Népszabadság, 1978. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
1978. november 1., szerda NÉPSZABADSÁG íj törvény készül a pénzügyekről, a külügyekről és a városépítésről Dr. Markója Imre igazságügyminiszter sajtótájékoztatója a jogalkotásról Kedd délelőtt dr. Markója Imre igazságügyminiszter sajtótájékoztatót tartott a Parlamentben a jogalkotás és a jogalkalmazás időszerű feladatairól. A részvevőket dr. Várkonyi Péter, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke köszöntötte, majd az igazságügyminiszter emelkedett szólásra.. Társadalmi és gazdasági életünk fejlődése, a változó igényekhez és feltételekhez való alkal- mazkodás elengedhetetlenül megköveteli a jogszabályok időszakonkénti felülvizsgálatát, a jogrendszer reformját — hangsúlyozta a miniszter. A fejlett szocialista társadalom építése során fokozódik az állam irányító és ellenőrző tevékenysége, s ennek a jogrendben is tükröződnie kell. A jogalkotási és törvény-előkészítési munkálatokat az MSZMP XI. kongresszusának határozatai alapján hajtják végre, ami szolgálja a központi irányítás hatékonyságának fokozását, a szocialista demokrácia fejlesztését és a jogrend stabilitását. Az igazságügyminiszter elmondotta, hogy a most készülő új Büntető Törvénykönyv nemcsak a napi életviszonyokat tükrözi majd, hanem számításba veszi a társadalom életének várható alakulását is. Arra törekszik, hogy az eddiginél lényegesen hatékonyabb és korszerűbb eszköztárat teremtsen a bűnözés elleni küzdelemhez. Az új Btk tervezetét a közelmúltban a Minisztertanács is megtárgyalta, s várhatóan decemberben kerül az országgyűlés téli ülésszaka elé. Az új Btk-val összefüggésben — hangzott el a tájékoztatón — további jelentős jogszabályok előkészítése van folyamatban, így többek között a büntetés-végrehajtásról szóló törvényerejű rendelet megalkotása, amely megkülönböztetett figyelmet fordít — egyebek mellett — az utógondozásra is. Ide tartozik az is, hogy jó néhány cselekmény a büntetőjog területéről szabálysértési jogkörbe kerül át. Az elmúlt esztendő tapasztalatai teszik szükségessé a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény módosítását, ez a jövő év első felében várható. Jó ütemben halad a nemzetközi magánjog átfogó szabályozását magában foglaló kódex előkészítése is, ezt a kiszélesedett nemzetközi munkamegosztás, az idegenforgalom fejlesztése, valamint az egyre terebélyesedő nemzetközi kereskedelem, a személy- és vagyonforgalom teszi szükségessé. A bírósági végrehajtási eljárás egyszerűsítését és gyorsítását új törvényerejű rendelettel kívánják elősegíteni, s ez végeredményben az igazságügy jogi szabályozási reformjainak utolsó állomása lesz majd. Dr. Markója Imre szólt az alacsonyabb szintű jogalkotás napi feladatairól is. Megállapította, hogy még ma is meglehetősen gyakori jelenség, hogy bizonyos gazdasági, vezetési, szervezési, illetve ellenőrzési módszerek következetes alkalmazása helyett a rendelkezésre jogosult szervek a jogi szabályozás eszközéhez nyúlnak. A magas szintű jogszabályban csak általános elveket fogalmaznak meg, s a konkrét irányelveket újabb rendelkezésekre bízzák, így fordulhat elő, hogy egy rendelkezésnek a végrehajtási utasítás mellett egy hasonló jellegű jogi formája is napvilágot láthat, az ágazati sajátosságoknak megfelelően. A jogalkalmazók ezzel meglehetősen nehéz feladat elé kerülnek, hiszen a megannyi irányadó rendelkezés áttekintése, megismerése és főképp folyamatos számon tartása csaknem lehetetlen. A megoldás: rendet teremteni az alacsonyabb szintű joganyagok területén is. Erre törekszik az Igazságügyi Minisztérium. Már nyomdában van a Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye, amely egyébként ötévenként jelenik meg és tartalmazza az élő joganyagot. A jogalkalmazásról szólva a miniszter rámutatott, a bíróságok feladata, hogy érvényt szerezzenek az állampolgárok személyi, vagyoni, családi, lakásügyi és munkaügyi jogainak egyaránt, vagyis a büntetőterületen kívül mind nagyobb az igény az igazságszolgáltatás egyéb ágazatai iránt. Természetesen a gazdasági élet változásai is tükröződnek a bíróságok munkájában, sokoldalúbbá váltak a gazdálkodó szervezetek kapcsolatai és előtérbe kerültek a szolgáltatásokkal kapcsolatos ügyek is, amelyek mind több munkát adnak a bíróságoknak. A törvényesség valamennyi területen maradéktalanul betartható, törvényeink s a társadalom morális igényei meszszemenően egybeesnek. A miniszter a tájékoztatón ismertette a további jogalkotási feladatokat is. Új törvényt kívánnak alkotni az állami pénzügyekről, a külügyekről, a városépítésről. Újra kívánják szabályozni a hagyatéki és közjegyzői eljárást, az anyakönyvi munkát, a vámjogot, a gépjármű-fuvarozást, a filmgyártást és a filmforgalmazást. Korszerűsítésre szorul az államigazgatási eljárási törvény, a tudományos fokozatokról és minősítésekről szóló törvényerejű rendelet. Ezek a jogszabálytervezetek alapos előkészítő munka után kerülnek majd a megfelelő állami testületek elé. S. I. Kiutazott a vietnami pártküldöttség Kedden elutazott Budapestről a szocialista országok testvérpártjai pártszervezési kérdésekkel foglalkozó KB-titkárainak tanácskozásán részt vett vietnami pártküldöttség. A delegáció — élén Bai Quang Taóval, a KB tagjával — budapesti tartózkodása során megbeszéléseket folytatott a pártmunka tapasztalatairól Jakab Sándorral, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetőjével. Látogatást tett a budapesti pártbizottságon, a fővárosi tanácsnál, a XVIII. kerületi pártbizottságon és a kispesti textilgyárban. Ötéves a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza Működésének öt éve alatt hárommillió látogatója volt a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának — jelentette be keddi sajtótájékoztatóján Iván Szalimon, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője. Évente 900 tájékoztató rendezvényt tartottak, 800 filmet vetítettek, s 130 könyv- és képzőművészeti kiállítást rendeztek; tudományos, ideológiai konferenciákra, politikai fórumokra invitálták az érdeklődőket. A művészetek kedvelőit filmbemutatók, szovjet színészek, amatőr művészeti csoportok és kórusok műsora várta. A szovjet tudomány és technika eredményeiről előadásokon és kerekasztal-beszélgetéseken hallhattak a téma iránt érdeklődők, s kiállítások ismertették a soknemzetiségű szovjet nép kultúráját, hagyományait, életét. Népszerűek a ház különböző klubjai is. Az orosznyelv-tanítás színvonalának emeléséhez nyújt segítséget a Puskin Orosz Nyelvi Intézet itt működő tagozata, többek között módszertani, konferenciákat és szemináriumokat, nyelvi versenyeket és vetélkedőket szerveztek az orosz nyelvet tanító pedagógusok és az érdeklődő diákok részére. A szovjet irodalom kedvelőit, a szépirodalom és a társadalomtudomány több mint húszezer kötetével, két könyvtár várja. Ezenkívül a látogatók több mint 200 újságból és folyóiratból ismerhetik meg a szovjet tudomány eredményeit. 3 Együttműködés a dolgosokért Bármilyen szinten kezdjük a vizsgálódást, a lényeget tekintve azonos következtetésre jutunk: a közigazgatási szervek és a szakszervezetek rendszeresen összehangolják átfogó terveiket és mindennapos munkájukat, s ma már nehezen nélkülöznék egymás segítségét. A kormány és a SZOT vezetői például évenként két alkalommal ülnek össze, hogy megvitassák, miként szolgálhatnák hatékonyabban sajátos, eltérő eszközeikkel a közös célt, a fejlett szocialista társadalom felépítését. Valós igények diktálják Ugyanez az együttműködés tapasztalható — a feladatok jellege révén még kézzel foghatóbban — a szakminisztériumok és az ágazati szakszervezetek között, illetve a megyei tanácsok és a szakszervezetek megyei tanácsainak munkájában. Itt sem valamiféle elvont közeledési törekvéstől vezetve, hanem az egymásrautaltság tudatában. Ma magától értetődik, de valamikor jelentős felismerésnek számított, hogy a lakosság — amelynek aktivitása, véleményének ismerete a tanácsi feladatok megvalósításához annyira szükséges — az üzemeknél, vállalatoknál mint a dolgozók összessége van jelen, s e „két" kategóriát hiba lenne egymástól mesterségesen elválasztani, egyiknek vagy másiknak külön, eltérő sajátosságokat tulajdonítani, így van ez a szükségletek oldaláról nézve is. Ha egy család például albérletben él, a családtagoknak dolgozói minőségükben is legfőbb gondjuk a lakáskérdés megoldása marad, és ha egy brigádra a munkaerőhiány miatt az üzemben túlzott terhek hárulnak, ennek hátrányait nemcsak munka közben, hanem a szabad idejükben is, lakóként is érzik, egyebek között épp abban, hogy kevesebb a szabad idejük. De hivatkozhatnánk a nyolc általános elvégzésének törvénybe foglalt kívánalmára — amely még mindig rengeteg energiát emészt föl a tanácsoknál, majd később, az esetek egy részében a munkahelyeken —, más oldalról ez is azt támasztja alá: valós igények diktálják az említett szervek együttműködését. További indokolás helyett ezúttal azt próbáljuk érzékeltetni, milyen területekre terjed ki, mennyire eredményes a megyei tanácsi és szakszervezeti szervek együttműködése, amely a tanácsok önállóságának növekedésével új lendületet kapott. Tartalmas, kövvv viták Az összehangolt tevékenység, egymás hivatásának, feladatának, munkastílusának alaposabb megismerése elsősorban azzal a fontos, noha nem forintban vagy valamilyen konkrét létesítményben testet öltő eredménnyel járt, hogy tovább csökken a szakszervezeti és tanácsi szervek esetenkénti súrlódása. A közös munka révén gyakran megsokszorozzák egymás lehetőségeit, de tiszteletben tartják a másik testület jogkörét, hatáskörét: a termékeny együttműködés alapja csak ez lehet. Ám ha kézzelfoghatóbb eredmény kell, a Hajdú-Bihar megyei példa igazán annak mondható. Mi is történt ebben a megyében? A tanács vezetői jól látták, hogy a tervezett óvodai helyek — még ha meg is épülnek idejében — nem elégítik ki teljes mértékben az irántuk mutatkozó szükségletet. A költségvetés viszont határt szabott az óvodaépítési tervnek: eddig és ne tovább. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben a szakszervezet segítségét kérték, hozzátéve, hogy „csak” pénzzel nem sokra mennek, kell vállalkozó is a terven felüli óvodák megépítésére. A szakszervezet ekkor azokhoz a szervezett dolgozókhoz fordult, akik egyben a megye lakosai, sokan közülük gyakorló vagy leendő családapák; a vállalatok vezetőihez, akik ugyancsak megyei lokálpatrióták. És lett pénz, lett többletkapacitás a közérdekű célra: eddig csupán Debrecenben 500 óvodai hely épült a tervezetten kívül (Más kérdés, hogy a jövőben terven felüli beruházás még társadalmi munkaakciókkal sem kívánatos, az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek maradéktalan teljesítését viszont hatásosan segítheti az önzetlen összefogás.) Feltétlenül említést érdemel Borsod, Fejér és Pest megye gyakorlata; ezekben a régiókban már az ötödik ötéves terv előkészítését a tanácsi és szakszervezeti testületek tartalmas, közös vitái előzték meg. Az átgondolt vélemények és ellenvélemények summázata beépült a megyei középtávú tervekbe, amelyeknek megvalósítása a lakásépítéstől a munkaerő-gazdálkodásig napjainkban is összehangolt, de szolgáltat példát arra a következtetésre is, hogy egy-egy nem kellően megalapozott döntés ódiumát a tanácsnak és a szakszervezetnek egyaránt viselnie kell. Csongrád megyéből kaptuk a hírt, hogy — a helyi üzemek áldozatvállalásának köszönhetően — a vállalati lakásfejlesztési alapokból sok dolgozó jogos lakásigényét ki tudták elégíteni, csökkentve ezzel valamelyest a tanácsra nehezedő terheket. De voltaképpen országos jelenséggel van dolgunk, amiként az a tapasztalat sem korlátozható egy vagy két megyére, hogy a tanácsok és a szakszervezetek ma már közösen tartanak fenn korábban csak az egyik fél kezelésében levő — és ennek megfelelően csupán a lakosság bizonyos rétegei által látogatott — művelődési intézményeket, szélesebbre nyitva a kaput a szórakozni, kulturálódni vágyók előtt. Összehangolt társadalmi ellenőrzés Szolnok megyében is évtizedes hagyományai vannak a tanácsi és szakszervezeti szervek együttműködésének. Nemrég arról számolhattunk be, hogy az egy megyei lakosra jutó szolgáltatások értéke — a tanácsok és a szakszervezetek együttes kezdeményezésével végbement szolgáltatóhálózat-fejlesztés folytán — az előző időszakhoz képest imponálóan növekedett, s eközben bővült a lakosságnak dolgozó javító-szolgáltató helyek kínálta választék. De ilyen előzmények nélkül is fölkeltette volna az érdeklődést a Szolnok megyei tanács végrehajtó bizottságának és a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa elnökségének legutóbbi együttes ülése, a napirend fontossága miatt. A két testület tagjai egyebek között arról tárgyaltak, milyen eredményeket hozott a megyében az összehangolt társadalmi ellenőrzés. A tanácsi és a szakszervezeti szervek ugyanis Szolnok megyében együttesen ellenőrzik a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását, az időskorúak helyzetét, a táppénzes fegyelem megtartását, az üzemek munkavédelmi tevékenységét, egészségügyi helyzetét, a termelői és a fogyasztói árak alakulását, a vásárlók érdekvédelmét. Érdemes közreadnunk az együttes ülés néhány tanulságát. Nem vitatkozunk azzal a beállítással — az ülésen hangsúlyozták —, hogy a két szerv országszerte bővülő kapcsolatának alapvető, mással nem helyettesíthető része a társadalmi ellenőrzés, mert ezreket von be a közéleti tevékenységbe. Ám tartalmi oldalról is kiemelnénk a közös társadalmi ellenőrzés jelentőségét, hiszen a területek, amelyekre az ellenőrzés kiterjed, egytől egyig szoros kapcsolatban állnak az érintettek életkörülményeivel; a közéletbe bevont ezrek tehát tíz- és százezrek helyzetén könnyíthetnek. A létszám öt százaléka beteg és a jelek szerint könnyítenek is. Az ellenőrzést követő intézkedések hatására Szolnok megyében jobb az időskorúak házi szociális gondozása, étkeztetése, s már valamennyi rászorulónak jut szociális segély. A munkásvédelem javulását mutatja, hogy csökkentek az üzemi balesetek, különösen a csonkulásos balesetek mérséklődtek. Erősödött a táppénzfegyelem, nem utolsósorban azért, mert több a főfoglalkozású üzemorvos a megye vállalatainál. S a két utóbb említett tényező együttes hatására kevesebb munkanap esett ki a termelésből. Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen jellegű országos gondokat Szolnok megyében már megoldották. A Mezőgépnél például — mint az egyik felszólaló elmondta — napi átlagban kétszázötven ember, a létszám öt százaléka beteg vagy legalábbis táppénzes, s ez az arány még mindig indokolatlanul magas, a javulást nem szabad csak az egészségügyi szervektől várni. A járási, városi és üzemi szinten újjáalakult kereskedelmi ellenőrzési csoportok tanácsi és szakszervezeti aktívái Szolnok megyében évenként több mint ezer boltban vizsgálják az árakat, az áruellátást, a minőség alakulását, részt vettek az üzemi konyhák, vállalati büfék ellenőrzésében is. Munkájukat dicséri, hogy javult az áruellátás, kulturáltabb a kiszolgálás, a feltárt hibákat általában konkrét intézkedések követték, s mint a tanácskozáson megállapították, a társadalmi ellenőrök nem népszerűtlenek a tisztességesen dolgozó kereskedők között. A termelői árak ellenőrzésében azonban a nagyüzemi árellenőrző bizottságok még csak szerény kezdeti eredményeket értek el, az ő munkájukat is jobban össze kell hangolni a megyei tanács szakigazgatási szerveinek árellenőrzésével. Ezzel kapcsolatban az ülésen többen is szóvá tették, hogy a társadalmi ellenőrök csak akkor láthatják el megfelelően mind bonyolultabb feladataikat, ha a jövőben is rendszeresen felkészítik, továbbképezik őket. Valódi rehabilitációt A csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének vizsgálatát, amely a róluk történő fokozottabb gondoskodás előfeltétele, a megyében annak idején úgynevezett rehabilitációs fórumok rendezésével egészítették ki. E fórumokon részt vettek a tanácsi, a vállalati és a szakszervezeti szervek, öszszehangolt intézkedéseiknek köszönhető, hogy ma Szolnok megyében 1350-nel több munkahely várja a csökkent munkaképességűeket, mint ahány e réteghez tartozó dolgozó egyáltalán munkaviszonyban áll. A számok azonban, amint az olykor előfordul, ezúttal is csak a felszínt mutatják; közelebbről már nem ennyire kedvező a kép. Mert a csökkent munkaképességűeknek kijelölt és vállalati jegyzékbe fölvett munkahelyek között még mindig viszonylag sok a kisegítő, portás, liftkezelő és hasonló munkakör, amely kétségtelenül munkaalkalom ugyan, de egy szakképzett dolgozó számára szakmai rehabilitációként aligha fogható fel. A csökkent munkaképességűeket, ahol csak mód van erre, olyan, a szakképzettségüknek megfelelő munkához kell juttatni, amelyet folyamatosan végezhetnek, egészségük további károsodása nélkül. Ezért a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének javítását — a kedvező adatok ellenére — a Szolnok megyei tanácsi és szakszervezeti testület fontos feladatnak tekinti a jövőben is.Az eddigiekből talán kitetszik: a tanácsok és a szakszervezetek együttműködése ma már sok helyütt jelentős eredményeket hozott, és egy sor közös gond megoldását könnyíti meg. De az sem vitás, hogy az együttműködésnek vannak még tartalékai. Ezeknek teljesebb feltárása is hozzásegíthet a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javításához. Kéri Tamás