Népszabadság, 1989. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
1989. június 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Az NSZK-ban elismerést keltenek a magyar változások Pozsgay Imre nyilatkozata a Népszabadságnak Pozsgay Imre, az MSZMP DB tagja, államminiszter, a ami tárgyalásainak bejeztével fogadta lapunk tudósítóját, és válaszolt kérdéseire. — Milyen alkalomból került sor mostani látogatására? — Jó fél esztendővel ezelőtt !...ptam meghívást a Konrádi, mauer-alapítványtól olyan ... ácskozásra, amelynek közúti témája a közép-keletópai, mindenekelőtt a len- , a magyar és a csehszloreformhelyzet kérdése. I vánvalóan az érintett örök szakmai képviselői is voltak, ezenkívül a vi. minden részéből érkeztek e politológusok, közgazdázok, társadalomtudósok. Ez mita közvetlen indíték, mellyel összekapcsoltam a ugat-berlini Európai Akadma 25. évfordulója alkaboól, illetve egy Hamburgaz ottani katolikus akarától érkezett meghívást, i,dez együtt — úgy hiszem már önmagában is jószol- fati út Magyarország számán. Igyekeztem hitem szerint ,Jeles beszámolót adni mindrról, ami Magyarországonajlik, támogatást szerezni reformjainkhoz, meggyőzve aészvevőket arról: ennek a reamkísérletnek a jelentősége mutat Magyarország hátán, érinti az európai együttműködést, az összeurópai pártokat, sőt a kontinens bizaságát is. — Nem keresztezte-e látogatását az a mozzanat, hogy időben egybeesett országos belpolitikai eseményekkel? — Hadd emlékeztessek arra, hogy egy fél esztendővel ezelőtti megállapodásról volt szó. Az ember nem vetheti alá nemzetközi kapcsolatait és kötelezettségvállalásait spontán módon elhatározott testületi ülésnapok rendjének, mert különben megbízhatatlanná válik. Aligha hiszem, hogy nemzetünk hírnevét öregbítené, ha politikusait, társadalomtudósait kiszámíthatatlannak tartanák. Mertem egyébként vállalni az utat azért is, mert odahaza pontosan ismerik politikai meggyőződésemet, állásfoglalásomat. Emellett gondoskodtam arról, hogy a megvitatott kérdésekkel kapcsolatos véleményem ne maradjon rejtve a testületi ülések előtt. — Kereken fél év telt el legutóbbi NSZK-beli látogatása óta. Azóta felgyorsultak az események, mélyreható változások mentek végbe Magyarországon. Hogyan ítélték meg tárgyalópartnerei, köztük az NSZK legmagasabb rangú vezetői országunk pillanatnyi helyzetét? — Akikkel tárgyaltam, kivétel nélkül pozitívan, a támogatás szándékával szóltak a magyarországi fejleményekről. Kohl kancellár külön is kiemelte a magyar kísérlet jelentőségét, a magyar politikai életben végbement nagyszabású fordulatot, amey a legnagyobb elismeréssel tölti el a demokráciáért felelősséget érző világot. A különböző európai szervezetek nem kis mértékben épp az NSZK kezdeményezései nyomán felismerték a magyar reform világpolitikai súlyát, az érte való felelősséget. Ebből kiindulva támogatást ígértek gazdasági, politikai és kultúrpolitikai síkon egyaránt. A különböző pártok vezetői partnerséget ajánlottak fel a Magyarországon kibontakozó pártoknak. Ebben nemcsak a tapasztalatátadás, hanem a nemzetközi együttműködés kiterjesztésének a szándéka is benne rejlik. Vagyis az NSZK meghatározó politikai erői hajlandók segíteni a magyar politikai pártokat a nemzetközi színtérre való kijutásban, abban, hogy tudást, információt szerezzenek. Különben mindenütt igen nagy körültekintéssel kerülték azt, hogy ez valamiképp a magyar, belügyekbe való beavatkozásként jelenjen meg. Csak olyan mértékben és olyan módon kerülhet erre a támogatásra sor, amennyire a magyar állampolgárok, illetve a magyar politikai szervezetek igénylik azt. — Miként érintené ez utóbbi magát az MSZMP-t? — Úgy gondolom, hogy az MSZMP-t ez nem zavarná. Ellenkezőleg, önmaga sem kíván funkcionálni monopolisztikus hatalmat gyakorló, monolitikus pártként, mert különben nem illeszkedik bele az új magyarországi társadalmi viszonyokba. Megosztanivalója neki van, kezdeményezést tőle vár a magyar társadalom e területen. És minden, pártoknak és politikai mozgalmaknak szóló támogatást tudomásul vesz, ami társadalmi és pártszervektől és nem kormányoktól származik. Emellett az MSZMP, úgy hiszem, természetes és szerves kapcsolatban marad kommunista testvérpártjaival, s az európai szociáldemokráciával is. Az új pártok megjelenése nem boríthatja fel ezt a viszonyt. Minderről szót ejtettünk a Hans-Jochen Vogellel, az SPD pártelnökével folytatott megbeszélésen is. • Milyen közvetlen hatása lehet kétoldalú gazdasági kapcsolataink alakulására mostani tárgyalássorozatának? — A gazdasági együttműködési készségen, a kapcsolatokon nagyot lendített ez a látogatás. Hasznát kiaknázni az az ország tudja, amely felkészült az ilyen eredmények befogadására. Ez viszont már nem csupán az államminiszteren és a politikuson múlik, hanem azokon, akiknek az a dolga, hogy gazdaságilag feldolgozzák ezeknek a kapcsolatoknak az értékét és jelentőségét. Az Országgyűlés jelenleg tárgyal a nagymarosi építkezés sorsáról. Hogyan ítélik meg az NSZK fővárosában a nagyberuházás esetleges leállítását? — A nyugatnémet közvélemény és a pártok többsége is helyesli a magyar kormány bátorságát, azt a döntését, hogy felfüggesztette a nagymarosi építkezést. Bonn, 1989. május 31. Győri Sándor Az emberi jogok rendszerektől függetlenek Horn Gyula beszéde a párizsi találkozón Dr. Horn Gyula külügyminiszter szerdán felszólalt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet emberi dimenziós konferenciája első, párizsi találkozóján. Bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a találkozó helyszínének megválasztásakor a 35 részt vevő állam adózni kívánt a 200 éve kezdődött nagy francia forradalom emlékének, „az ember természetes, elidegeníthetetlen és megszentelt jogai ünnepélyes kinyilatkoztatásában” játszott úttörő szerepének. Demonstrálni kívánják, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása, e jogok intézményes megteremtése, a hatalomnak a köz javát szolgáló funkciója, a demokrácia érvényesítése az értekezleten részt vevő országok társadalmainak tartóoszlopát képezi. Ha ez meggyengül vagy leomlik, ellenőrizhetetlen folyamatok, az emberi méltóság lábbal tiprása, az önkény veszi át uralmát a civilizáció felett. Miután Magyarország igen sokat szenvedett mindkét világégésben és el kellett viselnie e konfliktusok mindmáig ható súlyos területi és etnikai, gazdasági és társadalmi következményeit, úgy érezzük, országunk nagy erkölcsi nyomatékkal fejtheti ki, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása és az emberek közötti kapcsolatok útjában álló akadályok felszámolása kontinensünk békés viszonyainak, a biztonság és az együttműködés további kibontakozásának elengedhetetlen záloga. A bécsi utótalálkozón elfogadott záródokumentum emberi jogi-humanitárius rendelkezéseit, az emberi kapcsolatok mechanizmusát méltatva rámutatott arra, hogy ez a részt vevő államoknak a nemzetközi jogi normák iránti fokozott elkötelezettségét tükröző, minőségileg új vállalásokat jelent. E kötelezettségek folyamatosan érvényesülő rendszert alkotnak, amely kiiktatja a végrehajtás számonkérése alóli kibújás lehetőségét. Bár az emberi jogi-humanitárius kérdések a helsinki záróokmány aláírása óta a folyamat szerves részét alkotják, ezeket a kötelezettségeket egyes országok nem tartották meg hiánytalanul. Az emberi dimenzió iránti új elkötelezettség azt a körülményt tükrözi, hogy a nemzetközi élet, az európai viszonyok fejlődése, sőt az egyes országok belső helyzetének alakulása új szakaszhoz ért. Felismerést nyert, hogy korunkban a nemzeti és nemzetközi biztonságot csak a biztonság valamennyi, köztük emberi jogi-humanitárius összetevőjének figyelembevételével lehet megnyugtató módon szavatolni. Az a tény, hogy az emberi jogok érvényesítése az adott ország feladata, korántsem jelenti azt, hogy ez az államok kizárólagos belügye lenne.A nemzetek közösségének joga van az országok nemzetközi jogi és politikai kötelezettségeinek teljesítését számon kérni. A társadalmi-politikai rendszerek szabad megválasztása, a szabad törvényalkotás folyamatában az államoknak gondoskodniuk kell arról, hogy törvényeik, gyakorlatuk és politikájuk megfeleljen nemzetközi kötelezettségeiknek. Magyarország nyitott az emberi jogi gyakorlatot érintő esetleges bírálatok iránt, s nem tekinti azokat a belügyeibe való beavatkozásnak. Elismeri a részt vevő államok jogát, sőt kötelességét, hogy hozzájáruljanak a helsinki folyamat hitelességének növeléséhez, elutasítsák a szelektív végrehajtás elméletét és szót emeljenek a rendelkezések megsértése ellen. A kölcsönös függőség mai világában mindinkább elavulttá válik a belügyekbe való be nem avatkozás elvének bezárkózáshoz vezető értelmezése. Ez csupán azt eredményezheti, hogy az adott társadalom a nemzetközi fejlődés peremére szorul. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Magyarország hiánytalanul eleget akar tenni az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet határozataiból fakadó kötelezettségeinek, így az emberi jogihumanitárius rendelkezéseknek is. Ez összhangban van az országunkban folyó mélyreható társadalmi-politikai reformokkal, a jogállam megteremtésére irányuló törvényhozási tevékenységünkkel. Kiemelte, hogy Magyarország külpolitikai aktivitásában érvényesíteni kívánja azt az elvi álláspontját, hogy joga és kötelessége nemzetközi síkon szót emelni az emberi jogokkal és a humanitárius együttműködéssel kapcsolatos ügyekben. Az ezekkel összefüggő követelmények érvényesítése független a szövetségi rendszerhez való tartozástól és a társadalmi berendezkedéstől. Ebben a szellemben szeltünk síkra a nemzeti kisebbségek és az ezekhez tartozó személyek jogaiért. E célból fel kívánjuk használni az emberi dimenziós mechanizmus adta lehetőségeket. Horn Gyula kiemelte: el kell érni, hogy mindenki számára hozzáférhető, a nemzetközi kötelezettségekkel összhangban lévő nyilvános rendelkezések szabják meg az emberi dimenzióval összefüggő kérdések kezelését. Le kell vonnunk az információs-konzultatív mechanizmus működéséből fakadó kedvező vagy kedvezőtlen következtetéseket, s azon kell munkálkodnunk, hogy ezt az eljárási rendszert mind hatékonyabbá tegyük. Gondolkodni lehetne például helyszíni megfigyelő és ténymegállapító csoportok létrehozásán, rapporteur (összefoglaló jelentést készítő különmegbízott) kinevezésén az egyes esetek kivizsgálására. A kötelezettségek bővítésében pedig előreléphetnénk olyan területeken, mint a személyi adatok védelme, a magánélet sérthetetlenségének szavatolása, a szólásszabadság és a békés gyülekezés jogának érvényesítése, a részt vevő országok külképviseletei normális tevékenységének biztosítása, az állampolgárok külföldiekkel való kapcsolattartásának akadálytalansága. Egy kormány saját állampolgáraihoz való viszonyának korszerű, európai, civilizált módon való alakítása valamennyi ország számára állandóan napirenden lévő, alapvető feladat. Minél több közös kritériumon nyugszik ez a viszony, annál közelebb kerülünk egy közös európai jogrend kialakításához, az európai megosztottság felszámolásához. Horn Gyula végezetül sikert kívánt az emberi dimenziós konferencia első találkozójának, s reményét fejezte ki, hogy annak eredményeképpen egy lépéssel ismét közelebb kerülünk egy humánusabb világ megteremtéséhez. (MTI) Bírálatok Románia és más országok címére ( PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A párizsi konferencián az ünnepélyességet és az általánosságokat letudva, a felszólaló küldöttségvezetők mind kritikusabb hangot ütnek meg az emberjogi kérdések európai tapasztalataival kapcsolatban. Az első napi felszólalók jobbára még elkerülték, hogy néven nevezzék a bírált országot, inkább hazánk, Lengyelország és a Szovjetunió politikai, szociális, emberjogi politikájának pozitív fejleményeit emelték ki — többnyire igen elismerő szavakkal. Magyarországot említve kivétel nélkül valamennyi küldöttségvezető csak a dicséret hangján beszélt átalakulásának gyorsaságáról és bátorságáról. Ezért is előzte meg jó légkör és rokonszenv Horn Gyula külügyminiszter felszólalását. A délutáni ülés tizenegy felszólalója már kevésbé olajozott szavakkal beszélt. Mint az várható volt, mindenekelőtt Románia magatartása került a kritikák pergőtüzébe. A legkeményebb hangot Sir Anthony Williams brit küldött ütötte meg, aki részletesen ecsetelte, hogy a román népnek milyen árat kellett elszenvednie adóssága visszafizetéséért. A másik két vitatott terület Bulgária és Törökország volt. Törökország, amelyet a konferencia módjával bírált a politikai foglyokkal való bánásmódja miatt, rendkívül heves támadást indított Bulgária ellen, amiért — szerinte — erőszakos eszközökkel tömeges asszimilációt folytat az ott élő török kisebbséggel szemben. A bolgár küldött jogot kért arra, hogy az országát ért támadásra válaszolhasson, amit az elnökség az ügyrend értelmében jóvá is hagyott. A késő délutáni órákban került sor a román küldött, Constantin Ene felszólalására. Éne nemcsak visszautasította a vádakat, hanem hosszan sorolta a nyugati társadalmakban fellelhető negatívumokat: a munkanélküliséget, a bűnözést, a kábítószerfogyasztást, a hajléktalanokat, ami véleménye szerint a kollektív jogokat sérti. Viszont dicsérően fejtegette országa nagy eredményeit a gazdasági átalakulásban. A román küldött egyszerűen országa belügyeibe való beavatkozásnak és rosszhiszemű rágalmaknak minősítette a kritikákat. Kijelentette: Románia nem fogadja el, hogy modellt írjanak elő számára. Jellemző volt a felszólalása fogadtatására, hogy eddig kivétel nélkül minden szónok legalább udvarias tapsot kapott. A román küldött szavait azonban jeges csend fogadta. Rózsa László Diéta hősben Még megérjük, az Országgyűlés elnöke beveti a viharcsengőt is. A Ház ugyan még nem tart ott, hogy a képviselők vitája oly ellenőrizhetetlenné válna, hogy a rend miatt az elsöprő hangú csengőt is alkalmazni kéne, de viharokban nem szűkölködünk. A parlamenti demokrácia felé haladunk, de meg lehet-e tennie ezt az utat a viharoktól zaklatott parlamenttel? A politizáló közvélemény furcsa ambivalens viszonyba került a parlamenttel: egyrészt több szervezet, létező csoport kétségbe vonja a mai törvényhozás hitelességét, arra hivatkozva, hogy azt 1985-ben egészen más politikai körülmények közepette választották. Ezért — így ez az érvelés — ennek a parlamentnek nincs joga alapvető rendszerbeli változásokat megfogalmazó törvényeket hozni. Azt is mondják, hogy a mai Országgyűlés nem reprezentálja a társadalomban feszülő politikai nézetkülönbségeket és érdekellentéteket sem, tehát az alkotmányozás feladatára vagy az alkotmányozással rokon intézményi átalakításokra sem lehet joga. Ez a parlament — szól az érvelés — a korábbi rezsimet, hatalmi rendszert menti át törvényeivel. Ugyanakkor az ellenzéki tömörülés részvevői is gyakran fordulnak a parlamenthez, illetve a képviselőkhöz személyesen, mert akárhogyan is van, de mégiscsak ez a testület jeleníti meg a népfelséget ebben az országban. Nem egyértelmű a kormány és a törvényhozók viszonya: mind a két félre rá lehetne tűzni a nagy „T”-t. Igen ám, de ez a mai helyzet aligha alkalmas a parlament—kormány viszony tanulására. A kormány létszükséglete a szilárd parlamenti támogatás, már csak azért is, mert intézkedései ma mind gyakrabban „húsba vágóak”. A parlament — illetve a képviselők — pedig sokszor úgy érzik, hogy a kormány, illetve elődei korábban többször szedték őket rá, legalábbis olyan ügyekben kényszerítették a törvényhozást döntésre, amiben ez nem volt kompetens. A vízlépcső jellegzetesen idetartozik. Engedtessék itt meg egy személyes vélemény, az az emlékezetes „győzelem” a szavazáskor igencsak láthatóvá tette a Tisztelt Ház „sebeit”, azokat a belső viszonyokat, amelyek miatt a mai parlamentre oly sok vád zúdul. Nem lehet egyértelműnek mondani a párt és a nagy többségében MSZMP-tag képviselői kar viszonyát sem. őket ugye nem pártlistán választották meg, a pártfegyelem sem egyértelműen kötelezi őket képviselői működésükben. Ráadásul sokan még mindig érzik annak a súlyát, hogy az MSZMP a múlt évtizedekben inkább kormányzati, mint kormánypárt volt. Kihez kapcsolódjanak hát? A választások sürgetői talán arra gondolnak, hogy elegendő tekintélyes jelöltet állítva, kihasználhatják a létező bizalmi válságot? Mások — akik ellenzik a korai erőpróbát — a maguk sorait szeretnék mindenekelőtt rendezni, s azért ódzkodnak a szavazástól, mert nem tudják, hogyan szerepelnének az annyira áhított szabad választáson. Vannak áthidaló javaslatok, valamiféle előzetes kulcsra lengyel módi szerint. Akárhogy is lesz, ez a következő választás hatalmas erőpróba az MSZMP-nek is, hiszen több mint negyven éve nem állt ilyen kihívás előtt. De a majdani választásokig az országnak működnie kell. Lehet persze jobbról is, balról is azt süvöltözni, hogy a válság árát azok fizessék meg, akik okozták, s talán egy-kétmilliárdot rá is lehet írni néhány megnevezhető politikusra. Ez azonban megoldást nem hoz, a világ ezt törlesztésként nem fogadja el. A gesztusok sem konvertálhatók tőkévé. A tőke biztonságot akar, nyugalmat és stabilitást, áttekinthető viszonyokat. Tudunk-e ilyet produkálni? A stabilitásra a társadalom átépítéséhez van szükség, s ez akkor is így van, ha ilyesmit olvasván, oly könnyen rikkantanak most diktatúrafenyegetést egyesek, vagy fenyegetnek új meg régi rendpártokkal. A valódi rend minden ember elemi igénye, hiszen áttekinthető viszonyok nélkül egyszerűen nem működnek a dolgok. A működésképtelen modellekből elegünk van, funkcionáló, a világgal lépést tartó gazdaságot, politikai rendszert csak civilizált körülmények között lehet alkotni. És itt visszakerülünk a kiindulóponthoz, a parlament viszonyaihoz. E népes testület felhatalmazásának érvényességét lehet vitatni, lehet a képviselőket nem szeretni, de az adott helyzetben a meglevőnél jobbat ajánlani nem nagyon tudnék. Ez most vitatkozó, munkás parlament. Soraiban van egyfajta váltás. Ez talán némelyeknek sokkoló, de valójában elkerülhetetlen: a hosszú képviselői idő most nem meggyőző érv, de megmarad a korábbi alapösszetétel, a társadalom átlagát tükröző képviselői kar. Egyáltalában, most olyan helyzet van ebben az országban, hogy többé nincsenek örökérvényű tekintélyek, önmagában a pozíció, a hatalomban való részvétel nem ad igazságot. Ugyanez persze fordítva is érvényes: önszerveződő csoportok, pártkezdemények állásfoglalásai attól nem lesznek hitelesebbé, hogy magukat „szűznek” mondják, vétlennek a hatalom korábbi baklövéseiben. Ezért kiáltványaik nehezen kezelhetők másként, mint annak vagy ennek a társaságnak, illetve a nyilatkozatot kiadó még szűkebb vezető csoportnak a nézeteként. A parlament ülésezik, vitatkozik, törvényeket alkot. Ezeket nem vésik sem kő-, de még bronztáblába sem. Bonyolult átalakulási folyamathoz alkotnak szabályokat, rendkívüli körülmények között. A parlament, ha nehezen is, de mégis láthatóan felnő a követelményekhez. A mai tevékenysége előrevetíti a majdani parlamentarizmus nehézségeit. A törvényalkotás persze jóval könynyebben mehetne, ha az alkotmányos jelentőségű kérdésekben a parlamenten kívül konszenzus lenne. Az MSZMP tárgyalási javaslataival ezt kívánja elérni. De az ilyen, parlamenten kívüli egyetértés is csak úgy lehet hiteles, ha működő és aktív, önmagában bízó Országgyűlés emeli majd törvényerőre. Miklós Gábor Magyar felszólalás Bécsben a katonák kapcsolatairól Magyarország szükségesnek tartja, hogy a bécsi bizalomerősítési tárgyalásokon dolgozzanak ki olyan megállapodást, amely ösztönzi az európai biztonsági folyamatban részt vevő államok katonai vezetői, intézményei és hadtudományi szakemberei közötti kapcsolatok fejlesztését. Ezt a magyar küldöttség helyettes vezetője, Körmendy István fejtette ki szerdán a 35 állam tárgyalófórumának nemrég létrehozott, a tájékoztatás, ellenőrzés és konzultációk kérdéseivel foglalkozó munkacsoportjában. A diplomata emlékeztetett rá, hogy a katonai kontaktusok elmaradtak az európai államok politikai és gazdasági együttműködésének és emberi érintkezéseinek általános fejlődésétől. A katonai vezetők, szakemberek találkozói és eszmecseréi azonban nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy mindenütt reális kép alakuljon ki a katonai képességekről és szándékokról. (MTI) 3