Népszabadság, 1980. július (38. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
1930. július 1., keddnl: psallansag vrzdnk üdvözlt távirata Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke táviratot intézett Losonczi Pálhoz abból az alkalomból, hogy újraválasztották az Elnöki Tanács elnökévé. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szintén táviratban fejezte ki jókívánságait Lázár Györgynek a Minisztertanács elnökévé történt újbóli megválasztása alkalmából. Négy megyei tanács alakuló ülése A Baranya, a Békés, a Fejér és a Tolna megyei tanács hétfőn tartotta alakuló ülését. A Baranya megyei tanács alakuló ülésén, amelyen részt vett és felszólalt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is, megválasztották a kilencventagú tanács vezetőit és végrehajtó bizottságának tagjait. A megyei tanács elnöke ismét Horváth Lajos, elnökhelyettese Földvári János, Takács Gyula és Piti Zoltán. A Békés megyei tanács elnöke ismét Gyulavári Pál lett; elnökhelyettese dr. Szabó Sándor, dr. Becsei József és Hajnal Károlyné. Fejér megye tanácsának elnökévé ismét Závodi Imrét választották, elnökhelyettes továbbra is Fogarasi Tibor, Nagy Jenőné és Teubel György. A Tolna megyei tanács elnöke ismét dr. Szabópál Antal, elnökhelyettese pedig Császár József, dr. Kálmán Gyula és István József. Arbatov-nyilatkozat a Szovjetunió Afganisztánnal kapcsolatos politikájáról Ha az Egyesült Államoknak az a célja, hogy megváltoztassa az afganisztáni kormányt (amellyel egyébként diplomáciai kapcsolatban van), ne beszéljen békés rendezésről — jelentette ki Georgij Arbatov. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Amerika-kutató intézetének vezetője a The Washington Fest vasárnapi számában megjelent nyilatkozatában elemezte a két nagyhatalom viszonyának kérdéseit. Az Egyesült Államok, Kína, Egyiptom, Szaúd-Arábia közvetlenül támogatja az afgán kormány ellen harcolókat. Ezért nagyon is jogos a Szovjetunió igénye, hogy szűnjék meg a külső agresszió, a felforgatás, mielőtt teljes mértékben kivonnák Afganisztánból a szovjet csapatokat. A Szovjetunió nem tervezi, hogy állandóan csapatokat állomásoztasson az országban, nem tekinti Afganisztánt más országok elleni felvonulási területnek — hangoztatta Georgij Arbatov. Az Afganisztánból történt szovjet csapatkivonás annak a jele, hogy a Szovjetunió a kérdés politikai rendezésében érdekeltk Hogy végleges lesz-e a csapatkivonás, a helyzet további alakulásától függ — tette hozzá. Eleve kudarcra ítélt az a nyugati javaslat, hogy „semleges” rendszerrel váltsák fel az afgán népi kormányt. Ilyen javaslat nem hagy lehetőséget a tárgyalásokra, és lényegében annak a kormánynak a megdöntését célozza, amellyel Washington is diplomáciai kapcsolatban áll — akárcsak Afganisztán két korábbi forradalmi, marxista kormányával, emlékeztetett rá az ismert szovjet tudós. Arbatov emlékeztetett arra is, hogy nem a lényegében helyi jellegű afgán kérdés vezetett a két nagyhatalom viszonyának megromlásához, ez a folyamat már jóval korábban megkezdődött. A SAIT-szerződés Washingtonban „szinte halott volt”, az amerikai kormány közeledett Kínához, fegyverszállításról tárgyalt vele. Korábbi megállapodás ellenére Washington kizárta a Szovjetuniót a közel-keleti béketárgyalásokból, és Carter elnök a fegyverkezés meggyorsítása mellett döntött. Mindez bizonyos szerepet játszhatott a Szovjetunió döntéseiben az afgán kérdésben: az afgán kormány elleni támadás a Szovjetunió 3200 kilométernyi határát, benne kínai határszakaszt is fenyegetett. Mohamedán tanácskozás Kabulban Kabulban hétfőn az ország történetében először országos konferenciát tartottak az afgán ulemák, a mohamedán írástudók. Az ország tartományaiból öszszesen nyolcszáz küldött gyűlt össze az afgán fővárosban, hogy megvitassa: milyen szerepet töltsön be a mohamedán papság az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság fejlődésében és belpolitikai stabilizálódásában. A tanácskozáson felszólalt Babrak Karmai, a Forradalmi Tanács elnöke, miniszterelnök. Hangsúlyozta, hogy a hívő dolgozók pozitív szerepet játszanak a forradalom védelmében és a vívmányok megőrzésében. Az ulemák támogatásukról biztosították a kormányt és elismerték, hogy az afgán vezetés intézkedései megfelelnek az iszlám elveinek és az afgán nép érdekeinek. (TASZSZ) Moszkvai lapvélemények a Kambodzsa elleni thaiföldi provokációról MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szovjet sajtóelemzések megállapítása szerint Washington és Peking a kambodzsai—thaiföldi határon kialakult feszültség szításával kettős célt követ: egyrészt nehézségeket igyekeznek okozni a sokat szenvedett Kambodzsának, másrészt pedig így akarják megzavarni a térségben meginduló normalizálódási folyamatot. Ezzel összefüggésben a Novoje Vremja című külpolitikai hetilap rámutat: a Pol Pot-isták átdobása a határvonalon újabb Kambodzsa elleni összeesküvés. A lap vitába száll azzal a bangkoki érveléssel, mely szerint a „menekültek repatriálásával” Thaiföld sok ezer külföldi eltartásának költségeitől szeretne megszabadulni. „Amenynyiben Bangkok valóban a táborok fenntartásából származó terheket akarná letenni válláról, akkor először is Kambodzsa törvényes kormányával kellett volna érintkezésbe lépnie” — hangsúlyozza a Novoje Vremja. A Pravda felhívja a figyelmet arra a körülményre, hogy a Kambodzsa elleni provokációk egybeesnek az ASEAN külügyminiszteri értekezletének időpontjával. E furcsa egybeesés — hangoztatja — a jelek szerint egyáltalán nem véletlen, Peking és Washington a feszültség fokozásával nyomást gyakorol a szervezetre, ily módon próbálják visszatartani a tagállamokat attól, hogy elismerjék a kambodzsai népi kormányzatot. Hasonló megállapításra jut az Izvesztyija is, és hozzáteszi, hogy Washingtont és Pekinget nyugtalanítja az ASEAN-tagországoknak a Vietnammal való viszonyuk fejlesztésére irányuló törekvései. A szervezet külügyminiszterei által elfogadott dokumentumok tükrözik az Egyesült Államok és Kína által kifejtett nyomást, ezzel együtt Kuala Lumpurban az ASEAN és a Vietnam közötti együttműködés bővítését illetően józan vélemények is elhangzottak — hangsúlyozza az Izvesztyija. A pmh&gógusuk ugarai A tanév befejeztével sokan mondogatják irigykedve, milyen jó is a pedagógusoknak, hisz övék az egész nyár, két hónapon át semmi dolguk, élvezhetik a hosszú aranyszabadságot. Gyakran még azt is hozzáteszik, hogy a tanév közben is egyre-másra jutott nekik hosszabb-rövidebb szünet. I’nís/aliaií sájí , Jutalomszabadság Akik ezt szóvá teszik családi vagy szűkebb-tágabb baráti körben, alkalmanként „illetékesek” előtt is, nem gondolnak arra, hogy a pedagógusok szellemi-fizikai igénybevétele a legnehezebb munkakörökével vetekszik, hiszen nemritkán negyven gyerekkel foglalkoznak óráról órára, tanítják, nevelik, gondozzák őket. Állandó idegfeszültségben élnek, nem tudják egyik napról a másikra kipihenni magukat, mert lehetetlen néhány óra alatt feloldani az előző napok, hetek feszítettségét. A pedagógusoknak — a minden dolgozót megillető 12 munkanap alapszabadságon felül — 36 munkanap pótszabadság jár. Meggyőződésem: elvileg helyes ez a rendelkezés, mert a pedagógusoknak szükségük van arra, hogy nyáron pihenhessenek. Illetve szükségük lenne a pihenésre, ez azonban ma még teljességében nem valósulhat meg mindegyikük esetében. Vannak köztük szép számmal olyanok is, akik éppen a gyermekek érdekében, a kényszerítő körülmények folytán, csak rövidebb nyári szabadságra vehetnek búcsút az oktatási-nevelési intézménytől. Az óvónők a 36 munkanapos pótszabadságból jelenleg csak 12 munkanapot kapnak meg, azért, hogy a gyermekek nyáron se maradjanak felügyelet, nevelői gondoskodás nélkül. Pedig a közösség, a szülők érdekébenvállalt zsúfoltság, a szűkös körülmények az óvónőket év közben jobban megviselik, mint a kedvezőbb feltételek közt dolgozó pedagógustársaikat. Éppen ezért a minisztériumnak szakszervezetünkkel egyetértésben kiadott ajánlása határozottan felhívja a figyelmet arra, hogy legalább jutalomszabadságot kaphassanak az áldozatos munkát végző óvónők, s valamennyiünk felelőssége, hogy ez a lehetőség ne csak írott betű maradjon. Oktatási, pedagógiai érdek szólítja pótszabadságuk fele időtartamára a tanműhelyek, az üzemi gyakorlatok színterére a gyakorlatioktatás-vezetőket, a szak- és műhelyoktatókat, így az ő nyári pihenőidejük is csökkentett mértékű, mégpedig azért, mert az elméleti és gyakorlati képzés egymásra építése megköveteli a pedagógiai eljárások egységes szervezését is. A nyár ma még a többi pedagógus számára sem a teljes kikapcsolódás időszaka; 36 napi pótszabadságukból 18 munkanapot igénybe lehet venni főleg továbbképzés céljára, illetve az új tantervek-tankönyvek bevezetésével kapcsolatos munkára. Hivatásukból fakadóan tehát nyáron is szólítja őket a kötelesség, a következő tanév feladataival kapcsolatos sokrétű tennivaló, a felkészülés. Ahhoz, hogy nevelő-oktató munkájuknak az új tanévben is megfelelhessenek, lépést kell tartaniuk a pedagógiában is jelentkező újabb követelményekkel, igényekkel. Fel kell frissíteniük, gyarapítaniuk pedagógiai, szaktárgyi és ideológiai ismereteiket. Most, ezekben az években különösen fontos ez: új tantervekkel és új tankönyvekkel kell megismerkedniük. Ezért a pedagógusok jelentős része szervezett továbbképzéseken szerzi meg a jövő tanév eredményes munkájához nélkülözhetetlen tudnivalókat, sokan pedig önképzés formájában tesznek eleget kötelezettségüknek. A Íaiías/í.slalsíer/i's isloszuka Óvodás, iskolás gyermekeink a viszonylag hosszú nyári szünetben sem maradhatnak magukra. Szervezett foglalkoztatásukat, gondozásukat biztosítják a napközis és az építőtáborok pedagógusai. Nem kevés azoknak a tanító- és tanárjelölteknek a száma sem, akik — a helyi tanácsok hívására és főiskolájuk buzdítására — bekapcsolódnak a tábori munkába, sőt mind többen vannak, akik maguk keresik a módját, hogy ilyen elfoglaltságot kaphassanak. Nem az az elsődleges céljuk, hogy a nyári hónapokban keresethez jussanak — bár ez sem lebecsülendő —, hanem sokkal inkább az vezeti őket, hogy az ilyen alkalmak a pedagógiai tapasztalatszerzés nagyszerű lehetőségei is. Helyeselve ezt a gyakorlatot, jegyzem meg mégis, hogy hiba lenne, ha a nyári gyermekfelügyeletet főként a pedagógusjelöltekkel végeztetnénk. Alkalmazásukkal lehet és kell is csökkenteni az aktív pedagógusok nyári terhelését, de éppen a pedagógiai szempontok miatt az utóbbiakra is nagy szükség van e helyeken. A pedagógusok nyári terheinek csökkentése csak úgy oldható meg eredményesen, ha a művelődési házak, az úttörőházak, a sportlétesítmények és dolgozóik is részt kérnek és vállalnak a munkából. Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy ezek az intézmények is akkor zárnak be, amikor az iskolák nyári szünetet tartanak. iíners, pihenés Szakszervezetünk szociálpolitikai munkájában állandó feladat és törekvés, hogy az üdülési, a pihenési lehetőségek bővítésével hozzásegítsük tagjainkat fizikai és szellemi erejük felfrissítéséhez. A dolgozók többsége a nyáron szeretné kivenni a szabadságát, a pedagógus viszont munkájának időrendje következtében — csak ekkor pihenhet, üdülhet zavartalanul. Ezért lenne indokolt, hogy a SZOT-beutalójegyek zömét a nyári hónapokra kapják meg. Sajnos, ez nem így van. Már csak emiatt is jelentős számunkra az úgynevezett saját szervezésű üdültetés. Mind több szakszervezeti testületünk — megyei, alapszervezeti, intézményi — alapoz saját erőforrásaira: építkezik, szervez, vendégeket hív és cserepartnereket küld, így évről évre több pedagógus töltheti el szabadságának egy részét hazánk vagy a szocialista országok legszebb tájain. Üdülési gondjainkat nagymértékben enyhíti már a következő esztendőben az épülő soproni pedagógusüdülő. A tagság, a minisztérium és a megyei tanácsok támogatásával készülő 55 millió forintos beruházás a pedagógusokat érintő hangszalagártalmak enyhítését is fogja szolgálni. Szakszervezetünk már hosszú évek hagyományaként afféle nyári „műhelyeket” is szervez a kulturális felelősöknek, a kórusvezetőknek és a művész kollégáknak. A pedagógusok körében kedveltek e találkozók, hiszen mindegyik telep egyszerre nyújt alkalmat a tanulásra, az alkotásra és a pihenésre. A pedagógusok nyári pihenését szolgáló lehetőségeink tára, mint a leírtakból is érzékelhető, gazdag. Élni kell tehát vele, tervszerűen, okosan, a szükséges feladatokat éppúgy vállalva, mint a nélkülözhetetlen felüdülést biztosítva. Valamennyi iskolai és tanácsi vezető érdekvédelmi feladata, hogy — elkerülve a könynyebb utat jelentő vagy igazságtalan terhelést — feltétlenül lehetővé tegye minden pedagógusnak a rendeletben előírt szabadságot, hiszen csak testben-lélekben felfrissülten kezdhetik az új tanévet. Ez egyaránt érdeke a gyermeknek, szülőnek és az egész társadalomnak. Dr. Voksán József a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára 450 ezer új lakás épül ebben az ötéves tervben Tanácskoztak az építésügyi ágazat vállalatainak és szövetkezeteinek vezetői Az V. ötéves tervben — a számítások szerint —az előirányzott 430—440 ezernél több, várhatóan 450—455 ezer új lakás épül fel — állapította meg Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkár az ágazat vállalati és szövetkezeti gazdasági, párt- és tömegszervezeti vezetőinek hétfőn tartott országos tanácskozásán. A lakásépítésben különösen nagy erőfeszítéseket tettek Budapesten, de az átadási előirányzat teljesítésében még elmaradás várható. A tervidőszak végéig mintegy 75 ezer állami tulajdonban levő lakás felújítását, több mint 20 ezer otthon korszerűsítését fejezik be. Kedvezően változik tehát a lakásállomány összetétele: a társadalmi igényeknek megfelelő, új és felújított lakások aránya eléri a 72 százalékot. Az utóbbi években, igazodva a népgazdasági célokhoz, változott az építésszerelés termelésszerkezete a fenntartás javára. Az építőanyag-ipar pedig, amely a mérsékeltebb igényeknek megfelelően a tervidőszakban 24 százalékkal növeli termelését, nagy figyelmet fordított a dollárért vásárolt alapvető építőanyagok — például a cement és a padlóburkolólap — hazai gyártásának emelésére és a szocialista együttműködés lehetőségeinek kihasználására. Ugyanakkor a zavartalan hazai ellátás kielégítésén túl bővítette külföldi szállításait, s így összességében az építőanyag-ipar exportja a termeléshez szükséges importot több mint 30 százalékkal haladja meg. Az év első öt hónapjában az el nem fogadott építési igények a múlt év azonos időszakához viszonyítva 30 százalékkal csökkentek. A megkezdett építmények száma mintegy kétezerrel mérséklődött, így koncentráltabban használhatják ki az építőipar erőit, és növelhetik a termelés tömegszerűségét. Megjelent és felszólalt a tanácskozáson Bonifert Ádám, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese és Podina Sebő, az építők szakszervezetének titkára. A tanácskozás Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter zárszavával ért véget. (MTI) Korszerűsítették a lenti vasútállomást A hétfői műszaki átadással befejeződött a Zalaegerszeg—Rédics közötti vasútvonal felújítása és korszerűsítése. A régi, kis teherbírású sínpályát húsz tonna teherbírásúra cserélték. A megerősített pálya lehetővé teszi a vonatforgalom gyorsítását és az átrakás nélküli teheráru-szállítást. Korszerűsítették Lenti vasútállomását is. A korábbi három helyett öt vágánypárt fektettek le, növelték a pálya hosszát, s ezzel megkétszerezték a vasútállomás befogadóképességét. A vasútkorszerűsítést a kisváros ipari fejlődése, különösen a faipar bővülése tette szükségessé. 3