Népszabadság, 1983. november (41. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
8 NÉPSZABADSÁG 1983. november 6., vasárnap NÁDUDVARI EMBEREK Az iskola igazgatójától, Korcsmáros Sándortól hallottam, hogy nemrégiben idős nádudvariak látogattak haza külföldről, és egyszerűen nem akartak hinni a szemüknek. Alig ismertek rá a csaknem tízezer lakosú községre. Ezek a kivándorlók még a régi, nádtetős, fehér falú kis házakra, a földutakra, az ásott kutakra, az 1800 föld nélküli családra, a nagy szegénységre emlékeztek. A mai látogató már mást talál. Mást, gyökeresen mást, de azért — ha jól kinyitja a szemét, és nemcsak áradozni akar — a mellékutcákban még gyakran találkozhat a régi Nádudvarral. Igazság szerint — ezt a Vörös Csillag Tsz pártszervezetének helybeli származású titkára, Gonda Sándor erőteljesen hangsúlyozza — az új, a korszerű és a régi, elmaradott még eléggé vegyül. Hiszen ha azt mondjuk, hogy Nádudvaron minden második ház új, korszerű és az utóbbi negyedszázadban épült, akkor ez azt is jelenti, hogy sok még a régi ház. Nagy szükség van tehát arra a 60—80 új családi házra, mely évenként tető alá kerül. Kétségtelenül nagy eredmény, hogy a 64 kilométer hosszú belterületi útból 14 kilométer már betonozott vagy köves. Ez azonban sovány vigasz azok számára, akik még mindig — ősszel, télen hetekig járhatatlan — sáros utcákban laknak. Meg kell érteni azokat is, akik örülnek ugyan a 72 millió forintos költséggel — felét a tsz viseli — most épülő igen szép művelődési otthonnak, de az is eszükbe jut, hogy a 2-es számú óvoda öreg épülete szinte már veszélyes, és hogy a 34 iskolai tanteremből 14 szükségtanterem. Tehát ha nem jut mindenre, akkor különösen fontos a sorrend. Annyi bizonyos, hogy a vízvezeték létesítésével mindenki egyetértett. Elégedetten tekintenek az új gyógyszertárra, a postára is. A főutcán az ABC-áruház gazdag választékot kínál, és a havi forgalma négymillió forint. Újdonság a vezetékes gáz, már több száz háztartás hozzájutott. Iparszerű termelés Beletartozik a község mai képébe a tsz tejfeldolgozó üzeme és húsipari üzeme is. Épül az új, nagyobb, korszerűbb tsz-tejüzem, ahol majd jégkrém is készül. Sokféle cégtáblán olvasható a Vörös Csillag Tsz neve. A közös gazdaság húsboltot, zöldségüzletet, eszpresszót, éttermet, strandot működtet, és átvette a helyi sportkört is. Talán már ennyi is jelzi, hogy Nádudvar elsőrendű — meghatározó — gazdasági egysége a termelőszövetkezet, mely évenként 2,8 milliárd forintos termelési értéket állít elő, 3800 embernek ad munkát és jó megélhetést. Tény: a legutóbbi negyedszázadban a község — főként a tsz segítségével — sokat fejlődött. Még nagyobbak, szembetűnőbbek a változások a határban és az állattenyésztő telepeken. Október vége az őszi nagy határi munkák ideje. Mészáros Sándorral, a helybeli származású, agráregyetemet végzett termelési elnökhelyettessel legalább 30 kilométernyi utat tettünk meg a 22 ezer hektáros határban. Ilyenkor még 15 évvel ezelőtt is az emberek százai törték a kukoricát és ásták a cukorrépát. Most alig láttunk gyalogmunkást. Néhány kombájn végez a kukorica és a cukorrépa betakarításával. A Bojár-földi részen is három Herbau típusú, kétmenetes francia betakarító gépsor uralkodik a cukorrépatáblákon. Vége a legijesztőbb, legnehezebb, az egészségre is ártalmas hajdani paraszti munkának. Itt kézzel már senki sem nyúl a répához. Egyetlen gépsor legalább 400 ember munkáját helyettesíti. — Most a mi gépeink összesen mintegy háromezer ember munkáját végzik el — állapítja meg a termelési elnökhelyettes —, nálunk iparszerűvé vált a mezőgazdasági termelés. A tsz 127 traktora, 45 betakarítógépe, 120 teherautója, a nagy teljesítményű vetőgépek, a különféle munkagépek teljesen átformálták a mezőgazdálkodás jellegét. A nagy gépi átállás Nádudvaron is egy évtizede következett be. Sokat kifejez, hogy míg 1970-ben az akkori kétezer dolgozónak több mint a fele növénytermesztő gyalogmunkás volt,addig most a 200-at sem éri el a gyalogmunkások száma. Könnyebbé, termelékenyebbé vált a munka az állattenyésztésben is. A legtöbb telepen az etetésnél, itatásnál, a fejésnél, a trágya eltávolításánál sokat segítenek már a gépek, a korszerű berendezések, az oldaletetők, az etető-„asztalok”. A szervezett, villanypásztoros legeltetés pedig — itt, a Hortobágy peremén — már a hagyományos pásztorkodást is háttérbe szorítja. Hat testvér egy tsszben A Vörös Csillag Tsz termelési adatai szinte lenyűgözőek. A hozamok a felszabadulás előtti eredményekhez képest három-négyszeresre nőttek. Az idén — az aszályos időjárás ellenére — búzából 4000 hektáron 6 tonnás, kukoricából 3000 hektáron több mint 10 tonnás, cukorrépából 600 hektáron 58 tonnás, burgonyából 200 hektáron 40 tonnás hozamot értek el Az 1500 tehén évi tejhozama pedig meghaladja az 5000 litert. A közösben 38 ezer sertést hizlalnak meg jó eredménnyel. Persze a szövetkezeten és a hozzá tartozó termelési rendszeren, a KITE-n kívül — ahol mintegy kétszáz nádudvari talál megélhetést — más munkahelyek is vannak a községben, és kétszázötvenen ingáznak. A Hajdúsági Agráripari Egyesülés is mintegy 20 nádudvarit foglalkoztat. Mindkettő főként szakemberei révén hatással van a falu életére, növeli az emberek látókörét, igényeit. Egy-egy család sorsa pedig — mint tengerből a csepp — szinte jelzi mindazt, ami ebben a községben végbemegy. Sokan jól ismerik Nádudvaron a Fejes testvéreket. Hiszen országosan is nagy ritkaság, hogy egy családból hat fiútestvér ugyanabban a tszben dolgozzék. A Fejesek közül a legidősebb, Sándor, 45 éves, ő nyitotta meg a sort. Az elemi iskola elvégzése után a nádudvari gépállomásra került. Így emlékszik vissza: — Még 15 éves sem voltam, amikor elvégeztem egy háromhónapos, gyorstalpaló traktorosképző tanfolyamot. Utána rögtön egy kormos Hofherr traktorra kerültem. Egy évre rá arató-kévekötő géppel dolgoztam. Majd tsz-tag lettem. Ezen az úton Sándort még négy testvére követte. Az élet gyorsan változott körülöttük. A körmös traktorokat a Zetorok, az Utasok, a DT-k követték. Jöttek a szovjet SZK kombájnok. Majd a Fejes testvérek is megtanulták a John Deer traktorok, a Claas kombájnok, a Herman répabetakarítók, a Hesston körbálázók és a többiek nevének a kiejtését. Megismerték az E 512-es NDK-kombájnt. Megtanultak velük dolgozni, sőt elsajátították a javításuk módjait is. A technika fejlődése kényszerítette rá a Fejes testvéreket is arra, hogy 1971-ben egyszerre hárman letegyék a gépszerelői szakvizsgát. Kinyílt a világ Külön érdekesség, hogy hármójuk egyik oktatója a gépszerelői tanfolyamon a testvérük, a másodszülött Imre volt. Ennek az a magyarázata, hogy ő már fiatalkorában szakmunkás-bizonyítványt szerzett, géplakatos lett, és hamar kitűnt jó technikai érzékével. Az sem véletlen tehát, hogy 1973-ban átkerült a nádudvari termelési rendszer, a KITE központi javítóműhelyébe, és három év múlva már szerelőcsoport-vezető lett. Ezekben az években megnyílt Fejes Imre előtt a világ. Az új gépekkel, a karbantartásukkal, a javításukkal alaposan meg kellett ismerkednie, így jutott ki az NSZK-ba, majd az USA-ba. Részt vett egy svájci tanfolyamon is, ott újszerű hegesztési eljárást sajátított el. Később Moszkvában egyhetes hegesztői tapasztalatcserén vett részt. Egy évtized alatt háromszor kapott kiváló dolgozó kitüntetést. A harmadik szülött Fejes fiú, István is 1971-ben szerzett gépszerelő szakmunkás-bizonyítványt, és a második számú üzemegység hibaelhárító szerelője lett. Nem titkolja, hogy a célja: bekerülni a tsz központi gépműhelyébe, ahol még tovább fejlődhet szakmailag. Kislánya hetedik osztályos, a fia a püspökladányi gimnázium második osztályába jár, és egyetemre szeretne menni. Régebben a hat Fejes testvér csak azt tűzte ki célul, hogy a gyerekeik szerezzék meg kivétel nélkül az érettségit. Nos, amint látható, némelyek e vágyakon szerencsére túl akarnak tenni. A felszabadulás előtt ritkaság volt, ha Nádudvaron egy szegényebb parasztcsalád gyereke továbbtanult. Most a nyolcadik osztályosok 90—95 százaléka ezt teszi. A továbbtanulók harmada gimnáziumba megy, sokan eljutnak az egyetemre is. Jellemző, hogy a Vörös Csillag Tsz 135 szakemberének a többsége nádudvari. A mezőgazdasági gépeket választotta az ötödik szülött, János, és a legfiatalabb, Gábor is. Ők már a bátyáik nyomdokait követték. János szintén a 2-es számú üzemegységben ugyancsak hibaelhárító szerelő, a felesége háztartásbeli, igyekeznek a háztáji lehetőségeket kihasználni: szerződéses alapon évenként 35—40 sertést hizlalnak meg. Gábor a tsz központi javítóműhelyében dolgozik. Előbb 17 évig DT traktort vezetett. Ez megviselte a gyomrát. Orvosi javaslatra szállt le a traktorról, pedig azzal többet keresne. No, de első az egészség. Csak a negyedik szülött, Fejes Mihály nem alapozta az életét a mezőgazdasági gépekre, ő asztalos lett, és most a tsz-ben az asztalosbrigád vezetője. A szakmunkásvizsga után levelező úton elvégezte a püspökladányi gimnáziumot, és érettségizett. A szakmáját nagyon szereti, olvas, tájékozódik, hogy ne maradjon el a növekvő követelményektől. A lakásán sok a könyv, amint mondja: „Tele van minden polc.” Az ember az első A hat testvérről sok mindent el kellene még mondani. A négy idősebb párttag, Mihály munkásőr szakaszparancsnok-helyettes. Mindegyikének saját háza van. Legénykorukban, amit kerestek, beadták a családi kasszába, amelyet édesanyjuk kezelt. Ebből a nősüléskor mindegyikük 30 ezer forintot kapott. Elég volt a kezdéshez, egyszobás kis ház vásárlásához. Azóta valamennyien — egymást segítve, és részben OTP-kölcsönnel — új, szép házat építettek. Autója Imrének és Mihálynak van. A testvérek fizetése havi 4300 és 6000 forint között váltakozik, és ehhez kerül még a háztáji jövedelem. A feleségek közül ketten a KITE- nél, ketten az ABC-áruházban dolgoznak, van köztük egy tanárnő, és egy háztartásbeli. Annak valamenynyien örülnek, hogy napjainkban Nádudvaron a munka, a szorgalom számít, és e szerint becsülik az embert. Most a közös gazdaság — bár még sok a szikes, szikfoltos, „fehér” föld — valósággal ontja a gabonát, a húst, a tejet, és ehhez a háztáji gazdaságok is leteszik a maguk részét. Csak a közös révén évenként 110 millió forint értékű árut értékesítenek a tagok. Egy tsz-dolgozó a közösből évenként 57 ezer forinthoz jut. A háztájiból minden tagnak évenként legkevesebb 7500 forint a bevétele, de sokan ennél többre tesznek szert, igaz, nem ingyen. A hizlaláshoz, a tejtermeléshez nemcsak sok és értékes takarmány kell, hanem aki tehenet, hízó marhát, sertést tart, annak bizony úgy hajnali négy óra tájban csörög a vekker. Kevesen ismerik jobban Nádudvart Szabó Istvánnál, aki maga is itt nőtt fel, és 32 éve elnöke a szövetkezetnek. Ő így vélekedik: — Néhány szóval nehéz még csak jelezni is mindazt, ami nálunk végbement. Nagyon örülök annak, hogy ha nagy is a szövetkezetünk, de nem veszett el benne az ember. Mi erre ügyeltünk. Mindent megteszünk azért, hogy a tagok érezzék: ők a gazdák. Látjuk az új igényeket is. Már a kapunkon belül az új nemzedék. Az alaptevékenységben dolgozó tagjaink kétharmada nem ismeri saját tapasztalataiból a hajdani paraszti életet. Ezért más már a kötődése a szövetkezethez, mint amilyen a szülőké, a nagyszülőké volt. Más, de szerintem nem gyengébb. A 2,7 milliárd forint értékű közös vagyon mindenképpen nagy összetartó erő, sokat számít a biztos, jó jövedelem és az, hogy a tagok mellett mindenkor ott áll a szövetkezet. Tóth Benedek Sándor Imre István Mihály János Gábor A szovjet és a magyar nép hőse Vörös Zászló Renddel tüntették ki Pataki Ferencet Számunkra kivált megtisztelő dokumentumot tett közzé a Pravda nemrégiben: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa rendelete — Jurij Andropov aláírásával — Pataki Ferencet halála után Vörös Zászló Renddel tüntette ki. Az indoklás szerint a kitüntetést Pataki Ferenc bátorságáért és hősiességéért kapta, amelyet a szovjethatalomért vívott harcok, során Szibériában, valamint a német fasiszta hódítók hátországában a Nagy Honvédő Háború éveiben tanúsított. Ki is volt Pataki Ferenc? Mit tudunk életéről, tetteiről? Pataki Ferenc egyike a szovjethatalom győzelméért küzdő százezer magyar internacionalalista vezetőinek, azokénak, akik a szovjetek országának védelmében mindenkor és mindenhol a magyar nép eljövendő szocialista hazájáért is küzdöttek. A felszabadító csaták egyik előharcosa ő, aki az ügyért, amiért egész életében küzdött, a szabadság hajnalán áldozta életét. A „halálvonatról” az „aranyvonat” ellen 1892. december 1-én született Herkulesfürdőm. Hatéves korában árvaházba került, de a mostohai gyermekkor ellenére is sikerült tanulnia: a sokoldalú tehetséggel megáldott ifjú elvégezte a tanítóképzőit. Először Budapesten tisztviselő volt, utána tanítói állást foglalt el, majd 1913-tól a lugosi 8. honvéd gyalogezred tartalékos tiszti tanfolyamának a hallgatója. Az első világháború kitörésekor az orosz frontra került, s 1915 márciusában, Frzemysl elestekor, fogságba esett. Krasznojarszkba vezetett a fogoly zászlós útja, itt élte át az 1917-es forradalmakat. A táborban kitűnően megtanult oroszul, s a haladó nézetű tisztek egyik hangadója, a forradalom szellemének közvetítője. 1918 elejétől részt vett a krasznojarszki szovjetek megerősítéséért folytatott harcban, a hadifoglyok forradalmi szervezeteinek, vörösgárdista egységeinek a létrehozásában. 1918 áprilisától a bolsevik párt tagja, majd a krasznojarszki Külföldi Munkások Kommunista Szervezete Végrehajtó Bizottságának elnöke és képviselője a bolsevik párt kormányzósági bizottságában. Szerkesztette a szervezet Előre, majd a Fáklya című lapját. 1918. május-júniusban a hadifoglyok százait mozgósította a fehérgárdisták ellen, s a hadifogoly vörösgárdisták élén fegyverrel a kezében vett részt a Krasznojarszkért vívott véres csatában. A Szibériában hatalomra jutott fehérgárdisták Patakit sok bolsevik vezetővel együtt elfogták. Megkínozták, előbb halálra, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1919 novemberéig sínylődött a krasznojarszki börtönben, amikor kétszázadmagával Kelet-Szibériába irányították. A „halálvonat” foglyait a csenemhovói bányamedence partizánjai szabadították ki. Patakit az egyesített munkás-paraszt partizán - osztag parancsnokságának az élére állították. E tisztében 1920 januárjában — amint egy szovjet szerző írásában olvashatjuk — „ragyogóan oldotta meg Kolcsak és minisztertanácsa, valamint az Orosz Birodalom (651 millió aranyrubel értékű) aranytartaléka elfogásának a tervét. E rendkívül bonyolult feladat végrehajtásáért Patakit díszes harci fegyverrel tüntették ki”. A szervező 1920 februárjától Pataki a cseremhovói járás forradalmi bizottságának elnöke, majd az év őszén Moszkvába rendelték, ahol az összoroszországi Rendkívüli Bizottságban (VCSK) teljesített szolgálatot. 1921 októberétől Dzerzsinszkij közvetlen munkatársa, a VCSK banditizmus elleni harc osztályát vezeti, majd a kémelhárítási osztály helyettes vezetője, s e tisztségeiből fakadóan egyben a Köztársaság Belső Karhatalmi Egységeinek a parancsnoka. Egy szovjet folyóiratban közzétett dokumentum tanúsága szerint Pataki dolgozta ki a szovjet határőrség létrehozására vonatkozó rendelettervezetet, amelyet Lenin, majd a Népbiztosok Tanácsa jóváhagyott. 1923-ban a párt központi bizottsága a békés építőmunka frontjára irányította. Évekig a Szovjetunió Legfelsőbb Népgazdasági Tanácsának szerveiben tevékenykedett, elnökhelyettese volt a szovjet Közép-Ázsia első vízi erőművét és textilkombinátját vezető állami bizottságnak, s egy ideig vezető munkatársa a központi bizottság apparátusának. Részt vett a szovjet filmipar irányításában is, s két alkalommal rektorhelyettese volt, a Kominstern egyik főiskolájának, a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemének. Közben állandó kapcsolatot tartott magyarországi hozzátartozóival és barátaival, s figyelemmel kísérte a hazai haladó irodalmat, tájékozódott a honi dolgokról, féltve ápolta anyanyelvét. Amikor a hitleri Németország hadserege a Szovjetunióra támadt, Pataki a legfelsőbb párt-, állami és katonai szervekhez intézett leveleiben kérte, hogy tapasztalatait használják fel a fasiszta seregek elleni harcban. 1942 tavaszán teljesítették az akkor már 50 éves forradalmár kérését, őrnagyi rangban járta a hadifogolytáborokat, aprólékosan tájékozódott az otthoni helyzetről, partizán- és felderítő-, majd ejtőernyős-kiképzést kapott. 1943. augusztus 18-án egy hétfőnyi partizáncsoport ereszkedett le ejtőernyővel Kárpátalján. Parancsnoka Pataki Ferenc, tagjai helyi ismeretekkel rendelkező Ukránok és a cseh hadsereg egy tisztje. Feladatuk a fasiszta erők felderítése, a későbbi fegyveres harc előkészítése. Pataki különleges politikai feladatot is kapott: adja tudtára valamilyen módon a magyar politikusoknak, hogy a Szovjetunió és szövetségesei lehetőséget adnak Magyarországnak a háborúból való kilépésre, a fegyverszünet megkötésére. Újra hazai földön A földet érés után Pataki Ferenc kivezette a csoportot a felkutatásukra indult csendőrök gyűrűjéből, és a partizánok megkezdték működésüket. Ellenállási csoportokat alakítottak a huszti, a szállási és a munkácsi járások ukrán, magyar és más nemzetiségű antifasiszta lakói között. 1944 elejére 190-re nőtt a partizánok száma. Munkájukat sok százan segítették: fegyvereket, élelmiszert, búvóhelyeket szereztek. Kialakult a felderítőmunka Húsztól, Munkácsot, Kassát, Budapestet átfogó hálózata. 1943. augusztus 26- tól rendszeresen továbbították a rádióhullámok az adatokat a fasiszta seregek mozgásáról, létszámáról, felszereléséről, a Kárpátokban épülő Árpád-vonalról. 1943 októberében — feladatának megfelelően — Budapestre települt. A kapcsolatokat magának kellett kiépítenie. Munkások, katonák, értelmiségiek között lelt társaikra a fasizmus elleni harchoz. Több mint fél évig működött eredményesen az első magyarországi felderítő-partizán csoport. A horthysta csendőri és katonai hatóságok 1944. február végén csaptak le a partizánok huszti központjára. Március-április során valóságos hajtóvadászat folyt Kárpátalján. Sok partizánt tűzharcban megöltek, ötszáz embert letartóztattak, megkínoztak, majd sokukat kivégezték. Az ország német megszállása utáni napokban a budapesti csoport több tagja, majd ő is lebukott. Pataki Ferencet börtönről börtönre hurcolták, majd 1944. augusztus 30- án halálra ítélték. A szovjet hadsereg gyors előretörése, a román kiugrás következtében válságosra fordult helyzetben Horthy kormánya tárgyalásra kényszerült a Szovjetunióval. Patakit ekkor nem végezték ki, Sopronba szállították a 48- as laktanya börtönrészlegébe. Ott raboskodó magyar és szovjet kommunisták szavaiból, leveleiből ismerjük nagyszerű emberi tartásét a börtönben. Pataki Ferencet 1944. november 4-én, a nyilas hatalomátvétel után végezték ki Nyitott szemmel, emelt fővel, a nézőnek kirendelt katonákat bátorítva fogadta a gyilkos golyókat. Az utókor negyedszázad után fellelte jeltelen sírját, feltárta tetteit. Sopron és az ország népe emlékművet állított a világszabadság és a magyar szabadság internacionalista harcosának. Iskolák, határőrlaktanya, szocialista brigádok és a Munkásmozgalmi Panteon márványa őrzi Pataki Ferenc nevét. A Vörös Zászló Renddel való kitüntetés pedig Pataki Ferenc nevét végleg beírta a szovjet és a magyar nép olyan közös hőseinek a sorába, mint Kun Béla, Münnnich Ferenc, Gavró Lajos, Zalka Máté és társaik. Miles György