Népszabadság, 1986. november (44. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

2 Befejeződött a bécsi biztonsági és együttműködési értekezlet első szakasza Bécsben pénteken befejeződött a helsinki záróokmányt aláíró orszá­gok harmadik utótalálkozójának nyi­tó szakasza, amelyet külügyminiszte­ri szinten tartottak. A 35 aláíró or­szág — Albánia kivételével vala­mennyi európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada — kül­ügyminiszterén kívül nemzetközi szervezetek képviselői is szót kaptak a Hofburgban: összesen 39 felszóla­lás hangzott el. Oskar Fischer az NDK részéről egyebek között azt hangsúlyozta, hogy az utótalálkozó részvevőinek az ideológiai nézeteltéréseket nem szabad átvinniük az államközi kap­­csolatokra. Az utótalálkozó munká­jának alapját képezze az, ami ösz­­szeköti a részvevőket, s nem pedig az, ami elválasztja őket. Az NDK külügyminisztere felhívta a bécsi utótalálkozó részvevőit, hogy a hel­sinki folyamat keretében szentelje­nek nagyobb figyelmet a gazdasági, a tudományos, a műszaki és a kör­nyezetvédelmi együttműködésnek. Petar Mladenov bolgár külügymi­niszter bírálta a protekcionizmust gazdasági téren. Bulgária reméli, hogy a bécsi találkozó elősegíti az enyhülést a Földközi-tenger térsé­gében, s egy átfogó európai bizton­sági rendszer katalizátorává válik. Bulgária a maga részéről mindent megtesz annak érdekében, hogy a Balkán atomfegyvermentes övezetté váljon. Peter Jankowitsch osztrák külügy­miniszter egyebek között arra­­hívta fel a figyelmet, hogy a 11 éves hel­sinki folyamat, a nem kielégítő mér­leg ellenére is, bebizonyította­ életké­pességét, mivel a párbeszédre és az egyetértésre való hajlam mindig fe­lülkerekedett a szembenálláson, s példaként szolgál a két nagyhatalom szorosan vett kétoldalú kapcsolatai­ban is. Az osztrák külügyminiszter a stockholmi értekezletnek útmuta­tó szerepet tulajdonított, s hangsú­lyozta azt is, hogy a gazdasági együttműködés bővítésének lehető­ségei még messze nincsenek kime­rítve. " Ki kell használni Európa gazdag kulturális örökségét — mon­dotta a külügyminiszter. Hans-Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter társadalomtu­dományi fórum megrendezését indít­ványozta pénteki beszédében, a bu­dapesti kulturális fórumon lezajlott eszmecseréket pedig úgy jellemezte, hogy azok erőteljesen demonstrálták Európa és Észak-Amerika kultúrájá­nak szellemi együvé­­tartozását. Gen­scher behatóan elemezte a reykja­­víki találkozót. Üdvözlendőnek mi­nősítette az európai telepítésű köze­pes hatótávolságú rakéták felszámo­lásáról folyó tárgyalásokat, közben Moszkva és Washington megállapod­hatna a globális felső határról, és tár­gyalhatnának a rövidebb hatótávol­ságú rakéták csökkentéséről is. Az NSZK, hangsúlyozta Genscher, nem kívánja Európa technológiai megosztottságát, a műszaki haladás áldásaiból minden embernek része­sülnie kell. Az NSZK véleménye szerint úgyszintén, hasznos lenne az emberi jogokról Moszkvában tartan­dó konferencia, ha előzőleg si­kerülne konkrétan és előremuta­­tóan­ körülírni a tanácskozás felada­tait, mandátumát. A helsinki folya­mat bármelyik részt vevő államá­nak társadalmi berendezkedése ön­magában nem szolgálhat bírálat okaként arra vonatkozólag, hogy mi­ként is hajtotta végre az ajánláso­kat — mondotta Genscher. A keleti szerződések maradnak az NSZK számára lovasára is a keleti szom­szédokhoz fűződő kapcsolatok alap­jai — hangsúlyozta az NSZK kül­ügyminisztere. A bécsi utótalálkozón elhangzott Törökország, Portugália, Svájc, Íror­szág, San Marino és Ciprus képvise­lőjének felszólalása is. A nyitó szakaszban jelen levő kül­ügyminiszterek kétoldalú találkozók­ra is felhasználták az alkalmat. Több tucat megbeszélésre került s°r, köztük pénteken a bolgár és a török diplomácia irányítójának megbeszé­lésére is.* Változatlanul beszédtéma Schultz és Sevardnadze két bécsi találkozója is. Vlagyimir Lomejko nagy­követ pénteki sajtóértekezletén megismé­telte a szovjet értékelést, hogy az Egyesült Államok egyre jobban el­távolodik Reykjavíkban képviselt ál­láspontjától, úgy tűnik, mintha Reykjavíkot minél hamarabb el akarná felejteni. A helsinki folyamat felmérését, a jövőjével kapcsolatos reményeket többnyire általános formában meg­fogalmazó külügyminiszteri beszédek után hétfőtől a szakküldöttségek ve­szik át a terepet. A külügyminiszte­ri állásfoglalásokból az szűrhető le, hogy a részvevők elismerik a helsin­ki folyamat egységes egészként való kezelését, de nyugati részről az em­beri jogok ügyének egyoldalúan ki­emelt kezelésére való törekvés is ta­pasztalható. Kurt Waldheim fogadta Várkonyi Pétert Dr. Várkonyi Péter külügyminisz­tert, aki az európai biztonsági és együttműködési értekezlet utótalál­kozója alkalmából tartózkodik az osztrák fővárosban, pénteken fogad­ta dr. Kurt Waldheim, az Osztrák Köztársaság elnöke. Külügyminiszte­rünk találkozott dr. Peter Janko­­witschcsal, az osztrák diplomácia vezetőjével is. A megbeszéléseken mindkét részről méltatták a két or­szág közötti jószomszédi viszonyt, és síkraszálltak annak­­további elmé­lyítéséért. Szót váltottak a bécsi összeurópai tanácskozásról, és hang­súlyozták a helsinki folyamat kivé­teles jelentőségét a nemzetközi hely­zet egészségesebbé tétele, az államok közötti kapcsolatok és együttműkö­dés javítása és fejlesztése szempont­jából. Dr. Várkonyi Péter külügyminisz­ter hazaérkezett Bécsből. (MTI) Megtorlás fenyegeti a PFSZ-küldöttséggel tárgyaló izraeli politikusokat Romániában, a Fekete-tenger part­ján, egy üdülőhelyen, Costinestiben csütörtökön találkozót­­tartottak a Palesztinai Felszabadítási Szervezet és az izraeli—palesztin párbeszéd­­bizottság küldöttségei. Tájékozott források szerint a 27 tagú izraeli kül­döttségben több politikai párt és tár­sadalmi szervezet képviseltette ma­gát, a 15 fős palesztin delegációban pedig a PFSZ Jasszer Arafatot támo­gató képviselői foglaltak helyet. A palesztin, küldöttség vezetője Abdel Hazak Al-Jahja nyugalmazott "tábor­nok volt. Mint a Reuter jelentette, az eredetileg kétnaposra tervezett meg­beszélést a palesztin részvevők lerö­vidítették , a pénteki találkozót le­mondták. Damaszkuszban a Jasszer Arafattal szemben álló hat palesztin csoportot tömörítő Palesztinai Nemzeti Meg­­mentési Front elnevezésű szervezet csütörtökön elítélte a találkozót. — A megbeszélés nem képviseli népünk érdekeit, hanem az ellenség céljait szolgálja, hogy különmegállapodások és gyanús manőverek révén ránk kényszerítse terveit — hangzott a közlemény. A másik oldalon Jichak Samir izraeli miniszterelnök és Si­mon Peresz külügyminiszter minősí­tette törvényellenesnek és károsnak a találkozót. A costinesti találkozón az izraeli és a palesztin küldöttségek nem foly­tattak vitát, csupán álláspontjaik is­mertetésére szorítkoztak, így közös közleményt sem dolgoztak ki. A nyil­vánosságra hozott zárónyilatkozat­ban az Agerpres román hírügynökség jelentése szerint a felek megállapí­tották, hogy a találkozón olyan dön­tések előmozdítására törekedtek, amelyekkel segíthetik a kölcsönös megértés és biztonság légkörének megteremtését és a békés egymás mellett élést a Közel-Keleten. Hang­súlyozták, hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzet határozottabb előrelé­pést tesz lehetővé a közel-keleti probléma tárgyalásos rendezésének útján. Rámutattak: bővíteni kell a kapcsolatokat, az őszinte, nyílt vé­leménycserét az előítéletek leküzdé­se érdekében. A párbeszéd a konf­liktusok folytatásának és elmélyíté­sének alternatívájává kell hogy váljon. A 27 tagú izraeli csoport négy részvevőjét otthonában rendőrségi idézés f­ogadta, amelynek értelmében vasárnap kihallgatásra kellett jelent­kezniük; a procedúra célja annak ki­derítése, hogy ütközik-e az izraeli törvényekkel a találkozón való rész­vétel. Az izraeli csoport vezetője, Latif Dóri , aki egyébként az ellenzéki Mapam párttömörülés tagja, és szin­tén kihallgatásnak néz elébe — kö­zölte újságírókkal: ez volt az első eset, hogy egy hivatalos PFSZ-dele­­gáció izraeli hazafiakkal ült le tár­gyalni, de az ilyen jellegű esemé­nyek folytatódnak a jövőben is. (MTI) Ismét Ramiz Alia lett az Albán Munkapárt KB első titkára A Szovjetunió a kétoldalú kapcsolatok rendezését akarja Az Albán Munkapárt hétfőn meg­nyílt IX. kongresszusa szombaton befejezte munkáját. Ramiz Aliát vá­lasztották meg a párt központi bi­zottságának első titkárává , a po­litikus Enver Hodzsa halála után vette át ezt a tisztséget , s a kong­resszuson ő tartotta a beszámolót. A pénteki ülésen a küldöttek egyhangúlag jóváhagyták Ramiz Alia beszámolóját, a központi ellen­őrző bizottság jelentését, valamint a IX. kongresszus határozatait, az 1986—1990-es időszakra szóló, VIII. ötéves terv előirányzatait. Szombaton a kongresszus megvá­lasztotta az Albán Munkapárt ve­zető szerveinek tagjait. A központi bizottságba 86 tagot és 46 póttagot választottak. A politikai bizottság­ba a korábbi tíz tag mellé három póttag is került. Az öttagú titkár­ság összetétele változatlan maradt. Záróbeszédében Ramiz Alia meg­köszönte a bizalmat, és megemléke­zett arról, hogy pontosan 45 évvel ezelőtt, 1941. november 8-án alakult meg az Albán Munkapárt. Szombati számában a Pravda szerkesztőségi cikkben emlékezik meg az Albán Munkapárt megalapí­tásának 45. évfordulójáról. A cikk emlékeztet arra, hogy a párt IX. kongresszusán most sajnos ismét megerősítette negatív hozzáállását a szovjet—albán kapcsolatokhoz. A Szovjetunióban úgy tartják, hogy ha a múltban voltak is olyan okok, amelyek a két ország közötti kapcsolatok romlásához vezettek, ma már ilyen okok nincsenek. A Szovjetunió a szovjet—albán kap­csolatok rendezéséért száll síkra. E rendezésnek az egyenlőségen, a szu­verenitás és a területi épség szigo­rú tiszteletben tartásán, az egymás belügyeibe való be nem avatkozá­son és a kölcsönös előnyökön kell alapulnia — írja a Pravda. (MTI) NÉPSZABADSÁG 1986. november 10., hétfő Nakaszone Kínában tárgyalt Nakaszone Jaszuhiro japán kor­mányfő — aki a kínai—japán ifjú­sági csereközpont alapkövének le­tételére érkezett Pekingbe — befe­jezte kétnapos látogatását. Vasárnap fogadta Nakaszonét Teng Hsziao-ping, a KKP központi tanácsadó bizottságának elnöke. Teng tájékoztatta vendégét a ké­szülő kínai politikai reformról. Utal­va a párt és a kormány funkcióinak szétválasztására, a kínai vezető rá­mutatott, hogy továbbra is kitarta­nak a kommunista párt vezető sze­repének megőrzése és fenntartása mellett. (MTI) A Svájci Munkapárt sajtóünnepsége A Svájci Munkapárt és lapja, a Voix Ouvriére, november 8—9-én rendezte meg Genfben hagyomá­nyos népünnepélyét, amelyen szá­mos testvérlap küldöttei is részt vet­tek. A Népszabadságot Maros Dénes rovatvezető képviselte. Szombaton a Régi Kiállítási Csarnokban több szocialista ország és testvérpárt éle­téről készült fotó- és dokumentum­­kiállítást tekinthettek meg az ér­deklődők. Vasárnap délelőtt ugyanitt Ar­­mand Magnin főtitkár köszöntötte a megjelenteket, majd kora délután André Hediger, a munkapárt genfi kantoni titkára mondott beszédet a párt törekvéseiről. Ili program elfogadásával befejezte munkáját az Argentin KP kongresszusa (Kiküldött tudósítónktól.) Szombaton Buenos Airesben a ha­tározatok elfogadásával és az új ve­zető testületek megválasztásával be­fejeződött az Argentin Kommunista Párt XVI. kongresszusa. Az ötnapos tanácskozáson — amely 13 éve az argentin kommunis­ták első legális kongresszusa volt — a küldöttek megvitatták a párt új programját, amely hangsúlyozottan baloldali fordulatot jelent a korábbi irányvonalhoz képest. Az AKP kong­resszusán a hozzászólók többsége tá­mogatásáról biztosította Athos Fava főtitkár beszámolóját, amelyben rendkívül kritikus és önkritikus sza­vakkal elemezte a pártnak az utób­bi évtizedben folytatott tevékenysé­gét. A küldöttek bírálták a pártban jelentkező reformizmust, amely egyebek közt abban nyilvánult meg, hogy a párt kezdetben fenntartások nélkül a jobbra csúszó peronizmus mellé állt, majd kritikusan támogat­ta — bizonyos időszakban — a kato­nai rezsimet. Az argentin kommunisták átérté­kelték az eddig folytatott szövetségi politikát, és síkraszálltak egy szű­­kebb, baloldali jellegű, de forradal­mibb szövetségért. A felszólalók, majd a kongresszusi határozatok bí­rálták a radikális párti kormány bél­és gazdaságpolitikáját. Az új központi bizottság újjává­lasztotta a megújulási kampány élé­re álló Athos Fava főtitkárt. A ve­zető testületekben gyökeres változá­sok mentek végbe: a központi bi­zottság több mint fele kicserélődött. A 12 tagú Politikai Bizottságba hét új tagot választottak, akik a párt if­júsági szervezetét képviselik. Az MSZMP küldöttsége, amelyet Aczél György, a Politikai Bizottság tagja vezet, vasárnap továbbutazott Buenos Airesből. Major László ELTEMETIK AZ OLASZ ÁLLAMI SZEKTORT? A FIAT megvásárolta az Alfa Romeót ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az olasz kormány az elmúlt pén­teken jóváhagyta a FIAT és az Alfa Romeo közötti megállapodást, és ez­zel véglegesen eldőlt: a FIAT meg­vásárolta a nagy múltú és világhírű Alfa Romeo autógyárat. Közgazdászok szerint ez az utób­bi évek egyik legnagyobb szabású üzleti akciója Olaszországban, amely­nek gazdasági és részben politikai kihatásai igen jelentősek. A vételár — egyelőre nem hivatalos adatok szerint — ezermilliárd líra, vagyis igen nagy összeg. A FIAT — mi­után korábban már megvette a Lan­cia autógyárat is — ezzel a vásár­lással korlátlan úrrá lett a hazai autópiacon, nemzetközi téren pedig megnyílt előtte az út, hogy elvegye az európai vezető szerepet a nyu­gatnémet Volkswagentől. Az Alfa Romeónak két nagy gyá­ra van, mindkettő a legmodernebb amerikai technikával felszerelve, alkalmazottainak száma körülbelül 35 ezer, termelési kapacitása évente körülbelül félmillió gépkocsi. Az utóbbi nyolc évben azonban az ál­lami tulajdonban levő Alfa , rész­ben a tőkés konkurencia, de fő­képpen egy bürokratikus piacpoli­tika miatt — nem állta az éles nem­zetközi versenyt a tőkés gyárakkal. Az újabban kihozott kocsik nem nyerték el a közönség tetszését, a termelés harmadára csökkent, a munkások 20 százalékát el kellett bocsátani, a gyár ráfizetésessé, vé­gül fizetésképtelenné vált. Mivel a tulajdonos, vagyis az olasz állam anyagi gondjai miatt nem tudta sza­nálni és megmenteni saját gyárát, kénytelen volt azt átengedni a ma­gántő­kének. Először a Ford akarta megvenni az Alfát és ez már-már sikerült is, amikor a FIAT előnyö­sebb ajánlatot tett, így az Alfa vé­gül is olasz maradt, de már nem állami tulajdonban. Az Alfa Romeo magántulajdonba kerülése az egyik illetékes olasz miniszter szerint ,,az olasz állami szektor temetését je­lenti"­. Az olasz kommunisták úgy véle­kednek, hogy az Alfa Romeo ma­gánkézbe kerülése sajnálatos, de ugyanakkor elismerésre méltó a FIAT-nak az az akciója, amellyel megakadályozta, hogy egy ilyen rendkívül fontos gyáróriás amerikai tulajdonná váljék. A FIAT a következő években ál­lítólag csillagászati összeget — hét­­nyolcezermilliárd lírát — kíván be­ruházni az Alfa Romeo műszaki fejlesztésébe és a termékszerkezet teljes átalakításába. Az Alfa ezután főképpen rendkívül drága, luxus­kocsikat fog gyártani, és el kívánja hódítani az első helyet az e kate­góriában jelenleg vezető Mercedes­­től, és be akar törni az Egyesült Ál­lamok piacaira. A szakszervezetek követelésére a FIAT közölte, hogy záros határidőn belül visszaveszi a gyár által korábban elbocsátott és jelenleg munka nélküli alkalmazot­takat. Buzási János London továbbra is Szíria elleni szankciókat követel a Közös Piactól Az EGK hétfőn Londonban ösz­­szeülő külügyminiszteri tanácsa elé a brit kormány minimálisra zsugo­rított szankciócsomagot készül ter­jeszteni, hogy elnyerhesse közös­piaci partnereinek támogatását Szí­ria elleni fellépéséhez. Emlékezetes, hogy a brit kormány — miután október 24-én megszakí­totta diplomáciai kapcsolatait Da­­maszkusszal — a közös piaci kül­ügyminiszterek Luxemburgban tar­tott október 26-i értekezletén nem tudta szövetségeseit rábírni Szíria­­ellenes kampányának támogatására. A hétfői tanácskozáson elnöklő Sir Geoffrey Howe külügyminiszter — értesülések szerint — most már csu­pán arra akarja felszólítani a közös­piaci partnereket, hogy függesszék fel a Szíriának szóló fegyverszállí­tásokat, szigorítsák meg a szíriai diplomáciai képviseletek és a szíriai légitársaság személyzetének ellenőr­zését, és mondják le a szíriai kor­mánnyal tervezett magas szintű ta­lálkozóikat. — Nem engedünk a zsarolásnak és visszavágunk mindenkinek, aki katonai vagy gazdasági nyomást gyakorol Szíriára — jelentette ki pénteki beszédében Háfez Asszad. Háfez Asszad — a korábbi szíriai állásfoglalásokat megerősítve — cá­folta, hogy országának köze lett volna az El Al izraeli légitársaság gépe elleni londoni merényletkísér­lethez, és leszögezte: a nyugati kam­pány nem változtatja meg kormá­nyának politikáját. (MTI) Éleződő ellentét Schultz külügyminiszter és a Fehér Ház között az iráni fegyverszállítás miatt ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Egyre szaporodnak a bizonyítékok: az Egyesült Államok a Libanonban fogva tartott amerikaiak szabadon­­bocsátásának elősegítésére és az irá­ni belpolitikai helyzet befolyásolásá­ra — közvetítők révén — fegyvere­ket szállított Teheránnak. Schultz külügyminiszter és a Fehér Ház el­lentétei kiéleződtek az ügyben. Nincs hivatalos részről se beisme­rés, se tagadás. Gyarapodnak vi­szont a tények. A The New York Times kinyomozta: Iránnal kapcso­latban álló izraeli „üzletemberek” (minden bizonnyal a titkosszolgálat megbízottai) jelezték először az ame­rikai kormánynak, hogy lehetőség van fegyverszállítások révén javí­tani a két ország viszonyát, elősegí­teni Teherán jószolgálataiit a Liba­nonban fogva tartott túszok érdeké­ben és erősíteni a Khomeini utódjá­nak kijelölt Montazeri ajatollahval szembeni pragmatikusnak nevezett frakció belső pozícióit. Dán hajókon tizenkét alkalommal, összesen 5500 tonna amerikai fegyver érkezett Iránba — írta a lap. A dán tengerészek egyesületének egyik vezetőjére hivatkozva a The New York Times még a hajók nevét is közli: Morsoe, Arktic, Else Th, Karen M. A Morsoe egy hete vitt 460 tonna katonai szállítmányt Iz­raelből Iránba — közvetlenül azt kö­vetően, hogy Libanonban szabadon bocsátották Dávid Jacobsent, a bej­rúti amerikai kórház gazdasági igaz­gatóját. A dán hajókat az olaszor­szági Telamone, a görögországi Pi­reusz és az izraeli Eilat kikötőjében rakták meg fegyverrel. A szállítmá­nyok nagyságrendje miatt elképzel­hetetlen, hogy az amerikai kormány­nak ne lett volna róluk tudomása — mondta Henrik Berlau, a dán ten­gerészek egyesületének az alelnöke. Az iráni fegyverszállítások kérdé­se a hírek szerint rendkívül kiélezte a viszonyt George Shultz külügymi­niszter és a Fehér Ház között. Kül­­ügyminisztérimi források szerint Shultz kifogásolta azt, hogy az ad­minisztráció tudtán kívül ilyen nem­zetközi jelentőségű kérdésben vál­toztatott a politikáján. (Robert McFarlane volt nemzetbiztonsági ta­nácsadó, John Poindexter az utód, valamint Oliver North alezredes, a nemzetbiztonsági tanács munkatársa bonyolította a hírek szerint a dolgot.) Scultz kifogásolta, hogy az Iránba küldött fegyverszállítmányokkal Wa­shington megszegte az Öböl-beli há­borúval kapcsolatban hangoztatott semlegességét. Ő maga személyesen biztosította október 1-jén az arab külügyminisztereket, kormánya nem ad fegyvert, alkatrészeket Iránnak. Most vagy azt ismeri el, hogy eltor­zította az igazságot, vagy azt, hogy nem tudott saját kormányának az akcióiról. A The New York Times idézi Schultz egyik munkatársát, aki szerint ha van ügy, ami miatt le­mondana, akkor ez az. A terroriz­mus elleni küzdelem az, amellyel mindennél jobban törődik, és a nyil­vánosságra került dolgok nevetsé­gessé teszik mindazt, amiért ő ki­állt. K. A.

Next