Népszabadság, 1983. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
1983. április 1., péntek NÉPSZABADSÁG KÖZÖS KÖZLEMÉNY a jugoszláv államfő látogatásáról Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására Petar Sztambolics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnöke március 29. és 31. között hivatalos, baráti látogatást tett Magyarországon. A látogatás során Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára fogadta Petar Sztambolicsot, és szívélyes, baráti légkörben megbeszélést folytatott vele a két országot kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Losonczi Pál és Petar Sztambolics a tárgyalásokon áttekintette a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság sokoldalú kapcsolatainak helyzetét, az együttműködés fejlesztésének lehetőségeit, és véleményt cserélt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A két elnök tájékoztatta egymást országaik szocialista építőmunkájának eredményeiről, társadalmigazdasági fejlődéséről. A két elnök tárgyalásain részt vett: magyar részről Puja Frigyes külügyminiszter, Hetényi István pénzügyminiszter, a Magyar—Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság magyar tagozatának elnöke, Simon Pál, Magyarország belgrádi nagykövete, jugoszláv részről Lázár Mojszov szövetségi külügyi titkár, Nedeljko Mandics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a Magyar—Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság jugoszláv tagozatának elnöke és Milán Veres, Jugoszlávia budapesti nagykövete. A két elnök megelégedéssel állapította meg, hogy a közös erőfeszítések eredményeként a két baráti szocialista ország jószomszédi viszonya politikai, gazdasági, kulturális együttműködése gyümölcsözően fejlődik. A felek újból megerősítették, hogy a magyar—jugoszláv kapcsolatok a szuverenitás, a területi integritás, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elvein, a szocializmus építésének közös céljain, a két ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetében meglevő különbségek kölcsönös figyelembevételén alapulnak. Ezek az elvek — amelyeket Kádár János és Joszip Broz Tito találkozóin dolgoztak ki és erősítettek meg — megbízható alapul szolgálnak a magyar—jugoszláv együttműködés kölcsönösen előnyös, sokoldalú fejlődéséhez, a barátság és a bizalom erősítéséhez a két ország népei között. Megerősítették szilárd elhatározásukat, hogy ezeken a tartós alapokon folytatják a kapcsolatok erősítését Magyarország és Jugoszlávia között, és újabb erőfeszítéseket tesznek a kölcsönösen előnyös kétoldalú együttműködés fejlesztésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy egyre gazdagodik a közvetlen együttműködés a Magyar Népköztársaság és Jugoszlávia szocialista köztársaságai, tartományai, valamint a két ország határ menti területei és testvérvárosai között. Hangsúlyozták a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak fontosságát is. A felek kedvezően értékelték a gazdasági együttműködés eredményeit, a kiegyensúlyozott árucsere-forgalom növekedését. Elismerően szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a két ország kormánya, a Magyar—Jugoszláv Gazdasági Együttműködési Bizottság és más gazdasági intézmények tettek ezért. Rámutattak arra, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a gazdasági együttműködés új és fejlettebb formáinak, a termelési kooperáció újabb lehetőségeinek feltárásáért, az országaik szomszédságából fakadó előnyök jobb kihasználásáért, a határ menti gazdasági együttműködés és árucsere fejlesztéséért. A két fél egyetértett abban, hogy a magyar—jugoszláv kulturális, tudományos, oktatási együttműködés eredményesen fejlődik, és jól szolgálja a két ország népeinek közös érdekeit. Készségüket fejezték ki, hogy e területeken előmozdítják és bővítik az együttműködést. Hangsúlyozták, hogy a kulturális együttműködési vegyes bizottság fontos szerepet tölt be az együttműködés megvalósításában. Mindkét elnök hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a Magyar Népköztársaságban élő szerb, horvát, szlovén, illetve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiség kiegyensúlyozott helyzetét és sokoldalú fejlődése valamennyi társadalmi-gazdasági, kulturális-művelődési és más feltételének biztosítását. Kedvezőnek értékelték, hogy a két ország jószomszédi kapcsolatának fejlesztésében a nemzetiségek a híd szerepét töltik be. Aláhúzták, hogy országaik elvi álláspontja a nemzetiségi kérdésben a két ország népes barátsága erősítésének fontos eleme. A felek ebben a szellemben tovább munkálkodnak a nemzetiségek sokoldalú igényeinek minél teljesebb kielégítéséért. Losonczi Pál és Petar Sztambolics beható véleménycserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről, különös figyelmet fordítva a nemzetközi feszültség enyhítését, a békét és a nemzetközi biztonságot, az államok egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztését szolgáló erőfeszítésekre. A két fél aggodalmát fejezte ki a mostani bonyolult nemzetközi helyzet miatt, amely feszültségekkel terhes. Rámutattak arra, hogy a fegyverkezési hajsza a legsúlyosabb veszély a világ békéjére és biztonságára, az országoknak a békés egymás mellett élés elvén alapuló együttműködésére. A meglevő válsággócok kiterjednek és újabbak keletkeznek. A népeknek a világ különböző részein még mindig harcolniuk kell a gyarmatosítás, az újragyarmatosítás, a fajgyűlölet és apartheid különböző formái ellen, a felszabadulásért és a függetlenségért. Kifejezték meggyőződésüket, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a fegyverkezési verseny gyors megfékezéséért, a tényleges leszerelésre irányuló intézkedések kidolgozásáért és végrehajtásáért. Szükségesnek tartják, hogy előrehaladást érjenek el minden leszerelési tárgyaláson. Támogatnak valamennyi olyan konkrét javaslatot és kezdeményezést. . " A szilárd alapokon nyugvó magyar—jugoszláv jószomszédi kapcsolatok fejlesztését szolgálta a most lezajlott államfői találkozó. Miként Petar Sztambolics mondotta a tiszteletére adott díszvacsorán, szükségszerű, hogy egyenjogú, baráti együttműködésünk, a kölcsönös bizalom, megbecsülés és tisztelet légkörében megőrizze és bővítse eredményeit. A vendég és a vendéglátó egyetértett abban, hogy őszinte szándékuk a sokoldalú kooperáció elmélyítésére termékeny talajban gyökerezik: céljaink azonosságában, szomszédos népeink barátságában s a folyamatos, magas szintű kapcsolattartás kialakult gyakorlatában. Megfelelő alapokon nyugszik e közös elhatározás gyakorlati valóra váltása is: a világgazdasági nehézségek ellenére sok a lehetőség az árucsere-forgalom bővítésére, s kialakultak a gazdasági kooperáció hatékony, korszerű formái is. Erről szólt a jugoszláv államelnök a Videoton gyárban tett látogatása során, kiemelve a közvetlen termelési együttműködés jelentőségét. Az elért eredmények mindkét felet arra ösztönzik, hogy tovább keressék a kooperáció elmélyítésének útjait. A megbeszéléseken elégedetten állapíthatták meg, hogy országaink együttműködése a tartalmas közép- és hosszú távú megállapodások, munkatervek keretében nem csupán szélesedik, hanem minőségileg fejlettebb formákat is ölt, például a tudomány és a kultúra egyes terüleamely a tényleges leszerelési tárgyalásokhoz vezet. Az európai helyzetről folytatott eszmecsere során a felek nagy jelentőséget tulajdonítottak az európai biztonság és együttműködés elmélyítésének, a helsinki záróokmánynak, amelynek következetes és maradéktalan érvényesítése megkülönböztetett fontosságú valamennyi európai ország és nép létérdeke szempontjából. A két fél azt várja, hogy a madridi találkozón tartalmas, kiegyensúlyozott záródokumentumot fogadnak el, amely magában foglalja az európai bizalommal, biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásáról szóló határozatot is. Hangoztatták, hogy országaik minden tőlük telhetőt megtesznek a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében. A két elnök hangsúlyozta, hogy a világ különböző pontjain levő válsággócok súlyosan fenyegetik a világbékét, és azokat tárgyalások útján,, az ENSZ alapokmányának elvei alapján kell megoldani. A felek kifejezték teljes szolidaritásukat a nemzeti és társadalmi felszabadulásért küzdő mozgalmakkal. Megállapították, hogy az el nem kötelezett mozgalom jelentős tényezője a nemzetközi életnek, és nagyban hozzájárul a békéért, a biztonságért, a feszültség enyhítéséért, a gyarmatosító és újragyarmatosító elnyomás ellen vívott küzdelemhez, valamint az egyenjogú nemzetközi kapcsolatok megteremtéséhez. A mozgalom közelmúltban, Új-Delhiben tartott VII. csúcskonferenciája a nemzetközi élet fontos eseménye volt. A két elnök megelégedéssel állapította meg hogy tárgyalásaik eredményei hozzájárultak a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság együttműködésének és jószomszédi viszonyának elmélyítéséhez, a béke és biztonság erősítéséhez. Petar Sztambolics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnöke jugoszláviai hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Losonczi Pált, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) Stein. Szó esett arról is, hogy a két szocialista ország párt- és állami kapcsolatait növekvő mértékben egészítik ki a testvérvárosi kontaktusok, a társadalmi szervezetek és intézmények közös rendezvényei. Jelentős előrevivő szerepet játszik mindebben a hazánkban élő délszláv, illetve a jugoszláviai magyar nemzetiség. Helyzetükre mindkét országban nagy figyelmet fordítanak, annak érdekében, hogy mind teljesebben biztosítsák — az állampolgári egyenjogúság mellett — a nemzetiségi igények kielégítését. Az államfők megbeszélésein nagy teret kapott a nemzetközi helyzet elemzése is. Megállapították, hogy azonosak legalapvetőbb érdekeink, s egybeesik elkötelezettségünk a béke, a biztonság és az enyhülés iránt. Több más külpolitikai kérdésben is hasonlóak a nézetek. Úgy értékeljük, hogy az el nem kötelezett mozgalom, amelynek Jugoszlávia egyik alapító tagja és tevékeny részese, fontos szerepet játszik az antiimperialista világküzdelemben. Déli szomszédunk más területeken is aktívan hozzájárul a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harchoz. Nemzetközi helyzetünk eltérő vonásai ellenére tehát az összekötő szálak és a közös célok határozzák meg együttes munkánkat a világban tapasztalható veszélyes tendenciák leküzdése érdekében. Reméljük, hogy a mostani látogatás további lendületet ad a magyar —jugoszláv viszony fejlődésének. Wojciech Jaruzelski zárszava a varsói országos munkásaktíva-értekezleten Varsóban befejeződött az országos munkásaktíva-értekezlet. Wojciech Jaruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, a minisztertanács elnöke zárszavában elmondotta: a tanácskozáson építő szándékú javaslatok és megállapítások egész sora hangzott el. A pártot és a néphatalmat az az elv vezérli, hogy a népgazdaság számára alapvető, létfontosságú törekvéseket széles körben ismertessék, országos megvitatásra bocsássák. A néphatalom egymagában nem küzdheti le a nehézségeket, ezt csak az egész nép, mindenekelőtt az ország első számú gazdája, a munkásosztály teheti meg — mondotta Wojciech Jaruzelski. A tanácskozással kapcsolatban a LEMP KB első titkára hangsúlyozta: az ülésen elhangzott javaslatokat és hozzászólásokat közvetlenül az érintett minisztériumok és intézmények vezetéséhez juttatják el. A párttal, a néphatalommal, az állami vezetéssel kapcsolatos javaslatokat, megjegyzéseket a párt központi bizottsága gazdasági és szervezési csoportjának szakértői elemzik majd, s valamenynyi hozzászóló érdemi választ kap. * A lengyelországi Grudziadz város bírósága egyévi és háromhónapi szabadságvesztésre, valamint 16 ezer zloty pénzbüntetésre ítélte Anna Walentynowiczot, aki a szükségállapot bevezetése után a gdanski hajógyárban tiltakozó akciókat és a szükségállapot törvényeit sértő egyéb tevékenységet szervezett. Az ítélet nem jogerős. (PAP) A Portugál KP választási programja A jobboldali pártokat tömörítő ún. Demokratikus Szövetség hároméves kormányzása alatt a portugál gazdaság csaknem a tönk szélére jutott, gyors ütemben nőtt az infláció és a munkanélküliség — állapítja meg a Portugál Kommunista Párt csütörtökön ismertetett választási programja. A válságból kivezető utat csak úgy lehet megtalálni, ha mozgósítják a belső erőforrásokat és tartalékokat, s a dolgozó tömegeket bevonják a döntésekbe. Külpolitikai kérdésekről szólva a PKP síkraszáll a nemzeti függetlenségért, a békéért, az államok és népek együttműködéséért. A PKP kiáll a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátság és együttműködés fejlesztéséért. (TASZSZ) 3 Takarékos fejlesztések Beszélgetés Dancs Istvánnal, az MNB ügyvezető igazgatójával Az ésszerű energiagazdálkodás egyebek között annyit jelent, hogy nem bánunk pazarlóan az energiával. A pazarlás megszüntetése azonban korántsem mindig függ csupán a szándékainktól — az energia jó hatásfokú haszosításának műszakitechnikai feltételei is vannak. Ezért az 1980-ban meghirdetett energiagazdálkodási kormányprogram nagy jelentőséget tulajdonított az úgynevezett energiaracionalizálási — a felhasználást ésszerűsítő — beruházásoknak, s kedvező hitelekkel, állami támogatással is ösztönözte a vállalatokat ilyen fejlesztések megvalósítására. Ennek hatására számos beruházás kezdődött meg a legutóbbi két évben, s közülük jó néhány már be is fejeződött. Az eddigi tapasztalatokról beszélgettünk Dancs Istvánnal, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójával. Három csoport — Mindenekelőtt arra kérem, tisztázzuk, milyen fejlesztéseket is takar az energiaracionalizálási beruházás kifejezés. — Az ésszerű energiagazdálkodáshoz szükséges fejlesztéseknek három jellegzetes csoportjuk van. Az első csoportba azok a beruházások tartoznak, amelyek révén vagy közvetlenül lehet energiát megtakarítani, vagy segítségükkel a kőolajat olcsóbb tüzelőanyaggal lehet helyettesíteni. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál például 39 millió forintért megoldják a korábban veszendőbe ment fáklyagáz hasznosítását, amivel kereken évi 24 ezer tonna fűtőolajjal egyenértékű, energiahordozót takarítanak meg. A Cement- és Mészművek beremendi gyáregységében berendezkedtek a semmilyen más módon nem hasznosítható gumihulladék elégetésére, így évi 10 400 tonna fűtőolajjal egyenértékű energiahordozó hasznosítását teszik lehetővé. De ugyanebbe a csoportba tartozik a vasútvillamosítás vagy a mezőgazdaságban a melléktermék eltüzelése. A beruházások második csoportjába az úgynevezett háttéripari beruházások tartoznak. Új gázkészülékek, bojlerek, kályhák, energiatakarékos készülékek, szigetelőanyagok, nyílászáró szerkezetek gyártását szolgálják ezek a fejlesztések. A Nitrokémiánál például a Nikeceli szigetelőanyag, a Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalatnál új kondenzvíz-leválasztó edények, a KÖSZIG-nél a gázbeton gyártására készülnek fel. A beruházások harmadik csoportjába a hazai energiahordozók termelésének bővítése sorolható. Energiafelhasználásunkban ugyanis voltak olyan aránytalanságok, amelyeket korrigálni kellett. Lehet például olajkályha helyett szénnel fűteni — természetesen kívánatos is —, de ehhez szénre, mégpedig megfelelő minőségű szénre is szükség van. Aztán bánya kell: a Dorogi Szénbányáknál épülő Lencsehegy II. bánya évente 1 millió tonna jó minőségű szenet termel majd. Emellett szükség van brikettgyárakra — Dorogon, Tatabányán létesül egyebek között —, és a meglevő bányák mellett szénmosókat, osztályozókat kell létesíteni. A vezetékes gáz elterjesztése ugyancsak jelentős összegeket igényel. Ezek a fejlesztések nem közvetlenül eredményeznek energiamegtakarítást, hanem annak nélkülözhetetlen feltételeit teremtik meg. Végül is az energiaracionalizálási beruházásokra — miután a program jóval szélesebb körben és gyorsabban bontakozik ki, mint ahogyan eredetileg terveztük — az előirányzott 15 milliárd helyett 18,8 milliárd forintot fordítunk. Eddigi és várható eredmények — Van-e a befejeződött fejlesztéseknek már valamilyen érzékelhető hatásuk? — Ha energiagazdálkodásunk eredményeit vesszük számba, azok kétségkívül kedvezőek: egyfelől megállt a népgazdaság energiafelhasználásának növekedése, másfelől viszont csökkent a kőolaj-felhasználás: 1982- ben 2 millió tonna kőolajjal használtunk fel kevesebbet, mint 1978-ban. Ebben azonban alapvetően annak a hatása érzékelhető, hogy csökkent a gazdaságban az energiaigényes ágazatok termelése. Ami természetesen kedvező, hiszen hosszú távon az volna kívánatos, hogy a kevésbé energiaigényes termékek gyártása fejlődjön gyorsabban. A gondot az okozza, hogy a termelési szerkezet ilyen átalakulásában főképp a pillanatnyi piaci helyzet játszik szerepet, s kevésbé a tudatos struktúraátalakítás. Természetesen valamennyi szerepe a takarékosságnak, az energiaracionalizálásnak is van — ennek hatása azonban alapvetően csak az idén és a következő években érvényesül majd. — És mi várható a jövőben? Kellően hatékonyak-e ezek a beruházások, s hozzák-e azt a megtakarítást, amit ígértek? — A közvetlen energiatakarékosságot szolgáló fejlesztések esetében semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy nem hozzák az ígért eredményt. Ezek a beruházások a magyar gyakorlathoz képest műszakilag különösen jól alá voltak támasztva, emellett az energetikai folyamatok viszonylag könnyen áttekinthetők. Megvalósításuk is kedvező, nagyon kicsi az eltérés a tervezett és a valóságos üzembe lépés között. Ezen a területen különösen jó a beruházások hatékonysága is, hiszen az árrendszer ma már erőteljesen érezteti a világpiaci árak hatását, s így a megtakarítás jelentős eredményt hoz. Az energiatakarékosságot szolgáló fejlesztéseknek piacproblémái sincsenek, ezek biztosan és általában gyorsan megtérülnek, s a vállalatok számára is gazdaságosak. Egy kicsit más a helyzet a háttéripar esetében. A beruházások hatékonysága a szokásos termelő beruházásokéhoz hasonlónak ígérkezik — egyébként elbírálásuknál semmiféle engedményt nem tettünk az általános hitelpolitikai feltételekből. Ami azonban a tőlük várt hatásokat illeti, két igen nagy kockázattal kell számolnunk. Az egyik, hogy ezek általában több száz milliós fejlesztések, megvalósításuk tehát bonyolultabb, mint az első csoporté. A szokásos beruházási „rendetlenségek” mellett gondot okoz a tőkés gépimport akadozása is. Végül is nagyon komoly annak a veszélye, hogy lesznek jó féléves késedelmek ezeknél a fejlesztéseknél. De van ezen a területen még egy kockázat: ki lehet ugyan számítani, mit hozhat, ha a felhasználók újra, korszerűbbre cserélik az energiát felhasználó készülékeket, vagy alkalmazzák — mondjuk — a korszerű szigetelőanyagokat. A felhasználók magatartása azonban mégis bizonytalansági tényező. Ezektől a fejlesztésektől négyszer annyi megtakarítást várunk, mint a beruházások első csoportjától. Amiből az is kitűnik, hogy a háttéripar hatékony fejlesztése döntő jelentőségű, és az energiaracionalizálás hatása is akkor lesz igazán érzékelhető, amikor ezek a beruházások termelni kezdenek, s termékeiket fel is használják. Az energiaracionalizálási beruházások önálló fejezetet jelentenek a hitelpolitikában. A kívánatos azonban az volna, hogy az energetikai szempontok mindennyi beruházásnál érvényesüljenek. Természetesen igyekszünk ezt a követelményt érvényesíteni, hiszen rendkívül fontos, hogy ne termeljük újra a múltbeli fogyatékosságokat. Éppen ezért valamennyi beruházás elbírálásának egyik szempontja, hogy a fejlesztés a korszerű energiagazdálkodás követelményeinek is megfeleljen. Tanulságok, módosítások — Eddig lényegében az energiatakarékosságról volt szó. Beszéljünk most a pénzügyekről. Okoztak-e valamilyen finanszírozási problémát az energiaracionalizálási beruházások? — A beruházások forrása főként a bankhitel és az állami támogatás volt. A 18,8 milliárdból 9,8 milliárd volt a hitel, 5,5 milliárd az állami támogatás és a többi, mintegy 3—3,5 milliárd a vállalatok saját pénze. A finanszírozás szempontjából elsősorban az okozott gondot, hogy jó ideig hiányzott a kívánatos összhang a hitelszféra és az állami támogatási rendszer között. Lehetőséget teremtettünk arra, hogy a vállalatok maguk válogassanak a források közül. Ne is mondjam, hogy inkább az állami pénz valamilyen formáját választották a hitel helyett. A tanulságokat egyébként levontuk. Az anyaggazdálkodási kormányprogram beruházásainak finanszírozása például hasonló módon, ebben az évben 500 millió forint hitelből és 200 milliós állami támogatásból történik. Ez utóbbit főleg olyan fejlesztések finanszírozására szeretnénk felhasználni, amelyek eredménye nem a beruházónál, hanem a felhasználóknál érezhető. — Az energiaracionalizálásra szánt pénzt gyakorlatilag elköltöttük. Lesz-e pénz ezután is erre a célra? — Nem volna kívánatos, hogy az energiaracionalizálás folyamata megálljon, ezért a következő években is igyekszünk megteremteni a feltételeket. Két fő támpontunk van. A nagyméretű, színvonalas technikát igénylő fejlesztésekre részben külföldi hitelforrások bevonásával teremtünk fedezetet. Tárgyalunk erről — kedvező kilátásokkal — a Világbankkal. Másrészt viszont szükséges, hogy legalább a kisebb, gyorsan megtérülő fejlesztésekre továbbra is tudjunk hitelt adni. Szeretnénk évente 200—300 millió forintot biztosítani erre a célra. Ha ez nem sok is, arra azért elegendő, hogy az energiaracionalizálás továbbra is folytatódjon a vállalatoknál. Kozma Judit