Népszabadság, 1986. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

10 Május 10—16. 1986. május 17., szombat ÖSSZEÁLLÍTOTTA: LACZIK ZOLTÁNMi történt a világpolitikában? „Abban a helyzetben, amikor a nukleáris kérdések iránt fokozódott a­ figyelem, a szovjet kormány, mér­legelve saját népe és az egész em­beriség biztonságával összefüggő minden körülményt, úgy döntött, hogy meghosszabbítja a nukleáris kísérletek egyoldalúan meghirdetett moratóriumát ez év augusztus 6-ig, azaz a napig, amikor — immár több mint negyven éve — Hirosimára le­dobták az első atombombát..Ezt Mihail Gorbacsov jelentette be a szovjet televízióban szerda este mondott beszédében. Az SZKP KB főtitkára megismételte azt a javas­latát, hogy Ronald Reagan ameri­kai elnökkel haladéktalanul tartsa­nak találkozót, amelyen megálla­podnának a nukleáris kísérletek ti­lalmáról. A találkozó színhelye le­hetne bármely európai ország, vagy akár Hirosima is. Mihail Gorbacsov javaslatát a Fehér Ház újfent elutasította. Lar­­ry Speakes, az elnök szóvivője meg­ismételte azt a korábbi állásfogla­lást, hogy a kísérletek felfüggeszté­se vagy teljes eltiltása nem áll az Egyesült Államok érdekében. Mihail Gorbacsov Csernobilről Az SZKIP KB főtitkára beszéde nagy részét a csernobili atomerő­műben történt baleset körülményei­nek, következményeinek és tanulsá­gainak szentelte. Mint mondotta, Csernobil múlhatatlan tanulsága az, hogy a technika megbízhatóságának, biztonságosságának, továbbá a fe­gyelem, a rend és a szervezettség kérdései elsődleges jelentőséget kapnak. A Szovjetunió ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy síkraszáll­­jon az együttműködés elmélyítéséért a Nemzetközi Atomenergia-ügy­nökség (IAIEA) keretein belül. Er­re vonatkozólag Mihail Gorbacsov négypontos javaslatot terjesztett elő. Szorgalmazta a nukleáris energeti­ka biztonságos fejlődése nemzetkö­zi rendjének létrehozását, amelynek kereteiben meg kell teremteni a gyors tájékoztatás és információ­szolgáltatás, a kölcsönös segítség­­nyújtás rendszerét az atomerőművi szerencsétlenségek esetére. E kér­déskör megtárgyalására indokolt lenne nemzetközi különértekezletet összehívni az IAEA égisze alatt, e szervezet szerepének és lehetőségei­nek növelése céljából. Kifejtette to­vábbá, hogy a békés célú nukleáris tevékenység veszélytelen fejlesztését szolgáló intézkedésekbe aktívabban be kellene vonni az ENSZ szakosí­tott szervezeteit. Mihail Gorbacsov azt is elmond­ta, hogy a csernobili szerencsétlen­ség következményeinek korlátozásá­ra irányuló munkák megszervezését a politikai bizottság vette kezébe, az operatív kérdések megvizsgálásá­ra alakult csoportot Nyikolaj Rizs­­kov miniszterelnök vezeti. Lénye­gében a nap huszonnégy órájá­ban­ folyik a munka. Mint mond­ta, a Szovjetunióban először kerül­tek szembe olyan jellegű rendkí­vüli eseménnyel, amikor arra volt szükség, hogy gyorsan megzaboláz­zák az ellenőrzés alól kikerült atom veszélyes erejét, és a lehető legki­sebbre korlátozzák a szerencsétlen­ség méreteit. „Nyilvánvaló volt, hogy súlyos a helyzet. Sürgősen és szakszerűen kellett értékelni ezt a helyzetet. S amint megkaptuk az el­ső megbízható információkat, azo­kat a szovjet emberek rendelkezé­sére bocsátottuk, és diplomáciai csa­tornákon továbbítottuk a külföldi országok kormányainak” — szögez­te le. A legrosszabbon már túlju­tottak Csernobiliban, de még hosszú munkára van szükség. Az SZKP KB főtitkára köszöne­tét fejezte ki mindazoknak, akik megértést tanúsítottak a történtek iránt. Kiemelte a Nemzetközi Atom­energia-ügynökség és annak igaz­gatója objektív magatartását. „­Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kí­vül és politikai értékelés nélkül azt sem, hogyan fogadták a csernobili eseményeket egyes NATO-országok — különösen az Egyesült Államok — kormányai, politikusai és tömeg­tájékoztatási eszközei” — mondta. „Egészében véve a lelkiismeretlen és rosszindulatú hazugságok gar­madájával találtuk szembe magun­kat” — jelentette ki. Rámutatott: a legmesszebbmenően erkölcstelen kampány szervezőinek csupán ürügyre volt szükségük, amibe be­lekapaszkodva megkíséreljék befe­ketíteni a Szovjetuniót, gyengítsék a nukleáris kísérletek betiltására, az atomfegyverzetek felszámolására irányuló kezdeményezések hatását. „Mi egészen másként fogtuk fel ezt a tragédiát. Újabb riasztó jel­­­zésként, újabb fenyegető intésként értelmeztük, amely arra figyelmez­tet, hogy az atomkorszak újfajta po­litikai gondolkodást és újfajta poli­tikát követel” — jelentette ki tele­víziós beszédében Mihail Gorba­csov. Megütközést keltett az EGK embargója „Az elfogadott intézkedések bot­rányosak. Ezek nem elvi döntések, hanem egész egyszerűen (Nyugat-) Európa lehető legprotekcionistább céljait szolgálják.” (La Libre Bel­­gique) .­A kelet-európai élelmiszer be­hozatalára kirótt tilalmat a Közös Piac hivatalosan egészségvédelmi szempontokkal indokolja, de ha csak erről volna szó, a rendszabály aránytalan, ehhez elegendő lenne a termékek ellenőrzése az exportálók költségére. A tény, hogy a közös­ség a behozatal teljes eltiltása mel­lett döntött, politikai célokat is mu­tat.” (Neue Zürcher Zeitung) Ilyen és ehhez hasonló visszhan­gokat váltott ki a Közös Piac jogo­san vitatott döntése. A tagállamok külügyminiszterei hétfőn hivatalo­san is jóváhagyták azt a már ko­rábban bejelentett tervet, hogy ideiglenesen felfüggesztik a friss élelmiszer behozatalát a Szovjet­unióból és hat másik kelet-európai országból, így Magyarországról is. A mezőgazdasági termékek megha­tározott körére vonatkozó listát a hónap végén felülvizsgálják.­­Nyugat-­Európában is sokan, köz­tük tudományos szaktekintélyek, megkülönböztetőnek, indokolatlan­nak tartják a korlátozást. Hiszen az érintett államok adatokkal bizo­nyítják: élelmiszer-termékeik fo­gyaszthatóságát ellenőrzik és szava­tolják. (A magyar kormány brüssze­li nagykövetségünk útján kezdet­től fogva rendszeresen közli az EGK szerveivel a radioaktivitás hazánkban mért adatait. Ezek alat­ta maradtak a Közös Piac belső forgalmában meghatározott kritikus mértéknek.) Szintén vitát váltott ki az, ahogyan megszabták a behoza­tali tilalommal sújtott földrajzi körzetet, aminek határa éppenség­gel a szocialista és a tőkés orszá­gok érintkezési vonala. Nem azért, mintha néhány nyugati ország ese­tében valamivel is indokoltabb lett volna embargót hirdetni, ám ha lenne veszélyes szennyezettség, az bizonnyal nem állna meg a kelet- nyugati határokon. A bírálatok rámutatnak arra is, hogy a döntés sérti a behozatali tilalom alá eső országokkal kiala­kult hagyományos gazdasági kap­csolatokat. A döntéshozók — úgy tetszik — azt sem mérlegelték kel­lően, hogy a nemzetközi kereske­delem a legritkább esetben egyka­pus játék, a megalapozott gazdasá­gi kapcsolatoknak alapelve a köl­csönösség. Magyarország és nyugati partnereink kereskedelmére is fé­kezőleg hatnak a gyakran felbuk­kanó, mesterségesen emelt aka­dályok. Ezek közé sorolhatók az EGK legutóbbi intézkedései is. A megfigyelők meg­lehetősen egyönte­tűen úgy vélik, hogy a közös piaci döntés hátterében elsősor­ban a szervezet bel­ső gondjai húzódnak meg, s egy­szersmind az a szándék, hogy elterelődjék a közfigyelem e prob­lémákról. Az egyik legfőbb baj éppen a mezőgazdasági politiká­ból fakad. Az integráción belül igen vitatott rendszer — a mesterségesen magasan tartott árak, a szubven­ciók szövevénye — következtében nyomasztó élelmiszerkészletek hal­mozódtak föl. Ezek leapasztására az éles világpiaci konkurencia körül­ményei közepette igen halványak a kilátások. A Közös Piac maga is protekcionista törekvésekkel találja szembe magát — ezek azonban a tengerentúlról jönnek. A fenyegetett Szíria Szíria a fenyegetettség légkörében él. A nyugati országok a terroriz­mus elleni harc ürügyén Damasz­­kusz-ellenes kampányt indítottak, amelybe Tel-Aviv is bekapcsolódott. A héten különösen feszült volt a helyzet a térségben, mivel a jelek szerint Izrael újabb támadást ké­szít elő a Szíriai állások ellen. No­ha Tel-Aviv fennen hangoztatja, hogy a közeljövőben nem szándéko­zik megtámadni Szíriát, a Golán­­fennsíkon és a megszállt libanoni területeken fenyegető csapatösszevo­násokat hajtott végre. Dél-Libanon­­ban jelentős izraeli páncélos erő vonult előre. Az izraeli katonai készülődés kö­zepette nagy hangerővel folyik a nyugati kampány Damaszkusz el­len. Szíria hivatalosan cáfolja, hogy bármi köze is lenne a legutóbbi ter­rorcselekményekhez, így a nyugat­berlini diszkó április elején történt felrobbantásához. (Emlékezetes: ez szolgált ürügyül Líbia amerikai bombázásához.)­­ Jó ok van ké­telkedni a terroristák vallomásai­ban, mivel több olyan politikai erő létezik, amelynek érdekében áll Szí­riát befeketíteni — jelentette ki as- Saraa külügyminiszter. Akárcsak Líbia esetében, Szíria és a terroris­ták kapcsolataira sincs érdemleges bizonyíték. Mi több, Szíria bejelen­tette, hogy kész részt venni bár­milyen közös akcióban, amely a terrorizmus felszámolását célozza. Damaszkusz azonban hangsúlyozza, hogy közel-keleti politikáját meg­törni semmiféle kampánnyal, kato­nai fenyegetéssel nem lehet. A térség fejleményeinek szentelte figyelmét keddi moszkvai találkozó­ján Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter és Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára. Sevardnadze a Szovjetunió szolidaritásáról biztosí­totta az Egyesült Államok és Izrael erőpolitikájával szembenézni kény­szerülő arab népeket. Hangoztatta, hogy a Líbia elleni amerikai kalóz­­támadás és a Szíriával szemben al­kalmazott katonai zsarolás nagyon veszélyessé tette a közel-keleti helyzetet, s ez a térség határain túl­mutató következményekkel fenye­get. Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Közös nyilatkozatot tettek közzé Dos Santos angolai elnök szovjetunióbeli látogatásáról. A bangladesi ellenzék választási csalással vádolta meg a kormányzatot. Georges Marchais bejelentette, hogy nem indul az FKP elnökjelöltjeként az 1988-as vá­lasztáson. A CSKP képviselői Prágában tárgyaltak az SPD és az NSZEP munkacsoportjával a közép­európai vegyi fegyverek betiltásának és megsemmisítésének előmozdításáról. Mihail Gorbacsov beszédet mondott a szovjet televízióban. Újabb forduló kezdődött a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon. A közép-amerikai békeszerződésről kezdett tanácskozást Panamában a Contadora-csoport. Chilében újságírók tüntettek a sajtó elnémítását célzó korlátozások ellen. A dél-koreai Maszanban a rohamrendőrök könnygázzal oszlatták szét az ellenzéki demonstrációt. Mihail Gorbacsov csütörtökön fogadta Armand Hammer amerikai nagyipa­rost és Robert Gale-t, a csernobili sugársérülteket kezelő amerikai orvost. A héten is több halálos áldozata volt a dél-afrikai rezsim terrorjának. Képünkön egy fekete tüntető teme­tése Port Elisabethben. A hirtelenszőke fiatal­ember sutánozhatatlan texasi stílusban pattan fel a magas bárszékre, miközben a másodperc tört része alatt átrendel magának­­egy dupla visz­­kit, csak úgy angolul, szóda nélkül. — Gratulálok — kiált­ja harsányan, majd egy slukkra bedobja az erős italt. — Kinek gratulál?­­— kérdi csendesen sörözge­­tő szomszédja, akit alig­hanem közel-keleti kül­sejű egyénként írna le egy rendőri jelentés. — Magamnak,­­termé­szetesen. Kaptam egy hét jutalomszabadságot, és most itt vagyok végre a mesés Párizsban. — Engedje meg, hogy én is gratuláljak. Ha sza­bad kérdeznem, mivel érdemelte­­ki a jutalom­szabadságot? — Hogy mivel? Azzal, hogy egy kissé lebombáz­tam Kadhafi ezredes meghitt családi­­otthonát. — Úgy,­­szóval ameri­kai pilóta?­­De miért nem visel egyenruhát? — Azt tanácsolta a pa­rancsnokom, hogy jöjjek inkább civilben, mert az arab terroristák igencsak fenik a fogukat az ame­rikai katonákra. Egészsé­gére! — hajtja fel a so­ron következő viszkit. — Remélem, nem­­egy arab terroristához van szeren­csém. — Ráhibázott, és csak­ugyan ördögi szerencséje van, mert momentán nincs nálam bomba. Ha­nem boldogan fizetnék önnek egy viszkit, ha el­árulná, hogyan csinál­ták. — Nahát! Egy valódi terrorista! Lesz­­mit me­sélnem a fiúknak! De hogyhogy nincs önnél bomba? Hiszen bomba nélkül olyan egy terroris­ta, mint egy texasi cow­boy lasszó nélkül.­­ — Elevenemre tapintott. Rosszul megy az üzlet mostanában. Egyre ne­hezebb megbízható rej­tekhelyet találni, ahol nyugodtan összeszerelhe­tek e­gy primitív pokol­gépet. A hozzávalót is bajos beszerezni, sokba kerül,­­és­­nagy a rizikó. Ha így megy tovább, kénytelen leszek pályát változtatni. A kisüzemi robbantgatásnak befel­legzett. — Őszintén sajnálom, hogy is hívják úr. — Ahmed. — Kösz. Az én nevem Joe. Ha csakugyan fi­zetsz egy viszkit, elmesé­lem, hogyan is csináljuk nagyüzemi szinten. — Garszon, egy viszkit a möszlőnek, nekem meg egy sört... Csupa fül va­gyok. — Szóval, mindenekelőtt kell hozzá egy megfelelő támaszpont. Az enyém Angliában van. És a tiéd? — Egy poloskás garni­szállóban, jobban mond­va, egy ócska bőröndben. — Nos, ha megvan a támaszpont, kell néhány kitűnő vadászbombázó, merem ajánlani az F— 111-es típust. Ha azonban túlságosan messzire la­kik a­­kiszemelt áldozat, akkor légi benzinkútra is szükség van, hogy ked­vedre tankolhass menet közben. Biztos, ami biz­tos, jól jön még két-há­­rom repülőgép-anyahajó a célpont körzetében. — Hiába, Amerika az Amerika.­­Hol vannak az én szánalmas bombáim az amerikai rakétáktól? — Hát igen, a kisüze­mi terrorizmus fölött csakugyan eljárt az idő. Hány házat tudsz lerom­bolni, hány embert tudsz kinyírni egy háztáji bom­bával? — Hagyd el. Nem is lehet egy napon említeni azzal, amit ti Líbiával, vagy az izraeliek Liba­nonban, Tuniszban pro­dukáltak. — Ne akard bemesélni nekem, hogy egyedül dol­gozol, hogy nincsenek társaid. — Persze hogy van­nak. Kinek nincsenek? De a nagy halak ebben a szakmában is megeszik a kis halakat. — Ez egy régi ameri­kai mondás, de igaz. Szó­val, kellene szervezned egy tőkeerős vállalatot, de legjobb lenne egy ál­lam, akármilyen­­ kicsi. Mert egy államnak lehet legális hadserege, légi­ereje, repülőgép-anyaha­­jója, egy államnak még egy másik állam is szíve­sen átenged egy-két tá­maszpontot, mint teszem azt, nekünk Anglia. És akkor akárkit lebombáz­hatsz, akinek nem­­tetszik a pofája. — Azt hiszem, igazad van, Joe. Csak egy a bökkenő. Ha lenne egy saját­­ államom, akkor nem lehetnék tovább ter­rorista. — Hm. Erre az egyre nem gondoltam. De hát miért ne lehetnél te is katona? Hiszen végered­ményben ugyanazt csiná­lod kicsiben, amit én nagyban. Nem igaz? Miért nézegeted az órá­dat? Vársz valakit, vagy el kell menned? — Hamarosan indul a gépem Londonba. Ha minden jól megy, én is kapok egy hét jutalom­szabadságot. Bócz Sándor Ketten a bárpultnál

Next