Népszabadság, 1980. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

1980. március 11., kedd N1: P S­Z­A­B­A­D­S­A­C 3 Befejeződtek a pártértekezletek Vasárnap befejeződött a budapesti és hét me­gyei pártértekezlet, ezzel országszerte lezárult a XII. pártkongresszust közvetlenül előkészítő, nagy jelentőségű politikai események sorozata. A most megtartott — sorrendben az utolsó — kétnapos tanácskozásokat is, csakúgy, mint a ko­rábban lezajlottakat, nagyfokú kommunista fele­lősségtudat jellemezte. A pártbizottságok beszá­molói és a kongresszusi irányelvek vitáiról kiala­kított állásfoglalásai, valamint a küldöttek felszó­lalásai igényes elemzéssel készítették el a XI. kong­resszus óta végzett munka mérlegét, a főváros és a megyék politikai, gazdasági, társadalmi és kul­turális fejlődésének eredményeit. Nyíltan, őszintén tárták fel a gondokat és fogyatékosságokat is, és konstruktív javaslatok sora hangzott el a társadal­munk előtt álló feladatok megoldására. A pártértekezletek legfőbb tapasztalata: párttag­ságunk szilárd eszmei-politikai egységben, tettre­­készen támogatja az alapvető szocialista célokat, és a csaknem negyedszázada követett politikai irányvonal megerősítését és következetes folytatá­sát javasolja a Xll. pártkongresszusnak. Olyan küldötteket választottak a kongresszusra a pártér­tekezletek, akik ezt az akaratot fogják majd ott ki­fejezni, és olyan új területi pártbizottságoknak szavaztak bizalmat, amelyek eredményesen fogják irányítani a kongresszus határozatainak helyi, si­keres megvalósítását. Nósneth Ittíroft­ felszóla­lását a budapesti tuudósításúsuu A budapesti pártértekezlet va­sárnap folytatta munkáját. A vi­tában elsőként Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára emelkedett szólásra.­­ A budapesti pártbizottság beszámolója reális, elemző, kri­tikus és önkritikus, felelősségtel­jes számvetés, a vita előremutató és cselekvésre ösztönző, testet ölt benne a 210 ezer fővárosi kom­munista, a fővárosi dolgozók erő­feszítése, tapasztalata, törekvése — kezdte beszédét Németh Ká­roly, majd tolmácsolta a Közpon­ti Bizottság üdvözletét a pártér­tekezlet részvevőinek, a testület köszönetét a budapestieknek, a főváros kommunistáinak helyt­állásukért, a párt politikájának alakításában, végrehajtásában való aktív részvételükért. A Központi Bizottság titkára szocialista építőmunkánk külső feltételeiről szólva rámutatott: a nemzetközi helyzet az imperia­listák aknamunkája következté­ben feszültebbé vált. Pártunk és a Magyar Népköztársaság — foly­tatta — erejéhez mérten mindent megtesz azért, hogy a világ az enyhülés útján, a kölcsönös biz­tonság fenntartásával haladjon to­vább. A Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, a szo­cializmus, a haladás, a béke min­den hívével együtt azért küz­dünk, hogy folytatódjék az eny­hülés. Országunkon át nemegy­szer vezetett a „hadak útja”, s nyomában a pusztulás, a rombo­lás járt. Ezért népünk nagyra ér­tékeli, hogy immár 35. éve béké­ben élhet, s tudja, hogy a Varsói Szerződés országainak nemcsak az eltökéltsége, az ereje is meg­van, amely a béke megvédéséhez szükséges. A szocialista országok, a haladás és a béke erői együtte­sen mindinkább meghatározói a nemzetközi helyzet alakulásának, a jövőben is képesek megakadá­lyozni egy új világháború kirob­bantását. Ez a cél reális! Hazai dolgainkra térve, Né­meth Károly nyomatékkal szólt arról, hogy a múlt hónapokban, az irányelvek vitájában is tanúi lehettünk a szocialista demokrá­cia nagyfokú megnyilvánulásá­nak. Ismét bebizonyosodott, hogy az együttgondolkodás nélkülözhe­tetlen forrása haladásunknak. Nélkülözhetetlen feltétele a szem­léleti és a cselekvési egységnek, csakis a szocialista demokrácia hatókörének kiszélesítésével, még teljesebbé tételével oldhatjuk meg az előttünk álló feladatokat. — Határozottan szembe kell szállnunk a téves nézetekkel, köztük az olyan felfogással, ami­kor könnyebb volt a helyzet, ak­kor teret engedhettünk az eszme­cserének, most viszont, mert ne­hezebbek a viszonyok, vita nél­kül kell intézkedni. Igen, intéz­kedni mindig kell, de ha ezt nem támasztja alá a közösség, a kol­lektíva bölcsessége, akkor nem lesz foganatja. Ha teret enged­nénk az ilyen nézeteknek, csor­bát szenvedne rendszerünk lé­nyegi­­ vonása, elapadna erőnk egyik fontos, semmi mással sem pótolható forrása. A párt, az ország, a nép előtt álló felada­tok megoldása elképzelhetetlen a tömegek — az eddigieknél is szélesebb körű — bevonása nélkül a közügyekbe, mindenütt, ahol lehetséges, a döntésbe és az ellenőrzésbe. A társadalmi tevé­kenység minden területén és szintjén a vezetés munkáját még jobban alá kell rendelni a töme­gek ellenőrzésének. Az irányelvek vitájában ismé­telten megfogalmazódott: a szo­cialista társadalom töretlen to­vábbépítésének az a fő feltétele, hogy következetesen haladjunk to­vább az eddigi úton. Politikánk — amelyet népünk véleményére támaszkodva, Kádár János veze­tésével csaknem két és fél évtize­de dolgozott ki a párt — nagy eredményeket hozott. Ez a poli­tika marxista—leninista, elvi po­litika, kifejezésre, jut benne a szo­cializmus építésének általános tör­vényszerűsége, merít a testvér­pártok tapasztalataiból, interna­cionalista és hazafias politika, egyaránt kifejezi a szocializmus általános érdekeit, s népünk igazi nemzeti érdekeit is. Ez a politika és a vele párosuló munkastílus adta vissza népünknek a szocia­lizmusba vetett hitét. Kétfrontos harcban alakítottuk és védelmez­tük, s meg kell védenünk min­denfajta torzítással szemben a jövőben is. Mostanában nagy figyelmet kapnak a gazdasági kérdések — húzta alá Németh Károly, s egye­bek között rámutatott: gazdasági helyzetünk megköveteli, hogy a társadalom maximális ésszerű­séggel hasznosítsa a rendelkezés­re álló anyagi és szellemi erőfor­rásokat. Előbbre csak akkor jut­hatunk, ha minden területen az igényességet állítjuk szembe az igénytelenséggel. Ha mindenütt — a vezetőknél és a beosztottaknál — a megítélés alapja a valóságos teljesítmény, ha azok kapnak zöld utat, támogatást, megbecsülést, akik kötelességtudóak, kezdemé­­nyezőek, vállalják az ésszerű koc­kázatot. — Nemcsak a gazdaságra vo­natkozóan, a társadalmi tevé­kenység minden területére gon­dolom, az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a tehetséget tá­mogassuk, a tettekre alapozzunk, és ne a szép szavakra. Véget kell vetnünk végre az elnéző maga­tartásnak azokkal szemben, akik nem tudnak vagy nem is akar­nak a magasabb követelmények­nek megfelelően dolgozni. E té­ren is akkor járunk el igaz hi­tünk szerint, ha a többség érde­két tartjuk szem előtt. A gazdaságban most az a leg­fontosabb, hogy az idei terv vég­rehajtása során még jobban bűn­ A budapesti pártértekezleten a kétnapos vitában felszólalt: Vég­helyi Andor, a XXI. kerületi pártbizottság első titkára; Makáci József, a Ganz-Mávag szocialista brigád vezetője; Barta Györgyné, a X. kerületi tanács elnöke; Ka­­zimir Károly, a Thália Színház igazgatója; Rácz Imre, a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor szocialista brigádjának vezetője; dr. Salyamosi Miklósné, a Stein­­metz Miklós Gimnázium igazga­tója; dr. Tarcsi Gyula, a KISZ Budapesti Bizottságának első tit­kára; Tusa Lajosné, a Hazai Fé­sűsfonó és Szövőgyár pártbizott­ságának titkára; Kollár Gyula, a Magyar Hajó- és Darugyár laka­tos csoportvezetője; Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke; Ser­főző József, a MÁV gépjaví­tó üzemének művezetője; Gál Lászlóné, a IX. kerületi pártbi­takoztassuk ki azokat a tenden­ciákat, amelyek — közös erőfe­szítéssel — a múlt esztendőben már figyelemre méltó eredménye­ket hoztak. Szerepük volt ebben a budapesti üzemeknek is. A fő­város — minden gondjával, bajá­val együtt — szépen gyarapodik, dinamikusan fejlődik. A követke­ző esztendőkben Budapesten sem akarunk egy helyben topogni, vo­natkozik ez elsősorban a lakásépí­tésre, a gyermekintézmények te­tő alá hozatalára és — szándé­kaink szerint — a kulturális, az egészségügyi ellátás jobbítására. Még többet kell tennünk azon­ban — beruházások nélkül is — a városképet csúfító „szeplők” el­tüntetéséért! Legyen kevesebb an­két a szép, tiszta Budapestről, és több apróbb, hétköznapi tett a szép Budapestért. Ez nem megy a főváros lakosságának összefogása nélkül. S mert a szocializmus nem a szürkeség, nem a rendetlenség társadalma, többet kell törődnünk környezeti kultúránkkal. Ideológiai kérdésekről szólva emelte ki a továbbiakban a Köz­ponti Bizottság titkára: azt kell elérnünk, hogy az emberek mind szélesebb körének gondolkodását és cselekedetét a közérdek szol­gálata hassa át, hogy erősödjék a munka és a munkahely megbe­csülése, hogy azok határozzák meg az emberi közösségek arcu­latát, azok kapják a legnagyobb erkölcsi és anyagi elismerést, akik a legtöbbet tesznek a közössé­gért, szocialista hazájukért. A szocialista hazaszeretet magában hordozza az ország, a nép szolgá­latát, a sorsáért érzett felelőssé­get, ugyanakkor az internacio­nalista magatartást, a szolidari­tást a szocializmus, a­ haladás erői­vel, a népek közötti barátság ápolását is. A pártéletet elemezve fogal­mazta meg Németh Károly: a pártegység nem valamiféle pas­­­szív egyetértés, hanem konkrét cselekvés és olyan személyes ma­gatartás is, amelynek testet kell öltenie a kommunisták munkájá­ban, politikai kiállásában és pél­damutatásában. Nagyon jó érzés, hogy népünk elismeri a kommu­nisták odaadó, áldozatkész mun­káját. Ennél nagyobb kitüntetés kommunistát nem is érhet! — zárta beszédét a Központi Bizott­ság titkára. zottság első titkára; dr. Váradi Imre, a Távközlési Kutató Inté­zet vezérigazgatója; dr. Sinko­­vics Mátyás, a János Kórház fő­igazgatója; dr. Boros András, a Hungarocamion vezérigazgató-he­lyettese; Dudák Ferenc, az Orszá­gos Bányagépgyártó Vállalat mű­vezetője; dr. Garai Vilmos, a Cse­pel Vas- és Fémművek vezér­­igazgatója; dr. Martos Istvánná, a Szakszervezetek Budapesti Ta­nácsának vezető titkára; Loch­­mann László, az Ikarus lakatosa; Pusztai Ferenc docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem párt­­bizottságának titkára; Suba Im­­réné, az 53. sz. Pamutipari Szak­munkásképző Intézet igazgatója; Keszei Károly, a budapesti párt­­bizottság fegyelmi bizottságának elnöke; Demján Sándor, a Skála- Coop vezérigazgatója; Bakos La­jos nyugdíjas, VII. kerületi körzeti párttitkár; Láng Károlyné, a Pa­mutnyomóipari Vállalat munkása; Radics Katalin, az MTA Nyelv­­tudományi Intézetének tudomá­nyos munkatársa; Megyeri Károly, a Magyar Televízió elnökhelyet­tese; Zahorecz László, a Fém­technikai Ipari Szövetkezet he­gesztő csoportvezetője; Borbély Gábor, az V. kerületi pártbizott­ság első titkára; Rostai Károlyné, a HNF budapesti bizottságának titkára; Kiss Pál, a 43. sz. Építő­ipari Vállalat pártbizottságának titkára; dr. Vincze Lukács rendőr vezérőrnagy, a Budapesti Rendőr­­főkapitányság vezetője és Daczó József, a BKV vezérigazgatója. Harmincnyolcan írásban nyújtot­ták be felszólalásukat. A vitát Méhes Lajos foglalta össze. A pártértekezlet megválasztot­ta a 93 tagú budapesti pártbizott­ságot és 155 küldöttet a kongres­­­szusra. A nagyüzemekben már ko­rábban megválasztottakkal együtt összesen 205 főnyi küldöttcsoport A megye több mint 60 ezer fő­nyi párttagságát 400 küldött kép­viselte Miskolcon, a megyei párt­székházban megtartott pártérte­kezleten. A tanácskozás munká­jában részt vett és a vitában fel­szólalt Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök. A pártértekezlet elnökségében foglalt helyet Benyák Béla, a munkásmozgalom veteránja, dr. Bodnár Ferenc nyugdíjas, a Köz­ponti Bizottság tagja, Soltész Ist­ván frontbrigádvezető, a Közpon­ti Bizottság tagja, a szocialista munka hőse, Cseterki Lajos, dr. Dabrónaki Gyula, Herczegh Ká­roly, a Vas-Fém- és Villamos­­energiaipari Dolgozók Szakszerve­zetének főtitkára, a Központi Bi­zottság tagja, dr. Pap­p la­jos ál­lamtitkár, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. A pártértekezleten­­ felváltva el­nökölt: Deme László, dr. Havasi Béla és Újhelyi Tibor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Kállai László, a megyei pártbizottság fe­gyelmi bizottságának elnöke és Monos János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnöke. A megyei pártbizottság írásos beszámolójához, valamint a kong­resszusi irányelvekről készült ál­lásfoglaláshoz Orosz Károly, a megyei pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A vitában felszólalt: Polgári István, a Diósgyőri Gépgyár laka­tosa, Szabó Lászlóné, a Beton- és Vasbetonipari Művek alsózsolcai gyárának szakmunkása, dr. Szep­­pelfeld Sándor, a Lenin Kohásza­ti Művek vezérigazgatója, Juhász Péter, a mezőkövesdi városi-járási pártbizottság első titkára, Kormos Miklós, a Borsodnádasdi Lemez­gyár munkása, Drótos László, a miskolci városi pártbizottság el­ső titkára, Oláh Sándorné, a ci­­gándi Egyesült Tsz állattenyészté­si telepvezetője, Nagy Zoltán, az enesi járási pártbizottság első tit­kára, Bozsik Sándor, a TIT Bor­sod megyei szervezetének titká­ra, Seper László, az ormosi bá­nyaüzem pártbizottságának titká­ra, Tóth József, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának veze­tő titkára, dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Homonnai Zoltánná, a Borsodi­ Vegyikombi­nát munkásnője, Monos János, a Borsodi Szénbányák Vállalat ve­A megye majd 24 ezer kommu­nistáját háromszáz küldött kép­viselte Egerben, a Gép és Mű­szeripari Szakközépiskola aulájá­ban megtartott kétnapos pártér­tekezleten. Az elnökségben he­lyet foglalt és felszólalt Huszár István, a Politikai Bizottság tag­ja, miniszterelnök-helyettes. Ott volt Duschek Lajosné, a SZOT titkára és Sándor József nyug­díjas, a Központi Bizottság tagja, Úszta Gyula, a Központi Ellen­őrző Bizottság tagja, a Partizán­szövetség főtitkára. A pártértekezleten a megyei pártbizottság titkárai: dr. Sípos István, Barta Alajos és Virág Ká­roly elnököltek. fogja képviselni a főváros kom­munistáit a kongresszuson. Első ülésén az új budapesti pártbizottság megválasztotta a 15 tagú végrehajtó bizottságot. A pártbizottság első titkára: Méhes Lajos; titkára: dr. Bozsó László, Király Andrásné, dr. Molnár End­re és Somogyi Sándor. A végre­hajtó bizottság többi tagja: Ernszt Antal, a Csepel Művek pártbi­zottságának első titkára; Kamival József, az EMG csoportvezetője; Kelen Béla, az Esti Hírlap főszer­kesztője; Köteles Zoltán, az Orion vezérigazgatója; dr. Kurucz Imre, a TIT főtitkára; dr. Magyar Kál­mán professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem pártbi­zottságának titkára, dr. Szabó Fe­renc, a Központi Fizikai Kutató Intézet főigazgatója, Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, dr. Vincze Lukács, a BRFK veze­tője és Záhorzik Teréz, a II. ke­rületi pártbizottság első titkára, vérigazgatója, Farmost Imre, a Mezőkövesd és Vidéke Áfész el­nöke, Barát György, a megyei ta­nácsi építőipari vállalat villany­­szerelője, Balla István, az Észak­magyarországi Vegyiművek szak­munkása, Oravetz Bertalan, a Ti­szai Hőerőmű Vállalat elektriku­­sa, dr. Énekes Sándor, a Diósgyő­ri Gépgyár vezérigazgatója, Fülöp József­né, a Miskolci Vendéglátó­­ipari Vállalat dolgozója, Karajz Miklós, a sárospataki Kossuth Tsz elnöke, Mazsaroff Miklós, a kép­zőművészek szövetségének területi titkára, dr. Dévárd József, az egészségügyi pártbizottság titkára, Illésné dr. Kovács Magdolna, a Volán 3. számú Vállalat osztály­­vezetője, Szóráth Pál, a felsőga­­gyi Virágzó Tsz gépcsoportvezető­­je, Szabó Pál, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára, Bialis József, a miskolci járási pártbi­zottság első titkára, Pethes And­rás, az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója, Ambrus Márta, az Elzett Művek sátoraljaújhelyi gyárának művezetője, Négyessy István, a szerencsi Bocskai gim­názium igazgatója, Körtvélyes Ist­ván, a Borsodi Vegyikombinát ve­zérigazgatója dr. Simon Sándor, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, Nyerges Jánosné, a Tiszai Vegyikombinát művezetője és Ko­vács Zoltán, az Ózdi Kohászati Üzemek acélolvasztója. A vitát követően került sor az új 67 tagú megyei pártbizottság és a XII. kongresszus küldötteinek megválasztására. Borsod megyét a nagyüzemekben közvetlenül megválasztott 11 küldöttel együtt 49 küldött képviseli a XII. kong­resszuson. A pártbizottság alakuló ülésén megválasztotta tisztségviselőit és a 13 tagú végrehajtó bizottságot. A megyei pártbizottság első tit­kárának Grósz Károlyt, titkárá­nak Deme Lászlót, dr. Havasi Bé­lát és Újhelyi Tibort választották meg. A párt-végrehajtó bizottság tagja lett még: Drótos László, Hartman Bálint, az edelényi Al­kotmány Tsz elnöke, Horváth József, a Diósgyőri Gépgyár esz­tergályosa, Illésné dr. Kovács Mag­dolna, Körtvélyes István, dr. La­dányi József, Seper László, dr. Szeppelfeld Sándor és Tóth Jó­zsef. A megyei pártbizottság beszá­molójához és a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos állás­­foglaláshoz Vaskó Mihály, a Központi Ellenőrző Bizottság tag­ja, a megyei pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítést. A tanácskozás vitájában felszó­lalt: Molnár László, a Bányásza­ti Aknamélyítő Vállalat recski körzetének vájára, Király József­­né, az egri dohánygyár csoport­­vezetője, Kónya Lajos, a gyön­gyösi városi pártbizottság első titkára, Balázs József, a Könnyű­ipari Gépgyártó Vállalat 10. szá­mú egri gyárának lakatosa, Feke­te Győr Endre, a megyei tanács elnöke, Báder Miklósné, a heve­(Folytatás a 4. oldalon.) A vita n­ovsod­ iif­»flf­e Heves megye

Next