Népszabadság, 1978. április (36. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

1978. április 1., szombat NÉPSZABADSÁG Lázár György látogatása a főváros IX. kerületében Lázár György, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnöke pénteken lá­togatást tett a főváros IX. kerüle­tében. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemen Király Andrásné, a budapesti pártbizott­ság titkára, Gál Lászlóné, a kerü­leti pártbizottság első titkára, Be­­rend T. Iván rektor és Szarvas László, az egyetem pártbizottsá­gának titkára fogadta a vendéget, aki találkozott a tanári kar tagjai­val és a diákok képviselőivel. Berend T. Iván vázolta az okta­­­tó-nevelő munka, valamint a tudományos kutatótevékenység helyzetét, s a fennállásának 30. év­fordulóját idén ünneplő intézmény időszerű feladatait. Lázár György érdeklődésére — hogy a hallgatók körében milyen fogadtatásra talált tíz új tanterv — a KISZ-szervezet képviselői elmondták: a diákok gyorsan a magukénak érezték, mert részt vettek a kimunkálásá­ban. A Minisztertanács elnöke elis­meréssel szólt arról, hogy az okta­tómunka szorosabb kapcsolatba került a gyakorlattal, különösen az ipari, a mezőgazdasági és a köz­lekedési szakok hallgatói találkoz­nak sűrűn vállalati szakemberek­kel. Az eszmecserén szó esett a pályázati rendszerről is. Elmond­ták, hogy tavaly, s az idén is 120­j állást hirdetnek meg az egyete­men, a 400 végzős nappali hallga­tó mégsem nagyon válogathat a munkaalkalmak között. Az aján­latok többsége ugyanis olyan munkakör betöltésére szól, amely­hez középiskolai vagy főiskolai végzettség is elegendő lenne. A továbbiakban Lázár György ellátogatott az Iparművészeti Mú­zeumba, ahol Miklós Pál főigaz­gató kalauzolásával megtekintette az intézmény jubileumi kiállítá­sát. Végül a kerületi pártszékház­ban találkozott a városrész párt-, állami és társadalmi szerveinek, valamint vállalatainak vezető kép­viselőivel, s konzultációt folytatott a párt XI. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáról, a te­rületi pártbizottság irányító mun­kájának tapasztalatairól. Apró Antal látogatása Békés megyében Apró Antal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, az or­szággyűlés elnöke pénteken Bé­kés megyébe látogatott. Békéscsabán, a megyei pártbi­zottság székházában Frank Ferenc első titkár fogadta és tájékoztatta a megye helyzetéről. A vendég felkereste a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságát, majd részt vett a megyei pártbizottság ülésén, s a mezőgazdaság és az élelmiszer­­ipar helyzetéről, s távlati fej­lesztésével kapcsolatos időszerű feladatokról tájékoztatta a testü­letet. ­list tartót­ az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Taná­csa pénteken ülést tartott. Kegye­lettel megemlékezett elhunyt tag­járól, Ortutay Gyuláról. Törvényerejű rendeletet alko­tott a Polgári Törvénykönyvnek a külgazdasági kapcsolatokra tör­ténő alkalmazásáról. Figyelemmel a külgazdasági kapcsolatok sajá­tos szempontjaira, a jogszabály kiegészíti a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit, illetve biz­tosítja az azoktól való eltérést. Szabályoz egyes, a külgazdasági kapcsolatokban rendszeresen elő­forduló szerződéstípusokat, így a kereskedelmi képviseletet és a szervizszolgálatot. Az Elnöki Tanács határozatot hozott a felszabadulásunk ,33. év­fordulója alkalmából adományo­zott kitüntetésekről, majd hozzá­járult az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen­­ három, a Pécsi Tudományegyetemen egy, a Sem­melweis Orvostudományi Egyete­men pedig két végzős hallgató ki­tüntetéses doktorrá avatásához. Végül bírákat mentett fel és vá­lasztott meg (MTI) Átadták az idei Rózsa Ferenc-díjakat Pénteken a Parlamentben Vár­­konyi Péter államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke kitüntetéseket adott át újságíróknak. Az ünnepi ese­ményen jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Grósz Károly, a Központi Bizottság osztályvezetője és Fodor László, a KB osztályvezető-he­lyettese. Rózsa Ferenc-díjat kapott Hajdú János, a Népszabadság munka­társa, Koncz István, a Népsza­badság rovatvezető-helyettese; Köves Tibor, az MTI külpolitikai szerkesztőségének főszerkesztője; Paizs Gábor, az Esti Hírlap fő­szerkesztő-helyettese; Rajk And­rás, a Népszava főmunkatársa; Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa; Várkonyi Margit, a Hétfői Hírek főszerkesztő-he­lyettese és Vigovszki Ferenc, az MTI Fotó főmunkatársa. Har­minchárman részesültek kormány­kitüntetésben, tizenhatan vették át a Kiváló munkáért kitüntető jelvényt. (MTI) Kitüntetések április 4. alkalmából Immár hagyományosan az idén is április 4. alkalmából osztják ki a minisztériumokban a kormány által alapított Eötvös Loránd-dí­­jak­at. A MÉM-ben Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyújtotta át a korszerű új eljárások kidolgozásában, illet­ve alkalmazásában elért eredmé­nyekért odaítélt díjakat és emlék­érmeket. A KGM-ben pedig Gá­­csi Miklós államtitkár adta át az Eötvös Loránd-díjakat a kitünte­tetteknek. A fővárosi tanács dísztermében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök hu­szonöt fővárosi és kerületi taná­csi dolgozónak, tanácstagnak, la­kóbizottsági felelősnek, társadal­mi aktivistának nyújtotta át a kiváló munkáért, illetve a kiváló társadalmi munkáért kitüntetést. Ugyancsak huszonöt szolgáltató kisiparost jutalmaztak — fél év­százados tisztes munkásságáért — az ötvenéves kisipari munkássá­gért éremmel és aranygyűrűvel; a kitüntetést Molnár József, a KIOSZ elnöke nyújtotta át teg­nap a Kisiparos Klubban. Ü­nnnepség az MSZBT székházában Pénteken a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházában ben­sőséges ünnepségen emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 33. évfordulójáról. Az ünnepségen, amelyen részt vett Vlagyimir Pav­lov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete és Jurij Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancs­nokságának magyarországi képvi­selője, Nagy Mária, az MSZBT főtitkára a társaság aranykoszorús jelvényét nyújtotta át a Szovjet­unió magyarországi nagykövetsé­ge és kereskedelmi kirendeltsége több munkatársának. A helyi erőforrások haszna A központi erőforrásokból a leg­több — érthetően — a fontos, re­gionális szerepet is betöltő nagy­városoknak jut. De még ezeknek sem könnyű a pénzt elosztani. So­rolni kell: mire jusson most, s mire a következő években. Szege­den is — mint mindenütt — előbb a legégetőbbekre kell előteremte­ni az anyagiakat: lakásokra, köz­művekre, közlekedésre, kereske­delmi hálózatra, iskolaépítésre és így tovább. A „kis ügyekre” már nehéz vagy éppen lehetetlen ki­­kanyarítani a pénztárcából. Pe­dig a hétköznapi gondok is sok bosszúságot okozhatnak. Hiszen örül ugyan a lakó a szép, új bér­lakásnak, de bizony megrontja örömét, ha a házat nem tudja szá­raz cipőben megközelíteni, ha hosszú ideig nincs rendezett park, játszótér, a gyereknek óvoda, böl­csőde a lakókörzetében. Utóbbiak ugyanis rendszerint későbbre ma­radnak. A nagy és a kis ügyek összhangjának megteremtése Sze­geden sem könnyű feladat. De nem reménytelen: csak meg kell találni az erőforrásokat — helyben is. Mert a lakó nemcsak kedvét veszti a fogyatékosságok láttán, de tenni is kész megszün­tetésükre. Ehhez persze biztatásra, szervezett keretekre van szükség. A lakók segítségül hívása nem új találmány. Főként a kis települé­seken bontakozott ki már koráb­ban is gyakran a társadalmi össze­fogás, ott, ahol a nagy ügyek is zátonyra futnak olykor a szűkös anyagi lehetőségeken. A nagyvá­rosiak valamelyest kényelmeseb­bek — hallani olykor, amikor a társadalmi munkáról esik szó. Nos,­ erre akart Szeged rácáfolni. ch­isei sejtjei 1973-ban létrejött a társadalmi munkát szervező szakbizottság, hogy összefogja a korábbi, spon­tán kezdeményezéseket, s kapcso­latot teremtsen a lakossággal, az üzemek, intézmények dolgozóival. Rájöttek ugyanis arra, hogy csak így lehetett jobban felhasználni a rendelkezésre álló pénzt, megtold­va a helyi tartalékokkal. Akkoriban került szóba, hogy az sem elegendő, ha csupán néhány égető feladatra mozgósítják az embereket, ki kell kérni a véle­ményüket is. A körzeti pártszer­vezetek, a Hazafias Népfront ke­rületi bizottságai és a tanácstagok a városrészekben úgynevezett ta­nácskozási központokat hoztak létre. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az egy-egy tanácstaghoz tar­tozó, nemritkán csak félutcányi lakókörzet kevés a problémák kö­zös megvitatásához; hasznosabb, ha egy-egy összefüggő, nagyobb terület, a környék lakóit hívják össze. Ezek a több utcát tömörítő városrészek — mint a Ságvári-te­­lep, a Petőfi-telep és a többi — Szeged elemi sejtjei, a maguk ne­mében sajátosak. Az ott lakók gondjai többnyire közösek. A megyeszékhelynek 22 ilyen „mikrokörzete” van, ahol a párt­­szervezet helyiségében, az iskolá­ban vagy más alkalmas épületben évenként több alkalommal is ösz­­szejönnek a környékbeliek. A ta­nács minden fontosabb városfej­lesztési kérdésben kikéri a lakók véleményét, mielőtt döntene. Ta­valy például a tömegközlekedés helyzete, a kereskedelmi ellátás fejlesztése, az ingatlankezelő vál­lalat munkája került terítékre — a szorosan vett helyi gondokon kí­­vül nem is maradt el az érdek­lődés. Új-Szegeden például há­romszázötvenen jelentek meg, amikor a szűkebb haza egyik min­dennapos gondját vitatták meg: a lakóknak azt a panaszát, hogy nem jó helyen vannak az autó­­buszmegállók. A tanács hónapo­kig egyezkedett a Volán Vállalat­tal, sehogy sem akart létrejönni elfogadható megoldás. Ám az érdekeltek közvetlen találkozása úgy látszik, csodát tett: meghall­gatták egymás érveit, mindenki engedett egy keveset az álláspont­jából, s azóta már nedigen halla­ni panaszt a közlekedésre. Kétkezi munkával Ezek a fórumok elsősorban azért jók, mert a tanács határozathoza­tal előtt hasznosíthatja az állam­polgárok javaslatait a közügyek­ben. Van, amikor aztán nemcsak a javaslatok kerülnek felszínre, hanem a tenniakarás is. Ez pedig nem akármilyen erőtartalék. A ta­nács, mondjuk, közli: járdaépítés­re nincs lehetőség, az építőanyag­ra azonban futná a pénztárcából: van burkolólap, homok, cement, de nincs kivitelező. Ekkor segít­hetnek maguk a lakók. És segíte­nek is, 1977-ben Szegeden mintegy 20 ezren vette­k részt rendszeresen különféle társadalmi munkákban. A Ságvári-, a Petőfi- és a Béke­telepiek például összesen hét ki­lométernyi csapadékvíz-elvezető csatornát építettek meg, város­szerte 27 kilométernyi járdalapot raktak le, és így, kétkezi munká­jukkal járultak hozzá a lakosok a 360 méternyi bazaltburkolatú út megépítéséhez is. A másik nagy erőforrás az üze­mek, az intézmények részvétele a városfejlesztésben. Közreműködé­sükkel épült már iskola, tornate­rem, középiskolai kollégium és több óvoda is Szegeden. Mind gya­koribb a munkahelyi kollektívák konkrét segítsége. A tanács 43 vál­lalattal kötött öt évre szóló társa­dalmi szerződést a parkok, a ját­szóterek karbantartásáról, ami azt jelenti, hogy a kötelezettséget vál­lalók minden év májusáig kija­vítják a játszószereket, rendszere­sen gondozzák a növényeket, vi­rágokat telepítenek. Helyenként azonban a játszóteret a vállalat építi meg, mint a Lidice térit a 10- es számú Volán vagy a Petőfi­­telepit a Nagyalföldi Kőolajválla­lat fúrási üzemegysége A társa­dalmi munka már régóta nemcsak abban merül ki, hogy a gyáriak kommunista műszakot tartanak, vagy a kapun belül vállalnak egyéb munkatöbbletet. És nem feltétlenül az üzem vezető beosz­tású dolgozóitól függ, hogy me­lyik vállalat mit vállal a város gyarapodásából: „az egy üzem, egy park” és az „egy brigád, egy óvoda” mozgalom keretében a szocialista brigádok öntevékeny mozgatóelemeivé váltak lakóhe­lyük fejlődésének. Egymillió há0 ezer óra A tömegszervezetek irányította társadalmi összefogás, érthetően, a legsürgetőbb gondok enyhítését szolgálja: a gyermekintézmények fejlesztését, a környezet kultúrá­­lódását. Nemrég azonban újabb mozgalomnak bontottak zászlót a­­ szegediek. Sok az idős korú, egye­dül levő ember a városban. Az ő gondozásuk — egyéb lehetősé­gek híján — társadalmi közremű­ködést tesz szükségessé. Az idősek — akiknek gyakran nincs hozzá­tartozójuk — lakásukat nem akar­ják feladni, a szociális otthonok szűkös helyviszonyai sem teszik ezt lehetővé, viszont gondoskodás­ra vagy legalábbis időnkénti se­gítségre szorulnak. A társadalmi szociális gondozásban részt vevő hetvenhat aktivista nem győzi ezt a feladatot. S ekkor jelentkezett e munkában való segítésre három szocialista brigád több mint két­százharminc dolgozója, remélhe­tően mások is követik őket. A társadalmi összefogás erköl­csi értékén felül nem csekély anyagiakban is kifejezhető. A me­gyeszékhely lakossága néhány év­vel ezelőtt még öt-hat millió fo­rinttal járult hozzá a településfej­lesztéshez, 1977-ben a társadalmi munka értéke már meghaladta az 50 millió forintot. A lakosság, a dolgozók, a diákok 1 millió 650 ezer óra társadalmi munkát vé­geztek; egy lakosra számítva a megyei városok közül a legtöbbet — 292 forintot — a szegediek ál­dozták városukért. S ne feledkezzünk meg néhány új létesítményről se, amit a város­lakók, az üzemek hozzájárulásá­val valósítottak meg. Ilyen pél­dául a Béke-telepi ötvenszemélyes óvoda, az új­szegedi csecsemőott­hon felújítása, a Madách utcai is­kola tornaterme, a Dorozsma­i általános iskola fizikai tantermé­nek elektromos berendezései, a közgazdasági szakközépiskola könyvtára —, hogy csak néhányat említsünk. Négyezer KISZ-fiatal végezte el a város lomtalanítását. Ez is megtakarítás, és az oktatási intézményekben végzett javító­karbantartó munka is, amit a szo­cialista brigádok vállaltak, forin­tokra váltható. Ezen a pénzen új taneszközöket vásárolhattak. És folytathatnánk a sort a sportléte­sítményekkel. Többnyire nem nagy tételekről van szó, de sok kicsi sokra megy. Mindez pótol­hatatlan értékű hozzájárulás Sze­ged további gyarapodásához, s tettekben mutatkozó bizonyítéka a szegediek városszeretetének, egészséges lokálpatriotizmusának. Papp Gyula Szeged megyei város tanácselnöke Tábornoki kinevezések, kitüntetések, előléptetések Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából pénteken kitüntetési ünnepséget tartott a Honvédelmi Minisztérium. Az ün­nepségen megjelent Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára; ott voltak a társ fegyve­res testületek magas beosztású képviselői és a Honvédelmi Mi­nisztérium katonai tanácsának tagjai. Jelen volt Jurij Naumen­ko vezérezredes, a Varsói Szerző­dés egyesített fegyveres erői fő­­parancsnokának magyarországi képviselője. Az ünnepségen Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi minisz­ter tábornoki kinevezéseket, ki­tüntetéseket adott át. Az Elnöki Tanács vezérőrnaggyá nevezte ki Komlódi Elemér mérnök ezredest és Szathmáry Miklós ezredest. Tizennégyen kaptak Vörös Csil­lag Érdemrendet, harminchárman Kiváló Szolgálatért Érdemrendet, egy-egy kitüntetett pedig a Mun­ka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát vette át. A honvédelmi miniszter huszonhárom tisztet ez­redessé, többeket pedig soron kí­vül előléptetett. Sok tisztet, zász­lóst, tiszthelyettest és polgári al­kalmazottat tüntetett ki A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst és bronz fokozatával, illetve a Honvédelmi Érdeméremmel. A kitüntetetteket és az előlép­tetésben részesülteket Biszku Bé­la köszöntötte. Ugyancsak felszabadulási ün­nepséget rendeztek a Belügymi­nisztériumban. Az Elnöki Tanács vezérőrnaggyá nevezte ki Bogye János rendőr ezredest és Rédei Miklós rendőr ezredest Az Elnöki Tanács nyolc belügyi dolgozónak a Vörös Csillag Ér­demrendet, harminchatnak a Ki­váló Szolgálatért Érdemrendet adományozta. A belügyminiszter tizenegy alezredest ezredessé lép­tetett elő. Főtiszteket, tiszteket, tiszthelyetteseket A Haza Szolgá­latáért Érdemérem, a Közbizton­­tonsági Érem és a Tűzbiztonsági Érem arany, ezüst fokozatával tüntettek ki; a kitüntetéseket, elő­léptetéseket Benkei András bel­ügyminiszter adta át. Az ünnepségen részt vett Hu­szár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, s ott vol­tak a társ fegyveres testületek, va­lamint a Belügyminisztérium tá­bornoki és parancsnoki karának képviselői. Az előléptetésben és kitüntetésben részesülteket Hu­szár István köszöntötte. (MTI) 3

Next