Népszabadság, 1987. április (45. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
1987. április 1., szerda NÉPSZABADSÁG Lázár György a TVK új üzemének avatásán (Folytatás az 1. oldalról.) Az avatáson Huszár Andor vezérigazgató elmondotta, hogy a beruházási munkák 1984 áprilisában kezdődtek, és alig több mint 28 hónap múlva, tavaly augusztus 21-én már elkészítették benne az első adag terméket. A beruházás ötmiliárdháromszázmillió forintba került. Ebben az esztendőben az eredetileg előirányzott 120 ezer tonna polietilén helyett legalább 135 ezer tonnnát szeretnének belőle ,gyártani, ami már megközelíti a gyár névleges kapacitását. A vezérigazgató szavai után Lázár György mondott ünnepi avatóbeszédet. Elöljáróban, tolmácsolta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának személyes és a Minisztertanács kollektív üdvözletét. A jókívánságok Leninváros és a Tiszai Vegyi Kombinát dolgozóinak szólnak. Beszédében kiemelte, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát új üzeme, a lineáris polietiléngyár megvalósítása jól példázza pártunk és kormányunk azon törekvését, hogy a műszaki-technikai színvonal emelésével — a korszerű berendezéseken gyártott minőségi termékek kínálatával — jussunk az eddigieknél előnyösebb helyzetbe a világpiaci versenyben. — Az itt megvalósított, a tervezett időnél gyorsabb és kisebb költségű beruházása magyar ipar más területein is követendő példa — mondta, majd így folytatta: — Iparpolitikai esemény ez a gyáravatás. Kitűnő munkát végeztek az építők, amiért tisztelet és elismerés illeti meg őket. És iparpolitikai esemény azért is, mert olyan üzemet hoztak létre, amely évenként három és fél milliárd forinttal javítja az ország devizamérlegét. Ezek után a miniszterelnök elemezte a magyar gazdaság helyzetét. Megállapította, hogy a gazdálkodóegységek összesített teljesítménye még mindig elmarad a szükségestől. A fő feladat a párt Központi Bizottsága novemberben hozott határozatainak hiánytalan megvalósítása. A program hangsúlyosan szól a műszaki fejlesztés, a szerkezetváltás, a versenyképesség és a takarékosság fontosságáról. Kiemelte továbbá a KGST-ben való két- és sokoldalú együttműködés erősítésének, a gazdasági integráció további fejlesztésének szükségességét. A kormány elnöke ezt követően a nemzetközi helyzetről szólt, majd átadta rendeltetésének a lineáris polietilén-gyárat. Végezetül a magyaripar e világszínvonalú gyára építésében kimagasló érdemeket szerzett dolgozóknak kitüntetéseket adtak át. A Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatát tizenegyen vették át Lázár Györgytől. Kapolyi László ipari miniszter huszonöt dolgozónak adott át Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést, az építésügyi és városfejlesztésiminiszterhelyettes. Petrovai László pedig nyolc építőt részesített ÉVM miniszteri kitüntetésben. Rajtuk kívül 152-en kaptak vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést. Mérő Miklós Tovább tart a kormányválság Itáliában Megkezdődött az Olasz Szocialista Párt kongresszusa ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az olasz kormányválság 28. napján, a teljes belpolitikai bizonytaanság közepette,kedd délután Riminiben megkezdődött az Olasz Szocialista Párt 44. kongresszusa. A beszámolót Bettino Craxi, a párt főtitkára, Olaszország lemondott miniszterelnöke tartotta. Craxit a küldöttek üdvrivalgása fogadta. A vörösbe és nemzetiszínekbe öltöztetett kongresszusi teremben felhangzott az Internacionálé, a nemzetközi munkásmozgalom himnusza. A kongresszuson jelen van az európai kommunista, szocialista, szociáldemokrata pártok, valamint a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek színe-java. A külföldi pártok közül 65 vesz részt a kongreszszuson. Az Olasz Kommunista Pártot a legmagasabb rangú küldöttség képviseli Alessandro Natta főtitkár vezetésével. A Craxi-féle Olasz Szocialista Párt legutóbbi választásokon 11 százak szavazatot ért el. Ezzel az orag harmadik legerősebb politikai pártjává lett. Mivel a két legnagyobb olasz politikai párt — a kereszténydemokrata és a kommunista — körülbelül 30-35 százalékos, tehát nagyjából egyenlő erőt képvisel az olasz parlamentben, teljesen világos, hogy Olaszországot csakis az a párt — vagyis a kereszténydemokrata, vagy a kommunista — tudja kormányozni, amely mellé odaáll Craxi és pártja. Craxi mindeddig a kereszténydemokratákat választotta szövetségesül, és belpolitikájában határozottan kommunistaellenes politikát folytatott. Az utóbbi hónapokban azonban Craxi viszonya a kereszténydemokratákkal megromlott, mivel éppen a kereszténydemokraták buktatták ki Craxit a miniszterelnökségből, s ezzel kirobbantották a csaknem egy hónapja tartó olaszországi kormányválságot. Hogy ezek után miként dönt Craxi és pártja? — ezválik el ezen a kongresszuson. A párt 600 ezer tagját 1130 küldött képviseli. Az óriási érdeklődésre jellemző, hogy a kongresszus munkájáról csaknem ezer újságíró ad tudósítást. Közvetlenül a kongresszus megnyitása előtt, kedd délután, Rómában Francesco Cossiga köztársasági elnök fogadta a kommunista Nilde Jottit, akit négy nappal ezelőtt azzal bízott meg, hogy próbálja kikísérletezni, van-e lehetőség Olaszországban arra, hogy alkotmányos parlamenti többségű kormányt lehessen létrehozni. Niloe Jotti kedd délután, tárgyalásainak befejeztével, a rómaitelevíziónak úgy nyilatkozott: „A nagy nehézségek ellenére még mindig van kevés remény rá, hogy Olaszországban sikerüljön kormányt alakítani.” E mondatban az a legfigyelemreméltóbb, hogy a kommunista Jotti nem beszélt arról, vajon a megbukott ötpárti kormányrendszer feltámasztásáról van-e szó, vagy esetleg a kommunisták által javasolt formáció létrehozásáról tárgyalnak. Az olasz kormányválság tehát a teljes bizonytalanság közepette tovább folytatódik, és ugyancsak folytatódik az Olasz Szocialista Párt kongresszusa Riminiben, amelynek a döntése vasárnapra várható. Buzási János A lettgyel kormányszóvivő az áremelésekről ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Jerzy Urban kormányszóvivő keddi nemzetközi sajtótájékoztatóján egyebek között azt hangsúlyozta,ogy a lakosság túlnyomó többsége ,m ígértéssel fogadta a múlt hét végén hozott, áremelési intézkedéseket,laptalannak minősítette azokat a félelmeket, hogy az energiahordók drágulása újabb áremeléseket üdít el, mondván, hogy ezúttal csak kiskereskedelmi áraikat emelték, a Vállalatok változatlan áron kapják az energiát. ■ A kormányszóvivő kommentálta azt az állásfoglalást is, amelyet héttfőeste tett közzé Varsóban a püspöki kar tiktársága. A katolikus egyház állásfoglalásában egyebek között leszögezi, hogy az ország évek óta mély válságon megy keresztül, s a közvélemény szerint a hatóságok évek óta csak az áremelés eszközéhez folyamodnak, hogy kijussanak belőle, ennek azonban nincs látható eredménye. Az egyház osztja a társadalom aggodalmát, s felhívja a figyelmet, hogy a hatóságok feladata teljes, érthető és hiteles képet vázoljon fel a válság meghaladására. Jerzy Urban ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a nyilatkozat lényege racionális, s a kormány osztja az abban kifejezett aggodalmat. Ezt bizonyítja egyebek között Wojciech Jaruzelskinek, a LEMP KB első titkárának, az államtanács elnökének múlt héten, a reformbizottság ülésén elhangzott beszéde is. Jerzy Urban azután azokat a konkrét terveket ismertette, amelyek a gazdasági reform felgyorsítását szolgálják. A piaci viszonyok erősítésével, a fejlesztések többszektorúvá tételével. Elmondta, hogy a közeljövőben részvénytársaságokat hoznak létre állami és magánrészvényesekkel. A kormányszóvivő hangoztatta: a reform további kidolgozásában való részvétel útja mindenki számára, világnézettől függetlenül, nyitott, feltéve, ha az alkotmányos előírásokat megtartja. Urban végül reményét fejezte ki, hogy a lengyel katolikus egyház prímása mellett működő társadalmitanács is konstruktívan részt vesz a radikális reformok megvalósításának folyamatában. K. Nyirő József Jakovlev a sajtó új szerepéről kedden Moszkvában, az SZKP Központi Bizottságában, tanácskozást tartottak a tömegtájékoztató intézmények vezetői számára, s ezen megvitatták, milyen szerep hárul a sajtóra az átalakítási politika végrehajtásában. Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára, a tanácskozáson mondott beszédében rámutatott: a demokrácia fejlesztése alapvető feladat. Ebben a sajtó igen fontos tényező lehet. A tömegtájékoztatás eszközei természetüknél fogva arra hivatottak, hogy pontosan és sokrétűen tükrözzék a társadalom különféle rétegeinek és csoportjainak érdekeit, nézeteit, ezek bonyolult szövevényét. Ezért az újságok nagyon helyesen teszik, ha hasábjaikon helyt adnak a sokféle véleménynek, vitákat szerveznek az átalakítás leginkább előtérben álló kérdéseiről — mondotta. Az SZKP KB titkára egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy az új törekvések a tömegtájékoztatásban még nem elég erősek, nem elég következetesek. (MTI) . Ankara párbeszédet javasol Athénnak Kenan Evren török államfő párbeszédre szólította fel Athént, az égei-tengeri olajkutatások miatt kialakult viszály rendezésére, Turgut Özal kormányfő pedig „szakaszos" tárgyalásokat javasolt. Kenan Evren, aki hivatalos látogatásra Marokkóba utazott, reményét fejezte ki, hogy a török és a görög vezetők mielőbb tárgyalóasztalhoz ülnek. (Görögország felett átrepülve Evren üdvözölte Szárcetakisz görög államfőt és a görög népet.) „Párbeszédet akarunk, de még sok nehéz kérdés vár megoldásra" — jelentette ki. Turgut Özal török miniszterelnök szerint a konfliktust szakaszos tárgyalásokkal lehetne megoldani. (MTI) Csao Ce-jang: Kína elveti a balosságot A Hongkongról és Macaóról kötött megállapodás jelentős esemény Kína történetében, és fontosmegtestesülése az „egy ország, két rendszer” elvnek, amelyet négy évvel ezelőtt hirdetett meg Teng Hsziao-ping — jelentette ki Csao Ce-jang miniszterelnök, a Kínai KP megbízottfőtitkára azon a találkozón, amelyet kedden tartott a kínai parlament és a népfront ülésszakán részt vevő hongkongi, makaói és tajvani képviselőkkel. Csao Ce-jang hangoztatta, hogy a burzsoá liberalizmus ellen Kínában meghirdetett harcnak semmilyen hatása nem lesz Hongkongra és Macaóra. Az ott élő kínai hazafiaknak nem kell attól tartaniuk, hogy Kínában felülkerekedik a balosság. Kínában nincs helye a balosságnak; az ilyesmit a lakosság óriási többsége határozottan elutasítja, mert éppen eleget szenvedtek tőle az emberek, és a vezetők a múltban. (MTI) Frankfurt: Náci orvosok bűnpere Náci orvosok frankfurti bűnperében az államügyész hatévi szabadságvesztés kiszabását javasolta egy 72 és egy 73 éves nőgyógyászra, akik a hitlerista rémuralom éveiben részt vettek elmebetegnek minősített személyek tömeges meggyilkolásában. Dr. Aquilin Ulrich és dr. Heinrich Banké 1940-1941-ben a hírhedt Eutanázia, vagyis „kegyes halál” akció néven ismert gyilkosságsorozat szervezője volt. Ennek során — Hitler parancsára — Brandenburgban és Bernburgban 4500, illetőleg 11 000 embert öltek meg. A hozzátartozók megtévesztésére kiállított halotti jelentésekben a halál okának különböző betegségeket tüntettek fel. Frankfurtban ez a második úgynevezett Eutanázia-per. Az 1967-ben lefolytatott első perben Ullrich és Bánkó vádlottakat felmentették. A bíróság akkor arra hivatkozott, hogy a gyilkos orvosokat óhatatlanul megtévesztette Hitler parancsa, és ismert náci pszichiátereknek az elmebetegekkel való eljárás jogosságáról alkotott szakvéleménye. A vádhatóság azonban most tarthatatlannak bélyegezte a gyilkos orvosok ilyesfajta mentegetését. Az ítélethirdetés húsvét után vár-sható. (MTI) Éhínség fenyeget Mozambikban Mario Fernandes da Graca Machungo, Mozambik miniszterelnöke az országát fenyegető éhínségre hivatkozva újabb adományokat kért az ENSZ Katasztrófasegély összehangoló Hivatalának (UNDRA) genfi értekezletén. Már az ülést megnyitó ENSZ- tisztviselő is utalt rá, hogy amíg régebben az aszály, addig most a külső támadások okoznak élelmiszerhiányt Mozambikban. Ezért nemcsak humanitárius segélyekre van szüksége az országnak, hanem támogatni kell a helyreállításban, és a gazdasági újjáépítésben is — mondta a szakember. Machungo miniszterelnök Dél-Afrikát vádolta az országa elleni brutális agresszióval. Később elmondta, hogy 1986-ban 80 ezer, öt éven aluli mozambiki gyermek vesztette életét a háború következtében előállt élelmiszer- és gyógyszerhiány, valamint az anya- és csecsemőgondozás hiányosságai miatt. Mozartitoknak az idén, csak élelmiszerekre legalább 160 millió dollár kellene — mondta a kormányfő. Az Egyesült Államok bejelentette, hogy 163 ezer tonna gabonát juttat Mozartitoknak. Ez a mennyiség a délkelet-afrikai ország idei gabonaszükségletének egyharmadát fedezi. Nagy-Britannia 12 millió dollárnak megfelelő segélyt, az Európai GazdaságiKözösség pedig további adományokat ajánlott fel. A Szovjetunió húszmillió dollár értékű áruval segíti Mozambikot — ezt Nyikolaj Talszin, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese közölte, aki a szovjet—mozambiki , barátsági és együttműködési szerződés aláírásának jubileumi ünnepsége , alkalmából tartózkodik Maputóban. (MTI) 3 3Miért nem a kétharmadról*? Társadalmi, közéleti vitáink egyik, évek óta leggyakoribb tárgya a család. Többnyire az aggodalom hangján szólnak róla: a válások nagy számáról, a veszélyeztetett gyermekek növekvő táboráról, a családok működésének megannyi zavaráról. „Miért csak ezekről beszélünk, s miért csak velük foglalkozunk szünet nélkül, a normálisan funkcionáló, szépen élő családok nagyobbik részéről — becslések szerint e kis közösségek kétharmadáról — szinte sohasem?” Többször is elhangzottak ezek a szavak a Szolnok megyei párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésének vitájában is. A téma a család társadalmi szerepének köztudatbeli tükröződése volt. A kép, amelyet az erről szóló jelentés elénk tárt, s nem kevésbé a vita, éppoly ellentmondásosnak bizonyult, mint amilyen maga a valóság. Mégis, egy kérdésben a vélemények már a tapasztalatgyűjtés során egybecsengtek. Abban ugyanis, hogy a családra szüksége van a társadalomnak. Ma már a család működési zavaraival összefüggő okok is benne élnek, a közvéleményben. Azt, hogy az elmúlt évtizedek gazdasági-társadalmi változásai nem hagyhatták, érintetlenül a társadalom e legkisebb sejtjét sem,többé-kevésbé mindenki megérti. A mindebből szükségszerűen adódó konzekvenciák levonása azonban még sok tekintetben várat magára. Illúziók a nevelésben Itt van például a családdal szorosan összefüggő intézményrendszer — elsősorban a gyermekintézmények, az iskola — és a család közötti munkamegosztás ügye. Nem kevés e körül a bizonytalanság, a vita ma sem akad bőven egymiászamutogatás a szülő és az iskola között, sőt olykor kölcsönös a vádaskodás. Emögött gyakran húzódnak meg mindmáig élő illúziók, tévhitek, amelyeket — így igaz, mint a szolnokivitában is elhangzott — egy időben mi magunk is tápláltunk a szocialista állam által kiépített nevelési rendszer iránt. Olyan illúziók és tévhitek, amelyek „eredményeként” a valóságosnál, a reálisan elvárhatónál, nagyobb hatást vártunk el a bölcsődétől, az óvodától, de legfőképpen az iskolától. És aminek következtében sajnos nemcsak az ideológiában, de a mindennapi gyakorlatban is hátrább rangsorolódott a család alapvető és semmi mássalnem pótolható szerepe és felelőssége a gyermekek nevelésében, társadalmi beilleszkedésük folyamatában. És hogyan gondolkodnak erről a legtöbben? A közfelfogás a családokra háruló kötelezettségek közül az első, már-már kizárólagos helyre emeli az utódokról való, sokszor erőn felüli anyagi gondoskodást. A hajtást, sőt hajszát, gyakran csupán azért, hogy — úgymond — az éngyermekemnek is meglegyen az, ami a szomszéd gyerekének. S eközben éppen a lényeg sikkad és sorvad el a családban. Az, ami semmi mással, s legkevésbé pénzzel, anyagi javakkal nem helyettesíthető: a meghitt együttlét szülő és gyermek között, az őszinte, bensőséges kapcsolat, a gyermeknek a külső világgal szemben is védelmet nyújtó érzelmi nevelés. Nincs idő? A leggyakoribb érv mindezzel szemben a „nincs idő”. Pedig jó lenne végre tudomásul venni — vagy talán inkább megtanulni? —, hogy a családi tűzhely melegének táplálása, a családtagokat egymáshoz fűző, érzelemgazdag kapcsolatok ápolása nemcsak, legalábbis elsődlegesen nem a ráfordított idő függvénye. Magam is tudok családokról, ahol az esti közös vacsora az igazi feltöltődés ideje felnőttnek, gyermeknek egyaránt, vagy ahol a fürdetés-mosdatás negyed- vagy félórája alatt a gyereket foglalkoztató, minden fontos dolgot meg tudnak beszélni, sőt ahol — uram bocsá' — a mama vagy éppen a papa mesél a fiának, lányának a tévé helyett. Vannak családok, a többgyermekesek közt is, ahol a munkába járó szülők a három-négy gyerek mellett — illetve éppen az, hogy velük — kiválóan megszervezik a kis közösség mindennapi életét. A rádióban hallottam a napokban egy ilyen nagyszerű —történetesen értelmiségi — családról. Nem holmi idill, nem gondok és bajok nélküli az ilyen családok élete sem, hanem kemény ■helytállás, munka és küzdelem nap mint nap. Bennük azonban megvan az az erő — és éppen ez különbözteti meg őket oly sok más családtól —, amellyel a legnehezebbnek látszóhelyzeteket, problémákat is felvállalják és meg is oldják, mint ezt a szolnoki vita egyik felszólalója is mondta. Ennek hogyanjáról kellene több, sokkal többpéldát, ha úgy tetszik, modellt felmutatni a nyilvánosság előtt is ahhoz, hogy ne csak anegatív tapasztalatokat lássuk, amikor amai családról szólunk. Persze nemcsak a jó példák elterjesztéséről van szó. Ennél többre van szükség és — tegyük hozzá — lehetőség. Elsősorban a nevelési intézményrendszer működésének további javításával. Mert az például igaz,hogy az iskola nehezen tudja korrigálni azt, amit otthon a szülők elrontottak. .Mégis, ha saját, önálló nevelési rendszere kidolgozásában az iskola kezdettől úgy épít, számít a családra, mint partnerre, az eddiginél sokkal gyümölcsözőbb lehet vele az együttműködés. Több a jó kezdeményezés erre Szolnokon is, ahol az utóbbi időkben az iskolák egyre inkább ,már nemcsak a szülőket, hanem a nagyszülőket is megpróbálják bevonni a különböző közös tevékenységekbe, sőt általában, a család és az iskola közötti kommunikációba. Családi vasárnapok A szolnoki vitán megfogalmazódott egy másik gondolat is. Mégpedig az, hogy — éppen, mert öszszeszűkült a családi együttlétek ideje — több alkalmat kell teremteni az ilyen együttlétekre, a szüleik és gyermekek szabadidejének értelmes és kulturált feltöltésére. Szolnok megye közművelődési intézményei már tíz évvel ezelőtt is kísérleteztek helyenként úgynevezett családi klubok létrehozásával. Ezek tapasztalataira építve mára változatos formái jöttek létre — Szolnokon kívül például Törökszentmiklóson és Jászidséren — a családi keretekben szerveződő művelődésnek, a különféle hasznos időtöltésnek, az úgynevezett családi vasárnapoknak. Újabban a családok nyári szabadidős programjának szervezésével is próbálkoztak például Mezőtúron, Tiszafüreden. Kivált értékes kezdeményezés volt az állami gondozottak és nevelőszüleiik közös táboroztatása. Sajnos az ilyenfajta, törekvések gyakran ütköznek anyagi akadályokba, szélesebb körű elterjesztésüknek ma mindinkább határt szabnak az intézményeik pénzügyi lehetőségei, s részben szakember-feltételei. Ám, ahogy a család keretein belül nem lehet minden feszültséget, problémát anyagi okokra viszszavezetni, úgy társadalmi méretekben is hiba a családvédelmet pusztán pénzügyi kérdésként kezelni. Érdemes lenne tehát gondolkodni rajta, hogyan lehetne a gondokra — jelenlegi helyzetünket figyelembe véve — megoldást találni nemcsak Szolnok megyében. Elsősorban azért, hogy még inkább erősödjék, s világunk súlyos teherpróbáit továbbra is sikerrel álló lehessen az a bizonyos kétharmad! Terényi Éva