Népszabadság, 1986. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
10 Május 10—16. 1986. május 17., szombat ÖSSZEÁLLÍTOTTA: LACZIK ZOLTÁNMi történt a világpolitikában? „Abban a helyzetben, amikor a nukleáris kérdések iránt fokozódott a figyelem, a szovjet kormány, mérlegelve saját népe és az egész emberiség biztonságával összefüggő minden körülményt, úgy döntött, hogy meghosszabbítja a nukleáris kísérletek egyoldalúan meghirdetett moratóriumát ez év augusztus 6-ig, azaz a napig, amikor — immár több mint negyven éve — Hirosimára ledobták az első atombombát..Ezt Mihail Gorbacsov jelentette be a szovjet televízióban szerda este mondott beszédében. Az SZKP KB főtitkára megismételte azt a javaslatát, hogy Ronald Reagan amerikai elnökkel haladéktalanul tartsanak találkozót, amelyen megállapodnának a nukleáris kísérletek tilalmáról. A találkozó színhelye lehetne bármely európai ország, vagy akár Hirosima is. Mihail Gorbacsov javaslatát a Fehér Ház újfent elutasította. Larry Speakes, az elnök szóvivője megismételte azt a korábbi állásfoglalást, hogy a kísérletek felfüggesztése vagy teljes eltiltása nem áll az Egyesült Államok érdekében. Mihail Gorbacsov Csernobilről Az SZKIP KB főtitkára beszéde nagy részét a csernobili atomerőműben történt baleset körülményeinek, következményeinek és tanulságainak szentelte. Mint mondotta, Csernobil múlhatatlan tanulsága az, hogy a technika megbízhatóságának, biztonságosságának, továbbá a fegyelem, a rend és a szervezettség kérdései elsődleges jelentőséget kapnak. A Szovjetunió ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy síkraszálljon az együttműködés elmélyítéséért a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAIEA) keretein belül. Erre vonatkozólag Mihail Gorbacsov négypontos javaslatot terjesztett elő. Szorgalmazta a nukleáris energetika biztonságos fejlődése nemzetközi rendjének létrehozását, amelynek kereteiben meg kell teremteni a gyors tájékoztatás és információszolgáltatás, a kölcsönös segítségnyújtás rendszerét az atomerőművi szerencsétlenségek esetére. E kérdéskör megtárgyalására indokolt lenne nemzetközi különértekezletet összehívni az IAEA égisze alatt, e szervezet szerepének és lehetőségeinek növelése céljából. Kifejtette továbbá, hogy a békés célú nukleáris tevékenység veszélytelen fejlesztését szolgáló intézkedésekbe aktívabban be kellene vonni az ENSZ szakosított szervezeteit. Mihail Gorbacsov azt is elmondta, hogy a csernobili szerencsétlenség következményeinek korlátozására irányuló munkák megszervezését a politikai bizottság vette kezébe, az operatív kérdések megvizsgálására alakult csoportot Nyikolaj Rizskov miniszterelnök vezeti. Lényegében a nap huszonnégy órájában folyik a munka. Mint mondta, a Szovjetunióban először kerültek szembe olyan jellegű rendkívüli eseménnyel, amikor arra volt szükség, hogy gyorsan megzabolázzák az ellenőrzés alól kikerült atom veszélyes erejét, és a lehető legkisebbre korlátozzák a szerencsétlenség méreteit. „Nyilvánvaló volt, hogy súlyos a helyzet. Sürgősen és szakszerűen kellett értékelni ezt a helyzetet. S amint megkaptuk az első megbízható információkat, azokat a szovjet emberek rendelkezésére bocsátottuk, és diplomáciai csatornákon továbbítottuk a külföldi országok kormányainak” — szögezte le. A legrosszabbon már túljutottak Csernobiliban, de még hosszú munkára van szükség. Az SZKP KB főtitkára köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik megértést tanúsítottak a történtek iránt. Kiemelte a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség és annak igazgatója objektív magatartását. „Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül és politikai értékelés nélkül azt sem, hogyan fogadták a csernobili eseményeket egyes NATO-országok — különösen az Egyesült Államok — kormányai, politikusai és tömegtájékoztatási eszközei” — mondta. „Egészében véve a lelkiismeretlen és rosszindulatú hazugságok garmadájával találtuk szembe magunkat” — jelentette ki. Rámutatott: a legmesszebbmenően erkölcstelen kampány szervezőinek csupán ürügyre volt szükségük, amibe belekapaszkodva megkíséreljék befeketíteni a Szovjetuniót, gyengítsék a nukleáris kísérletek betiltására, az atomfegyverzetek felszámolására irányuló kezdeményezések hatását. „Mi egészen másként fogtuk fel ezt a tragédiát. Újabb riasztó jelzésként, újabb fenyegető intésként értelmeztük, amely arra figyelmeztet, hogy az atomkorszak újfajta politikai gondolkodást és újfajta politikát követel” — jelentette ki televíziós beszédében Mihail Gorbacsov. Megütközést keltett az EGK embargója „Az elfogadott intézkedések botrányosak. Ezek nem elvi döntések, hanem egész egyszerűen (Nyugat-) Európa lehető legprotekcionistább céljait szolgálják.” (La Libre Belgique) .A kelet-európai élelmiszer behozatalára kirótt tilalmat a Közös Piac hivatalosan egészségvédelmi szempontokkal indokolja, de ha csak erről volna szó, a rendszabály aránytalan, ehhez elegendő lenne a termékek ellenőrzése az exportálók költségére. A tény, hogy a közösség a behozatal teljes eltiltása mellett döntött, politikai célokat is mutat.” (Neue Zürcher Zeitung) Ilyen és ehhez hasonló visszhangokat váltott ki a Közös Piac jogosan vitatott döntése. A tagállamok külügyminiszterei hétfőn hivatalosan is jóváhagyták azt a már korábban bejelentett tervet, hogy ideiglenesen felfüggesztik a friss élelmiszer behozatalát a Szovjetunióból és hat másik kelet-európai országból, így Magyarországról is. A mezőgazdasági termékek meghatározott körére vonatkozó listát a hónap végén felülvizsgálják.Nyugat-Európában is sokan, köztük tudományos szaktekintélyek, megkülönböztetőnek, indokolatlannak tartják a korlátozást. Hiszen az érintett államok adatokkal bizonyítják: élelmiszer-termékeik fogyaszthatóságát ellenőrzik és szavatolják. (A magyar kormány brüsszeli nagykövetségünk útján kezdettől fogva rendszeresen közli az EGK szerveivel a radioaktivitás hazánkban mért adatait. Ezek alatta maradtak a Közös Piac belső forgalmában meghatározott kritikus mértéknek.) Szintén vitát váltott ki az, ahogyan megszabták a behozatali tilalommal sújtott földrajzi körzetet, aminek határa éppenséggel a szocialista és a tőkés országok érintkezési vonala. Nem azért, mintha néhány nyugati ország esetében valamivel is indokoltabb lett volna embargót hirdetni, ám ha lenne veszélyes szennyezettség, az bizonnyal nem állna meg a kelet- nyugati határokon. A bírálatok rámutatnak arra is, hogy a döntés sérti a behozatali tilalom alá eső országokkal kialakult hagyományos gazdasági kapcsolatokat. A döntéshozók — úgy tetszik — azt sem mérlegelték kellően, hogy a nemzetközi kereskedelem a legritkább esetben egykapus játék, a megalapozott gazdasági kapcsolatoknak alapelve a kölcsönösség. Magyarország és nyugati partnereink kereskedelmére is fékezőleg hatnak a gyakran felbukkanó, mesterségesen emelt akadályok. Ezek közé sorolhatók az EGK legutóbbi intézkedései is. A megfigyelők meglehetősen egyöntetűen úgy vélik, hogy a közös piaci döntés hátterében elsősorban a szervezet belső gondjai húzódnak meg, s egyszersmind az a szándék, hogy elterelődjék a közfigyelem e problémákról. Az egyik legfőbb baj éppen a mezőgazdasági politikából fakad. Az integráción belül igen vitatott rendszer — a mesterségesen magasan tartott árak, a szubvenciók szövevénye — következtében nyomasztó élelmiszerkészletek halmozódtak föl. Ezek leapasztására az éles világpiaci konkurencia körülményei közepette igen halványak a kilátások. A Közös Piac maga is protekcionista törekvésekkel találja szembe magát — ezek azonban a tengerentúlról jönnek. A fenyegetett Szíria Szíria a fenyegetettség légkörében él. A nyugati országok a terrorizmus elleni harc ürügyén Damaszkusz-ellenes kampányt indítottak, amelybe Tel-Aviv is bekapcsolódott. A héten különösen feszült volt a helyzet a térségben, mivel a jelek szerint Izrael újabb támadást készít elő a Szíriai állások ellen. Noha Tel-Aviv fennen hangoztatja, hogy a közeljövőben nem szándékozik megtámadni Szíriát, a Golánfennsíkon és a megszállt libanoni területeken fenyegető csapatösszevonásokat hajtott végre. Dél-Libanonban jelentős izraeli páncélos erő vonult előre. Az izraeli katonai készülődés közepette nagy hangerővel folyik a nyugati kampány Damaszkusz ellen. Szíria hivatalosan cáfolja, hogy bármi köze is lenne a legutóbbi terrorcselekményekhez, így a nyugatberlini diszkó április elején történt felrobbantásához. (Emlékezetes: ez szolgált ürügyül Líbia amerikai bombázásához.) Jó ok van kételkedni a terroristák vallomásaiban, mivel több olyan politikai erő létezik, amelynek érdekében áll Szíriát befeketíteni — jelentette ki as- Saraa külügyminiszter. Akárcsak Líbia esetében, Szíria és a terroristák kapcsolataira sincs érdemleges bizonyíték. Mi több, Szíria bejelentette, hogy kész részt venni bármilyen közös akcióban, amely a terrorizmus felszámolását célozza. Damaszkusz azonban hangsúlyozza, hogy közel-keleti politikáját megtörni semmiféle kampánnyal, katonai fenyegetéssel nem lehet. A térség fejleményeinek szentelte figyelmét keddi moszkvai találkozóján Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter és Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára. Sevardnadze a Szovjetunió szolidaritásáról biztosította az Egyesült Államok és Izrael erőpolitikájával szembenézni kényszerülő arab népeket. Hangoztatta, hogy a Líbia elleni amerikai kalóztámadás és a Szíriával szemben alkalmazott katonai zsarolás nagyon veszélyessé tette a közel-keleti helyzetet, s ez a térség határain túlmutató következményekkel fenyeget. Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Közös nyilatkozatot tettek közzé Dos Santos angolai elnök szovjetunióbeli látogatásáról. A bangladesi ellenzék választási csalással vádolta meg a kormányzatot. Georges Marchais bejelentette, hogy nem indul az FKP elnökjelöltjeként az 1988-as választáson. A CSKP képviselői Prágában tárgyaltak az SPD és az NSZEP munkacsoportjával a középeurópai vegyi fegyverek betiltásának és megsemmisítésének előmozdításáról. Mihail Gorbacsov beszédet mondott a szovjet televízióban. Újabb forduló kezdődött a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásokon. A közép-amerikai békeszerződésről kezdett tanácskozást Panamában a Contadora-csoport. Chilében újságírók tüntettek a sajtó elnémítását célzó korlátozások ellen. A dél-koreai Maszanban a rohamrendőrök könnygázzal oszlatták szét az ellenzéki demonstrációt. Mihail Gorbacsov csütörtökön fogadta Armand Hammer amerikai nagyiparost és Robert Gale-t, a csernobili sugársérülteket kezelő amerikai orvost. A héten is több halálos áldozata volt a dél-afrikai rezsim terrorjának. Képünkön egy fekete tüntető temetése Port Elisabethben. A hirtelenszőke fiatalember sutánozhatatlan texasi stílusban pattan fel a magas bárszékre, miközben a másodperc tört része alatt átrendel magánakegy dupla viszkit, csak úgy angolul, szóda nélkül. — Gratulálok — kiáltja harsányan, majd egy slukkra bedobja az erős italt. — Kinek gratulál?— kérdi csendesen sörözgető szomszédja, akit alighanem közel-keleti külsejű egyénként írna le egy rendőri jelentés. — Magamnak,természetesen. Kaptam egy hét jutalomszabadságot, és most itt vagyok végre a mesés Párizsban. — Engedje meg, hogy én is gratuláljak. Ha szabad kérdeznem, mivel érdemelteki a jutalomszabadságot? — Hogy mivel? Azzal, hogy egy kissé lebombáztam Kadhafi ezredes meghitt családiotthonát. — Úgy,szóval amerikai pilóta?De miért nem visel egyenruhát? — Azt tanácsolta a parancsnokom, hogy jöjjek inkább civilben, mert az arab terroristák igencsak fenik a fogukat az amerikai katonákra. Egészségére! — hajtja fel a soron következő viszkit. — Remélem, nemegy arab terroristához van szerencsém. — Ráhibázott, és csakugyan ördögi szerencséje van, mert momentán nincs nálam bomba. Hanem boldogan fizetnék önnek egy viszkit, ha elárulná, hogyan csinálták. — Nahát! Egy valódi terrorista! Leszmit mesélnem a fiúknak! De hogyhogy nincs önnél bomba? Hiszen bomba nélkül olyan egy terrorista, mint egy texasi cowboy lasszó nélkül. — Elevenemre tapintott. Rosszul megy az üzlet mostanában. Egyre nehezebb megbízható rejtekhelyet találni, ahol nyugodtan összeszerelhetek egy primitív pokolgépet. A hozzávalót is bajos beszerezni, sokba kerül,ésnagy a rizikó. Ha így megy tovább, kénytelen leszek pályát változtatni. A kisüzemi robbantgatásnak befellegzett. — Őszintén sajnálom, hogy is hívják úr. — Ahmed. — Kösz. Az én nevem Joe. Ha csakugyan fizetsz egy viszkit, elmesélem, hogyan is csináljuk nagyüzemi szinten. — Garszon, egy viszkit a möszlőnek, nekem meg egy sört... Csupa fül vagyok. — Szóval, mindenekelőtt kell hozzá egy megfelelő támaszpont. Az enyém Angliában van. És a tiéd? — Egy poloskás garniszállóban, jobban mondva, egy ócska bőröndben. — Nos, ha megvan a támaszpont, kell néhány kitűnő vadászbombázó, merem ajánlani az F— 111-es típust. Ha azonban túlságosan messzire lakik akiszemelt áldozat, akkor légi benzinkútra is szükség van, hogy kedvedre tankolhass menet közben. Biztos, ami biztos, jól jön még két-három repülőgép-anyahajó a célpont körzetében. — Hiába, Amerika az Amerika.Hol vannak az én szánalmas bombáim az amerikai rakétáktól? — Hát igen, a kisüzemi terrorizmus fölött csakugyan eljárt az idő. Hány házat tudsz lerombolni, hány embert tudsz kinyírni egy háztáji bombával? — Hagyd el. Nem is lehet egy napon említeni azzal, amit ti Líbiával, vagy az izraeliek Libanonban, Tuniszban produkáltak. — Ne akard bemesélni nekem, hogy egyedül dolgozol, hogy nincsenek társaid. — Persze hogy vannak. Kinek nincsenek? De a nagy halak ebben a szakmában is megeszik a kis halakat. — Ez egy régi amerikai mondás, de igaz. Szóval, kellene szervezned egy tőkeerős vállalatot, de legjobb lenne egy állam, akármilyen kicsi. Mert egy államnak lehet legális hadserege, légiereje, repülőgép-anyahajója, egy államnak még egy másik állam is szívesen átenged egy-két támaszpontot, mint teszem azt, nekünk Anglia. És akkor akárkit lebombázhatsz, akinek nemtetszik a pofája. — Azt hiszem, igazad van, Joe. Csak egy a bökkenő. Ha lenne egy saját államom, akkor nem lehetnék tovább terrorista. — Hm. Erre az egyre nem gondoltam. De hát miért ne lehetnél te is katona? Hiszen végeredményben ugyanazt csinálod kicsiben, amit én nagyban. Nem igaz? Miért nézegeted az órádat? Vársz valakit, vagy el kell menned? — Hamarosan indul a gépem Londonba. Ha minden jól megy, én is kapok egy hét jutalomszabadságot. Bócz Sándor Ketten a bárpultnál