Népszabadság, 1988. augusztus (46. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

1988. augusztus 1., hétfő NÉPSZABADSÁG Nagy érdeklődéssel figyeljük a bátor reformokat Reagan elnök üzenete a magyar néphez A tv-híradó stábja, amely Grósz Károly főtitkár-miniszterelnök amerikai útjáról tudósított, magával hozta Ronald Reagannek, az Egyesült Államok elnökének a magyar néphez intézett szavait is. Az üzenet a szombat esti tv-híradóban hangzott el. — Köszönöm a lehetőséget, hogy Grósz Károly pártfőtitkár egyesült államokbeli útja alkalmából szólhatok a magyar néphez — mondotta elöljáróban Ronald Reagan. — Nemcsak Grósz úr látogatása jelent számomra különös örömet, hanem az is, hogy útja során találkozott az amerikai nép legkülönbözőbb képviselőivel, és az Egyesült Államok több tájára is eljutott. Önök is tudják: az amerikai—magyar kapcsolatokban tekintélyes múlt előzte meg a viszony jelenlegi javulását. Az amerikaiak rendkívül sokat köszönhetnek a magyar bevándorlók tevékenységének. Az Egyesült Államokban a magyarok bizonyságát adták tehetségüknek és zsenialitásuknak. Említsük meg Solti Györgyöt és Ormándi Jenőt a zenében, vagy a Nobel-díjas tudósok között Szentgyörgyi Albertet és Wigner Jenőt Nem sokkal ezelőtt mély benyomást tett rám, hogy láttam Bartók Béla hamvainak hazatérését Budapestre. Megtiszteltetésnek veszem, és büszke vagyok, hogy a nagy Bartók Bélának Amerika nyújthatott menedéket a második világháború idején. Ma azonban helyesebb, ha előretekintünk. Az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel figyeljük azokat a bátor gazdasági reformokat, amelyek a vezetők nagyobb egyéni felelősségét célozzák, szélesebb teret biztosítanak a magánvállalkozásnak, és segítik az erősödő versenyt a vállalatok között. Üdvözöljük azt a nemrég tett bejelentést, hogy lehetőség nyílik közvetlen külföldi befektetésekre a magyar cégeknél. Mindkét fél világosan felismerte a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket. Meggyőződésünk, hogy a piacorientált gazdaság irányában történő határozott előrehaladás jobb esélyeket biztosít a magyarok számára. A magyar vezetők kifejtették, hogy a gazdasági reform nem lehet eredményes politikai reformok nélkül. Ezt a nézetet mi teljes mértékben osztjuk. Üdvözöljük, hogy Magyarországon egyre nyíltabb eszmecsere folyik a demokratizálásról, a pluralizmusról, a parlament és a sajtó nagyobb szerepéről. Várjuk e fontos reformok teljes megvalósulását, mert tudjuk, hogy az emberi jogok és a demokrácia megbecsülése kulcs a békéhez és a boldoguláshoz. Kétoldalú kapcsolataink az elmúlt években számos területen, folyamatosan fejlődtek. Csupán ennek az évnek az első felében 30 százalékkal növekedett a magyaroknak kiadott amerikai vízumok száma. Ez is tisztán mutatja az üzleti és turistaforgalom fejlődését ■országaink között. Reméljük, mégtöbben jönnek majd el hozzánk, hogy saját szemükkel lássák az Egyesült Államokat. Üdvözöljük azokat a magyar utazási könnyítéseket, amelyek következtében egészen biztosan sokkal több amerikai is ellátogat majd Magyarországra a következő években. Véleményünk szerint még többet is lehetne tenni ezekben a dolgokban. Grósz Károly főtitkár ígéretes periódusban tett látogatást az Egyesült Államokban. Biztos vagyok benne, hogy egy sor fontos kérdésben kitűnő lehetőség nyílik a kapcsolatok fejlesztésére. Magyarország mindig is értékes szerepet játszott és játszhat továbbra is a széles értelemben vett kelet—nyugati viszonyban. Reméljük, hogy kapcsolataink a magyar néppel tovább gazdagodnak, és sikereikhez a legjobbakat kívánjuk. Köszönöm, és isten áldja önöket! — zárta szavait az elnök. A látogatás külföldi visszhangjából A hét végén, szombat este teljes egészében sugározta az S-Span nevű amerikai hírközlő televíziós hálózat azt a felvételt, amelyet Grósz Károlynak a washingtoni nemzeti sajtóklubban múlt héten megtartott előadásán készítettek. Az egyórás műsorban közvetítették a kérdésekre adott válaszokat is. Az előadásról készült hangfelvételt a héten a Public Broadcasting System rádióhálózatadói is közvetítették. A The New York Times vasárnapi számának heti külpolitikai összefoglalójába David Binder írt elemző cikket a magyar kormányfő látogatásáról. A cikk leszögezi: a nemzetközi kapcsolatokban — éppúgy mint a házasságban — néha hosszú időt vesz igénybe a kibékülés. Az Egyesült Államoknak és Magyarországnak több mint négy évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy eljusson ahhoz a jó viszonyhoz, amely lehetővé tette a látogatást — írja a cikk. Binder leszögezi, hogy Grósz Károlyt két okból köszöntötték szívélyesen Washingtonban: egyrészt amiatt, mert az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolataiban is új szakasz kezdődött, másrészt azért, mert Magyarország Grósz Károly miniszterelnöksége idején jelentős mértékben előrelépett a gazdasági változások intézményessé tételében, és a szabadságjogok érvényesítésében. A Neue Zürcher Zeitung című svájci lap szombati számában Grósz Károly és Romald Reagan megbeszéléseivel foglalkozva megállapítja, hogy Reagan elnök elismerően szólt Grósz,Károly nyitottságáról. A Die Presse című osztrák napilap pénteki számában a Grósz Károly és Ronald Reagan fehér házi találkozóján készült fotót azzal a képaláírással közölte: „Magyarország vezető embere támogatást szerzett magának Washingtonban, ígéretet kapott Reagantól, hogy az Egyesült Államok a gazdasági együttműködés felerősítésével közreműködik Magyarország modernizálásában.” Az olasz La Repubblica Grósz Károly személyes győzelmeként értékeli az amerikai látogatást, és megállapítja, hogy a magyar miniszterelnök — akárcsak Mihail Gorbacsov — „a kommunista vezetőknek ahhoz a típusához tartozik, aki fel tudja használni a nyugati tömegtájékoztatási eszközöket.” (MTI) Jugoszláv vezető a romániai szerbekről Románia nem hajlandó a területén élő szerb kisebbség helyzetét megvitatni Jugoszláviával. Erről számolt be a hét végén Belgrádban Franc Setinc, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnökségének tagja sajtóértekezletén. Ez volt az első eset, hogy magas rangú jugoszláv tisztségviselő nyilatkozott e kérdésről a nyilvánosság előtt. — Román tisztségviselőkkel tartott megbeszéléseinken többször is felhívtuk figyelmüket a jugoszláv kisebbségek helyzetére. Elutasító válaszuk mindig úgy hangzott, hogy Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést. Ez azonban nem felel meg a tényeknek — mondotta Letinc. A jugoszláviai statisztika kimutatása szerint mintegy ötvenezer szerb él Romániában, elsősorban Temesvár környékén. Zágrábban szombatom véget ért a XII. nemzetközi antropológiai és etnológiai kongresszus. Az egyhetes ülésszakon mintegy 2300 tudós vett részt a világ minden tájáról. Svájci kezdeményezésre a kongresszus részvevői határozatban tiltakoztak a tervezett romániai falurombolás ellen. Az antropológiai és etnológiai kongresszus határozata felkérte Románia kormányát, hogy értékelje újra ezt a kérdést, belső fejlődésének találjon megfelelő megoldást. (MTI) Gross Károly a vártnál sikeresebbnek minősítette tárgyalásait (Folytatás az 1. oldalról.) — Milyen megállapodásokat említhetne? — Például azt a 115 millió dolláros üzletet, amit kollégáim a Guardian Industriesnél aláírtak, vagy azt a 100 millió dollár nagyságú vállalkozást, amely — Andrew Sarlós és Soros György, a két magyar származású üzletember kezdeményezésére — elsősorban az idegenforgalmat érintené. De ezeken kívül is van egy sor előkészített ügy, amiről ma még azért nem illik beszélni, mert üzletfeleink nagyon kényesek a diszkrécióra. De ez rövidesen ismertté válhat, már csak azért is, mert üzletfeleink nem hagyják „elaludni” az ügyet. Már ezen a héten egymásnak adják a kilincset, sőt mire ezek a sorok megjelennek, Lauder úr Pesten lesz. Köztudomású, hogy a Lauder cég a világ egyik legnagyobb kozmetikai vállalata: termeltet és árusít. Hazánkban bizonyos félkész termékeket akar gyártani — ez az iparág nagyon kényes arra, hogy a késztermék vagy Franciaországban, vagy az Egyesült Államokban készüljön —, s ugyanakkor értékesíteni akar nálunk, ennek ellentételeként pedig vásárolni. Rajta kívül másokat is várunk. Kanadából például napokon belül többen is érkeznek, köztük a világ egyik legnagyobb telefongyárának, a Northern Telecomnak a képviselői. A legnagyobb volumenű üzletet kétségkívül velük köthetjük, de ezenkívül is van jó néhány olyan megállapodás, amely heteken vagy hónapokon belül üzleti szerződés formáját öltheti. Két-három olyan nagy, volumenében jelentős közös beruházásról is szó van, amelynek részleteit a delegáció tagja, Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke pontosította, s remélhetőleg ezek is hamarosan realizálhatók. Lehetőségeinknek nagyon szélesa skálája, s itt meg kell említenem, partnereinket valósággal lázba hozta az Országgyűlés közelgő ülésszakának napirendjén szereplő társasági törvénytervezet. Az a tény, hogy Magyarországon részvényeket lehet vásárolni, hogy a sikeresnek ígérkező vállalkozásba be lehet kapcsolódni, sőt a külföldi részvények akár az ötven százalékot is meghaladhatják, felvillanyozták az érdeklődőket. Persze valamit tisztázni kell, nehogy félreértésekhez vezessen: a kormány nem ad el sem gyárakat, sem részvényeket. Az üzletkötés másoknak a dolga. A külföldi partnernek az illető vállalattal kell megegyeznie, s nyilván a gyárigazgatónak is érdekében áll majd, hogy eladja ezeket a részvényeket. Nem kell attól sem tartania, hogy a külföldi partner majd útilaput köt a talpára. Az amerikaiak kifejtették: nekik nem érdekük, hogy onnan hozzanak ide igazgatót, aki az első tíz évben csak a magyar gazdaságot „tanulja”. Számukra inkább az lesz a fontos, hogy a legtehetségesebb magyar vezetőkkel dolgozzanak, s azokat meg is fogják fizetni. Persze ez nem állami ellenőrzés nélkül megy majd, a kormánnyal ezt mindig engedélyeztetni kell. Ennek lesz egy kialakult rendszere, mechanizmusa. Ami a mostani utazás örömteli tapasztalata: jelentős az érdeklődés Magyarország iránt, s ez az érdeklődés a gazdaság legkülönbözőbb területeit érinti. Például a műszeripart. Ezek az üzletek már a csúcstechnológia megszerzését jelenthetnék. — S az ezzel kapcsolatos amerikai embargó? — Ezt is szóba hoztam Reagan elnökkel folytatott tárgyalásaimon. Hangsúlyoztam, hogy mi rendkívüli módon érdekeltek vagyunk a COCOM-lista szűkítésében, s kértem, amennyiben segíteni akarnak, bírálják felül ezt a szigorú s bizonyos szempontból túlhaladott listát. Hogyan értékeli a Reagan elnökkel folytatott tárgyalásainak hangulatát? — Rendkívül nyílt, barátságos légkörű megbeszéléseket folytattam az elnökkel, amihez jó keretet adott az a gesztus, hogy főtitkárrá választásom után az Egyesült Államokban megerősítették a korábban miniszterelnöknek szóló meghívást. El kell mondanom azt is, meglepett Reagan elnök rendkívüli tájékozottsága hazánkról, életünkről. Azt ugyan nem vitatom, hogy az átlagamerikai viszonylag keveset tud Magyarországról, de a vezető politikusok, s különösen az elnök jól ismerik azokat a kérdéseket, amelyek bennünket itthon foglalkoztatnak, napirenden szerepelnek. Találkozóim a két elnökjelölttel ugyancsak meleg hangulatúak voltak. Dukakis úr talán nem rendelkezik annyi ismerettel Magyarországról, mint George Bush (aki alelnökként már személyes tapasztalatokat is szerezhetett hazánkban), ám rendkívül érdeklődik Magyarország iránt, különösen amiatt, hogy — mint erre külön is utalt — feleségét rokoni szálaik fűzik hozzánk. — Útja során számos sajtóértekezleten állt az amerikai kollégák nem éppen udvarias kérdéseinek pergőtüzében ... — Én még idehaza felvázoltam magamnak azt a nyolc-tíz kérdést, amelyre szinte mérget vettem volna, hogy szóba kerül. Nem is csalódtam. A leginkább érdekelte őket az erdélyi magyarság sorsa, 1956 mai megítélése, Nagy Imre ügye és a Nagy Imre-évfordulón lezajlott tüntetés kezelése, a szovjet csapatok kivonása, Gorbacsovval való tárgyalásom. Volt, amikor a válaszomat kedvezően fogadták, és olyan pillanat is akadt, amikor megfagyott a levegő. Ez utóbbi hangulatot az a válaszom keltette, hogy 1956-ot nem vizsgáljuk felül. Azt is hozzátettem azonban, hogy az ellenforradalom kialakulásának, az események összetevőinek kutatását nemhogy nem ellenezzük, hanem bátorítjuk. — Amerikában ön meglátogatta Disneylandet is: ezt afféle könnyítésnek szánták a vendéglátók? — Ilyesfajta lazításra még egy tíznapos út során sem jut alkalom, feltéve, ha ennek nem üzleti célja van. Most is erről volt szó. Szóba került ugyanis egy magyarországi Disneyland felépítése, amely az 1995-ös Bécs—Budapest világkiállítás nagy látványossága volna, sőt a világkiállítás majdani helyiségeiben ez a játékország továbbfejleszthető lenne. Hozzá kell tennem: mi Disneylandet sem csupán azért szeretnénk felépíteni, hogy ezáltal újabb turistacsalogatóval gazdagodjunk. Ebben a vállalkozásban az igazi üzlet az az elektronikus háttéripar, amely a krokodilt működteti, s amitől az oroszlán üvölteni kezd. — Milyen volt látogatásának amerikai fogadtatása? — Úgy tudom, a szokásosnál nagyobb publicitást kapott. A hazánk iránti felfokozott érdeklődést bizonyítja talán az is, hogy washingtoni nagykövetségünk fogadásán soha ennyi jeles amerikai politikai és üzleti személyiség még nem volt jelen. Ez a rokonszenv a magyar politikai és gazdasági reformoknak szólhat? — Annak is. Más részről azonban része lehet benne a nemzetközi enyhülésnek, amely a szovjet—amerikai kapcsolatok rendeződésének gyümölcse. Ha a Gorbacsov—Reagan találkozósorozat nem teremti meg a szükséges feltételeket, akkor az én amerikai utazásom légköre aligha lett volna ilyen. Az is fontos szempont, hogy a két nagyhatalom számít a közepes és kisebb országokra az enyhülés előmozdításában, s pontosan ez az, amibe a mi szerepünk beleilleszthető. — Ismereteink szerint ön rendkívül kedvező fogadtatásra talált a kint élő magyarok körében. — Valóban magam is úgy éreztem, hogy rokonszenvvel és örömmel fogadtak minket, s magunk is kerestük a találkozás lehetőségeit. Erre sort is kerítettünk előbb New Yorkban, majd Torontóban. Ez utóbbi városban meglátogattuk a Hungarológiai Intézetet és találkoztunk a magyar nyelvű lapok szerkesztőivel is. Benyomásom szerint ezt jónéven vették, beletartozónak abba a politikai nyíltságba, amit meghirdettünk. Az is igaz persze, hogy nem mindenki örült nekünk. Néhány helyen kisebb tüntetést is szerveztek, feliratokat lobogtattak ellenünk. Én ezen sem lepődtem meg. Tudtam, hogy nem mindenki szeret bennünket, vezetőket, a lényeg, hogy a népet, az országot szeressék. — Volt-e a hosszú útnak akár egyetlen órája, amikor magánember lehetett? — Egyetlen egy ilyen volt. Ennyi idő jutott arra, hogy nagynénémet meglátogassam, akivel felnőttként korábban egyszer találkozhattam, 1960-ban. Ez az egy óra szinte semmire sem volt elég. Ő vigasztalhatatlanul zokogott, gyerekkori fényképeimet kiállította az asztalra, sütöttfőzött reggel óta, tortát készített, gyertyát gyújtott, s felköszöntött engem, mert közelgett a születésnapom. Mindezt egy órában. Hát ez volt a magánprogramom. Seres Attila Perez de Cuellar újabb erőfeszítései az iraki-iráni tűzszünet érdekében Ez idáig nem jártak eredménnyel az ENSZ-főtitkárnak azok az erőfeszítései, amelyek azt célozzák, hogy mihamarabb tűzszünet jöjjön létre Irak és Irán között. Pérez de Cuellar azonban, mint nyilatkozatában hangsúlyozta, még mindig bízik abban, hogy a most kezdődő héten bejelentheti a tűzszünet kezdetét. A főtitkár szombaton az ENSZ székhelyén ismét találkozott Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszterrel, a héten immár ötödik alkalommal. Hétfőre újabb találkozót tűztek ki. Az iraki küldöttség szombaton megerősítette: Bagdad ragaszkodik ahhoz, hogy közvetlen iraki—iráni tárgyalások legyenek még a tűzszünet kihirdetése előtt, mert meggyőződése szerint ez az iráni szándékok próbára tételének leghelyesebb módja-Irán kész közvetlenül tárgyalni Irakkal, amikor az szükséges lesz, egyelőre azonban még nem ez a helyzet — közölte szombaton Amir Zamani, az iráni ENSZ-misszió szóvivője. Álláspontja megegyezik azzal, amit Ali Akbar Velajati előzőleg fejtett ki: Teherán hajlandó, megfelelő szinten, közvetlen tárgyalásokat kezdeni Irakkal, de csak azután, hogy életbe lépett a tűzszünet, a csapatokat visszavonták a nemzetközileg elismert határok mögé és kicserélték a hadifoglyokat. A lista nem teljes, Velajati úr csak egyes pontokat sorolt fel a közvetlen tárgyalások előtt megvalósítandó lépések közül — hangsúlyozta Amir Zamani. A szóvivő cáfolta, hogy Ali Mohammad Besarati iráni külügyminiszter-helyettes Abu Dzabiban elhangzott szavai módosulást jelentenének Irán álláspontjában. Besarati újságírók előtt kijelentette, hogy nincsen semmiféle akadálya a közvetlen tárgyalásoknak. Mohammad Dzsafar Mahallafi iráni ENSZ-nagykövet szombaton leszögezte, hogy nem az iráni felet terheli a felelősség a tárgyalások eredménytelenségéért. Az Öböl térségéből érkező jelentések szerint négynapos heves csaták után szünetelnek a harcok az iraki—iráni fronton. #■ Jurij Voroncov, a szovjet külügyminiszter első helyettese szombaton Moszkvában fogadta Szaad Abdul Madzsid al-Feiszal iraki nagykövetet. A baráti és őszinte légkörű megbeszélésen a diplomaták eszmecserét folytattak az iraki—iráni katonai konfliktus mielőbbi beszüntetése és a békés rendezés lehe■ tőségeiről, a BT 598. számú határozatával összhangban. Jurij Voroncov a közelmúltban tért vissza közép-keleti körútjáról, ahol több ízben is tárgyalt teheráni és bagdadi vezetőkkel. A közelmúltban a szovjet diplomata Moszkvában fogadta az iráni nagykövetet is. (MTI) Szihanuk szerint a kambodzsai megoldás fő akadályozói a vörös khmerek Pekingben tárgyalt Norodom Szihanuk herceg, a kambodzsai ellenzék vezetője. A herceg találkozott Vu Hszüe-csien miniszterelnök-helyettessel. Szihanuk, miután fogadta őt Liu Su-king kínai külügyminiszter-helyettes, kijelentette: a kambodzsai rendezés legfőbb akadályozói a vörös khmerek. A volt kambodzsai államfő ugyanakkor azt mondta, hogy nem kíván felvetni olyan, kérdéseket, amelyekben nézeteltérések vannak a kambodzsai ellenzék és Peking között , vagyis nem fogja követelni, hogy Peking csökkentse a vörös khmereknek nyújtott segítséget. Kína azzal vádolta meg Vietnamot, hogy le akarja állítani kambodzsai csapatainak kivonását, és nem javasolt semmi újat a Kambodzsa jövőjéről tartott indonéziai koktélpartin. Az Új-Kína hírügynökség szombati kommentárja szerint Vietnam nem teheti csapatai kivonását attól függővé, hogy megszűnik-e a vörös khmerek külföldről jövő támogatása. Mint ismeretes, a vörös khmerek — akik a hetvenes évek második felében kormányozva népirtást követtek el — Kínától kapják a legnagyobb erkölcsi, anyagi és katonai támogatást. A Kambodzsa jövőjéről Indonéziában tartott — és nem hivatalos jellege miatt koktélpartinak elnevezett — délkelet-ázsiai értekezleten Vietnam felvetette, hogy a vietnami csapatkivonást a kambodzsai ellenzék külső támogatásának leállításával összhangban hajtsák végre. Korábban Hanoi több ízben bejelentette, hogy csapatait legkésőbb 1990-ben akkor is kivonja, ha a kambodzsai felek addig nem tudnak megegyezésre jutni"egymással. Vietnam szerint viszont kilenc év óta most először ismerték el egyöntetűen a konfliktus által érintett felek, hogy a megoldásnak két kulcsa van: a vietnami csapatok kivonása és a Pol Pot-ista népirtás megismétlődésének megakadályozása. Ezt húzta alá Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter a VNA vietnami hírügynökség számára adott interjúban. A koktélparti eredményeit elemezve rámutatott, hogy az értekezleten senki sem kérte a vietnami csapatkivonás felgyorsítását. A vietnami külügyminiszter illogikusnak minősítette azt a javaslatot, hogy számolják fel a jelenlegi kormányzatot és államrendszert, és egyenlő mértékben részesedjen a hatalomból a négy kambodzsai fél. Kiemelte, hogy az ország feletti ellenőrzést a jelenlegi kambodzsai kormány kézben tartja. Nagy jelentőségűnek tartotta azt a körülményt, hogy a konferencián egyenrangú félként jelen volt Hun Sen kambodzsai miniszterelnök, kinek kormányát pedig a koktélpartin részt vevő országok többsége nem ismeri el. (MTI)