Népszabadság, 1980. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-15 / 87. szám

*) Washington nyomást gyakorol szövetségeseire Érzékelhetően megdöbbenést váltott ki szövetségeseinek köré­ben Carter amerikai elnök vasár­napi nyilatkozata, amelyet a brit, a francia, az olasz és a nyugat­német televíziónak adott Iránról. Az első megnyilatkozásokat az alábbiakban közöljük, BONN Helmut Schmidt kancellár a hét végén mondott beszédeiben egyrészt megértést mutatott Car­ter Irán-ellenes és szovjetellenes intézkedései iránt, másrészt két­ségét hangoztatta azok hatható­ságával kapcsolatban, és csak kor­látozott készséget mutatott köve­tésükre. — A katonai akciókat nem tanácsoltuk — mondotta Hel­mut Schmidt az Irán elleni ame­rikai tervekre utalva. — Régóta kinyilvánítottuk azonban készsé­günket nyugat-európai alapon a gazdasági szankciókban való rész­vételre, de hozzáfűztük, hogy nem tartjuk őket célszerűnek. A kancellár kijelentette továb­bá, hogy Nyugat-Európának ér­deke a béke, a nemzetközi jog­rendszer fennmaradása, valamint a zavartalan kőolajellátás. Schmidt mindezeknek kapcsán kitért bizonyos washingtoni kö­rök korábbi igényeire, hogy Bonn a szovjetellenes gazdasági intéz­kedésekhez is csatlakozzon. — A szovjetellenes gazdasági embargó kétélű, inkább sújthat bennünket, mint a Szovjetuniót — mondta. — Érdekeink szolidaritást aján­lanak szövetségeseink iránt, de saját érdekeink azt sugallják, hogy a világ más államai számá­ra megbízható szerződéses part­nerek maradjunk. Sem szellemé­ben, sem betűjében nem akarjuk semmilyen szerződésünket meg­sérteni. Ez érvényes a Szovjet­unióval kötött hosszú távú gaz­dasági megállapodásainkra is — mondta a kancellár. Hans Dietrich Genscher kül­ügyminiszter Schmidt kancellár­tól eltérően azt a felfogást kép­viselte egy vasárnapi nyilatkoza­tában, hogy az NSZK-nak „szük­ség esetén egyedül is az Egyesült Államok partnereként és barátja­ként” kell cselekednie, vagyis ab­ban az esetben is csatlakoznia kell az embargóhoz, ha a többi nyugat-európai állam azokat el­utasítja. Carter fenyegetései nyomán Az amerikai olimpiai bizottság meghátrált A sportszervezetek küldöttköz­gyűlésének hatórás vitája után az Amerikai Olimpiai Bizottság 2:1 szavazati arányban elfogadta Carter elnök követelését, mely szerint az idei, moszkvai olim­pián az Egyesült Államokat hiva­talos csapat nem képviseli — je­lentette washingtoni tudósítónk. Az Amerikában hónapok óta fo­lyó politikai harc sorsát egyrészt az döntötte el, hogy sok sportve­zető és ismert versenyző meghát­rált a soviniszta szellemű, szemé­lyi támadások, a „hazaárulás” vádja, valamint a jogi megtorlá­sokat is tartalmazó elnöki fenye­getések előtt, másrészt pedig az olimpiára való amerikai felkészü­lést szándékosan anyagi csődbe juttatták. Csupán szépségflastrom az el­nöki követelések előtti behódolá­­son, hogy a határozat értelmében az Amerikai Olimpiai Bizottság egyelőre nem állítja le a sporto­lók olimpiai felkészülését, és má­jus 20-ig nem utasítja hivatalo­san vissza a moszkvai meghívást abban a reményben, hogy addig az elnök még megváltoztathatja álláspontját és esetleg jóváhagyja az amerikai sportolók Moszkvába utazását. Carter sietett szóvivője, Jody Powell útján haladéktalanul bejelenteni, hogy semmilyen kö­rülmények között sem változtat­ja meg eredeti elhatározását, sőt arra fog törekedni, hogy más nyugati vezetőket is megnyerjen a bojkotthoz. A szovjet tájékoztatási eszkö­zök — jelentette moszkvai tudó­sítónk — sajnálkozással számol­tak be arról, hogy az Amerikai Olimpiai Bizottság nem volt ké­pes ellenállni a Fehér Ház pél­dátlan nyomásának és zsarolásá­nak. Mint a Pravda rámutat, a Fehér Háznak a sportolókkal szemben alkalmazott módszereit a mach­artyzmus szelleme hatja át A moszkvai televízió hírma­gyarázója arra hívta fel a figyel­met, hogy miután az amerikai kormányzat a nemzeti olimpiai bizottsággal szemben érvényesí­tette diktátumát, Washington most az atlanti szolidaritásra hi­vatkozva az Egyesült Államok szövetségeseit igyekszik hasonló lépésre kényszeríteni. Washington manővereiről szólva a TASZSZ egyebek között hangsúlyozza: a nyári játékokat a Fehér Ház pro­vokációi, manőverei és intrikái ellenére megrendezik. Washing­ton állításaival szemben az olim­pia megrendezésével a Szovjet­uniónak semmiféle önös politikai céljai nincsenek, s egyáltalán nincs szándékában politikai befo­lyást gyakorolni a világ különféle tájairól érkező sportemberekre. Bonni tudósítónk jelentette: a nyugatnémet sportvezetők nagy többsége Carter elviselhetetlen po­litikai nyomására vezeti vissza az Egyesült Államok olimpiai bizott­ságának döntését. — Személyes kapcsolataimból tudom, hogy az amerikai NOB az utóbbi hónapok­ban milyen terror alatt állt — mondta a döntés után Willi Dau­­me, a nyugatnémet NOB elnöke. Daume nyilatkozata szerint előre látja „az árnyékokat, amelyek az 1984-es Los Angeles-i olimpiai já­tékokra, a nemzetközi sportra ál­talában vetődnek”. Bonnban hétfőn elterjedt hírek szerint a kormány elhatározta, hogy a nyugatnémet olimpiai bi­zottságnak ajánlani fogja a moszkvai olimpia bojkottálását, és ezzel eleget tesz az amerikai elnök követelésének. Klaus Bölling kor­mányszóvivő kitért az erre vonat­kozó kérdések elől, és csak annyit mondott, hogy kormánya számára elképzelhetetlen egy olyan olim­pián részt venni, ahonnét az ame­rikaiak hiányoznak. Peru havannai nagykövetségén folyik a kivándorlási engedélyek kiadása a havannai tudósítónktól Egy hete tartanak a tömeggyű­lések és felvonulások Havanná­ban. Naponta dolgozók és diá­kok ezrei tesznek fogadalmat, hogy készek a szerszámot és a tankönyvet felcserélni a fegyver­re, ha kell, a forradalom védel­mében. A Playa Girón-i ellenforradal­márok fölött aratott 1961. április 19-i győzelem évfordulóján egy­milliós tömeggyűlést rendeznek. Hasonló nagyszabású megmozdu­lás lesz május 1-én, majd a guan­­tanamói amerikai hadgyakorlat alkalmával is, amelyet Kuba el­leni katonai fenyegetésnek tarta­nak. A Granma, a kubai párt lapja megállapítja, az országon belül és kívül kibontakoztatott harc szük­ségessé tette, hogy egyszer s min­denkorra véget vessenek a provo­kációknak, zsarolásnak. A lap megállapítja, hogy a lakosság egyöntetűen támogatja a kor­mány álláspontját: távozzanak azok, akik szemben állnak a for­radalommal. A Granma közli azt is, hogy a különféle jelentések szerint hat- és tízezerre tehető azon személyek száma, akik a tá­vozás reményében Peru követsé­gén tartózkodnak. A kubai hatóságok már több mint háromezer embernek kiad­ták az útlevelet, akik véglegesen elhagyhatják a követség terüle­tét. A Granma utal arra, hogy azok közül, akik éltek az ideig­lenes távozás engedményével, több mint hétszázan nem tértek vissza a követségre, s kívülük csaknem ötszázan véglegesen le­mondtak kiutazási szándékukról. O.-L. Gy. NÉPSZABADSÁG 1980. április 15., kedd PÁRIZS A francia kormány óvakodott attól, hogy Carter amerikai el­nök televíziós nyilatkozatára ha­sonló nyilvános választ adjon. Il­letékes források azonban úgy nyi­latkoztak, hogy Párizst „meglep­te” az amerikai elnök állásfog­lalása. Ugyanakkor azt is cáfol­ták, hogy Washington bármiféle határidőt szabott volna nyugat­európai szövetségeseinek. A megfigyelők szerint a reagá­lásra választott forma azt mutat­ja, hogy Párizs el kívánja kerül­ni a nyugati szövetségesek kö­zötti nézetkülönbségek dramati­­zálását. Az MTI tudósítója által idézett források leszögezték, hogy az amerikai elnök „meglehetősen rosszul közelíti meg a problé­mát”, s noha nem kívánatos a Washingtonnal való polémia, ar­ról sincs szó, hogy Párizs enged­ni készülne a washingtoni felszó­lításoknak, és megszakítaná dip­lomáciai kapcsolatait Iránnal. LONDON Margaret Thatcher brit minisz­terelnök nem hagyott kétséget afelől, hogy kormánya erősen haj­lik az Egyesült Államok Irán-el­­lenes lépéseihez való csatlakozás­ra. Az alsóház tavaszi szünet utá­ni első ülésén Thatcher közölte, hogy az EGK-külügyminiszterek jövő hétfőn vitatják meg az ame­rikai kérést. Thatcher asszony hangoztatta, hogy az amerikai túszok kiszaba­dításának valószínűsége diplomá­ciai módszerekkel „erősen csök­kent”, és most Carter elnök „a katonai beavatkozás elkerülése végett akarja fokozni a politikai és gazdasági nyomást Iránra”. A brit kormányfő ezzel kimondat­lanul ugyan, de arra célzott, hogy készen áll az amerikai kérés tel­jesítésére, esetleg a diplomáciai kapcsolat megszakítására is Irán­nal. Anglia hétfőn az EGK-orszá­­gok közül elsőként rendelte haza konzultációra teheráni nagyköve­tét. TOKIÓ A japán kormány hétfőn nem foglalt állást az Irán-ellenes meg­torló intézkedéseket sürgető ame­rikai felszólítás kérdésében —je­lentette az AP hírügynökség To­kióból, jól értesült forrásokra hi­vatkozva. Az Ohira Maszajosi mi­niszterelnök vezetésével megtar­tott ülésén a kormány — tokiói források szerint — úgy döntött, hogy megvárja a Közös Piac ki­lenc tagállamának állásfoglalását az ügyben, és csak azután ismer­teti a sajátját. A kormánynak még Ohira áprilisra tervezett wa­shingtoni látogatása előtt dönte­nie kell a szankciók ügyében. Állásfoglalások a párizsi találkozóról Az európai kommunista és munkáspártok részvételével ápri­lis 28—29-én Párizsban tartandó béke- és leszerelési találkozó je­lentőségére hívta fel a figyelmet Rolf Hagel, a Svéd Munkás­párt­i Kommunisták elnöke egy lapnyilatkozatban. „Pártunk tel­jes mértékben támogatja a Fran­cia Kommunista Párt és a Len­gyel Egyesült Munkáspárt kezde­ményezését. Úgy véljük, hogy a hónap végén megrendezendő fó­rum hozzá fog járulni a béke ügyéhez, és mindent megteszünk, hogy országunk közvéleményét tájékoztassuk eredményeiről” — mondotta nyilatkozatában a párt elnöke. Vasárnap a Brit EP Végrehajtó Bizottsága úgy dönött, hogy nem vesz részt a párizsi értekezleten. (MTI) _________________ Berlinguer Kínában Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára hét­főn küldöttség élén több napos látogatásra Pekingbe érkezett. (ADN) Hatvanéves a Spanyol Kommunista Párt A Spanyol Kommunista Párt ma ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját. A harcban született test­­érpártunk a spanyol mun­kásosztály, a spanyol dolgozó nép érdekeinek védelméért vívott küzdelemben edződött. Mint a proletariátus pártja, síkraszállt a munkásosztály, a haladó erők egységének megteremtéséért, és mozgósította a változásért harcra kész tömegeket a dolgozó nép jo­gainak biztosításáért, szociális helyzetének javításáért, a demok­ratikus Spanyolország megterem­téséért. A népfrontba egyesült pártok az 1936-os választásokon megszerezték a parlamenti több­séget, s ezzel a spanyol nép előtt megnyílt a haladás és a demok­rácia széles útja. A demokratikus politikai küz­delemben alulmaradt reakció azonban nem nyugodott bele a vereségbe. Ellenforradalmi szer­vezkedésükhöz megnyerték Hit­ler és Mussolini fasiszta rendsze­rének támogatását, s fegyveres harcot kezdtek a fiatal köztársa­ság ellen. A kommunista párt fegyverbe szólított — ő maga het­venezer katonát állított ki — a köztársaság védelmére. Az internacionalista szolidari­tástól vezérelve a spanyol nép ol­dalán ott harcoltak a nemzetkö­zi brigádok, köztük a magyar forradalmárok is. A Spanyol Köz­társaság hívei és a nemzetközi forradalmi brigádok félelmét nem ismerve csaknem három évig küzdöttek az ellenforradalmi erők ellen. A hősiesség azonban nem volt elég az árulóktól támogatott belső reakciónak és nemzetközi támaszainak túlereje ellen. A Spanyol Köztársaság ideiglenesen elbukott, de tevékenysége, hősi harca örökbecsű tanulságokkal gazdagította mindazokat, akik a haladásért küzdenek. A köztársaság bukását Franco fasiszta diktatúrájának kegyetlen időszaka követte, amelynek kom­munisták és más haladó szemé­lyek tízezrei estek áldozatul. A Franco halálát követő első demokratikus választásokon a kommunista párt — a négy év­tizedes illegalitást követően is — csaknem kétmillió szavazatot ka­pott, s huszonhárom képviselőt küldhetett a parlamentbe. A spa­nyol kommunisták új körülmé­nyek között folytatják harcukat, hogy széles népi egység megte­remtésével emeljenek gátat a fa­sizmus maradványai aktivizáló­dásának útjába, és akadályozzák a kormány jobbra tolódását. A magyar kommunisták min­dig nagy rokonszenvel és inter­nacionalista szolidaritással kísér­ték és kísérik a spanyol kommu­nisták harcát, amelyet az ország demokratikus átalakításáért, tár­sadalmi felemeléséért folytatnak. Az ünnepi évforduló alkalmá­ból további sikereket kívánunk a spanyol kommunistáknak, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért, a demokrati­kus és a szocialista jövőért vívott küzdelmükhöz.­­-Az MSZMP KB táviratban kö­szöntötte a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. A Szilárdság Frontjának értekezlete Diplomáciai szakítás Szudánnal, Ománnal, Szomáliával A Szilárdság Frontjához tarto­zó arab államok és szervezetek Tripoliban tartott csúcsértekezle­tükön palesztin javaslatra hétfőn úgy határoztak, hogy megszakít­ják diplomáciai kapcsolatukat Szudánnal, Szomáliával és Omán­nal — jelentette be Tripoliban Na­­jef Havatmeh, a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért szervezet főtitkára. A lépést indokolva a palesztin vezető rámutatott, hogy az érin­tett három ország támaszpontokat bocsát az arab népeket és Iránt fenyegető amerikai fegyveres erők rendelkezésére, továbbá diplomá­ciai, politikai és gazdasági kap­csolatokat tart fönn a Szadat­­rendszerrel. A Tiszin című félhivatalos Szí­riai lap hétfőn Izrael elleni közös katonai fellépésre szólította föl a tripoli csúcsértekezleten részt ve­vő államokat. A beszédek és nyi­latkozatok távolról sem elegen­dőek ahhoz, hogy hadászati egyen­súlyt érjünk el az ellenséggel szemben — figyelmeztetett a lap, majd leszögezte: az olajfegyver bevetése az Egyesült Államok el­len, az Amerikára gyakorolt po­litikai, diplomáciai és gazdasági nyomás mind hatástalan marad, ha nem alkalmazzák megfelelően. Az értekezlethez közel álló for­rások szerint Asszad szíriai elnök hétfőn, zárt ajtók mögött tartott ülésen bejelentette, hogy a szíriai fegyveres erők az Aleppo és Ha­m­a városokban folytatott nyolc­napos akcióban több száz kor­mányellenes terroristát tartóztat­tak le. „Sikerült súlyos csapást mérni a kormány ellenségeire” — közölte a szíriai elnök. A szíriai elnök kijelentette, hogy bizonyos, Szíriával határos országoknak nagy részük volt a zavargások szí­tásában. (MTI) A Biztonsági Tanács vitája Libanonról Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár a Biztonsági Tanács rövid rend­kívüli ülésén jelentést terjesztett elő a feszült dél-libanoni hely­zetről, és intézkedéseket sürge­tett az ideiglenesen Libanonban állomásozó ENSZ-erők (UNIFIL) védelmére, mivel azok állandó célpontjai az Izrael­ támogatta dél-libanoni keresztény milíciák zaklatásainak és támadásainak. Waldheim a jelentésben részle­tesen beszámolt arról a szombat éjjeli tüzérségi támadásról, ame­lyet Szaad Haddad szakadár mi­­licistái intéztek az UNIFIL na­­kurai parancsnoksága ellen. A főhadiszállás minden telefon-ösz­­szeköttetése megszakadt, és terü­letére 85 lövedék csapódott be. Jelentős károk érték az épülete­ket és a felszereléseket, az ott levő négy helikoptert, valamint tíz gépkocsit. A helikopterek ki­esése következtében az ENSZ- erőknek nincs lehetőségük a gyógykezelésre szorulók elszállí­tására. Waldheim jelentésének meg­hallgatása előtt a BT tagjai meg­vitatták a dél-libanoni helyzetet. Jól értesült forrás szerint Szaad Haddad azt akarja kikényszeríte­ni az ENSZ-erőktől, hogy az ösz­­szecsapások színterén állomásozó ír egységek vonuljanak át egy másik zónába. Az izraeli katonai parancsnok­ság szóvivője vasárnap este be­jelentette, hogy az izraeli csapa­tok „teljesítették feladatukat”, és kivonultak a térségből. A libanoni hatóságok eddig nem erősítették meg azt a tel­­avivi bejelentést, hogy Dél-Liba­­nonból kivontak minden izraeli katonát, és azt sem, hogy tűzszü­net jött volna létre a térségben. Az ENSZ-egységek parancsnok­ságának irányítása alá helyezték a libanoni hadseregnek az ország déli részén tartózkodó alakulatát. Az UNIFIL-erők parancsnoka igénybe veheti a libanoni kato­nákat minden általa szükséges­nek ítélt feladatra — jelentette be hétfőn a bejrúti televízióban Victor Khuri tábornok, a libano­ni fegyveres erők főparancsnoka. Besir Gemajel, a libanoni jobb­oldal fegyveres erőinek parancs­noka palesztinellenes hadüzenettel felérő beszédet mondott vasárnap, a 60 000 áldozatot követelő pol­gárháború kezdetének 5. évfor­dulóján. A provokatív megemlé­kezést a kelet-bejrúti Tel-Zatar­­ban tartották, annak a palesztin menekülttábornak a helyén, ame­lyet az 1976-os jobboldali ostrom tett a földdel egyenlővé. Besir Gemajel kiadta a jelszót, hogy a polgárháborúban elért jobboldali katonai eredményeket politikai győzelemmé kell változtatni. (MTI)

Next