Népszabadság, 1985. július (43. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal Ára: 2,20 Ft ML SZBOLDÍj primimmsm 1985. július 13., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLIII. évfolyam, 163. szám Kézfogás az űrben Csillagháborús távlatbólnézve szinte fényévnyi távolságra sodródtunk tőle, pedig még nem sárgultak meg az újságoldalak, amelyek tíz esztendeje a szovjet—amerikai űrrandevú páratlan politikai és tudományos szenzációjáról tudósítottak. Gondoljuk csak meg: két, katonailag is kivételes helyzetben lévő világhatalom közös űrhajózási vállalkozást kezdett. Először kapcsoltak össze sarló-kalapácsos és csillagossávos felségjelű szerkezetet a világűrben. Azon a csütörtöki estén — 1975. július 17-ét mutatott a naptár — a képernyők előtt világszerte egymilliárd ember volt tanúja a nagy pillanatnak, amelyet a Népszavaaság krónikásai így írtak le: „Pontosan 20 óra 20 perckor súlytalanul lebegve a szovjet űrhajó fedélzetére ►►úszott át« előbb Stafford, majd Slayton. Leonov és Kubaszov forró kézszorítással üdvözölte a vendégeket. Az átszállást felváltva közvetítő Szojuz és Apollo űrhajó tévékamerái jóvoltából tisztán lehetett látni és hallani, amint Leonov angol nyelvű kérdésére: — Nos, milyen érzés itt? — Stafford oroszul ezt válaszolta: — Nagyon jó, nagyon örülök.” Hittük volna-e akkor, hogy tíz év múltán úgy fogjuk olvasni e sorokat, mint valami fantasztikus regény ábrándképét, és az űrfegyverkezésre készülődés lesz a realitás? Fejtetőre állított világunkban a közös űrrepülés emléke az „így is lehet” alternatívájával biztat. „A Szojuz—Apollo-program, amely régóta szemben álló, két versengő nemzetet hoz össze, ha önmagában talán nem is biztosítja a békét, de mindenesetre jobb együtt repülni az űrben, mint háborúzni a földön" — írta azokban a napokban a The New York Times. Ugyan ki beszélt volna akkor a „gonosz” birodalmáról? Az amerikai elnök üzenetében a nemzetközi együttműködés távlatait ecsetelte, és a szovjet űrhajósoktól rádión aziránt érdeklődött, volt-e olyan ízletes odafent a koszt, mint amikor nála jártak a Fehér Házban? Ki hivatkozott volna akkor technológiai „sorompókra”? Három éven át együtt dolgoztak a szovjet és az amerikai szakértők, hogy kialakítsák a két különböző kiképzésű űrhajó közös „dokkolóját”: az összekapcsoló rendszert. Ki gondolta volna akkor, hogy egy űrtükörnek egyszer még — mint legutóbb a Discoveryn — olyan rendeltetése is lehet, hogy lézerfegyver-előkísérlet eszközéül szolgáljon? A Szojuz fellövésénél jelen levő Stoessel amerikai nagykövet felesége Leonovtól a beszállás előtt emlékül kis tükröt kapott, amilyet az űrhajósok is viseltek a szkafander ujjára erősítve. A naptár véletlene úgy hozta, hogy a bajkonuri és Cape Canaveral-i rajttal egy időben közölték az 1975. júliusi lapok: sikerült áthidalni az utolsó nehézségeket, és a hónap végén Helsinkiben a legmagasabb szinten találkoznak 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada képviselői, hogy aláírják az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát, vagy amint akkoriban — tíz alapelvére célozva — emlegettük: „az enyhülés tízparancsolatát”. A Szojuz és az Apollo közös űrrepülését is mindkét részről olyan drámaian látványos fejleménynek szánták, amely ország-világ előtt tanúsítja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok szakított a szembenállással, és viszonyát új, együttműködési alapra helyezte. Vajon véletlen volt-e, hogy az űrrandevú előkészítéséről még ugyanazon az 1972. tavaszi moszkvai szovjet— amerikai csúcstalálkozón állapodtak meg, amelyen közös elvi nyilatkozatban normalizálták a két világhatalom kapcsolatait, amit mindjárt a SALT 1 kettős megállapodásával, a rakétaelhárító rendszerek és a hadászati támadórakéták korlátozásával tettek nyomatékosabbá? A jó remények 1975-ös nyarán úgy érezték, azok az „odafenti” és az „idelenti” kézfogások egymás hatását erősítették. A közös űrrepülés egyszerre mutatta fel a békés egymás mellett élés térhódítását, és hatott vissza jótékonyan erre a folyamatra. „Azok a napok, amikor a két ország űrhajósai olyan körülmények között dolgoznak majd együtt és egymásra utalva, hogy ennyi űrutazás után sem lehet hétköznapoknak nevezni őket — írta a július 15-i rajtot köszöntve a Népszabadság —, természetesen erősítik a bizalmat és a rokonszenvet, ami a normalizálásnak mintegy lélektani háttere, s megnehezítik az antikommunizmus hivatásos propagandistáinak dolgát.” Emlékeznek még rá? A nevezetes égi randevú részvevői saját hazájuk fölött elhaladva ismertetést adtak a partnerország tévénézőinek arról a tájról, amely fölött éppen jártak. A szovjetek angolul, az amerikaiak pedig oroszul beszéltek, és hogy az együttműködés teljes legyen, ki-ki a partner űrhajó tévékamerájával dolgozott. „A repülés után ugyanolyan jól meg fogjuk érteni egymást a Földön, mint odafent — mondta utóbb sajtóértekezletén a tábornokká előléptetett Leonov. — A közös gyakorlatokon öszszesen 18 hetet töltöttünk együtt a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. Elég sokat tudunk az amerikaiakról, szokásaikról, arról, hogyan élnek, és ők is rólunk. Kellett ez a közös kísérlet. Azt hiszem, több a hasonlóság köztünk, mint a különbség. De a két országnak más és más a társadalmi berendezkedése. Mi nem agitáltuk Staffordékat a szocializmusra, ők sem, minket a kapitalizmusra. Éppen az a fő, hogy a társadalmi rendszerbeli különbségek ellenére meg tudtuk találni az együttműködés útját-módját.” Ez a Szojuz—Apollo-kísérlet mának is szóló nagy tanulsága. Avagy talán érvényét vesztette volna, amit akkor — a még friss szenzáció hatására — így fogalmazott meg lapunk: „E program megvalósításával roppant felelősséget vállaltak magukra a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői... A tartós és biztos béke korszakának építése előtt legkevésbé az a két hatalom térhet ki, amely ma a világűrben bizonyítja, hogy mire képes a Földön.” Igaz, mára messzire, sajnos túlságosan messzire sodródtunk attól a tíz év előtti ígéretes gyártól, de azért ez az idei július mégsem a reménytelenségé. Mintha éppen most kezdene végre oldódni az utóbbi években — tudjuk, nem a szocialista országok hibájából — dermesztővé vált nemzetközi légkör. Helsinkiben folynak a záróokmány aláírásának évfordulós előkészületei, és mi azon vagyunk, hogy a megemlékezés méltó legyen az alkalomhoz, segítse az enyhülési folyamat helyreállítását. A Szovjetunió és az Egyesült Államok diplomatái már dolgoznak a novemberi szovjet— amerikai csúcstalálkozó előkészítésén, és szovjet részről a fő cél: a fegyverkezés megállítása a Földön és megakadályozása a világűrben. Természetesen, ez nem megy egy csapásra, csak lépésről lépésre. De ehhez lépni kell. Az idő kétszeresen is sürget. Ha ugyanis teljes gőzzel beindul az amerikai űrfegyverkezés — az általa kikényszerített logikus válaszlépésekkel —, zsákutcába viheti az épp hogy csak megkezdődött genfi tárgyalásokat. Másrészt ez év végén lejár az 1979- es SALT II megállapodás, amelyet ugyan az Egyesült Államok soha nem ratifikált, de eddig tartotta magát a hadászati támadófegyverzeteket korlátozó előírásaihoz. Ebből a kettős időtényezőből következik annak a szovjet javaslatnak a hordereje, amely moratóriumot ajánl az Egyesült Államoknak az atom- és az űrfegyverekre, mégpedig olyan megállapodással, hogy eközben „egykét hónap leforgása alatt” mindkét részről terjesszenek elő konkrét javaslatokat az összes genfi témában. „A Szovjetunió abból indul ki, hogy lehetséges az űrfegyverkezési hajsza megakadályozása és a földi fegyverkezés megszüntetésével kapcsolatos feladatok gyakorlati végrehajtása, ha mindkét oldalon megvan a politikai akarat és őszinte kívánság e történelmi célok megvalósítására — írta amerikai tudósoknak címzett levelében Mihail Gorbacsov. — A Szovjetunióban megvan ez a kívánság és akarat.” Egy biztonságosabb, „lakhatóbb” Föld — és világűr! — nemcsak szovjet, s nem is csak amerikai, egyetemes emberi érdek. Serény Péter Decemberben lesz a Hazafias Népfront VIII. kongresszusa ÜLÉST TARTOTT AZ ORSZÁGOS TANÁCS A Hazafias Népfront Országos Tanácsa tegnap ülést tartott a Parlament vadásztermében. A tanácskozást Kállai Gyula, a HNF OT elnöke nyitotta meg, s megemlékezett Károlyi Mihályné Andrássy Katinkáról, a HNF OT közelmúltban elhunyt tagjáról, Magyarország első köztársasági elnökének özvegyéről. Az országgyűlési és a tanácstagi választásokkal kapcsolatos népfrontmozgalmi munka tapasztalatairól Molnár Béla, a HNF OT titkára tájékoztatta a testületet. A választások újabb bizonyságot adtak arra, hogy a párt politikájának céljai — a szocializmus építése és a béke megőrzése — egybeesnek a nemzeti törekvésekkel — hangsúlyozta egyebek között. — A választásokat politikai sikernek, a szocialista demokrácia fejlesztésében tett előrelépésnek lehet tekinteni! — Kiemelte: a választópolgárok,, politikai érettségét jelzi, hogy értették, helyeselték a választási rendszerünkben végrehajtott változtatásokat. Felelősséggel mérlegelték a jelöltekre vonatkozó népfront- és állampolgári javaslatokat. A vitában felszólalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke. Hangsúlyozta, hogy társadalmunk légköre kedvez az intézményrendszerünk megújítását célzó törekvéseknek. Emlékeztetett a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítésére, arra,hogy ilyen megújhodási folyamat zajlik a társadalmi életben is. Egy új szisztéma bevezetésének sikere függ annak megértetésétől, elfogadtatásától is — mondotta. . Az Országgyűlés elnöke kiemelte: a politikai életben is egyszerűsíteni kell a döntéshozatali mechanizmust. Fontos, hogy a rendeletek világosak, értelmesek, nyelvi formájukban szabatosak legyenek, hogy az állampolgárok ugyanúgy értelmezhessék azokat, mint a jogszabályok megalkotói. A demokratizmus szélesítésével kapcsolatban Sarlós István kifejtette: a demokratikus magatartás arra kötelez mindenkit, hogy meghallgassa mások véleményét; ha szükséges, megváltoztassa saját álláspontját, s ne adminisztratív eszközökkel érvényesítse szándékait. A demokratizmus szervezett munkát követel, nem téveszthető össze a szabadossággal. Legfőbb ismérve, hogy az állampolgárok a maguk alkotta törvények szerint éljenek, saját egyéniségüket megőrizve alkalmazkodjanak az őket körülvevő közösséghez. Kedvezően értékelte azt is, hogy a választott testületek tagjainak száma csökkent, s ezek így a jövőben rugalmasabbak, cselekvőképesebbek lehetnek. A választási munka fogyatékosságairól szólva utalt arra, hogy egyes jelölőgyűlések szervezői az előkészületek során nem minden esetben érvényesítették a politikai meggyőző munka, a széles közösség véleményére támaszkodó demokratikus kiválasztás módszereit. Felhívta a figyelmet: azért, hogy öt esztendő múlva még jobban szervezett választásokat tudjunk előkészíteni, az általános jó tapasztalatokból kiindulva szem előtt kell tartani a mostani választások során észlelt hibákat, nehézségeket is. Fontosnak minősítette, hogy a jelölőgyűléseken több mint 80 ezer közérdekű javaslat hangzott el. Az ülésen Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára ismertette a titkárságnak a HNF VIII. kongresszusa összehívására vonatkozó javaslatát. (Pozsgay Imre előterjesztését a 3. oldalon ismertetjük.) A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén. Októberben: választások Portugáliában Banes portugál köztársasági elnök pénteken feloszlatta a parlamentet, és október 6-ra kiírta a törvényhozási választásokat — jelentették be hivatalosan Lisszabonban. A választások előrehozása azért vált szükségessé, mert a szocialista párttal két éve együtt kormányzó szociáldemokraták június 4-én kiléptek a koalícióból, s emiatt Mario Soares miniszterelnök kormánya kisebbségbe került, s lemondásra kényszerült. Az elnöki hivatal szóvivőjének közlésse szerint Eanes hamarosan hivatalosan is elfogadja alemondást, de az új törvényhozás megalakulásáig a kormány ügyvezetői minőségben hivatalban marad. A most feloszlatott parlament utolsó ténykedéseként csütörtökön ratifikálta az ország csatlakozását a Közös Piachoz. (MTI) . T EZ2EL LESZnnE32C72S TÁRSADALMI ÉLET: OLDAL KULTÚRA: OLDAL Több jövedelmet! 3. Nagy László emlékezete 13. Hús, termelés, ellátás, export 5. Sásdi Sándor elbeszélése 14. Város a szárnyaskerékhez 6. Mephista 14. Megújul a Kis-Balaton 12. Tüskés Tibor: Tájak, emberek 16. VILÁGPOLITIKA: IFJÚSÁG: Abszurd dráma: Zánka jubileuma 6. Helyszíni jelentés az edék földjéről 9. Társasági körkép a magányról • 17. A héten történt 10. VIT-mozaik 17. mmammmmmmmmmmmmnmmmmmm Lázár György fogadta az osztrák szövetségi hadügyminisztert Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken hivatalában fogadta Friedhelm Frischenschlagert, az Osztrák Köztársaság szövetségi hadügyi miniszterét, aki hivatalos látogatáson, katonai küldöttség élén tartózkodik Magyarországon. A találkozón részt vett Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter. Jelen volt dr. Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Friedhelm Frischenschlager és kísérete pénteken elutazott hazánkból. Az osztrák hadügyminiszter magyarországi programja során tárgyalt vendéglátójával, Oláh István vezérezredessel, honvédelmi miniszterrel kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. Látogatást tett továbbá a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, s katonai bemutatókon vett részt. (MTI) Kim Ir Sxen a KNDK és Dél-Korea párbeszédéről • A KNDK kormánya és a Koreai Munkapárt következetesen harcol az olyan törekvések ellen, amelyek célja a „két Koreára” való felosztás állandósítása. Arra törekszünk, hogy az országegyesítés kérdését békés úton, a tárgyalóasztalnál oldjuk meg — jelentette ki Kim Ir Szen, a párt KB főtitkára, a KNDK elnöke egy japán lapnak adott nyilatkozatában. — Az eredményes párbeszédhez a feleknek erőfeszítéseket kell tenniük a kedvező légkör kialakítására — tette hozzá. (TASZSZ)