Népszabadság, 1985. június (43. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-29 / 151. szám
MÁTYÁS ISTVÁN: Ég a ház Rohantak a falu felé. Trappoló, mezítelen lábuk nyomán sűrű porfelhő lebegett az út fölött. Az utcákon mindenütt emberek, kezükben lapát, vasvilla, vödör. Kicsit távolabb, egy ház teteje fölött, lángnyelvek nyújtózkodtak ugrálva az ég felé, mintha a napot akarnák elérni. Márérződött a füstszag, s az úttesten, a tetőkön, a kerítéseken, a veteményeskertekben fekete pernye mindenfelé. Nagy lakóház teteje égett. A kémény már összedőlt, bezuhant a padlásra. Pattogott, ropogott a zsindely. Félelmetes volt. Lecövekeltek a fiúk. Láttak ők már tüzet, nem is egyszer. Ez a látvány azonban egészen más volt. Rosszabb, rémisztőbb, elszomorítóbb. Lakóház égett. Otthon, Kovátséké, akiket jól ismertek. A felforrósodott, pattogva, durrogva szétrepedő tetőcserepek hangja a háborús filmek puskaropogását idézte bennük. Egy közeli udvarban vékony hangon nyüszített egy kutya. Az égő házhoz közeledve szinte elviselhetetlenné kezdett válni a forróság a nyári hőségben. A háztól távolabb síró asszonyok, leányok csoportja állt, köztük Kovátsné is. Már megkezdődött az oltás, vödrökkel. Az emberek láncban álltak, karnyújtásnyira egymástól, a kúttól a ház faláig. Ketten, húzták a vizet a kútból, öntötték a kézről kézre adott, üresen visszaérkező vödrökbe. A fal tövében néhány erősebb, magasabb férfi nagy lendülettel igyekezett a tetőre loccsantani a vizet a vödrökből. Aház azonban magas volt, a vízből kevés jutott el a tetőig, visszafolyt a falon, visszahullott az ott állókra, amit azok nem is bántak a perzselő hőségben. Akkor értek oda a tűzoltók is, amikor a fiúk, önkéntes tűzoltó-egyesület működött a faluban. Két tűzoltófecskendő volt összesen a szertárban. Két-két ló húzta a kerekekre erősített fecskendőket. Vágtatva fordultak be az utcába, a hajtók csak a ház előtt kezdték megállítani őket, de akkor hirtelen. A lovak patája csúszott a földön, a patkók mély csíkokat szántottak az út kemény, letaposott földjébe. A vödöradogatók megálltak. Az önkéntes tűzoltók, s még néhány segítségül hívott férfi gyorsan fölerősítették a fecskendőkre a tömlőket. Egyiket Kovátsék kútjának vizébe engedték bele, a másikat a szomszéd ház udvarán levő kútba. Mindegyik fecskendőhöz odaállt négy-négy markos legény; kettő az egyik oldalon, kettő a másikon ragadta meg a fecskendő libikókaszerűen mozgó fogantyúját. Húzták, nyomták, föl, le, föl, le. Tíz-tizenkét percenként felváltották őket más férfiak, hogy pihenhessenek. Verte a vízsugár a tetőt. Áztak a fekete gerendák, az üszkös szarufák, lécek, a még fönnmaradt cserepek, a padlás tapasztott földje. Sistergett, sírt a láng, ahogy mind erőtlenebbül birkózott a vízzel. A fiúkat nem engedték a ház közelébe, az úttest túlsó oldaláról nézték az oltást. Amikor megérkeztek a tűzoltófecskendők, egy ismerős férfi odament hozzájuk, ötévesforma leányka szaporázott mellette, fogta a kezét. — Gyerekek! Vigyázzatok Katikára, jó?! Megyek segíteni. El ne engedjétek magatok mellől, nehogy valami baja essék! A férfi beállt a szivattyú karját húzogatók közé, ők pedig maguk mellé ültették a kislányt, nyugtatgatták, magyaráztakneki, örültek, hogy valamit mégis segíthetnek. Lassan eltűntek a lángok. Sűrű, piszkosszürke füst szállt fölfelé. A fecskendők azonban még mindig vezették a tetőt, illetve azt, ami abból megmaradt. Folyt a szennyes lé a falakon. Tócsában állt az udvar. S még ez sem volt elég! Létra került valahonnan. Hosszú, kazlazólétra. Csákánnyal, lapáttal, vasvillával a kezében ment fel néhány férfi a létrán a padlásra, ahová immár szabadon tekintett be az ég. Óvatosan lépegettek a tapasztott agyagon, nehogy beszakadjon alattuk a menynyezet. Átlépték az itt-ott még füstcsíkokat eregető gerendákat. Elkezdték bontani a tető megmaradt részeit. Sorban taszították le az udvarba az üszkös végű gerendákat, lécdarabokat. Vasvillával, lapáttal hányták lefelé a még nem egészen kihűlt cserepeket, törmeléket. A fiúk csodálkozva nézték őket az árokpartról. — Nézzétek csak! Azt is tönkreteszik, ami megmaradt?! Egy asszony állt meg a hátuk mögött. — Nem, gyerekek, nem teszik tönkre. Hátrakapták a fejüket. Az asszony folytatta: — Muszáj a még meleg, füstölgő fadarabokat, egyebeket leszórni, nehogy ismét lángra lobbanjanak. Képzeljétek csak, amikor már mindenki hazament, a fecskendőket is elvontatták, esetleg éjszaka megint fellobbanna a tűz valami rejtező parázstól. Katikáért visszajött az édesapja, és elvitte. A két tűzoltófecskendő elé ismét befogták a lovakat, elhúzatták őket. Az emberek kezdtek szétszéledni, ők is készülődtek haza. Amikor fölálltak, és elindultak, Kovátsékkal találták szemben magukat. Az asszony és a férje éppen a szomszédokkal beszélte meg, hogy miképp őrködnek éjszaka. Ki mikor marad fenn, ki kit kelt fel, hogy átvegye az őrséget. Ilyenkor jobb vigyázni. A tűzoltók szerint kéménytűztől, azaz a kéményben összegyűlt és belobbant koromtól gyulladt meg a tető. Előfordulhat, hogy a korom belsejében valahol még izzik egy kis parázs. Nehogy még egyszer bajt csináljon! Az őrség a szomszédos házak lakóinak is érdeke volt, hiszen egy égő ház mindig veszélyezteti a mellette állókat is. Kovátsné lábánál megszeppenve állt a kisfia, Lacika. Hatéves volt. Gabi hirtelen kivált a csoportból, és Kováts nénihez lépett. — Csókolom! Tessék mondani, Lacikának van hol aludnia ma éjszaka? Kovátsnét meglepte a kérdés. Bizony, a sok baj, idegesség, tennivaló közepette erre még nem gondolt. — Há-á-á-át... Még nem tudom, fiacskám. Talán velünk, a szomszédban. Bár mi kétóránként keltjük egymást, nem lesz valami nagy nyugta. — Tessék elengedni hozzánk! Nálunk megashat az öcsémmel, a Tibivel. Tetszik tudni! — Anyukád mit szólna hozzá? — Anyukám? Semmit..., azt hiszem. Szóval, nem ellenezné, biztos vagyok benne. Gabi kézen fogta Lacikát. Elindultak. A többiek kicsit irigykedve néztek távolodó alakjuk után. Hogy ennek a Gabinak mennyi esze van ... RUHADARABOK VÍZSZINTES: 1. Vadállat bőréből készült, a bal vállra vetve hordott ruhadarab. 8. Vissza: tatár kán volt. 12. Lőfegyver. 13. Vadászati megfigyelő hely. 15. Kerek közepe. 16. Férfinév. 18. Beszédnek, írásnak részei. 20. Épületoldal. 21. Minőségi ellenőrzés. 23. A megfelelő pillanata. 24. Erdei állat. 26. Testhez simuló, csípőig érő zubbony. 28. Tisztelt címzett. 29. Tengeri rabló. 31. Folyó Romániában. 32. Gyakori családnév. 34. Népszerű természetrajztudós volt (József). 36. Közterület. 37. Honfoglaló vezér. 38. Vasúti pálya. 40. Elektromos töltésű elemi részecskék. 42. Vigyáz. 43. Díszes női zsebkendő. FÜGGŐLEGES: 1. K. P. 2. Díszterem, diszcsarnok. 3. Ravasz ötlet. 4. Régi űrmérték. 5. A gallium vegyjele. 6. A hollandiai autók nemzetközi jelzése. 7. Igen, angolul. 9. Sivatagi teherhordó állat. 10. A verseny indulási helyét jelző vonal (névelővel). 11. Derékba szabott, bélelt, rövid, prémes télikabát, nevét a XVI. századi hadvezérről kapta. 14. Színvonal, minőség, mérték. 17. A hangerősség mérésének egyik egysége. 19. A XX. század jelentős költője (Endre). 20. Csupán az asszonyokat megillető fejviselet. 21. Férfinév. 22. Folyó Afrikában. 25. Kerget. 26. Kutyafajta. 27. Nem mozog. 30. Lopva figyeli. 32. Szükség volna rá. 33. Ceruza. 35. Mértani fogalom. 36. Védődoboz. 39. Tiltószó. 40. Zamat. 41. Ásványi anyag. Beküldendő: a vízszintes 1., 26., 43. és a függőleges 11., 20., valamint a különálló sorban szereplő két ruhadarab neve. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: július 5. Cím: Népszabadság, Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. gsxfxD®®®®®®®® Fecske Csaba: Vadkacsák Sás között és nád között, békalencsés vizen vadkacsa csibék úsznak nesztesen. Anyjuk vezeti őket az útvesztőkön át, eleven jelként mutatva magát. Víz alá buknak olykor élelmet keresve. — A füzek alatt fürdik az este. Tenyérnyi levelekkel szétterül a súlyom. Holdat köszönt a vízililiom. A vadkacsák fészkükre a partra totyognak. Susogja a víz, halat ad holnap. Szalai Borbála: Katicabogárka Katica-, katica-, katicabogárka, jaj de szép, jaj de szép rajtad a kabátka! Olyan színű, mint a pipacs, hét gomb is van rajta, után a szabópiros pipacs szirmaiból varrta. MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK A június 22-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtése: Keresztrejtvény: komondor, dobermann, papillon, kuvasz, bichon, majompincsi. Esti találkozás: Lufits bácsi! A június 15-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtéséért a következők nyertek könyvutalványt: Bollobás Zsuzsa, Miskolc; Braun Anita, Kiskunhalas; Csordás Zoltán, Balassagyarmat; Horváth Ibolya, Kadarkút; Karászi Judit, Püspökladány; Katona Krisztina, Debrecen Józsa; Katymári Vanda, Baja; Kollár Krisztián, Salgótarján; Márkus Péter, Salgótarján; Molnár Ágnes, Zsámbok; Monos Ferenc, Dorog; Németh Tibor, Szombathely; Szabó Réka, Érd; ifj. Tamási Tibor, Gyönk; Varga András, Vecsés; Vers András, Esztergom; Virág Sándor, Szolnok; Zotter András, Balatonszárszó; Sólyom Imre, Kiskunhalas; Horváth Zsolt, Sárvár; Oravecz Krisztina, , Sajóvelezd; Rostás Nóra, Szeghalom; Zsák György, Pallér Ildikó, Udvarhelyi László, Török Mónika, Szőts Péter, Kiss Károly, Hesz Anikó, Bábiczky László, Budapest. Nyereményként egy-egy 40 forintos könyvutalványt küldünk postán. Budaföd,éflÍtis°rok A Margitszigeti Szabadtéri Színpad (112-496), a Budai Parkszínpad (669-849), a Városmajori Színpad (359-760) és a Budavári Vigasságok (a Hilton Szálló dominikánus udvara, 853-500) műsoraira jegyek kaphatók a következő jegypénztárakban: Fesztivál jegyiroda, XIII., Fürst Sándor u. 10., telefon: 114-283, az Országos Filharmónia pénztára, V., Vörösmarty tér 1., telefon: 176-222/593, a Magyar Média jegyirodája, VII., Lenin krt. 9-11., telefon: 228-457, a Radnóti Színpad jegyirodája, VI., Nagymező u. 11., telefon: 221-071, Színházak Központi Jegyirodája, VI., Népköztársaság útja 18., telefon: 120-000, Boy Vállalat, V., Bajcsy-Zsilinszky út 20., telefon: 323-523, a Kongresszusi Központ pénztára, XII., Jagelló út, telefon: 869-588/157, a József Attila Színház jegyirodájára, XIII., Ditrói Mór u. 3., telefon: 112-424, 116-877 és a helyszínen. Autólegenda A bécsi technikai múzeum gépkocsiosztályán évtizedeken át mint technikatörténeti szenzációt mutogatták a képünkön látható Marcus-féle gépkocsit. Alkotója — állítólag — 1875-ben készítette, megelőzve ezzel Karl Benz 1885- ben feltűnt Velő háromkerekű autóját és Gottlieb Daimler 1886-ban bemutatott ,,benzinfiákerét”. Gondos technikatörténeti kutatás azután felderítette az autó igazi történetét. Siegfried Marcus (1831— 1898) osztrák feltaláló, aki a kocsin levő tábla tanúsága szerint az autót alkotta, Mecklenburgban született, vasipart tanult, képezte magát, a bécsi Burgban ő szerelte fel a villanycsengő-berendezést, amely galvántelepekkel működött az akkori, villany nélküli világban. Telefonnal, távíróval, robbantáshoz használt akniagyújtóval foglalkozott, 38 találmányát jegyezték be. Amikor a belső égésű gépeket kezdték megismerni, nagy lelkesedéssel fogott a gázmotorok fejlesztéséhez. A villamos aknagyújtóból kifejlesztette a benzinmotorok villamos megszakító gyújtását, és azt sikeresen kipróbálta és alkalmazta az addig általánosan használt lánggyújtás helyett. Műhelyében 1864-ben egy, a hordárok által használt kézikocsira motort szerelt fel, és azzal mintegy kétszáz métert tudott megtenni. Hans Seper — a múzeum tudós kutatója — kiderítette, hogy Marcus kiállított autójának egyhengeres, háromnegyed lóerős motorral hajtott kocsija semmi esetre sem készülhetett 1875-ben, legalább jó húsz évvel későbbi keletű. A legendát Marcus egyik tisztelője, Czischek professzor költötte, aki merőszeretesből tüntette fel mesterét az automobilizmus úttörőjének. A megtalált tervrajzokon 1889. január 22-i dátum látható. A kocsit az 1898-as bécsi automobilkiállításra készítették, majd a kiállítás után Adam Stahlban tárolták éveken át, és onnan vitték a bécsi gyűjteménybe. Czischek 1927-ben nagy cikket írt egy szaklapba, és abban elmondta, hogy mestere — Marcus — „saját mulatságára” készítette a gépjárművet, amelynek differenciálműve, kuplungja, kormányműve volt, és — mint írta — ez volt a világ legelső benzinüzemű gépjárműve. A múzeum 1959- ben kiadott képes katalógusa is így mondja el a kocsi történetét. Czischek 1951-ben meghalt, anélkül, hogy titkát valakinek elárulta volna. Kimutatták azután azt is, hogy a deutzi gépgyárnak Bécsben kisebb fióküzeme volt 1872-ben, amelyben négyütemű motorokat gyártottak. A Marcusnak tulajdonított motor is négyütemű, amit azonban Marcus nem szabadalmaztatott, noha Ottó, a deutzi gyár alapítója, csak egy évvel később szabadalmaztatta a négyüteműt. (Tömérdek pereskedés folyt a négy ütem feltalálásának elsőbbsége körül, de a periratokban Marcus neve nem szerepel.) Tény, hogy Marcus a kétes dicsőséget soha sem próbálta saját maga számára biztosítani. Az 1898-as autókiállításon, amelyen kocsiját kiállították, betegsége miatt nem is jelent meg, jellemét ismerve, biztosra vehetjük, hogy az egészről semmitsem tudott. Marcus szobrát 1932-ben a bécsi technikai főiskola kertjében felállították, ahonnét a hitleri időkben eltávolították, majd 1948-ban visszahelyezték. DR. HORVÁTH ÁRPÁD A Marcusnak tulajdonított autó. KÖBE FARAGOTT, BRONZBA ÖNTÖTT MÚLT írjátok meg, ki a szobor alkotója, kit ábrázol a szobor és hol található? A most közölt képet is vágjátok ki, ragasszátok egy füzetbe, az egy hét múlva megjelenő, rövid ismertetéssel kiegészített megfejtéssel együtt, így idővel szép gyűjteményre tesztek szert szobrokról készült felvételekből. Beküldési határidő: július 5. fotó: boros jenő