Népszabadság, 1980. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-12 / 60. szám
10 NEPSZABADSAG li i ii 11 i U-LLILi i li’m u.1 '-i ij-ii.1 i ixiri i 1 ' iTirrnT ij-i li__1 i iiL^rrm m n 11 n KÖZGAZDASÁG Versenyképesség a háttériparban is A kooperációs kapcsolatok gyengüléséből, a szerződéses fegyelem lazulásából, a feldolgozóipar akadozó anyag- és alkatrészellátásából adódó és egymással összefonódó gondokról az utóbbi években sokszor szakmai körökben is egyszerűen csak mint háttéripari problémákról beszéltek. Az 1980. évi ár- és szabályozó rendszer kidolgozásával s a VI. ötéves terv előkészítésével kapcsolatos vizsgálatok és elemzések során világosabbá váltak a túlságosan általános, ezért közgazdaságilag elég nehezen megfogható fogalom lényegi, tartalmi ismérvei, s kezdenek kialakulni a nehézségek megoldását célzó konkrét elképzelések körvonalai is. Amikor a kör bezárult Nyilvánvaló, hogy más típusú problémákkal állunk szemben a gazdaságunknak azon a területein, ahol az egyik ágazat a másiknak teljes egészében kiszolgálója (pl. az építőanyag-ipar az építőiparé, a mezőgazdaság az élelmiszeriparé) s ismét másokkal ott, ahol a háttéripar jellegű tevékenység több ágazat végtermékgyártását segíti különféle alkatrészek, részegységek, szerelvények kooperációs gyártásával és szállításával. Ilyen szempontból jellegzetes a gépipar helyzete, amely amellett, hogy ellátja a többi ágazatot termelőeszközzel, a saját gyártmányait is sokféle kohászati félkész termékből, gépipari alkatrészből építi fel, szereli össze. Éppen ezért a gépiparban vetődnek fel a legélesebben a belső és külső munkamegosztás szerkezeti aránytalanságai, a háttéripar gyengeségei, a kooperációs szállítások zavarai, öntvényekkel például az ország egyetlen ilyen fő profilú nagyvállalatának kellene ellátnia a gépipart. De mivel az igényeket csak részben tudta kielégíteni, ezért a felhasználó vállalatok a számukra biztonságosabbnak látszó saját gyártásra, ,.önellátásra” igyekeztek berendezkedni. Ez a hazai öntvénygyártás szétaprózottságához vezetett. A körülbelül évi 400 ezer tonna termelést jelenleg 200 öntöde produkálja, többnyire alacsony hatékonysággal s nem mindig jó minőségben. A szétaprózottság és az elmaradottság jellemzi a szerszámgyártás vagy az elektronikai ipar háttériparát, például a nyomtatott áramkörök gyártását. (Hasonló jelenségek tapasztalhatók más iparágakban is.) Miközben nagy erőfeszítések történtek a késztermékgyártás fejlesztésére, a termelés közbenső szakaszainak megszervezése és korszerűsítése háttérbe szorult. Ennek ellensúlyozására a feldolgozóiparban mind nagyobb mértékben bővítették a vállalaton belüli „vertikalitást”, nemritkán úgy, hogy a nagyok magukba olvasztották az addig önálló, kisebb alkatrész- és szerelvénygyártó vállalatokat. Ezzel a kör bezárult: az említett — főként gépipari — nagyvállalatok a saját gondjaikat átmenetileg enyhítették, egyúttal azonban tovább szűkítették az iparág amúgy is gyenge háttéripari kapacitását, és fokozták a kooperációs nehézségeket. Túl széles frontszakasz Ezeket a hátrányokat sokáig elfedte az a tény, hogy az alkatrész- és szerelvénygyártás vállalaton belüli megszervezése általában lehetővé tette a nyereség rövid távú, számottevő növelését. Ezzel egyidejűleg a kivitel fokozásában való anyagi érdekeltség ösztönző hatására jó néhány alkatrészgyártó vállalat beszüntette vagy mérsékelte belföldi szállításait, és helyette közvetlen exportra rendezkedett be. Ez megint csak rontotta a végtermékgyártók alkatrész-kooperációs lehetőségeit, növelte kiszolgáltatottságukat, és lassította a szerződéses fegyelmet. Mi a kiút? Melyek a legfontosabb tennivalók? Ezekre a kérdésekre csak a szelektív fejlesztési politika jegyében, a hatékonyság és a versenyképesség követelményeinek mérlegelésével lehet helyesen és a korábbinál megnyugtatóbban válaszolni. Ennek alapján teljesen világos és egyértelmű, hogy a végtermékgyártás és a nagy tömegben felhasználásra kerülő alkatrész- és részegységgyártás közötti aránytalanságokat és feszültségeket csak konkrét helyzetelemzéssel és differenciált módszerekkel, fokozatosan lehet megszüntetni. Mivel iparunk túl sokféle készterméket gyárt, túl széles az a frontszakasz, amelyen az elmaradott hazai alkatrész- és részegységgyártásnak fel kellene zárkóznia a végtermékgyártáshoz. A szűkös erőforrások ezt nem teszik lehetővé. Ezért először azokon a kulcsfontosságú területeken kell előrelépnünk, ahol a gazdaságos export növelése vagy a nem szocialista import mérséklése — tehát a külső egyensúly javítása — szempontjából a legsürgetőbb az alkatrészellátási gondok enyhítése. Ár, érdekeltség, hitelkedvezmények A döntéseket nagymértékben megkönnyíti a világpiaci hatásokat a korábbinál jobban közvetítő, egységes — normatív — követelményeket támasztó új ár- és szabályozó rendszer. Eddig ugyanis a kooperációban szállított alkatrészek árait a gyártó cég a saját termelési költségeinek figyelembevételével állapíthatta meg. Verseny hiányában nem kényszerült rá a költségek csökkentésére, a kapacitások jobb kihasználására. A felhasználók viszont sokszor azért rendezkedtek be saját alkatrészgyártásra, mert annak „árát”, csak a közvetlen üzemi ráfordításokat tartalmazó — közgazdaságilag torzító — szűkített önköltséggel kalkulálták, ezért az számukra olcsóbb volt a kooperációban vásárolt alkatrészek áránál. A nemzetközi versenyképesség elérésére orientáló árképzés új módon veti fel ezeket a kérdéseket. Arra ösztönöz, kényszerít, hogy a háttéripari vállalatok fejlesztése fokozottan igazodjék a népgazdaság átfogóbb érdekeit szolgáló, korszerű végtermékgyártáshoz. Azaz hogy az igényeket felmérve, valóban hatékony, gazdaságos sorozatgyártást valósítsanak meg, és a termelésnek a hazai szükségleteket meghaladó részét külföldön értékesítsék. Ez azt jelenti, hogy a hazai alkatrészgyártónak ezentúl nem a vertikumi (a feldolgozó vállalat saját gyártású) alkatrész árával kell versenyeznie, hanem a hasonló termékek importárával. A végtermékcentrikus szemlélet kritikája A nemzetközi versenyképesség követelménye ily módon határt szab az áraknak, és tágabb teret nyit a vállalatközi együttműködés fejlesztésének, a kooperáció javításának. A pénzügyi szabályozás ugyanakkor hitelkedvezménnyel, államialap-juttatással segíti a beruházás megkezdésekor azokat a meglevő vagy újonnan szervezett háttéripari kis- és középvállalatokat, amelyek gazdaságos fejlesztése viszonylag gyorsan növeli a végtermékgyártás versenyképességét. Néhány területen — ilyen például az öntészet és a kovácsolás — az elmaradás csak hosszabb távú fejlesztéssel, az erőforrások koncentrálásával és állami segítséggel pótolható. A háttéripar szelektív fejlesztésének fontos feltétele a nemzetközi munkamegosztásban rejlő előnyök jobb kihasználása ezen a területen is. Új lehetőségeket kell feltárni a szocialista országokkal való együttműködés keretében, az eddig csak kis mértékben megvalósult alkatrész- és részegységgyártási szakosodás fejlesztésére, s ezzel a kölcsönös szállítások gyorsabb ütemű bővítésére. Meg kell teremteni a feltételeket a korszerű, jó minőségű szakosított alkatrészgyártáshoz, s a más KGST-országokban is egyre növekvő ilyen igények közös erőfeszítéssel történő tervszerű, hatékony kielégítéséhez. A fejlett tőkés országokkal megvalósuló kooperációs kapcsolatainknak, licenc- és know-howvásárlásainknak a jelenleginél jobban kell segíteniük háttériparunk műszaki színvonalának emelését. Eddig ezt a lehetőséget háttérbe szorította az ezen a területen is uralkodóvá vált késztermékcentrikus szemlélet. Ez is egyik oka volt termelésünk tőkésimport-igényessége indokolatlanul gyors növekedésének. Pedig a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hazánkhoz hasonló nagyságú országok elsősorban azzal erősítik meg világpiaci pozícióikat, hogy jól kiválasztott területekre szakosodva fejlesztik alkatrész- és szerelvénygyártásukat, és versenyképes termékeik exportjának növelésével teremtik meg az import fokozásának devizafedezetét. A lehetőségekről négy pontban A háttéripar fejlesztésének legcélszerűbb gyakorlati módszereit elsősorban maguknak az érdekelt vállalatoknak kell ,,,kitalálni”. Nézzük csak, hol lehet és hol érdemes „kereskedniük”. Elképzelhető például, hogy a fejlődés mérséklődő üteme miatt kihasználatlan vagy a nem gazdaságos termelés beszüntetése folytán felszabaduló kapacitásokat a vállalatok részben vagy egészben átállítják a nagyon keresett, korszerű alkatrészek és szerelvények gyártására. Gyors és célravezető megoldás lehet, ha a végtermékgyártó vállalat a saját fejlesztési alapjából hozzájárul a számára szükséges alkatrészek gyártásának nagy sorozatú, gazdaságos fejlesztéséhez. Több hazai tapasztalat utal már arra, hogy a háttéripar fejlesztésének ez az egyik legkönnyebben járható útja. A háttéripari feladatok megoldásában az eddiginél jobban kellene támaszkodni szövetkezeti, a tanácsi ipari vállalatokra, valamint a magánkisiparra. Bizonyos speciális alkatrészek és részegységek felhasználói a kockázati terhek megosztásával, erőforrásaik egyesítésével, gazdasági társulás formájában, közösen szervezhetik meg a háttéripar fejlesztését. A háttéripar fejlesztési feladatait végső soron a VI. ötéves terv fő gazdaságpolitikai céljaival összhangban kell majd meghatározni. Érdemi és gyors javulás azonban csak akkor érhető el gazdasági fejlődésünknek ezen kritikus területén, ha a vállalatok a termelési szerkezet átalakításával egyidejűleg saját maguk is fokozott erőfeszítéseket tesznek a lehetőségek jobb kihasználására. Király Péter a Pénzügyminisztérium főelőadója 1980. március 12., szerda GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA A Központi Statisztikai Hivatal előzetes adatai szerint 1980 januárjában a szocialista ipar bruttó termelése 3,2%l-kal kevesebb volt, mint egy évvel azelőtt. Az építőanyag-ipar, a villamosenergia-ipar és a bányászat kivételével a legtöbb nagyipari ágazat termelése elmaradt az egy évvel korábbitól. A szocialista ipar januári értékesítése ugyancsak csökkent, elsősorban a belföldi eladások mérséklődése következtében. A termelőágazatok és a készletezők számára 6,9%-kal, a nagy- és kiskereskedelemnek 3%-kal szállított kevesebbet az ipar, mint tavaly januárban. A beruházási áradások 3%-kal emelkedtek. Az exportszállítások növekedése folytatódott, januárban 7,9%-kal nőtt az ipar exportcélú értékesítése. Az iparban foglalkoztatottak száma 44 700 fővel, 2,7%-kal kevesebb volt, mint egy évvel azelőtt. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 0,5%-kal alacsonyabb volt az 1979. januárinál. A kivitelező építőipar termelése és létszáma — az egy évvel korábbihoz képest — egyaránt 3,9%- kal csökkent. (A csökkenés megfelel a terv irányvonalának). Az egy foglalkoztatottra jutó termelés az előző év januárival azonos volt. A vágósertés-értékesítés 8,9%kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Élénk ütemben nőtt a vágómarha-eladás is, 11,7%-kal. Állati termékekből lényegében ugyanannyit (0,9%-kal többet) értékesítettek a termelők. A lakosság központi forrásokból származó pénzbevétele 14%-kal több volt, mint tavaly januárban. A növekedésben szerepe van az 1979. júliusi árintézkedéssel összefüggő jövedelemkiegészítésnek is. A fogyasztói árindex — amely a múlt évi és az ez év eleji árintézkedések hatását együttesen tükrözi — 12,0%-kal volt magasabb az 1979. januárinál. Ebből az 1980. év eleji árintézkedés 0,6% növekedést eredményezett. A kiskereskedelem áruforgalma — összehasonlító áron — kb. 2%kal kisebb volt az 1979. januárinál. A vegyes iparcikkek eladása volumenben 5,4%-kal, a vendéglátás forgalma 6%-kal csökkent. Emelkedtek a ruházaticikk-eladások, összességében 4%-kal. Ugyancsak nőtt, 1,8%-kal, a bolti élelmiszer-forgalom. 1980 januárjában a szocialista szervezetek beruházásaira 9,6 millárd forintot fordítottak, 9,5%kal többet, mint egy évvel azelőtt. A növekedés az állami beruházásoknál következett be. 1980. január (az előző év azonos időszakának %-ában) Szocialista ipar Kiskereskedelmi forgalom A bruttó termelési érték (folyó áron) 110,2 volumene 96,3 Ezen belül: élelmiszerek és Foglalkoztatottak száma 97,3 élvezeti cikkek 113,3 . Egy foglalkoztatottra jutó ruházati cikkek 112,6 bruttó termelés 99,5 vegyes iparcikkek 105,9 Foglalkoztatottak havi átlagbére Felvásárlás 103,4 , bérkiegészítéssel együtt 109,4 Ezen belül: növényi termékek 79 9 Kivitelező építőipar élő állatok 110,6 Építőipari termelés 96,1 állati termékek 160,9 Foglalkoztatottak száma 96,1 Közlekedési vállalatok Foglalkoztatottak havi átlagbére teljesítményei bérkiegészítéssel együtt 107,4 Áruszállítás Külkereskedelem (folyó áron) (árutonnakm alapján) 91,7 Behozatal 92,7 Távolsági utasszállítás Ebből: (utaskm alapján) 101,0 nem rubel elszámolásokból 79,9 A lakosság központi forrásból Kivitel 03,5 származó pénzbevétele 114.0 Ebből: Fogyasztói árindex 112,6 nem rubel elszámolásokba 117.9 Ebből: az 1930. évi árváltozás 100,6 ASZTALI RÁDIÓT IS PÓTOL A PLÚTÓ URH-SÁVOS TÁSKARÁDIÓ Elemmel és hálózatral egyaránt működik. Ara: 3150 Ft. OTP-hitel. DISCO BABY SZTEREÓ RÁDIÓ teljesen tranzisztorizált , 2X5 wattos hangteljesítmény. Ara a hangdobozokkal együtt: 4980 Ft. OTP-hitel. FÜRED URH SÁVOS ASZTALI RÁDIÓ Ara: 1630 Ft. OTP-hitel. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Franciaország közvetlenül importál szovjet földgázt Franciaország az év eleje óta közvetlenül importál földgázt a Szovjetuniótól — közölte a Gaz de France állami vállalat. Franciaország 1976 óta vásárol közvetve szovjet földgázt, egy 1974-ben kötött megállapodás alapján. Akkor úgy döntöttek, hogy amíg fel nem épül a Csehszlovákián, Ausztrián és az NSZK-n áthaladó vezeték, addig Olaszország kapja a franciáknak járó szovjet gázmennyiséget. Cserébe Franciaország Hollandiától kap azonos mennyiségű, eredetileg Olaszországnak szánt gázt. A gázvezeték elkészültével most Franciaország 4 milliárd köbméter szovjet gázt kap közvetlenül, ez az idei várható francia gázfogyasztás 14%-a. A becslések szerint a földgázfogyasztás 1985-ig Franciaországban 50%-kal emelkedik. 1985-re a szovjet szállítások a szükséglet 16%-át fedezik majd. (AP—DJ) Segély a belga acéliparnak A gyengélkedő belga acélipar hatásos „injekciót” kapott: a kormány, a munkáltatók és a szakszervezetek megállapodása nyomán a következő öt évben 44 milliárd belga frankot (másfél milliárd dollár) ruháznak be, elsősorban a Cockerill, az ország legnagyobb acélműve korszerűsítésébe. A Cockerill 21,2 milliárd frankot kap, a többi megoszlik öt másik nagyvállalat között. A szakszervezetek viszont beleegyeztek, hogy 1990-ig több ezer munkahely szűnjék meg nyugdíjaztatás avagy „természetes kiesés” révén. A belga acélipar az utóbbi néhány évben igen nagy veszteséggel dolgozott, és jóllehet termelésébe tavaly 6,2%-kal, 13,4 millió tonnára emelkedett, kapacitásának kihasználtsága 70% alatt maradt. (Reuter, AP—DJ) Létszámcsökkentés az AEG-nél Az AEG-Telefunken rendelésállománya 5%-kal, forgalma 5— 7%-kal, beruházásai 3,5%-kal nőnek az idén — mondta Walter Cipa, a konszern elnöke. A cég tavalyi beruházásainak növekedése 3,1% volt. A nehézségekkel küzdő nagyvállalat 13 ezer munkását kívánja elbocsátani a racionalizálás és a gazdaságosabb termékszerkezet kialakítása végett. A természetes fluktuáció felvételi zárlattal párosítva — mint Cipa elmondta — csupán 12 ezres csökkenést tenne lehetővé. Ez azonban nem egyezne a cég átszervezésének szükségleteivel, legalábbis nem a kívánt időre alakulna ki az eredmény. (AP—DJ)