Népszabadság, 1978. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-03 / 102. szám

1978. május 3., szerda BREZSNYEV NYILATKOZATA A VORWARTSNEK A szovjet—nyugatnémet kapcsolatokról, a politikai és katonai enyhülésről A Német Szövetségi Köztársa­ságban nagy érdeklődés előzi meg Leonyid Brezsnyev e héten kez­dődő látogatását, amelyről Ber­bert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke kijelentette, hogy új ösztönzést ad majd az enyhülési politika következetes folytatá­sáért, a fegyverkezési hajsza meg­fékezéséért és a kétoldalú kapcso­latok további javításáért vívott küzdelemnek. A látogatás küszöbén Leonyid Brezsnyev interjút adott a Vor­­wärtsnek, a Német Szociáldemok­rata Párt hetilapjának. Brezsnyev emlékeztetett az 1970 augusztusában Moszkvában aláírt szovjet—nyugatnémet szerződésre, amely a szovjet vezető megítélése szerint a feszültség enyhülésének egyik sarkköve lett. A kapcsola­tok kialakításában és megerősíté­sében meghatározott szerepük volt a csúcstalálkozóknak, amelyek minden alkalommal új, pozitív mozzanatokkal gazdagítják a kap­csolatrendszert. — Az NSZK-hoz fűződő kap­csolatoktól — mondotta Brezsnyev — nagymértékben függ az egész európai helyzet. — Utalt rá, hogy a két ország kapcsolataiban van­nak nehézségek is, ezeket részben azoknak az erőknek a szándékos tevékenysége idézi elő, amelyek agresszívan viszonyulnak a szo­cializmushoz, s a hidegháborús korszak feltámasztásáról álmodoz­nak. Arra a kérdésre válaszolva, va­jon a szovjet—nyugatnémet üzle­ti kapcsolatok elérték-e „a tetőt”, Brezsnyev határozott nemmel vá­laszolt, jóllehet az NSZK első he­lyen áll a Szovjetunió tőkés vi­­szonylatú kereskedelmében. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen lehetőségeket lát az euró­pai enyhülés folytatását szolgáló konkrét lépésekben. Brezsnyev rá­mutatott, hogy a Szovjetunió a ka­tonai enyhülést előirányzó intéz­kedések egész platformját terjesz­tette elő. Kedvezően fogadták Nyugaton a környezetvédelem, a kereskedelem és az energetika te­rületein való együttműködés kér­déseinek tisztázására összehívan­dó európai kongresszusok szovjet tervezetét is. Rá lehetne térni te­hát a gyakorlati lépésekre, a nyu­gati partnerek azonban sajnálatos módon bizonytalanságot és követ­kezetlenséget tanúsítanak ezekben a kérdésekben. Nyugat-Berlin kérdéséről a szov­jet vezető megállapította: " Amel­lett vagyunk, hogy Nyugat-Berlin ne maradjon fehér folt az európai enyhülés térképén. Egyelőre azon­ban még gyakran kerülünk szem­be olyan kísérletekkel, hogy meg­kerüljék a négyhatalmi megálla­podást. Egyes akciók arról árul­kodnak, hogy vannak, akik egyál­talán nem óhajtják tudomásul venni: ez a város nem része az NSZK-nak. Mindez pedig ellenté­tes az enyhülés szellemével, bo­nyolítja a nemzetközi­ helyzetet. A nyugatnémet hetilap tudósí­tója utalt azokra az NSZK-beli ag­godalmakra, amelyek szerint a Szovjetunió állítólag tovább növe­li k­atonai potenciálját. Leonyid Brezsnyev ezeket az állításokat tendenciózusoknak és félreveze­tőknek minősítette. Hangoztatta, hogy a Szovjetunió már több éve nem bővíti és nem növeli fegyve­res erőit Közép-Európában, vagy­is abban a térségben, amelyre a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sok vonatkoznak. Nem helytállóak a szovjet fölényről hangozta­tott állítások sem, hiszen Bécsben a felek hivatalosan kicserélték er­re vonatkozó adataikat, amelyek­ből világosan kitűnik, hogy sem­miféle fölény vagy aránytalan­ság nem létezik. Mindkét félnek hozzávetőleg 980 ezer főnyi had­serege állomásozik Közép-Európá­ban. Természetes, hogy ez az egyensúly nem jelent teljes egyen­lőséget, hisz a fegyveres erők struktúrája egymástól eltérő. A szovjet fegyveres erőknél például több rakétát helyeztek el a száraz­földi erőknél, a NATO-tömbnek­­ légierőknél van több atomtölte­­ti rakétája. Általánosságban azonban Euró­pa egészét tekintve, kétségkívül létezik katonai egyensúly. Ami ennek az egyensúlynak a szintjét illeti, mód van annak csökkenté­sére anélkül, hogy maga az egyen­súly bármely irányban megbillen­ne. A Szovjetunió szilárdan meg van győződve e szintcsökkentés le­hetőségéről és szükségességéről. Ami a globális erőviszonyokat illeti, a szovjet fegyveres erők összlétszáma­ távolról sem jelent a Nyugat számára bármiféle ka­tonai fenyegetést, bár teljes mér­tékben elegendő ahhoz, hogy szükség esetén válaszcsapást mér­jenek az agresszorra, bárhol tar­tózkodjék is, Nyugaton vagy Kele­ten. A stratégiai erők hozzávető­leges paritása áll fenn, s ez tette lehetővé a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti SALT- megállapodások előírásait. A szovjet haditengerészeti flot­tával összefüggésben Brezsnyev emlékeztetett, hogy az országnak több mint 40 ezer kilométeres tengeri határa van. A Szovjet­unió létrehozta a maga óceáni flottáját, amely képes végrehajta­ni a rá háruló védelmi feladato­kat, de erejét tekintve nem múlja felül a nyugati hatalmak flottá­ját, szerkezetét tekintve pedig egyértelműen védelmi jellegű. Brezsnyev ismételten elutasítot­ta a szovjet fenyegetésre és a Szovjetunió állítólagos agresszi­vitására vonatkozó rágalmakat. A tények ilyen fejtetőre állításá­val kapcsolatban az SZKP KB fő­titkára megállapította, hogy a Szovjetunió nem akar háborút, és nem készül háborúra. Idegen tőle a nukleáris háború lehetséges perspektíváival kapcsolatos el­mélkedés, amely szerint a polgári lakosság egy részének elpusztulá­sa „elfogadhatónak” minősül. Egy­általában nem lelkesítik azok a jóslások, amelyek Nyugaton hall­hatók időnként, s amelyek szerint egy nukleáris világháborúban a Föld lakosságának „mindössze 10 százaléka” pusztulna el. A Szov­jetunió nemcsak hogy nem gon­dol „az első csapásra”, ellenkező­leg, hivatalosan javasolta az eu­rópai biztonsági értekezlet vala­mennyi részvevőjének, köztük az Egyesült Államoknak, írjanak alá megállapodást arról, hogy nem al­kalmaznak egymás ellen elsőnek nukleáris fegyvert. A Szovjetunió valóban erős állam, de a béke ál­lama, amelynek békeszeretete társadalmi rendszerének termé­szetéből fakad. Egyetlen olyan célkitűzése sincs, amelyet katonai úton kívánna megvalósítani, egyetlen állammal szemben sin­csenek területi, vagy bármiféle egyéb követelései, amelyek kato­nai összeütközéssel fenyegetnének. Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy a háború utáni években a fegyverkezési hajsza mindenkor az „akció—ellenakció” elv alapján haladt előre. Mindenkor a Nyu­gat volt a kihívó fél, a Szovjet­unió volt az, amely kénytelen volt elfogadni a kihívást, és a fegy­verkezési hajsza minden egyes újabb fordulóját az állítólagos szovjet veszélyről szóló kampá­nyok előzték meg. Azok, akik most Nyugaton „szovjet katonai veszélyről” beszélnek, feltehetőleg egészen másra gondolnak. Nem akarnak belenyugodni a katonai erők hozzávetőleges egyensúlyába, és fölényt próbálnak kieszközölni a maguk számára. Ez pedig ve­szélyes, mivel új, féktelen fegy­verkezési hajszára ösztönöz, és katonai kalandokkal fenyeget. A Szovjetunió a leghatározottabban ellenzi a „félelem egyensúlyát”. A bizalom egyensúlya mellett fog­lal állást. Brezsnyev végezetül kijelentet­te, hogy a Szovjetunió bármely pillanatban kész megállapodást aláírni Bécsben a fegyveres erők és a fegyverzetek szintjének 5— 10—20 vagy akár 50 százalékos csökkentéséről. Ezt azonban be­csületes módon kell végrehajtani, oly módon, hogy ne bontsák meg az erőviszonyokat, hogy ne szár­mazzék belőle előny az egyik fél, és kár a másik fél számára. (TASZSZ) NÉPSZABADSÁG ­ Május elsején a föld minden táján milliók köszöntötték a mun­ka és a szolidaritás nemzetközi ünnepét. MOSZKVA A szovjet fővárosban hétfőn százezrek vonultak fel a Vörös téren az SZKP és a szovjet állam vezetői, valamint a 113 országból érkezett külföldi vendégek előtt, akiknek sorában ott voltak a ma­gyar szakszervezeti küldöttség tagjai és a barátságvonattal Moszkvába érkezett magyar mun­kásőrök is. A szovjet vezetők — élükön Leonyid Brezsnyevvel — a Lenin-mauzóleum mellvédjéről válaszoltak a felvonulók üdvözlé­sére. A hagyományosan színpom­pás menetben igen sok jelszó él­tette a munkásosztály nemzetkö­zi szolidaritását, a világ kommu­nistáinak egységét, a testvéri szo­cialista országok népeit, a népek által a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért vívott harcot. Má­jus elsején hasonló felvonulások­ra került sor a Szovjetunió sok más városában is. SZÓFIA A bolgár főváros Szeptember 9-e­­terén tartották a május else­jei ünnepi felvonulást. A dísz­emelvényen Todor Zsivkovval, a BKP KB első titkárával, az állam­tanács elnökével az élen ott vol­tak a bolgár párt- és állami veze­tők. A felvonulás részvevői mél­tatták az áprilisi pártértekezlet határozatait, éltették a szocialista közösség egységét. prága A csehszlovák fővárosban a május elsejei ünnepi felvonulá­son a díszemelvényen foglaltak helyet a csehszlovák vezetők tár­saságában a közös szovjet—cseh­szlovák űrrepülés hősei is. Cus­­táv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök az ünnepségen beszédet mondott. VARSÓ Szerte Lengyelországban száz- és százezrek vettek részt a má­jus elsejei felvonulásokon, tettek hitet a béke és a szocializmus mellett. Varsóban a Kultúra és Tudomány Palotája előtt felállí­tott dísztribünről a lengyel pár­tok, a Nemzeti Egységfront és az állami vezetés nevében Edward derek, a LEMP KB első titkára mondott beszédet. BERLIN Az NDK dolgozói az idei május elsejét a szocialista haza további erősítésének, a béke, a szocializ­mus, az összes imperialistaelle­nes erővel való cselekvő szolida­ritás gondolatának jegyében ün­nepelték. A berlini Karl Marx Allen rendezett ünnepségen Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtit­kárával, az államtanács elnöké­vel az élen ott voltak az NDK párt- és állami vezetői. BUKAREST Bukarestben hétfőn nagygyűlést tartottak május 1. alkalmából. A demonstráción jelen volt Nicolae Ceausescu köztársasági elnök, több más párt- és állami vezető is. A nagygyűlésen Constantin Das­­calescu, a Román KP KB Politi­kai Végrehajtó Bizottságának tagja, a KB titkára méltatta má­jus 1. jelentőségét. BELGRÁD Jugoszláviában hétfőn tüzérségi díszössztűzzel vette kezetét a má­jus elsejei ünnepségsorozat. A Ju­goszláv Kommunisták Szövetsége és a jugoszláv tömegszervezetek üdvözletet intéztek az ország dol­gozóihoz. Az üzemekben ünnep­ségeket tartottak, ahol kitünteté­seket nyújtottak át a termelésben kitűnteknek. HAVANNA Az amerikai kontinens első szo­cialista országának fővárosában az idei VIT jegyében tartották a május elsejei ünnepséget, ame­lyen részt vett Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának első titkára, ál­lam- és ■ kormányfő is. A lelkes hangulatú havannai ünnepség hí­ven tükrözte a kubai nép egysé­gét és a szocialista építőmunka iránti elkötelezettségét. HANOI Vietnamban május elsejét és a déli országrész felszabadulásának évfordulóját együtt ünnepelték a nagyvárosokban. Hanoiban a köz­ponti ünnepségen részt vettek a legfőbb párt- és állami vezetők, élükön Le Duannal, a VKP főtit­kárával és Tan Dúc Thang állam­fővel. A déli országrészben Ho Si Minh-városban tartott nagy­gyűlésen, amelyen a város felsza­badulásának harmadik évforduló­járól is megemlékeztek, nagy ün­neplésben részesítették az ott megjelent Luis Corvalánt, a Chi­lei KP főtitkárát. ULÁNBÁTOR A mongol főváros dolgozói im­pozáns tömeggyűléssel köszöntöt­ték május elsejét. Az ünnepségen részt vett Jumzsagim­ Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB első titkára, a nagy népi hurál elnökségének elnöke és több más mongol vezető. PEKING Kínában az idei május elsején nem tartották meg a szokásos hi­vatalos ünnepségeket, és elmarad­tak a régi május elsejei felvonu­lásokat az úgynevezett kulturális forradalom óta helyettesítő nyil­vános összejövetelek is. A pekin­gi központi fedett stadionban tar­tottak csupán egy gálaelőadást, amelyen a kínai politikai és kato­nai vezetők mellett részt vett Neil Cameron brit vezérkari főnök is. SANTIAGO „Éljen a szabadság! Éljen má­jus elseje!” — ezekkel a jelsza­vakkal tüntettek a chilei elnöki palota szomszédságában a chilei főváros szervezett dolgozói, elő­ször a katonai junta négy és fél éves terroruralmának kezde­te óta. A rendőrség brutális be­avatkozással vetett véget a tün­tetésnek. Háromszáz embert le­tartóztattak, közülük sokakat sú­lyosan bántalmaztak. A szervezett dolgozók tüntetésének betiltásával és szétverésével egyidejűleg a re­zsim külön május elsejei ünnep­séget rendezett a maga emberei­nek részvételével. LISSZABON A portugál fővárosban a Portu­gál Dolgozók Általános Szövetsége — az Országos Intersindical — ál­tal kezdeményezett május elsejei felvonulást a forradalom vívmá­nyainak védelme jegyében tartot­ták. A felvonulás szervezői nagy súlyt helyeztek a földreform vé­delmére és a tőkések jobboldali szervezkedései elleni harcra. A Portugál Kommunista Párt Lisz­­szabon számos kerületében ünnepi nagygyűléseket és sportrendezvé­nyeket tartott. MADRID Spanyolországban a nagy szak­­szervezeti központok értékelése szerint több mint hatmillió em­ber vett részt a négy évtized óta első ízben legális keretek között megtartott május elsejei tünteté­seken és felvonulásokon. Madrid­ban 900 ezren, Barcelonában fél­millióan voltak a felvonulók. Kü­lönösen nagy figyelmet keltett, hogy a spanyol fővárosban a két legnagyobb szakszervezeti köz­pont egységjelszavával tartották meg a felvonulást, s az ünneplő tömeghez ugyanarról az emel­vényről szóltak a kommunista párt és a szocialista munkáspárt vezető politikusai ROMA Olaszországban a hétfői mun­kaszüneti napon minden város­ban és községben felvonulásokat tartottak, és gyűléseken emlékez­tek meg május elsejéről. Az idei ünnep hangulata nem volt olyan vidám, mint más években, hi­szen rányomta bélyegét az or­szágra a Moro elrablása következ­tében kialakult politikai feszült­ség. A felvonulások éppúgy, mint a gyűlések éppen ezért a terroriz­mus elítélése és az ellene folyta­tott küzdelem jegyében zajlottak le. Jelentős teret kaptak a fel­vonulások jelszavaiban és az ün­nepi szónokok beszédeiben azok a reformkövetelések is, amelyek­nek teljesítése az országban meg­érett „gazdasági és társadalmi fordulat” végrehajtását hivatot­tak előmozdítani. LONDON Az angol munkásosztály most először ülte meg hétköznap május elsejét, a nemzetközi munkásmoz­galom nagy ünnepét Eddig ugyan­is a május elsejét követő első va­sárnap tartották meg majálisün­nepségüket a munkások. Az ün­nepségeknek nemzetközi jelleget adott, hogy részt vettek rajta a chilei menekültek. Londonban több tízezres tömeg állt sorfalat a felvonulás útvonalán. Felvonulá­sokat tartottak több vidéki nagy­városban is. Az ünnepségektől elválasztha­tatlan, hogy az előző nap, vasár­nap, a fajüldöző politika ellen rendeztek tüntető felvonulást Lon­donban, amelyen több mint öt­venezren vettek részt. NEW YORK Az Egyesült Államok több nagyvárosában, köztük Chicagó­ban és New Yorkban tömeggyű­lésen emlékeztek meg a nemzet­közi munkásmozgalom ünnepéről. Chicagóban az emlékünnepség a Haymarket téren zajlott le, ahol 1886-ban rendőrsortűz oltot­ta ki több békésen tüntető mun­kás életét. Ennek az eseménynek az emlékére ünnepük 1890-től vi­lágszerte a nemzetközi munkás­­mozgalom napjaként május else­jét. New Yorkban a munkásfelvo­nulás az Union téren ért véget, ahol munkásvezetők mondtak be­szédet. A felszólalók között volt Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára. Az ünnepség részvevői követelték a több munkaalkalom megterem­tését a munkanélküliség csök­kentéséért, a harc erősítését a fajüldözés ellen és a „wilmingtoni tízek” szabadságáért, továbbá a fegyverkezési verseny megszünte­tését és a béke megszilárdítását az egész világon. A szolidaritás jegyében ünnepeltek a világ dolgozói A moszkvai Vörös téren.

Next