Népszabadság, 1976. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

1976. augusztus 1., vasárnap NÉPSZABADSÁG A helsinki értekezlet eredményeit senki sem ingathatja meg Brezsnyev nyilatkozatának nemzetközi visszhangja A világsajtó továbbra is nagy figyelmet szentel azoknak a vá­laszoknak, amelyeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára adott a Pravda tudósítójának a helsinki konferencia évfordulóján. Az olasz Corriera de­lla Sera kom­mentárjában rámutat: Leonyid Brezsnyev fontosnak minősítette a Helsinkiben elért megállapodá­sokat, amelyek iránytűként szol­gálnak az enyhülés útján való to­vábbhaladáshoz, a katonai konf­liktusok megszüntetéséhez, vala­mint az államok közötti békés együttműködés fejlesztéséhez. A Republica megállapítja, hogy Leonyid Brezsnyev élesen elítél­te a nyugati hatalmak Olaszor­szággal szembeni gazdasági zsa­rolási kísérleteit. Az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára — emlékeztet rá a lap — kijelentet­te: a vezető nyugati hatalmaknak az az eljárása, hogy a kommu­nistáknak a kormányba való be­jutását megakadályozandó nyo­mást­ gyakoroljanak Olaszország­ra, megsérti az európai biztonsá­gi konferencia záróokmányában foglalt elveket. A L’Humanité és több más francia lap Leonyid Brezsnnyev­­nek azt a megállapítását emeli ki, hogy a nyugati országok ve­zető körei beavatkoznak Olasz­ország belügyeibe. Egyes nyugati hatalmak — írja a francia kom­munisták lapja — képesek len­nének torkon ragadni Olaszorszá­got, csak hogy megakadályozzák a kommunistáknak a kormányba való bejutását. A Washington Post egyebek között a következőket írja: a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak főtitkára erősen bírálta a nyugati vezetőket, amiért azzal fenyegetőztek, hogy megvonják a további pénzügyi támogatást Ró­mától, ha a kommunisták beke­rülnek az új olasz kormányba. Leonyid Brezsnyev az olasz kér­dést a helsinki konferenciával kapcsolva össze, kiemelte: ezzel a Nyugat megszegte azt az ígé­retét, hogy a jövőben kerülni fog­ja a más országok belügyeibe va­ló beavatkozást. Leonyid Brezsnyev — írja a Frnkfurter Rundschau — kije­lentette: az európai biztonsági konferencia eredményei olyan mértékben életképesek, hogy azo­kat senki sem ingathatja meg. Európa — fűzi hozzá a lap — ezen a konferencián megtanulta, hogy az eddiginél állhatatosa­b­­ban és alaposabban kell kutatnia az égető nemzetközi­ problémák megoldásának lehetőségeit. (TASZSZ) Az európai biztonsági konferencia frontáttörés volt az enyhülési folyamatban Állam- és kormányfők az első évfordulóról Az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet első évfor­dulója alkalmából több európai ország állam- és kormányfője tett értékelő nyilatkozatot. A Za Rubezsom című szovjet hetilap szerkesztőségének körkérdésére válaszolt Urho Kekkonen finn köztársasági elnök, Jacques Chi­­riac francia és Anker Jörgensen dán miniszterelnök, Brúno Kreis­­ky osztrák szövetségi kancellár, Urho Kekkonen finn köztársa­sági elnök. — A hetvenes évek eleje és kü­lönösen az európai biztonsági és együttműködési konferencia ösz­­szehívása „frontáttörés” volt az enyhülési folyamat további erősí­tése útján. A finn fővárosban eredményesen zárult az európai biztonsági konferencia. Helsinki szelleme új reményeket és vára­kozásokat ébreszt, különösen a leszerelés területén megteendő továbblépés tekintetében. A finn kormány intézkedé­seket hozott az európai biztonsá­gi konferencián elfogadott záró­okmány megvalósítására. Rend­kívül fontosnak tartjuk, hogy a jövő esztendőben biztosítva le­gyen a belgrádi találkozó sikere. Finnország ezért érintkezésben áll az európai biztonsági konfe­rencián részt vett számos ország kormányával. A többi között kö­zös tanácskozásokat tartottunk Ausztria, Svédország és Svájc képviselőivel. Finnország kész részt venni más olyan többoldalú akciókban is, amelyek a záróok­mányban foglalt célok elérését szorgalmazzák. Éppen ezért tá­­mogattuk a szovjet kormány ja­vaslatát, hogy a közlekedési-szál­lítási, az energetikai és a kör­nyezetvédelmi együttműködés problémáinak a megvitatására­­ tartsanak európai kongresszuso­kat. Jacques Chirac francia minisz­terelnök:­­ Az európai biztonsági és együttműködési konferencia be­bizonyította, hogy az e fórumon részt vett harmincöt állam a pár­beszédre törekszik. A konferencia önmagában ugyan nem oldotta meg az európai problémákat, hi­szen Európa különböző társadal­mi rendszerű, kultúrájú, hagyo­mányú és különböző gazdasági fejlettségű országokból áll. Lehe­tővé tette azonban az államok számára annak a felismerését, hogy ezek a különbségek nem in­dokolhatják a konfrontáció politi­káját. Nézetem szerint nagy re­ményekkel biztat az az egyöntetű­ség, amellyel az európai biztonsá­gi konferencián részt vett orszá­gokban hitet tesznek a Helsinki­ben meghirdetett elvek mellett, és kifejezésre juttatják készségüket, hogy ezeket az elveket maradék­talanul megvalósítják. Anker Jörgensen dán miniszter­­elnök: — Véleményem szerint az eu­rópai biztonsági és együttműkö­dési konferencia záróokmánya fontos akcióprogram az európai együttműködés és kölcsönös biza­lom további fejlesztéséhez. Külö­nösen jelentősnek és építőnek tartom a záróokmánynak az egyes állampolgárokat érintő fejezeteit, valamint azokat, amelyek Európa keleti és nyugati része között még szabadabb és még őszintébb pár­beszédet szorgalmaznak. Brúnó Kreisky osztrák szövetsé­gi kancellár: — A magam részéről kezdettől fogva támogattam az európai biz­tonsági konferencia összehívását, mivel az enyhülés folyamata­ — és ez az osztrák államszerződés meg­kötésének pillanatában kezdődött — állandóan újabb impulzusokat és további kiszélesítést igényel. Ausztria rendkívül érdekelt abban, hogy a konferencián részt vett államok 1977. évi belgrádi ta­lálkozóján már lehetőség nyíljon rá, hogy megvonják a konferen­cián elfogadott határozatok vég­rehajtásának pozitív mérlegét. Minden területen latba veti tehát erejét, hogy a maga részéről meg­teremtse az ehhez szükséges felté­teleket.* James Callaghan angol minisz­terelnök a TASZSZ tudósítójá­nak adott nyilatkozatában kije­lentette: — Helsinki után egy év­vel változatlanul időszerűek azok a feladatok, amelyeket a tanács­kozás során faágunk elé tűztünk. A záróokmány nem annyira meghatározott folyamat végét, mint inkább a kezdetét jelentet­te. Nem lehetett elvárni, hogy rö­vid idő alatt jelentős változások men­nek majd végbe. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Helsinkinek csak akkor lesz jelentősége, ha a záróokmányban foglaltak a gyakorlatban megvalósulnak. .Bi­zonyos lépéseket megtettünk már ezen az úton, de még igen sok munka vár ránk. Különösen so­kat kell tennünk azért, hogy megvalósuljon az utazás és az in­formációáramlás szabadságának elve. Remélem, hogy az 1977. évi belgrádi találkozón, amelyet a helsinki értekezlet eredményei összegzésének szentelnek, jelen­tős haladást érünk el. (TASZSZ) 3 MINDENKI MOZGALMA ÍRTA: SARLÓS ISTVÁN A Hazafias Népfront VI. kong­resszusának előkészítése a befeje­zéséhez közeledik. Véget ért a munka, amelynek során az ál­lampolgárok újjáválasztották a népfrontbizottságokat és véle­ményt mondtak azokról a témák­ról, amelyek majd a kongresszu­son szerepelnek. Az előkészületek héthónapos időszaka sikeres volt. Százezrek részvétele és a mintegy 30 ezer, élőszóban kifejtett vélemény ígé­retes biztosítéka annak, hogy a kongresszus is be tudja majd töl­teni feladatát. A gyűlések hangu­lata, a részvevők érdeklődése a közügyek iránt, reagálása az ak­tuális politikai eseményekre ar­ról tanúskodik, hogy szinte fel­mérhetetlen energia áll a rendel­kezésünkre, ha okosan, megfon­toltan és rendszeresen kérünk ész­revételeket, javaslatokat az ál­lampolgároktól. A véle in ('■ nv «■«*«* ré k illán Általánosítható tapasztalat, hogy a véleményt mondó emberek reá­lisan gondolkodnak: látják, hogy terveink teljesítése, sikereink el­lenére is még sok nehézséggel kell megbirkóznunk. Ezek egy részét azonban nem a fejlődés termé­szetes velejárójának, hanem meg­szüntethető, kisebb-nagyobb em­beri hibákra visszavezethető je­lenségnek tartják. Ennek jele az egészséges türelmetlenség: gyorsa­ságot és határozottságot kérnek a döntéseknél, következetességet és fegyelmet a végrehajtásnál, kész­séget a hibák kijavítására, szigo­rúságot az ellenőrzésnél. Meglát­ni, szóvá tenni és kijavítani — ezt a követelményrendszert állít­ják fel az állampolgárok akkor, amikor az élet minden területén igénylik a társadalmi méretű el­lenőrzést. S elhangzottak javas­latok arról is, hogy legyen bizto­sított a dolgozók részvétele a ter­vek, a rendelkezések kidolgozá­sában azért is, hogy gyorsítsuk a döntések megértését, elfogadását. Sokszor adtak hangot annak az igénynek, hogy a jól végzett mun­ka híre legyen nagyobb, szóljunk többet a sikereinkről, terveink teljesítéséről, a kiemelkedő mun­kát végzőkről. Találkoztunk azzal is, hogy ha elhangzott egy-egy kérés, igény a településfejlesztésre vagy az el­látás javítására, akkor nagyon sok esetben társult ehhez a javaslat is, mit kell tenni azért, hogy a helyzet megjavuljon. A javasla­tok szinte kivétel nélkül arról ta­núskodtak, hogy előterjesztőik reálisan értékelik lehetőségeinket és tudják, sok mindent meg lehet valósítani a lakosság segítségével akkor is, ha a költségvetés az adott cél pénzügyi terheit nem tudja vállalni. A falvak, kerüle­tek, városok vezetői jó néven vet­ték az elhangzott észrevételeket és javaslatokat, s ezek kapcsán sok értékes információval gazdagítot­ták a részvevők ismereteit. Al­kalmasak voltak ezek az összejö­vetelek a­rra, hogy szó essék a nehézségek okairól, az előrehala­dás lehetőségeiről. A gyűléssorozat befejeztével most a végrehajtás, a javaslatok és a felajánlások megvalósításá­nak ideje érkezett el. Nagyon fon­tos, hogy mindazt, amit a nép­front vezetői a gyűléseken meg­ígértek, azt most teljesítsék, s ha valamire utólagos választ ígértek, ne várják meg a következő gyű­lést, hanem haladéktalanul kö­zöljék a közérthető igen-­ és ho­gyanét, vagy világos és elfogad­ható indokkal a nem­et. A bizott­ságoknak arról sem szabad meg­feledkezniük, hogy figyelemmel kísérjék a felajánlások teljesíté­sét, megszervezzék azokban a kö­zös munkát. A felszólalásokból az is­ kitet­szett, hogy jelentősen bővül azok köre, akik jól oldják meg a ma feladatait, látják el a holnap teen­dőit, és meggyőződtek arról, hogy csakis a jól végzett munka ered­ménye lehet az egész nép boldo­gulása. Mindennek forrása a jó politika, amely először kijelöli a reális célokat, azután megmond­ja, mit kell tenni, kidolgozza a cselekvés programját, s csak úgy ígér bármit, hogy kiderüljön, előbb el kell érni bizonyos ered­ményeket, s csak azután lehet nö­velni az elosztásra kerülő javak mennyiségét. A tervek, a felada­tok, a gondok sokoldalú ismerte­tése segíti a párt politikájának és a nemzeti együttműködés prog­ramjának megvalósítását, általá­nosabban a népfrontpolitika he­lyes végrehajtását. Egység, egyittm­­ködés A népfrontpolitika céljainak megvalósítása feladata minden társadalmi szervnek és mozga­lomnak. E tevékenység összefo­gására a községek, a városok, a megyék népfrontbizottságai vál­lalkoztak. Az idei választásokat követően új erővel látnak mun­kához és főként az ország általá­nos fejlődését elősegítő progra­mok végrehajtásán dolgoznak. Munkájuk szolgálat a szó nemes értelmében: akciókat szerveznek, javaslatokat dolgoznak ki, ellen­őrzik a fejlődéshez szükséges in­tézkedéseket, miközben gondo­san vigyáznak arra, hogy ne ala­kuljanak át valamiféle zártkörű intézménnyé. Ezért következete­sen munkálkodunk azon, hogy te­vékenységükben az eddiginél is határozottabban kidomborodjék: a népfrontmunka mozgalmi mun­ka, a népfront tömegmozgalom. A mozgalom eszköz, amely elősegíti a politika érvényesülését úgy, hogy megteremti a társadalom osztályai és rétegei együttműkö­déséhez szükséges feltételeket és megszervezi az egyetértők közös politikai, kulturális, gazdaságpo­litikai, valamint a területfejlesz­tést segítő tevékenységét. A Hazafias Népfront lehetősé­get teremt olyan eszmecserékre és vitákra, amelyek a fejlődésünkkel összefüggő politikai, gazdasági és kulturális témákban segítik a végleges és helyes döntések kiala­kítását. A viták alkalmat adnak arra, hogy egyrészt megismerjük a témákhoz kapcsolódó különböző nézeteket, s hogy azokból figye­lembe vegyük mindazt, ami jól használható, másrészt lehetővé teszik, hogy a közreműködők igé­nyeinek megfelelő formában is­mertessük a népfront álláspontját az adott kérdésben. A Hazafias Népfront mindenki politikai mozgalma, mindenkié, aki magáévá teszi a szocializmus céljait és kész értük becsületesen dolgozni. Mozgalmunkat minden érdekli, ami e hazában történik és mindenhez igyekszik hozzáad­ni azt a többletet, aminek elvég­zésére állampolgáraink vállalkoz­nak. Mindez lehetőséget nyújt a társadalmi rétegek közötti együtt­működés és egység megszilárdítá­sára is. Demokratikusan Az együttműködés nem egy­mástól elkülönült csoportosulások között jön létre, hiszen nálunk a hasznos munkát végző emberek osztályai és rétegei a társadalom egészét alkotják. A tény, hogy ná­lunk mindenki munkájából él, le­hetővé tette azt is, hogy a békét, a biztonságot, a boldogulást le­hetővé tevő szocializmus megva­lósítása legyen valamennyiünk célja, érdeke. A közös érdek meg­teremti az egyes rétegek, a külön­böző felfogású és munkakörű em­berek együttműködésének lehető­ségét. Nyilvánvalóvá teszi, hogy senkinek sincs oka önmagát má­soknál többre vagy kevesebbre tartani, hiszen az emberek érték­mérője a néppel, a hazával szem­beni kötelességek teljesítése. A párt szövetségi politikája tág te­ret nyit a munkásosztály és a pa­rasztság testvéri összefogására, az alkotó együttműködésre az értel­miséggel, és lehetőséget ad a szo­cialista építőmunkában való hasz­nos közreműködésre a kispolgári rétegeknek is. Ezért szóltak gyű­léseinken sokan arról, hogy a szo­cializmus építését vezető munkás­­osztály többek között azzal nyerte el a többi társadalmi réteg bizal­mát, hogy a vezető pozíciójából adódó lehetőségeit tudatosan fel­használja a szocialista demokrá­cia érvényesítésére, fejlesztésére. A párt kezdeményezésére a tár­sadalmi és az állami szervek lét­rehozták a szocialista demokrácia intézményeit, formáit, és ezek minden területen kisebb-nag­yobb hatásfokkal, de funkcionálnak. A demokrácia fórumai akkor tud­nak eredményesen működni, ha azokat a vezető pozíciót betöl­tők a saját munkájuk részének, segítő erejének tekintik, s ha az­­ állampolgárok is érzik, van értel­me annak, hogy éljenek a demok­rácia adta lehetőségekkel. Ha a népfront bizottságai értik feladataikat, akkor ebben a vo­natkozásban sokat segíthetnek. Az állami és társadalmi szervekkel közösen kell kialakítaniuk a lakó­terület életében döntő szerepet játszó bizottságok kereteit és mű­ködési területét. Azért, hogy e szervek a valóságban is hatéko­nyan dolgozzanak, meg kell szer­vezniük a lakosság részvételét a területfejlesztést irányító bizott­ságokban. Ez nyilvánvalóan nem könnyű feladat. Biztosítani kell, hogy az állampolgárok rendszeres és sokoldalú információt kapja­nak az országos és a helyi tervek­ről, és azokról a rendelkezések­ről, amelyek szabályozzák, hogy mikor mit lehet tenni. Kedvezőbb írraplőségrrt Olyan politikát kell folytat­nunk, hogy minden állampolgár­hoz eljussunk a kölcsönös megér­tés, az együttműködés érdekében. Ehhez nem elegendő, hogy — mi­ként azt szokványosan mondani szoktuk —, az állampolgárok „el­kötelezettjei” legyenek a szocia­lizmusnak. A jövő, a szocializmus nem elégszik meg a passzív igen­léssel. Mind többre, művelt, a közügyek iránt sokoldalúan ér­deklődő emberekre van szükség. Intézményeink, társadalmi és po­litikai szervezeteink feladata, hogy a jól szervezett ismeretterjesztő munka révén, minél több ember számára tegyék elérhetővé a ma­gas színvonalú műveltséget. Ez kettős haszonnal jár: a művelt ember többet lát és ért meg a környező világból, gazdagabbá, színesebbé válik az élete, más­részt többet tud lépni tudása hasznosítása révén a népért, a hazájáért. A fejlett szocializmus megvaló­sítása a pártprogramban vállalt közös feladatunk. Ehhez kell kap­csolódniuk a népfrontbizottsá­goknak. A kapcsolat első lehető­ségeit a területi pártszervezetek biztosítják, amikor igénylik a bi­zottságok önálló, kezdeményező munkáját. Általánosítható tapasz­talatunk, hogy minél igényeseb­bek a pártszervezetek a helyi bi­zottságokkal szemben, azok annál önállóbbak. És minél önállóbb egy-egy helyi népfrontbizottság vagy -elnökség, annál többolda­lúan tudja támogatni, kiegészíteni a pártszervezetek politikai, gazda­sági és más területen végzett munkáját. A népfrontpolitikát ér­tő, azt szükségesnek tartó alap­szervezetek a mozgalomtól már eddig is sok munkatársat kaptak, s ez a jövőben még inkább így lesz: az állampolgárok aktív poli­tikai tevékenysége szükségszerűen szélesíti a párt tömegbázisát. Minderről szólni akarunk a Ha­zafias Népfront VI. kongresszusán és az azt követő munkában új vo­násokkal akarjuk gazdagítani közéletünket. A mozgalom részve­vői az idei politikai munkában is bizonyították: az eddiginél is na­gyobbak, kedvezőbbek a lehetősé­gek az erők összefogására, az együttes cselekvésre.

Next