Népszabadság, 1979. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
8 Csütörtök hajnali 5 órakor megkezdődött a Petőfi-híd bontása , újjáépítése. Ezzel egy időben a 26 kilométernyi előkészített terelőút-hálózaton, kissé bizonytalanul, megindult a forgalom, amelynek irányítói akkor már több mint 24 órája talpon voltak. — Engedélyt kérek a felszállásra — szól a gégemikrofonba a pilóta. — Közúti légi ellenőrzés Budapest felett, a repülési magasság 300 méter. Felbúgnak a motorok, startolunk. Légi járművünk rádiókapcsolatban van a Deák téri hírközponttal, a terelőútvonal-hálózaton levő 22 beavatkozási ponttal, közvetlen kapcsolatot tudunk létesíteni pillanatok alatt a közlekedésrendészet mozgó gépkocsijaival éppúgy, mint a négy legfontosabb főútvonalon haladó motoros járőrökkel. Valenta László, a Budapesti Rendőr-főkapitányság forgalomszervezési alosztályának vezetője irányítja, figyeli 300 méter magasból a földön mozgó közlekedési járőröket. A Soroksári úton nyugodt, hosszú sorokban autókaraván. Az Üllői út felett látjuk, ahogy megtorpannak, meglendülnek az autóoszlopok. Aztán a Kálvin tér felé érünk. Élesen rajzolódnak ki a hófehérre festett terelősávok, s a jelzőlámpák parancsaira mozdulnak a gépkocsioszlopok. A Petőfi-hídon, amelyen csak a Csepel felőli hídrészen egy-egy sávon közlekednek, zárt kocsisor, buszkaravánok, teherautók áradata. A Szabadság-hídra cammogva kúsznak fel a Gellért tér felől a villamosok. Az Erzsébet-hídon viszonylag kevés a gépkocsi, de a Hegyalja úti torkolatban zárt oszlopok. A Margit-híd felett a megszokott reggeli kép, a szokásos forgalom látszik. Az alsó rakpartokon viszont elenyészően kevés gépkocsi szalad. Éles kanyart veszünk. Alattunk most a Vár látszik, a Halászbástya, aztán az Alkotás utca felé fordulunk, az M 7-es irányába. Parancsszavak, légi és földi információk kavarognak az éterben, a rádió hullámhosszain, egy kissé recsegve, de precízen és egyértelműen. Fentről: a Gellért térre kézi irányítást, még néhány közlekedési rendőrt kell vinni; a Hegyalja út megtorpant. A Krisztina körútnál kapcsolják ki a lámpákat, kézi irányítást; a Budafoki út—Dombóvári út kereszteződésénél fennakadás van, avatkozzanak be! S nyomban a jelentés a földi központból, a Deák térről: baleset történt az M 7-es 6-os és 7-es kilométerszelvénye között, három kocsi a követési távolság meg nem tartása miatt egymásba szaladt, egy könnyű sérült van. 300 méter magasból nem érzékelhető a forgalmi helyzet anynyira, mint amikor már a közlekedésrendészet gépkocsijában folytatjuk az utat. Felülről minden kisebbnek, valószínűtlenebbnek tűnik, és a laikus számára kevésbé érzékelhetőnek, mint amikor már a forgalomban vagyunk és — elakadunk a Petőfi-hídon. — Mi történt? — kérdi Valenta László. Pillanatok alatt érkezik rádión a válasz: — A Műszaki Egyetem magasságában tréler halad, amely másfél sávot foglal el. A buszok jobb oldali kerekei a járdaszegélyen vannak. Négy-öt perc múlva oldódik a forgalom, kijut a forgalomból az óriási jármű. Gyalog folytatjuk az utat. A Petőfi-híd közepét hirtelen gyalogosok lepik el, kinyíltak a villamospótló autóbuszok ajtajai, a gépkocsivezetők udvariasan közlik az utasokkal, hogy akinek sietős, gyalogosan hamarabb érhet át a Boráros térre, valahol akadály van, áll a forgalom. Megszólítunk egy fiatalasszonyt: miért nem várt néhány percet? — Láttam, hogy keresztben áll egy óriási autó, ki tudja, mikor cammog el, nem árt egy kis séta ... — Sok gondot okoz önnek a híd lezárása? — Számítottunk rá, a férjemmel kisilabizáltuk a térképek meg a tájékoztatók alapján, hogy nem veszélyes ez az egész, legfeljebb egy negyed órával több az utazási időnk. Mindig vannak építkezések, ez legalább nem ért váratlanul. A Petőfi-hídon találkozunk dr. Szalai Dezső alezredessel, a Budapesti Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészetének parancsnokával. A terelőutakat járja ő is, kezet szorít a motoros járőrökkel, olykor szól a Schönherz Zoltán utca torkolatánál a forgalmat irányító rendőrnek, „gyorsabban, rugalmasabban, köszönöm, így gondoltam”. — Köszönjük a budapestieknek a megértést, a türelmet, azt, hogy sokan úgy döntöttek, villamossal, metróval, autóbusszal közlekednek. Mindent megteszünk azért, hogy a jelenlegi nem könnyű körülmények között folyamatos, viszonylag zavartalan legyen Budapest közlekedése. Reméljük, hogy a gépjárművezetők és a gyalogosok is begyakorolják, megtalálják a maguk átkelőhelyeit, hamarosan megismerkednek a gyakorlatban is a terelőútvonal-hálózat adta lehetőségekkel. A gyakorlat, a forgalom igazolja a közlekedésrendészet parancsnokának szavait. Sokan bizonytalankodnak. Még kevesen jöttek rá arra, hogy célszerűbb a Móricz Zsigmond körtérig utazni a villamospótló autóbuszokkal, és ott átszállni, mint a hídhoz közelebb eső megállóknál. Ugyanez a helyzet a pesti oldalon is. Viszonylag kevesen veszik még igénybe a Ferenc körútnál levő gyalogosaluljáró-rendszert, az utazók többsége a Tompa utcai végállomásnál száll át. Berta Ferenc, a BKV fődiszpécsere szintén percre készen tájékoztat. Jelenleg a 4-es, 6-os villamosokat pótló autóbuszok egy fordulót a Móricz Zsigmond körtér és a pesti végállomás között 36 perc alatt tesznek meg. Ez bizony sok. A csúcsforgalom óráiban 16, napközben 12 busz helyettesíti a villamosokat. A torlódások miatt 5—6 perces csúszások tapasztalhatók, de volt már 25 perces késés is. S közben újra a központi adóra kapcsolunk. Az Alsó rakparton — halljuk a rádióból — a Gellért tér magasságában, a benzinkúttal szemben egy cementszállító autó elakadt. Azonnal induljon vontató jármű. Át kell állítani a programot a Kossuth Lajos utcában. Ez a parancs már a Kálvin téri forgalomirányító központnak szól. Aztán információkat kapunk. A Soroksári úton, a régi Vágóhíddal szemben a Gázművek műhelykocsija áll, bontanak. A Hegyalja útnál pontosan a csomóponti híd feljárója előtt gödör, korlát és egy kompresszor van, nem dolgozik senki. A Tanács körúton a gázszivárgás miatt szűkült az úttest, dolgoznak. A pillanatnyi helyzet pontos követése nyomán a rádióban egymást követik a be- és kijelentkezések: „Adás 2-esnek, 4-esnek, 21- esnek ...” Parancsok hangzanak, motoros járőröket indítanak a neuralgikus pontok felé. Aztán újra a központi adót kapcsoljáka gépkocsiba. Onnan tudjuk meg, hogy a fővárosi tanács közmű főigazgatóságával már közölték a felderített hibákat. Gyors intézkedéseket tesznek. A mi gépkocsink az Alsó rakpart felől az Erzsébet-hídra kanyarodik, aztán a Kossuth Lajos utcában vagyunk. Dermesztő a kép. Egy óriási darus, kosaras kocsi ácsorog az Úttörő Áruháznál, a május elsejei zászlókat szedik le délelőtt fél 10- kor... — Intézkedést kérünk! — Értesítsék a zászlószedőket, halaszszák ezt a munkát éjszakára. A levegőben a fejünk felett köröz most a helikopter. A járőrautókban egymást váltják az információk, az utasítások, a parancsok, összehangoltan, segítőkészen, az építők érdekeit, az építkezést segítve, a Budapesten közlekedőkért, gyalogosokért és autósokért, a tömegközlekedés elsőbbségéért folyik a hadművelet. Dr. Dalmy Tibor, az építkezés kormánybiztosa ugyancsak elérhető az utakról, a rádiókon keresztül . — Az első két nap tapasztalatai nyomán értékeljük a kialakult forgalmi helyzetet. Már eddig is számos ponton avatkoztunk be, hajtottunk végre módosításokat a gyorsabb, biztonságosabb forgalom érdekében. De van még finomítani való. Mindenesetre örvendetes Budapest lakosságának, az építkezés környékén élő és dolgozó embereknek a megértése, a segítsége. A vártnál kevesebbet, mindössze 50 autót kellett elvinnünk, elszállíttatnunk a terelőútvonalakról amiatt, hogy tilosban parkoltak. Nappalra 6, éjszakára 3 szállító járművet igényeltünk, de szerencsére egy is elég. A terelés első óráit kísértük figyelemmel. Azt tapasztaltuk, öszszehangoltan, megfeszített erővel dolgozik mindenki azért, hogy ez a most még szenzációnak tekinthető nyugodt forgalom kialakulhasson. Pénteken és szombaton azonban már azt is megállapíthattuk, hogy nemcsak az első órák sikeréről, hanem egy nagy feladat tartós, biztos, sikeres megoldásáról számolhattunk be. Ám ez az építkezés 18 hónapig tart, és ezalatt majd napról napra, óráról órára minden nehézséggel meg kell birkózni, a szervezőknek és a közlekedő budapestieknek egyaránt. Dolecskó Kornélia A motoros járőr. Kiegyensúlyozott a Gellért tér forgalma, szabadon kanyarodnak a Végeláthatatlan autósor az Üllői Szabadság-híd felé a járművek, de az Alsó rakpart viszonylag üres úton, a körúti forduló előtt. A magasból úgy látszik, minden rendben van a Móricz Zsigmond körtéren. A Kálvin téri útburkolati jelek között bolyongva. (Balogh P. László felvételei) 1979. május 6., vasárnap NÉPSZABADSÁG