Népszabadság, 1983. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

1983. április 1., péntek NÉPSZABADSÁG KÖZÖS KÖZLEMÉNY a jugoszláv államfő látogatásáról Losonczi Pálnak, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa elnöké­nek meghívására Petar Sztambolics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnöke március 29. és 31. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyarorszá­gon. A látogatás során Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkára fogadta Petar Sztambolicsot, és szívélyes, ba­ráti légkörben megbeszélést folytatott vele a két országot kölcsönösen ér­deklő kérdésekről. Losonczi Pál és Petar Sztambolics a tárgyalásokon áttekintette a Ma­gyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság sokoldalú kapcsolatainak helyzetét, az együttműködés fejlesztésének le­hetőségeit, és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdé­seiről. A két elnök tájékoztatta egy­mást országaik szocialista építőmun­kájának eredményeiről, társadalmi­gazdasági fejlődéséről. A két elnök tárgyalásain részt vett: magyar részről Puja Frigyes külügy­miniszter, Hetényi István pénzügy­­miniszter, a Magyar—Jugoszláv Gaz­dasági Együttműködési Bizottság magyar tagozatának elnöke, Simon Pál, Magyarország belgrádi nagykö­vete, jugoszláv részről Lázár Mojszov szövetségi külügyi titkár, Nedeljko Mandics, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács tagja, a Magyar—Jugoszláv Gaz­dasági Együttműködési Bizottság ju­goszláv tagozatának elnöke és Milán Veres, Jugoszlávia budapesti nagykö­vete. A két elnök megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a közös erőfeszítések eredményeként a két baráti szocialis­ta ország jószomszédi viszonya poli­tikai, gazdasági, kulturális együttmű­ködése gyümölcsözően fejlődik. A felek újból megerősítették, hogy a magyar—jugoszláv kapcsolatok a szuverenitás, a területi integritás, a függetlenség, az egyenjogúság, a bel­­ügyekbe való be nem avatkozás el­vein, a szocializmus építésének közös céljain, a két ország belső fejlődésé­ben és nemzetközi helyzetében meg­levő különbségek kölcsönös figyelem­­bevételén alapulnak. Ezek az elvek — amelyeket Kádár János és Joszip Broz Tito találkozóin dolgoztak ki és erősítettek meg — megbízható alapul szolgálnak a magyar—jugoszláv együttműködés kölcsönösen előnyös, sokoldalú fejlődéséhez, a barátság és a bizalom erősítéséhez a két ország népei között. Megerősítették szilárd elhatározá­sukat, hogy ezeken a tartós alapokon folytatják a kapcsolatok erősítését Magyarország és Jugoszlávia között, és újabb erőfeszítéseket tesznek a kölcsönösen előnyös kétoldalú együtt­működés fejlesztésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy egyre gazdagodik a közvetlen együttműködés a Magyar Népköztár­saság és Jugoszlávia szocialista köz­társaságai, tartományai, valamint a két ország határ menti területei és testvérvárosai között. Hangsúlyozták a két ország lakossága közvetlen kap­csolatainak fontosságát is. A felek kedvezően értékelték a gaz­dasági együttműködés eredményeit, a kiegyensúlyozott árucsere-forgalom növekedését. Elismerően szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelye­ket a két ország kormánya, a Ma­gyar—Jugoszláv Gazdasági Együtt­működési Bizottság és más gazdasági intézmények tettek ezért. Rámutat­tak arra, hogy további erőfeszítése­ket kell tenni a gazdasági együttmű­ködés új és fejlettebb formáinak, a termelési kooperáció újabb lehetősé­geinek feltárásáért, az országaik szomszédságából fakadó előnyök jobb kihasználásáért, a határ menti gazdasági együttműködés és árucsere fejlesztéséért. A két fél egyetértett abban, hogy a magyar—jugoszláv kulturális, tu­dományos, oktatási együttműködés eredményesen fejlődik, és jól szol­gálja a két ország népeinek közös érdekeit. Készségüket fejezték ki, hogy e területeken előmozdítják és bővítik az együttműködést. Hangsú­lyozták, hogy a kulturális együttmű­ködési vegyes bizottság fontos szere­pet tölt be az együttműködés meg­valósításában. Mindkét elnök hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a Magyar Népköz­­társaságban élő szerb, horvát, szlo­vén, illetve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő ma­gyar nemzetiség kiegyensúlyozott helyzetét és sokoldalú fejlődése va­lamennyi társadalmi-gazdasági, kul­turális-művelődési és más feltételé­nek biztosítását. Kedvezőnek érté­kelték, hogy a két ország jószomszé­di kapcsolatának fejlesztésében a nemzetiségek a híd szerepét töltik be. Aláhúzták, hogy országaik elvi álláspontja a nemzetiségi kérdésben a két ország népes barátsága erősí­tésének fontos eleme. A felek ebben a szellemben tovább munkálkodnak a nemzetiségek sokoldalú igényeinek minél teljesebb kielégítéséért. Losonczi Pál és Petar Sztambolics beható véleménycserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről, kü­lönös figyelmet fordítva a nemzetkö­zi feszültség enyhítését, a békét és a nemzetközi biztonságot, az államok egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztését szol­gáló erőfeszítésekre. A két fél aggodalmát fejezte ki a mostani bonyolult nemzetközi hely­zet miatt, amely feszültségekkel ter­hes. Rámutattak arra, hogy a fegy­verkezési hajsza a legsúlyosabb ve­szély a világ békéjére és biztonsá­gára, az országoknak a békés egy­más mellett élés elvén alapuló együtt­működésére. A meglevő válsággócok kiterjednek és újabbak keletkeznek. A népeknek a világ különböző ré­szein még mindig harcolniuk kell a gyarmatosítás, az újragyarmatosítás, a fajgyűlölet és apartheid különböző formái ellen, a felszabadulásért és a függetlenségért. Kifejezték meggyőződésüket, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a fegyverkezési verseny gyors megfé­kezéséért, a tényleges leszerelésre irányuló intézkedések kidolgozásáért és végrehajtásáért. Szükségesnek tartják, hogy előrehaladást érjenek el minden leszerelési tárgyaláson. Támogatnak valamennyi olyan konk­rét javaslatot és kezdeményezést. . " A szilárd alapokon nyugvó ma­gyar—jugoszláv jószomszédi kap­csola­tok fejlesztését szolgálta a most lezajlott államfői találkozó. Miként Petar Sztambolics mondotta a tisz­teletére adott díszvacsorán, szük­ségszerű, hogy egyenjogú, baráti együttműködésünk, a kölcsönös bi­zalom, megbecsülés és tisztelet lég­körében megőrizze és bővítse ered­ményeit. A vendég és a vendéglátó egyetértett abban, hogy őszinte szándékuk a sokoldalú kooperáció elmélyítésére termékeny talajban gyökerezik: céljaink azonosságában, szomszédos népeink barátságában s a folyamatos, magas szintű kapcso­lattartás kialakult gyakorlatában. Megfelelő alapokon nyugszik e kö­zös elhatározás gyakorlati valóra váltása is: a világgazdasági nehéz­ségek ellenére sok a lehetőség az árucsere-forgalom bővítésére, s ki­alakultak a gazdasági kooperáció ha­­tékony, korszerű formái is. Erről szólt a jugoszláv államelnök a Vi­deoton gyárban tett látogatása so­rán, kiemelve a közvetlen termelési együttműködés jelentőségét. Az el­ért eredmények mindkét felet arra ösztönzik, hogy tovább keressék a kooperáció elmélyítésének útjait. A megbeszéléseken elégedetten ál­lapíthatták meg, hogy országaink együttműködése a tartalmas közép- és hosszú távú megállapodások, mun­katervek keretében nem csupán szélesedik, hanem minőségileg fej­lettebb formákat is ölt, például a tu­domány és a kultúra egyes terüle­amely a tényleges leszerelési tár­gyalásokhoz vezet. Az európai helyzetről folytatott eszmecsere során a felek nagy jelen­tőséget tulajdonítottak az európai biztonság és együttműködés elmélyí­tésének, a helsinki záróokmánynak, amelynek következetes és maradék­talan érvényesítése megkülönbözte­tett fontosságú valamennyi európai ország és nép létérdeke szempontjá­ból. A két fél azt várja, hogy a madri­di találkozón tartalmas, kiegyensú­lyozott záródokumentumot fogadnak el, amely magában foglalja az euró­pai bizalommal, biztonságerősítő in­tézkedésekkel és a leszereléssel fog­lalkozó konferencia összehívásáról szóló határozatot is. Hangoztatták, hogy országaik minden tőlük telhe­tőt megtesznek a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdeké­ben. A két elnök hangsúlyozta, hogy a világ különböző pontjain levő vál­sággócok súlyosan fenyegetik a vi­lágbékét, és azokat tárgyalások út­­ján,, az ENSZ alapokmányának elvei alapján kell megoldani. A felek kifejezték teljes szolidari­tásukat a nemzeti és társadalmi fel­­szabadulásért küzdő mozgalmakkal. Megállapították, hogy az el nem kötelezett mozgalom jelentős ténye­zője a nemzetközi életnek, és nagy­ban hozzájárul a békéért, a bizton­ságért, a feszültség enyhítéséért, a gyarmatosító és újragyarmatosító el­nyomás ellen vívott küzdelemhez, valamint az egyenjogú nemzetközi kapcsolatok megteremtéséhez. A mozgalom közelmúltban, Új-Delhi­­ben tartott VII. csúcskonferenciája a nemzetközi élet fontos eseménye volt. A két elnök megelégedéssel álla­pította meg hogy tárgyalásaik ered­ményei hozzájárultak a Magyar Nép­­köztársaság és a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság együtt­működésének és jószomszédi viszo­nyának elmélyítéséhez, a béke és biztonság erősítéséhez. Petar Sztambolics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnöke jugoszláviai hi­vatalos, baráti látogatásra hívta meg Losonczi Pált, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogad­ta. (MTI) S­tein. Szó esett arról is, hogy a­ két szocialista ország párt- és állami kapcsolatait növekvő mértékben egé­szítik ki a testvérvárosi kontaktu­sok, a társadalmi szervezetek és in­tézmények közös rendezvényei. Je­lentős előrevivő szerepet játszik mindebben a hazánkban élő dél­szláv, illetve a jugoszláviai magyar nemzetiség. Helyzetükre mindkét or­szágban nagy figyelmet fordítanak, annak érdekében, hogy mind telje­sebben biztosítsák — az állampol­gári egyenjogúság mellett — a nem­zetiségi igények kielégítését. Az államfők megbeszélésein nagy teret kapott a nemzetközi helyzet elemzése is. Megállapították, hogy azonosak legalapvetőbb érdekeink, s egybeesik elkötelezettségünk a béke, a biztonság és az enyhü­lés iránt. Több más külpolitikai kérdésben is hasonlóak a nézetek. Úgy értékeljük, hogy az el nem kö­telezett mozgalom, amelynek Ju­goszlávia egyik alapító tagja és te­vékeny részese, fontos szerepet ját­szik az antiimperialista világküzde­lemben. Déli szomszédunk más te­rületeken is aktívan hozzájárul a bé­kéért és a társadalmi haladásért folytatott harchoz. Nemzetközi hely­zetünk eltérő vonásai ellenére tehát az összekötő szálak és a közös célok határozzák meg együttes munkánkat a világban tapasztalható veszélyes tendenciák leküzdése érdekében. Reméljük, hogy a mostani látoga­tás további lendületet ad a magyar —jugoszláv viszony fejlődésének. Wojciech Jaruzelski zárszava a varsói országos munkásaktíva-értekezleten Varsóban befejeződött az országos munkásaktíva-értekezlet. Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt KB első titkára, a minisz­tertanács elnöke zárszavában elmon­dotta: a tanácskozáson építő szándé­kú javaslatok és megállapítások egész sora hangzott el. A pártot és a nép­­hatalmat az az elv vezérli, hogy a népgazdaság számára alapvető, lét­­fontosságú törekvéseket széles kör­ben ismertessék, országos megvita­tásra bocsássák. A néphatalom egymagában nem küzdheti le a nehézségeket, ezt csak az egész nép, mindenekelőtt az or­szág első számú gazdája, a munkás­­osztály teheti meg — mondotta Woj­ciech Jaruzelski. A tanácskozással kapcsolatban a LEMP KB első titkára hangsúlyozta: az ülésen elhangzott javaslatokat és hozzászólásokat közvetlenül az érin­tett minisztériumok és intézmények vezetéséhez juttatják el. A párttal, a néphatalommal, az állami vezetéssel kapcsolatos javaslatokat, megjegyzé­seket a párt központi bizottsága gaz­dasági és szervezési csoportjának szakértői elemzik majd, s valameny­­nyi hozzászóló érdemi választ kap. * A lengyelországi Grudziadz város bírósága egyévi és háromhónapi szabadságvesztésre, valamint 16 ezer zloty pénzbüntetésre ítélte Anna Walentynowiczot, aki a szükségálla­pot bevezetése után a gdanski hajó­gyárban tiltakozó akciókat és a szük­ségállapot törvényeit sértő egyéb te­vékenységet szervezett. Az ítélet nem jogerős. (PAP) A Portugál KP választási programja A jobboldali pártokat tömörítő ún. Demokratikus Szövetség hároméves kormányzása alatt a portugál gazda­ság csaknem a tönk szélére jutott, gyors ütemben nőtt az infláció és a munkanélküliség — állapítja meg a Portugál Kommunista Párt csütörtö­kön ismertetett választási program­ja. A válságból kivezető utat csak úgy lehet megtalálni, ha mozgósítják a belső erőforrásokat és tartaléko­kat, s a dolgozó tömegeket bevon­ják a döntésekbe. Külpolitikai kérdésekről szólva a PKP síkraszáll a nemzeti független­ségért, a békéért, az államok és né­pek együttműködéséért. A PKP ki­áll a Szovjetunióhoz és a többi szo­­cialista országhoz fűződő barát­ság és együttműködés fejlesztéséért. (TASZSZ) 3 Takarékos fejlesztések Beszélgetés Dancs Istvánnal, az MNB ügyvezető igazgatójával Az ésszerű energiagazdálkodás egyebek között annyit jelent, hogy nem bánunk pazarlóan az energiá­val. A pazarlás megszüntetése azon­ban korántsem mindig függ csupán a szándékainktól — az energia jó ha­tásfokú haszosításának műszaki­technikai feltételei is vannak. Ezért az 1980-ban meghirdetett energia­gazdálkodási kormányprogram nagy jelentőséget tulajdonított az úgyne­vezett energiaracionalizálási — a fel­­használást ésszerűsítő — beruházá­soknak, s kedvező hitelekkel, állami támogatással is ösztönözte a vállala­tokat ilyen fejlesztések megvalósítá­sára. Ennek hatására számos beru­házás kezdődött meg a legutóbbi két évben, s közülük jó néhány már be is fejeződött. Az eddigi tapasztala­tokról beszélgettünk Dancs István­nal, a Magyar Nemzeti Bank ügyve­zető igazgatójával. Három csoport — Mindenekelőtt arra kérem, tisz­tázzuk, milyen fejlesztéseket is takar az energiaracionalizálási beruházás kifejezés. — Az ésszerű energiagazdálkodás­hoz szükséges fejlesztéseknek három jellegzetes csoportjuk van. Az első csoportba azok a beruházások tar­toznak, amelyek révén vagy közvet­lenül lehet energiát megtakarítani, vagy segítségükkel a kőolajat ol­csóbb tüzelőanyaggal lehet helyette­síteni. A Dunai Kőolajipari Vállalat­nál például 39 millió forintért meg­oldják a korábban veszendőbe ment fáklyagáz hasznosítását, amivel ke­reken évi 24 ezer tonna fűtőolajjal egyenértékű, energiahordozót takarí­tanak meg. A Cement- és Mészművek beremendi gyáregységében berendez­kedtek a semmilyen más módon nem hasznosítható gumihulladék elégeté­sére, így évi 10 400 tonna fűtőolajjal egyenértékű energiahordozó haszno­sítását teszik lehetővé. De ugyaneb­be a csoportba tartozik a vasútvilla­­mosítás vagy a mezőgazdaságban a melléktermék eltüzelése. A beruházások második csoportjá­ba az úgynevezett háttéripari beru­házások tartoznak. Új gázkészülé­kek, bojlerek, kályhák, energiataka­rékos készülékek, szigetelőanyagok, nyílászáró szerkezetek gyártását szol­gálják ezek a fejlesztések. A Nitro­­kémiánál például a Nikeceli szige­telőanyag, a Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalatnál új kondenzvíz-levá­­lasztó edények, a KÖSZIG-nél a gáz­beton gyártására készülnek fel. A beruházások harmadik csoport­jába a hazai energiahordozók terme­lésének bővítése sorolható. Energia­felhasználásunkban ugyanis voltak olyan aránytalanságok, amelyeket korrigálni kellett. Lehet például olaj­kályha helyett szénnel fűteni — ter­mészetesen kívánatos is —, de eh­hez szénre, mégpedig megfelelő mi­nőségű szénre is szükség van. Aztán bánya kell: a Dorogi Szénbányáknál épülő Lencsehegy II. bánya évente 1 millió tonna jó minőségű szenet ter­mel majd. Emellett szükség van bri­kettgyárakra — Dorogon, Tatabá­nyán létesül egyebek között —, és a meglevő bányák mellett szénmosó­kat, osztályozókat kell létesíteni. A vezetékes gáz elterjesztése ugyan­csak jelentős összegeket igényel. Ezek a fejlesztések nem közvetlenül eredményeznek energiamegtakarí­tást, hanem annak nélkülözhetetlen feltételeit teremtik meg. Végül is az energiaracionalizálási beruházásokra — miután a program jóval szélesebb körben és gyorsab­ban bontakozik ki, mint ahogyan ere­detileg terveztük — az előirányzott 15 milliárd helyett 18,8 milliárd fo­rintot fordítunk. Eddigi és várható eredmények — Van-e a befejeződött fejleszté­seknek már valamilyen érzékelhető hatásuk? — Ha energiagazdálkodásunk ered­ményeit vesszük számba, azok két­ségkívül kedvezőek: egyfelől megállt a népgazdaság energiafelhasználásá­nak növekedése, másfelől viszont csökkent a kőolaj-felhasználás: 1982- ben 2 millió tonna kőolajjal használ­tunk fel kevesebbet, mint 1978-ban. Ebben azonban alapvetően annak a hatása érzékelhető, hogy csökkent a gazdaságban az energiaigényes ága­zatok termelése. Ami természetesen kedvező, hiszen hosszú távon az vol­na kívánatos, hogy a kevésbé ener­giaigényes termékek gyártása fejlőd­jön gyorsabban. A gondot az okoz­za, hogy a termelési szerkezet ilyen átalakulásában főképp a pillanatnyi piaci helyzet játszik szerepet, s ke­vésbé a tudatos struktúraátalakítás. Természetesen valamennyi szerepe a takarékosságnak, az energiaraciona­lizálásnak is van — ennek hatása azonban alapvetően csak az idén és a következő években érvényesül majd. — És mi várható a jövőben? Kel­lően hatékonyak-e ezek a beruházá­sok, s hozzák-e azt a megtakarítást, amit ígértek? — A közvetlen energiatakarékos­ságot szolgáló fejlesztések esetében semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy nem hozzák az ígért eredményt. Ezek a beruházások a magyar gya­korlathoz képest műszakilag különö­sen jól alá voltak támasztva, emel­lett az energetikai folyamatok vi­szonylag könnyen áttekinthetők. Megvalósításuk is kedvező, nagyon kicsi az eltérés a tervezett és a va­lóságos üzembe lépés között. Ezen a területen különösen jó a beruházások hatékonysága is, hiszen az árrend­szer ma már erőteljesen érezteti a világpiaci árak hatását, s így a meg­takarítás jelentős eredményt hoz. Az energiatakarékosságot szolgáló fej­lesztéseknek piacproblémái sincse­nek, ezek biztosan és általában gyor­san megtérülnek, s a vállalatok szá­mára is gazdaságosak. Egy kicsit más a helyzet a háttér­ipar esetében. A beruházások haté­konysága a szokásos termelő beruhá­zásokéhoz hasonlónak ígérkezik — egyébként elbírálásuknál semmiféle engedményt nem tettünk az általá­nos hitelpolitikai feltételekből. Ami azonban a tőlük várt hatásokat ille­ti, két igen nagy kockázattal kell szá­molnunk. Az egyik, hogy ezek álta­lában több száz milliós fejlesztések, megvalósításuk tehát bonyolultabb, mint az első csoporté. A szokásos be­ruházási „rendetlenségek” mellett gondot okoz a tőkés gépimport aka­dozása is. Végül is nagyon komoly annak a veszélye, hogy lesznek jó féléves késedelmek ezeknél a fejlesz­téseknél. De van ezen a területen még egy kockázat: ki lehet ugyan számítani, mit hozhat, ha a felhasználók újra, korszerűbbre cserélik az energiát felhasználó készülékeket, vagy alkal­mazzák — mondjuk — a korszerű szigetelőanyagokat. A felhasználók magatartása azonban mégis bizony­talansági tényező. Ezektől a fejlesz­tésektől négyszer annyi megtakarí­tást várunk, mint a beruházások el­ső csoportjától. Amiből az is kitű­nik, hogy a háttéripar hatékony fej­lesztése döntő jelentőségű, és az energiaracionalizálás hatása is akkor lesz igazán érzékelhető, amikor ezek a beruházások termelni kezdenek, s termékeiket fel is használják.­­ Az energiaracionalizálási beru­házások önálló fejezetet jelentenek a hitelpolitikában. A kívánatos azon­ban az volna, hogy az energetikai szempontok mindennyi beruházás­nál érvényesüljenek.­­ Természetesen igyekszünk ezt a követelményt érvényesíteni, hiszen rendkívül fontos, hogy ne termeljük újra a múltbeli fogyatékosságokat. Éppen ezért valamennyi beruházás elbírálásának egyik szempontja, hogy a fejlesztés a korszerű energiagaz­dálkodás követelményeinek is meg­feleljen. Tanulságok, módosítások — Eddig lényegében az energiata­karékosságról volt szó. Beszéljünk most a pénzügyekről. Okoztak-e va­lamilyen finanszírozási problémát az energiaracionalizálási beruházások? — A beruházások forrása főként a bankhitel és az állami támogatás volt. A 18,8 milliárdból 9,8 milliárd volt a hitel, 5,5 milliárd az állami tá­mogatás és a többi, mintegy 3—3,5 milliárd a vállalatok saját pénze. A finanszírozás szempontjából elsősor­ban az okozott gondot, hogy jó ideig hiányzott a kívánatos összhang a hi­telszféra és az állami támogatási rendszer között. Lehetőséget terem­tettünk arra, hogy a vállalatok ma­guk válogassanak a források közül. Ne is mondjam, hogy inkább az ál­lami pénz valamilyen formáját vá­lasztották a hitel helyett. A tanulságokat egyébként levon­tuk. Az anyaggazdálkodási kormány­­program beruházásainak finanszíro­zása például hasonló módon, ebben az évben 500 millió forint hitelből és 200 milliós állami támogatásból tör­ténik. Ez utóbbit főleg olyan fejlesz­tések finanszírozására szeretnénk fel­használni, amelyek eredménye nem a beruházónál, hanem a felhaszná­lóknál érezhető. — Az energiaracionalizálásra szánt pénzt gyakorlatilag elköltöttük. Lesz-e pénz ezután is erre a célra? — Nem volna kívánatos, hogy az energiaracionalizálás folyamata meg­álljon, ezért a következő években is igyekszünk megteremteni a feltéte­leket. Két fő támpontunk van. A nagyméretű, színvonalas technikát igénylő fejlesztésekre részben kül­földi hitelforrások bevonásával te­remtünk fedezetet. Tárgyalunk erről — kedvező kilátásokkal — a Világ­bankkal. Másrészt viszont szükséges, hogy legalább a kisebb, gyorsan meg­térülő fejlesztésekre továbbra is tud­junk hitelt adni. Szeretnénk évente 200—300 millió forintot biztosítani erre a célra. Ha ez nem sok is, arra azért elegendő, hogy az energiaracio­nalizálás továbbra is folytatódjon a vállalatoknál. Kozma Judit

Next