Népszabadság, 1979. augusztus (37. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
1979. augusztus 1., szerda NÉ P S Z A B A D DS Á G 3 EURÓPAI GYERMEKTALÁLKOZÓ BUDAPESTEN Záródokumentumot fogadtak el a nemzetközi szeminárium részvevői Maróthy László fogadta a tanácskozás küldötteit Az európai gyermektalálkozón részt vevő harmincnégy ország 44 haladó és demokratikus gyermekszervezetének képviselői a háromnapos nemzetközi szeminárium keddi ülésén záródokumentumot fogadtak el, amelyet eljuttatnak az Egyesült Nemzetek Szervezete Nemzetközi Gyermekév Bizottságához és az UNICEF-hez is. Az európai gyermektalálkozó alkalmából rendezett szeminárium részvevőinek tiszteletére Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára kedd este az Ifjúság Szállóban fogadást adott, amelyen megjelent Fejti György, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese és Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára is. További együttműködésre van szükség A záródokumentum megállapítja, hogy a nemzetközi gyermekév előkészületei, valmint eddigi és várható eseményei egyaránt jó keretet biztosítanak a földkerekség különböző országaiban élő gyermekek helyzetének elemzéséhez, és jól szolgálják a — húsz évvel ezelőtt elfogadott — gyermeki jogok deklarációja világméretű érvényesítéséért folytatott harc szélesebb alapokra helyezését. Ugyanakkor megfogalmazták, hogy a gyermekek jogainak és érdekeinek további széles körű és hathatós védelme a különböző politikai és társadalmi erők még hathatósabb együttműködését és akcióegységét kívánja. A záródokumentum megállapítja, hogy napjainkban nincs és nem is lehet más alternatíva, mint a béke és az enyhülés. Ez az elkötelezettség rendkívül nagy jelentőségű, hiszen a reakciós, militarista és háborús körök nem adták fel az enyhülési folyamat megakadályozására, a fegyverkezési verseny fokozására irányuló kísérleteiket. A részvevők üdvözölték a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között létrejött szerződés — a SALT—II. — aláírását, s egyidejűleg határozottan elítélték a különböző reakciós erők kísérleteit az egyezmény ratifikálásának megakadályozására. A szemináriumon kifejezésre jutott a katonai konfrontáció mielőbbi csökkentése Európában. A világ minden gyermekének boldog és békés jövője érdekében meg kell fékezni és a meg kell állítani a fegyverkezési versenyt és tartós békét kell teremteni mindenütt a világon — hangsúlyozza a záróközlemény. Világkonferencia Moszkvában A háromnapos tanácskozáson összesen 33 hozzászólás hangzott el. A részvevők őszinte, reális képet fogalmaztak meg az európai földrészen, Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában élő gyermekek egészségügyi, szociális, politikai és társadalmi helyzetéről. A nyílt, alkotó légkörben folytatott eszmecseréken égető társadalmi gondok és igazságtalanságok is napirendre kerültek. Ugyanakkor a gyermek- és ifjúsági szervezetek képviselői számos olyan kezdeményezéssel is megismerkedhettek, amelyeket hazájukban is széles körben propagálhatnak majd. Egyöntetű volt a megállapítás, hogy a küldöttek, hazatérve, jól kamatoztathatják a budapesti tanácskozáson szerzett ismereteiket, és még eredményesebben munkálkodhatnak a gyermekek javára. A tanácskozást követő sajtótájékoztatón Horváth Éva, a Gyermek- és Ifjúsági Mozgalmak Nemzetközi Bizottságának, a CIMEA-nak a főtitkára meggyőződését fejezte ki, hogy az eszmecsere jól és meggyőzően bizonyította az ENSZ gyermekévi célkitűzéseinek fontosságát, a felnövekvő nemzedék békéjének, biztonságának és kiegyensúlyozott életvitele biztosításának szükségességét. Legyen szebb és boldogabb a világ minden gyermekének élete — fogalmazták meg egyöntetűen a nemzetközi gyermekév kontinensünkön eddig legjelentősebb eseményének, az európai gyermektalálkozónak a részvevői. Az év végéig még további találkozókra kerül sor. A nem kormányközi szervezetek világméretű párbeszédére készül Moszkva: szeptember 7. és 14. között világkonferencián foglalkoznak majd a gyermekek békés és biztonságosabb jövőjének megteremtésével. Gazdag program Az európai gyermektalálkozó ifjú küldöttei — a négy világrészből érkezett csaknem hat és fél száz ifjú vendég , kedden budapesti pajtások kalauzolásával fővárosi üzemeket és intézményeket látogattak meg. Ezeken a találkozókon sok-sok érdekes találkozóra, barátkozásra és nem utolsósorban megannyi új ismeret szerzésére nyílott lehetőség. Jutott idő a játékra is, s a napi programból természetesen nem hiányozhattak a sport- és kulturális rendezvények sem. Akik az I. kerületben vendégeskedtek, élvezetes bábműsort tekinthettek meg, majd Rodolfo bűvész avatta titkaiba az érdeklődőket. A szovjet kisdiákok a Pannónia Filmstúdió munkáját ismerték meg, szakavatott kísérők kalauzolásával. A bolgár úttörők programjában római-parti kirándulás és egy kiadós vízibusztúra szerepelt. Algéria, Kuba és Vietnam gyermekei a kőbányai úttörőkkel kötöttek barátságot. Maradandó élményekkel a tarsolyukban tértek meg a XII. kerületből az angolai, a jemeni és a mozambiki küldöttek is. A dán és a nyugat-berlini kisfiúk és kislányok Angyalföldön jártak. A Népstadion és az Állatkert megtekintése szerepelt az NSZK-ból és Svédországból érkezett pajtások tegnapi programjában. Az osztrák gyerekek az Ikarus tanműhelyében beszélgethettek az ottani szakmunkástanulókkal, a svájciak a XIV. kerületi tűzoltó-parancsnokságon vendégeskedtek, a Norvégiából érkezettek pedig a Ferihegyi repülőtér látnivalóit csodálták meg. Kispesten a Gránit Csiszolókorong és Kőedény Gyár KISZ-esei kongói gyerekeket fogadtak, és kedvükért töviről hegyire elmagyarázták egy-egy munkadarab születésének körülményeit. Irány a Duna-kanyar Ma ismét elnéptelenedik a csillebérci úttörőtábor. A hazánkban vendégeskedő gyermekek egész napos kirándulás keretében ismerkednek a Duna-kanyar látnivalóival. Programjukban szerepel a szentendrei szabadtéri múzeum látnivalóinak megtekintése is, ahol a házigazdák sokaknak bizonyára mindmáig ismeretlen tudományok birodalmába kalauzolják az érkezőket. Bemutatják az egykori gabonaőrlést, a kenyérdagasztást, a sütést, a vajköpülést és a szövést is. Természetesen ez a nap sem múlik el jókora túra nélkül. Az ifjú küldöttek egy csoportja a visegrád-nagyvillámi kilátóhoz gyalogol. Akik a pilisi parkerdő felé veszik útjukat, azok számára a mészégetők tartogatnak meglepetést. Az európai gyermektalálkozó vendégei csütörtökön a Balatonparti úttörővárosba, Zánkára utaznak. Az elmúlt évek rohamos urbanizációja, a települések fejlődése, az új városrészek felépítése hazánkban is előtérbe állította a természeti környezet, a városi zöldfelületek kialakításának és megóvásának kérdéseit. E probléma fontosságát jelzi, hogy megnövekedett a szabad idő kulturált eltöltése iránti igény, az, hogy a lakosság szabad idejének legalábbis egy részét kulturált körülmények között, a szabadban — a városi parkokban, játszóhelyeken — töltse el. Túl a biológiai és az esztétikai szempontokon ezért is kap az összehangolt várostervezésben mind nagyobb hangsúlyt a zöldfelületek fejlesztése, olyan parkok tervezése, ahol az aktív pihenés lehetőségei biztosítottak. Magyarországon jelenleg csaknem 11 400 hektárnyi parkot, játszóteret, kertet tartanak nyilván, amely a nemzeti vagyonból mintegy húszmilliárd forintot képvisel. Ebből Budapesten 1320 hektár található, s ez a terület az elkövetkezendő években — a népgazdasági tervekhez kapcsolódva — tovább növekszik. Társadalmi frkrlossíijijri A zöldfelületek társadalmi jelentősége hangsúlyozza a szakemberek — tervezők, kivitelezők, fenntartók — felelősségét, de a parkok megóvása mindannyiunk feladata, saját magunk és a jövő nemzedék érdeke egyaránt. Kétségtelen, hogy a parkokat, a játszóhelyeket használó lakosság jogos — néhány esetben túlzott — igényei és a nem megfelelő ellátottság között feszültség van, amelynek feloldása napjaink egyik feladata. Mivel a parkok gyors fejleszté'e lehetőségeink korlátozottak, fokozódik közös felelősségünk a meglevő parkok megóvásában. Az utóbbi években ugyanis egyre nagyobb a gondatlanságból, fegyelmezetlenségből, a környezet önző, közérdeket semmibevevő használatából eredő károk mértéke, s ezek helyreállítása komoly anyagi erőt emészt fel, ugyanakkor csökkentik a zöldfelületek értékét, esetenként pedig pótolhatatlan kárt okoznak. A károkat elsősorban úgy előzhetjük meg, ha biztosítjuk a lakosság fokozott részvételét a zöldfelületek kialakításában, fenntartásában és védelmében egyaránt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél nagyobb mértékben van lehetősége beleszólni a lakosságnak városa, lakóterülete, az azt környező parkok kialakításába, úgy fokozódik cselekvő aktivitása, értéket teremtő munkája. A türelmes, szakszerű és időben történő tájékoztatás, a lakosság bevonása a végrehajtásba, a kezdeményezések felhasználása a lakóterületeken működő társadalmi szervezetek mellett a kertészek, a szakemberek feladata is. Az elmúlt években tovább gazdagodtak a lakosság részvételének formái, módszerei a társadalmimunka-akciókban. Ugyanakkor a társadalmi munka zöme elsősorban még mindig a látványos parképítésre összpontosul. Ennek eredményei kétségkívül nagyok, hiszen például 1974-ben a X. kerületi Óhegy Magyar—szovjet barátság park 280 millió forint értékben 140 ezer társadalmimunka-órával, a X. kerületi Újhegy körüli Szocialista brigádok parkja pedig 1977-ben 16 millió forint értékben 83 ezer társadalmimunka-órával épült meg, s hasonló kisebb-nagyobb parképítési akciókról lehet beszámolni a vidéki városokban is. Évek óta országszerte zajlanak az ingyenes fásítási akciók, amelynek keretében elhanyagolt közterületek, üzem- és gyárudvarok, óvoda- és iskolakertek, gazdagodtak a kiültetett növényekkel. Ezek az akciók azonban a legtöbb helyen ma is arra összpontosítanak, hogy minél nagyobb számú facserjét ültessenek ki, s kevesebb a törődés a kiültetett növények ápolásával, gondozásával, pedig ez is elsőrendű feladat lenne. Rendkívül fontos a Szép, tiszta, virágos Budapestért, a Hat órát Budapestért, az Egy család, egy fa, az Egy üzem, egy iskola, a Virágos Debrecenért, a szolnoki Egy iskola, egy park s a 700 perc Sopronért országos vagy helyi mozgalmak szemléletformáló szerepe, amely túlmutat a közvetlen gyakorlati hasznosságon. Sajnos az ilyen és hasonló akciókon, mozgalmakon kívül még nem számottevő a lakosság részvétele a parkfenntartásban. Budapesten 1972-ben indult először nagyobb arányú társadalmi akció a parkfenntartásra. Kezdetben két-háromezer óra, ma már évente 60 ezer óra — sajnos sok esetben rendszertelen — társadalmi munkára számíthat a parkokat ápoló Fővárosi Kertészeti Vállalat. Hogy ezt kiküszöböljék s a munkát hatékonyabbá tegyék, előre megkötött éves szerződések alapján biztosítják a kiemelkedő munkacsúcsok idejére a részvételt. A szerződéseket a budapesti, a kerületi, az üzemi és iskolai KISZ-bizottságokkal, üzemek szocialista brigádjaival kötik. A tavaszi-őszi nagytakarításban, a lomb, a fű és az utak tisztán tartásában , egyéb kertészeti munkában vehetnek részt így hatékonyan a társadalmi munkások. A társadalmimunka-akciókon kívül a Főkert 1968 óta — NDK- beli tapasztalatok felhasználásával — szerződéses munka keretében is bevonja a lakosságot a parkfenntartásba. Nyolc hónapra nyugdíjasként, mellék- vagy főfoglalkozású munkavállalóként lehet szerződést kötni. Ez főleg a lakóterületi közkertek, parkok fenntartásában játszik igen fontos szerepet 1978-ban 260 ember két és fél millió négyzetméter park fenntartását végezte, amely 19 százaléka az összes területnek. A szerződéses munkavállalók mellett további lehetőség e területen a diákok nyári rendszeres foglalkoztatása is. Gondolkodásunk kölcsönjje A lakosság bevonása a zöldfelületek védelmébe nem egyszerűen szervezési feladat, hanem elsősorban etikai kérdés: a köztulajdon iránti társadalmi magatartás dolga. Gondolkozásunk e téren olykor kettős: az emberek többsége féltve gondozza, csinosítja lakását, az otthon közvetlen környezetét azonban gyakran minden felelősség nélkül használja. A közterületek fenntartását általában a szakvállalattól, megvédését pedig a rendőrségtől, s más hivatalos szervektől várja. Kétségtelen, hogy a szerződéses parkgondozás az elvállalt terület bizonyos fokú védelmét is jelenti, azt azonban kevesen kockáztatják meg, hogy a szemetelőket és a rongálókat figyelmeztessék, hiszen lakótársaik köréből szereznének haragosokat, vagy legalábbis goromba visszautasításra számíthatnak. Pedig a károk értéke emelkedik. Budapesten 1972—73-ban 3—3 millió forint, 1977—78-ban már 8—9 millió forint volt a rongásók által okozott károk értéke. S a közterületek rongálása nemcsak a fővárosra jellemző. A vidéki városokban élők is hasonló tapasztalatokról számolhatnak be: évente mintegy 20—25 millió forintra tehető a károk értéke az országban. A tapasztalatok szerint a károk nagy része a parkok berendezési tárgyait érinti. Az összetört pad, a kifordított szemétkosár, a leszakított hinta, a rossz — s ezért balesetveszélyes játszószer — a szétvert pingpong, és sakkasztal — sajnos gyakori látvány parkjainkban. A károk nagy része kétségkívül nem szándékos rongálás eredménye. Előidézheti a lakókörnyezet zsúfoltsága — a túlzott igénybevétel —, de lehet a rongálódás oka tervezési hiba is. A károk csökkentésében ezért nagy szerepet kap a zöldterületek használatával kapcsolatos igények felmérése, s a funkciók optimális maghatározása. A korcsoportok szerinti játszóhelyek, labdapályák, pihenő- és sportolási lehetőségek biztosítása, lakótelepen belüli jó elhelyezése — a forgalomtól, az épületektől való távolsága —szintén a károk megelőzésének eszközei. A rendeletek ugyan előírják, hogy a parkokat, játszótereket parkőrök segítségével meg kell védeni, de sajnos a tekintélyt élvező egyenruhás, karszalagos őr már csak emlékeinkben él. A kevés, idős parkőr az utóbbi években már alig tud eleget tenni feladatának. A parkőri felügyeletet — illetve annak eredményességét — a lakosság gyakran számon kéri, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a rongálások megakadályozása egyedül parkőrzés útján nem lehetséges. Ilasítiony védelmet! A védelmet társadalmi alapon kell megszervezni. A Hazafias Népfront ezért hirdette meg az egész országban a környezetvédelmi őrség akcióit. Budapesten a kerületi népfrontbizottságok, a tömegszervezetek, az önkéntes rendőrök, a Kertészeti Vállalat bevonásával szervezik ezt a munkát. A fővárosban kísérletképpen 1975- től a XX. kerületben kezdődött meg az akció hetven társadalmi munkás bevonásával. Napjainkban már 16 kerületben működnek rendszeresen az őrségek. Több helyen az iskolákban szervezett úttörő környezetvédelmi őrsöket is bevonják e munkába. A hatékony zöldfelület-védelemhez feltétlenül szükség van a tudatformálásra, a szemlélet alakítására is. Ezt már gyermekkorban meg kell kezdeni, s az iskolai nevelésben, az úttörő-, a KISZ foglalkozásokon kell egyre nagyobb teret adni a környezetvédelmi nevelésnek. A gyermekben még nem tudatosodott a környezetnek, a zöldfelületnek, a növényzetnek a saját életében betöltött szerepe. De ha ezt megismeri, akkor meg is szereti, és amit szeret azt védi, óvja is. Ezen a téren a fővárosban már megtörténtek a kezdeti lépések. Az általános iskoláknak az idén életbe lépő tanterve már kötelező jelleggel tartalmazza a környezetvédelmi oktatást. A népfront budapesti bizottságának kezdeményezésére a Kertészeti Vállalat elkészítette azt az anyagot, amelyben a zöldfelületek jelentőségét, hasznosságát és a károkat ismerteti, s amelyet az év elején minden általános iskola kézhez kapott. A zöldfelület-védelem, önvédelem, mivel a lakókörnyezet tisztasága, rendje mindenki számára a nyugalmat, a pihenést és a jövő nemzedék védelmét is jelenti. Csak úgy lehet e téren eredményt elérni, ha a különféle módszerek együttes alkalmazása mellett a lakosság teljes és aktív közreműködésével is számolunk. Zsitvay Attiláné a HNF Budapesti Bizottságának tagja, a környezetvédelmi munkabizottság titkára Összefogással környezetünk megóvásáért Elutazott az ugandai jószolgálati küldöttség Kedden elutazott hazánkból az ugandai jószolgálati küldöttség, amelyet Ateker Ejalu, az Ugandai Nemzeti Felszabadítási Front végrehajtó bizottságának tagja, regionális együttműködési miniszter vezetett. A delegáció az együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről tárgyalt Rácz Pál külügyi államtitkárral. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke fogadta Ateker Ejalut, aki átadta Godfrey Binaisa ugandai elnök üzenetét