Népszabadság, 1980. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-16 / 243. szám
6 NÉPSZABADSÁG 1980. október 16., csütörtök GÚTA-KOLAROVO Látogatás a kétnyelvű szlovákiai faluban A pozsonyi Pravda első számú megjelenésének 60. évfordulója alkalmából Szlovákiában járván vezetett utaim Gútára (Kolarovóba), Délnyugat-Szlovákia e gyorsan fejlődő kisvárosába. Érsekújvár szomszédságában a Vág és a Kis-Duna mellett fekvő város (1967-ban nyerte el ezt a rangot) messze földön nevezetes Szlovákia legnagyobb és egyik legjobb termelőszövetkezetéről és a motorkerékpár-gyárában készülő kismotorról, a Babettáról. Mindkét üzemet alkalmam volt közelebbről is megismerni, és Abelovszky Pál, a városi nemzeti bizottság (tanács) elnökhelyettese segítségével képet kaptam a város mindennapi életéről is. A városházán Guta kétnyelvű város. Tizenegyezer lakosának mintegy háromnegyede magyar, a többi szlovák, de a legtöbben mindkét nyelvet beszélik. — Ami a magyarokat illeti — magyarázza a városházán Abelovszky elvtárs —, a férfiak, ha másutt nem, a katonaságnál megtanulnak szlovákul, a legtöbb szlovák pedig a mindennapi együttlét során valamit megtanul magyarul. A város általános iskolái közül kettőben magyarnyelvű oktatás van — s persze tanulnak szlovák nyelvet is —, és mindhárom iskolában oroszul is tanulnak a diákok. Középiskolánk nincs, az általános iskola után Érsekújváron, Komáromban vagy Pozsonyban tanulnak tovább a gyerekek — mindhárom városban vannak magyar nyelvű középfokú iskolák. Abelovszky elvtárs mezőberényi szlovák családban született, s a felszabadulás után került szüleivel Szlovákiába, s gútai magyar lányit vett feleségül. — Egyformán beszélek magyarul és szlovákul — mondja —, de szükség is van erre, mert a nemzeti bizottság ülései is kétnyelvűek. Az előterjesztést két nyelven adom elő, s van, aki magyarul, s van, aki szlovákul szól hozzá. — Az írásos anyagokat is két nyelven készítjük el az ülés számára — teszi hozzá Dzsupon Erzsébet, a nemzeti bizottság titkára. (Ő magyar, a férje szlovák.) A nemzeti bizottság 65 képviselőjének magyar nyelvű előterjesztést küldünk ki, 20-nak szlovákot. A Felszabadulás téri városházán is kétnyelvű felirat, ugyanúgy, mint a mellette levő üzletház üzletein, kirakatain. Gután sok az új ház. Az 1965-ös árvízkor hétszáz családi ház dőlt össze. Az egész ország összefogott akkor a károk helyreállítására. Azóta újjászületett a város. Új óvodák, bölcsődék, üzletek épültek. Csak 1976—79 között 365 lakás épült állami erőből, kettő— tízemeletes házakban. Még több az újonnan épült kertes családi ház. Ahol a Babetta készül Ugyancsak az utóbbi években kapott lendületeit a város iparosítása. A vasútállomás mellett valóságos ipariegyed: a pozsonyi szerelő vállalat gútai üzemegysége, a Prienko járási helyi ipari vállalat bútorgyára, a Vágmenti Gépgyár motorkerékpárüzeme. Ez utóbbiban Ján János, a gyári pártalapszervezet elnöke kalauzolt. 1975-ben kezdték meg a Babetta robogók gyártását. Az első százat Magyarországra szállították, s azóta is mi vagyunk a legnagyobb vevőik. — Tavaly csaknem 50 ezret gyártottunk — mondja kísérőm. — Az idén 53 ezer a terv. Másfél percenként készül el egy Babetta. De a kétszer annyi is kevés lenne. Igaz, így is csak minden tizedik kerül hazai piacra. Több is elfogyna, követelik is tőlünk, de az exportot, megszerzett piacainkat nem hanyagolhatjuk el. A szocialista országokon kívül szállítunk az NSZK- ba, az USA-ba, Angliába, Kanadába, Ausztráliába és sok más országba. — És ahány ország, annyiféle igény — teszi hozzá Vajlik Imre, a pártszervezet alelnöke (mint később elmondja, Székesfehérvárról nősült, azelőtt is, azóta még gyakrabban jár Magyarországra). — Több megrendelőnk különböző nyugati részegységek beszereléséhez ragaszkodik. S mert helyt kell állnunk az erős versenyben — különösen a japánok nagy versenytársaink —, igyekszünk teljesíteni az egyedi kívánságokat. Ez a sorozat például az USA- ba készül, ők szállítják hozzá a lámpatesteket. 580-an dolgoznak a motorkerékpár-gyárban, 2400 korona körüli a havi átlagkereset. Fiatal az üzem, fiatalok a dolgozói is: az átlagéletkor 34 év, többsége asszony, lány, legtöbbje magyar, de ért szlovákul is. Mindenesetre ami biztos, biztos: bár a különböző feliratok szlovákul szólnak hozzájuk, a balesetvédelmi felírás magyarul figyelmeztet: vigyázzanak testük épségére. 6,7 tonna búza hektáronként A város másik nevezetes termelőüzeme az Ifjúság Egységes Földműves Szövetkezet (tsz) 6700 hektáron gazdálkodik, ebből 6400 a szántó, s ezer állandó tag segítségével kiváló eredményeket érnek el. Albert Kosik, a szövetkezet elnöke büszkén sorolja, hogy az idén 1800 hektáron hektáronként átlagosan 6,7 tonna búzát takarítottak be, árpából pedig (110 hektáron) 6,6 tonna volt az átlagtermés. Bíznak a kukoricában is (tavaly 1800 hektáron 7,3 tonnás termést hozott). Termelnek még repcét, cukorrépát, árpát, borsót, kendert, többféle gyümölcsöt, zöldséget. A szövetkezet hagymaválogatójának gépei épp most osztályozzák a 140 hektáron termelt hagymát. A szövetkezet által elvetett hagymát a termelőszövetkezeti tagok és kívülállók pénzbeli részesedés ellenében művelik és takarítják be. A tervezett mennyiség mázsájáért 63 koronát kapnak, a terven felüliért 70 korona az átvételi ár. Az állatállományuk: 5500 marha, 14 ezer sertés, 150 ezer tyúk és 50 ezer broiler. Ez teszi lehetővé, hogy a szárnyasokon kívül az idén 150 vagon húst, 5,5 millió liter tejet és 25 millió tojást adjanak el a felvásárló szervezetnek. A szövetkezet tavalyi 170 millió koronás termelési értékéből 22 millió volt a haszon. Sokoldalúan gondoskodnak tagjaikról: öt koronáért ebéd minden munkahelyen, külföldi utazások (az idén például 120 tagjukat üdültették külföldön, ebből hatvanat Magyarországon), és a közösség más szociális juttatásai egészítik ki a közösben végzett munka után járó jövedelmet.★ Vendéglátóimmal a Jáncsikhoz címzett étteremben ebédeltünk. — Van itt nálunk magyar elnevezésű étterem is, s mindkettőbe egyaránt járnak magyarok, szlovákok — jegyzi meg a városi elnökhelyettes. — Jó egyetértésben élünk, dolgozunk, ugyanazokért a célokért, mint tőlünk pár kilométerre a Nagy-Duna túlsó oldalán, Magyarországon. Földes István A nemzeti bizottság elnökhelyettese és titkára a városháza előtt. A Babetta az utolsó gyári próbán. Az indián átok Pillanatra sem akarok olyan benyomást kelteni, hogy az elnökválasztás komolytalan dolog Amerikában. Ellenkezőleg: az európai ember számára mulatságosnak, néhol gyermetegnek tetsző külsőségek ellenére nagyon is komoly ügy ez. De azért hadd mosolyogjunk meg néhány olyan kísérőjelenséget, amely — hogy is mondjam, hogy senkit se sértsek meg — szokatlan. Itt van például a választási szerencsejáték. Egy élelmes ember olyasféle kocsit tol maga előtt a főváros utcáin, mint amilyet a virsliárusok használnak. Ha úgy ítéli meg, hogy nincs rendőrközelben, akkor leemeli a ponyvát, és alóla a lottósorsolásokon használatos szerencsekerék kicsinyített mása tűnik elő. A szerkezett mellett három tálka áll, az egyikre Carter, a másikra Reagan, a harmadikra Anderson nevét írták. Aki fogadni akar, betesz egy pénzérmét az egyik táskába, és ezzel megszerzi a jogot, hogy saját kezével benyúljon a szerencsekerékkel jól összekevert kapszulák közé, egyet kiemeljen és kibontson. Ha a kapszulában levő kis cédulán ugyanaz a név áll, mint amelyikre fogadott, akkor a „bankár”, vagyis a taligára szerelt szerencsekerék gazdája a fogadásra megtett összeg kétszeresét adja át a boldog nyertesnek. Ha nem egyezik a név, akkor persze a pénz a táskából az utcai „szerencsejáték-barlang” tulajdonosának a zsebébe vándorol. Sokat nem kereshet az illető ezzel a tiltott üzlettel, s ezt alighanem a rendőrség is számba veszi, mert — értesülésem szerint —■ még sohasem bántották. Emberünknek csak egyetlen kellemetlensége volt. Egy időben feltűnt neki, hogy valahányszor megnyitja az üzletet, vagyis a szerkezetről felemeli a ponyvát, és embergyűrű seregük köréje, egy bizonyos hórihorgas alak mindig jelen van. Sőt: feljegyzéseket készít. Az utcai „bankár” félni kezdett, rendőrt gyanított, s végül is menekülésre fogta a dolgot Az ismeretlen pedig követte, utolérte, és megvallotta: ő is csak kis „üzletember”, nem kell egymástól félni, folytassa csak a szerencsejátékot. Ő ugyanis abból csinál pénzt, hogy statisztikát készít a fogadásokról: hányan, milyen arányban, kire szavaznak, s az eredményt eladásra kínálja fel mind a Carter-, mind a Reagan-, mind az Anderson-kampány közvélemény-kutató szakembereinek. A választási történetek között az a legmorbidabb, amelyet az itteni sajtó oly különös szeretettel az Indiánátok címszó alatt boncolgat. A dolog előzménye 1801-re nyúlik vissza, amikor John Adams elnök azzal bízta meg William Harrisont, az Indiana terület kormányzóját, hogy legyen az indián jogok országos hivatalos képviselője. A megbízatásnak persze ez csak a fedőneve volt: Harrison tulajdonképpen arra vállalkozott, hogy a fehér településeket kiterjeszti az indián földek rovására. A földjükről kiszorított indiánok nagyon meggyűlölték Harrisont, és az 1812-es évi háborúban elkeseredésükben a britekhez csatlakoztak. Történelmi tény, hogy Harrisont tábornoki rangban azoknak a csapatoknak az élére állították, amelyek 1813-ban elfoglalták Detroitot, legyőzték a briteket indián szövetségeseikkel együtt. A harcokban Tecumseh, a Shawnee törzs főnöke is életét vesztette. Arra azonban nincsenek bizonyítékok, hogy a törzs varázslója ezért megátkozta volna Harrisont, és vele minden olyan elnököt, akit nullára végződő esztendőben választanak meg, eresszék sírba még hivatali ideje alatt. Ugyanis honnan tudhatta volna a tiszteletre méltó sámán, hogy Harrison 1840-ben az Egyesült Államok elnöke lesz? De azok, akik most a szórakoztató vagy hátborzongató választási történetekkel töltik meg a lapok színes mellékleteit, az ilyen apróságokkal nem sokat törődnek. Elvégre egy varázsló a jövőbe is láthat. Másképp mi lenne a magyarázata annak, hogy Harrison, majd az 1860-ban választott Abraham Lincoln, az 1880-ban választott James Garfield, az 1900-ban választott William McKinley, az 1920-ban választott Warren Harding, az 1940-ben újraválasztott Franklin D. Roosevelt, s végül az 1960-ban választott John Kennedy, mind valamenynyi kivétel nélkül hivatali ideje alatt hunyt el? Ezért a The Washington Post „halálos komolyan” szegezi Carternak és Reagannak a kérdést: érdemes-e nekik éppen ebben a nullára végződő esztendőben oly elkeseredetten harcolni az elnöki hivatalért? A választások alakulására vonatkozó jóslatok jelentékeny része az indián átok színvonalán mozog. Egy pihent agyú újságíró például kiszámította, hogy az amerikai elnökök között többségben vannak, akiknek a nevük „n” betűre végződik, ennek következtében most Reagan az esélyesebb jelölt. De a Christian Science Monitor október 2-i számában olyan jóslatot is olvastam, amelynek megalapozottsága semmilyen kétséget nem hagy maga után: a nagy múltú polgári lap bebizonyítja, hogy akár Carter, akár Reagan lesz a Fehér Ház következő lakója, a választások igazi győztese mindenképpen a hadiipar. Washington, 1980. október. Gazdag program a szovjet kultúra napjai magyarországi rendezvényein Október 30-án — az Erkel Színházban megrendezésre kerülő díszelőadással — kezdődik meg a szovjet kultúra napjainak hagyományos tíznapos eseménysorozata. A nyitókoncert műsorában közreműködik majd a Szovjetunió művészetének sok világhírű képviselője. A rendezvénysorozatra egyébként mintegy 500 vendégművész érkezik hazánkba. Rendkívül gazdagnak ígérkezik a zenei program. Az orosz muzsika nagyjainak számos alkotását hallhatja a közönség kiváló szovjet együttesek tolmácsolásában. A Szovjetunió Állami Hangversenyzenekara, a Moszkvai Filharmonikusok, a Moszkva virtuózai kamarazenekar és a Sosztakovics-kvartett koncertezik Budapesten, Miskolcon, Debrecenben, Dunaújvárosban, Ózdon és Baján. Maradandó élményt ígérnek az operabarátoknak az Erkel Színház november eleji előadásai. Tíz szovjet operaénekes lép ebben az időszakban színpadra. Ismét találkozhat a közönség Arkagyij Rajkínnal. A művész vezetésével hat alkalommal mutatja be műsorát a leningrádi Miniatűr Színiház társulata. Vendégünk lesz az ugyancsak leningrádi Gorkij Színház. Az idén is megrendezik a szovjet filmek fesztiválját. A bemutató vetítéseken hét alkotás kerül a közönség elé. Több szovjet képző- és iparművészeti tárlatnak ad otthont a Műcsarnok, s egyebek között könyvekből és hanglemezekből is rendeznek kiállítást. * A rendezvénysorozat alkalmából a Lapkiadó Vállalat a Szovjetunió életét bemutató fotókiállítást rendezett az Új Tükör Klubmoziban. A tárlatot ma délelőtt fél tíz órakor nyitják meg, s november 13-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Irodalmi küldöttségünk csehszlovákiai látogatása (Prágai tudósítónktól.) Miroslav Válek szlovák kulturális miniszter szerdán fogadta a Csehszlovákiában zajló magyar irodalmi napok eseményein Pozsonyban tartózkodó küldöttségünket. Tatai József, hazánk pozsonyi főkonzulja az irodalmi napok alkalmából baráti találkozót rendezett, amelyen a küldöttség tagjain kívül megjelent a szlovákiai irodalom sok jeles képviselője. Ugyancsak a nap folyamán a magyar kulturális delegáció tiszteletét tette Petőfi Sándor szobránál és Emil Boleslav Lukac műfordító, a magyar költészet legjelesebb szlovák tolmácsolójának sírjánál. A magyar irodalmi napok szlovákiai eseménysorozata a pozsonyi Új Színpad stúdiószínházában rendezett irodalmi esttel zárult. Csütörtöktől Prágában folytatódnak a magyar irodalom napjai.