Népszabadság, 1983. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-02 / 207. szám
1983. szeptember 2., péntek NÉPSZABADSÁG A bábuk különös világa Kiállítás a Vigadó Galériában Nagyképűség volna formai elemzést és kritikusi szakértekezést írni erről a kiállításról, és mint minden nagyképűség, teljesen felesleges is: a Vigadó Galéria izgatottan gyönyörködő gyerekpublikumát és a nem kevésbé elragadtatott felnőtt közönségét az ilyen próbálkozásokkal — teljességgel hidegen hagyná. A szakelemzésnek ugyanis szükségképpen hosszúnak és nehézkesnek kellene lennie. Az Állami Bábszínház tervezőművészeinek alkotása az anyagoknak és a színeknek, a korstílusoknak és a technikáknak, a hagyománytiszteletnek és a hagyománytagadásnak olyan rafináltan egyszerű és meggyőző ötvözetét teremti meg esztendők, évtizedek óta, amelyet a nagyobb terjedelmű és nagyobb küldetésű eddigi értekezések is csak körülményesen tudtak megfejteni. Amiben az értekezések és a mostani kiállítás látogatói egy véleményre jutottak, annak rögzítésével megelégedhet ez a tudósítás is: nagyszerű képző-, ipar- s szcenikai művészeti teljességet mutatott és mutat be a színpadon és most a Vigadóban Ország Lili, Bródy Vera, Koós Iván és Ambrus Imre. Ha a nézőikkel való találkozás valódi hangulatát nem is, a kitűnően megrendezett, péntek-szombatonként előadással is csalogató tárlat egy-egy látványtöredékét talán képes felidézni ez a néhány fénykép. Tájékoztatásul: A bábuk különös világa kiállítás már csak pár napig, szeptember első vasárnapjáig tekinthető meg. BOROS JENŐ KÉPRIPORTJA Az Odüsszeusz-produkció címszó- Shakespeare: Szentivánéji álom s replője. (Koós Iván.) (Bródy Vera és Koós Iván.) A Tűzmadár színpadképe. Tervezője Koós Iván. Petőfi János vitézének Bródy A kiállításon felállított bábszín- Vera tervezte szereplői pad nézőtere. Gogol: Az orr: Ország Lili munkája. Ünnepségsorozat a fővárosban a Tragédia centenáriumán Az ember tragédiája első színpadi bemutatójának 100. évfordulója alkalmából kétnapos ünnepségsorozatot tartanak a fővárosban — jelentették be csütörtökön a Fészek Művészklubban rendezett sajtótájékoztatón a Művelődési Minisztérium, a Madách Emlékbizottság, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Nemzeti Színház képviselői. Malonyai Dezső, a Nemzeti Színház igazgatója elmondotta: a centenáriumi rendezvénysorozat szeptember 21-én 13 órakor kezdődik a Margitszigeten, ahol megkoszorúzzák Madách Imre szobrát, a nemrég elhunyt Vilt Tibor alkotását. Az ünnepi eseményen Sőtér István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének igazgatója mond emlékbeszédet. Délután a Mező Imre úti temetőben megkoszorúzzák Paulay Ede, a Tragédia első rendezője sírját. Délután 4 órától a Magyar Posta alkalmi hivatalt nyit meg a Nemzeti Színház előcsarnokában, ahol estig bélyegzik az évfordulóra kiadott emlékbélyegeket. A Nemzeti Színház első emeleti társalgójában Madách emlékkiállítás nyílik meg; a tárlaton eredeti dokumentumokat, fotókópiákat is láthatnak az érdeklődők. Az ember tragédiájának díszelőadása este 7 órakor kezdődik a Nemzeti Színházban, mielőtt felgördül a függöny Köpeczi Béla művelődési miniszter mond ünnepi beszédet. A bemutatóra, amelyet Vámos László rendez, meghívják azokat a hazai és külföldi rendezőket és színészeket, akik az egykori Tragédia-előadásoknak részesei voltak. A díszelőadásra 24 oldalas műsorfüzetet szerkesztettek, s ebben a Tragédia 100 éves történetét mutatják be gazdag képanyaggal illusztrálva. A színházban megvásárolhatók lesznek Buday György fametszetei, amelyeket a művész Az ember tragédiája első szegedi szabadtéri bemutatója alkalmából — 50 esztendővel ezelőtt — készített. Az ünnepségsorozat második napján szakmai tanácskozást tartanak a Fészek Művészklubban. A konferencián egyebek közt Madách remekének hazai és külföldi előadásairól cserélik ki tapasztalataikat azok a rendezők, akik a Tragédiát az utóbbi években színpadra állították. A tanácskozásra irodalomtörténészeket, drámaírókat, Madách-kutatókat, kritikusokat, valamint külföldi színházi szakembereket is meghívnak. Délután a Várszínház Galériájában az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzeti Színház és a Magyar Színházi Intézet dokumentumaiból látható majd tárlat. Az újságírók kérdéseire válaszolva Vámos László, a Tragédia díszelőadásának rendezője egyebek között elmondotta: a szeptember 21-i — egyébként 1301. — nemzeti színházbeli előadást 30 próba előzi meg. A főbb szerepeket a Nemzeti Színház két fiatal művésze, Bubik István és Tóth Éva alakítja. (MTI) Nívódíjat kapott a Győri Balett A Művelődési Minisztérium nívódíját nyerte el a Győri Balett Izzó planéták című produkciója. Markó Iván balettegyüttese a közelmúltban mutatta be ezt az előadást a fiatal művészek találkozóján, amelyet a KISZ Központi Bizottsága rendezett. A magas művészi színvonalú produkcióért járó nívódíjat Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes csütörtökön, az ifjúsági szövetség székházában adta át Markó Iván művészeti vezetőnek, Vajda János zeneszerzőnek, Kovács László karmesternek, Gombár Judit díszlettervezőnek, továbbá a Győri Balett és a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese táncosainak. A díjak átadása után Fejti György, a KISZ KB első titkára köszöntötte a művészeket. (MTI) Népművészeti bemutató Szolnokon A 33. magyar bányásznap tiszteletére nyílt meg népművészeti kiállítás Szolnokon, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat nagytermében. A reprezentatív kiállítás a gazdag népművészeti hagyományokkal rendelkező nagykun város — Karcag — fazekaskultúráját mutatja be. Kiállította több művét a 90. évében járó és ma is alkotó Kántor Sándor Kossuth-díjas, a népművészet országhatárainkon túl is ismert mestere, s a Kántor Sándor műhelyében alkotó Kungazda Ferenc, aki ugyancsak elnyerte már a Népművészet mestere címet. Az ifjú nemzedéket ifjú Szabó Mihály, a népművészet ifjú mestere, Sz. Nagy István és Chlumetzky Ildikó fazekas népi iparművészek képviselik. 7 Tipp ‘83—84 Az újságíró szerkesztőségi postája magánügy — mondanám, ha nem volnának benne fellelhetők közérdekű jelenségek is. Három és fél hét alatt felgyülemlett levél- és irathalmot igyekszem átböngészni szabadságom végeztével, s örömmel látom — így, nagy tételben könnyebben felmérhető ez —, megszaporodott benne az információt előre közlő, tájékoztató anyag. De hadd szűkítsem a kört: a művelődési házak programjairól, a múzeumok látnivalóiról és rendezvényeiről, a könyvtárak szolgáltatásairól, a szabadidő eltöltésének változatos lehetőségeiről adnak hírt növekvő számban a néha csak hevenyészve stencilezett, néha a valódi (ám nem mindig példás) műgond igényével készített lapocskák, szórólapok, füzetecskék. Nem nagy ügy — hallom az ellenvetést. Bizony nem az, de mégis óriási a jelentősége — teszem hozzá mindjárt. Úgy hiszem, a művelődési alkalmak elérhetővé tételében — amely alkalmak az utóbbi években egyre színesebbek, egyre ötletesebbek — éppen a jobb propaganda játszhat fontos, semmi mással sem pótolható szerepet. Az átfogóbb informálás igénye a közművelődési munka tekintélyének növekedésével egyenes arányban jelentkezett. A kezdeti esetleges írásos információt mostanra néha vaskos „kötetek” váltották fel. Természetesen az érték, a vonzerő nem a vastagságon mérhető. Debrecen kulturális-tudományosközéleti és sportrendezvényeiről például — mindarról, ami az idén ebben a városban megtekintésre, odafigyelésre érdemes — egy meglehetősen karcsú kiadvány tájékoztat. Kalocsáról már augusztus eleji dátummal megérkezett a szeptembertől kezdődő őszi művelődési évad valamennyi városi és város környéki rendezvényének sokszorosított programja. E nagyobb távra szóló programjegyzékek még ritkák ugyan, de precíz és részletes havi műsornaptárral ma már csaknem minden valamirevaló város és falu büszkélkedhet. Ez eddig rendben volna. Ám az újságíró mégsem mérvadó. Az ügy szempontjából közömbös is lehet, hogy őt tájékoztatják-e. A szolgáltatás igazán akkor hasznos, ha ezek a lapok, füzetek, programismertetők tényleg eljutnak az érdekeltekhez — a lakossághoz, a családokhoz. A tapasztalat azt mutatja, hogy az információ — postai szakszóval élve — „terítése” javul, ami a rendezvények látogatottságában mindig és mindenütt tükröződik. A tájékoztatás jegyében fogant az a kezdeményezés is, amelyről néhány hónapja már írtam ezeken a hasábokon. A Tipp ’83—’84 névre keresztelt ajánlókönyvecske szerkesztői azt a célt tűzték maguk elé, hogy a budapesti nagyközönséget tájékoztassák valamennyi rendszeres művelődési lehetőségről, amely a fővárosban igénybe vehető. Annak idején azon kellett sajnálkoznom, hogy az érdekelt művelődési házak s egyéb intézmények egy része nem élt az ingyen reklámnak még a lehetőségével sem, nyilvánvalóan nem mérve fel, milyen nagyszerű fegyver adatik kezébe. Most arról értesítettek, hogy a Tipp füzet mégis elkészült, s mintegy 1500 foglalkozást ajánl. Megkaptam tárgyszókatalógusának fénymásolatát is. Hogy a kedves olvasó számára világos legyen, miről is van szó, hadd másoljam ide a katalógus B betűs részét: Bábtanfolyam, Bábszakkör, Balett, Bakancsosok klubja, Barlangásztanfolyam, Barkácsműhelyek, Barkácsszakkör, Bélyeggyűjtés, Benkó-klub, Beszédkészség-fejlesztő tanfolyam, Biokémia-szakkör, Biológiaszakkör, Birkózószakkör, Blockflőtetanítás, Body building, Bolgár táncház, Botanikai szakkör, Bridzstanfolyam, Búvártanfolyam, Bűvészszakkör, Bűvészklub. A tárgyszavak után egy-egy oldalszám: az ember csak fellapozza a megfelelő oldalt, s ott elolvassa a részletesebb információt. Illetve csak olvasná. Mert a Tipp még csak kéziratban létezik: nyomdai kapacitásgondok miatt megjelenése leghamarabb szeptember közepére várható. Csakhogy a művelődési házak tanfolyamaira, nyelvi kurzusaira, a különféle szakkörökre általában éppen szeptember közepéig kell és lehet beiratkozni. Így hát van is Tipp, meg nincs is. Szükséghelyzetből — mint tudjuk — ritkán keletkezik jó megoldás, most azonban a kényszer — úgy tetszik — ilyet produkált. Addig is, amíg a Tipp az ígért sok tízezer példányban eljuthat az újságárusokhoz és a könyvesboltokba, a Tourinform vállalta, hogy a benne levő valamennyi adatról tájékoztat. Ha tehát az idén ősztől éppen gitározni szeretnék, vagy gombfocizni támad kedvem, felhívom a Tourinform telefonszámát, ahol a Tipp kéziratos példánya alapján naprakészen informálnak arról, hová forduljak ilyen irányú óhajommal. Nem tudom, van-e hasonló információs telefonszolgálat a világon. Akár igen, akár nem, a budapesti népművelők — akik ezt a füzetet megszerkesztették — fontos dolgot csináltak. Elsősorban a kiadvánnyal (még ha várni kell is rá), másodsorban a kényszer szülte telefonszolgáltatással. Úgy hiszem, ha már így alakult, mindkettőt meg kell tartani a jövőben is. Várjuk a folytatást. Kár érte A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár — elsődleges feladatain kívül — dicséretes kiadói tevékenységet is folytat. Elsősorban hézagpótló bibliográfiáit kell említenünk. A kiadványok palettáját színesítik a kiemelkedő évfordulók alkalmából megjelentetett, bevallottan közművelődési-ismeretterjesztő célzattal készülő albumok. Hogy csak a legutóbbi néhány év terméséből említsek néhányat: emlékezetes marad a Móricz Zsigmond, a József Attila, a Kodály Zoltán jubileuma tiszteletére kiadott szemléltetőanyag. Egyegy mappában 30—40 kartonlapon az illető író-költő-zeneszerző élete és munkássága elevenedik meg fényképek, dokumentumok segítségével. Iskolában, művelődési házban remek szemléltetőanyagul szolgálnak ezek az igényesen elkészített albumok. Az eddig látottakban mindig az volt a megnyerő, hogy nemcsak bőséges és hasznos, jól válogatott ismeretanyagot közvetítettek, hanem az élet és az életmű mélyebb megismerésére is ösztönöztek. E dicséretes múltat felidézve kivált érthetetlennek tűnik a legújabb vállalkozás. Az, amely Balassitól Nagy Lászlóig címmel látott napvilágot a napokban (pontosabban: valószínűleg csak belső terjesztésre szánták, minthogy nincs árazva). Az Arcképek a magyar irodalom nagyjairól alcímet viselő albumot kiadóként a könyvtár társaságában a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is jegyzi. Az albumban 38 metszet, 38 lapon — M. Kiss József munkái. Harmincnyolc magyar író — találomra kiválogatva. Valamennyien tudjuk, milyen kockázatos feladat a magyar irodalom kincsestárából éppen 38 nevet kiemelni. Ha nem azirodalmi érték az, ami mértékadó lehet, akkor nyilván a képzőművészeti alkotás értéke az, amely a válogatás alapját képezheti. Nos, M. Kiss József metszetei túlontúl iskolásnak tűnnek: fényképről és könyvekből ismert arcok tekintenek ránk a művészi transzformáció igényének legkisebb jele nélkül. Minek foghatjuk fel hát ezt az albumot? A válasz nehéz. Irodalmi arcképcsarnoknak a szelekció önkényes (szerepel benne Bethlen Kata, de hiányzik Mikes Kelemen, Németh László belefér, de Veres Péter és Szabó Fái már nem), illusztrációnak pedig sematikus, gyenge. Mert a cél legfeljebb az illusztrálás lehetett. Ma viszont már bármelyik írónkat, költőnket teljesebben lehet bemutatni a legközelebbi könyvtárban fellelhető dokumentumok segítségével, mint így. Vagy, ha már albumot készítünk — vállalva annak örökös ódiumát, hogy nem lehetünk teljesek —, akkor legalább a képi-rajzi megformálás érjen fel azzal a nagysággal, amelyet a beválogatott író-költő kiérdemel. Van ilyen képzőművészeti ábrázolása irodalmunk nagyjainak. Így ez az „arcképcsarnok” nem szolgál jó ügyet, szemben azzal a reménnyel, amelyet a hozzá mellékelt — meglehetősen zagyva szövegű — előszó hangoztat. Még szerencse — mint olvasom az impresszumban —, hogy csak 1000 példányban jelent meg. Ha az album jó volna, ennyi — kevés volna. Így — ez is sok. Kidobott pénz: Tripolszky László