Népszabadság, 1979. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-01 / 281. szám
1979. december 1., szombat NÉPSZABADSÁG Leonyád Brezsnyev és Alekszej Koszigin Köszönő távirata a magyar vízkölcsiöz Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban mondott köszönetet Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulója alkalmából küldött jókívánságokért. Lázár György látogatása a XVIII. kerületben Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke pénteken a főváros XVIII. kerületébe látogatott Részt vett a látogatáson Bozsó László, a budapesti pártbizottság titkára is. A vendéget a pártbizottság székházában a kerület párt- és állami vezetői fogadták, majd Peták Emil, a pártbizottság első titkára adott tájékoztatót a 90 ezer lakosú városrész gazdasági, politikai életéről, a pártbizottság irányító munkájáról, a XII. pártkongresszusra való felkészülés helyitapasztalatairól. A kormány elnöke a tájékoztató után kötetlen eszmecserét folytatott a lőrinci gyárak, vállalatok vezetőivel, ismerkedett a főként nőket foglalkoztató szövő-, fonógyárak eredményeivel, gondjaival. Lázár György a beszélgetés után a vendéglátók társaságában ellátogatott a nemrég átadott, a budapesti kisiparosok társadalmi munkájával, valamint a kerületi vállalatok és a lakosság összefogásával épült Tátrafüred téri bölcsődébe, ahol jelenleg nyolcvan apróságot gondoznak. A kormány elnöke délután a Budapesti Kőolajipari Gépgyár kultúrtermében szocialista brigádvezetőkkel és szakszervezeti aktivistákkal találkozott. A kerületi üzemekben dolgozó csaknem 600 szocialista brigád képviseletében számoltak be a részvevők a megszigorodott gazdálkodási körülmények között végzett munkájukról, a kongresszusi versenyvállalásaik teljesítéséről. Gáspár Sándor fogadta a spanyol szakszerri küldöttséget Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára fogadta a Spanyol Munkásbizottságok Szakszervezeti Szövetségének küldöttségét, amely Serafin Állagának, a szervezet országos titkárának vezetésével, a SZOT meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A baráti légkörben lezajlott megbeszélésen eszmecserét folytattak a nemzetközi szakszervezeti mozgalom aktuális kérdéseiről és a két szervezet együttműködésének elmélyítéséről. Gyenes András hazaérkezett Olaszországból Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára november 28. és 30. között látogatást tett Rómában. Megbeszéléseket folytatott Giorgio Napolitanóval, az OKP vezetőségének és titkárságának tagjával, Paolo Bufalinival, a vezetőség tagjával, Antonio Rubbi és Sergio Segre központi bizottsági tagokkal és az olasz testvérpárt több más vezető képviselőjével. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszéléseken tájékoztatták egymást a két párt helyzetéről, munkájáról, véleményt cseréltek a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista mozgalom időszerű kérdéseiről. Áttekintették az OKP és az MSZMP közötti együttműködés eredményeit, és megállapodtak abban, hogy a kölcsönös internacionalista szolidaritás szellemében tovább erősítik pártjaik kapcsolatait. Ilési saron az Elnöki Tanára A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács — a társadalom fejlődése követelményeivel összhangban — módosította a Munka Törvénykönyvét. Az új rendelkezések elősegítik a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodást, valamint — a jogok és kötelezettségek összhangjának figyelembevételével — továbbfejlesztik a dolgozók érdekvédelmét, és egyszerűsítik a munkajogi szabályozást. A módosítás elősegíti a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által elfogadott nemzetközi egyezményekben foglalt elveknek a munkajogi szabályainkban való érvényesülését. Az új szabályok 1980. január 1-én lépnek hatályba. A törvényerejű rendelettel egyidejűleg adják ki majd a végrehajtást szabályozó minisztertanácsi és munkaügyi miniszteri rendeleteket. Az Elnöki Tanács Szikszai Sándor ezredest vezérőrnaggyá, dr. Csiba István rendőr ezredest rendőr vezérőrnaggyá nevezte ki. A belügyminiszter dr. Csiba István vezérőrnagyot kinevezte a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetőjének bűnügyi, első helyettesévé. Az Elnöki Tanács Dobay Károly István elítéltje a katonai bíróságok által jogerősen kiszabott halálbüntetést kegyelemből életfogytiglani szabadságvesztésre változtatta. (MTI) Megnyitották a düsseldorfi magyar kiállítást (Tudósítónk jelenti Düsseldorfból.) Péntek este Düsseldorfban ünnepélyesen megnyitották az Ungarn Panorama elnevezésű magyar kiállítást és a hozzá kapcsolódó gazdasági és kulturális rendezvénysorozatot. A megnyitóünnepségen jelen volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Kővári Péter, hazánk bonni nagykövete, s a nyugatnémet politikai és gazdasági élet több vezetője. Josef Stürten düsseldorfi főpolgármester üdvözlő szavai után Liselotte Fanke tartományi gazdasági miniszter és Veress Péter külkereskedelmi miniszter, a kiállítás védnöke mondott beszédet, majd az Állami Népi Együttes műsora szórakoztatta a vendégeket. A megnyitást megelőzően, péntek délelőtt Veress Péter sajtókonferencián ismertette a kiállítás célját, és áttekintést adott hazánk gazdaságáról. A düsseldorfi bemutató a legátfogóbb azok között, amelyeket Magyarország eddig a Német Szövetségi Köztársaságban rendezett. A hazai gazdaságot reprezentáló képek, ipari, élelmiszeripari és mezőgazdasági termékek mellett jól áttekinthetően mutatja be a magyar szellemi élet kiemelkedő alkotásait is. C. T. B. S Hármas követelmény,új vonásokkal Társadalmunk előtt hatalmas — sok tekintetben a korábbiaknál bonyolultabb, nehezebb körülmények között megoldandó — feladatok állnak. Sikeres teljesítésükhöz van elég erőnk, s megvannak az alapvető feltételek: mindenekelőtt pártunk politikája, vezető szerepének határozott érvényesülése, valamint az a bizalom és cselekvőkészség, amellyel e politikát népünk támogatja és megvalósítja. Feladataink eredményes teljesítésének nem kevésbé döntő, személyi feltétele, hogy politikai, gazdasági és társadalmi életünk minden szintjén és területén, a párt-, állami és tömegszervezetekben ésszervekben, minden poszton — megfelelő vezetők dolgozzanak. Az ő határozott intézkedéseiktől, szervező és irányító munkájuk színvonalától nagymértékben függ, hogy az adott ponton mikor, hogyan, milyen hatékonysággal valósulnak meg kitűzött céljaink, milyen mélységben érvényesül politikánk. Igaz, ez mindig is így volt szocialista építőmunkánk évtizedei alatt, a jelenés még inkább a holnap azonban még komolyabb próbatételek elé állítja vezetőinket. Inlyaniánosság a Stáilerminkában Pártunknak a nép szolgálatából, társadalmi vezető szerepéből következő felelősségteljes feladata, hogy politikai módszerekkel gondoskodjék róla: a különböző vezető beosztásokba a lehető legalkalmasabb emberek, kommunisták vagy pártfunkciók kivételével — pártonkívüliek kerüljenek, és ott helyt is álljanak. Kiválasztás, nevelés, képzés, megválasztásravagy kinevezésre való javaslattétel, véleményezés, továbbképzés, elismerés, bírálat... — a teljesség igénye nélkül is rendkívül sokirányú tevékenységet ölel fel a kádermunka, amely szerves része és fontos területe a pártmunka egészének, és amely minden pártszervezetre ésszervre, hatáskörének megfelelő változatossággal, de egyaránt nagy felelősséget ró. A Központi Bizottság 1973. november 28-i, a káder- és személyzeti munka továbbfejlesztéséről szóló határozata alapján számottevő eredményeket értünk el e területen, a tapasztalatok szerint azonban lehet és kell is javítanunk munkánkon. A kádermunka alapvető jellemzője kell hogy legyen a tervszerűség és a folyamatosság. Hiba volna, ha a vezető posztokat nem az emberi élet természetes rendje és a társadalmi szükségletek jelentkezése szerint legalkalmasabb időpontban, hanem kapkodva, esetleg kampányszerűen, összetorlódva, előrelátás nélkül töltenék be. Nem mond ellent azonban a folyamatosság elvének, hogy bizonyos időszakokban a pártszervezetek tevékenységében — és a környezet, a közvélemény érdeklődésében is — előtérbe kerülnek a kádermunka kérdései. Pártunk közelgő XII. kongresszusát pártvezetőségek, pártbizottságok megválasztása előzi meg, majd követni fogja azt az országgyűlési képviselőknek és tanácstagoknak, a tömegszervezetek testületeinek és tisztségviselőinek megválasztása is. Legalábbis részben új elvtársak kerülnek párt-, állami és társadalmi tisztségekbe, gazdasági vezető beosztásokba is. Mindez fokozott aktualitást ad a kádermunka kérdéseivel való foglalkozásnak és ezen belül is a vezetőkkel szemben, támasztott követelményrendszernek. Bocsássuk előre: társadalmunkban, a vezetők többsége magas színvonalon megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek. Ezek a követelmények azonban a fejlődéssel együtt növekednek. Mint arra a Központi Bizottság múlt évi áprilisi határozata is rámutatott, fontos, hogy „a vezető posztokon, különösen a kulcspozíciókban csak rátermett, a politikai, szakmai, magatartásbeli követelményeknek egyaránt megfelelő vezetők legyenek”. A politikai alkalmasság* A vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény — a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség igénye — nálunk a hatvanas években fogalmazódott meg, amikor társadalmunknak korántsem minden körében volt olyan szilárd és egyértelmű a párt politikájával való egyetértés, a szocializmus ügye melletti elkötelezettség, mint ma. A politikai megbízhatóságnak mint első számú követelménynek akkor az volt a belső tartalma, hogy a leendő vezető politikailag kellően szilárd legyen. A szakmai hozzáértés alapkövetelménye az volt, hogy ismerje jól a területét, szakképesítése hasznosítható legyen. A rátermettség sem tartalmazott lényegesen többet, mint hogy a vezetőnek legyen szervező, feladatmeghatározó és ellenőrző képessége. A kádermunka mai tapasztalatai azt mutatják, hogy a hatáskörileg illetékes pártszervek és a kinevező hatóságok az esetek egy jelentős részében a hármas követelménynek még ma is ezt az akkor kialakult, ma már leegyszerűsítettnek minősíthető elemeit használják mérceként. A hármas követelmény mint elv jó, bevált, és alkalmas arra, hogy a vezetők megítélésének a jövőben is legfőbb mércéje legyen. Nem lehet azonban mechanikusan, formálisan, a valós élettől elszakítva, attól független belső tartalommal alkalmazni. Arra van szükség, hogy a követelmények elemeit mindenkor a társadalmi fejlődéshez igazítsuk, és ésszerűen, megfelelő politikai érzékenységgel válasszuk ki e követelményrendszer elemei közül azokat, amelyek egy-egy funkció betöltéséhez elsősorban szükségesek. A politikai megbízhatóság már nem úgy fogalmazódik meg, mint korábban. Nem lehet kérdés, hogy híve-e a vezető a szocializmus ügyének, hiszen ez természetes. Sokkal inkább szükség van annak vizsgálatára, hogy politikailag mennyire felkészült, ismeri-e és milyen mélységben a párt politikáját, megvan-e az a képessége, hogy felismerje az általa vezetett közösség helyét, szerepét, feladatait a politikai célok megvalósításában, és kellő következetességgel végre tudja-e hajtani ezeket a feladatokat. A vezetők politikai alkalmassága mint követelmény tehát nem szűkíthető le a politikával való egyetértésre. Meg kell kérdőjeleznünk annak a vezetőnek a politikai alkalmasságát, aki szavakban egyetért ugyan politikai céljainkkal, de tettei, intézkedései nem szolgálják hatásosan ezek valóra váltását, sőt esetenként minden jó szándék ellenére fékezik. Fontos, hogy a vezetők a párt politikáját egységes egésznek fogják fel és értelmezzék. A politikai irányvonal megvalósulását nem akadályozhatják a helyi vagy egyéni érdekek által motivált vezetői döntések. Minden vezető a maga területén és környezetében a politikai hatalom reprezentánsa. Munkája, erkölcsi magatartása erősíti vagy gyengíti a munkásosztály, a párt iránti bizalmat. A szocialista erkölcsi normákkal összhangban lekvő magatartásnak és életmódnak napjainkban megkülönböztetett politikai súlya és jelentősége van. Szakértelem és rá lenne fiséi* A szakmai hozzáértés fogalma is újabb és korszerűbb tartalmat kapott. Szükséges, hogy a vezetőknek elmélyült szakmai hozzáértésük és műveltségük legyen, ez azonban nem okvetlenül azonos a diplomával. A felhalmozódott tapasztalatok és az iskolázottság együttesen alkotják a vezetője hozzáértését. És ezt is kellő differenciáltsággal kell megítélnünk. Az adott vezetői munkakör jellegétől függ, milyen fokú szakismeretre van ott szükség. A mai, megváltozott körülmények különösen az első számú vezetőkkel szemben jelentősen megnövelték és bővítették a harmadik követelmény, a vezetőkészség, a rátermettség tartalmát is. A feladatra való alkalmasság elbírálásában kapjon nagyobb hangsúlyt az új felismerésének, a kezdeményezésnek, a felelősségvállalásnak a készsége, a végrehajtás megszervezésének és ellenőrzésének a képessége. A kezdeményező, a munka feltételeiről gondoskodó, az emberekkel törődő, fegyelmet követelő vezetőket nagyobb támogatásban kell részesíteni. A korszerű vezetői munka tehát határozottabb, kezdeményezőbb, a közös célok megvalósítását jobban szolgáló stílust követel. Ez nem zárja ki, sőt feltételezi a szocialista vezetői magatartás emberiességének az erősítését. A jövőben is nagyon határozottan fel kell lépni az embertelen, durva vezetési módszerekkel, az önteltséggel, nagyképűséggel, úrhatnámsággal és más, ehhez hasonló magatartásformákkal szemben. Erősíteni kell az olyan emberi tulajdonságokat, mint az őszinteség, a szerénység, az áldozatkészség. Fiatalok, nők, fizikai dolgozók Gondot okoz kádermunkánkban, hogy — az élet természetes törvényei szerint — egy időben sokan mennek nyugállományba a vezetők közül. Ezért a következő években az eddiginél nagyobb számban kell bevonni a vezetésbe a fiatalabb korosztályok tagjait, ügyelve arra, hogy közöttük megfelelő arányban legyenek olyanok, akik korábban fizikai munkások voltak. Továbbra is nagy gond, hogy nem javult a vezetők körében a nők aránya, holott ma már igen széles a szakmailag, politikailag felkészült, a közéletben is jártas, vezetni tudó nők tábora. Igaz, az elmúlt években ezen a területen is szép eredményeket értünk el, és ez jelzi a pártszervek felelősségérzetét. Az utánpótlási körbe viszonylag sok fiatal, nő és fizikai munkás került, akiket jó politikai érzékkel választottak ki. Többségük különböző szinteken a párt-, állami és társadalmi szervezetek választott vezető testületeinek tagjaként igen jól megállja a helyét. A pártszervek folyamatosan gondoskodnak képzésükről is. Nehezen érthető és még kevésbé magyarázható azonban az a bátortalanság, amely a vezető tisztségbe való állításuk esetében mutatkozik. A magasabb szintű, önálló vezetői munkához szükséges készségek csak akkor alakulhatnak ki a fiatalokban, ha ezt alacsonyabb vezetői munkakörökben megszerzik. A nevelés legfontosabb módszere az erőt próbáló feladat. A jövőben elsősorban arra van szükség, hogy a jól kiválasztott, megfelelően iskolázott utánpótlás tagjait bátrabban bízzuk meg olyan feladatkörrel, amelyben alakítani lehet vezetői készségüket és egyben le is lehet mérni valóságos képességeiket. Különböző területen és szinten dolgozó párt-, állami, társadalmi és gazdasági vezetőink túlnyomó többsége megfelel a rég megfogalmazott, de ma korszerűbb tartalommal alkalmazott követelményrendszernek. A kádermunka eredményei alapján biztosak lehetünk benne, hogy ez a jövőben is így lesz. Vezetőink idősebb és fiatalabb generációi egymást segítve a mai és az elkövetkező nehezebb körülmények közt is helytállnak, s ezzel méltán vívják ki környezetük, pártunk és egész népünk megbecsülését. Petrovszki István a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese