Népszabadság, 1980. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
ló Szegecs Vannak, akik nem látják a fától az erdőt. Mások meg a szegecstől nem látják a hidat. Helyesebben egy hiányzó szegecs miatt a hidat sem veszik észre. Itt akár be is fejezhetném,mert mondókámnak ez volna a lényege, de attól tartok, hogy a nyájas olvasó egy kukkot sem értene belőle. Kezdem tehát az elején. Péntek délután a hídépítők átgurították Budáról Pestre a nemzetiszínű szalaggal földíszített söröshordót, és ezzel ismét átadták a forgalomnak a felújított Szabadság-hidat. Ebből az alkalomból mindenki jókedvű volt, örült a hídnak, amelynek átépítését két hónappal az eredeti határidő előtt fejezték be. Ennek közlekedéspolitikai jelentősége mellett szorosan vett politikai jelentősége is volt, mert az ellentétes társadalmi rendszerű országokból érkező vendégek még félreértették volna, hogy nálunk miért, pont az a híd van huzamosabb ideig lezárva, amelyet a szabadságról neveztek el. Talán ezért is gyűlt össze rengeteg érdeklődő a megnyitásra. Ott volt természetesen a sajtó és a rádió is, Bokodi Béla pedig az ünnepi eseményre való tekintettel fehér védősisak nélkül nyilatkoztatott a tévéhíradónak egy pirospozsgás, tagbaszakadt brigádtagot. Egyszóval minden úgy ment, ahogyan ez a nagykönyvben meg van írva, magam is felhőtlen jó hangulatban indultam volna át Budára a többi kíváncsival együtt, de mindjárt a pesti hídfő legelején megállásra késztetett egy kisebb csoportosulás. A járókelők egy idősebb férfit fogtak körül, és megbabonázva követték tekintetét, amely mereven szegeződött a hídlemez derékmagasságban levő pontjára. Arckifejezése élesen elütött a többiekétől, szomorúan nézett arra a bizonyos pontra, és a járművek zaját túlkiabálva közölte a bámészkodókkal, hogy innen pedig hiányzik egy szegecs. Magam is odaléptem, és meggyőződtem róla, hogy tényleg hiányzik. Ám azt is rögtön láttam, hogy ennek statikailag nincs jelentősége, mert a szegecsnek eredetileg sem lehetett szerepe a hídlemezek összetartásában. Mondtam is a letört férfinak, hogy ezt a szegecset nyilván fölöslegesnek ítélték az átépítésnél, azért nincs itt, csak a helye. Fölöslegesnek éppen fölösleges volt — ismerte el a férfi —, minthogy ez egy díszszegecs volt, nem is akármilyen. Hanem valódi ezüstszegecs, amelyet nem akárki vert be, hanem 1896-ban, a híd avatásakor, mint utolsó szegecset maga az első névadó, azaz Ferenc József, Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, tulajdon felséges kezével. És hogy ez a burával védett ezüstszegecs az átépítés előtt még megvolt, most meg se szegecs, se buza. Erre még többen odasereglettek, és érdeklődéssel vizsgálták a K. u. K. ezüstszegecs hűlt helyét. Kisvártatva már annyian voltak, hogy sorszámokat is lehetett volna osztogatni azok között, akik ujjukat a lyukba kívánták dugni, miközben váltig találgatták, hogy hova tűnhetett Ferenc Jóska ezüstszegecse. Volt, aki arra tippelt, hogy nem történt más, mint a szokásos félreértés. A szegecset valaki bizonyára trombitának nézte, és megfújta. Mire söröse korsóval a kezében közbeszólt egy hídépítő, hogy a többiek nevében is kikéri a gyanúsítgatást. Ha az a szegecs tényleg ezüstből volt, akkor nyilván vigyáztak rá a főnökök, esetleg az ország nehéz helyzetére való tekintettel elküldték a pénzverdének. A körülállók hitték is, meg nem is, de addigra már nem volt ott egyetlen főnök sem, akit meg lehetett volna kérdezni az ezüstszegecs felől. Ami engem illet, röstelltem is volna megkérdezni, mert ez az egész már megint amolyan tipikusan magyaros szőrszálhasogatásnak tetszett. Itt ez a gyönyörűen újjávarázsolt híd, aztán némelyek csak annyit látnak meg belőle, hogy lyuk van az ezüstszegecs helyén. Eszembe jutott, hogy amikor a vadonatúj Lánchidat avatták, akkori magyarok azt mondták az angol építésvezetőnek, Clark Ádámnak, hogy szép, szép, de hiba van benne. A hídfőt őrző kőoroszlánoknak nincs nyelvük. Közben átértem Budára, s még egyszer visszanéztem a hídra. Pironkodva vallom be, hogy rajtakaptam magam, amint szórakozottan számolom a híd tetején levő turulmadarakat Megvolt mind a négy Vigyázat, öregek! „Idős emberek hete a közutakon” — az akciót ötödik éve rendezik meg a közlekedés biztonságára ügyelő szervezetek október közepe táján. Nagy szükség is van rá, hiszen a gyalogosok leginkább megértésre, féltésre szoruló részéről van szó, amelyből sok áldozatot szed a közlekedés. Tavaly az utakon életüket vesztett járókelőknek csaknem a fele — 340 gyalogos — tartozott az idősebb korosztályokhoz, értelmetlen haláluknak el kell gondolkodtatniuk a járművezetőket. S azokat is, akiknek módjuk van segíteni a korlátozott mozgású, reflexű, sérüléseiket tekintve mindig súlyosabb következményeket elszenvedő, a motorizációhoz nehezen alkalmazkodó öregeket. Ma is mindennapos látvány, hogy autósok, motorosok türelmetlenül reagálnak a tétovázó, bizonytalankodó, lassan áthaladó koros járókelők láttán, siettetésükre a gázadástól a dudaszóig, a kiabálástól kocsijuk nyomakodásáig minden eszközt felhasználnak. Az ilyesfajta viselkedés, sajnos, jól tükrözi, hogy az illetőktől távol áll az emberség, a kulturált közlekedés. Átvehetnék a többség nyugodt, előzékeny, megértő magatartását, amely kifejezi az együttérzést, az elővigyázatosságot az idős gyalogosok iránt A nagyobb szállítási és közlekedési vállalatok irányítói, brigádjai is sokat tehetnének azért, hogy jobb belátásra, fokozott segítségnyújtásra késztessék az egyébként csakugyan fárasztó munkát végző járművezetőket. Számítani lehet az ifjabb korosztályra, az úttörőkre, és számítani kell minden jóérzésű járókelőre, valahányszor a járművek sebességét, távolságát helytelenül megítélő , koros emberek a parkoló gépkocsi előtt készülnek az úttestre lépni, csúszós úton kelnek át az utca túlsó oldalára, vagy még csak a kereszteződés közepén tartanak, amikor máig pirosra vált a lámpa A családtagokra, ismerősökre különösen nagy felelősség nehezedik, valahányszor az öregek útra kelnek. A legjobb, ha elkísérik őket, amellett együttes utűkön tudomást szereznek az idősek hibás közlekedési szokásairól. Hívják fel hát figyelmüket az adott útvonal veszélyes helyeire, a legbiztonságosabb átkelési szakaszokra Ősszel és télen, zuhogó esőben és hótól síkos úttesten még az ereje teljében levő járókelő is figyelmetlenné válik, nehezebben botorkál az úttesten, ezért ha csak lehetséges, a családtagok vállalják át az öregek elintéznivalóit, ne terheljék őket olyan megbízatásokkal, amelyeket a forgalomból adódó megnövekedett kockázat kísér. A koros gyalogosok is egyenjogú közlekedési partnerek. Kisebb védettségük indokolja, hogy az idősek hetét egész évre prolongálják a többi korosztálybeliek, járművezetők és gyalogosok egyaránt F. G. NÉPSZABADSÁG 1980. október 19., vasárnap Amióta a személyhez fűződő jogok körét és védelmi eszközeit a módosított Polgári Törvénykönyv jelentősen kibővítette — főként a becsülethez és a jó hírnévhez fűződő jogok sérelme esetén —, egyre többen élnek a törvény adta lehetőségekkel. Sajátos csoportot alkotnak azok a perek, amelyeket a munkahelyi minősítésekkel kapcsolatos sérelmek miatt az érintett dolgozók indítanak. Kétségtelen ugyanis, hogy a személyhez fűződő jogok súlyos sérelmével járhat, ha a munkavégzés, a munkahelyi magatartás megítélésében szubjektív vélemény vagy személyes ellenszenv is szerepet játszik. Az így készült minősítés akadályozhatja az embert a munkavállalásban, képességei kibontakoztatásában, s árthat jó hírnevének. A per sorsát az dönti el, hogy tárgyalásának időpontjában lehet-e reálisan számolni hátrányos következményekkel. Nem alku tárgya Az egyik külkereskedelmi vállalat műszaki ellenőréről két évvel ezelőtt úgyszólván csak negatívumokat tartalmazó munkahelyi minősítés készült. E szerint nincs szakmai koncepciója, gyakorlati tapasztalata a vállalatnál töltött időhöz képest kevés, igyekszik mindent az irodából, telefonon intézni. Hiányzik belőle a kezdeményezőkészség: mindig utasításra vár, hogy a felelősséget másokra háríthassa. Mindent anyagi helyzete szerint ítél meg, elégedetlen, nem tud a közösségbe beilleszkedni. Ezenkívül: „állandó összeütközése feletteseivel és munkatársaival, az általa helytelenül értelmezett szocialista demokratizmusból fakad. Magatartásában, életmódjában nem érvényesülnek a szocialista jellemvonások.” Amikor a műszaki ellenőrnek megmutatták a minősítését, felmondott, majd személyiségi jogainak megsértéséért pertindított. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a vállalatot a minősítés visszavonására, s tiltsa el a további jogsértéstől. A perindítás időpontjában már nem a saját szakmájában dolgozott, éppen a rá nézve kedvezőtlen munkahelyi vélemény miatt olyan munkakört keresett, amelynek a betöltése nincs minősítéshez kötve. Úgy vélte, nem lenne szerencsés, ha új munkahelyén a volt vállalata ellen indított perrel kellene bemutatkoznia, szeretett volna tiszta lappal indulni. Az eljáró bíróság a keresetet a következő indokolással utasította el: A munkahelyi minősítés nem lehet egyezkedés tárgya. Jogi védelem a személyhez fűződő jogok megsértése miatt mindaddig nem vehető igénybe, amíg a minősítés tartalmát nem közölték kívülállókkal. Ha azonban a munkáltató más vállalatnak elküldi a minősítést, annak tartalmáért helyt kell állnia. Nos, ilyen eset is akad szép számmal. Ugyancsak egy külkereskedelmi vállalatnál történt, hogy egy jó képességű, nagy szorgalmú fordítót két év után osztályvezetővé neveztek ki, s néhány nap múlva vállalati kiváló dolgozó kitüntetést is kapott. Néhány hónap elteltével számára kedvezőbb ajánlatot kapott egy másik külkereskedelmi vállalattól, ahol jobban hasznosíthatta volna angol és német nyelvtudását. Áthelyezéséhez azonban nem járult hozzá addigi munkáltatója, sőt a testvérvállalatnak küldött levélben sérelmezte, hogy a váratlanul érkezett kikérő megzavarta káderfejlesztési terveit. Az osztályvezető ekkor felmondott. Ám amikor jelentkezett új munkahelyén, közölték vele, hogy megküldött minősítése alapján kénytelenek eltekinteni az alkalmazásától. Minősítésében ugyanis ez állt: anyagias, politikailag elítélendő szemléletű, nem őszinte. Ezért úgy döntöttek, semmiképpen sem maradhat vállalatuk kötelékében, és csupán kiváló dolgozó kitüntetésére tekintettel nem indítottak ellene fegyelmit. Vezetői munkakör betöltésére nem alkalmas; szükségesnek tartják, hogy új munkahelyén huzamosabb időn át bizonyítsa; elvtelen szemléletét gyökeresen megváltoztatta. A volt osztályvezető ezek után kénytelen volt olyan állást keresni, aminek semmi köze sincs addigi munkájához. Ezzel egyidejűleg pert indított volt vállalata ellen, amelyet a bíróság hamarosan arra kötelezett: törölje a minősítésből a sérelmezett részeket, s a módosított véleményt küldje meg a másik vállalatnak. A bíróság álláspontja szerint ugyanis nyilvánvaló, hogy a jellemzést az osztályvezető távozási szándéka váltotta ki. Politikai felfogására nem lehet abból következtetni, hogy szívesebben dolgozik a tudásának megfelelő nyelvterületen, s az anyagiasság megállapításához sem szolgáltat elegendő alapot, ha valaki olyan munkakört választ, amelyben több a kereset. Ennek egyébként az is ellentmond, hogy az osztályvezető új munkahelyén alacsonyabb beosztásba került volna. Az ítélet után a pernyertest a félrevezetett vállalat azonnal alkalmazta. Felelősség a hamis információkért A következő eset abban különbözik ettől, hogy a becsmérlő megállapításokat nem a minősítés, hanem úgynevezett „információkérő levelek” tartalmazták. Az ügy szenvedő alanya egy tudományos kutató, aki elleni húszévi munka után fegyelmi, eljárást kezdeményezett vállalata igazgatója, jogellenes pénzfelvételek, illetve „a munkafegyelmet sértő hangulatkeltés” miatt. Az eljárást végül nem folytatták le, s a megbántódott ember munkaviszonya megszűnt bejegyzéssel elment a vállalattól. Ekkor a volt munkáltató újítási díjak visszafizetése iránt pert indított ellene; a keresetet természetesen elutasították. Feljelentették csalásért: az eljárást bizonyítékok, illetve bűncselekmény hiánya miatt megszüntették. Csakhogy mialatt az eljárások folytak, a vállalat a szélrózsa minden irányába információkérő leveleket küldött különböző vállalatoknak, amelyekkel a kutató kapcsolatban állt. Az első levélben az állt, hogy a szóban forgó személy ellen a rendőrség — egyéb bűncselekmények alapos gyanúja mellett — jogtalanul felvett újítási díjakkal kapcsolatos visszaélések miatt is eljárást indított. A következő levél szerint: „Beosztását jogosulatlanul jövedelemszerzésre használta fel, illetéktelenül 475 ezer forintot vett fel.” Közük továbbá, hogy csalásért eljárást indított ellene a rendőrség. A harmadik levél szerint: „Állományon kívüli bérekből és kiküldetési költségekből mintegy 100 ezer forintot vett fel indokolatlanul és jogosulatlanul” és így tovább. Amikor a kutató jó hírnevének megsértése miatt pert indított, a vállalat így védekezett: azért kért információkat, hogy azokat a büntető eljárás adataihoz csatolhassák, s azért írt információkat, hogy „nyomatékosabb legyen a megkeresés”. A bíróság álláspontja nem egyezett ezzel: a vállalatot elmarasztaló ítélet indokolása szerint az információkérő levélben nem lehetnek olyan kitételek, amelyek súlyosan sértik a személyiség védelméhez fűződő jogokat. Márpedig, amíg az igazság kiderítését célzó büntető eljárás folyik, minden erre vonatkozó felvilágosítás — főként ha tényként közli a gyanút — ilyennek számít. Tény, hogy a vállalatnak meg kell adnia a nyomozó hatóságoknak a szükséges felvilágosítást, de nem helyettük kell nyomoznia, s húsz évvel korábbi események részleteiről érdeklődni egyébként sem indokolt. A bíróság ezért eltiltotta a vállalatot a további jogsértéstől, s úgy döntött: a felperesnek elégtételt adó ítéletről készített másolatokat a jogsértő kötelessége eljuttatni mindazokhoz a vállalatokhoz, amelyekhez a félrevezető információkban gazdag információkérő leveleket is küldte. Elrejtett magnós világgá kürtött felvétel A személyhez fűződő jogok védelmével kapcsolatos perek sorában ritkábbak, de hasonló tanulságokkal szolgálhatnak azok, amelyeket a más hangfelvételével vagy képmásával kapcsolatos visszaélések miatt indítanak. A következőkben ismertetett eset alperese történetesen ugyanaz a vállalat, amelyről előbbi példánkban szóltunk. Az egyik részlegvezető egy alkalommal feljegyzést készített az általa tapasztalt visszaélésekről, s az ennek nyomán elrendelt belső vizsgálat azzal az eredménnyel zárult, hogy a történtekért az ő felelőssége is megállapítható. Az érintett ezzel nem értett egyet, s kérte, hogy akkor mentsék fel a részlegvezetői beosztás alól. A termelési osztályra helyezték, de mert itt lényegesen kevesebb lett volna a keresete, felmondott. Felmondási ideje alatt egy ízben arról beszélgetett az egyik csoportvezetővel, hogy az általa vezetett részleg helyettes vezetője — hivatali előnyök biztosítása végett — igen nagy szívességet tett az igazgató családjának. A csoportvezető beszámolt a történtekről az igazgatónak, s megállapodtak abban: megpróbálják magnóra rögzíteni az elhangzottakat. Hamarosan adódott is alkalom: a csoportvezető újra szóba hozta a volt részlegvezetőnek a dolgot azzal, hogy ha igaz, amit mondott, akkor feljelentést kellene tenni. A másik azt felelte: várjunk még ezzel, mert még nem biztos a dolog. A közelben elrejtett magnetofon azonban felvette a kiprovokált beszélgetés minden mondatát, s a szalagot másnap a vállalat vezetői és a volt részlegvezető jelenlétében lejátszották. Ugyanezen a napon körlevél érkezett valamennyi részleghez, amely szerint a vádaskodót állásából azonnali hatállyal felfüggesztették, mert kijelentéseivel a vállalati érdeket súlyosan veszélyeztette. Ellene fegyelmi és bírósági eljárást kezdeményeztek, valamint kitiltották a vállalat területéről, „hogy romboló tevékenységét a továbbiakban ne folytathassa”. A későbbiekben a vállalat igazgatóságán újra lejátszották a felvételt, a hang tulajdonosa azonban időközben pert indított a hangfelvétel jogosulatlan felhasználása miatt. A bíróság döntése: a hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához — a nyilvános közszereplés eseteit kivéve — az érintett hozzájárulása szükséges. Csak az eltűnt vagy súlyos bűncselekmény elkövetése miatt büntető eljárás alá vont személy esetében lehet ettől — hatósági engedéllyel — eltérni, ha azt nyomós közérdek vagy méltánylást érdemlő magánérdek indokolja. A bíróság hangsúlyozta, hogy a hangfelvétel elkészítésének módja egyébként is erősen kifogásolható volt, s kötelezte az alperest: az ítélet tartalmát ismertesse a vállalati dolgozókkal. Hogy a magnetofonszalagra rögzített szavak rágalmazóak voltak-e? — az már más kérdés, azt az igazgató által kezdeményezett büntető eljárás keretében kell eldönteni. Szöghy Katalin BÍRÓSÁGI DÖNTÉSEK A becsület és a jó hírnév védelmében