Népszabadság, 1981. április (39. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
VOLCAI PALÁCS Exportárak, hazai árak A pénzügyi-gazdasági ellenőrzés néhány tapasztalatai A gazdaságirányításnak szerves része az állami, ezen belül a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzés tapasztalatai is hozzájárulnak ahhoz, hogy az irányító szervek reálisabb képet kapjanak a vállalatok helyzetéről, jobban meg tudják ítélni tevékenységük hatékonyságát, társadalmi hasznosságát. Ezt célozza az ellenőrzés módszereinek változása is. Amíg korábban inkább a „múltba nézés”, azaz főleg a gazdálkodás szabályszerűségének ellenőrzése volt a jellemző, ma már e vizsgálatokkal egyenrangú feladat a jelenben lejátszódó események, gazdasági folyamatok, sőt a jövőre vonatkozó elképzelések megismerése is. Jövedelmezőségi különbségek Sajátos, a klasszikus értelemben vett revíziótól eltérő megközelítésben vizsgáltuk például azt, hogy az 1980-ban életbe lépett ár- és pénzügyi szabályozó rendszer hogyan hat a vállalatok magatartására, milyen gyorsan tudja a gazdálkodó szervek törekvéseit a népgazdasági céloknak megfelelő irányba befolyásolni. Az e téren szerzett tapasztalatok szembetűnően mutatják, hogy 1980- ban a külkereskedelmi árakhoz igazodó árrendszerben dolgozó gépipari és könnyűipari vállalatoknál egymástól markánsan különböző jövedelmezőségi helyzet alakult ki. Az exportárkövető cipőipari, valamint gyapjúipari vállalatok például — az érvényes valutaárfolyamok és külkereskedelem-szabályozás mellett — a nem szocialista viszonylatú értékesítésben olyan jövedelmezőségre tettek szert, amely az új árelv szellemében a hazai piacokon is jelentős árszínvonal-emelkedést engedett volna meg. Ezzel a lehetőséggel azonban nem élt minden vállalat egyformán, mert számításba vette, hogy a hazai kereslet egy bizonyos árszínvonal fölött lényegesen mérséklődik, a drágább áru nehezen találna vevőre. A csökkenő kereslet pedig korlátozná a termelés volumenének növelését (vagy a volumen fenntartását), megnehezítené a kapacitás kihasználását, végső soron tehát rontaná a jövedelmezőséget. Éppen fordított a helyzet jó néhány gépipari vállalatnál. Ezek ugyanis 1980-ban nem tudták olyan mértékben javítani a nem szocialista exportjuk jövedelmezőségét, amint azt az új ár- és szabályozó rendszerre való áttéréskor számították. Ebben egyaránt közrejátszott a termékszerkezet korszerűsítésének nem kielégítő üteme, az ármunka gyengesége, a tőkéspiaci recesszió, a magyar gépipari termékek exportjának általában is megnehezült helyzete. Ennélfogva több gépipari vállalat belföldi éves jövedelmezőségi színvonala magasabb annál, mint amenynyi tőkés exportjuk gazdaságossága alapján indokolt lenne. Türelmi idő Az árelv és a gyakorlat közötti ilyen ellentmondás azonnali megszüntetése, azaz a belföldi jövedelmezőség csökkentése viszont elviselhetetlen pénzügyi feszültségeket okozna a szóban forgó vállalatoknál. Ennek elkerülésére néhány gépipari vállalatnak központi intézkedések is segítséget nyújtanak a feltehetőleg átmeneti gondok leküzdéséhez, mintegy türelmi időt adva a hatékonyság és az exportgazdaságosság normatív követelményeinek következetes érvényesítéséhez. Pozitív példák azonban a gépiparban is vannak. Közülük ezúttal is elsősorban a győri Magyar Vagon- és Gépgyár reagálásából vonhatók le érdekes tanulságok. A vállalat ugyanis termékeinek korszerűsége, jó híre és megbízhatósága alapján 1980-ban is kedvező exportárakat ért el a legfejlettebb tőkés országok piacain, s ezt a jövedelmezőségi színvonalat módja lenne a hazai árakban is elismertetni. A vállalat vezetői azonban tekintettel vannak belföldi vevőik pillanatnyilag nehezebb gazdasági körülményeire, az államközi szerződésekben vállalt kölcsönös KGST szállítási kötelezettségekre, ezért úgy döntöttek, hogy nem emelik termékeik belföldi termelői árait. Ezt abban a tudatban tették, hogy a viszonylagos árstabilitás, a tartós szocialista kooperációs kapcsolatok fenntartása és erősítése a vállalat számára is alapvető feltétele a hátsó hidak és futóművek, s más részegységek nagy sorozatú, gazdaságos termelésének, egyszersmind a tőkéspiaci versenyképesség fokozásának. Kiszolgáltatottság A hazai kooperációs partnerek árpolitikája — mint azt az ellenőrzések során megállapíthattuk — a múlt évben is sok esetben kedvezőtlenül befolyásolta egy-egy vezető exportőr vállalat kivitelének gazdaságosságát, sőt termelési politikáját is. A velük kooperáló alkatrészgyártók ugyanis a saját termelői áraikat más vezető exportőr vállalat, esetleg más iparág nyereségkulcsai alapján képezhetik, s így esetenként jóval drágábban szállítanak, mint amennyiért az alkatrészek importból beszerezhetők. Ez továbbra is a saját alkatrészgyártás kifejlesztésére, bővítésére ösztönzi, illetve kényszeríti egyik-másik késztermékgyártó és -exportáló gépipari vállalatot, holott a népgazdasági hatékonyság javítása sokkal inkább a szakosítás és a kooperáció fejlesztését igényelné. A nagy exportőr vállalatoknak az ilyenféle „kiszolgáltatottságát” nyilvánvalóan csökkenti, s a reálisabb árpolitika kialakítását segíti majd az ipar szervezeti korszerűsítése, a trösztökből, a nagyvállalatokból kivált és önállósult gyárak fokozódó piaci tevékenysége, illetve a növekvő számú kisüzem, kisvállalkozás. Aktív árpolitika Ma még sok mindenben csak kezdeti tapasztalatokról beszélhetünk, hiszen egy év sem telt el a versenyár-mechanizmus bevezetése óta. Az máris érződik, hogy a régebbi idők tervalkuja s a közelmúlt szabályozási alkuja helyett a vállalatokérdeklődése határozottan a minőségileg jobb, kisebb ráfordítással létrehozható gyártmányok előállítása és ennek alapján az árak, az árpolitika felé fordul. A múlt évben ez ösztönözte, és a jelek szerint 1981- ben is ösztönözni fogja a világpiaci versenyképesség fokozására irányuló erőfeszítéseket, az egyensúlyt javító tőkés export gazdaságosságának erőteljes növelését. 1980-ban ezzel összefüggésben sok vállalat élt belföldi termelői árainak emelésével, gyakoribbak lettek az utólagos árengedmények, és csak szűk körben valósult meg előrelátó tudatos termelőiárcsökkentés. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzések 1980. évi tapasztalatainak elemzése, a szabályozók hatásának részletesebb, pontos felmérése még folyik. Ezek az értékelések és tapasztalatok újabbakkal kiegészülve jó támpontot adnak majd a gazdaságirányító szerveknek s a vállalatoknak is az 1981. évi feladatok, problémák megoldásához s a VI. ötéves terv gazdaságpolitikai céljainak eléréséhez. Nyikos László a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának helyettes vezetője Munkaerő-közvetítés és -gazdálkodás A népgazdaság fejlesztésének VI. ötéves terve foglalkoztatáspolitikai és munkaerő-gazdálkodási célkitűzéseivel öszszefüggésben a munkaerő-közvetítés új elveiről és gyakorlati módszereiről ad érdekes áttekintést Czender József és dr. Mátyás Pál cikke a Munkaügyi Szemle februári számában. A tények és a tapasztalatok elemzése alapján a szerzők megállapítják, hogy az 1976- tól alkalmazott munkaerőközvetítés a várt eredményeket o hozta. A közvetítés révén egyes, a létszámukat indokoltan növelő vállalatok munkaerő-szükségletüket az átlagosnál jobban kielégíthették. Néhány területen mérséklődött az indokolatlan munkaerőmozgás is. Az utóbbi években azonban az is kiderült, hogy az adminisztratív kötöttségek hatékony gazdasági ösztönzők nélkül nem tudták alapvetően befolyásolni az indokoltnál nagyobb munkaerő-keresletet. A közvetítés nem volt képes a munkavállalókat a szükséges, mértékben az átlagosnál gyorsabban fejlődő területekre irányítani. A tapasztalatok és a gazdaságpolitika változó követelményei alapján szükségessé vált a közvetítést szabályozó rendelet módosítása, a korlátozó előírások feloldása. Az úgynevezett kötelező munkaerő-közvetítés — amikor munkaviszonyt csak közvetítés útján lehet létesíteni — általában megszűnik. Megszűnik a gyakranés jogellenesen munkahelyet változtatók kötelező munkaerő-közvetítése is. A jövőben a munkáltatók a betölteni kívánt munkahelyeiket minden korlátozás nélkül meghirdethetik. A teljes foglalkoztatás fenntartása és a munka hatékonysága javításának együttes érvényesítése miatt azonban a közvetítés sok esetben még az eddiginél is jobban előtérbe kerül. A munkaerő-közvetítés egyik alapvető feltétele a tájékoztatás és a tájékozottság. Ezt szolgálja az az intézkedés, hogy a munkáltatók várható munkaerőigényükről 1981. július 1-től országosan egységes formában kötelesek tájékoztatni a közvetítő szerveket. A munkaerő-közvetítő szervekhez beérkező adatok alapján a megyei (fővárosi) tanácsok hatásosabban össze tudják hangolni területükön a munkaerőforrásokat és -szükségleteket. Egyszersmind az irányító szervek is jobban megismerik, hogy a különféle népgazdasági ágakhoz tartozó vállalatoknál és állománycsoportokban milyen változásokra, milyen mértékű munkaerőigény kielégítésére és milyen foglalkoztatási feladatok megoldására kell felkészülni. A gazdasági körülmények változásai következtében előfordulhat, hogy egyes vállalatoknál vagy szövetkezeteknél egyszerre jelentősebb számú munkavállaló szabadul fel, s azok hatékony foglalkoztatása belső átcsoportosítással nem oldható meg. Ezért azok a munkáltatók, akik egy időben tíznél több dolgozó munkaviszonyának megszüntetését tervezik, legalább három hónappal előbb kötelesek tájékoztatni az illetékes munkaierő-közvetítő szervet az érintett munkavállalók elhelyezéséhez szükséges legfontosabb adatokról. A közvetítő szerveknek a bejelentett munkahelyeken túl ismerniük kell mindazokat a képzési, átképzési és továbbképzési lehetőségeket, amelyekre az adott területen mód van. Ez is megkönnyítheti a munkahelyet, esetleg szakmát változtatók mielőbbi elhelyezését. A fogyasztás összetétele (Százalékban) A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült ábrából látható, hogy az elmúlt húsz év során a fogyasztás szerkezete jelentősen változott. Csökkent az élelmiszerekre fordított kiadások aránya. Nőtt az élvezeti cikkeké, a tartós fogyasztási cikkeké és egyéb iparcikkeké. Jelentős és az utóbbi években növekvő a teljes fogyasztáson belül a szolgáltatások százalékos aránya. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI 1980-ban stagnált a világkereskedelem A világgazdaságnak 1975 óta a tavalyi volt a legrosszabb éve, s az idei első hónapok még a tavalyi átlagtól is elmaradnak, a javulásnak semmi jele nincs — mondja a GATT, az Általános Kereskedelmi és Vámtarifa-Egyezmény titkárságának most kiadott jelentése. A világkereskedelem értéke tavaly 2000 milliárd dollár volt, körülbelül 20%-kal nagyobb az 1979. évinél, de a mennyiségi növekedés csak alig 1%-os volt — a többi az árváltozásokból adódott. A fűtőanyagok kereskedelme adta a világexport dollárértékének egynegyedét; ennek oka, hogy a nyersolajárak közel 65%-kal emelkedtek az 1979. évi 45%os növekedés után. Nyugat-Európa még nem lábalt ki a recesszióból, s az Egyesült Államokból érkező legfrissebb jelentések kétségessé teszik: folytatódik-e a szerényebb mértékű javulás, amely 1980 harmadik negyedében indult meg. Kelet-Európa kevesebb tejet és húst tudott termelni, mert 1979-ben erősen visszaesett a takarmánytermesztés. A Szovjetunióban és a kelet-európai szocialista országokban 1980-ban a nemzeti jövedelem 3%-kal nőtt, meghaladva az 1979-es 2%-ot. A világgazdaság nagy gondja jelenleg, hogy az olajimportra szoruló fejlődő országok tudnak-e elegendő devizához jutni ahhoz, hogy fenntartsák az import mostani szintjét, és emellett megbirkózzanak növekvő külföldi adósságaikkal. (AP—DJ) CSEHSZLOVÁKIA: Élelmiszer-fogyasztás és -termelés Csehszlovákia a kenyérgabona tekintetében azok között az országok között található, amelyekben az egy lakosra jutó évi átlagos fogyasztás meghaladja a 100 kilogrammot. Az USA- ban, Kanadában, Hollandiában és az NSZK-ban ez 70—90 kg között van. A burgonya fogyasztásában Csehszlovákia szintén a középmezőnyben áll, a 90—100 kilogrammos sávban. A cukorfelhasználás a legutóbbi évtizedben 38 kilogramm körül stabilizálódott. Az egy lakosra jutó húsfogyasztás Csehszlovákiában igen gyors ütemben nő. Ma 84-85 kilogramm körül van. Ez a harmadik mezőnyt jelenti a 100 kilogrammon felüli USA, Franciaország, Írország, valamint a 90 kilogrammon felüli Kanada, Belgium és az NSZK mögött. A vajfogyasztásban ezzel szemben Csehszlovákia a legmagasabb csoportban van. Több országban azonban már megkezdődött a vajfogyasztás csökkenése is. Ennek oka az étolajok térhódítása. A zöldség- és gyümölcsfogyasztásban Csehszlovákia nem foglal el előkelő helyet. Az egy főre jutó zöldségfelhasználás 78 kilogramm, szemben Magyarország, az USA és Bulgária 100 kilogramm feletti mutatójával. A gyümölcsfogyasztásban is átlag alatti színvonalat jelent az egy lakosra jutó évi 45 kilogramm gyümölcs. A kenyérgabona termelését illetően Csehszlovákia az előző 20 évben Magyarországgal, Franciaországgal ésaz NDK- val együtt azok között az országok között volt, amelyekben a búzatermelés a leggyorsabb ütemben fejlődött. Árpatermelését is sikerült az utóbbi 20 évben megkétszereznie. A burgonyatermelés az országok többségében — Csehszlovákiában is — csökkenő. Ezzel ellentétes irányzatú a cukorrépa-termelés, ez azonban nem a belső fogyasztáshoz, hanem a világpiaci értékesítéshez igazodik. A komlótermelésben Csehszlovákia több mint 10 ezer tonnás termelésével az 5. helyet foglalja el a világon az NSZK, az USA, a Szovjetunió és Nagy-Britannia mögött. Csehszlovákia az előző, időszakban a hústermelésben is a legnagyobb fejlődési ütemet felmutató országok között volt: az utóbbi 20 évben hústermelése megháromszorozódott. A tejtermelésben Csehszlovákia az átlagos dinamikájú országok közé tartozik, a tojáshozam viszont közel áll az élmezőnyhöz. Ezek a termelési eredmények tették lehetővé, hogy az említett fogyasztási szinteket húsból, vajból, tojásból saját termeléssel biztosítsa, és kenyérgabonából is közel kerüljön az önellátáshoz. S. D. Szigorítás az EGK acélpolitikájában A Közös Piac a második negyedévre a korábbinál is szigorúbban korlátozza a 350 közösségi acéltermelő megengedett legnagyobb termelési szintjét. (A kötelező kvótarendszert a krónikus túltermelés miatt a félév végéig rendelték el, még a múlt esztendő végén.) Az új, szigorúbb kvóták a tavalyi harmadik negyedévi termelésnél 20%-kal kisebbek. Az első negyedévre ez az arány 16%-os. (Reuter, AP—DJ) Gyorsan nő a műszálgyártás Bulgáriában A bolgár termelési statisztikában első ízben 1970-ben szerepelt a vegyiszálgyártás, amely azóta rohamos ütemben emelkedik. Az első évben előállított 23 ezer tonnával szemben tavaly már 100 ezer tonna készült belőle. Az 1976 és 1980 közötti időszakban a műkaucsuk mellett a műszáltermelés emelkedett a legjobban az ország vegyiparában. A jamboli kombinát, ahol poliészterszálat készítenek, valamint a Burgaszban és Vidinben a poliakrilnitril-szálat, illetve poliamidszálat készítő üzem 1973 óta termel. Valamivel később készült el a szviscsovi kombinát, Európa egyik legnagyobb viszkózrostot és viszkózselymet gyártó üzeme. Jambolban 1979 folyamán kezdték meg az antimikotikus selyem és a poliészterselyem gyártását. (NFA) Kubai cukor Mexikónak Mexikó 100 ezer tonna kubai finomított cukor importjáról kötött szerződést Havannában — jelentette a Granma. A havannai újság megjegyezte, hogy egy hónapon belül ez a második mexikói cukorvásárlás Kubától: február 20-án ugyancsak 100 ezer tonna cukor eladásáról Mexikóvárosban írtak alá szerződést. A Gramma nem tér ki azokra a piacokon elterjedt híresztelésekre, hogy a Mexikónak szánt nyerőcukrot Kanadában finomítanák. (Reuter) A budapesti élelmiszerüzletek április 4-i nyitvatartása Április 3-a, péntek Valamennyi élelmiszerüzlet 19 óráig, az ennél egyébként rendszeresen tovább nyitva tartó üzletek és az édességboltok az eredeti pénteki működési rendjük szerint tartanak nyitva. Április 4-e, szombat Április 5-e, vasárnap Valamennyi élelmiszerüzlet zárva tart. A vasárnaponként egész évben nyitva tartó édességboltok a vasárnapi nyitvatartási rendjük szerint tartanak nyitva. A kijelölt vendéglátóhelyek április 4-én, szombaton és április 5-én, vasárnap kenyeret, péksüteményt és tejet árusítanak.