Népszabadság, 1982. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

2 NÉPSZABADSÁG 1982. március 2., kedd Izraeli támadás előjelei Libanonban Falangista rohamcsapatokat képeznek ki az új invázióra ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Nyugtalanító fejlemények kísérik Philip Habib amerikai elnöki megbízott ötödik közel-keleti útját. Vasárnap este izraeli hadihajók sértették meg a libanoni felségvizeket a Földközi-tenger szidóni partszakaszán, miközben izraeli repülőgépek és helikopterek pásztázták végig a dél-libanoni palesztin állásokat, amelyek légvédelmi tűzzel válaszoltak a provokációra. Izraeli naszádok jelentek meg a bejrúti partok közelében is. A libanoni főváros nyugati, az arab békefenntartó erők ellenőrzése alatt álló felében mindennapossá váltak a súlyos áldozatokat követelő bombamerényletek. Fokozta a feszültséget az a bejelentés, hogy Szaúd-Arábia kezdeményezésére — január óta másodszor — meghatározatlan időre elhalasztották a libanoni belpolitikai válság rendezésében közreműködő négyes arab bizottság hétfőre tervezett, külügyminiszteri szintű ülését. Bejrúti lapvélemények szerint az újabb halasztás a libanoni polgárháborús válság rendezése érdekében kifejtett arabközi erőfeszítések végét jelentheti. A Szíria, Szaúd-Arábia, Kuvait és az Arab Liga képviselőiből álló bizottság a múlt év májusában újította fel tevékenységét, de a bejrúti és a zahiei tűzszüneten túlmutató kezdeményezéseivel kudarcot vallott. Nem volt képes gátat vetni az illegális fegyverbehozatalnak, és nem érte el a főváros keleti és nyugati felét összekötő átkelőhelyek megnyitását, a demarkációs vonal két oldalán elhelyezkedő milíciák eltávolítását sem. Baloldali körökben az Arab Liga erőfeszítéseinek kudarcát elsősorban arra vezetik vissza, hogy Besir Gemajel, a jobboldali milíciák parancsnoka több ízben találkozott Ariél Saron izraeli hadügyminiszterrel, azaz megszegte a falangista—izraeli együttműködés megszakítására tett kötelezettségvállalást. Abu Íjad, a palesztin ellenállás ismert vezetője megerősítette, hogy a falangisták ezer milicistát küldtek Izraelbe katonai továbbképzés céljából. Ezt a csoportot arra készítik fel, hogy egy izraeli támadás keretében részt vegyen a Bejrút közelében levő Damur és más tengerparti támaszpontok elfoglalásában. A Libanonban vállalt arab kötelezettségek leépítésére utal az a tény, hogy a kuvaiti parlament nem járult hozzá az arab békefenntartó erők költségvetéséből Kuvaitra eső rész folyósításához. Egyelőre nem ismeretes, hogy Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar milyen álláspontra helyezkedik. Minthogy a békefenntartási költségeket közvetlenül Libanonnak utalják át, Szíria nem tekinti magát illetékesnek ebben az ügyben. Rasid Katami volt libanoni miniszterelnök lehetségesnek mondta, hogy Habib missziója miatt halasztották el a négyes bizottság bejrúti ülését. A tekintélyes politikus szerint az amerikai diplomata súlyos hibát követ el, ha az izraeli—palesztin tűzszünet megszilárdítására korlátozza küldetését, mert a tűzszünet önmagában csak Izrael számára előnyös. Philip Habib, aki vasárnap érkezett Bejrútból Tel-Avivba, hétfőn megkezdte tárgyalásait az izraeli vezetőkkel. Becz Sándor Palesztin tüzérek tüzelőállásban Dél-Libanonban. Kairó és Tel-Aviv kötélhúzása Mubarak tervezett utazása körül Egyiptom hétfő reggelig nem reagált ugyan hivatalosan az izraeli kormány ultimátumára, a nyugati fővárosokba küldött kairói üzenetek azonban kellőképpen érzékeltetik, hogy a különbéke megkötése óta — nem egész két hónappal a Sínai-félsziget teljes kiürítése előtti legsúlyosabb válságát éli a két ország kapcsolata a Begin-kabinet vasárnapi állásfoglalása nyomán. A kairói hírközlő szervek eddig nyilvánosságra sem hozták az izraeli kormány ülésén hozott döntést, amely Hoszni Mubarak elnök izraeli látogatásának feltételéül szabja a jeruzsálemi utazást. Egyiptomi diplomáciai forrásokból származó értesülések szerint Mubarak tájékoztatta nyugati partnereit a Jeruzsálemmel kapcsolatos egyiptomi álláspontról; ennek lényege, hogy Kairó nem ismeri el a város keleti felének annektálásáról 1980 nyarán hozott izraeli törvényt. Kairóban az izraeliek által kreált, mesterséges válságnak minősítik a tervbe vett elnöki látogatás kapcsán kiélezett feszültséget. Mubarak eredetileg márciusra tervezett útja időpontjának rögzítése végett az elmúlt héten négy napig Kairóban tárgyalt Jichak Samir izraeli külügyminiszter. Látogatása végén elhangzott nyilatkozata nyomán azonban még az is kérdésessé vált, vajon az elnök egyáltalán elutazik-e Izraelbe a Sínaifélsziget április végén esedékes kiürítése előtt. Az izraeli kormány vasárnap, Samir kairói tanácskozásainak eredményeit értékelve, azt az egyhangú döntést hozta, hogy amennyiben az elnök nem kíván Jeruzsálembe utazni, el kell tekintenie izraeli látogatásától. (MTI) SZOMÁLIA Barre elszigetelődése Sziad Barre nehéz helyzetbe került — ismételgetik a külföldi megfigyelők a Szomáliai rendszerről írva, s nem alaptalanul, hiszen az 1969-ben hatalomra került Barre egyre jobban eltávolodik a Szomáliai nép igazi érdekeitől. Emlékeztetőül: Barre egy csődbe jutott jobboldali kormányzat megdöntésével került az ország élére — az állam új neve: Szomáli Demokratikus Köztársaság —, jelentős népi támogatással. Az általa alapított és vezetett Forradalmi Szocialista Párt létfontosságú társadalmi átalakulásokat hirdetett, elmélyítve a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolatokat a szocialista közösség országaival. A párt akkoriban elfogadott programja hitet tett a fejlődés szocialista orientációja, sőt a marxizmus—leninizmus egyfajta sajátos értelmezése mellett. Tény, hogy a négymillió lakosú ország megindult a felemelkedés útján. Az igen elmaradott, jórészt nomád pásztorkodással foglalkozó Szomáliai társadalom harcot hirdetett a pusztító népbetegségek, az írástudatlanság, az elmaradottság ellen. Feladatainak megoldásában és nemzetközi helyzetének stabilizálásában Szomália a Szovjetunióra, a szocialista közösség többi országára támaszkodott. A belső reakció és a saját önös stratégiai érdekeit védő újgyarmatosító körök, elsősorban az Egyesült Államok katonai szakértői, ekkoriban csak egy lehetőséget láttak pozícióik visszaszerzésére: a múltban, a gyarmati korszakban keletkezett problémák és a velük összefüggő soviniszta érzések újraélesztését..Sziad Barre nem vállalkozott az igazi fejlődés nehéz útjának végigküzdésére, hanem „Nagy-Szomália” nacionalista jelszavát magáévá téve, fokozatosan az imperialista törekvések kiszolgálójává lett. Ekkoriban vált az ötágú csillag Szomáliában korántsem a népi elkötelezettséget, hanem a területi követelések öt irányát szimbolizáló jelképpé. (A mai Szomália két részből egyesült 1961-ben. A csillag másik három ága: az Etiópiához tartozó Ogaden, bizonyos kenyai területek, s a pár éve függetlenné vált Dzsibuti Köztársaság.) Ennek nyomán Barre szakított a Szovjetunióval, s egyáltalán a szocialista orientációval. (1977-ben kereken kimondta, valamikori önmagát is tételesen megtagadva: — A Szomáliai szocializmusnak semmi köze Marxhoz és Leninhez.) Nagy-Szomália hamis jelszavával háborút indított a forradalmi Etiópia ellen, s ez, mint ismeretes, a Szomáliai betolakodók csúfos vereségével végződött. A kudarc tovább fokozta Barre eltávolodását népe törekvéseitől; az „Afrika szarván” kialakult, számára balul végződött válság után sietett támaszpontokat felajánlani Washingtonnak. Törvényszerű volt Barre ezt követő elszigetelődése. Ma már jószerint csak az USA, illetve Szaúd-Arábia kegyes segélyeire utalva próbálkozhat súlyosbodó gazdasági-politikai gondjainak megoldásával. Fegyvereket kap Egyiptomtól és Pakisztántól is, természetesen amerikai fegyvereket, washingtoni hitelből. Baráti politikai partnere is csak egy maradt (a hitelezőkön kívül): Kína. Eközben nem sikerült normalizálnia viszonyát Kenyával, amely ellen Szomália, területi követeléseit szorgalmazva, 1963-ban háborút indított. A szegény országban abbamaradtak a nép javát célzó társadalmi átalakítások, befulladt a földreform. Az egészségügyi helyzetet pedig az jellemezheti: újból terjed a már-már legyőzött tüdőbaj, miközben az utóbbi öt évben egyetlenegy kórház sem épült. Az 1980—1981- ben kapott csaknem 100 millió dolláros nyugati segélyt fölemésztették a katonai kiadások és a korrupció. Az utóbbi időszakban — a nacionalista mámorból való keserű kijózanodás miatt is — megerősödött Barre ellenzéke, s az államfő tavaly év végén rendkívüli állapot kihirdetésére kényszerült. A Barre által „forradalmi szakasznak” álcázott utóbbi négy év keserű, de mindenképpen tanulságos leckével szolgál arra, milyen következményekkel jár a valós népi érdekeket kifejező kül- és belpolitikai orientáció elhagyása, a neokolonialista politika kiszolgálása a fejlődő világ országaiban. Füzes Oszkár Folytatódik a közvetítés Irak és Irán között Szaddam Husszein iraki elnök vasárnap kijelentette: országa nem akarja, hogy tovább folytatódjék az Irán ellen viselt háború. Husszein egy katonai kiképző táborban mondott beszédet, s Iránt vádolta a háború elhúzódásáért. Az iraki elnök kijelentéseivel egy időben az ENSZ és az Iszlám Konferencia Szervezete felújította erőfeszítéseit a 18 hónapja tartó háború befejezése érdekében. Olof Palme, az ENSZ rendkívüli megbízottja vasárnap utazott el Teheránból három napig tartó tárgyalásai befejeztével. Palme korábban több ízben kísérelt meg közvetíteni Bagdad és Teherán között. (Reuter) Bíróság elé állítják Joshua Nkomót Robert Mugabe, Zimbabwe miniszterelnöke vasárnap kijelentette, hogy bíróság elé állítja Joshua Nkomót, mert államcsínyre készült kormánya megbuktatására, és polgárháborút akart kirobbantani. A zimbabwei miniszterelnök Umtaliban, az ország keleti részén beszélt egy politikai összejövetelen, és volt harcostársa elleni kemény szavai nem sokkal azután hangzottak el, hogy a Joshua Nkomo vezette Hazafias Front központi bizottsága szombaton — jeleként annak, hogy kerülni akarja a két párt közötti viszony további élezését — a koalíció további fenntartása mellett döntött. Umtaliban mondott beszédében — amelyet a Ziana félhivatalos hírügynökség idézett — Mugabe miniszterelnök kijelentette, hogy a Nkomo pártjának tulajdonában talált fegyverek elegendő bizonyítékul szolgálnak az államcsínykísérletre. Mugabe vasárnap azt is bejelentette, hogy a zimbabwei biztonsági erők letartóztatták Abel Muzorewa püspök embereit , ugyancsak fegyverek birtoklásának vádjával. Muzorewa püspök annak idején együttműködött Ian Smith fajüldöző rendszerével. Mugabe figyelmeztetést intézett az ország fehér bőrű földtulajdonosaihoz is: amennyiben nem hajlandók eladni földjeiket a kormánynak, s így akadályozzák a lakosság nagyszabású letelepítési programját, földjeiket elkobozzák. (MTI) Leonyid Brezsnyev válasza a japán írók békefelhívására A Szovjetuniónak a nukleáris fegyverek betiltásáért vívott küzdelmét, tárgyalási készségét húzza alá Leonyid Brezsnyev abban a válaszban, amelyet japán írók egy csoportjának adott. A hétfőn közzétett állásfoglalás válasz az íróknak a nukleáris háború megakadályozására felszólító felhívására. A felhívást a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökéhez és az Egyesült Államok elnökéhez juttatták el. — Teljesen osztom az Önök aggodalmát amiatt, hogy növekszik a nukleáris fenyegetés, és Önökkel együtt határozottan elítélem az olyan esztelen elgondolásokat, amelyek szerint a nukleáris fegyverek alkalmazása, akár csak korlátozott mértékben is, megengedhető — szögezi le válaszában Leonyid Brezsnyev. — Csak a realitásoktól távol álló, naiv emberek képzelhetik el, hogy a termonukleáris katasztrófa tüze nem lobbantja gyilkos lángra házukat, ha az távol van a tűzfészektől. Mindenkinek, akinek kedves földünkön az élet jövője, az a kötelessége, hogy hozzájáruljon a nukleáris háború veszélyének felszámolásához, a béke megszilárdítása útjainak kereséséhez. Az SZKP KB főtitkára emlékeztet arra, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán javasolták: hozzanak létre vezető tudósokból nemzetközi bizottságot az atomháború veszélyeinek teljes feltárására. Aláhúzta: a Szovjetunió sohasem kezdeményezte a fegyverkezési versenyt, nem ő hozta létre elsőnek a nukleáris fegyvert. Éppen ellenkezőleg: konkrét és reális javaslatokat terjesztett elő arra, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek, valósítsák meg a leszerelést. A Szovjetunió kész nukleáris fegyvertárának megsemmisítésére, de magától értetődően csak akkor, ha a többi nukleáris hatalom is így jár el — hangoztatja Leonyid Brezsnyev. A jelenlegi, bonyolult nemzetközi helyzetben, amikor az Egyesült Államok minőségileg új tömegpusztító fegyvereket dolgoz ki és kezd el gyártani, elodázza a hadászati fegy-verek korlátozásáról szóló tárgyalások felújítását, obstrukciós álláspontra helyezkedik a nemzetközi légkör megjavítására, irányuló szovjet javaslatokkal szemben, különlegesen nagy fontossága van annak, hogy földünk békeszerető erői aktivizálják tevékenységüket — hangoztatja a japán írókhoz intézett válaszában Leonyid Brezsnyev. — Ezért támogatom a béke védelmében foganatosítandó azonnali intézkedésekre vonattkozó felhívásukat. (MTI) Enyhítik Lengyelországban a szükségállapot egyes intézkedéseit ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Lengyelországban a szükségállapot bevezetése elérte a legalapvetőbb célokat, a fegyelem javult, s ennek nyomán tovább enyhíthetők a tavaly december 13-a óta érvényes korlátozó intézkedések, nyilatkozott a PAP lengyel hírügynökségnek Czeslaw Kiszczak belügyminiszter, a LEMP Politikai Bizottságának póttagja, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának tagja. A belügyminiszter elmondotta: március 1-től megszűntek alakosság országon belüli mozgását korlátozó előírások. Ugyancsak március 1-től megszűnt a kijárási tilalom a taxisok számára. Kiszczak altábornagy ezenkívül kilátásba helyezte a helyközi és a nemzetközi automata kapcsolású távolsági telefon-összeköttetés, valamint a telex-összeköttetés helyreállítását. Várhatóan — ugyancsak márciusban — kiszélesítik az európai szocialista országokkal folytatott turistaforgalmat, a többi között ismét lehetővé válik a Lengyel Autóklub által szervezett egyéni autósturizmus. Tőkés országokból lengyel utazási irodák szervezésében fogadnak turistákat. A lengyel belügyminiszter leszögezte: a szükségállapot bevezetésével elérték az alapvető célokat, megbénították az ellenforradalom irányító központjait. Ezzel reálisan elhárult a polgárháború fenyegetése, gátat emeltek a sztrájkoknak és a népgazdaságot veszélyeztető más akcióknak. Az eddig elértek ellenére még számos probléma vár megoldásra. Így az ellenséges erők továbbra is megkísérlik a társadalmi nyugtalanság szítását, a törvényes rend megbontását, a szükségállapot rendelkezéseinek megsértését, különböző ellenséges jelszavaikat tartalmazó röplapok terjesztésével próbálkoznak. Egy kérdésre válaszolva a belügyminiszter elmondta: december 13-tól február 26-ig összesen 6647 személyt internáltak, jelenleg 4095 az internáltak létszáma. A miniszter elmondta, hogy akik belátják korábbi tevékenységük káros jellegét, azokat folyamatosan szabadon engedik. Az illetékes hatóságok egyébként központi utasítást kaptak útlevelek kiadására olyan, korábban államellenes tevékenységet folytatott személyek számára, akik állandó vagy ideiglenes jelleggel külföldön kívánnak letelepedni. A szükségállapotot tehát továbbra sem lehet nélkülözni. Jelentősen befolyásolja ezt néhány nyugati kormány politikája is, amellyel meg akarják akadályozni Lengyelországban a politikai és gazdasági stabilizációt. Ezért fennmaradnak a katonai bíráskodásra, a gyorsított eljárásokra, az internálásra, valamint a cenzúrára vonatkozó előírások. Nem várható a legközelebbi időben a sztrájk- és a gyülekezési tilalom feloldása sem. Nem lehet továbbá kizárni a szükségállapot újbóli megszigorítását ott, ahol rendzavarásra kerül sor — mondotta a belügyminiszter. Terényi Éva Helyi választásokra készül Franciaország ( PÁRIZSI tudósítónktól ) Folyik a francia pártok mozgósítása a március 14-i, kantonális (járási és kerületi) választásokra. A baloldali pártok együttműködési megállapodást kötöttek. A jobboldal országos erőpróbának tekinti a választásokat. Mintegy hétezer jelölt több mint kétezer járásban és kerületben verseng március 14-én, hogy a járás képviselője legyen a megyei tanácsokban. A jelöltek között a legérdekesebb személy kétségtelenül Giscard volt köztársasági elnök, aki Chamalieres-ben lép porondra. Fellépése rengeteg vitát vált ki a jobboldalon, mert sokan méltatlannak tartják, hogy Giscard politikai múltjához képest újból nullpontról kezdje pályafutását. Hívei azonban emlékeztetnek rá, hogy a volt elnök e kerületben vészelte át hajdan azokat az időket, amikor De Gaulle és Pompidou eltávolították őt a hatalomból. A jobboldal két nagy pártja, az UDF és az RPR kölcsönös támogatási egyezményt kötött a második fordulóra, hogy egymás esélyes jelöltjére adják szavazataikat. Hasonló megegyezés van érvényben a baloldal pártjai között is. Az elmúlt héten az FKP Politikai Bizottsága felhívást bocsátott ki a párthoz, amelyben kifejti, hogy az elkövetkező két hétben a párt egész erejét egyetlen feladatnak, a választások jó előkészítésének és a szavazók mozgósításának kell szentelni. Georges Marchais múlt heti, nizzai beszédében többek közt azokhoz a választókhoz fordult, akik a párt potenciális szavazóiként legutóbb nem a kommunista jelöltre adták szavazatukat, mert a szocialistákra szavazva látták biztosítottnak a baloldal győzelmét. Marchais kérte őket, térjenek vissza szavazótáborukba, mert a pártnak szüksége van támogatásukra, hogy nagyobb súllyal segíthesse a változások politikáját. A kantonális választások kampánya, amelynek során hagyományosan helyi kérdésekkel foglalkoznak, ezúttal az országos politikát helyezi az előtérbe. A mostani választások fontosságát aláhúzza az új közigazgatás-decentralizálási törvény, amelyet az alkotmányjogi tanács hoszszabb huzavona után lényegileg jóváhagyott, és kihirdetését engedélyezte. Az új törvény ugyanis az eddiginél jóval nagyobb politikai és anyagi önállóságot, hatáskört biztosít a helyi közigazgatás választott szerveinek. Rózsa László Megadták magukat a géprablók A London melletti Stansted repülőterén vasárnap délután a tanzániai gép elrablói — összesen 15 ember — megadták magukat. A 71 utas és 6 főnyi személyzet egy ember kivételével sértetlenül hagyta el a fedélzetet. A másodpilóta könnyebben megsebesült. Az akció végrehajtóinak kilétét, azt, hogy voltaképp kit képviselnek, homály fedi. Valószínűnek látszik azonban, hogy végül is azért adták meg magukat, mert az angolai száműzetésben élő Oscar Kambona, volt tanzániai külügyminiszter, akivel a repülőtéren beszélni akartak és tudtak is, nem értett egyet tettükkel. (MTI)