Népszabadság, 1987. április (45. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

1987. április 1., szerda NÉPSZABADSÁG Lázár György a TVK új üzemének avatásán (Folytatás az 1. oldalról.) Az avatáson Huszár Andor vezér­­igazgató elmondotta, hogy a beruhá­zási munkák 1984 áprilisában kez­dődtek, és alig több mint 28 hónap múlva, tavaly augusztus 21-én már­ elkészítették benne az első adag terméket. A beruházás ötmiliárd­­háromszázmillió forintba került. Eb­ben az esztendőben az eredetileg előirányzott 120 ezer tonna polieti­lén helyett legalább 135 ezer tonnnát szeretnének belőle ,gyártani, ami már megközelíti a gyár névleges kapacitását. A vezérigazgató szavai után Lá­zár György mondott ünnepi avató­beszédet. Elöljáróban, tolmácsolta Kádár Jánosnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkárának sze­mélyes és a Minisztertanács kollek­tív üdvözletét. A jókívánságok Le­­ninváros és a Tiszai Vegyi Kombi­nát dolgozóinak szólnak. Beszédében kiemelte, hogy a Tiszai Vegyi Kom­binát új üzeme, a lineáris polietilén­­gyár megvalósítása jól példázza pár­tunk és kormányunk azon törekvé­sét, hogy a műszaki-technikai szín­vonal emelésével — a korszerű be­rendezéseken gyártott minőségi ter­mékek kínálatával — jussunk az ed­digieknél előnyösebb helyzetbe a vi­lágpiaci versenyben. — Az itt megvalósított, a tervezett időnél gyorsabb és kisebb költsé­gű beruházás­­a magyar ipar más te­rületein is követendő példa — mond­ta, majd így folytatta: — Iparpolitikai esemény ez a gyáravatás. Kitűnő munkát végeztek az építők, amiért tisztelet és elismerés illeti meg őket. És iparpolitikai esemény azért is, mert olyan üzemet hoztak létre, amely évenként három és fél mil­liárd forinttal javítja az ország de­vizamérlegét. Ezek után a­ miniszterelnök ele­mezte a magyar gazdaság helyzetét. Megállapította, hogy a gazdálkodó­­egységek összesített teljesítménye még mindig elmarad a szükségestől. A fő feladat a párt Központi Bizott­sága novemberben hozott határoza­tainak hiánytalan megvalósítása. A program hangsúlyosan szól a műsza­ki fejlesztés, a szerkezetváltás, a versenyképesség és a takarékosság fontosságáról. Kiemelte továbbá a KGST-ben való két- és sokoldalú együttműködés erősítésének, a gaz­dasági integráció további fejleszté­sének szükségességét. A kormány elnöke ezt követően a nemzetközi helyzetről szólt, majd át­adta rendeltetésének a lineáris poli­etilén-gyárat. Végezetül a magyar­­ipar e világ­­színvonalú gyára építésében kima­gasló érdemeket szerzett dolgozók­nak kitüntetéseket adtak át. A Mun­ka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatát tizenegyen vették át Lá­zár Györgytől. Kapolyi László ipari miniszter huszonöt dolgozónak adott át Kiváló Munkáért miniszteri ki­tüntetést, az építésügyi és városfej­lesztési­­miniszterhelyettes. Petrovai László pedig nyolc építőt részesített ÉVM miniszteri kitüntetésben. Raj­tuk kívül 152-en kaptak vállalati Kiváló Dolgozó kitüntetést. Mérő Miklós Tovább tart a kormányválság Itáliában Megkezdődött az Olasz Szocialista Párt kongresszusa ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az olasz kormányválság 28. nap­ján, a teljes belpolitikai bizonyta­­anság közepette,­­kedd délután Ri­­miniben megkezdődött az Olasz Szo­cialista Párt 44. kongresszusa. A beszámolót Bettino Craxi, a párt főtitkára, Olaszország lemon­dott miniszterelnöke tartotta. Cra­­xit a küldöttek üdvrivalgása fogad­ta. A vörösbe és nemzetiszínekbe öltöztetett kongresszusi teremben felhangzott az­­ Internacionálé, a nemzetközi munkásmozgalom him­nusza. A kongresszuson jelen van az eu­rópai kommunista, szocialista, szoci­áldemokrata pártok, valamint a nemzetközi munkásmozgalom veze­tőinek színe-java. A külföldi pár­tok közül 65 vesz részt a kongresz­­szuson. Az Olasz Kommunista Pár­tot a legmagasabb rangú küldöttség képviseli Alessandro Natta főtitkár vezetésével. A Craxi-féle Olasz Szocialista Párt legutóbbi választásokon 11 száza­­­k szavazatot ért el. Ezzel az or­­ag harmadik legerősebb politikai pártjává lett. Mivel a két legna­gyobb olasz politikai párt — a ke­reszténydemokrata és a kommunis­ta — körülbelül 30-35 százalékos, tehát nagyjából egyenlő erőt képvi­sel az olasz parlamentben, teljesen világos, hogy Olaszországot csakis az a párt — vagyis a keresztény­­demokrata, vagy a kommunista — tudja kormányozni, amely mellé odaáll Craxi és pártja. Craxi mind­eddig a kereszténydemokratákat vá­lasztotta szövetségesül, és belpoliti­kájában határozottan kommunista­­ellenes politikát folytatott. Az utóbbi hónapokban azonban Craxi viszonya a kereszténydemok­ratákkal megromlott, mivel éppen a kereszténydemokraták buktatták ki Craxit a miniszterelnökségből, s ezzel kirobbantották a csaknem egy hónapja tartó olaszországi kormány­­válságot. Hogy ezek után miként dönt Craxi és pártja? — ez­­válik el ezen a kongresszuson. A párt 600 ezer tag­ját 1130 küldött képviseli. Az óriá­si érdeklődésre jellemző, hogy a kongresszus munkájáról csaknem ezer újságíró ad tudósítást. Közvetlenül a kongresszus meg­nyitása előtt, kedd délután, Rómá­ban Francesco Cossiga­ köztársasági elnök fogadta a kommunista Nilde Jottit, akit négy nappal ezelőtt az­zal bízott meg, hogy próbálja kikí­sérletezni, van-e lehetőség Olasz­országban arra, hogy alkotmányos parlamenti többségű kormányt le­hessen létrehozni. Niloe Jotti kedd délután, tárgya­lásainak befejeztével, a római­­tele­víziónak úgy nyilatkozott: „A nagy nehézségek ellenére még mindig van kevés remény rá, hogy Olaszország­ban sikerüljön kormányt alakítani.” E mondatban az a legfigyelemre­méltóbb, hogy a kommunista Jotti nem beszélt arról, vajon a megbu­kott ötpárti kormányrendszer feltá­masztásáról van-e szó, vagy esetleg a kommunisták által javasolt for­máció létrehozásáról tárgyalnak. Az olasz kormányválság tehát a teljes bizonytalanság közepette to­vább folytatódik, és ugyancsak foly­tatódik az Olasz Szocialista Párt kongresszusa Riminiben, amelynek a döntése vasárnapra várható. Buzási János A lettgyel kormányszóvivő az áremelésekről ( VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Jerzy Urban kormányszóvivő ked­di nemzetközi sajtótájékoztatóján egyebek között azt hangsúlyozta,­ogy a lakosság túlnyomó többsége ,m ígértéssel fogadta a múlt hét vég­­é­­­n hozott, áremelési intézkedéseket,­laptalannak minősítette azokat a félelmeket, hogy az energiahordó­­­k drágulása újabb áremeléseket üdít el, mondván, hogy ezúttal csak­­ kiskereskedelmi áraikat emelték, a­ Vállalatok változatlan áron kapják az energiát. ■ A kormányszóvivő kommentálta azt az állásfoglalást is, amelyet hé­t­­tfő­­este tett közzé Varsóban a püs­pöki kar tiktársága. A katolikus egyház állásfoglalásában egyebek között leszögezi, hogy az ország évek óta mély válságon megy ke­resztül, s a közvélemény szerint a hatóságok évek óta csak az áreme­lés eszközéhez folyamodnak, hogy kijussanak belőle, ennek azonban nincs látható eredménye. Az egy­ház osztja a társadalom aggodal­mát, s felhívja a figyelmet, hogy a hatóságok feladata­ teljes, érthe­tő és hiteles képet vázoljon fel a válság meghaladására. Jerzy Urban ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a nyilatkozat lényege racionális, s a kormány osztja az abban kifeje­zett aggodalmat. Ezt bizonyítja egye­bek között Wojciech Jaruzelskinek, a LEMP KB első titkárának, az ál­lamtanács elnökének múlt héten, a reformbizottság ülésén elhangzott beszéde is. Jerzy Urban azután azokat a konkrét terveket ismertette, ame­lyek a gazdasági reform felgyorsítá­sát szolgálják. A piaci viszonyok erősítésével, a fejlesztések több­szektorúvá tételével. Elmondta, hogy a közeljövőben részvénytársaságokat hoznak létre állami és magánrész­vényesekkel. A kormányszóvivő hangoztatta: a reform további ki­dolgozásában való részvétel útja mindenki számára, világnézettől függetlenül, nyitott, feltéve, ha az alkotmányos előírásokat megtartja. Urban végül reményét fejezte ki, hogy a lengyel katolikus egyház prí­mása mellett működő társadalmi­­ta­nács is konstruktívan részt vesz a radikális reformok megvalósításá­nak folyamatában. K. Nyirő József Jakovlev a sajtó új szerepéről kedden Moszkvában, az SZKP Központi Bizottságában, tanácsko­zást tartottak a tömegtájékoztató in­tézmények vezetői számára, s ezen megvitatták, milyen szerep hárul a sajtóra az átalakítási politika vég­rehajtásában. Alekszandr Jakovlev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttag­ja, a KB titkára, a tanácskozáson mondott beszédében rámutatott: a demokrácia fejlesztése alapvető fel­adat. Ebben a sajtó igen fontos té­nyező lehet. A tömegtájékoztatás eszközei természetüknél fogva arra hivatottak, hogy pontosan és sok­rétűen tükrözzék a társadalom kü­lönféle rétegeinek és csoportjainak érdekeit, nézeteit, ezek bonyolult szövevényét. Ezért az újságok na­gyon helyesen teszik, ha hasábjai­kon helyt adnak a sokféle véle­ménynek, vitákat szerveznek az át­alakítás leginkább előtérben álló kérdéseiről — mondotta. Az SZKP KB titkára egyúttal fel­hívta a figyelmet arra, hogy az új törekvések a tömegtájékoztatásban még nem elég erősek, nem elég kö­vetkezetesek. (MTI) . Ankara párbeszédet javasol Athénnak Kenan Evren török államfő pár­beszédre szólította fel Athént,­ az égei-tengeri olajkutatások miatt ki­alakult viszály rendezésére, Turgut Özal kormányfő pedig „szakaszos" tárgyalásokat javasolt. Kenan Evren, aki hivatalos láto­gatásra Marokkóba utazott, remé­nyét fejezte ki, hogy a török és a gö­rög vezetők mielőbb tárgyalóasztal­hoz ülnek. (Görögország felett átre­pülve Evren üdvözölte Szárcetakisz görög államfőt és a görög népet.) „Párbeszédet akarunk, de még sok nehéz kérdés vár megoldásra" — je­lentette ki. Turgut Özal török miniszterelnök szerint a konfliktust szakaszos tár­gyalásokkal lehetne megoldani. (MTI) Csao Ce-jang: Kína elveti a balosságot A Hongkongról és Macaóról kötött megállapodás jelentős esemény Kí­na történetében, és fontos­­megteste­sülése az „egy ország, két rendszer” elvnek, amelyet négy évvel ezelőtt hirdetett meg Teng Hsziao-ping — jelentette ki Csao Ce-jang miniszter­­elnök, a Kínai KP megbízott­­főtit­kára azon a találkozón, amelyet ked­den tartott a kínai parlament és a népfront ülésszakán részt vevő hongkongi, makaói és tajvani­ képvi­selőkkel. Csao Ce-jang hangoztatta, hogy a burzsoá liberalizmus ellen Kínában meghirdetett harcnak semmilyen hatása nem lesz Hongkongra és Ma­caóra. Az ott élő kínai hazafiaknak nem kell attól tartaniuk, hogy Kí­nában felülkerekedik a balosság. Kínában nincs helye a balosságnak; az ilyesmit a lakosság óriási több­sége határozottan elutasítja, mert éppen eleget szenvedtek tőle az em­berek, és a vezetők a múltban. (MTI) Frankfurt: Náci orvosok bűnpere Náci orvosok frankfurti bűnperé­ben az államügyész hatévi szabad­ságvesztés kiszabását javasolta egy 72 és egy 73 éves nőgyógyászra, akik a hitlerista rémuralom éveiben részt vettek elmebetegnek minősített sze­mélyek tömeges meggyilkolásában. Dr. Aquilin Ulrich és dr. Hein­­rich Banké 1940-1941-ben a hírhedt Eutanázia­, vagyis „kegyes halál” akció néven ismert gyilkosságsoro­zat szervezője volt. Ennek során — Hitler parancsára — Brandenburg­ban és Bernburgban 4500, illetőleg 11 000 embert öltek meg. A hozzátar­tozók megtévesztésére kiállított ha­lotti jelentésekben a halál okának különböző betegségeket tüntettek fel. Frankfurtban ez a második úgy­nevezett Eutanázia-per. Az 1967-ben lefolytatott első­ perben Ullrich és Bánkó vádlottakat felmentették. A bíróság akkor arra hivatkozott, hogy a gyilkos orvosokat óhatatlanul megtévesztette Hitler parancsa, és ismert náci pszichiátereknek az el­mebetegekkel való eljárás jogossá­gáról alkotott szakvéleménye. A vád­hatóság azonban most tarthatatlan­nak bélyegezte a gyilkos orvosok ilyesfajta mentegetését. Az ítélethirdetés húsvét után vár-­s­ható. (MTI) Éhínség fenyeget Mozambikban Mario Fernandes da Graca Ma­­chungo, Mozambik miniszterelnöke az országát fenyegető éhínségre hi­vatkozva újabb adományokat kért az ENSZ Katasztrófasegély össze­hangoló Hivatalának (UNDRA) gen­fi értekezletén. Már az ülést megnyitó ENSZ- tisztviselő is utalt rá, hogy amíg ré­gebben az aszály, addig most a kül­ső támadások okoznak élelmiszer­­hiányt Mozambikban. Ezért nemcsak humanitárius segélyekre van szük­sége az országnak, hanem támogat­ni kell a helyreállításban, és a gaz­dasági újjáépítésben is — mondta a szakember. Machungo miniszterelnök Dél-Af­­rikát vádolta az országa elleni bru­tális agresszióval. Később elmond­ta, hogy 1986-ban 80 ezer, öt éven aluli mozambiki gyermek vesztette életét a háború következtében elő­állt élelmiszer- és gyógyszerhiány, valamint az anya- és csecsemőgon­­dozás hiányosságai miatt. Mozarti­toknak az idén, csak élelmiszerekre legalább 160 millió dollár kellene — mondta a kormányfő. Az Egyesült Államok bejelentet­te, hogy 163 ezer tonna gabonát jut­tat Mozartitoknak. Ez a mennyiség a délkelet-afrikai ország idei gabo­naszükségletének egyharmadát fe­dezi. Nagy-Britannia 12 millió dol­lárnak megfelelő segélyt, az Euró­pai Gazdasági­­Közösség pedig to­vábbi adományokat ajánlott fel. A Szovjetunió húszmillió dollár értékű áruval segíti Mozambikot — ezt Nyikolaj Talszin, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhe­lyettese közölte, aki a szovjet—mo­zambiki , barátsági és együttműkö­dési szerződés aláírásának jubileu­mi ünnepsége , alkalmából tartózko­dik Maputóban. (MTI) 3­ 3Miért nem a kétharmadról*? Társadalmi, közéleti vitáink egyik, évek óta leggyakoribb tárgya a csa­lád. Többnyire az aggodalom hang­ján szólnak róla: a válások nagy számáról, a veszélyeztetett gyerme­kek növekvő táboráról, a családok működésének megannyi zavaráról. „Miért csak ezekről beszélünk, s miért csak velük foglalkozunk szü­net nélkül, a normálisan funkcioná­ló, szépen élő családok nagyobbik részéről — becslé­sek szerint e kis közösségek kétharmadáról — szinte sohasem?” Többször is elhangzottak ezek a szavak a Szolnok megyei párt-vég­­rehajtó bizo­ttság legutóbbi ülésének vitájában is. A téma a család tár­sadalmi szerepének köztudatbeli tükröződése volt. A kép, amelyet az erről szóló jelentés elénk tárt, s nem kevésbé a vita, éppoly ellent­mondásosnak bizonyult, mint ami­lyen maga a valóság. Mégis­, egy kérdésben a vélemények már a ta­pasztalatgyűjtés során egybecseng­tek. Abban ugyanis, hogy a család­ra szüksége van a társadalomnak. Ma már a család működ­és­i zavarai­val összefüggő okok is benne élnek, a közvéleményben. Azt, hogy az el­múlt évtizedek gazdasági-társadal­mi változásai nem hagyhatták, érin­tetlenül a társadalom e legkisebb sejtjét sem,­­többé-kevésbé minden­ki megérti. A mindebből szükség­szerűen adódó konzekvenciák levo­nása azonban még sok tekintetben várat magára. Illúziók a nevelésben Itt van például a családdal szo­rosan összefüggő intézményrendszer — elsősorban a gyermekintézmé­nyek, az iskola — és a család kö­zötti munkamegosztás ügye. Nem kevés e körül a bizonytalanság, a vita ma sem­ akad bőven egymiás­­za­­m­utogatás a szülő és az iskola között, sőt olykor kölcsönös a vá­daskodás. Emögött gyakran húzód­nak meg mindmáig élő illúziók, tévhitek, amelyeket — így igaz, mint a szolnoki­­vitában is elhangzott — egy idő­ben mi magunk is táplál­tunk a szocialista állam által ki­épített nevelési rendszer iránt. Olyan illúziók és tévhitek, amelyek „ered­ményeként” a valóságosnál, a reá­lisan elvárhatónál, nagyobb hatást vártunk el a bölcsődétől, az óvodá­tól, de legfőképpen az iskolától. És aminek következtében sajnos nem­csak az ideológiában, de a minden­napi gyakorlatban is hátrább rang­­sorolódott a család alapvető és sem­mi mással­­nem pótolható szerepe és felelőssége a gyermekek nevelésé­ben, társadalmi beilleszkedésük fo­lyamatában. És hogyan gondolkodnak erről a legtöbben? A közfelfogás a csalá­dokra háruló kötelezettségek közül az első, már-már kizárólagos hely­re emeli az utódokról való, sokszor erőn felüli anyagi gondoskodást. A hajtást, sőt hajszát, gyakran csu­pán azért, hogy — úgymond — az én­­gyermekemnek is meglegyen az, ami a szomszéd gyerekének. S eköz­ben éppen a lényeg sikkad és sor­vad el a családban. Az, ami semmi mással, s legkevésbé pénzzel, anya­gi javakkal nem helyettesíthető: a meghitt együttlét szülő és gyermek között, az őszinte, bensőséges kap­csolat, a gyermeknek a külső világ­gal szemben is védelmet nyújtó ér­zelmi nevelés. Nincs idő? A leggyakoribb érv mindezzel szemben a „nincs idő”. Pedig jó lenne végre tudomásul venni — vagy talán inkább megtanulni? —, hogy a családi tűzhely melegének táplá­lása, a családtagokat egymáshoz fű­ző, érzelemgazdag kapcsolatok ápo­lása nemcsak, legalábbis elsődlege­sen nem a ráfordított idő függvé­nye. Magam is tudok családokról, ahol az esti közös vacsora az igazi feltöltődés ideje felnőttnek, gyer­meknek egyaránt, vagy ahol a für­det­és-mosda­tás negyed- vagy fél­órája alatt a gyereket foglalkoztató, minden fontos dolgot meg tudnak beszélni, sőt ahol — uram bocsá' — a mama vagy éppen a papa mesél a fiának, lányának a tévé helyett. Vannak családok, a többgyerme­kesek közt is, ahol­ a munkába já­ró szülők a három-négy gyerek mel­lett — illetve éppen az, hogy velük — kiválóan megszervezik a kis kö­zösség mindennapi életét. A rádió­­ban hallottam a napokban­ egy ilyen nagyszerű —­történetesen értelmiségi — családról. Nem holmi idill, nem gondok és bajok nélküli az ilyen családok élete sem, hanem kemény ■helytállás, munka és küzdelem nap mint nap. Bennük azonban megvan az az erő — és éppen ez különböz­teti meg őket oly sok más család­tól —­, amellyel a legnehezebbnek látszó­­helyzeteket, problémákat is felvállalják és meg is oldják, mint ezt a szolnoki vita egyik felszóla­lója is mond­ta. Ennek hogyanjáról kellene több, sokkal több­­példát, ha úgy tetszik, modellt felmutatni a nyilvánosság előtt is ahhoz, hogy ne csak a­­negatív tapasztalatokat lássuk, amikor a­­mai­ családról szó­lunk. Persze nemcsak a jó példák el­terjesztéséről van szó. Ennél több­re van szükség és — tegyük hozzá — lehetőség. Elsősorban a nevelési intézményrendszer működésének to­vábbi javításával. Mert az például igaz,­­hogy az iskola nehezen­ tud­ja korrigálni azt, amit otthon a szü­lők elrontottak. .Mégis, ha saját, önálló nevelési rendszere kidolgo­zásában az iskola kezdettől úgy épít, számít a családra, mint part­nerre, az eddiginél sokkal gyümöl­csözőbb lehet vele az együttműkö­dés. Több a jó kezdeményezés erre Szolnokon is­, ahol az utóbbi időkben az iskolák egyre inkább ,már nem­csak a szülőket, hanem a nagyszü­lőket is megpróbálják bevonni a különböző közös tevékenységekbe, sőt általában, a család és az iskola közötti kommunikációba. Családi vasárnapok A szolnoki vitán megfogalmazó­dott egy másik gondolat is. Még­pedig az, hogy — éppen, mert ösz­­szeszűkült a családi együttlétek ide­je — több alkalmat kell teremteni az ilyen együttlétekre, a szüleik és gyermekek szabadidejének értelmes és kulturált f­eltöltésére. Szolnok megye közművelődési intézményei már tíz évvel ezelőtt is kísérletez­tek helyenként úgynevezett családi klubok létrehozásával. Ezek tapasz­talataira építve mára változatos formái jöttek létre — Szolnokon kí­vül például Törökszentmiklóson és Jászidséren — a családi keretek­ben szerveződő művelődésnek, a különfél­e hasznos időtöltésnek, az úgynevezett családi vasárnapoknak. Újabban a családok nyári szabad­idős programjának szervezésével is próbálkoztak például Mezőtúron, Ti­szafüreden. Kivált értékes kezde­ményezés volt az állami gondozot­tak és nevelőszüleiik közös táboroz­tatása. Sajnos az ilyenfajta, törekvések gyakran ütköznek anyagi akadá­lyokba, szélesebb körű elterjeszté­süknek ma mindinkább határt szab­nak az intézményeik pénzügyi le­hetőségei, s részben szakember-fel­tételei. Ám, ahogy a család keretein belül nem lehet minden feszültsé­get, problémát anyagi okokra visz­­szavezetni, úgy társadalmi mére­tekben is hiba a családvédelmet pusztán pénzügyi kérdésként kezel­ni. Érdemes lenne tehát gondolkod­ni rajta, hogyan lehetne a gondok­ra — jelenlegi helyzetünket figye­lembe véve — megoldást találni nemcsak Szolnok megyében. Elsősor­ban azért, hogy még inkább erősöd­jék, s világunk súlyos teherpróbáit továbbra is sikerrel álló lehessen az a bizonyos kétharmad! Terényi Éva

Next