Népszabadság, 1978. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

1978. november 1., szerda NÉPSZABADSÁG íj törvény készül a pénzügyekről, a külügyekről és a városépítésről Dr. Markója Imre igazságügyminiszter sajtótájékoztatója a jogalkotásról Kedd délelőtt dr. Markója Imre igazságügyminiszter sajtótájékoz­tatót tartott a Parlamentben a jogalkotás és a jogalkalmazás idő­szerű feladatairól. A részvevőket dr. Várkonyi Péter, a Miniszter­­tanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke köszöntötte, majd az igaz­ságügyminiszter emelkedett szó­lásra.. Társadalmi és gazdasági éle­tünk fejlődése, a változó igények­hez és feltételekhez való alkal-­ mazkodás elengedhetetlenül meg­követeli a jogszabályok idősza­konkénti felülvizsgálatát, a jog­rendszer reformját — hangsú­lyozta a miniszter. A fejlett szo­cialista társadalom építése során fokozódik az állam irányító és ellenőrző tevékenysége, s ennek a jogrendben is tükröződnie kell. A jogalkotási és törvény-előkészítési munkálatokat az MSZMP XI. kongresszusának határozatai alap­ján hajtják végre, ami szolgálja a központi irányítás hatékonysá­gának fokozását, a szocialista de­mokrácia fejlesztését és a jog­rend stabilitását. Az igazságügyminiszter elmon­dotta, hogy a most készülő új Büntető Törvénykönyv nemcsak a napi életviszonyokat tükrözi majd, hanem számításba veszi a társa­dalom életének várható alakulá­sát is. Arra törekszik, hogy az ed­diginél lényegesen hatékonyabb és korszerűbb eszköztárat teremtsen a bűnözés elleni küzdelemhez. Az új Btk tervezetét a közelmúltban a Minisztertanács is megtárgyalta, s várhatóan decemberben kerül az országgyűlés téli ülésszaka elé. Az új Btk-val összefüggésben — hangzott el a tájékoztatón — további jelentős jogszabályok elő­készítése van folyamatban, így többek között a büntetés-végrehaj­tásról szóló törvényerejű rendelet megalkotása, amely megkülönböz­tetett figyelmet fordít — egyebek mellett — az utógondozásra is. Ide tartozik az is, hogy jó néhány cse­lekmény a büntetőjog területéről szabálysértési jogkörbe kerül át. Az elmúlt esztendő tapasztala­tai teszik szükségessé a szabály­­sértésekről szóló 1968. évi I. tör­vény módosítását, ez a jövő év első felében várható. Jó ütem­ben halad a nemzetközi magánjog átfogó szabályozását magában foglaló kódex előkészítése is, ezt a kiszélesedett nemzetközi mun­kamegosztás, az idegenforgalom fejlesztése, valamint az egyre te­rebélyesedő nemzetközi kereske­delem, a személy- és vagyonfor­­galom teszi szükségessé. A bírósági végrehajtási eljárás egyszerűsítését és gyorsítását új törvényerejű rendelettel kívánják elősegíteni, s ez végeredményben az igazságügy jogi szabályozási reformjainak utolsó állomása lesz majd. Dr. Markója Imre szólt az ala­csonyabb szintű jogalkotás napi feladatairól is. Megállapította, hogy még ma is meglehetősen gyakori jelenség, hogy bizonyos gazdasági, vezetési, szervezési, il­letve ellenőrzési módszerek kö­vetkezetes alkalmazása helyett a rendelkezésre jogosult szervek a jogi szabályozás eszközéhez nyúl­nak. A magas szintű jogszabály­ban csak általános elveket fogal­maznak meg, s a konkrét irány­elveket újabb rendelkezésekre bízzák, így fordulhat elő, hogy egy rendelkezésnek a végrehajtási utasítás mellett egy hasonló jel­legű jogi formája is napvilágot láthat, az ágazati sajátosságok­nak megfelelően. A jogalkalma­zók ezzel meglehetősen nehéz fel­adat elé kerülnek, hiszen a meg­annyi irányadó rendelkezés átte­kintése, megismerése és főképp folyamatos számon tartása csak­nem lehetetlen. A megoldás: ren­det teremteni az alacsonyabb szin­tű joganyagok területén is. Erre törekszik az Igazságügyi Minisz­térium. Már nyomdában van a Hatályos Jogszabályok Gyűjtemé­nye, amely egyébként ötévenként jelenik meg és tartalmazza az élő joganyagot. A jogalkalmazásról szólva a miniszter rámutatott, a bírósá­gok feladata, hogy érvényt sze­rezzenek az állampolgárok sze­mélyi, vagyoni, családi, lakás­ügyi és munkaügyi jogainak egyaránt, vagyis a büntetőterü­leten kívül mind nagyobb az igény az igazságszolgáltatás egyéb ágazatai iránt. Természetesen a gazdasági élet változásai is tük­röződnek a bíróságok munkájá­ban, sokoldalúbbá váltak a gaz­dálkodó szervezetek kapcsolatai és előtérbe kerültek a szolgáltatá­sokkal kapcsolatos ügyek is, ame­lyek mind több munkát adnak a bíróságoknak. A törvényesség va­lamennyi területen maradéktala­nul betartható, törvényeink s a társadalom morális igényei mesz­­szemenően egybeesnek. A miniszter a tájékoztatón is­mertette a további jogalkotási fel­adatokat is. Új törvényt kívánnak alkotni az állami pénzügyekről, a külügyekről, a városépítésről. Új­ra kívánják szabályozni a hagya­téki és közjegyzői eljárást, az anyakönyvi munkát, a vámjogot, a gépjármű-fuvarozást, a filmgyár­tást és a filmforgalmazást. Kor­szerűsítésre szorul az államigaz­gatási eljárási törvény, a tudomá­nyos fokozatokról és minősítések­ről szóló törvényerejű rendelet. Ezek a jogszabálytervezetek ala­pos előkészítő munka után kerül­nek majd a megfelelő állami tes­tületek elé. S. I. Kiutazott a vietnami pártküldöttség Kedden elutazott Budapestről a­­ szocialista országok testvérpártjai pártszervezési kérdésekkel foglal­kozó KB-titkárainak tanácskozá­sán részt vett vietnami pártkül­döttség. A delegáció — élén Bai Quang Taóval, a KB tagjával — budapesti tartózkodása során meg­beszéléseket folytatott a pártmun­ka tapasztalatairól Jakab Sándor­ral, az MSZMP KB párt- és tö­megszervezetek osztályának veze­tőjével. Látogatást tett a budapes­ti pártbizottságon, a fővárosi ta­nácsnál, a XVIII. kerületi párt­­bizottságon és a kispesti textil­gyárban. Ötéves a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza Működésének öt éve alatt há­rommillió látogatója volt a bu­dapesti Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házának — jelentette be keddi sajtótájékoztatóján Iván Szalimon, a Szovjetunió budapes­ti nagykövetségének tanácsosa, a Szovjet Baráti Társaságok Szövet­ségének magyarországi képvise­lője. Évente 900 tájékoztató rendez­vényt tartottak, 800 filmet vetí­tettek, s 130 könyv- és képzőmű­vészeti kiállítást rendeztek; tudo­mányos, ideológiai konferenciák­ra, politikai fórumokra invitálták az érdeklődőket. A művészetek kedvelőit filmbemutatók, szovjet színészek, amatőr művészeti cso­portok és kórusok műsora várta. A szovjet tudomány és technika eredményeiről előadásokon és ke­rekasztal-beszélgetéseken hallhat­tak a téma iránt érdeklődők, s kiállítások ismertették a soknem­zetiségű szovjet nép kultúráját, hagyományait, életét. Népszerűek a ház különböző klubjai­ is. Az orosznyelv-tanítás színvo­nalának emeléséhez nyújt segít­séget a Puskin Orosz Nyelvi Inté­zet itt működő tagozata, többek között módszertani, konferenciá­kat és szemináriumokat, nyelvi versenyeket és vetélkedőket szer­veztek az orosz nyelvet tanító pe­dagógusok és az érdeklődő diákok részére. A szovjet irodalom ked­velőit, a szépirodalom és a társa­dalomtudomány több mint húsz­ezer kötetével, két könyvtár várja. Ezenkívül a látogatók több mint 200 újságból és folyóiratból is­merhetik meg a szovjet tudomány eredményeit. 3 Együttműködés a dolgosokért Bármilyen szinten kezdjük a vizsgálódást, a lényeget tekintve azonos következtetésre jutunk: a közigazgatási szervek és a szak­­szervezetek rendszeresen össze­hangolják átfogó terveiket és min­dennapos munkájukat, s ma már nehezen nélkülöznék egymás se­gítségét. A kormány és a SZOT vezetői például évenként két al­kalommal ülnek össze, hogy meg­vitassák, miként szolgálhatnák ha­tékonyabban sajátos, eltérő eszkö­zeikkel a közös célt, a fejlett szo­cialista társadalom felépítését. Valós igények diktálják Ugyanez az együttműködés ta­pasztalható — a feladatok jellege révén még kézzel foghatóbban — a szakminisztériumok és az ága­zati szakszervezetek között, illetve a megyei tanácsok és a szakszer­vezetek megyei tanácsainak mun­kájában. Itt sem valamiféle el­vont közeledési törekvéstől ve­zetve, hanem az egymásrautaltság tudatában. Ma magától értetődik, de valamikor jelentős felismerés­nek számított, hogy a lakosság — amelynek aktivitása, véleményé­nek ismerete a tanácsi feladatok megvalósításához annyira szüksé­ges — az üzemeknél, vállalatok­nál mint a dolgozók összessége van jelen, s e „két" kategóriát hi­ba lenne egymástól mesterségesen elválasztani, egyiknek vagy má­siknak külön, eltérő sajátosságo­kat tulajdonítani, így van ez a szükségletek olda­láról nézve is. Ha egy család pél­dául albérletben él, a családtagok­nak dolgozói minőségükben is leg­főbb gondjuk a lakáskérdés meg­oldása marad, és ha egy brigádra a munkaerőhiány miatt az üzem­ben túlzott terhek hárulnak, en­nek hátrányait nemcsak munka közben, hanem a szabad idejük­ben is, lakóként is érzik, egyebek között épp abban, hogy kevesebb a szabad idejük. De hivatkozhat­nánk a nyolc általános elvégzésé­nek törvénybe foglalt kívánalmá­ra — amely még mindig rengeteg energiát emészt föl a tanácsoknál, majd később, az esetek egy ré­szében a munkahelyeken —, más oldalról ez is azt támasztja alá: valós igények diktálják az emlí­tett szervek együttműködését. To­vábbi indokolás helyett ezúttal azt próbáljuk érzékeltetni, milyen területekre terjed ki, mennyire eredményes a megyei tanácsi és szakszervezeti szervek együttmű­ködése, amely a tanácsok önálló­ságának növekedésével új lendü­letet kapott. Tartalmas, kövvv viták Az összehangolt tevékenység, egymás hivatásának, feladatának, munkastílusának alaposabb meg­ismerése elsősorban azzal a fontos, noha nem forintban vagy valami­lyen konkrét létesítményben testet öltő eredménnyel járt, hogy to­vább csökken a szakszervezeti és tanácsi szervek esetenkénti súrló­dása. A közös munka révén gyak­ran megsokszorozzák egymás le­hetőségeit, de tiszteletben tartják a másik testület jogkörét, hatás­körét: a termékeny együttműkö­dés alapja csak ez lehet. Ám ha kézzelfoghatóbb ered­mény kell, a Hajdú-Bihar megyei példa igazán annak mondható. Mi is történt ebben a megyében? A tanács vezetői jól látták, hogy a tervezett óvodai helyek — még ha meg is épülnek idejében — nem elégítik ki teljes mértékben az irántuk mutatkozó szükségle­tet. A költségvetés viszont határt szabott az óvodaépítési tervnek: eddig és ne tovább. Ebben a kilá­tástalannak tűnő helyzetben a szakszervezet segítségét kérték, hozzátéve, hogy „csak” pénzzel nem sokra mennek, kell vállalko­zó is a terven felüli óvodák meg­építésére. A szakszervezet ekkor azokhoz a szervezett dolgozókhoz fordult, akik egyben a megye la­kosai, sokan közülük gyakorló vagy leendő családapák; a válla­latok vezetőihez, akik ugyancsak megyei lokálpatrióták. És lett pénz, lett többletkapacitás a köz­érdekű célra: eddig csupán Deb­recenben 500 óvodai hely épült a tervezetten kívül (Más kérdés, hogy a jövőben terven felüli beru­házás még társadalmi munkaak­ciókkal sem kívánatos, az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek mara­déktalan teljesítését viszont hatá­sosan segítheti az önzetlen össze­fogás.) Feltétlenül említést érdemel Borsod, Fejér és Pest megye gya­korlata; ezekben a régiókban már az ötödik ötéves terv előkészíté­sét a tanácsi és szakszervezeti tes­tületek tartalmas, közös vitái előzték meg. Az átgondolt véle­mények és ellenvélemények sum­­mázata beépült a megyei közép­távú tervekbe, amelyeknek meg­­­valósítása a lakásépítéstől a mun­kaerő-gazdálkodásig napjainkban is összehangolt, de szolgáltat pél­dát arra a következtetésre is, hogy egy-egy nem kellően megalapo­zott döntés ódiumát a tanácsnak és a szakszervezetnek egyaránt viselnie kell. Csongrád megyéből kaptuk a hírt, hogy — a helyi üzemek áldo­zatvállalásának köszönhetően — a vállalati lakásfejlesztési alapokból sok dolgozó jogos lakásigényét ki tudták elégíteni, csökkentve ezzel valamelyest a tanácsra nehezedő terheket. De voltaképpen országos jelenséggel van dolgunk, amiként az a tapasztalat sem korlátozható egy vagy két megyére, hogy a ta­nácsok és a szakszervezetek ma már közösen tartanak fenn koráb­ban csak az egyik fél kezelésében levő — és ennek megfelelően csu­pán a lakosság bizonyos rétegei által látogatott — művelődési in­tézményeket, szélesebbre nyitva a kaput a szórakozni, kulturálódni vágyók előtt. Összehangolt társadalmi ellenőrzés Szolnok megyében is évtizedes hagyományai vannak a tanácsi és szakszervezeti szervek együttmű­ködésének. Nemrég arról számol­hattunk be, hogy az egy megyei lakosra jutó szolgáltatások érté­ke — a tanácsok és a szakszerve­zetek együttes kezdeményezésével végbement szolgáltatóhálózat-fej­lesztés folytán — az előző időszak­hoz képest imponálóan növeke­dett, s eközben bővült a lakosság­nak dolgozó javító-szolgáltató he­lyek kínálta választék. De ilyen előzmények nélkül is fölkeltette volna az érdeklődést a Szolnok megyei tanács végrehajtó bizott­ságának és a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa elnöksé­gének legutóbbi együttes ülése, a napirend fontossága miatt. A két testület tagjai egyebek között arról tárgyaltak, milyen eredményeket hozott a megyében az összehangolt társadalmi ellen­őrzés. A tanácsi és a szakszerve­zeti szervek ugyanis Szolnok me­gyében együttesen ellenőrzik a csökkent munkaképességűek fog­lalkoztatását, az időskorúak hely­zetét, a táppénzes fegyelem meg­tartását, az üzemek munkavédel­mi tevékenységét, egészségügyi helyzetét, a termelői és a fogyasz­tói árak alakulását, a vásárlók ér­dekvédelmét. Érdemes közread­nunk az együttes ülés néhány ta­nulságát. Nem vitatkozunk azzal a beál­lítással — az ülésen hangsúlyoz­ták —, hogy a két szerv ország­szerte bővülő kapcsolatának alap­vető, mással nem helyettesíthető része a társadalmi ellenőrzés, mert ezreket von be a közéleti tevé­kenységbe. Ám tartalmi oldalról is kiemelnénk a közös társadal­mi ellenőrzés jelentőségét, hiszen a területek, amelyekre az ellenőr­zés kiterjed, egytől egyig szoros kapcsolatban állnak az érintettek életkörülményeivel; a közéletbe bevont ezrek tehát tíz- és százez­rek helyzetén k­önnyíthetnek. A létszám öt százaléka beteg és a jelek szerint könnyítenek is. Az ellenőrzést követő intézke­dések hatására Szolnok megyében jobb az időskorúak házi szociális gondozása, étkeztetése, s már va­lamennyi rászorulónak jut szociá­lis segély. A munkásvédelem ja­vulását mutatja, hogy csökkentek az üzemi balesetek, különösen a csonkulásos balesetek mérséklőd­tek. Erősödött a táppénzfegyelem, nem utolsósorban azért, mert több a főfoglalkozású üzemorvos a me­gye vállalatainál. S a két utóbb említett tényező együttes hatására kevesebb munkanap esett ki a termelésből. Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen jellegű országos gondokat Szolnok megyében már megoldották. A Mezőgépnél pél­dául — mint az egyik felszólaló elmondta — napi átlagban két­százötven ember, a létszám öt százaléka beteg vagy legalábbis táppénzes, s ez az arány még min­dig indokolatlanul magas, a javu­lást nem szabad csak az egész­ségügyi szervektől várni. A járási, városi és üzemi szin­ten újjáalakult kereskedelmi el­lenőrzési csoportok tanácsi és szakszervezeti aktívái Szolnok megyében évenként több mint ezer boltban­ vizsgálják az árakat, az áruellátást, a minőség alakulá­sát, részt vettek az üzemi kony­hák, vállalati büfék ellenőrzésé­ben is. Munkájukat dicséri, hogy javult az áruellátás, kulturáltabb a kiszolgálás, a feltárt hibákat általában konkrét intézkedések követték, s mint a tanácskozáson megállapították, a társadalmi el­lenőrök nem népszerűtlenek a tisztességesen dolgozó kereskedők között. A termelői árak ellenőr­zésében azonban a nagyüzemi ár­ellenőrző bizottságok még csak szerény kezdeti eredményeket ér­tek el, az ő munkájukat is job­ban össze kell hangolni a megyei tanács szakigazgatási szerveinek árellenőrzésével. Ezzel kapcsolat­ban az ülésen többen is szóvá tet­ték, hogy a társadalmi ellenőrök csak akkor láthatják el megfele­lően mind bonyolultabb felada­taikat, ha a jövőben is rendszere­sen felkészítik, továbbképezik őket. Valódi rehabilitációt A csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének vizsgálatát, amely a róluk történő fokozottabb gondoskodás előfeltétele, a me­gyében annak idején úgynevezett rehabilitációs fórumok rendezésé­vel egészítették ki. E fórumokon részt vettek a tanácsi, a vállalati és a szakszervezeti szervek, ösz­­szehangolt intézkedéseiknek kö­szönhető, hogy ma Szolnok me­gyében 1350-nel több munkahely várja a csökkent munkaképessé­gűeket, mint ahány e réteghez tartozó dolgozó egyáltalán mun­kaviszonyban áll.­ A számok azonban, amint az oly­kor előfordul, ezúttal is csak a fel­színt mutatják; közelebbről már nem ennyire kedvező a kép. Mert a csökkent munkaképességűeknek kijelölt és vállalati jegyzékbe fölvett munkahelyek között még mindig viszonylag sok a kisegítő, portás, liftkezelő és hasonló mun­kakör, amely kétségtelenül mun­kaalkalom ugyan, de egy szakkép­zett dolgozó számára szakmai re­habilitációként aligha fogható fel. A csökkent munkaképességűeket, ahol csak mód van erre, olyan, a szakképzettségüknek megfelelő munkához kell juttatni, amelyet folyamatosan végezhetnek, egész­ségük további károsodása nélkül. Ezért a csökkent munkaképes­ségű dolgozók helyzetének javítá­sát — a kedvező adatok ellenére — a Szolnok megyei tanácsi és szakszervezeti testület fontos fel­adatnak tekinti a jövőben is.­­Az eddigiekből talán kitetszik: a tanácsok és a szakszervezetek együttműködése ma már sok helyütt jelentős eredményeket ho­zott, és egy sor közös gond megoldását könnyíti meg. De az sem vitás, hogy az együttműkö­désnek vannak még tartalékai. Ezeknek teljesebb feltárása is hozzásegíthet a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó ja­vításához. Kéri Tamás

Next