Népszabadság, 1978. április (36. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-01 / 77. szám
1978. április 1., szombat NÉPSZABADSÁG Lázár György látogatása a főváros IX. kerületében Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke pénteken látogatást tett a főváros IX. kerületében. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára, Gál Lászlóné, a kerületi pártbizottság első titkára, Berend T. Iván rektor és Szarvas László, az egyetem pártbizottságának titkára fogadta a vendéget, aki találkozott a tanári kar tagjaival és a diákok képviselőivel. Berend T. Iván vázolta az oktató-nevelő munka, valamint a tudományos kutatótevékenység helyzetét, s a fennállásának 30. évfordulóját idén ünneplő intézmény időszerű feladatait. Lázár György érdeklődésére — hogy a hallgatók körében milyen fogadtatásra talált tíz új tanterv — a KISZ-szervezet képviselői elmondták: a diákok gyorsan a magukénak érezték, mert részt vettek a kimunkálásában. A Minisztertanács elnöke elismeréssel szólt arról, hogy az oktatómunka szorosabb kapcsolatba került a gyakorlattal, különösen az ipari, a mezőgazdasági és a közlekedési szakok hallgatói találkoznak sűrűn vállalati szakemberekkel. Az eszmecserén szó esett a pályázati rendszerről is. Elmondták, hogy tavaly, s az idén is 120j állást hirdetnek meg az egyetemen, a 400 végzős nappali hallgató mégsem nagyon válogathat a munkaalkalmak között. Az ajánlatok többsége ugyanis olyan munkakör betöltésére szól, amelyhez középiskolai vagy főiskolai végzettség is elegendő lenne. A továbbiakban Lázár György ellátogatott az Iparművészeti Múzeumba, ahol Miklós Pál főigazgató kalauzolásával megtekintette az intézmény jubileumi kiállítását. Végül a kerületi pártszékházban találkozott a városrész párt-, állami és társadalmi szerveinek, valamint vállalatainak vezető képviselőivel, s konzultációt folytatott a párt XI. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáról, a területi pártbizottság irányító munkájának tapasztalatairól. Apró Antal látogatása Békés megyében Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke pénteken Békés megyébe látogatott. Békéscsabán, a megyei pártbizottság székházában Frank Ferenc első titkár fogadta és tájékoztatta a megye helyzetéről. A vendég felkereste a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságát, majd részt vett a megyei pártbizottság ülésén, s a mezőgazdaság és az élelmiszeripar helyzetéről, s távlati fejlesztésével kapcsolatos időszerű feladatokról tájékoztatta a testületet. list tartót az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Kegyelettel megemlékezett elhunyt tagjáról, Ortutay Gyuláról. Törvényerejű rendeletet alkotott a Polgári Törvénykönyvnek a külgazdasági kapcsolatokra történő alkalmazásáról. Figyelemmel a külgazdasági kapcsolatok sajátos szempontjaira, a jogszabály kiegészíti a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit, illetve biztosítja az azoktól való eltérést. Szabályoz egyes, a külgazdasági kapcsolatokban rendszeresen előforduló szerződéstípusokat, így a kereskedelmi képviseletet és a szervizszolgálatot. Az Elnöki Tanács határozatot hozott a felszabadulásunk ,33. évfordulója alkalmából adományozott kitüntetésekről, majd hozzájárult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen három, a Pécsi Tudományegyetemen egy, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen pedig két végzős hallgató kitüntetéses doktorrá avatásához. Végül bírákat mentett fel és választott meg (MTI) Átadták az idei Rózsa Ferenc-díjakat Pénteken a Parlamentben Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke kitüntetéseket adott át újságíróknak. Az ünnepi eseményen jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Grósz Károly, a Központi Bizottság osztályvezetője és Fodor László, a KB osztályvezető-helyettese. Rózsa Ferenc-díjat kapott Hajdú János, a Népszabadság munkatársa, Koncz István, a Népszabadság rovatvezető-helyettese; Köves Tibor, az MTI külpolitikai szerkesztőségének főszerkesztője; Paizs Gábor, az Esti Hírlap főszerkesztő-helyettese; Rajk András, a Népszava főmunkatársa; Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa; Várkonyi Margit, a Hétfői Hírek főszerkesztő-helyettese és Vigovszki Ferenc, az MTI Fotó főmunkatársa. Harminchárman részesültek kormánykitüntetésben, tizenhatan vették át a Kiváló munkáért kitüntető jelvényt. (MTI) Kitüntetések április 4. alkalmából Immár hagyományosan az idén is április 4. alkalmából osztják ki a minisztériumokban a kormány által alapított Eötvös Loránd-díjakat. A MÉM-ben Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyújtotta át a korszerű új eljárások kidolgozásában, illetve alkalmazásában elért eredményekért odaítélt díjakat és emlékérmeket. A KGM-ben pedig Gácsi Miklós államtitkár adta át az Eötvös Loránd-díjakat a kitüntetetteknek. A fővárosi tanács dísztermében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök huszonöt fővárosi és kerületi tanácsi dolgozónak, tanácstagnak, lakóbizottsági felelősnek, társadalmi aktivistának nyújtotta át a kiváló munkáért, illetve a kiváló társadalmi munkáért kitüntetést. Ugyancsak huszonöt szolgáltató kisiparost jutalmaztak — fél évszázados tisztes munkásságáért — az ötvenéves kisipari munkásságért éremmel és aranygyűrűvel; a kitüntetést Molnár József, a KIOSZ elnöke nyújtotta át tegnap a Kisiparos Klubban. Ünnnepség az MSZBT székházában Pénteken a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházában bensőséges ünnepségen emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 33. évfordulójáról. Az ünnepségen, amelyen részt vett Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Jurij Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának magyarországi képviselője, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára a társaság aranykoszorús jelvényét nyújtotta át a Szovjetunió magyarországi nagykövetsége és kereskedelmi kirendeltsége több munkatársának. A helyi erőforrások haszna A központi erőforrásokból a legtöbb — érthetően — a fontos, regionális szerepet is betöltő nagyvárosoknak jut. De még ezeknek sem könnyű a pénzt elosztani. Sorolni kell: mire jusson most, s mire a következő években. Szegeden is — mint mindenütt — előbb a legégetőbbekre kell előteremteni az anyagiakat: lakásokra, közművekre, közlekedésre, kereskedelmi hálózatra, iskolaépítésre és így tovább. A „kis ügyekre” már nehéz vagy éppen lehetetlen kikanyarítani a pénztárcából. Pedig a hétköznapi gondok is sok bosszúságot okozhatnak. Hiszen örül ugyan a lakó a szép, új bérlakásnak, de bizony megrontja örömét, ha a házat nem tudja száraz cipőben megközelíteni, ha hosszú ideig nincs rendezett park, játszótér, a gyereknek óvoda, bölcsőde a lakókörzetében. Utóbbiak ugyanis rendszerint későbbre maradnak. A nagy és a kis ügyek összhangjának megteremtése Szegeden sem könnyű feladat. De nem reménytelen: csak meg kell találni az erőforrásokat — helyben is. Mert a lakó nemcsak kedvét veszti a fogyatékosságok láttán, de tenni is kész megszüntetésükre. Ehhez persze biztatásra, szervezett keretekre van szükség. A lakók segítségül hívása nem új találmány. Főként a kis településeken bontakozott ki már korábban is gyakran a társadalmi összefogás, ott, ahol a nagy ügyek is zátonyra futnak olykor a szűkös anyagi lehetőségeken. A nagyvárosiak valamelyest kényelmesebbek — hallani olykor, amikor a társadalmi munkáról esik szó. Nos, erre akart Szeged rácáfolni. chisei sejtjei 1973-ban létrejött a társadalmi munkát szervező szakbizottság, hogy összefogja a korábbi, spontán kezdeményezéseket, s kapcsolatot teremtsen a lakossággal, az üzemek, intézmények dolgozóival. Rájöttek ugyanis arra, hogy csak így lehetett jobban felhasználni a rendelkezésre álló pénzt, megtoldva a helyi tartalékokkal. Akkoriban került szóba, hogy az sem elegendő, ha csupán néhány égető feladatra mozgósítják az embereket, ki kell kérni a véleményüket is. A körzeti pártszervezetek, a Hazafias Népfront kerületi bizottságai és a tanácstagok a városrészekben úgynevezett tanácskozási központokat hoztak létre. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az egy-egy tanácstaghoz tartozó, nemritkán csak félutcányi lakókörzet kevés a problémák közös megvitatásához; hasznosabb, ha egy-egy összefüggő, nagyobb terület, a környék lakóit hívják össze. Ezek a több utcát tömörítő városrészek — mint a Ságvári-telep, a Petőfi-telep és a többi — Szeged elemi sejtjei, a maguk nemében sajátosak. Az ott lakók gondjai többnyire közösek. A megyeszékhelynek 22 ilyen „mikrokörzete” van, ahol a pártszervezet helyiségében, az iskolában vagy más alkalmas épületben évenként több alkalommal is öszszejönnek a környékbeliek. A tanács minden fontosabb városfejlesztési kérdésben kikéri a lakók véleményét, mielőtt döntene. Tavaly például a tömegközlekedés helyzete, a kereskedelmi ellátás fejlesztése, az ingatlankezelő vállalat munkája került terítékre — a szorosan vett helyi gondokon kívül nem is maradt el az érdeklődés. Új-Szegeden például háromszázötvenen jelentek meg, amikor a szűkebb haza egyik mindennapos gondját vitatták meg: a lakóknak azt a panaszát, hogy nem jó helyen vannak az autóbuszmegállók. A tanács hónapokig egyezkedett a Volán Vállalattal, sehogy sem akart létrejönni elfogadható megoldás. Ám az érdekeltek közvetlen találkozása úgy látszik, csodát tett: meghallgatták egymás érveit, mindenki engedett egy keveset az álláspontjából, s azóta már nedigen hallani panaszt a közlekedésre. Kétkezi munkával Ezek a fórumok elsősorban azért jók, mert a tanács határozathozatal előtt hasznosíthatja az állampolgárok javaslatait a közügyekben. Van, amikor aztán nemcsak a javaslatok kerülnek felszínre, hanem a tenniakarás is. Ez pedig nem akármilyen erőtartalék. A tanács, mondjuk, közli: járdaépítésre nincs lehetőség, az építőanyagra azonban futná a pénztárcából: van burkolólap, homok, cement, de nincs kivitelező. Ekkor segíthetnek maguk a lakók. És segítenek is, 1977-ben Szegeden mintegy 20 ezren vettek részt rendszeresen különféle társadalmi munkákban. A Ságvári-, a Petőfi- és a Béketelepiek például összesen hét kilométernyi csapadékvíz-elvezető csatornát építettek meg, városszerte 27 kilométernyi járdalapot raktak le, és így, kétkezi munkájukkal járultak hozzá a lakosok a 360 méternyi bazaltburkolatú út megépítéséhez is. A másik nagy erőforrás az üzemek, az intézmények részvétele a városfejlesztésben. Közreműködésükkel épült már iskola, tornaterem, középiskolai kollégium és több óvoda is Szegeden. Mind gyakoribb a munkahelyi kollektívák konkrét segítsége. A tanács 43 vállalattal kötött öt évre szóló társadalmi szerződést a parkok, a játszóterek karbantartásáról, ami azt jelenti, hogy a kötelezettséget vállalók minden év májusáig kijavítják a játszószereket, rendszeresen gondozzák a növényeket, virágokat telepítenek. Helyenként azonban a játszóteret a vállalat építi meg, mint a Lidice térit a 10- es számú Volán vagy a Petőfitelepit a Nagyalföldi Kőolajvállalat fúrási üzemegysége A társadalmi munka már régóta nemcsak abban merül ki, hogy a gyáriak kommunista műszakot tartanak, vagy a kapun belül vállalnak egyéb munkatöbbletet. És nem feltétlenül az üzem vezető beosztású dolgozóitól függ, hogy melyik vállalat mit vállal a város gyarapodásából: „az egy üzem, egy park” és az „egy brigád, egy óvoda” mozgalom keretében a szocialista brigádok öntevékeny mozgatóelemeivé váltak lakóhelyük fejlődésének. Egymillió há0 ezer óra A tömegszervezetek irányította társadalmi összefogás, érthetően, a legsürgetőbb gondok enyhítését szolgálja: a gyermekintézmények fejlesztését, a környezet kultúrálódását. Nemrég azonban újabb mozgalomnak bontottak zászlót a szegediek. Sok az idős korú, egyedül levő ember a városban. Az ő gondozásuk — egyéb lehetőségek híján — társadalmi közreműködést tesz szükségessé. Az idősek — akiknek gyakran nincs hozzátartozójuk — lakásukat nem akarják feladni, a szociális otthonok szűkös helyviszonyai sem teszik ezt lehetővé, viszont gondoskodásra vagy legalábbis időnkénti segítségre szorulnak. A társadalmi szociális gondozásban részt vevő hetvenhat aktivista nem győzi ezt a feladatot. S ekkor jelentkezett e munkában való segítésre három szocialista brigád több mint kétszázharminc dolgozója, remélhetően mások is követik őket. A társadalmi összefogás erkölcsi értékén felül nem csekély anyagiakban is kifejezhető. A megyeszékhely lakossága néhány évvel ezelőtt még öt-hat millió forinttal járult hozzá a településfejlesztéshez, 1977-ben a társadalmi munka értéke már meghaladta az 50 millió forintot. A lakosság, a dolgozók, a diákok 1 millió 650 ezer óra társadalmi munkát végeztek; egy lakosra számítva a megyei városok közül a legtöbbet — 292 forintot — a szegediek áldozták városukért. S ne feledkezzünk meg néhány új létesítményről se, amit a városlakók, az üzemek hozzájárulásával valósítottak meg. Ilyen például a Béke-telepi ötvenszemélyes óvoda, az újszegedi csecsemőotthon felújítása, a Madách utcai iskola tornaterme, a Dorozsmai általános iskola fizikai tantermének elektromos berendezései, a közgazdasági szakközépiskola könyvtára —, hogy csak néhányat említsünk. Négyezer KISZ-fiatal végezte el a város lomtalanítását. Ez is megtakarítás, és az oktatási intézményekben végzett javítókarbantartó munka is, amit a szocialista brigádok vállaltak, forintokra váltható. Ezen a pénzen új taneszközöket vásárolhattak. És folytathatnánk a sort a sportlétesítményekkel. Többnyire nem nagy tételekről van szó, de sok kicsi sokra megy. Mindez pótolhatatlan értékű hozzájárulás Szeged további gyarapodásához, s tettekben mutatkozó bizonyítéka a szegediek városszeretetének, egészséges lokálpatriotizmusának. Papp Gyula Szeged megyei város tanácselnöke Tábornoki kinevezések, kitüntetések, előléptetések Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából pénteken kitüntetési ünnepséget tartott a Honvédelmi Minisztérium. Az ünnepségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; ott voltak a társ fegyveres testületek magas beosztású képviselői és a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai. Jelen volt Jurij Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője. Az ünnepségen Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter tábornoki kinevezéseket, kitüntetéseket adott át. Az Elnöki Tanács vezérőrnaggyá nevezte ki Komlódi Elemér mérnök ezredest és Szathmáry Miklós ezredest. Tizennégyen kaptak Vörös Csillag Érdemrendet, harminchárman Kiváló Szolgálatért Érdemrendet, egy-egy kitüntetett pedig a Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát vette át. A honvédelmi miniszter huszonhárom tisztet ezredessé, többeket pedig soron kívül előléptetett. Sok tisztet, zászlóst, tiszthelyettest és polgári alkalmazottat tüntetett ki A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst és bronz fokozatával, illetve a Honvédelmi Érdeméremmel. A kitüntetetteket és az előléptetésben részesülteket Biszku Béla köszöntötte. Ugyancsak felszabadulási ünnepséget rendeztek a Belügyminisztériumban. Az Elnöki Tanács vezérőrnaggyá nevezte ki Bogye János rendőr ezredest és Rédei Miklós rendőr ezredest Az Elnöki Tanács nyolc belügyi dolgozónak a Vörös Csillag Érdemrendet, harminchatnak a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet adományozta. A belügyminiszter tizenegy alezredest ezredessé léptetett elő. Főtiszteket, tiszteket, tiszthelyetteseket A Haza Szolgálatáért Érdemérem, a Közbiztontonsági Érem és a Tűzbiztonsági Érem arany, ezüst fokozatával tüntettek ki; a kitüntetéseket, előléptetéseket Benkei András belügyminiszter adta át. Az ünnepségen részt vett Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, s ott voltak a társ fegyveres testületek, valamint a Belügyminisztérium tábornoki és parancsnoki karának képviselői. Az előléptetésben és kitüntetésben részesülteket Huszár István köszöntötte. (MTI) 3