Népszabadság, 1978. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

1978. február 1., szerda Befejeződtek Hanoiban a magyar-vietnami gazdasági tárgyalások Pham Van Dong fogadta Huszár Istvánt (Hanoi tudósítónktól.) Pham Van Dong, a VKP KB PB tagja, miniszterelnök kedden fo­gadta Huszár Istvánt, az MSZMP Politikai­ Bizottságának tagját, mi­niszterelnök-helyettest, az Orszá­gos Tervhivatal elnökét, aki gaz­dasági küldöttség élén­ tartózkodik Vietnamban. A találkozón jelen volt Karsai Lajos, hazánk hanoi nagykövete is. A szívélyes, baráti légkörű ta­lálkozón Pham Van Dong és Hu­szár István beható eszmecserét folytatott a sokoldalúan fejlődő magyar—vietnami kapcsolatokról. A VSZK miniszterelnöke nagyra értékelte a két ország társadalmi, politikai és gazdasági téren egy­aránt megnyilvánuló eredményes együttműködését. Hangoztatta to­vábbá, hogy fel kell kutatni a kölcsönös érdekeket kielégítő, hosszú távú kapcsolatok fejleszté­sének lehetőségeit. Pham Van Dong meleg hangon mondott köszönetet azért a tá­mogatásért, amelyet az MSZMP, a Magyar Népköztársaság kormá­nya és népe nyújtott Vietnamnak nemzeti felszabadító harcához, il­letve nyújt napjainkban Vietnam újjáépítéséhez. Végezetül kifejez­te reményét, hogy Vietnam és Magyarország testvéri együttmű­ködése, baráti szolidaritáson nyug­vó kapcsolata szüntelenül erősö­dik. Kedd délután Huszár István és Le Thanh Nghi, a VKP KB­­­PB tagja, miniszterelnök-helyet­tes, a vietnami állami tervbizott­ság elnöke aláírta a gazdasági együttműködés továbbfejlesztését előirányzó dokumentumokat. A magyar és vietnami közpon­ti tervező szervek elnökeinek ta­lálkozójáról kedden Hanoiban közleményt adtak fei. A közle­mény megállapítja: a tárgyaláso­kon kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik folyó ötéves népgazdasági tervei teljesítésé­nek tapasztalatairól, áttekintették a tervidőszakra lefolytatott terv­egyeztetésben kijelölt együttmű­ködési feladatok teljesítésének helyzetét, kijelölték a két ország közötti gazdasági együttműködés következő ötéves időszakra vonat­kozó fejlesztésének főbb irányait és jóváhagyták a két ország köz­ponti tervező szervei közötti együttműködési munkaprogramot. A közlemény rámutat: a két or­szág közötti gazdasági együttmű­ködés az elmúlt években sikere­sen fejlődött. A kölcsönös áru­­szállítások volumene a tervezet­tet meghaladja, és a népgazdaság egyes ágazataiban a gazdasági együttműködés új elemeként ter­melési együttműködések alakul­tak ki. A folyó ötéves időszakra elha­tározott feladatok teljesítésének meggyorsítására megfelelő intéz­kedéseket fogadtak el. Kijelölték a folyó ötéves tervidőszak még hátralevő éveire az együttműkö­dés fejlesztésének, a termelési együttműködésén alapuló, több konkrét feladatát. A tárgyalásokon a felek kifejez­ték érdekeltségüket a gazdasági kapcsolatok hosszú távú, tervsze­rű, szilárd alapokon történő fej­lesztésében. A két ország gazda­sági kapcsolatait jelentősen befo­lyásoló együttműködésekre hosz­­szú távú egyezményeket kötnek. A két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésében a felek egyeztetik középtávú népgazdasá­gi terveiket. A tárgyalásokon meghatározták azokat a fő irá­nyokat és gazdasági ágazatokat, melyek alapul szolgálnak az 1981 —1985. évekre szóló népgazdaság­fejlesztési tervek egyeztetéséhez. Ennek alapján a két ország közöt­ti gazdasági együttműködés és kölcsönös áruszállítások további gyors fejlesztését irányozzák elő. Munkaprogramot hagytak jóvá a két ország központi tervező szervei közötti együttműködés fej­lesztésére. A munkaprogram sze­rint kölcsönös tapasztalatcseréket folytatnak a gazdasági irányítás, valamint a népgazdasági tervezés tartalmi és módszertani kérdései­ről. A Huszár István vezette ma­gyar küldöttség vietnami tartóz­kodása során meglátogatott több, a kétoldalú együttműködésben részt vevő üzemet. A két küldöttség között lefoly­tatott tárgyalások a barátság, a testvéri együttműködés és a tel­jes egyetértés szellemében folytak le — állapítja meg a Huszár Ist­ván és Le Thanh Nghi tárgyalá­sairól kiadott közös közlemény. Lázár György látogatása a VI. kerületben Lázár György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke kedden Bu­dapest VI. kerületébe látogatott. Részt vettek a látogatáson Katona Imre, a budapesti pártbizottság el­ső titkára és Kiss István szobrász­­művész, a Központi Bizottság tag­jai. A kerületi pártbizottság székhá­zában Móró István első titkár, Füredi László tanácselnök és a kerület más vezetői fogadták. Mó­ró István tájékoztatta a vendéget a kerület helyzetéről, fejlődéséről, a pártmunka tapasztalatairól. Ezt követően Lázár György ellátoga­tott a Képzőművészeti Főiskolá­ra: itt Somogyi József rektor és Nemes László, a pártszervezet tit­kára adott tájékoztatást az intéz­mény tevékenységéről, majd a kormány elnöke megtekintette a hallgatók munkáiból készült kiál­lítást és néhány műtermet Lázár György ezután az újonnan épült MÁV Központi Rendelőintézetet tekintette meg. Itt Vajda György igazgató főorvos és Molnár Imré­­né, az intézet párttitkára fogadta. Végezetül a pártbizottság székhá­zában aktívaértekezleten Lázár György tájékoztatót tartott idősze­rű politikai kérdésekről. Ponomarjov Los Angelesben és Detroitban A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának küldöttsége, amely Borisz Ponomarjovnak, a Nemzetiségi Tanács külügyi bizottsága elnöké­nek, az SZKP KB Politikai Bi­zottsága póttagjának, a központi bizottság titkárának vezetésével az Egyesült Államokban tartózko­dik, megbeszélést folytatott E. Brownnal, Kalifornia állam kor­mányzójával. A szovjet vendégek Los Angelesben találkoztak a po­litikai, az üzleti és a kulturális élet vezető képviselőivel. Ezután a delegáció Detroitba utazott, és ott tárgyalásokat folytatott a vá­ros vezetőivel. Borisz Ponomarjov a küldött­ség nevében tolmácsolta a szovjet dolgozók üdvözletét Detroit autó­gyári munkásainak. Hangsúlyoz­ta: a Szovjetunió, az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a szovjet— amerikai kapcsolatok további ja­vításának, mivel a béke és a nem­zetközi biztonság megszilárdítása e kapcsolatok javulásának függvé­nye. (TASZSZ) NÉPSZABADSÁG Társadalmi is AZ ALKOHOLIZMUS MEGELŐZÉSE ÉS GYÓGYÍTÁSA Orvosi rendelők tapasztalatai szerint növekszik az olyan „pá­ciensek” száma — különösen hét elején, ünnepek után —, akik fej­fájással, émelygéssel, rossz közér­zettel, nyomott hangulattal, kez­dődő betegség általános tüneteivel keresik fel az orvost, kérnek ki­vizsgálást, a munkából való tá­volmaradásra igazolást. Panaszaik okának kutatásakor gondosan el­hallgatják, hogy előző napon — vagy napokon — sokat emelget­ték a poharat. Az orvos ilyenkor gyakran talál olyan tüneteket, melyek a költséges kivizsgálást in­dokolják, holott sokszor csak a mindennapi életben „másnapos­ságként” ismeretes állapotról van szó. Váliozi­ON titülok Ismétlődő jelentkezések esetén persze ezek a „páciensek” hamar lelepleződnek, de mivel egészség­­ügyi ellátásunk széles hozzáférhe­tősége lehetővé teszi a körzeti or­vosnál, az üzemorvosnál, a szak­­rendeléseken, a gondozókban s még sok más ellátási formában való jelentkezést, sokszor csak a kitartásuktól függ, találnak-e olyan rendelőt, ahol még nem is­merik őket, s elérik céljukat Kö­zülük adódik a rövid, egy-három napos táppénzesek növekvő szá­ma. E helyzet megváltoztatása csak a munkahely segítségével le­hetséges, mert ott tudnak min­den távolmaradásról. Sajnos ki­mutathatóan növekszik az idült alkoholizmus testi és lelki tüne­teivel orvosnál jelentkező betegek száma is. A tünetek igen változatosak, mert az alkohol szinte minden szervet megtámad. A lelki tüne­tekre jellemző az alkoholos jel­lemelfajulás, mely a magasabb er­kölcsi érzelmek gátoltságában, akaratgyengeségben, fokozatos szellemi hanyatlásban nyilvánul meg. Megmutatkozik ez az alko­holista beteg otthonában, munka­helyén tanúsított magatartásában egyaránt. Az idült alkoholista előbb-utóbb társadalmi problémá­vá válik, hiszen nem dolgozik, a társadalmi együttélés szabályait semmibe veszi, olykor közbotrányt okoz. A túlzott alkoholfogyasztás sok­szor összefüggésbe hozható a 40 év körüli rokkantság megállapí­tásával. A kórházban ápolt bete­gek között is mind több az iszá­­kosságra és az alkoholizmusra visszavezethető betegség. Az al­koholos állapotban elkövetett bűntettek, bekövetkezett üzemi és közlekedési balesetek, a részeges­kedés miatt felbomlott családi életek számának növekedése mel­lett az alkohol okozta egészség­­károsodás növekedése is az alko­holizmus terjedésére utal. Ezért fogadják az egészségügyi dolgo­zók helyesléssel mindazt az intéz­kedést, ami az alkoholforgalmazás korlátozását, a munkahelyi italo­zás megszüntetését, az érvényben levő jogszabályok szigorúbb vég­rehajtását célozzák. Egészség­ügyünk gondjai is csökkenhetnek, ha az alkoholizmus visszaszorítá­sában eredményt érünk el. Az egészségügy feladatai az al­koholizmus elleni küzdelemben sajátosak. A helyzetre jellemző, hogy az egészségügyi hálózat sem a múltban nem tartott, sem je­lenleg nem tart lépést az alkoho­lista betegek kezelésében jelent­kező, növekvő igényekkel, pedig az alkoholista betegek gyógykeze­lését biztosító intézményhálózat­­fejlesztése kiemelt feladat az egészségpolitikában. Az egészség­ügyön belül a feladatok döntő többsége a pszichiátriai szolgálat­ra hárul, de megvannak a sajá­tos feladatai más szakágazatok­nak, a körzeti orvosoknak, az üzemorvosoknak is. Xel­éz­­eladiit Az alkoholizmus elleni küzde­lem — a betegség összetett volta és következményeinek sokrétűsé­ge miatt — az egészségügy egyik legbonyolultabb feladata. Mai is­mereteink szerint az alkoholizmus kialakulását közvetlenül a pszi­chés feszültség okozza. Az alko­hol oldó, felszabadító hatása kez­detben időlegesen helyreállítja a személyiség élményegyensúlyát, jókedvet okoz, és ennek a sajátos „gyógyszer”-hatásnak a kedvéért válik az ivás szokássá, szenve­déllyé. Vagyis az alkoholizmus ki­alakulásának hátterében az ese­tek többségében valamely élmény­vagy magatartászavar húzódik meg. Több hasonló pszichés állapot­ban közös az a körülmény, hogy az egyén nem igazodik az általá­nosan érvényes viselkedésnor­mákhoz, hanem eltér, deviál tő­lük. A mai magyar társadalom­ban az ilyen deviáns viselkedé­­sűek közül kerülnek ki többsé­gükben a törvénysértők, az öngyil­kosok, az alkoholisták. Kábítósze­rekhez való hozzájutásuk jófor­mán lehetetlen, viszont az alko­hol könnyen megszerezhető. Rá­adásul sok évszázados hagyomány bátorítja és szentesíti az alkohol­­fogyasztást A pszichés feszültség kialakulá­sa és fokozódása mögött a szak­emberek egy része a szociális kö­rülmények szerepét is hangsú­lyozza. Jól ismert ugyanis, hogy a társadalmi viszonyok gyors át­alakulása sokak számára olyan új alkalmazkodási igényt támaszt, amelynek nem tud eleget tenni, s ez feszültséget okoz. Az ilyen ha­tások hazánkban is hozzájárul­hattak az alkoholfogyasztás növe­kedéséhez és az alkoholizmus ter­jedéséhez. Emellett az alkoholiz­mus kialakulásában szerepet ját­szanak az egyén társas beilleszke­dését megzavaró körülmények, s emiatt kóros személyiség alakul ki, így az egyén a személyiség fej­lődési zavarai miatt (például az érzelmi teherbírás hiánya, fékez­­hetetlen indulatok stb.) az akut pszichés feszültségeket képtelen elviselni, feldolgozni, és ezekre deviáns magatartásmódokkal vá­laszol. Amíg nem késő Az alkoholizmus és a funkcio­nális idegbetegségek, a neurózi­sok összefüggései is közismertek. Az alkoholizmus és a mértékte­len alkoholfogyasztás ezek sze­rint nem önmagában, hanem a deviáns viselkedésformák egyik változataként kezelendő, így az alkoholizmus és ezzel kapcsolato­san a neurózisok, a deviáns ma­gatartásmódok elleni küzdelem nem lehet csak a pszichiátriának, de még csak az egészségügynek sem kizárólagos feladata. Az alko­holizmus elleni eredményes küz­delmet csak széles körű mentálhi­giénés megelőző tevékenységgel lehet elérni. A mentálhigiéné cél­ja elválaszthatatlan a társadalmi céljainktól, az egyénileg boldog, társadalmilag hasznos emberek társadalmának a megteremtésétől. Ennek érdekében védenünk kell a lelkileg egészséges emberek sér­tetlenségét, gondoznunk kell a sé­rülékenyebb mentális egyéniségű embereket, s gondoskodnunk kell a betegek gyógykezeléséről, a gyó­gyultak családi, társadalmi reha­bilitálásáról. Csak ez képezheti az alkoholizmus elleni eredményes küzdelem kereteit is. Az egészségügyi hálózat felada­ta azonban nemcsak a megelőzés, hanem az alkoholista betegek gyó­gyítása, gondozása is. A pszichiát­riai ágyak száma az előző két öt­éves tervben megduplázódott, 12 ezer fölé növekedett; ezekből ál­landóan több mint ezret használ­nak fel alkoholista betegek gyó­gyítására. A járóbeteg-ellátás ke­retében ma már 80 rendelőben gondoznak alkoholista betegeket. A gyógykezelés során könnyebb az orvosok helyzete, ha a beteg gyógyulási szándékkal, önként je­lentkezik. Sok esetben azonban a beteg gyógykezelését csak a ta­nácsok egészségügyi szakigazga­tási szervei által elrendelt, jog­szabályon alapuló kötelező gondo­zásba vétellel lehet elérni. Ez ma történhet járóbeteg-ellátás kere­tében vagy fekvőbeteg-gyógyin­tézetben. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a járóbeteg-ellátás keretében végzett kötelező gondo­zás nem mindig vezet eredmény­re, ezért a jövőben a kötelező gyógykezelést minden esetben fekvőbeteg-gyógyintézetben ter­vezzük elkezdeni. Az osztályve­zető főorvos feladata lenne abban dönteni, hogy ha a betegben ki­alakult a gyógyulási szándék, a kötelező gondozás járóbeteg-ellá­­tás formájában folytatható-e. Szeretnénk felhatalmazni az or­vost arra is: ha úgy ítéli meg, hogy az egészségügyi törvényben biztosított hathónapos kötelező gyógykezelés időtartama elégte­len a beteg gyógyulásához, kezde­ményezhesse az illetékes egészség­­ügyi hatóságnál a kötelező intézeti gyógykezelés elrendelését (Vagy­is olyan intézetbe való áthelyezé­sét, ahol az orvosi kezelés munka­­terápiás lehetőséggel is kiegészül, s a beteg két évig is benntartható, a bírósági ítélet alapján.) Az utób­bi típusú intézet kezdeti gyógy­­eredményei igen biztatóak még a megrögzött alkoholistáknál is. Általános orvosi tapasztalat, hogy az alkoholista betegnél a korán elrendelt kötelező gyógyke­zeléstől gyakrabban várható gyó­gyulás, mint a késői szakban vál­lalt önkéntes gyógykezeléstől. A korai diagnózis és gyógyítás te­hát itt is a siker feltétele. Ennek ellenére tapasztaljuk, hogy a kö­telező gyógykezelés elrendelésé­hez az egészségügyi szakigazgatási szerveknek nem adnak kellő se­gítséget, nem hívják fel a figyel­met az alkoholista betegekre. Ak­kor pedig, amikor a beteg önkén­tes vagy kötelező gyógykezelés után gyógyultan távozik, viszont megbélyegzik a gyógyult embert Tehát akkor nyilvánítják alkoho­listává, amikor a legnagyobb se­gítségre lenne szüksége a család­ba, a munkahelyre, a társadalom­ba való visszatéréshez. A közüttség ereje Az alkoholista betegek gyógyí­tásával kapcsolatban azt is tudni kell, hogy az ivás elhagyása a beteg részéről ,még csak a gyó­gyulás kezdete és nem befejezése. Ezért tervezzük az alkoholos be­tegek gondozását végző intézetek mellett alkoholellenes klubok szervezését. Ezek munkája csat­lakozna a gyógyító-megelőző in­tézmények munkájához; olyan közösséget teremtene a gyógyult vagy gyógyulófélben levő alko­holisták számára, ahol mások gyógyulását is látva, kitartóbbak lennének az alkohol mellőzésében. Az ilyen klubok munkájában részt vehetnének olyanok is, akik, akár mint tömegszervezeti aktí­vák, önként feladatot vállalnának az alkoholizmus elleni küzdelem­ből. Mindebből látható, hogy az egészségügyi feladatai az alkoho­lizmus elleni küzdelemben sokré­tűek, bonyolultak. Ezért hozott létre a minisztérium az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet szer­vezetében Alkohológiai Tudomá­nyos Módszertani Központot, mely az Alkoholizmus Elleni Or­szágos Bizottsággal együttműköd­ve szakmai és módszertani segít­séget fog tudni nyújtani az alko­holista betegek kötelező gondozá­sához, a klubok működéséhez. Dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes Széntermelési rekord Visontá• A szocialista munkaverseny folytatásának eredményeként ja­nuárban tovább fokozódott a ter­melés üteme a Mátraaljai Szén­bányák Thorez bányaüzemében. A visontai bányászok az év első hó­napjában 670 000 tonna szenet termeltek, 60 000 tonnával többet az előírt havi programnál, és ez­zel újabb országos széntermelési rekordot állítottak fel. A teljesítménnyel összefügg, hogy a szomszédos Gagarin Hő­erőmű rendszeresen, az ütemezé­seknek megfelelően fogadhatta a­ Thorez bányaüzemben termelt fű­tőanyagot és ezáltal a visontai energetikusok is fokozták villa­­mosenergia-termelésüket 3

Next