácia érvényesítésére, fejlesztésére. A párt kezdeményezésére a társadalmi és az állami szervek létrehozták a szocialista demokrácia intézményeit, formáit, és ezek minden területen kisebb-nagyobb hatásfokkal, de funkcionálnak. A demokrácia fórumai akkor tudnak eredményesen működni, ha azokat a vezető pozíciót betöltők a saját munkájuk részének, segítő erejének tekintik, s ha az állampolgárok is érzik, van értelme annak, hogy éljenek a demokrácia adta lehetőségekkel. Ha a népfront bizottságai értik feladataikat, akkor ebben a vonatkozásban sokat segíthetnek. Az állami és társadalmi szervekkel közösen kell kialakítaniuk a lakóterület életében döntő szerepet játszó bizottságok kereteit és működési területét. Azért, hogy e szervek a valóságban is hatékonyan dolgozzanak, meg kell szervezniük a lakosság részvételét a területfejlesztést irányító bizottságokban. Ez nyilvánvalóan nem könnyű feladat. Biztosítani kell, hogy az állampolgárok rendszeres és sokoldalú információt kapjanak az országos és a helyi tervekről, és azokról a rendelkezésekről, amelyek szabályozzák, hogy mikor mit lehet tenni. Kedvezőbb írraplőségrrt Olyan politikát kell folytatnunk, hogy minden állampolgárhoz eljussunk a kölcsönös megértés, az együttműködés érdekében. Ehhez nem elegendő, hogy — miként azt szokványosan mondani szoktuk —, az állampolgárok „elkötelezettjei” legyenek a szocializmusnak. A jövő, a szocializmus nem elégszik meg a passzív igenléssel. Mind többre, művelt, a közügyek iránt sokoldalúan érdeklődő emberekre van szükség. Intézményeink, társadalmi és politikai szervezeteink feladata, hogy a jól szervezett ismeretterjesztő munka révén, minél több ember számára tegyék elérhetővé a magas színvonalú műveltséget. Ez kettős haszonnal jár: a művelt ember többet lát és ért meg a környező világból, gazdagabbá, színesebbé válik az élete, másrészt többet tud lépni tudása hasznosítása révén a népért, a hazájáért. A fejlett szocializmus megvalósítása a pártprogramban vállalt közös feladatunk. Ehhez kell kapcsolódniuk a népfrontbizottságoknak. A kapcsolat első lehetőségeit a területi pártszervezetek biztosítják, amikor igénylik a bizottságok önálló, kezdeményező munkáját. Általánosítható tapasztalatunk, hogy minél igényesebbek a pártszervezetek a helyi bizottságokkal szemben, azok annál önállóbbak. És minél önállóbb egy-egy helyi népfrontbizottság vagy -elnökség, annál többoldalúan tudja támogatni, kiegészíteni a pártszervezetek politikai, gazdasági és más területen végzett munkáját. A népfrontpolitikát értő, azt szükségesnek tartó alapszervezetek a mozgalomtól már eddig is sok munkatársat kaptak, s ez a jövőben még inkább így lesz: az állampolgárok aktív politikai tevékenysége szükségszerűen szélesíti a párt tömegbázisát. Minderről szólni akarunk a Hazafias Népfront VI. kongresszusán és az azt követő munkában új vonásokkal akarjuk gazdagítani közéletünket. A mozgalom részvevői az idei politikai munkában is bizonyították: az eddiginél is nagyobbak, kedvezőbbek a lehetőségek az erők összefogására, az együttes cselekvésre.